Ez mind nagyjából igaz, de nem változtat azon amit alább írtam! Elvégre, a genom jókora része pont ilyen mutálódott szekvenciákból, s másolatokból áll.
A mutációk rendszeresek, véletlenszerűek, és nem irányulnak semmire, csupán az egyedi változatosságok növelésere. Emiatt az egyedek különböző kèppen reagálhatnak a környezeti hatásokra. De sokszor ugyanúgy reagálnak, és ezert ugyanakkor maradnak fent, és növelik a faj változatosságát, vagy pusztulnak el. A mutáció tehát akkor is megmarad, ha nincs hasznos funkciója. A lényeg, hogy ne ártson.
Ja, de nem a még nem létező vírusra jött létre válaszként (az csak eső után köpönyeg lenne!), hanem egy olyan létező jelleg, ami az új vírus támadástól is megvéd, miután megvédett már számos előzőtől is. Egy immun jelleg. Ergo, mindig akkor lép működésbe amikor a szervezet meg lett támadva! Ha nem léteznének ezek a védekezési mechanizmusok, akkor már nem élhetne ember a Földön! EGy járványba sem halt meg mindenki, soha sehol. Mindig maradt túlélő s nem csak azok, akiket a kialakuló antitestek megvédtek (de ezek ugyebár nem örökíthetőek át az utódokra!), hanem főleg azok, akik eleve immunisok voltak a fertőzésre ( s ez egy öröklődő jelleg egyúttal).
A gondolatmeneted ott hibázik , amikor felcseréli az okot az okozattal! Az evolúcióban a beilleszkedhetőség (szándékosan nem írok alkalmazkodást, mert az tudatos tevékenységetjelent!) mindig megelőzi azt a környezeti változást, amibe be kell illeszkednie az élőlénynek!
Nagy tévedés. Ha egy vírus kiirtja a fél lakosságot, akkor a DNS-beli különbözőség az életben maradók, és az elhalálozók között már sok évezreddel korábbi lehet. Csak eddig nem volt gyakorlati jelentősége.
DE bizony igaz, a környezet szelekciós hatása mindig a mutáció megnyilvánulása után kezdődik! Ha nincs új jelleg nincs mit szelektálni! A mutáció meg igaz, hogy külső hatásra is létrejöhet, de anélkül is, gén rekombináció következtében! Mind a kétféle mutáció véletlen eredménye, nincs olyan célja eredetileg, hogy valami újat hozzon létre és az esetek túlnyomó részében nincs is ilyen eredménye.
Honnan szeded ezt az egyedi mutációk összesodródása elképzelést? Jól hangzik, de semmiféle alapja sincs. Tudnál rá példát hozni?
Mégis, miből jön létre az új jelleg, ha nincs változás az őt kódoló génekben? A hibás anatómiai /élettani/etológiai megnyilvánulások nem új jelegek, hanem patológikus jelenségek. Hogy egy újszülöttnek valamiből több/kevesebb van, valamílye nem működik rendesen, az nem új jelleg hanem fogyatékosság, legyen az anatómiai vagy élettani!
Az új jelleg mindig egy mutációval kezdődik, na az a "kialakulás pillanata"!
Na, ez az, ami nem igaz!
Az új jelleg kialakulásának a kezdete lehet a körülmények megváltozásának a hatása, amit a mutációs változások csak utólag követnek. (Lásd: a körülmények változása életmódbeli változást okoz, amely életmódbeli változást csak később erősít meg a mutációs változással létrejövő, az adott életmódhoz jobb anatómiai változás is.)
Az új jelleg létrejöhet három-négy, független forrásban kialakul egyedi mutáció összesodródása a populáció egy egyedében. Na akkor az új jelleg a három-négy mutáció melyikének a felbukkanásával kezdődött? Nem! Az új jelleg a korábban kialakult - önmagukban semmiféle új jelleget nem meghatározó mutációk - összegyűlésével indult.
Úgyhogy az állításod hamis. Millió és egy olyan lehetőség van új jelleg létrejöttének kialakulására, amit nem mutáció indít el.
