díszpinty:
1. rendszertanilag a →DÍSZPINTYFÉLÉK családjába tartozó madár. Mintegy 130-155 faj és számos alfajuk, ill. ma már változatuk, mutációjuk ismeretes.
A köznapi értelmezésben több faj neve pintyre rövidült, mint pl. a közismert zebrapintyé. →Díszpintyfélék tábla)
2. (
átv.) emberre használva a jelentése: kópé, jómadár.
(fotó:
David Blank, hegyesfarkú bronzpinty;
→DÍSZPINTYFÉLÉK, →Díszpintyfélék tábla)
Díszpintyatlasz, Atlas Prachtfinken: →
Horst Bielfeldnek a Horst Müller-Verlag Walsrode kiadó által német nyelven megjelentetett ragyogó kiállítású, 131 díszpintyet (többségét színes fotón ábrázolva) bemutató műve, amely az egzotásoknak alapirodalma.
http://www.horst-bielfeld.de/
díszpintyek, szövőpintyek (
Estrildidae): e kistestű, az énekesmadarak v. verébalakúak (
Passeriformes) rendjébe tartozó madarak, korábban a szövőmadárfélék családjába voltak sorolva, de ma már önálló rendszertani egységet alkotnak: a →DÍSZPINTYFÉLÉK (Estrildidae) családját.
A díszpintyeket sok szakíró ennek ellenére szövőpintyeknek nevezi. Jóllehet a szövőpinty elnevezés talán valóban szerencsésebb volna, hiszen az utal a család legközelebbi rokonságára, a szövőmadarakra, mégis -
Siroki Zoltán hatására - a díszpinty elnevezés oly mély gyökeret vert, hogy az
Estrildidae családba tartozó 133-156 fajt (Siroki Zoltán még csak 121 fajt említ, s az Állatvilág enciklopédia is csak 124-et) a lexikonban díszpintyekként tárgyaljuk. A fotón kákapintyek →Helmut Klucken állományából -
http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm.
Árlista az USA-ban: http://www.aspenleafaviaries.com/home/aa1/multilist_7/pricelist.html
http://www.waxbill.eoldal.hu/oldal/naplo-2008
(→DÍSZPINTYFÉLÉK, →Díszpintyfélék tábla)
DÍSZPINTYFÉLÉK (
ESTRILDIDAE – Waxbills and allies): család az énekesmadár- v. verébalakúak rendjében 8-17 cm közötti fajokkal. Más rendszerekben a szövőpintyek alcsaládja. A nevüket a díszes tollazatukról és a pintyszerű alkatukról kapták. A legelismertebb rendszerek szerint 141 faj létezik a világon. →Díszpintyfélék tábla
Számos jelből arra lehet következtetni, hogy a család valószínűleg Afrikában keletkezett, ahonnan több hullámban terjedtek szét az Óvilág szinte minden melegebb területére. Ausztráliában a család második fejlődési centrumát feltételezi Siroki Zoltán.
Afrikában főként a Szaharától délre, továbbá Dél-Ázsiában, Ausztráliában, Új-Guineában és Indonéziában, fordulnak elő.
Az ide tartozó fajok (133 – másutt 156) közül számos keltette fel az ember érdeklődését, s azokat díszmadárként tartják. Valamennyi az Óvilág forró égövi tájain lelhető fel, de a klb. fajok a legkülönfélébb élőhelyeken bukkannak fel.
Az erdőlakók, életmódjukat tekintve, közelítenek a pintyekhez, nem kedvelik a nagy, zajos társaságot.
Viszont a fajok többsége a szavannák, sztyeppék, füves területek lakója, ahol szeretnek csapatosan "legelészni", s költési időn kívül pihenéskor is szívesen húzódnak egymás mellé, akárcsak a mi verebeink.
Költés idején a párok rendszerint kiválnak a csapatból.
Noha vannak nagy rovarigényű fajok (ezek inkább az erdőlakók), a többség magevő.
