A no name -t a Credorra értettem, 100-ból 100 ember nem hallott róla.
A Seiko tömegeknek gyárt 100 dolláros órákat. Aztán kitalálták, hogy csinálnak 10.000 dolláros órákat is, most pedig beszálltak a 500.000 dolláros kategóriába is (lásd pl. Credor tourbillon).
Ez nehezen megy egyébként, a "tömeg" és a "luxus" fogalma nehezen összeegyeztethető, mi több kizárja egymást. A használt piacon egyébiránt jól látszik az, hogy milyen árazást fogad el a piac, miként ezt példákkal is bizonyítottam.
Ha ezt az órát Magyarországról adtad el, a zsebedben maradt 150.000 forint, ebay (12,7%) , paypal (6,5%) jutalék, USD-HUF konverzió (3%) után. És akkor ez nem egy lepukkant darab, nekem ne mondja azt senki!
Racionális érvek a mai bolti árat egészen egyszerűen nem támasztják alá.
Meg lehet venni ezeket az órákat újonnan szerelemből, persze, ezt nem is vitatom. Csak rohadt gazdagnak kell lenni hozzá!
Nem igazán volt kedvem visszakeresni a fórumon, hogy milyen óráról van szó, de a zaratsu-t nem a tucat GS-eken szokták használni. A Seiko információi alapján pár ember csinálja csak - nem gondolnám, hogy a gyáron kívül normálisan lehetne reprodukálni, pláne ha éleknél irányt vált.
Nem tudom, van-e hasonló svájci vonalon is gyári óránál. A PP elég sokat "reszel", de amennyire tudom inkább a caliber-ek szuperfiniselésére fordít sok időt, de ez csak felületminőséget ad, textúrát nem és értelemszerűen nem a tokot érinti. Talán aki jobban jártas a svájci prémium szegmens praktikáiban, tud mondani erre hajazó felületkezelést...
Tekintettel arra, hogy az SD-hez hasonló caliber nincs a Rolex-nél - meg ugye másnál sem -, nem erre gondoltam, mivel almát körtével összehasonlítás lenne. Automata GS caliber-ekkel lehet érdemi összehasonlítás tenni. De mivel úgyis elvi síkon mozgunk, játszunk el a gondolattal :-)
Először is az SD a Seiko legbonyolultabb caliber-e, tehát nem igazán lenne ildomos a DJ-vel összehasonlítani,
inkább a Yacht-Master II-t, vagy a Daytona-t venném alapul, de maradjunk a DJ-nél. Az SD-nél az automata rész nem igényel más szervizt, mint egy hagyományos automata, az elektronikát meg nem kell/lehet karbantartani - talán hiba esetén a komponensek külön-kölön cserélhetők, de ez már javítás lenne, azt tudom, hogy nem csinálnák meg itthon. Viszont az automata rész karbantartásának nem látom akadályát, hacsak nincs vmi olyan művelet - pl. az eletromágneses fék pozicionálása -, ami olyan műszeretettséget igényel, amibe ennyi eladott SD-s Seiko mellett kis hazánkban nem éri meg befektetni. Vagy ha mondjuk a Seiko kikötötte, hogy csak Japánban mehet az SD-s óra szervizre. A UK szervizközpontjuk - kicsit szofisztikáltabb, mint az itthoni szerviz - ajánlatot tud adni, ez jelenthet bármit. Az USA szekció egyértelműen jelzi, hogy kiküldik Japánba.
Induljunk ki a legrosszabból, ki kell küldeni 8 évente Japánba az órát. A szerviz tud segíteni ebben - talán létezhet vmi európai szintű gyűjtőszállítmányozás is -, az eBay-es csomagárak alapján 30-50 EUR körül már biztonságosan megvan a logisztika oda-vissza. A munkadíjat viszont becsülni sem tudom, de a 41mm-es DJ-k cc. 9.800 USD-s ára és egy SD-s GS 4.100 EUR-os ára közötti különbségből valszeg kijön jópár szerviz és még maradhat is némi pénz.
