Egyébként is, mi az, hogy "eredetileg"? Nem kell az írásváltozatoknál leragadni.
Kovács, Kováts, Kovách, Kovácz, Kovaczj, Kouaczj, stb, stb, mind lehet ugyanaz a név. Sőt: ugyanaz a család.
Nyirö, Nyirő, Nyírő, Nyrew, stb., stb. - hasonlóan. Az emberek hajlamosak jelen állapotokat kivetíteni a múltra, ami hatalmas tévedés. Akadémia által szabályozott "helyesírás" évszázadokon keresztül nem létezett. Ahogy a latin betűkkel próbálták visszaadni a magyar - vagy egyéb - hangzást (ami maga is különbözhetett, pl. tájegységenként), úgy alakult az írás. Akár ugyanannál az embernél is, sőt: akár ugyanabban az iratban is.
"Én azt hallottam, hogy ez egy székely név és a nyír fából ered a megnevezés."
Nem látom hogyan és miért kapna -ő képzőt. Nyírő = Nyírfázó? Nyírfák megcsapolásából élő ember? Ennek a valószínűsítéséhez tudni kellene, hogy mennyire lehetett elterjedt ez a tevékenység/foglalkozás(?), és egyáltalán ezzel a szóval illették-e. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ilyen toldalékolás egyáltalán létre jöhetett-e, amihez nem értek. Addig is maradjunk az RMCsSz etimológiájánál: birkákat nyíró ember. Nyírő = nyíró.
Persze, hogy létezik, és hurtyra egy szép példa. Itt a csehes-szlovákos-lengyeles y /i/ félreérthetősége miatt használták. De családkutatási szempontból a leggyakoribb előfordulása mégiscsak a kézírásos anyakönyvekben, ahol szimpla y helyett áll.
Régen a ÿ egyszerűen szabad variánsa volt az y-nak, illetve pontosabban míg nyomtatásban y-t használtak, kézzel ÿ-t írtak. Nem feltétlenül jelentett különejtést, sőt! a kettős betűkben is rendszerint ezt használták kézírásban.
Tehát ha régi anyakönyvi bejegyzésben látod, egyszerűen y-nak olvasandó (ha nem ii, grafikailag ij-nek).
"legalább annyi szűcs, takács, kovács, fazekas, lakatos, bognár, mészáros, varga és molnár (ami hirtelen eszembe jut) volt körülöttük, akik közül bárki megszerezhetné a dobogós helyet, de csak a Kovács és a Szabó van 200 000 fölött."
Talán a részleges magyarázat az, hogy ez utóbbiakból mégis csak több volt és/vagy esetleg a presztízsük nagyobb volt. Az is lehet, hogy több fajta foglalkozást egyesítettek magukban - míg pl. a Mészáros ehhez képest egy elég szűk szakosodás - és ezért is voltak többen. Ez a két szakma nem kötődött egyetlen tájegységhez sem, tehát egyetemlegesen elterjedtek. Talán még a magyarosítások idején is gyakrabban választották. De csak találgatok.
"Melyik népnél szerepel az y és fölötte kettőspont (erre gondolok --> ÿ)"
A magyarnál. A funkciója - mint más latin ábécés, kettős betűket használó népeknél is -, hogy a hangot az előtte álló betűtől külön ejtsük, ne pedig egyben, kettős betűként.
De csak nagyon ritkán használják, mivel a magyar szavakban nem fordul elő önállóan az ipszilon, csak kettős betűkben. Kivéve a neveket, de ott is kevés a téveszthető eset, ezért ennek a két pöttynek a használata még azokban az esetekben se nagyon szokás, amikor egyébként jó lenne. (Pl. Moholy-Nagy Lászlót sem ejtenék egyesek mohoj-nagynak, mert a Moholÿ egyértelműen megmutatná, hogy a kiejtése moholi.)
De az is lehet, hogy ha kézírásos szövegben olvastad, akkor nem ÿ, hanem ij.
"Ekkor még nem volt annyira elterjedt ez a foglalkozás."
Ezt úgy értem, hogy a vezetéknév gyakoriságához képest. Szerintem legalább annyi szűcs, takács, kovács, fazekas, lakatos, bognár, mészáros, varga és molnár (ami hirtelen eszembe jut) volt körülöttük, akik közül bárki megszerezhetné a dobogós helyet, de csak a Kovács és a Szabó van 200 000 fölött.
Más népeknél az angol és német nyelvterületen hasonlóan népszerű a Szabó név. Ha elfogadjuk a német befolyást, mint kiváltó okot, akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy a németeknél miért olyan népszerű a Schneider név.
"Ekkor még nem volt annyira elterjedt ez a foglalkozás."
