Nem vagyok nyomási szakember, de ismereteim szerint a lefújó szelepnek a legalacsonyabb értékűt kell választani. Néhány tized atmoszféra túlnyomásút. De a szakemberek majd megírják pontosan.
A kozmaolajok oldékonysága , láthatóvá válása hőmérséklet és etilakohol töménység függő. Minél hidegebb a pálinka és minél kisebb a szeszfoka kevesebb kozmaolajat tart oldatban, így a többi kiválik.
Ha visszamelegszik szobahőfokra ismét tiszta lesz.
Vagy hűsdd le az egésze 0 és -5 C-fok közé és így szűrd át. Ezzel csökken a kozmaolaj tartalom.
Mondtál te is most egy okosságot, mert úgy e, valamit kell mondani, csak azért, hogy mondjak valamit. Az észrevételed első részéhez egy kis adalék. Hogyan is kezdjük?
Netalántán úgy, hogy hideg vízzel feltöltjük a kozmás olajleválasztót.... Vagy nem? Szerintem meg még kéne hozzá két akna, minden aknához egy-egy kanyargós (tubifex szerű) cső, mert így túl egyszerű.
na ez a nyomás érdekelne :) Eddig úgy használtam hogy körbe van nyomva a sisak tömitőanyaggal és ilyen papircsipeszekkel volt körben lefogatva 10 helyen, de most mikor főztem a meggyet és tisztáztam nagyon pöfögöt a sisak körül és valószinüleg sok pálinkám kárba ment így. Ezért döntöttem valami masszív leszorításon.
Egy kísérlet lehetne, hogy az utópálatot 5%-ra hígítani (mintha cefre lenne) és így indítani egy finomítást.
Barackom már nem lesz az idén, s amit félretettem utópárlatot, az az ep-vel összeöntve éppen a napokban derítettem porzselatinnal egy itteni hsz-re hallgatva (teljesen korrekt), de a körténél megpróbálom és be is számolok róla. Minimum négyfajta körtepálinkára van esélyem.
Tulajdonképpen bármi lehet, de odafigyelek a cefrére a főzésre, talán túlérzékeny is vagyok a szagokra, illatokra. Ha meg így is kozmaolaj kerül a pálinkámba, akkor eléggé elcsodálkoznék. Láttam már hetek múlva megjelenő kozmaolajat, ez más. S csak akkor jelenik meg, (jobban mondva jelent meg annak idején), ha valami puha húsú gyümölcsöt tettem az alszeszbe. De mindegy is hogy mi, nem alkalmazom már azt a módszert, s így nincs is ilyen gondom.
valamikor elég sokat eljátszottam az alszeszbe tett gyümölcsökkel, váltakozó eredménnyel.
Ahogy ma csinálom az egy véletlennek köszönhető. Egy közeli rokonomnak nyaralás közbejötte miatt nem sikerült lefőznie a cefrét (nyári alma volt), megígértem, hogy én majd lefőzöm. gyakorlatilag kész volt a cefre amikor elutaztak, másnap látom, hogy jó adag friss gyümölcs van belekeveredve. Káromkodtam, s felhívtam azzal, hogy ha már elb@szta a jó cefréjét, mégis mit csináljak. Mert nem tűnt jó ötletnek egy kész cefrét kevergetni valami kevés leforrnivaló miatt, széndioxid minimális, jó eséllyel oxidálódik a cefre, több a kár mint a haszon. Azt mondta főzzem le. Eléggé elment a kedvem, de lefőztem, aztán egész jó pálinka lett belőle, olyan friss almaillattal elegyítve.
Na akkor kezdődött el ez a játék a cefrével, s mivel jobbnak tűnt mint amit addig csináltam, fokozatosan áttértem.
Hosszú történetek ezek, meg aztán jó ha valaki otthonosan mozog az apró különbségek világában, de nem tartom szentírásnak amiket leírok. Azt sem gondolom, hogy jobb pálinkákat főzök az átlagnál, csak egy biztos. Rosszat nem főzök.