Ha legközelebb a Bajcsy felé járok, rákérdezek, ha még eszemben lesz :-)
Persze nincs billegő, de a többi része ugyanúgy megvan. A quartz szabályzó nyilván elég sok öregedésből/kopásból adódó változást kordában tud tartani. Kérdés, hogy tényleg érdemes-e megvárni, amíg annyira elfárad, hogy a pontosság rovására menjen.
De ez ugyanaz a kérdés, mint a sima mechanikusnál, hogy kell-e fix x évente a szerviz, vagy csak akkor amikor már jele van, hogy nem tökéletes.
Semmiféle rocket-science sincs az SD szervizelésében, valójában jóval igénytelenebb, mint egy mechanikus óra (sokkal tovább is fogja bírni szerviz nélkül).
Ha márkás órát vásárolsz, egy olyan időmérő szerkezetet fogsz birtokolni, mely hosszú évekig, évtizedekig hű társad lehet.
Nagyon sok közös vonást lehet felfedezni az óra és a gépkocsi vásárlásában, gyorsan fel is sorolnék néhányat a teljesség igénye nélkül:
[...] Bővebben!Tovább »
Biztos vagy benne, hogy egy Spring Drive szerkezetes Seikot olcsóbb elküldeni Japánba szervizeltetni, mint mondjuk egy Datejustot bevinni az Edison utcába vagy a Hantoshoz?
Miért és ki számára no name a Seiko? A quartz válság előtt a nulláról indulva olyan mechanikus caliber-eket készítettek chronometer versenyekre, amik méltó ellenfelei tudtak lenni a lényegesen jobb helyzetből induló svájciaknak.
A Rolex és a Doxa közösen kiizadták a héliumszelepet, a Seiko meg egy titántokos megoldással feleslegessé tette azt.
A tömegek számára eladható quartz óráikkal elindították azt a folyamatot, ami kis híján a svájci óraipar megsemmisüléséhez vezetett. Ha nem Hayek van akkor és ott és/vagy mondjuk a Seiko üzleti modelljébe belefért volna, hogy felvásárolja és felszámolja a romokat, akkor most valószínűleg nem lenne miről beszélnünk. A dolog pikantériája, hogy a quartz órák terén is a svájciak tartottak előrébb, amikor a Seiko ringbe szállt. Ja, és az első Astron-t sikerül Rolex áron is eladni, még ha nem is olyan volumenben. Pedig a Rolex már akkor is fogalom volt. Bár a Spring Drive technológiai alapjai a piac számára ismertek voltak, mégis csak a Seiko készített olyan caliber-t, amit a mai napig is el tud adni. 2015-ben pedig el tudtak hozni Svájcból egy GPHG-t.
Szvsz ezzel a teljesítménnyel elég sok gyűjteménybe be lehet kerülni, amibe mondjuk helye van egy századbeli Submariner-nek. Ahogy mondjuk egy II. vh-s fegyverb...i gyűjteményében is ott van a Schmeisser mellett a Sten, vagy mondjuk a ruszki dobtáras - azon az alapon, hogy az utóbbiak akkor is tudtak működni, amikor német műszer nem, ezért méltó ellenfelei voltak.
Mert a gyűjtők általában szokták tudni (értékelni) a hasonló dolgokat. Valószínűleg még azok is, akik az általad emlegetett nívós árveréseken vesznek órákat. Az ő gyűjteményeikbe valószínűleg nem lesz GS - hacsak nem az első darabok valamelyike, ha egyáltalán hozzáférhetők -, de vele egykorú Submariner sem - az antik/vintage az egy más kategória, más szabályok szerint működik a piac. Meg aztán mondjuk az 50-es évekből hiába is keresne bárki GS-t. Egyébként pedig nem minden előbb említett gyűjtő szokott eladni a gyűjteményéből, sőt. A cserélni már inkább. Az általad meghatározott tulajdonságok inkább a befektetőkre jellemzőek, akik szintén ott vannak ugyazon aukciókon, de náluk meg darad-darab, csak érjen elég sokat.
