És hány fokos így az alszeszed? Nekem legutóbb a mirabolán volt eléggé kifacsarva, 15 fok körüli alszesszel, és valóban az utópárlatot elválasztani nehezebb volt, korán jött...
De a túl alacsony alkoholfokú alszesznek tudom be ezt, mert akkor az utópárlat elnyúlik tudtommal.
Lehetséges, hogy túl érzékeny vagy az adott (fazékíz, főttíz) illatra.
Módszereid teljesen elfogadhatóak számomra is, bár nem ez a lényeg.
Ne feledd, hogy az aromát adó anyagok, hogy mikor milyen minőségben jelennek a párlatban igen kevés leírás van, vagy nincs is. Tapasztalatom szerint amikor már csak víz jön a hűtőből, még abban is vannak, lehetnek jellegzetes aromák. Talán ezért is szerencsés a cefrét 0-ra főzni.
" A többi esetben meg azért nem az alszeszbe teszem, mert a főzésnél a gőzzel bekerül a párlatba valami nagyon finom eloszlásban gyümölcshús, ami kezdetben észrevehetetlen, de hetek múlva kiválik, szűrni, fejteni kell, ami plusz munka és veszteség. Ez különösen a körtére igaz. "
Hogy mik vannak!
Akkor a narancs az egyedüli ami nem m megy át a párlatba ha alszeszbe rakják?
Annak idején én is próbálgattam efféle megoldásokat,s nem tapasztaltam átpárolódó gyümölcshúst a pálinkába,pedig körtéből szokott lenni a legtöbb nedűm.
Én inkább más okokból keresném a zavar okát!A körte huncut!
Narancsnál például az alszeszbe teszem, mert így hozza ki jobban az aromát, mintha a cefrébe tenném, nyári almánál viszont a cefrében hozza ki jobban. (pár napig bent van a cefrében, forrásnak is indul, így széndioxidképződés is van, de nem jelentős, viszont zavaró. Úgy oldom meg, hogy vagy melegvizet töltök az üstbe, ha úgyis hígítani kell (almánál gyakori), vagy ha elég híg, nem zárom le a melegítés kezdetén az üstöt, s ha már langyos, kevergetem, és szájjal kifújom a felszabaduló széndioxidot.. Lehet hogy hülyeségnek tűnik, megértem... de bevált.
Kajszinál egyáltalán nem csinálom, ott tovább tartom lezárva a kész cefrét, tapasztalatom szerint jobban kiadja így az ízeket, illatokat.
A többi esetben meg azért nem az alszeszbe teszem, mert a főzésnél a gőzzel bekerül a párlatba valami nagyon finom eloszlásban gyümölcshús, ami kezdetben észrevehetetlen, de hetek múlva kiválik, szűrni, fejteni kell, ami plusz munka és veszteség. Ez különösen a körtére igaz.
Nem teljesen kiforrott technika, lehet még finomítani rajta....
"... mikor már majdnem leforrt a cefre, adok hozzá egy fél vödör (kb az egész cefre 5%-nak megfelelő) friss gyümölcsöt, ami már nem fog leforrni, de szintén tapasztalat, hogy olyan illatokat tudok így kihozni főzéskor ami a teljesen leforrt cefrében már nincs meg."
Ez mennyiben ad más végeredményt,mint ha az alszeszbe tennél gyümölcsöt,annak tisztázásakor?
Csodálkoznál ha tudnád mennyi mindent megpróbáltam, de az eredmény nulla. Nem tartom lehetetlennek, hogy megoldható, s van is rá megfelelő módszer. Van néhány magánfőzde, nemzetközi hírnévvel, azaz nem csak helyi versenyeken kapnak aranyérmet, hanem nemzetközi szinten. Olyan pálinkáik vannak, hogy érthető a 25 ezer Ft-os átlagár, de tőlük csak annyit lehet megtudni, hogy különleges eljárással, bonyolult eszközökkel dolgoznak. Talán ők tudják, de akár tudják, akár nem, nem fogják elárulni.
Az a baj, hogy ha valakinek a pálinkájában megérzek egy egészen gyenge fazék ízt, akkor 100 emberből 99 nem is érti miről beszélek, mert szerintük nincs annak a pálinkának semmi baja.
Feribához hasonlóan kísérletező alkat vagyok. Szeretem magam ellenőrizni amit lehet. Namármost aki ilyen típusú ember az tisztában van vele hogy nagyon jó eredménynek számít, ha húsz kísérletből legalább egynek látja valami hasznát, de mivel számára ez nem munka, hanem szórakozás, nem sajnálja az időt és az energiát.
