Mint korábban említettem, a magyar nép általában sem a történelem, sem más tudományágak iránt nem fogékony. Ez alól kivétel a magyar őstörténet és a 20. század.
Forrás sok van, az alábbi link 86. oldalától található a felsorolásuk. Én Aventiust nem számolom ide, lehet, hogy megbízható, de évszázadokkal később élt.
A csata helye vitatott, mert a szlovákok szerint Zalavár környékén volt. Ők tudják, hogy miért. Hogy régészeti bizonyíték nincs - nos, volt ásatás Pozsony környékén ? Amúgy meg arra sincs semmilyen régészeti bizonyíték, hogy a magyarok elődei meg az ugorok egymás mellett éltek volna. Még nagyjából sem tudjuk, hogy hol és mikor. Még évezredre sem. Ennél a pozsonyi csata ezerszer biztosabb.
Az elhallgatás okát nem tudom. Az 1984-ben kiadott Magyarország hadtörténete már említi.
csekély 253 oldalas tanulmány, igaz nem olvassák az igazmagyarok.
itt is állítottak fa emlékművet, és évente megünneplik a 100 000 fős magyar sereg győzelmét. (ez létszám önmagában is vicc, annak aki picit is ért a dologhoz)
S szerinted kit zavart a pozsonyi csata annyira, hogy eltitkolták a történelmi ismeretekre annyira fogékony magyar nép elől? A szocialista időszak alatt kifejezetten kedvelték a németek elleni háborúk emlegetését.
Nem inkább arról van szó, hogy minimális forrás van, s persze azt sem lehet tudni, hogy igazából hol volt a csata, mivel semmilyen régészeti bizonyítékot nem találtak? Magyar forrás természetesen nincs semmi, hiszen akkor a honfoglalók nem tudtak írni.
A magyar őstörténet (sajnos) valóban politikai kérdés. Inkább tudománypolitikai. Tudományos szempontból nagyon sok a nyitott kérdés, és szinte semmi sem bizonyítható. Viszont nagyon sok embert érdekel, ami a tudományos kérdésekről általában nem mondható el. Ezért az MTA (és gyanítom, hogy a mögötte álló mindenkori kulturális vezetés) úgy döntött, hogy ami nincs benne a kánonban, és nem bizonyítható 100% biztonsággal, az nincs, nem is lehet, sőt beszélni sem szabad róla. Amelyik tudós ettől eltér, az hitelteleníti magát a magyar tudományos közéletben. Ez egyfajta diktatúra a régészek, történészek, nyelvészek felé, és a tudományban a diktatúra mindig rossz vért szül. Persze máshol is, nem csak a tudományban. Szóval lényeg, hogy az MTA részéről mutatott totális elutasítás minden nyitott kérdés iránt óhatatlanul előhozza a fantasztákat is, akik hihetetlen mesékkel etetik az arra fogékonyakat. Ilyen fantaszta Bakay Kornél is többek között. Állítólag nem mindig volt ilyen. De óhatatlan az ilyenek felbukkanása mindaddig, amíg a magyar hivatalos tudományosság így viselkedik. Teljesen abszurd pl., hogy a honfoglalást lezáró 907-es pozsonyi csata, amely bőven dokumentált korabeli nyugati forrásokban, csak 2007 után került be az iskolai történelem tananyagba. Addig hallgatás volt róla. Sorolhatnám még a hülyeségeket, de lényeg, hogy ez így nem mehet. Pedig már a 19. száztad vége óta így megy...
Számára a magyar őstörténet ideológiai/politikai kérdés. Éppen ezért nem lehet semmiről sem meggyőzni tudományos érvekkel. S érdekes, hogy a hun-magyar állítólagos rokonság számára összefügg a zsidókérdéssel, hiszen mindkettő a szélsőjobb kedvenc vesszőkarikája.
Ebben az esetben a feltételezéshez igazították a módszertant.....( a "nyelvtudomány " részéről. Azonban multidiszcplinálisan nézve, más nem támasztja alá....)
