Sajnos nem tudom a valaszt, de probalkozhatsz az alabbi helyeken. Ha tenyleg ez lenne az eredete, az eleg gaz lenne.
http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/hu_slang.htm
http://szlengszotar.freeweb.hu/listafr.htm
http://mnytud.arts.klte.hu/sorozat/szlbibl/szl_bi-z.htm#jasszny
Gáz?
(=honnan ered? Mármint a ciki, rossz, szar jelentésben.)
Vajon összefüggésben van a Zyklon B-vel?
(Egy német ismerősöm kérdezte, hogy mit jelent, mert hallotta a magyarokat állandóan mondani. Ő kérdezett rá, hogy csak nem a Zyklon B-féle gáz ez? Addig nem gondoltam rá, de most elképzelhetőnek tartom. Azt mondta szegény, hogy peinlich. Szóval gáz. :-) )
A bezzeg szót -- mely ismert rövid mássalhangzós bezeg formában is -- ismeretlen eredetűnek tarják. Az biztosnak látszik, hogy a szóvégi -g egy nyomatékosító toldalék (eredetileg latívuszrag), vö. viszont ~ viszontag, -ul/ül ~ -lag/leg.
Így a szó valószínűleg összetartozik a XIX. sz.-ban még ismert beze 'valóban,, bizony'. Ez utóbbit a hasonló jelentés miatt próbálták a bízik ige származékaként etimologizálni, mint a bizony < bízom szót, de ezt az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen szerkesztői nem tartják valószínűnek.
Csak a magam véleményét tudom mondani, de majd megkérdezem Nórát (mármint Kuglert), hogy mit is gondol a sőt-ről.
Szóval a partikulák tulajdonképpen egy resztli szóosztály, magyarán azokat a szavakat sorolják a partikulák közé, amelyek egyetlen más szófajba sem sorolhatók. No már most a sőt meglehetősen egyértelműen kötőszó, a fokozó kapcsolatos mellérendelő viszony kötőszava, így nehezen érteném, mi lehet a partikulának minősítés oka. A partikulák elhagyásával a modat grammatikai szerkezete elvben nem sérül (de pl. a Csupa csoki a szád mondatból nem lehet elhagyni a partikulát), a sőt viszont a fokozó kapcsolatos mellérendelés grammatikai jelölője, tehát nem hiszem, hogy ez ne grammatikai szerepű kapcsolóelem, azaz kötőszó lenne. (Nyilvánvaló, hogy abban az egyéni megítélésnek szerepe van, hogy milyen skála nyomán végezzük a fokozást, de ezt pragmatikai, attitudinális jellemzőnek nem nagyon tekinteném.)
Köszönöm. De ugye ezzel szemben a pláne nem valami belső fejlemény?
Rumci: Én ezt a cikket futottam át a partikulákról, és hát :-) szerintem a "sőt" bőven belefér abba a definícióba, amely szerint: "Árnyaló partikulák: Főként a beszélt nyelvben, és különösen a dialógusokban fordulnak elő. Speciális jelentésük nincsen. Általában egyéb szófaji kategóriákba is beletartoznak, partikulaként való használatuk csak másodlagos. Pragmatikai funkciójuk van. Többletinformációt nyújtanak a mondottakhoz viszonyítva. Árnyalják a mondanivalót, illetve pontosan kijelölik annak pragmatikai funkcióját". Igaz továbbá az a definíció is, miszerint "[a partikula] funkciója az, hogy a mondatban lévő állításon műveleteket végez (pl. előfeltevést kapcsol hozzá, meghatározza téma-réma szerkezetét) […]; modális viszonyt, a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki, vagy jelöli a beszélő reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevőjére […] (Kugler 1998: 214)."
„Azt, hogy partikula-e, majd rumci megmondja”
Nem mondja meg, de úgy gondolja, hogy nyugodtan tekinthetjük kötőszónak. Milyen partikula gyanúja vethető egyáltalán fel? Nekem nincs nagyon ötletem.
> Meg-e volt-e már kérdezve :-), hogy honnan ered a sőt partikula(?)?
Emlékeim szerint nem volt kérdezve. Azt, hogy partikula-e, majd rumci megmondja, én az etimológiát vállalom:
Az EWUng. szerint a sőt szó a "s még" összetételből származik. Az összetételként összeforrott *smég alakban a szóeleji mássalhangzótorlódás feloldódott, majd az é ajakkerekítéses ő-vé vált: sőg formájú lett. Az utolsó változás, a szóvégi g > (k >) t a XIV-XV. sz.-ban játszódott le: 1372 körül van olyan forrás, amelyben egymás mellett szerepel a Sewg /sőg/ és a Sewt /sőt/ forma, de még a XVI. sz. elején is akad g-s példa: yso,gh /isőg/, valamint eseglenn /eséglen/.