Rendszerem sajnos nincs, de a kísérletezés két fő irányba mutat. Az egyik nyilvánvalóan a jobb minőség elérése, a másik pedig, hogy ezt a lehető legolcsóbban érjem el, mert az anyagi eszközeim meglehetősen behatároltak.
Tehát nem nevezném rendszernek, de leírom hogyan készítem most a pálinkát. Van némi eltérés az általánostól, de csak néhány részletben.
A cefrekészítés megfelel a standard szabályoknak, annyi eltéréssel, hogy nem használok pektinbontót, csak kivételes esetekben, s ha tehetem élesztőt is csak egyszer. Ez azt jelenti, hogy ha van forrásban lévő cefrém, akkor az új hordóba ebből teszek néhány kanállal, s erre kerül a friss gyümölcs, de nem egyszerre. Az új, beoltott hordóba a végleges mennyiség kb tíz-15 %-át teszem, hozzáadok arányosan cukrot, hagyom rendesen beindulni, s ha már félig leforrt, akkor töltöm fel teljesen. Mindezt azért, mert tapasztalataim szerint, így jelentősen lecsökken a cefrézés ideje. Ja, majdnem elfelejtettem... mikor már majdnem leforrt a cefre, adok hozzá egy fél vödör (kb az egész cefre 5%-nak megfelelő) friss gyümölcsöt, ami már nem fog leforrni, de szintén tapasztalat, hogy olyan illatokat tudok így kihozni főzéskor ami a teljesen leforrt cefrében már nincs meg.
Maga a főzés ugyanolyan mint bárhol. A cefrét egy 50 literes edényben főzöm, a tisztázást meg egy 15 literessel. A cefre főzése fatüzeléssel, a finomítás jól szabályozható elektromos fűtéssel történik. Eltérés csak az előpárlat elválasztásának módjában van, de ott sem mindenkor, csak ha úgy érzem a befektetett plusz idő megéri a lehetséges eredmény miatt.
Nem tudok semmiféle tudományos magyarázatot adni, megvédeni sem amit másképp csinálok. Ez évtizedek alatt alakult így, saját tapasztalatok alapján. Kezdetben a szüleim módszerével főztem a rossz pálinkákat (azt sem tudtam akkoriban, hogy rosszak a pálinkáim), aztán fokozatosan áttértem a standard módszerre, aztán elkezdtem kísérletezgetni, s jelen pillanatban a fent leírtakkal tudom a legjobb eredményt elérni.
Javaslom tegyetek félre abból a bizonyos 60 fok körüli frakcióból, amely szerintetek fazék(főtt)ízű, és kóstoltassátok meg adott alkalommal akár egymással is.
Az én rendszerem is ilyen, 60 foknál vagy kicsivel alatta jön a fazék -íz, -szag, viszont ezzel párhuzamosan még finom gyümölcs illatok is vannak. Ha létezne ibooja által említett aroma mentő módszer az engem is nagyon érdekelne.
A cefrét én is kifacsarom szinte nullára, az alszeszt 25 fokosan teszem oda.
Egy nagyon érzékeny pontomra tapintottál, ami az idézeteket illeti.
Egyszerűen felháborítónak tartom, amikor valaki idéz valamit és én meg esek le a székről ámulatomban. Így tűnik a hozzászóló okosnak.
Nem jó ez így, ha idézünk, akkor jelezni kéne, ne plagizáljunk.
Egy több hónapig tartó levelezésem alkalmából jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen én idézetekkel hadakozom. A "pálinkazseni" csak összevágott dolgokat innen-onnan én meg vért izzadva, kínlódva próbáltam megmagyarázni az elképzeléseimet.
Inkább vállalom azt, amikor valaki azt írta egyik hozzászólásában, hogy "ezek légből kapott elméletek, honnan szedted?" Úgy van ezek tényleg légből kapottak:-)))
Hogyan készítsünk jó pálinkát? Cefrézési, főzési ismertetők, főzőberendezések, tanácsok,videók, tesztek, gyakran ismételt kérdések a következő linkeken:
Nem kellett volna ennyit kutatni, hisz nemrég is leírtam ezeket.
Engem az birizgált, hogy azt írtam volna, hogy finom a pálinkám, pedig azt írtam, hogy az én pálinkám csak is "büdös és ihatatlan" lehet.
Hát ez zavart:-))))))
Azt azonban elárulhatnád nekem, hogyan tudtad megnézni a Feribá51 nick név alatt beírt hozzászólásaimat???? Esetleg visszatérni a régi nick névhez lehetséges????