Értem,hogy mit akarsz mondani, de szerintem is rossz a példa! Az új jelleg mindig egy mutációval kezdődik, na az a "kialakulás pillanata"! Ha az nincs, akkor semmi új sem fog kialakulni. Nyilván, a mutációknak csak a töredéke valósul meg anatómiailag/élettanilag/etológiailag s azoknak is csak elenyésző hányada lesz sikeres és marad fenn, öröklődik, de más út az evolúcióhoz nem létezik! Ami nem változik az marad olyan mint volt valamikor, ahogy rengeteg mai élőlény majdnem teljesen pont olyan mint sok tíz- vagy százmillió éve élt elődje. Vagy mert olyan közegben él, ahol minden változás csak rossz lenne neki, ezért az új változatokat kiszűri a szelekció, vagy mert olyan széles a beilleszkedési potenciálja, hogy majd minden változást a környezetben sikeresen túl tud élni.
A példának az volt a funkciója, hogy megértsd az elvet. Hogy a funkció fokozatos változása miért jelenti azt, hogy nincsen olyan, hogy "a kialakulás pillanata". Szóval ha megértetted, akkor pont elég jó volt a példa.
***És nem teljesen világos, hogy miért linkeled ide a Teremtés kontra evolúció topikot. Hogyan kapcsolódik ez ahhoz a kérdéshez, hogy ellentmond-e az evolúció a bibliai teremtésmítosznak?
Nem ahhoz kapcsolódik, hanem ahhoz, amit írtál, és azért linkelem ide a Teremtés kontra evolúció topikot, mert te is idelinkelted... :P
És nem teljesen világos, hogy miért linkeled ide a Teremtés kontra evolúció topikot. Hogyan kapcsolódik ez ahhoz a kérdéshez, hogy ellentmond-e az evolúció a bibliai teremtésmítosznak?
- a szerzett tulajdonságok nem örökíthetők; ergo, ha véletlenül egy egednek valamilyen csoda révén sikerült volna aktív repülő készségre szert tenni, azt magával vitte volna az ősmadarak túlvilágára;
- a madarak testsúlya nem haladhatja meg az 50-60 kilót (elméletileg), de a legnagyobb repülő madarak alig érik el a 25 kilót; ugyanis ezt a súlyt a levegőben kell tudni tartani, mégpedig izomerővel, márpedig ehhez igencsak fejlett, főleg mellizomzat szükséges, amely lehúzza a szárnyakat és a test alá nyomja a felhajtó levegőt. Egy ilyen izomzathoz nagy kiterjedésű eredési felület szükséges (ezért széles és tarajos a repülő madarak mellcsontja). Tehát ahol nem található ez meg, ott az aktív repülés is lehetetlen!
Na már most, az Archaeopteryx-nek s utódainak nincs ilyen mellcsontja (sőt az A-nak semmilyen sincs, mert a vékony porcpálcika fenn sem maradt), viszont a 145 éve élt Hesperornis-nak már el is csökevényesedett (taraj nélküli), mivel a szárnyai is eltűntek (csak egy csökevénye maradt meg a felkarcsontnak). Nos, nyilvánvaló, hogy ennél a típusnál is volt teljes szárny és taraj is a mellcsonton, ami visszafejlődött a nem használat következményeként. csak hát ez nem megy egyik napról a másikra. Ergo, az A nem lehet a H elődje! Túl nagyok a különbségek, viszont túl kevés az időkülönbség a létezésük közt.
Hogy ki mit tud elképzelni az egyrészt összehasonlító anatómiai ismereteiből, másrészt az aerodinamikai tudásától függ! No meg egy kis genetika, ökológia sem árt!
Na jó, de mondjuk képzeld el a madarak szárnyának az alakulását. Fokozatosságban kell gondolkodni. Tudod, ugye nem felejtetted el, hogy a funkció és a forma változásának együttes fokozatosságában.
Mondjuk volt egy ragadozó, aki amikor rávetette magát az áldozatára, a levegőben a mellső végtagjaival a légáramlatot kihasználva is menőverezte magát, aztán egy leszármazottja arra használta a kissé átalakult végtagját, hogy gyorsabban tudjon futni, aztán egy még későbbi leszármazottjuk a fa törzsén hogy gyorsabban fel tudjon mászni, arra használta, aztán később, voltak, akik ágról ágra ugráltak, és abban volt szerepe a mellső végtagjuknak.
És közben volt még ezer másik funkció, amiket el se tudunk képzelni, amik váltakoztak, vagy egyszerre több különböző funkció volt jelentős, satöbbi.