Fogalmam sincs, hogy ezt mire alapozod. 1715 az szinte tegnap volt. A családnevek kialakulását, rögzülését tekintve kb. annyira releváns mintavételi időszak, mint 1915. (Oké, ez egy kis túlzás, de azért tény, hogy a családnevek zöme eddigre már kialakult.) Szabó céhekről már jóval korábbról tudunk.
"Megszabta a feltételeket, körülményeket, megszabta a törvényeket."
Érdekes gondolat. Szerintem téves, abból kiindulva, hogy tudtommal nincs adat a szabó ilyen értelmű használatára, tehát névként sem jelenhetett meg. Különösen nem ennyire tömegesen. Persze tévedhetek is.
Az 1715-ös összeírásokban már a maihoz hasonló gyakorisággal szerepel a Szabó név. Ekkor még nem volt annyira elterjedt ez a foglalkozás. Az alapszó a „szab” ige ismeretlen eredetű, de valószínű török jövevényszó, méretre vág, mértéket ad jelentésű, illetve a szablyával is kapcsolatos.
Ebből kombinálva teljesen tudománytalanul elképzelhetőnek tartom, hogy olyan embert neveztek Szabónak, aki mértékadó tekintélyes tagja volt a közösségnek. Megszabta a feltételeket, körülményeket, megszabta a törvényeket, megszabta a közösség mindennapi értékrendjét?
Nekem az jutott még eszembe, hogy ez volt az egyik legelterjedtebb foglalkozás, aminek gyakorlatilag minden jelentősebb helyen volt céhe. Erdélyi példákon látom (de felteszem, hogy máshol is így volt), hogy a céhtagság idővel névváltozást is okozott a tagoknál. Pl. Kovács Ferenc a Szabók céhének teljes jogú tagjává vált, Kovács Szabó Ferencnek nevezték, aztán néha már csak Szabó Ferencnek, stb. és az eredeti név elhalt.
És mivel a céhes világ nem a társadalmi mobilitás melegágya volt - viszont alapvető identitást, a városi polgári rang presztízsét jelentette a tagok számára -, így a jelentősebb céhek foglalkozásnevei jobban konzerválódtak, mint egy-egy Jobbágy vagy Szántó, ami nem hodozott ilyesféle pozitív többletet.
"Sehol, semmilyen irodalomban nem találkoztam ezzel a névvel,"
ó = o
Innentől tehát a Kempelenben lévő Moró családok felé tapogatózz (bár nincs túl sok infó benne). Legjobb, ha az Arcanumtól beszerzed a IV. sz. családkutatási DVD-t, azon sok hasznos mű van.
A szepter által ajánlott oldal mellett még érdemes megnézni a Levéltárak Közös Keresőjét. (a Családfakutatás fórumon szerintem még tudnak majd segíteni).
Nemrég álltam neki a családkutatásnak, és már meg is akadtam. Találtam a felmenőim között olyan személyeket, akik neve alatt szerepel a nobili sszó. Ezt már kiderítettem, hogy azt jelenti, hogy nemes. A gondom a következő: Sehol, semmilyen irodalomban nem találkoztam ezzel a névvel, ezért is akadtam meg, és erről a névről szderetnék infókat kérni, hogy tudtok/tudnak valamit. Bármi, ami van, szívesen fogadom. a név MÓRÓ.
Az őseim keresése folyamán már többször akadtam el azon, hogy valamelyik ágon Szabó Anna, vagy Ilona, vagy Katalin volt egy ősanyám. Ilyenkor aztán megáll a tudomány, mert egy adott évben egyes településeken tucatjával születtek a Szabó-gyerekek. Olyan érzésem van, mintha ez az egész ország egy óriási nagy Szabó család lenne. Tudjuk, hogy ma is a Szabó név az egyik (negyedik) leggyakoribb. És ez elgondolkoztatott, hogy mi a csuda lehet ennek a magyarázata.
Mondjuk a szabó foglalkozás nagyon biztonságos és jövedelmező volt, és nagy családokat el tudtak tartani, éppúgy, mint a kovácsok. Vagy genetikailag olyanok, hogy sok fiú születik, és így tovább örökítik a nevet. És még különösebb, hogy ez nem csak a magyar nyelvterületen jellemző, hanem az egész világon az adott nyelvnek megfelelő fordításban (Schneider, Taylor, Tailleur, Sabov).
Kell, hogy legyen valami titok a dolog mögött. Lehet, hogy rosszul értelmezzük a szabó foglalkozást. Az nem lehet, hogy a vezetéknevek kialakulásának idején a szabóság volt a magyarok főfoglalkozása. Abban az időben földművesek és pásztorok vitték a prímet. Van is bőven Gulyás, Juhász, Csordás, Pásztor, de mért van olyan kevés Szántó, Jobbágy és Zsellér? Azt tudjuk, hogy az orvoslást kezdetben a borbélyok művelték. Talán a szabóság valaha nem csak a posztók vagdosását jelentette, hanem a földek művelésével kapcsolatos tevékenységgel is összefüggött?