Különösen kedvelik a félérett fűmagokat, de fogyasztanak gyümölcsöket is. Rendszerint nagy csapatokban bogarásznak a füvek között.
A szárazabb területeken élő díszpintyek a galambokhoz hasonlóan folyamatosan szívják magukba a vizet, de ha nincs lehetőség a szomjúságukat oltani, akkor például a zebrapintyek a táplálék elégetése során bennük keletkező vizet hasznosítják, s így meghökkentően hosszú ideig bírják ivás nélkül.
A nedvesebb területeken élők kis kortyokat nyelnek, s iváshoz kortyonként felemelik a fejüket. Nem idegenkednek az ember közelségétől.
Az alakjuk és a színük szintén változatos. Míg a →helenapinty pici és karcsú, addig a →rizspinty nagy és erőteljes. Egyes fajok színe jól beleolvad a környezetbe (→bronzpintyek v. a törpe szarkapinty), másoké pedig rikító (→Gould-amandina – a
fotón egy Gould-mutáció, forrása: http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm,).
Kellemes hangjuk, igénytelenséggel párosuló szépségük miatt kedvelt kalitmadarak világszerte.
A nyolcvanas évek végén évente mintegy 7 millió díszpintyet fogtak be Afrikában és az ázsiai élőhelyeken európai értékesítésre.
A fajok zöme egyelőre a nagyszámú befogások ellenére sincs veszélyben, de a nemzetközi vadvédelmi hatóság 1988-ban már nyolc fajt felvett a veszélyeztetett fajok listájára.
Más, az aprócska szigeteken élő, elszigetelt fajok viszont igen kis populációkban léteznek, s ezeket sem volna szabad bolygatni.
A más fajok esetében megfigyelhető tendenciák természetesen érintik a díszpintyeket is. Bár a még nincs ok a vészharangok kongatására, az 1990-es évek közepén a díszpintyek közül is egy faj, a szakállas amandina felkerült a →Washingtoni-egyezmény I. listájára.
Az ivari kétalakúság tekintetében is mindkét véglettel találkozhatunk, vagyis vannak fajok, amelyek még a hangjuk alapján is csak nehezen különböztethetők meg, mint a japáni sirályka, s vannak fajok, amelyekről nem is gondolnánk, hogy hím és tojó egymáshoz tartozik, p. a gránátasztrild.
A csőrük kevés kivételtől eltekintve kicsi, kúp alakú, kisebb magvak feltörésére kiválóan alkalmas. Ez alapján számos faj a nevében pinty, bár a pintyekhez nem sok közük van.
A csőralakulást illetően két típust lehet elkülöníteni:
1./ asztrildoknak nevezzük a kis, vékonyabb csőrű fajokat, mint a mellékelt fotón látható
rácsosszárnyú asztrildot – a kép forrása: http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm, (kivéve pl.: napasztrild, festett asztrild);
2./ a nagyobb csőrűek pedig az amandinák. A fotón Gould-amandina Helmut Klucken állományából.
Rendszertanilag a díszpintyek családja korábban a szövőmadarak alcsaládjaként volt leírva.
Törzsfejlődési sajátosságaik miatt vált szükségessé az elkülönítésük, s a családi rangot nyert díszpintyek (
Estrildidae) legközelebbi rokonainak a szövőmadarakat (
Ploceidae) tekinthetjük.
Más rendszertani felosztásban a verébasztrildokat (
Sporopipinae) tartják az Estrildidae családba tartozó madarak legközelebbi rokonainak. Sőt,
Immelman,
Wolters és
Steinbacher indokoltnak tartja a díszintyfélék családját két alcsaládra osztani, amikor létrejön
az
Estrildinae és
a
Sporopipinae alcsalád.
A gyakorlatban ennek a vitának nincs különösebb jelentősége, s e munkának sem lehet feladata eldönteni a kérdést.