S van még valami. Ha évente legalább egyszer megtörténik az, hogy minden összejön, s az isten és a párt is úgy akarja, meg olyan az évjárat és még szerencsém is van, s ezek összesítése képen egy olyan adag pálinkám keletkezik, aminek megkóstolása után a jó ízérzékkel rendelkező és jó pálinkákat főző valamelyik ismerősöm azt kérdezi:
- Hogy a k...a életbe tudtad ezt ilyenre csinálni?
, akkor milyen jó érzés, azt mondani lazán, hogy
- Ezt? Mit szólnál, ha a jobbikból kínáltalak volna.....?:)
Azért ez persze ritkaságszámba megy, s megvan az a hátránya, hogy pillanatok alatt eltűnik, mintha valami varázsló a varázspálcájával megsuhintotta volna.
A vizzáras üstöknél is kicsit rögzítik a sisakot talán ráfordítós zárral. De ha pl tömítős a sisak és lecsavarozzák, mindenképpen szükséges egy megfelelő nyomásra nyitó biztonsági szelep, az esetleges áthabzás miatti eltömődés miatt.
Ami azt sugalja, hogy úgymond az utópárlatban, vagy az utópárlat után is van élet az aromák számára.
Talán az lehet az oka, hogy egyes aromaalkotók forráspontja magasabb, mint a cefre, vagy a víz forráspontja és ezek így a desztillálás vége felé a vízgőzdesztilláció szabályai szerint jönnek át. Tehát javaslom kipróbálni egyszer az un. utópárlat frakciókban való gyűjtését amíg van benne alkohol, s utána is gyűjteni egy frakciót, amikor látszólag csak víz desztillál át.
A gyümölcsaromák utópárlati jelenlétének már méréses bizonyítékai is vannak, például, hogy a barack ízét okozó dekalaktonok főleg az utópárlatban jönnek (forrás: Nagygyörgy László, A kajszibarack pálinka lepárlásának optimalizálása)
A grafikont nézegetve tudnuk kell, hogy egylépcsős főzőn készült, ami nagyon jó elválasztású, ezért a barack ízeknek jelentős része marad az utópárlatban. Ez magyarázza, hogy a házi pálikafőzők miért fanyalognak gyakran az egylépcsős főzetekre, hogy ízben szegények,(bár illatban felülmúlják a kétlépcsősöket). A mi technológiánkkal az elválasztás nem ilyen tökéletes, tehát több barack íz jut a középpárlatba.
Az utópárlatunkban viszont olyan sok aroma van, hogy valóban érdemes lenne valahogy kinyerni. Egy kísérlet lehetne, hogy az utópálatot 5%-ra hígítani (mintha cefre lenne) és így indítani egy finomítást. Még nem próbáltam, de ha szerencsénk van, a lepárlás elején jönne a barack íz, a fazékíz pedig elkülönülne.
A vilmoskörtéről is készüt hasonló mérési jegyzőkönyv, ott is az utópárlatban jön a legtöbb körteíz (Nagygyörgy László, Vilmoskörte vezéraromájának átvitele a középpárlatba), más gyümölcsökről egyelőre nem tudok.
Ittam már olyan "körtepálinkát" amiről utólag derült ki, hogy a körte utópárlatának finomítása (kísérlet volt, nem becsapás akart lenni), tehát a körte aromák tényleg ott vannak az utópárlatban.
Most még csak ronggyal és vízzel fogok kicsit visszahűteni. Belső vörösréz akadályaim még nincsenek.
Az üst felé tervezek egy látvány deflegmentátort.
Láttam itt a fórumon, hogy levágtak egy pálinkás üveg alját és ragasztottak rá egy réz peremet, és irattartó csipeszekkel fogatták össze a másik réz peremmel. Nem pont olyat akarok, mert abban hűtőcső volt és az üveget is fúrta a fórumtársunk.
Előbb utána nézek, hogy biztonságos-e egy átlag italos üvegbe beleengedni 70-90 C-fokos gőzt, nehogy szétrobbanjon nekem.