Ez utóbbi mutatja, hogy nem csak s+még, hanem és+még összetétel is volt. Ez utóbbiból egy másik szó is kialakult, az ismét. Itt is szóvégi g > (k >) t változás játszóditt le, de az eredetibb alak esmég formában nyelvjárásokban máig fennmaradt.
> Keresek török jövevényszavakat, amelyek még ma is használatosak a magyarban.
Íme a török jövevényszavak teljesség igénye nélküli listája, ahogy az Bárczi: A magyar szókincs eredete c. művében szerepel. (N.B. A lista tartalmazza az ugorkori, ill. szerb-horvát közvetítésű szavakat is. A mű 1958-ból való, így a legújabb kutatásokat nem tartalmazza. Csillaggal jelöltem azokat a szavakat, melyeknek utánanéztem, és nincsenek benne az Értelmező kéziszótárban.)
Egyrészt az /ea/-t nyitódó volta miatt könnyebb kiejtenem, mint az /ae/-t, másrészt a "nem-e a"-nál az /a/ előtt gégezárhangot toldok be (vi. feloldom a msh.-torlódást), míg a "variánsa-e"-ben ezt nem tudom megtenni az "-e" enklitikus volta miatt.
Valóban nem a legirodalmiasabb fordulat volt. De utólag átnézve a dolgot, valószínűleg a nyelvileg kodifikált "nem .. variánsa-e" változatban rejlő magánhangzótorlódás elkerülése miatt mondom én szóban a "nem-e .. variánsa" fordulatot, és ez a szóbeli szokásom jött át most írásba.
A Magyarulez plenáris 2076-osban emlegetted velem kapcsolatban a nyelvápoló buzgóság gyanúját. Nos, a mellékelt példa mutatja, hogy ez távol áll tőlem.
Anélkül, hogy az időrendi kérdésekhez hozzászólnék, érdemes lenne megvizsgálni azt a feltételezést, hogy a kekec nem-e a kukac hangrendi variánsa (vö. Ne kukacoskodj annyit!). Ill. árnyaltabban megfogalmazva: esetleg a kekk szó fejleménye a némileg rokonértelmű kukac hatása alatt (avagy fordítva).
Tradícionálisan 'párduc, leopárd' (Felis pardus) jelentést tulajdonítanak neki. De itt a nómenklatúrában elég nagy még ma is a zűrzavar (pl. angol panther = leopard = pard, de panther = mountain lion = cougar is, vmint hunting leopard = cheetah, cat leopard = ocelot s.í.t.), így az ókorban is gyakorlatilag minden nagymacskát értettek alatta (még oroszlánt is, ennek lecsapódása, hogy a heraldikában a címerben szereplő nagymacskát oroszlánnak nevezik, ha oldalra néz, ill. párduc/leopárdnak, ha szembe néz.)
> gepárd (Acinontyx jubatus) .. mit takar a ge előtag?
A gepárd szó hangalakja a francia nyelvben alakult ki guépard-ként. Ez pedig végősoron nem más, mint az olasz gattopardo 'gepárd' rövid, szinkópikus ejtése. Az olasz gattopardo szó szerinti jelentése 'macskapárduc'. A 'macska' előtag itt az 'oroszlánpárduc' jelentésű leopardo összetétel 'oroszlán' előtagjának analógiájára, annak kontrasztjaként jött létre, és azt jelöli, hogy a gepárd kisebb, kevésbé erős és vad, mint a párduc, sőt Indiában még vadászatra is használták. (Az olasz gattopardo végsősoron a késői latin cattus pardus 'ua.' folytatása.)
Nem tudom, kinek milyen régi e szóval kapcsolatos emléke, saját tapasztalatom szerint nekem mindig is teljesen közszónak tűnt, mindig és mindenki értette körülöttem. Sőt a '70-es évek végén egyik gimis társam beceneve is ez volt: Kekec. Tehát én úgy érzem, hogy már elég rég átmehetett közszóvá, mégha a szótárak nem is követik le rendesen.
Van két érdekes macskaféle, párduc v. leopárd (Panthera pardus) és gepárd (Acinontyx jubatus), melyek nevében közös a párd tag. Az előzőnél tiszta az ógörög pardusz eredet, de ha utóbbinak van e szóhoz köze, mit takar a ge előtag, ha nincs akkor mi lehet az eredete?
Én avíttnak írom, de avittnak mondom. Hosszú í amúgy is alig-alig van a magyarban, hosszú mássalhangzó mellett még kisebb az életképessége. Az avul töve az ó ’régi’ szó, és idetartozik pl. az avas is.
Hogy ejtitek: [avitt] vagy [avítt]? Nekem hosszú í-vel elég furcsán hat, de így szerepel az AkH.-ban. A nagyszótári korpuszban kb. egyforma gyakorisággal szerepel (20:22). Hová tűnt a rövid i-s forma? Gondolom az avul szócsaládba tartozik, de nem világos a képző. Ha már itt tartunk, az avul eredete is érdekel.