Glas, én most már nem tudom, hogy tulajdonképpen miről beszélgetünk? Arról, hogy a GS értelmetlen, eladhatatlan?
Ha az lenne, nem gyártanák... De, hát nem az - kétségtelen, nem lehet belőle eladni annyit, mint mondjuk Rolexből, legjobb tudomásom szerint évi 30 ezres nagyságrendű a forgalmuk belőle. Ez nagyjából akkora darabszám, mint amennyit a Hublot, az Audemars Piguet, a Breguet - vagy éppen a Zenith tud eladni, és több, mint amennyi Vacheront, Ulysse Nardint, Piagetet, Bulgarit el tudnak sózni. Ja, és a gyártási-eladási darabszámuk bizony nő, miközben a hivatkozott svájci gyártóké meg csökken. Mindegyiké!
Láthatóan nem mindenki vallja azt az értékrendet, mint te - ennyi... Megjegyzem, a szalonban egy drága órát vásárlók egyértelműen nagyobbik hányadának fel sem merül a gondolataiban az, hogy majd mennyiért tudja ezt eladni, az sem, hogy egyáltalán el akarná adni valamikor is - a piacra kerülő régi/használt órák nagyobbik hányada is örökségből származik, a tulajdonos sosem adta (volna) el, ergo nem is érdekli az értéktartás.
Az árak meg valóban magasak - de azért, ha már a Rolexel vetjük össze, a sima kvarc GS-ek 2000 dollár körül kezdődnek, az automaták 3000-től - a Rolexnél meg most már 5000 felett startolnak a legszimplább Rolex Oysterek (no date).
Én nem látom ezt olyan borzasztónak, aki meg annak látja - úgysem veszi...
Elég sok órát vettem életemben, és elég sok árverésen voltam ahhoz, hogy lássam: a no name órák forgalomképtelenek. Adtak el belőlük persze egyet meg kettőt. És? Az jelent valamit? Valami súlyát érzed a dolognak? Marginális, jelentéktelen apróság, megtetszett a szaúdi hercegnek, aztán megvette a Credort, miért is ne.
A nívós karóra árveréseken Patek, Rolex, régi Panerai, Omega megy. A többi marginális, mind árban mind darabszámban. Seikot egy darabot nem látni. És igen, nézik, hogy mennyit fog érni, vagy hogy hogyan alakult az áruk, a vevők legtöbbje ugyanis gyűjtő, és előre is gondolkodik.
Az új GS-nél is lehetnek persze impulzusvásárlók, hű megtetszett itt a 2, 5 misi, kérem az órát. Csak ők vannak kevesen. Aki pedig meggondolja, megnézi a használt árakat, ők pedig többségben. A gondok akkor kezdődnek, mikor elmúlik a nagy szerelem, elcserélné, eladná...
Csak németül tudok az angolon kívül, német fórumokon - sokat nem nézem őket - nem nagyon láttam felbukkanni. Nem tudom, van-e egyáltalán Svájcon kívül boltjuk Európában...
Mindössze az eladhatóságra kívántam utalni. De ha már értéktartás :
Az embernek megtetszik egy óra, megvan rá a keret - esetleg még a karbantartások ára is figyelembe lesz véve -, megveszi. Teljesen normális hozzáállás.
Az előző szempontokon felül az ember tudja magáról, hogy nem állandósult az ízlése/szereti a változatoságot, ezért a szempontjai közé bekerül, hogy használtan is eladható legyen az óra, lehetőleg minél közelebb a vételárhoz. Szerintem ezzel sincs semmi gond.
A gond azzal van, hogy luxusórákat használtan vásárlók körének csak egy kisebb részét teszik azok, akik vmi többé-kevésbé objektív szempont alapján lesznek tulajdonosok. Itt jöhet képbe pl. a GS - minőségileg
nem rosszabb, mint egy etalonnak tekinthető Rolex, viszont olcsóbb megvenni és szervizeltetni is. Menőbb csávó viszont senki sem lesz tőle.
