Sziasztok! A hagymás fogas-ír nevű növény kapcsán merült fel, hogy honnan is eredhet a neve (van egy növényes oldalam, és kaptam egy emailt).
Az én forrásom szerint: "Régen foganőtt fűnek is hívták, mert fogazott leveleinek hónaljában kis sarjrügyeket hajt, amit a nép fognak, máskor hagymának néz. Nagy C-vitamin tartalma miatt fogínysorvadás, skorbut és tüdővész ellen használták. (Fogas-ír = fogra ír!)." (D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek)
Email: "Egy apró megjegyzésem lenne a leíráshoz. A fogas-ír nem arról kapta a nevét, hogy a 'fogra ír'. Az ír a régi magyar nyelvben 'gyökér' jelentésben is használatos volt, így a növény neve 'fogas gyökér' jelentésű. Népi elnevezései közt van is olyan, hogy foggyökér. (Forrás Grétsy László, válasz egy olvasói levélre - az enyémre :) )"
A növény gyökére látható ezen a rajzon, tényleg mintha fogai lennének.
Mit lehet erről mondani? Esetleg mindkettő, mert az emberek régen hajlamosak voltak hasonlót a hasonlóval alapon gyógyítani, és mert fogas volt a levele és a gyökere is, ezért a fog betegségeire használták?
csákány – ‘kőfejtésre való nyeles szerszám’. Valószínűleg török eredetű, talán a honfoglalás utáni kun-besenyő hatás révén. Példák más törökös nyelvekből: szeldzsuk, kirgiz, kazah, ujgur csakan (‘csatabárd’). Figyelemre méltó, hogy a szláv nyelvek többségében is van csakan, csekan ‘csákány’ értelemben; lehet hogy ezek egyike a ~ forrása, de hihetőbb, hogy szintén vagy török nyelvekből, vagy éppenséggel a magyarból erednek.
Szívesen, ezért is vagyunk itt. Lettem én is már kiigazítva, és a fórum fesztelen stílusa miatt nyilván többször is elhamarkodtan mondtam ezt-azt; ez is frissítheti az ismereteket, ebből is tanulhatunk.
Rég olvastam a témabeli szakirodalmat, ezért az egyházi szláv terminus technicus nem ugrott be (amúgy elég félrevezető elnevezésnek tartom, de ez nem mentség, csak magyarázat), így egy lépéssel arrébb értelmeztem az adott kontextust. Természetesen neked van igazad. Köszi, hogy tisztáztad.
A zsidó Bar Micva párhuzamot nem én találtam ki, a Besztercebányai Dobré slovo misziós állomás és keresztény közösség honlapjáról vettem, ahol a bérmálás szentségének eredetét magyarázza egy pap:
A bérmálás a Szent lélek általi keresztelés.
Márk 1,8 : Én vízel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.
Csel. 2,38 : Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan A Jézus Krisztusnak a nevében a bűnöknek bocsánatjára és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Csel. 8,15-17 : Kik mikor lementek könyörögtek érettük, hogy vegynek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállot rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájok veték és vőnek Szent Lelket.
Ebből ered a bérmálás vagyis a Szent lélekkel keresztelés szentsége. A vízel keresztelés által a keresztelt az egyház tagjává válik, de paszívan. Ennek megfelel értelemben a zsidó körülmetélés. A bérmálást megelőzőb tanítás és a bérmált kora az egyházközség tudatos tagjává válását erősíti meg a szentség felvétele által. Protestánsoknál ez a konfirmáció. Ennek felel meg a zsidóknál a Bar Micva és a Bat Micva (lányoknál), ott is a tanítás után bizonyítja a serdülő azt hogy a szellemileg alkalmas hitközségbeli tagságra.
Szlovákiában ahonnan vettem az anyagot, a zsidó téma nem vált ki olyan pro vagy kontra érzelmeket mint Magyarországon, mivel ott ez gyakorlatilag nem létező etnikum. Ott mi magyarok vagyunk a mumusok.
Ha mindenáron párhuzamokat keresünk, akkor a keresztség-bérmálás inkább a körülmetéléssel párhuzamos. Aki beavatódott, az teljes jogú tag, akárhány éves.
Amúgy kapcsolódik egy korábbi vitához: a grad-gorod kapcsán merült fel, hogy mi miből jön. Nyilván a zsidó barmicvó és a bérmálás őse a természeti népeknél ismert felnőtté avatás, legfeljebb a zsidó szokás előbb volt, de az is jött valahonnan.
Annak indult, de hamar eljutottak a teljes szakításig, aztán meg a durva antiszemitizmusig. Offtopik, csak azért reagáltam az eredeti szövegre, mert hibás volt, és nem bírom megállni, hogy az ilyet ne javítsam, szakmai ártalom.
Persze, a középkori egyház igencsak antiszemita volt, épp ezért nonszensz, hogy a derék püspökök a homlokukra csapnak, és elkezdik utánozni a zsidó szokásokat.
Eredetileg, még a IX. században is a bérmálás vagyis a szentlélek általi keresztelés közvetlenül a víz általi kereszetlést követte. Ez fenmaradt a pravoszláv vallásban máig. ...