Maradjunk annyiban, hogy a díszpintyek közeli rokonságban vannak a pintyfélékkel (
Fringillidae), a sármányfélékkel (
Emberizidae) és a verebfélékkel (
Passeridae) is.
A közös jellemzőik:
- gyakori, hogy nincs ivari kétalakúság;
- nincs verébszerű folt v. csík a tollazatukon;
- a csőr lehet piros, sárga, fehér v. kék színű, vékonyabb v. vastagabb kúp alakú;
- hím és tojó együtt építi a fészket, gondozza az ivadékot. A hím "javasolja" a helyet, s ha a tojó elfogadja, akkor elkezdődik az építkezés.
A leendő apa hordja a fészekanyagot, a tojó alakítja ki a fészket, melynek oldalt lesz a kerek bebúvónyílása. Néhány faj más madarak elhagyott fészkét veszi igénybe, s olykor a díszpintyek fészkének lefelé irányuló, hosszú bebúvócsöve van.
A földön fészkelők boltozatos (kupola v. gömb alakú) fészket építenek nagy bebúvónyílással, hogy veszély esetén legyen lehetőségük a menekülésre –
a
képen festett asztrild fészke Helmut Klucken egyik volierjében;
- vannak odúba fészkelő fajok is;
- énekük halk, s eléggé jellegtelen;
- násztáncuk a fajok sokassága szerint változatos, de egyik sem rezegteti a szárnyát, hanem csak a farkával le s fel billegtetve biztatja párzásra a tojót;
- a tojásaik mindig fehérek, fészekaljanként a számuk 4-8, s a 10-17. napon kelnek;
- a szülők felváltva ülik a tojásokat, s mindkettő részt vesz a fiókák etetésében is;
- éjjel rendszerint mindkét szülő együtt melengeti a fiatalokat. Sőt, gyakran kirepülés után is együtt éjszakázik a család. E téren a törpe szarkapinty, a Gould- és a papagájamandinák kivételt képeznek, mert a fiókák a kirepülés után soha nem térnek vissza a fészekbe;
- a legtöbb faj az éjszakát fészekben tölti, függetlenül attól, hogy költési idény van-e v. sem. Így védekeznek a nappali és az éjszakai nagy hőmérsékletkülönbség ellen, amely számos díszpinty élőhelyén a nappali 30-40 fokos hőmérsékletről éjjel a nulla fok körülire hűl le;
- a fiókák fészeklakók, s a kirepülésre a 14-21. nap között lehet számítani –
a képen 18 napos gyémántpinty fióka tekinget ki a fészekodúból Helmut Klucken tenyészetében;
- a díszpintyfélék évente több fészekaljat nevelnek, de rendkívül sok az ellenségük.
A szabad természetben a patkányoktól a héjákon át a kígyókig számos rabló próbálja "féken tartani" a fajokat;
- begyből etetnek, de folyamatos öklendezéssel;
- a fiókák a nyakukat tekergetve kéregetnek;
- a fiókák garatja (a csőr kitüremkedése v. a nyelv töve) fajonként klb. színt és rajzolatot mutat. A fészeklakó kicsik csőrének belső felületén és torkán e jellegzetes sötét foltok v. patkó alakú rajzolatok mellett a szájzugban sárga, kék v. fehér, a sötétben világító papillák vannak.