A többségnek presztizs miatt kell a svájci luxusóra, amit eredeti áron nem tud megszerezni. Szvsz nem értéktartásról, hanem presztizstartásról kellene beszélni, annál is inkább, mivel egy luxuscikk újonnan (is) a preztizsről szól - az tagadhatatlan, hogy esetenként a minőséggel sincs gond, csak hát az árrés még ehhez mérten is magas. Jó esetben a delikvens tudja magáról, hogy a presztizs miatt vásárol meg vmit, vagy vmi másért.
Én viszont úgy gondolom, hogy a "villantási faktor" nem legyen értékmérője egy órának.
Itt nem arról van szó, hogy pl. bizonyos évjáratú Toyota-k még annyira jól voltak összerakva, hogy
nagyjából a folyadékok és a kopó alkatrészek cseréjével túl tudták élni a második tulajt is...
Hasonlóképp értelmetlen dolognak tartom, amikor vki arra biztatja a másikat, hogy befektetési céllal vegyen kereskedelmi forgalomban kapható "tucat" luxusórát. Ez egy szakmainak tekinthető fórum, olyan szempontok alapján kellene értékelni. Az a GS létjogosultsága, hogy jó óra és ezt egyre többen tudják, ezért veszik meg újonnan is. Hogy mindez történhet Rolex közeli áron? A minőség nem rosszabb, villantani nem szeretnének vele, a szervizköltségek meg jóval alacsonyabbak - már ha ez szempont annál, aki ennyiért vesz órát.
Ebben abszolut igazad van, a tipikus oravasarlot nem erdekli az ertekallosag, vagy az eladhatosag.
a GS vasarlasrol annyit, hogy en pl. napi hasznalatra egy sub-ot hasznalok, ez valt be a legjobban. maig szeretem, de azert felmerult a gondolat, hogy mit lehetne meg emellett rendszeresen hordani, es tudatosan kezdtem el nem svajci orat keresni, igy jutottam el odaig, hogy valoszinu egy GS lesz az amivel folytatom.
Az meg, hogy az emberek mit vesznek tenyleg erdekes dolog. A multkoraban sajat szememmel lattam, epp karacsony elott, egy szingapuri boltban, hogy egy no_ket_ Richard Mille orat vesz. A ket ora egyutt boven 100ezer dollar korul volt, es a no a legkisebb hezitalas nelkul csomagoltatta be oket.
Most te végeredményben azt mondod, hogy akinek sok pénze van, és nem valami antik Patekot, akinek kevésbé sok, de van, az pedig nem régi (vagy új) Rolexet vesz, az bolond?
Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy te, ha megtehetnéd - akkor ezt tennéd. Más meg mást - ha hiszed, ha nem, nevesincs-senkisosehallottróluk kis (még csak nem is mindig svájci) manufaktúrák adnak el többszázezer dollárokért is órákat - és az árveréseken rendre elkelnek azért a Rolexokon meg a Patekokon kívül mások is.
Nem vitás, hogy ha valaki szigorúan kupec-szemmel nézi a dolgokat, és csak abban gondolkodik, hogy mi a jó és likvid befektetés - akkor szűkül a kör. De nagyon sokan azért vesznek meg valamit, mert az tetszik nekik - és van rá pénzük. Őket hiába fogod elkezdeni győzködni arról, hogy vegyenek meg inkább valami mást, ami ugyan nem tetszik nekik - de jobb befektetés...
Az a helyzet, hogy ha hiszed, ha nem, az új GS-ek egészen jól fogynak. És igen, olyanok veszik, akik Rolexet is vehetnének helyette - de nem azt veszik, mert ez jobban tetszik nekik. Az értéktartás meg általában nem érdekli az ilyen órákat újonnan, üzletben megvásárlók többségét (mielőtt ráharapsz: a "többsége" az nem azt jelenti, hogy mindenki..), ahogy egy új Rolls Royce-t vagy éppen nagy Mercit szalonban megrendelő ügyfélnek sem az általában az első és legfontosabb gondolata, hogy mennyiért is fogom tudni én ezt majd 5-10 év múlva eladni...