A RK egyház különválasztotta a kétféle keresztelést és a zsidóktól vett át alapjaiban egy szertartást a Bar Micvat, ami a 13 éves fiúk felvétele a gyülekezet férfiai közé.
Khmmm, szóval: a korai kereszténységben a keresztséget, bérmálás, eukarisztiát egy szertartás keretében szolgáltatták ki, és csak felnőtteknek. Amikor elterjedt a gyerekkeresztség, akkor több gyakorlat alakult ki, vagy időben is elvált egymástól a három szentség első felvétele (kb. a 11-12. századra és nyugaton) , vagy megmaradt együtt, és csecsemőknek szolgáltatták ki (keleten). Semmiféle zsidó szertartásnak nincs ehhez köze, a katolikus egyházban régebben 7-10 éves kor között bérmáltak, ma egyre később, és ahány ország annyi szokás. Felnőtt megtérők ma is egyszerre kapják meg a három szentséget nyugaton is.
Annyit azért nem árt tudni, hogy a szlávban eredetileg nem volt /f/. A bolgárok általában /xv/-vel helyettesítették, ám a ófn. /f/-et /b/-vel!
Úgyhogy a moráviai és pannóniai szlávok (akik Salzburgi közvetítéssel kapták a kereszténységet!) teljesen rendszerszerűen mondtak birmovat'-ot a firmen után.
No, én erre reagáltam: "Az egyházi szláv, más néven ószláv vagy óegyházi szláv"
Amiszerint szerinted az egyházi szláv = más néven óegyházi szláv. Tudtommal a kettő azért különbözik, nem puszta szinonímák, az alábbi hsz.-emben fejtvén ki hogyan.
Azt már megállapítottuk, hogy a magyarban délszláv; most - ha jól értem - az a kérdés, hogy oda honnan került, illetve mi a szó végső forrása. Amit a magam részéről most nem tudok.
Bérmálás, sacramentum confirmationis, a megerősítés szentsége.
A szlovák birmovka, birmovanie szó a klasszikus szó ferdítések közé tartozik, senki nem tudja mit jelet. A RK egyház úgy magyaráza eredetét, hogy a latin firmó szóban alakult át a f hang b-re. (Dušan Seberíni, Birmovka, Dobré slovo 19. jún 2011)
A biřmování szó a confirmatio szóval kapcsolatos és annyit jelent, mint megerősítés. (Naše víra, str 168, Zvon, Praha 1991)
Eredetileg, még a IX. században is a bérmálás vagyis a szentlélek általi keresztelés közvetlenül a víz általi kereszetlést követte. Ez fenmaradt a pravoszláv vallásban máig. Az egyházi szlávban myropomazanie a neve (myron - illatos, püspök által megszentelt olaj).
A RK egyház különválasztotta a kétféle keresztelést és a zsidóktól vett át alapjaiban egy szertartást a Bar Micvat, ami a 13 éves fiúk felvétele a gyülekezet férfiai közé.
A nyelvtudománykban tudósokra hagyom megállapítani van e e két szónak (barmicva és bérmálás) köze egymáshoz. A fentebb idézettek szerint a szlovákok és csehek a bérmálás szó eredetét nem ismerik, az egyházi szlávban máskép nevezik.
Hát, hozzá kell tenni, hogy a mai orosz ortodox egyházi szláv (ellenben rumicival) nem ugyanaz mint az óegyháziszláv.
Cirill és Metód megalkották az óegyházi szláv liturgikus nyelvet, mint "a szlávok nemzeti nyelvén" szóló liturgia. Valójában bolgáros nyelvjárás volt (azaz nem annyira megalkották, inkább kodifikálták). Annak idején még belefért a "szlávok nemzeti nyelvén" való liturgiába, mert valóban inkább csak nyelvjárási különbségek voltak.
Aztán a leendő nemzeti nyelvek gyorsabban fejlődtek, az liturgikus nyelv is változott, de lassabban. (Úgy, ahogy a középlatin is különbözik a klasszikus latintól, de nem annyira, mint pl. az olasz vagy a spanyol).
De az egyházi szavaink közül sok a szláv eredetű. Ez egyébként érdekes, mivel az ismert térítések német, latin irányításúak
A német térítők ugyanis közvetítő nyelven térítettek, és ez a karantán volt. Bizánci térítés soha nem folyt az országban, bár voltak jelen bizánci szerzetesek, és több magyar elöljáró bizánci pap kezéből vette fel a kersztséget. Az a gyanúm, hogy a mai egyházi szókincs görög eredetű elemei is a latinból jöttek (pünkösd pl.). Hangsúlyozom: Bizánc és Róma akkor még ugyanaz az egyház volt, csak 1054-ben váltak szét, ezt általában nem szokták tudni, és ebből jönnek az olyan felesleges fejtegetések, minthogy mi a latin kereszténységet vettük fel, és ez milyen bölcs történeti előrelátásról tanúskodik. Nem kellet ehhez semmi előrelátás: ők itt voltak, a görögök meg nem, és mivel amúgy is még egy csapatban játszottak, nem volt jelentősége annak, hogy ki térít.