Ezek a papillák rendkívül érzékenyek, mert idegvégződésekben gazdagok, és fluoreszkálnak. Ennek a fiókák etetésében van jelentősége, mert a szövőpintyek zárt fészket építenek, amelyben a szülőmadarak e papillák fénye révén találják meg az élelmet kunyeráló fiókák csőrét, garatját;
- a fiatalok csőre kirepüléskor fekete, de röviddel a kirepülés után elkezd színeződni, s hamarosan (8-10 hét) a fajra jellemző színű lesz;
- a fiatalok első vedlése a 12-14. hétre fejeződik be, s általában 8-12 hónapos korukra válnak tenyészéretté;
- jellemző rájuk, hogy a természetben soha sem élnek magányosan, tehát mi se tartsunk egymagában díszpintyet, mert az szenvedni fog a magánytól. Sőt, általában jól tűrik más fajok társaságát is, így szép madáregyüttesek alakíthatóak ki díszpintyekből egy szobai volierben –
a fotón Helmut Klucken egyik szobai volierjében vörösfejű papagájamandina, Peales-amandina és barnamellű nádipinty pár hímje (a tojók megkotlottak);
- pihenéskor nem csak a párok, ill. a hímek és a tojók, hanem az azonos nemű madarak is - kivéve a Gould-amandina és a papagájamandinák - egymás mellé telepednek és kölcsönösen tisztogatják egymást;
- míg a pintyféléknek 9 elsőrendű evezőjük van, a díszpintyeknél 10 az elsőrendű evezők száma;
- a 10. számú elsőrendű evezőtolluk rövid, gyakran még az elsőrendű evezők fedőtollainál is rövidebb;
- a röptük általában hullámzó;
- a farkuk lehet egyenesen
"vágott",
lekerekített v.
lépcsőzetes.
Tollazatuk színben és mintájában nagy változatosságot mutat. A középső farktollak esetenként hegyesek és néhány fajnál a többi farktollnál hosszabb: nyársfarkú amandina, Gould-amandina;
- a legtöbb faj egyedei (kivéve a talajlakókat) nem lépdelnek a földön, hanem veréb módjára ugrálnak.
A több díszmadártartási, -tenyésztési irányzat közül az egyik hívei főként az ebbe a családba (
Estrildidae) tartozó madarakat kedvelik, ők a díszpintytartók v. inkább egzotások. Tudniillik az egzotások szívesen alakítanak ki olyan madáregyütteseket, amelyek fajai békében megférnek, költenek egy volierben, noha a fajok rendszertanilag távol állnak egymástól. Láthatunk ilyen együttesben kanárit vagy pl., mint H. Kluckennél kis kubapintyet, amely nem csak a neve szerint pintyféle. Ebben az értelemben a díszpintyek nem rendszertani fogalom, mert más családokba, sőt, rendekbe tartozó madarakat is tartanak az egzotások
a fotón két barnamellű nádipinty között egy kis kubapinty – forrás: http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm,.
Díszmadárként való tartásuk nagy múltra tekint vissza. Ez főként annak köszönhető, hogy viszonylag jó alkalmazkodók. A Távol-keleten már régen háziasodott a →hegyesfarkú bronzpinty, amikor Európában még csak ismerkedtek e kedves kis madarakkal.
A hegyesfarkú bronzpinty kultúralakja a →japáni sirályka mintegy 300 évvel ezelőtt jutott el a kínaiaktól Japánba, majd tőlük hozzánk.
Siroki Zoltán a maga tenyésztői tapasztalatai alapján 3 pár díszpinty számára 100X60X56 cm magas kalitot ajánl, de felhívja a figyelmet, hogy a párokat össze kell szoktatni. S különösen költési idényben alapos megfigyelés alatt kell a →madáregyüttest tartani, hogy ha kitör a háború, azonnal közbe tudjunk avatkozni.
Dr. Vargha Béla szerint előfordul, hogy az első fészekalj a díszpintyeknél nem szokott "sikerülni". Vagy a kelletténél hamarabb hagy fel a költéssel a tojó, v. nem nevelik fel a fiókákat, de ezt a kudarcot rendszerint sikeres költések szokták követni.