En röviddel a bejegyzes tartalom betevese elött meg sosem hallottam az Urrol semmit, igy elmentem guglizni, egy reszet amit talaltam ide betettem, ugyhogy nem en "nem kimel"-em az Urat, hanem a magyar
es nemzetközi szolid tudomanyos körök (aminek en is egyik tagja vagyok, de ebben az esetben en mint "nem kimel"-ö nem vagyok tenyezö.)
Az uráli nyelvrokonság elmélete természetesen nem azért nem dőlt meg, mintha kutatói ilyen-olyan érdekektől vezérelve ügyesen lobbiznának mellette, hanem azért, mert nyelvtudományi ellenérvek nem döntötték meg. A nyelvrokonság „nem hit, szimpátia kérdése, és nem is politikai rendszer függvénye, hanem tudományosan bizonyított tény, amelyet bizonyítása után nem is kíséreltek meg tudományos ellenérvekkel cáfolni.”
(Keresztes László: A magyar nyelv eredete. In Honti László (főszerk.): A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Tinta, Bp. 2010. 289).
Attól fogva, hogy valamely tudományágnak elkülönül a tárgya, valamint kialakul a kutatásához szükséges és eredményekre vezető módszertana, a szakismeret megkerülhetetlen feltétele a tudományos igényű véleményalkotásnak, diskurzusnak. Természetesen sokféle kérdésről folytak és folynak tudományos viták a nyelvrokonsággal kapcsolatban is, amelyek hatására bizonyos kérdések árnyaltabb megvilágításba kerültek (pl. etimológiai összefüggések, areális hatások, kontaktusjelenségek stb.); érvek és cáfolatok szülnek további válaszkísérleteket – a tudományok már csak így szoktak előremenni.
A középiskolai nyelvtanórákon megtanultuk, hogy a nyelvhasonlítás alapját a szabályos hangmegfelelések jelentik. Vagyis: a nyelvrokonság fő bizonyítékai a rokon nyelvek között rendszerszerűnek mutatkozó hangtani váltakozások. (A különböző fonetikai helyzetekben más-más eredményre vezető megfelelések hosszú sorának legismertebb példái talán a käte- /kéz éskala / hal finn-magyar szópárhuzamban megmutatkozó k > k, k > h váltakozás.) Bizonyára emlékszünk arra is, hogy a hangmegfelelések vizsgálatára a szókincsnek bizonyos csoportjai alkalmasak, mások viszont nem, és hogy két mai szó felszíni „hasonlósága” nem záloga rokonságuknak. (A fonémák és kapcsolódási lehetőségeik száma véges, így bármely két nyelv szavai között adódhatnak véletlen egyezések, mint például a francia qui és a magyar ki). Arról is tanultunk, hogy a nyelvrokonság bizonyítékai nem merülnek ki a hangmegfelelésekben; lényegesek a nyelvtani rendszerben fellelhető összefüggések is. Elsősorban az alaktanban, ahol az uráli nyelvek összetartozásának egyik legszemléletesebb bizonyítéka a személyes névmásokból keletkezett személyragok rendszere vagy a primér határozóragokban megmutatkozó rokonság. A mondattan szintén szolgáltat bizonyítékokat (a számnév utáni egyes szám, a birtoklásige hiánya, a minőségjelző nem egyeztetett volta stb.). A hangsúly minden vizsgálati szinten a rendszerszerűségen van; kiragadott példák összehasonlítása nem visz messzire.
