Mit szólsz ehhez a mondathoz például: "„Ha egy politikai erő a maga legitimációjára próbálja felhasználni a kereszténységet, az nem hitbéli buzgóság” – mondta Botos Máté történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének vezetője."
Hogy pontosan milyen gondolatok vannak egy megfogalmazás mögött-különös tekintettel, hogy a katolicizmus politikai története nagy forrásanyagú téma (:-)),- arra nyilván nem én vagyok hivatott válaszolni.
A mondat állítása általánosan igaz, de kortól és helytől függően voltak/vannak különbségek. -Noé óta-és hangsúlyozottan a nemzetek idejében van felelőssége egy adott hatalomnak, hogy a hatalmával Isten általános törvénye/munkájával összhangban, vagy azzal ellentétesen lép fel. Durva erkölcsi bűnök történelmi ítéleteket is kiváltottak. Tehát ha nem "nem hitbeli buzgóság" is a kereszténység felhasználása, mégis jelenthet pozitívumot, ha az anomia ellen lépnek fel, pláne egy ítélet előttinek tűnő korban. Természetesen ilyenkor a képmutatás, látszatkereszténység jelensége szaporodik el.
Mit szólsz ehhez a mondathoz például: "„Ha egy politikai erő a maga legitimációjára próbálja felhasználni a kereszténységet, az nem hitbéli buzgóság” – mondta Botos Máté történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének vezetője."
illetve:
"„Azt látjuk, hogy Magyar- vagy Lengyelországban az állam próbálja az egyház érdekeit védeni, sokszor még akkor is, ha az egyház ezt nem kéri, aztán az állam ezt a maga érdekében felhasználja” – erősítette meg Botos. „A kérdés, hogy jót vagy inkább rosszat tesz ez a paternalista állam, amikor védőernyőt akar nyújtani az egyháznak?”
Ha sokáig gipszben van a kéz, elsorvadhat. A funkcióhalmozás egyre nagyobb függőséget jelent az államtól – tette hozzá Sólyom."
„Én nagyon örülnék, ha a katolikus egyháznak lenne befolyása a magyar társadalomra, de ez nem nagyon van így. Az egyszázalékos adó szembemegy minden katolikus tanítással, mégis megszavazták keresztény politikusok. Az iskolai hitoktatást eredetileg a Püspöki Kar sem támogatta igazán, aztán menet közben a szöveg valahogy megváltozott. Az egyház kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy az egyházi házasságkötés állami elismerést kapjon, ez is szembemegy minden teológiai szemponttal, hiszen teljesen mást jelent a házasság az egyház nyelvén és az állami jogszabályokban.”
Valaki tudja arra a választ, hogy az egyszázalékos adófelajánlás miként megy szembe a katolikus tanítással? Megköszönöm az infót előre is!
Nem csak hogy elegánsabb, de helyesebb is. Sokkal jobban fedi a valóságot, mintha pásztornak neveznék, ahogy sokáig volt. Lehet hogy észrevette, hogy a pásztori leírásnak nem igazán felel meg. Ismeri-e a juhait? Azok ismerik-e őt? Megkeresi-e az elveszettet? Bekötözi-e a sebesültet? Hordozza-e a gyengéket? satb. A lelkésznek nincs ilyen alapos igei leírása. Sőt, ha jobban megnézzük semmilyen nincs. Tehát ezt a címet mindenféle felelősség vagy kötelesség nélkül nyugodtan magára aggathatja.
És nekem igenis volt olyan korszakom amikor féltem tőle. Aztán (kábé a Gyömrőire való költözéstől) kezdtem úgy tekinteni mint egy bármelyik atyafit. És úgy is beszélgettem vele amikor alkalom adódott. Csodálkoztak is a többiek. Aztán amikor láttam hogy milyen istentelenségekbe hajszolja magát ezzel a gyülekezeti mókuskerékkel, akkor már inkább szántam. Most kábé itt tartok.
Amíg tag voltäl, addig féltél a vezető lelkésztől (mennyivel elegánsabb is a megnevezése, mint így: főpap!), vagy a gyülekezettől? Vagy valóban az elkárhozástól féltél?
Nagyon erősen indoktrinálják a tagokat a lelépéstől való félelemre. A birtokomban van egy Rufftibi tanítás, ahol azt mondta: -El is lehet menni a gyülekezetből. El is lehet kárhozni. Isten nem fogja neked azt mondani, hogy "légyszíves ne kárhozz el".
Egy időben néhány HITes hitvédő ezt próbálta megmagyarázni, hogy két külön mondatról van szó, ne mossam össze őket. De a két önálló mondat egy gondolatmenetben volt benne, joggal tekintem egymás következményének őket.
Aki megkerülve a hitgyült,(meg) marad az Atyánk és az Ő Fia mellett, az összeegyezhetettlennek fogja tartani a saját nézetét a hitgyüli sajátos nézeteivel,és lelép.
De a lelépéshez bátorság kell,mert lekell szaggatni,rázni azokat a hamis megfélemlítő tanításokat amikkel manipulálják az őszinte,jóhiszemű ámde naív tagokat.
Vagy kirúgjàk valami mondvacsinált hazugság miatt mert lázadónak fogák tartani.
A hitgyüliben nincs szabad nyílvános vélemény nyílvánítas.
De ha elhangzik,akkor az illetőt eltávolítják egy idő után.
Engem a számomra szinte tapintható félelem - Németh Sándortól és társaitól - gondolkodtat el azon, hogy kkinek és miért van említettekkel szemben félnivalójuk az Istenben bízástól, ha egyszer azt tapasztalják, hogy Sándorék nem az Isten munkatársai. Azok sem szeretnek válaszolni egyértelműen, akik már nem tagjai a Hitgyülinek.
Visszaélés történik az odajáró tagok bizalmával akik ezt nem veszik észre.
Meg azt se felejtsük,hogy az Istenben bízást összekötik a N.S.-ban való bízzással.
Tudom kemény amit írok,de a tagok N.S. keresztül meg a sok hazug tévtanítónak titulált lókötőn keresztül értelmezik az Istenben bízás fogalmát.
Hosszú téma.
Nézd meg,hogy itt a topikban a hitgyülisek (meg az exhitgyülis fanok) úgy beszélnek a Bibliáról,Istenről,mintha csak ők ismernék, nekik mondana el először minden okosságot.
Elolvastam a jelzőket, amikkel a Hitgyülit illetted, szóval szerinted egy Istenben bízó személyt a kussolásig/kényszerítésig megfélemlíthet egy olyan gyülekezet,- amilyennek leírtad most a Hitgyülit?