Lehet, hogy egyet se adnak el. 400 ezer dollárért pont nem egy olyan spring dive-ot vesz a milliárdos, aminek a nevét se hallotta senki, hanem vesz egy Patek kronót ebből a pénzből, vagy kettőt.
Ez a 400 ezer dollár egy hasraütött ár, lehetne 1 millió 685 ezer is, teljesen tök mindegy mennyiért nem fogod megvenni... Reklám, semmi több.
Nem tudom, hogy mennyivel rosszabb (vagy jobb) az új GS, de ilyen – a Rolex fölé lőtt – árszinvonal mellett az életben nem is fogom megtudni. Azt viszont tudom, hogy antik vonalon magasan a Rolex a legjobb, a többiek a fasorban sincsenek.
Nem tudom, de az biztos, hogy osszessegeben a marka imidzse szenvedi meg, mikozben az is teny, hogy a hazai gazdasagi kornyezet miatt nem sok eselye van az itthoni uzleteknek a szurkeimporttal szemben. Es az utobbirol nem is tehetnek.
Volt meg egy masik offtopic elmenyem is, -egy osregi EIZO monitorral-, amit vegul jelkepes aron csinalt meg a hazai markakepviselet. Valoszinuleg buktak rajta, meg azt is sejthettek, hogy aligha fogok a kozeljovoben naluk uj monitort vasarolni (igy is lett) cserebe viszont azota is meselem a sztorit. Nem biztos, hogy osszessegeben rosszul jottek ki belole.
Kérdés, hogy a 400k$-os percütőből évi 3 darabot eladni, az gyenge teljesítmény-e. Kíváncsi lennék, hogy a svájci márkák mennyit adnak el ebben a kategóriában...
glashuette: mivel rosszabb egy 2 millás GS mint egy hasonló árú Omega, Tag, Breitling, Rolex?
Lehet, hogy hülyeségre gondolok, de ha a gyárak központosított rendszerben végeznének minden garanciális javítást, az megoldaná, hogy a helyi üzletek ne szenvedjenek attól a - nem tudom mennyire előforduló - jelenségtől, hogy órát alig vesz valaki a brutális áfa stb. miatt, de a szerviz meg dugig van.
De egyrészt ne tudom, így van-e, és tényleg ettől szenved mondjuk az Orex. Másrészt lövésem sincs, milyen a kapcsolat a gyár és a forgalmazó-kisker között. Lehet, hogy a gyárnak semmilyen érdeke nem fűződik ehhez, és nem érdekli...
Nem tudom, én a d90-em elég drágának találtam, mégis a Media Markt ban vettem meg anno. És az is Nikon garit adott. A kamatmentes hitel is nagy csáberő, és hát külföldről meg haza is kell annak a csomagnak érkezni, lehetőleg egyben. :)
Az óráknal nem voltak ilyen aggályaim, pedig gondolom azokból is szeretnek csemegezni a postán.
nem tudom az aranyokat, de a szurke importbol szarmazo nikon termekek aranya szerintem igen jelentos. dragabb fenykepezot ki vesz normal nikon kereskedonel?
Erre pl a Nikon azt találta ki, hogy elvegzi a nem hivatalos Nikon kepviseletnel vásárolt termékek garanciális javítását is, de a hivatalos helyekről vásároltak mellé pl ingyenes CCD tisztítást kínál. Nem tökéletes, nem is tudom hogy lehetne órákra átültetni, de ők legalább nem a kirohogesben látják a megoldást.
Idei modell, új ára 10.500 USD volt, eladva 6.550 USD. Nem túl acélos értéktartás, ahhoz képest, hogy mindössze 500 példányban készült és egy 3 hónapos óráról beszélünk.