Aztán fogok egy 5 lieteres üveget. Viszont nem szeretném kifúrni az üveget. Azaz egy oldalára fektetett üveg szája alján bemegy a cső, a felül pedig kijön. Benne pedig vörösréz darabok lesznek.
Mindenképpen szeretném, ha az utópárlatom magas-magasabb szeszfokkal jönne le.
És hány fokos így az alszeszed? Nekem legutóbb a mirabolán volt eléggé kifacsarva, 15 fok körüli alszesszel, és valóban az utópárlatot elválasztani nehezebb volt, korán jött...
De a túl alacsony alkoholfokú alszesznek tudom be ezt, mert akkor az utópárlat elnyúlik tudtommal.
Lehetséges, hogy túl érzékeny vagy az adott (fazékíz, főttíz) illatra.
Módszereid teljesen elfogadhatóak számomra is, bár nem ez a lényeg.
Ne feledd, hogy az aromát adó anyagok, hogy mikor milyen minőségben jelennek a párlatban igen kevés leírás van, vagy nincs is. Tapasztalatom szerint amikor már csak víz jön a hűtőből, még abban is vannak, lehetnek jellegzetes aromák. Talán ezért is szerencsés a cefrét 0-ra főzni.
" A többi esetben meg azért nem az alszeszbe teszem, mert a főzésnél a gőzzel bekerül a párlatba valami nagyon finom eloszlásban gyümölcshús, ami kezdetben észrevehetetlen, de hetek múlva kiválik, szűrni, fejteni kell, ami plusz munka és veszteség. Ez különösen a körtére igaz. "
Hogy mik vannak!
Akkor a narancs az egyedüli ami nem m megy át a párlatba ha alszeszbe rakják?
Annak idején én is próbálgattam efféle megoldásokat,s nem tapasztaltam átpárolódó gyümölcshúst a pálinkába,pedig körtéből szokott lenni a legtöbb nedűm.
Én inkább más okokból keresném a zavar okát!A körte huncut!
Narancsnál például az alszeszbe teszem, mert így hozza ki jobban az aromát, mintha a cefrébe tenném, nyári almánál viszont a cefrében hozza ki jobban. (pár napig bent van a cefrében, forrásnak is indul, így széndioxidképződés is van, de nem jelentős, viszont zavaró. Úgy oldom meg, hogy vagy melegvizet töltök az üstbe, ha úgyis hígítani kell (almánál gyakori), vagy ha elég híg, nem zárom le a melegítés kezdetén az üstöt, s ha már langyos, kevergetem, és szájjal kifújom a felszabaduló széndioxidot.. Lehet hogy hülyeségnek tűnik, megértem... de bevált.
Kajszinál egyáltalán nem csinálom, ott tovább tartom lezárva a kész cefrét, tapasztalatom szerint jobban kiadja így az ízeket, illatokat.
A többi esetben meg azért nem az alszeszbe teszem, mert a főzésnél a gőzzel bekerül a párlatba valami nagyon finom eloszlásban gyümölcshús, ami kezdetben észrevehetetlen, de hetek múlva kiválik, szűrni, fejteni kell, ami plusz munka és veszteség. Ez különösen a körtére igaz.
Nem teljesen kiforrott technika, lehet még finomítani rajta....
"... mikor már majdnem leforrt a cefre, adok hozzá egy fél vödör (kb az egész cefre 5%-nak megfelelő) friss gyümölcsöt, ami már nem fog leforrni, de szintén tapasztalat, hogy olyan illatokat tudok így kihozni főzéskor ami a teljesen leforrt cefrében már nincs meg."
Ez mennyiben ad más végeredményt,mint ha az alszeszbe tennél gyümölcsöt,annak tisztázásakor?
volt körben lefogatva 10 helyen, de most mikor főztem a meggyet és tisztáztam nagyon pöfögöt a sisak körül és valószinüleg sok pálinkám kárba ment így. Ezért döntöttem valami masszív leszorításon.
