A stelázsi pont tegnap jutott eszembe, de csak ma akartam indítani. Úgy tudom vékonyabb polcot jelent, pl. befőtteknek a kamrában. -> stelázsi papír: polcról lelógó papírdísz
Mai napi javaslatom egy ismert, de nekem nagyon tetsző, szép hangulatú szó: jegenye
Köszönöm a kiigazítást, mivel eleddig abban a hitben leledztem, hogy a gödölye és a puliszka Erdélyböl származik. Látszik, hogy nem túl mély a gasztronómiai ismeretem...
Nem szekerce (meghatározás pontos), hanem szakóca -> lásd Piskóta meghatározását.
Mai szavaim :
KARTÁCS - valamifajta lofegyver
KRAMPÁCSOLÓ - na erre két tippem van. Aki a talpfához rögzíti a sínt, ill. aki megkalapálja a vonat kerekét indulás elott, hogy nem repedt-e. Valamelyik.
PÉZSMA - illatanyag
TÖKFÖDO - kalap
ZAGY - sár, iszap.
Maaarjankának, vancsnak: Az übrik szót én is hallottam ibriknek, illetve más is mondta már, hogy ibriknek ismeri. Lehet, hogy ez az elterjedtebb formája.
szakóca: én úgy tudom, hogy ez egy pattintott, éles kőszerszám, amit az ősember használt pl. elejtett állatok bőrének lenyúzására, vágásra, stb.
A mai versenyzőim: grádics(padlás feljáró, falépcső), sufni (melléképület kicsi, különálló helysége, szerszámos kamra, lomos kamra)
Igen! Mi a pendely szót kiskoromban használtuk nagyszüleimnél, vidéken. Főleg télen, amikor hidegek voltak a szobák, mi gyerekek lefekvés előtt felvettük a pizsamát, majd rávettük a pendelyt. Ezt tu. nagypapám varrta, úgy nézett ki, mint egy otthonka, környakú, ujjatlan, belebújós, vastag anyagból és kb. térdig ért.
A szekercéről úgy tudom, valami fejszeféle famegmunkáló szerszám (na meg kézifegyver, ld. még bárd).
Szerintem a gödölye és a puliszka - előbbit ritkábban, utóbbit sűrűbben főzök - nem nyugatdunántúli eredetű szavak. (Mindenesetre háztartási használatra a felmenőim nem így nevezték, még ha ismerték is a kifejezést.)
A pukli volt már? :-)
A Nők lapjában olvastam, és a szövegkörnyezetből kiderült, hogy mi is ez. Tehát: A hógolyó eltalája a villanyoszlopot, majd leesik. De ott marad a puklija.
Bocsi, úgy látszik túl sokátig szöszmötöltem.
Egyébként hogy tetszik nektek a kedvem szottyan frázis?
Még egy: lomol - arra szoktuk mondani, ha valaki semmi értelmeset nem csinál csak úgy el van magában.
Azért érdekes, hogy a nagyjából egységes magyarban is hogyan változnak-szűkülnek-bővülnek egyes szavak jelentései.
Én úgy tudom, a pendely nyakán összehúzott, egyenes szabású, rövid vászoning, amit gyermekruhának, a felnőtt nők fehérneműnek (többek között hálóingnek is) használtak. Ld. még: "pendelyes gyermek", "egy szál pendelyben".
Háááát a nagymamám szerint ez egy hosszú fakanálféle, amivel a lekvárfozo üstben kavargatják az anyagot. A kotnyeleskedo meg az, aki ezzel az eszközzel fozés közben csipeget a félkész trutyiból.
Már ha nagymamám jól tudja....
először az ormó: az ormó szó valóban létezett, a szótő az oromból, az pedig az orr szóból ered és ősi finnugor eredetű. Tehát a hegy orom hiánya estén volt ormótlan. A Magyar Szófejtő Szótár szerint az ormós szó előbb létezett mint az ormótlan, ez utóbbi a múlt század eléjéből való.
Házsárt: na, ez érdekes. A hasard francia szóból ered, ami ugyebár véletlent jelent. Ez utóbbi viszont az arab házsárt szóból jön és már az ófranciában is egy kockajáték neve volt (hasart). Azért hívják házsártosnak azt, aki sokat vitatkozik, elégedetlenkedik, mert a kockajátékosok is hangosak és vitatkozósak voltak, civakodtak, kést rántottak. A szó a XV. század óta létezik a magyarban...
Harácsol: török eredetű (charadz), egy adófajta neve volt. Ilyen szempontból rokona a dézsmál szónak, az is adó volt.
A ZSOMBOR meg szakajtó (lapos gyékény- vagy vesszőkosár a már formázott kenyér kelesztésére) azon a környéken ahol kenyeret sütni (meg dödöllét főzni is) tanultam.
Annyi olyan képzett szót használunk aminek nem ismerjük a tövét.
Hátha tudja valaki mi az az ORMÓ (az ormótlanból).
Vagy a HÁZSÁRT (házsártos). KOTNYÉL (kotnyeles - mondjuk ennek tudom a jelentését, hátha Ti is),
HARÁCS (harácsol - ezt is tudom, annyit segítek, hogy oszmán török eredetu).
Hátha Értelmezo Kézi Socrates tud valamit...
A dödölle receptileg hagymás zsírba tört, lisztel megszórt krumpli jól megpirítva, vagy krumplistésztából készült töltetlen gombóc hagymás zsírba forgatva, önálló ételként valóban tejföllel-túróval is szokták fogyasztani. Mindenképpen sós-hagymás (szalonnás) étel.
Az érdekesség kedvéért egyik nagymamám a gombócot, a másik a pirítottat részesítette előnyben - és mindketten Szombathely környékén tanultak főzni.
Való igaz, a barátfüle nem dödölle.
Én csak azért vetettem fel, mert a dödölle eddig a pillanatig etimológiailag nem tisztázott.
Kérlek kedves Mulan, nevezd meg, hogy szerinted mi a dödölle!
Könyörgöm, miért pont barátfüle? Mert az sem dödölle? Már csak még a nudlit kéne kinevezni-:)))))))
Egyébként, attól, hogy egy énektanár 70 éves, még lehet, hogy csak az Éliás-Tóbiásban hallott dödölléről, és az ugye az énekkönyv illusztrációján gombóc, tehát szilvás?:-))))