És a funkció ilyen fokozatos változása során hogyan lehetne azt mondani, hogy konkrétan most, ebben a pillanatban alakult ki egy bizonyos "bélyegegyüttes"? Utólag, amikor a sikeres, hosszú életű tulajdonságok hordozóinak a maradványait megtalálják a paleontológusok, akkor lehet jól elkülönülő formai kategóriákról beszélni. De ha folyamatában nézzük, akkor folyékony a dolog.
Az a kb. 25-30.000 "nagy gén" amelyek olyan fehérjéket kódolnak melyek önállóan is képesek anatómiai/élettani jellegeket meghatározni. DE ez csak töredéke a genomnak (kb. 1,5%). A többi vagy másolat és kb. 80%-ra saccolják a különböző jellegeket kódoló bázis tripletek (3 bázispárból álló) genom mennyiséget (ami az embernél 3 milliárd bázispárból áll). .
Csak egy indiszkrét kérdés: mi a bizonyossága annak, hogy az illető gének felelősök a magaslati viszonyoknak megfelelő jellegekért? Ez ugyanis egy többgénes jelleg s nem strukturális géntől függő. A rengeteg genetikus nagyon szeret a zavarosban halászni, tudván hogy az állításaikat csak a szakmabeliek képesek ellenőrizni, de hát holló a hollónak......
A nagy tenger feletti magasságokon élők első számú jellege a vér vörösvérsejt számának a megnövekedése. Ez mindenütt azonos!
A többi említett jelleg meg a rasszhoz tartozik és meg van akkor is ha az illető a tengerszinten született és él! Az Andok lakosai is Ázsia keleti részéből vándoroltak be és egy rasszba tartoznak a tibetiekkel.
A guvatok köztudomásúlag nem tartoznak a nyílt tengeri levegő akrobaták közé (mint az albatrosz-félék, sirály-félék) s így minden estben a szél vitte őket a szárazföldekről az óceáni szigetekre. A szerencsésebbek oda is értek, de az utódaik közt immár a szél végezte el a természetes szelekciót, ki tudja hányszor már a földtörténet során.
A cikk szerzői csak a 130 évvel ezelőtti állapotról tudnak - meg a mostaniról - de ez egy folyamat, csak nem emberi léptékkel.
Miért kellene az evolúció tételeit folyvást átírni az ilyen ambicióval telt és láthatóan tudatlan kutatók miatt, akik keresik a feltűnést?
Na itt van a probléma a faj értelmezéssel! Attól még nem lesz új faj egy élőlény, mert az egyik jellege 8(itt a röpképessége) megváltozik.
Amúgy a jelenség számos óceániai szigeten előfordul a repülő rovarok és madarak közt. Az oka az ottan gyakran előforduló erős szelek hatásában keresendő. Azok ugyanis a gyengébben repülő egyedeket kisodorhatják a nyílt tengerre s nem tudnak visszatérni. A kiválóan repülőknek s az egyáltalán nem repülőknek viszont nem ártanak.
Megint felfedezte a spanyolviaszt pár exhibicionista kutató!
Az Origo ma közli az eLife folyóirat után egy "szenzációs" ősmadár felfedezést, de ami valójában az Archaeopteryx egy változata, csak nagyobb. Érthetetlen, hogy miért visel majd minden paleornitológus valamilyen "lószemüveget".
A jobb repülőképességre (méghozzá a szárnyakkal csapkodó, "evező" típusra hivatkoznak, miközben nem tudják/vagy nem akarják tudni, hogy:
- nem a repülőízmok tapadási felülete a lényegesebb, hanem az eredési;
- nem a szárnyemelő izmok a fontosabbak hanem a szárnylehúzók.
Az előbbiek egyrészt elégségesek a vitorlázó repüléshez, másrészt a szárny emelése kisebb légellenállást kell legyőzzön mint a lecsapása. Ergo, az utóbbiak eredési és tapadási felülete, valamint nyilván a tömege is jóval nagyobb kell legyen, ahogy ez a repülő valódi madaraknál, de a pingvineknél is látható. Ehhez a széles és tarajos mellcsont elengedhetetlen, ami a gyíkfarkú madaraknál (amelyek voltaképpen tollas dinók!) hiányzik!
