De az, hogy a cefre egy hét alatt teljesen kiforr, kicsit véleményes álláspont. Én minimum két hetet adnék erre.
Még az erjedési hőmérsékletekkel foglalkozva látok némi keveredést. Úgy vélem pld. ha az erjedés optimális hőfoka 22 C-fok, akkor ez az erjedő cefre hőmérsékletét jelenti, nem a környezetéét.
A pektinbontó/nem bontó, savazunk/nem savazunk vitától eltekintve:
1. Ha már megtisztítottuk a gyümölcsöt, mossuk is meg és ne bízzuk a véletlenre, hogy mi szaporodik el benne. 2-3 nap alatt simán megrohadhat az egész.
2. A zúzott (szerinte csak aprított) gyümölcsöt játssza bele ő a demizsonba, de főleg ő pucolja ki használat után.
3. Ennyi cukor nem sok, hanem rengeteg.
4. A cefrét nem kevergetjük, csak óvatosan lenyomkodjuk a bundát.
Második 5.(Itt is látszik, milyen jól összeszedett, kiérlelt munka...)
A cefre egy-két hét alatt kész, nem kell rá heteket, főleg hónapokat várni.
6. Ha kiforrt, nem pihentetjük napokig (nem fáradt), rögtön lehet főzni.
7. Ha valamiért tárolni kell, nem mozgatjuk, nem levegőztetjük, főleg nem fejtjük át, hanem igyekszünk megőrizni az oldott széndioxidot.
Megosztanám én is veletek, hogy mit kezdek az előpárlattal. Hátha van benne logikai vagy elvi hiba.
Ami tuti, hogy előpárlat, az marad tisztítószernek. Kíváncsiságból megszagolom, de megy zsíros felületek lemosására. Dobok bele valamilyen kék színű vackot. Gombfestékdarab, vagy gázalátét, vagy farmerdarab. Ez kékre színezi.
Tapasztalataim szerint az alkesz napszámosok a legritkább esetben hiszik a kék színről, hogy iható lenne. "Há kék' egy kis pálinka, csak ne legyen kék..." Megmaradt gyermekzáras higítós üvegbe teszem ráírva, hogy tisztítószer.
Az utána jövő rész, ami már jó illatú, legalább 2-3 külön részre szedem. Néha négy részre. Decikről beszélünk, 100 L-es főző esetén is. Ezeket külön kihigítom és ha jó a szaga, íze 50 fokosan, akkor marad. Ha nem jó, akkor megy a tisztító szerhez.
Ami maradt, mert jó illatra, ízre, oly annyira, hogy én is bevállanám, hogy megiszom, akkor várok vele néhány napot. Ha akkor is jó illatra, ízre (1-2cl kóstolás) akkor öntök hozzá legalább ugyanannyi jó minőségű kihigított 50 fokos középpárlatot. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy felöntöm fél literig. Ha így ha maradt is benne bármilyen nem kívánatos anyag, az máris 50%-kal, 75%-kal kevesebb van benne.
Néha az első, vagy második külön szedésnél miután pihent egy-két napot nem tudom eldönteni, hogy most elfogadható, vagy nem, vagy csak beképzelem, hogy gázos. Ezeket visszaöntöm a következő főzéshez. 2-3 dl-nyi pálinkán már ne múljon.
Ebben az esetben néha én is lefőzöm az előpárlat legvégének egy részét, de soha nem egyszerre, hogy ne legyen dúsulás.
Utópárlatot 45-60 fok között vágok. Függ a cefrétől, és hogy éppen mit újítottam a főzőn.
A középpárlat végét én már külön gyüjtöm, külön higítom, illetve külön erősítem!
Egy 45%-os középpárlat egy kis 80%-ossal felütve nagyon finom.
Jártam már úgy hogy 47%-os középpárlatnak hitt párlatot beerősítettem és nagyon finom lett. Rá egy pár napra meg olyan utóíze volt, hogy ettől penetránsabbat még akarattal sem készíthettem volna. Most vagy nagyon jól sikerült előtte a kóstolások a finomból, vagy tényleg utána jött ki ez a rossz utóíz azt nem tudom.