A díszpintyek magevők, de ez nem azt jelenti, hogy csupán száraz mageleséggel költési eredményt érhetünk el. Okvetlenül igénylik a
→csíráztatással előkezelt magvakat, én magam 6 féle magból (→díszpinty-keverék) álló keveréket csíráztattam az egzotáimnak, ugyanúgy, mint H. Klucken,
meghálálják a lágyeleséget, ill. a lisztkukacot (→amerikai kis lisztbogár lárvája), petricsészében kínálhatunk nekik – főleg költési idényben – tubifexet, muslincát;
és a →zöldeleséget (spenót, saláta, petrezselyem zöldje, uborkaszelet, brokkoli stb.), illetve gyümölcsféléket (alma, körte, cseresznye stb.) is.
Aki igazán szereti a madarait, az gyűjt nekik félérett fűfélék kalászkáit, amelyek számukra nem csak nélkülözhetetlen táplálékul szolgálnak, hanem fészeképítéshez is szükségesek, s nagyon hasznosak unaloműzés céljából.
Mészpótlásul adhatunk egy →szépia darabot, de általában megteszi a sokkal olcsóbb megoldás is: főtt tojás porrá tört héjával hintsük meg a →lágyeleséget!
A díszpintyek →beszoktatása sem mindig problémamentes.
A kezdeti időszakban gondoskodjunk 28-30 fok melegről, ivóvíznek adjunk kamilla v. mentateát, fokozatosan kínáljuk őket csírázott magvakkal, majd lágyeleséggel.
Nagyon szeretik a fürdést, ezért okvetlenül gondoskodjunk számukra fürdési lehetőségről!
Költetésükkel kapcsolatban nehéz örökérvényűt írni. Vannak váratlan szerencsés, és megmagyarázhatatlanul nehéz esetek. De általában igaz, hogy megfelelő tartási, táplálási körülmények mellett a domesztikált fajokból - zebrapinty, sirályka, Gould-, nyársfarkú amandina, kákapinty - kialakított egészséges pároktól jó eséllyel számíthatunk szaporulatra.
Természetes körülmények között díszpintyektől évente 2-4 költést várhatunk.
A megfelelő tartási körülményeket illetően a térigényről már volt szó. Fészeképítési alkalmatosságnak volierben ágak közé a kanárik részére gyártott fészekhálót adjunk be, v. akaszthatunk a volier rácsára 20x20x20 cm,
elől nyitott odút – lásd gyémántpinttyel, forrás: http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm.
Ballagó Emánuel 20x15 cm alapterületű, 18 cm magas fészekodúkat használt, elől részben, csak 10 cm magasságban zárva, ill. 7x5 cm bebúvónyílással. Dr. Vargha Béla az ilyen odú bebúvónyílását oldalra javasolja építeni, s a nyílás alatti részt egy kis lemezkével elzárja, miáltal a díszpintyek oldalra vannak terelve a fészeképítésben, s a fészek ilyentén való kiképzése nem teszi lehetővé a tojásait melengető tojó bámészkodását a fészekből, s a szerző állítása szerint ennek köszönhetően a tojó nyugodtabban üli ki a kotlási időt.
Kalitra a kívülről felakasztható odút lehet ajánlani. Néhány ausztráliai faj faodvakba, földbe vájt, jégmadarak által elhagyott fészkekben költ. →Fészekanyagnak egyes fajok száraz, mások friss füvet használnak, de a vékonyszálú gyökereket, a mohát és a kókuszrostot is kedvelik, s a fészket, a tojások alatt szívesen bélelik fehér pehelytollakkal.
Amint elkezdődik a költés, abbahagyhatjuk a fészekanyag adagolását, mert előfordulhat, hogy túlbuzgalmában a szülőpár akaratlanul is, de betemeti a tojásokat.
A fiókák felneveléséhez az asztrildok és az afrikai fajok változatos táplálást, és több →állati fehérje jellegű táplálékot igényelnek, mint a többi díszpinty. A nevelő táplálékot már a kelés előtt 2-3 nappal előbb ajánlatos adagolni.
A díszpintyeknél ugyanúgy le lehet állítani a költési ciklust, mint a kanáriknál. És ezt a tenyészpár hosszú távú eredményes hasznosítása érdekében a harmadik fészekalj után ajánlják is pihentetésként a szakírók.
