Ez a minimum/maximum, amit tehetek érted = Ez a legkevesebb/legtöbb, ...
A múzeumlátogató csoport minimum 10, maximum 30 fôbôl álljon: *Legkevesebb 10, *legtöbb 30 fôbôl...; Legalább 10, legföljebb 30 fôbôl...
Az én fülemnek is kedvesebb a legalább szó ’minimum” jelentésben, de ettől még a legkevesebb ugyanannyira használatos. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Nyelvművelő kézikönyv a minimum magyarítására a legalább v. legkevesebb lehetőségeket ajánlja. Szóval ne hibáztassuk azt, amit nem feltétlenül muszáj. Más kérdés persze, ha az ember olvasószerkesztő, akkor igenis javítson a maga szája íze szerint, ha úgy látja jónak.
A rossz példa, sajnos ragadós. Ma az M1-en és az ATV-n is azt hallom, hogy "legkevesebb tizenöten meghaltak"
(Az angliai vonat-kamion szerencsétlenség kapcsán)
Nem azt kell ilyenkor mondani, hogy: legalább ?)
Általános iskolából emlékezem erre a - logikámnak ellentmondó - kivételre. A szó keletkezése idején a „talpalat" valószínűleg teljesen köznapi kifejezés lehetett; ma már ki hordja suszterájba a cipőjét?
Nehezet kérdezel. Talán eszembe jut. Tudom, hogy jó filosz nem csinál ilyet, de én csak a bizonyítás eredményét jegyeztem meg, se az adatokat/érveket, se a forrást nem tudom felidézni. (Vigasztaljon az, hogy elég szigorú forráskritikával szoktam olvasni, és ez nagyon meggyőző volt. Persze ez tudom, kevés.) :-(
Tény, hogy egy t-vel kell írni, de azóta kiderítették, hogy nem talp + al + at + nyi az eredeti felépítése, hanem tényleg a talp alatt álszintagmából ered.
"korrektornak (lehet, nem mindenki hiszi el, de olyan is van)"
Nem hit kérdése: egyértelmuen látszik, hogy van. Az általam olvasott sajtótermékek közül az egyik legjobb -- nyelvileg. Egyébként nem az egyik, hanem a. (De ez magánvélemény.) Ettôl függetlenül, vagy inkább éppen ezért, kekec vagyok, és kötexem. :-))
Kedves ZSB!
Remélem, Szilárdnak nem is a provokatívség volt a gondja, hanem az, hogy a témacím kicsit sántít magyarul. Vagy egy kötőjel hiányzik, vagy a birtokos szerkezet. Helyesen: "az index.hu hírszerkesztője nem tud magyarul".
Kis Ádám
Én csak szólok az ügyeletesnek (van olyan), címlaposnak (van olyan) vagy korrektornak (lehet, nem mindenki hiszi el, de olyan is van), és ennyi elég is szokott lenni. A topikk címével nincs baj, kellően provokatív... Aki meg szelídebb utakra vágy, próbálja ki az ugyelet@mail.index.hu-t!
Nagyon örülök, hogy ZsB olvassa ezt a rovatot, és még a javítást is elvégzi. Azt hiszem, rovat címének „finomítását" nem ellenezné a topicindító sem...
Épp most olvastam:
"A felvétel a ... Minisztérium tulajdonában álló - ....- ... Kht. irodahelyiségében készült, és tanulsága szerint a pénzt .... fiához, .... jutatták el. "
A lényeg a tanulság. Rövid u-val. És l-lel.
Kis Ádám
" Nem fizet adósainak a Globalstar (...) A Globalstar műholdas telefonszolgáltató felfüggesztette az adósainak való fizetést, mivel készpénzét a működés fedezésére tartalékolja. "
Ez azért egy kissé durva ! Az adós, és az adósság kifejezés felcserélve !
Érdekes megoldás, hogy a pocesszor műveleti sebességét az órajel frekvenciájával fejezik ki. Régebben szokásban volt az elemi művelet - pl egy bináris összeadás - elvégzésére szánt időt számlálni. Egyébként teljesen mindegy, mi az elv, amíg a számsor nő. úgy öt éve OKJ-vizsgán volt egy olyan feladat, hogy mit jelent, ha egy processzor 40 Mhz-s. Volt egy frissen érettségizett Puskásos gyerek, az írt róla 2 oldalt. Amúgy elgogadtuk az a választ, hogy (gyors, közepes, lassú) processzor.
Kis Ádám
Bocs, a kurziválásba hiba csúszott. Remélem, ez már jó lesz:
Az igaz, hogy nem volt teljesen helyes az állításom (bár nyilvánvalóan önálló szótagisággal rendelkező toldalékokról volt szó, kétségtelen, hogy ezt az előfeltevést nem tettem explicitté), de a tiéd sem az. Egyik sem.
Ha már hátulról kezdtük: az ez, az hasonul a tárgyraghoz, csak nem teljesen, hanem részlegesen: az ejtés ugyanis: eszt, aszt; az viszont kétségtelen, hogy ezt írásban nem jelöljük. (Megjegyzés: én többnyire evvel-avvalt mondok, de kizárólag ezzel-azzalt írok, ugyanígy vagyok a fel-föllel: többnyire az utóbbit mondom, ciszont kizárólag az előbbit írom.
Az előbbihez idézném a szabályzatot, úgy látszik, nem úsztam meg): „Az isten szót gyakran használjuk köznévi értelemben is, illetőleg olyan szövegösszefüggésben, amelyben kisbetűs kezdése a helyes: a görög istenek; Tudja isten, mi lett vele. Az isten szerelmére! [az én kiemelésem] Stb.” (AkH.11/12 160.) A kiemelt példák egyértelművé teszik, hogy mit mond a szabály, az Adj’ isten köszönés egyértelműen ide tartozik. Egész más eset a következő: Adj, Isten, sok boldogságot nekem! Itt a nagybetűs írás a helyénvaló (mellesleg a nagy kezdőbetűnek ez a szerepe meglehetősen fiatal, századunk első felére datálható, Petőfinél istent csak kis kezdőbetűvel találni).
Az igaz, hogy nem volt teljesen helyes az állításom (bár nyilvánvalóan önálló szótagisággal rendelkező toldalékokról volt szó, kétségtelen, hogy ezt az előfeltevést nem tettem explicitté), de a tiéd sem az. Egyik sem.
Ha már hátulról kezdtük: az ez, az hasonul a tárgyraghoz, csak nem teljesen, hanem részlegesen: az ejtés ugyanis: eszt, aszt; az viszont kétségtelen, hogy ezt írásban nem jelöljük. (Megjegyzés: én többnyire evvel-avvalt mondok, de kizárólag ezzel-azzalt írok, ugyanígy vagyok a fel-föllel: többnyire az utóbbit mondom, ciszont kizárólag az előbbit írom.
Az előbbihez idézném a szabályzatot, úgy látszik, nem úsztam meg): „Az isten szót gyakran használjuk köznévi értelemben is, illetőleg olyan szövegösszefüggésben, amelyben kisbetűs kezdése a helyes: a görög istenek; Tudja isten, mi lett vele. Az isten szerelmére! [az én kiemelésem] Stb.” (AkH.11/12 160.) A kiemelt példák egyértelművé teszik, hogy mit mond a szabály, az Adj’ isten köszönés egyértelműen ide tartozik. Egész más eset a következő: Adj, Isten, sok boldogságot nekem! Itt a nagybetűs írás a helyénvaló (mellesleg a nagy kezdőbetűnek ez a szerepe meglehetősen fiatal, századunk első felére datálható, Petőfinél istent csak kis kezdőbetűvel találni).