Az utópárlatot megszedem. Itt a metil dúsulás van, amit már diagrammal is mutattam, de ez nem vészes mennyiség. Kihigítva és visszaöntve a következő alszeszbe nem jön át a fazék íz. Nem gyűjtöm össze, nem tárolom és nem szeretnék a végén egy UP vegyespálinkát inni. Nem facsarom ki az alszeszt 5%-ig, mert felesleges energia pocséklás, és a kiengedett moslék alszeszt is fel lehet használni másra, mert van benne egy kis alkohol.
Hozzátenném, hogy ha visszaöntök valamit a következő cefrébe, akkor az lehetőleg legyen ugyanolyan mint amit főztem. De nekem mindig vannak vegyes cefrék. Nem sok, de összejön. Mag nélküli almacsutka és almahéj, mert almás pitét is lehet a cefrének valóból csinálni. Egy kis megmuslicázott szilva, tönkre ment pár darab barack, meggyszőrp megmaradt meggyhúsa stb.
Nem biztos, hogy az én módszerem a legtökéletesebb, de szerintem biztonságosabb, és idő és energia takarékosabb.
Leírva bonyolultabb mint a gyakorlatban.
Nem sokára jövök mert sürgős kóstolni való feladatom támadt.
De az idézett mondatom esetében arról szólna a dolog a Te példádon keresztül, hogy az egyik hordót megcsináljuk bornak, a másik 10 hordót pedig kifőzzük pálinkának. Az elválasztott dúsult elejét mind a 10-szer különszedve összeöntjük és ismét lefőzzük. És ilyenkor nagyobb a koncentrátum.
Van felénk egy mondás: a pálinka kismértékben orvosság, nagy mértékben gyógyszer, ha azt nem gyűjtögetett EP-ből főzték! :)))
Inkább gondolj bele mélyebben, mert ha napi 40-80 gramm 100% alkoholt elfogyasztasz (számold át iható pálinkára) 10-15 év múlva olyan szép zsírmájad lesz, hogy belehalsz!
Ha jól volt kezelve a cefre, akkor acetaldehiden kívül mást nemigen kell elválasztani, mert nincs. Esetleg az sincs sok. A bor esetében pedig azért érleljük többek közt a bort, hogy az acetaldehid oxidálódjon. A többi sz.r megjelenését a megfelelő cefrézéssel és erjesztéssel tudjuk elkerülni.
Az utópárlatot én simán még egyszer lefőzöm, és hozzáadom a pálinkához. A utópárlat párlatából már semmit nem veszek el.
Nagyon tetszik, ahogy megközelíted a dolgokat és ezt most nem visszaudvarlásként mondom:-)))
Közben ilyeneket olvasok az írásaidban:
"Engem a mérgekkel teli újrafőzés kérdése bosszant. (érdekel is, főleg az utópárlat miatt, de bosszant is.)"
Miről is van szó, miről beszélünk????
A megértéshez csináljunk egy képzeletbeli kísérletet. Vegyünk két ugyanolyan méretű hordót, amit megtöltünk ugyanolyan minőségű szőlődarálékkal. Ugyanolyan körülmények között erjesszük ki, s aztán találomra rámutatunk az egyikre. Ennek a levét kisajtoljuk, hozzáadunk egy csomó "szart" (kén, derítő anyagok, na meg ti ezt jobban tudjátok) és elnevezzük bornak. Talán meg is isszuk.
A másik hordónak a levét kifőzzük pálinkának, na de ebben már keressük a mérgeket. Szűrjük, szaglásszuk, gyantázzuk... és közben bosszankodunk, hogy bizony maradt még benne egy kis etil-acetát, egy morzsányi etil-karbamát, na meg egy leheletnyi acetaldehid. Úgy látszik rosszul választottunk, az-az az első hordóban nem volt méreg, de a másik már hemzsegett a méregtől.
Hát ilyen az ember szerencséje:-))))) Nehéz az ember sorsa.:-)))
Szerintem a rézkomponenseken kívül ugyanaz kéne legyen mindegyik hordóban. Még azt sem mondhatjuk, hogy a pálinkában töményebben van jelen ez a "méreg", mert arányosabban kevesebbet iszunk belőle, mint a borból.