A vizes rongy keveset tud emelni az alkoholfokon. Nagyon fontos, hogy belső akadályt is biztosítsunk a csőben (spirál, horpadások,...) Ezzel valósítjuk meg azokat a "mikrotavacskákat" amiket az alulról jövő gőz újramelegít és létrejön a rektifikáció.
Nem a vastagabb rongy a jó, szerintem, mert az szigetel is. Vékony rongy, feszesen 10 cm hosszan tekerve egy csepegőnek, két végén szépen leragaszt szigszalaggal. Természetesen ráragad, de nem is kell eltávolítani csak nagyon ritkán, esetleg szezononként. Egy-két főzés után ez a textília telítve lesz kicsapódott ásványi sókkal, ami porózus marad és jól betölti a rá bízott szerepet.
Na, legyél Te is fekete bárány, ha már ennyire akarod:-))))
Alighanem itt félre értés esete forog fenn.Öreg néne írta,hogy nem cél,sőt hiba lenne az összes kozmaolaj eltávolítása.Magam is így gondolom.Erre írta Körte51 azt hogy:"Legyen benne a lehető legtöbb,csak ne legyen opálos." Az adott cefrében lévő kozmaolajról beszélünk.S szerintem ez nagyon találó,így mégegyszer(többször is :-) ) átgondolva.
Lázálmomban sem jutott volna eszembe, hogy nem lebunkózást kapok érte.
Mindenesetre köszönöm, tényleg jólesett....:)
Így már le merek írni még valamit.
Az utópárlatról.
Persze az is szaglással megy...
Szóval nekem egyáltalán nem sikerül az utópárlat elválasztása 40-45 foknál, még 50 foknál is ritka, a legtöbbször 50 fok felett kell elválasztanom, általában 55 foknál, de volt már példa 60 fok közelire is. Nem tudom az okát, lehet talán azért mert nagyon kifacsarom a cefrét, általában 2-5 fok között állok meg.
A gyakorlatban 60 foknál elkezdem a mérést, s innentől már nem merem a középpárlathoz engedni, folyamatosan mérem, s a mérőcsőből öntöm a középpárlathoz amíg meg nem jelenik a fazékszag. Az edénycsere azért kell, hogy még véletlenül se menjen bele egy csepp sem a fazékszag megjelenésekor.
A dilemmám a következő. A vége felé ugye rohamosan esik az alkoholfok, tehát nincs nagy mennyiségi veszteség, de az aromaveszteség jelentős. Amikor megjelenik a fazékszag, akkor még olyan erős, a gyümölcsre jellemző illatok vannak a párlatban, hogy fáj a szívem értük. De a legkisebb fazékszag is annyira irritál, hogy kénytelen vagyok kidobni az egészet.
Ha lenne valami használható módszer arra, hogy megmentsem az aromákat, úgy hogy elválasztódjon a fazékszagtól az egy megváltás lenne.
Eddig bárhogy próbálkoztam, eredménytelen maradt.
Szóval az utópárlati elválasztással gondjaim vannak, és még soha senkitől nem hallottam, hogy ilyen magas alkoholfoknál állna meg.
Köszönöm a leírást, amikor először olvastam több napja átsiklottam felette, de most alaposan utána gondolva azt kell mondanom megoldottad a desztillációs szétválasztás alapvető módszerét. Illetve igen jól alkalmazod a gyakorlatban. A Te rendszeredben a jobb elválasztást a kis mennyiségű hő közlése biztosítja, a lassú gőzképződéssel. A rendszer legmagasabb pontjától a páracső lefelé lejt, tehát itt már a gőz összetétele nem változik, mint az emelkedő páracsőben, ami a megfeleő deflegmációt biztosítja. A Te rendszered lényege a lassú forralás, a deflegmátor maga az üst teteje, sisakja. Itt arra kell ügyelni, hogy a hőhiány miatt le ne álljon a desztilláció folyamata.
Tehát: kis hőközlés-rövid páracső és ahogy a többiek csinálják, s Te is az előpárlat után, nagyobb hőközlés-emelkedő, hosszú páracső.
Nem kell kipróbálnod, de ha egyszer mégis megteszed, visszavonod ezt a hsz-ed. De ne emelkedő, hanem lejtő páracsővel csináld, ha elszántad magad, emelkedővel nem működik.
Nem tudományosan megközelítve. Brutális aroma vesztéssel jár egy hosszas forrás ,vagy forrás közeli állapotban tartás. Nem próbálnám ki magamnak. Természetesen sok sikert hozzá!