A zsidóság iránti nosztalgia kulturális szempontból jól dokumentált jelenség Kelet-Európában, anyagilag pedig akár sikeres vállalkozásnak is mondható. Ukrajnában úgynevezett zsidó éttermekben sertéshúsból készült fogásokat szolgálnak fel, és zsidós öltözetű kabalababákat árulnak a piacon. Lengyelországban a „Hiányzol, Zsidó!” szövegű grafitti terjed országszerte. A giccsen túlmenően a zsidó kulturális fesztiválok tömegeket vonzanak Krakkóban, Varsóban és Budapesten. Sokak szerint a jelenség az egykor virágzó zsidó közösségek elvesztése felett érzett sajnálat megnyilvánulása, mások a szovjet korszak előtti idők iránti nosztalgiának tulajdonítják.
Most, hogy említed ezt a mohó érdeklődést a műgyűjtő katonák részéről, majd az ISYS feltűnő, ám hasonló pusztító motívumait látván, eszembe jut Qumrán kincseinek elrablása, és az alexandriai könyvtár felgyújtása.
Nem mellékes a szkíta kincsek begyűjtése Majdanról, és Móricz J. halála is jelzés, hogy nagy erők dolgoznak a múlton, hogy a magharya szál kiirtassék?
Érdekes, hogy Bakay a hatvanas években még túlzó kommunista mozgalmár tevékenységéről volt ismert, ő volt a megyei könyvtár, a levéltár és a múzeumi igazgatóság közös párttitkára.
Neked meg aki meg ezzel a kinomdott törtenelmi temaval foglalkozik - ezzel el kell menni az adott törtenelmi topikba, melynek a linkjet mar betetem ide.
Megjegyeznem meg a következöket: a wiki a következöket irja Dr. Bakayra >
a könyvek sokszor tagadó formában fogalmaznak: a közismert tények átértelmezése a céljuk, nem pedig azok egyszerű bemutatása.[1] Amellett, hogy a szerzők kétségbe vonják a darwini evolúciót is, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vélik felfedezni, a legrégibb írásrendszernek állítják a magyar rovásírást, és összekapcsolják a sumér írással. Kétségbe vonják az ókori zsidó állam (Dávid és Salamon) létezését, a hunokat és szkítákat hozzák rokonságba a magyarokkal, sőt, a kelta, etruszk, görög kultúrát is a magyarból eredeztetik. Krisztust nem zsidónak, hanem párthusnak vélik, miközben a középkori rabszolgakereskedelmet a zsidóknak tulajdonítják. Állításaik igazolására sokszor semmilyen forrást sem hoznak fel.[1]
Ez a genetika, még egy ideig nem töltheti be szerepét, mert mi is lenne, ha a qumráni sírleletek gyermek és nő sírokban talált csontokat nemzetközi tudóscsoport megvizsgálná, a Világörökség részeként,, merthogy momentán ez a státusa?
Most hallgatom Dr. Bakay K. professzor előadását, amely a karosi temetők 89 sírjából nyert minták genetikai vizsgálatairól szól, és ami cáfolja a finnugor teóriát:https://www.youtube.com/watch?v=1tiowkX6woA
A hiteles Vizsgálat a szegedi genetikai labor dokumentált munkája.
Kod, Darling, abban az idöben minden Isten -es volt egy jopar Egyiptomban, a mai Közel Keleten, Mesopotamiaban stb-ben aki a harc Istene volt, vagy majd minden fö-Isten mind un vertkivano, un mai ertekelesselgonosz volt.
Aban az idöben legtöbbször irtottak egymast az emberek.
A katholikus vallas itt egy kivetel Krisztussal mint tudjuk, es az elsö keresztenyek ugye zsidok voltak.
Vegervenyesen meg nem zarkoztam el a tema targyalasatol, de ebben a topikban ez nehezen lehetseges szakszerüen.
PS.: alapban nem vagyok en nagy rendcsinalo egy topikban, söt, ha egy erdekes off/OT tema veletlenül megjeleneik valahol, nem zavartatom magam es cserelek ra velemenyt.
De ez egy annyira specialis tema, es a tetejeben van is ra külön topik, igy talan jobb lenne azt ott megtemazni es nem itt.
PPS.: a kis versednek meg nagyon örültem, a verseket szeretem.