Megnyugtatlak, hogy a paprikában, paradicsomban, szalámiban, húslevesben... is vannak mérgek. Lassan le kéne mondani ezekről is, de attól félek hogy éhen halnánk:-))))
afenemegette... ezt tényleg nem tudtam, és meg is lep... elég ronda módszer, kitalálhatott volna az a szervezet valami szimpatikusabbat is...:)
Megnézhetném a google-n is, de jobban bízom benned. Mi az a metabolozidálódása az alkoholnak? Első blikkre arra gondolok, hogy mindenféle akármi lesz belőle végtermékként....
Csak egy kis pontosítás: a szervezetbe bekerült valamennyi alkohol acetaldehiden keresztül dolgozódik fel, bomlik le, metabolizálódik az emberi szervezetben.
Úgy tudom hogy a szervezetben az alkohol egy része aldehidekké alakul, s valóban ezek okozzák a másnaposság tüneteit. Tehát nem az alkohollal bevitt acetaldehid, mert jó esetben nincs vagy csak minimális mennyiség van benne.
De persze, ha valaki berúgás nélkül szeretné élvezni a másnaposság örömeit, akkor hasznos lehet az ep fogyasztása....:)
" Már hosszabb ideje foglalkozom gyakorlati ls elméleti pálinkakészítéssel.
Röviden összefoglalva:
1. A cefrébe a tévhittel elentétbe csak jó minőségű gyümölcsöt tegyünk, a lehullott esetén a rothadt részeket vágjuk ki, és aprítsuk fel és a szennyeződésektől fizikai úton távolítsuk el (ne mossuk, mert az élesztőgombák száma lecsökken).
2. Ha van lehetőségünk az üveg edényt részesítsük előnyben (5 l-es, 50 l-es ballon), de az élelmiszer tárolására alkalmas műanyag is megfelel.
3. Ha mennyiséget tartjuk szem elött, akkor cukros lével öntsük fel a gyümülcsöt, 1 kg cukrot 3-4 liter langyos vizben feloldva
A minimális mennyiségi arány 2 kg gyümölcshöz 1 kg cukor feloldva 3-4 liter langyos vízben. A gyümölcs arányát tetszólegesen növelhetjük, de vegyük figyelembe hogy cukortartalmuk (amiből az alkohol lesz) elég kevés, kivéve a szölőt.
4. A cefre 20-25 fok között érzi jól magát, naponta kevergetni kell, 2-3 napon belül elkezd forrni, habos lesz.
5. A cefretárolót vagy kotyogtatóval dugaszoljuk, vagy a legegyszerűbb ha erősebb neylonnal letakarjuk, és tűvel megszurkáljuk hogy a felesleges co2 amely védi a cefrét
eltávozhasson.
5. Ha a habzás abbamarad (kb 2-4 hét a hőmérséklet függvényében, pincében 16-18 celsiuson 1-3 hónap is lehet), és a sűreje leülepszik (gyümölcs darab, elhalt élesztő) tulajdonképpen cefrét, azaz gyümölcsbort kapunk.
6. Pár nap pihentetés után már főzhetjük a kész cefrét.
7. Ha későbbre szeretnénk eltenni, légmenteseen le kell zárni, de én javaslom elötte a lefejtést, megszabadulva a sűrű aljától (lásd szölőbor).
8. Ha sok a gyümölcs a cefrében és sűrű az állaga főzés elött átszürhetjük, vagy leégés ellen vizet önthetünk hozzá (10 l-hez 2 litert,amely nem befolyásolja a cefre minőségét, hisz az alkohol benne marad, csak több főzetet kell készítenünk)."
Az előpárlat első része a rézeleje, eldobandó, a többi része a középpárlatig összegyűjthető.
Felhasználási lehetőségét még kiegészíteném: grill begyújtás, ha mered ablakmosóba. Talán találkoztatok már ilyen szagú ablakmosóval, én igen, boltban vettem...
Az utópárlat összegyűjthető.
Szabály szerint az EP+ UP összeöntve lefőzhető újra. És ami itt EP és UP tovább fogyasztásra nem hasznosítható.
Saját megfigyelésem és tapasztalatom alapján én az előpárlatot nem öntöm az utópárlathoz, mert túlontúl sok lesz így a keletkező új EP.