A társas elhelyezésnek éppen az az egyik hátránya, hogy ez a leállítás v. pl. a soványító kúra nem lehetséges, hiszen a társas elhelyezéssel egy eszközben (röpkalitban v. volierben) elhelyezett több pár madár a legritkább esetben szinkronizál teljes mértékben.
Az ide tartozó nemzetségek:
Aegintha, a szemöldökös díszpintyek (1),
Aidemosyne, a csíkos díszpintyek (1),
Amadina, az amandinák(2),
Amandava, az amandinák(3),
Chloebia, Gould amandinája
(1 - Gould-fiatalok csőrszegletén még kirepülés után is jól látszanak a papillák –
Helmut Klucken felvételei -
http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm),
Clytospiza, a barnapettyes asztrild (1),
Cryptospiza, a hegyi asztrildok (4),
Emblema, a festett díszpintyek (4 másutt 3 faj Stagonopleura),
Erythrura, a papagájamandinák
(12 indiai papagájamandina –
Horst Bielfeld - http://www.horst-bielfeld.de/),
Estrilda, az asztrildok (17, másutt 19),
Euschistospiza, a szürke díszpintyek(2),
Heteromunia (1)
Hypargos, az ikerpontos díszpintyek(2),
Lagonosticta, az amarantok (11),
Lepidopygia, v.
Lemurestes a törpe szarkapinty (1),
Lonchura, a bronzpintyek (35 - 36),
Mandingoa, a zöld pettyes díszpinty (1),
Neochmia, a napasztrild (1- másutt 4),
Nesocharis, a cinegeasztrildok(3),
Nigrita, a négerpintyek (4),
Oreostruthus, a hegyi (dísz)pinty (1),
Ortygospiza, a fürjasztrildok(3),
Padda, a rizspintyek(2),
Parmoptila, a hangyászpinty(2),
Pholidornis*, piroshomlokú hangyászpinty (1),
Poephila, a fűpintyek (4 másutt 3),
Pyrenestes, a bíborasztrildok(3),
Pytilia, a szárnyfoltos asztrildok (4 - 5),
Spermophaga, a kékcsőrű pintyek(3),
(Sporopipes, a barkós szövőmadarak),
Stagonopleura(3)
Taeniopygia (3 - másutt Poephila-1- forrás:
ZNC),
Uraeginthus, a pillangópintyek (5)
Ezen túl a http://www.museum.nantes.fr/pages/03-apercu/oiseaux/fichiers_ext/world_birdlist.XLS
honlapon szereplő rendszerben ide tartoznak a vidák is
Vidua (16), amikor is a fajok száma 156-ra bővül.
* másutt
Parmoptila.
Más rendszerekben további nemzetségek:
Amblynura (papagájamandinák), Bathilda, Brunhilda, Euodice, Glaucestrilda, Granatina, Heteromunia, Krumhilda, Munia, Neisna, Neocharis, Odontospiza, Paludipasser, Reichenowia, Spermestes, Sporeaginthus, Sporopipinae (barkós szövőmadarak v. verébasztrildok alcsaládja),
Stagonopleura, Stictospiza, Stizoptera és
Zonaeginthus.
(→díszpinty-keverék, →Díszpintyfélék tábla)
Zoogeográfiai munkásságáért magas elismerésben részesült, s 1884-ben tanszéket kapott a lvovi (lembergi) egyetemen.
Több tudományos expedíciót vezetett, s 1928-ban a Szovjet Tudományos Akadémia tagja lett.
Nevét egy afrikai díszpinty is segít megőrizni, s munkássága elismeréseként róla nevezték el az ausztráliai festett asztrildot.
3-4 tojásából a kicsik 13 napra kelnek, s a 21. naptól számíthatunk a kirepülésre.
Először 1959-ben láthattuk Európában, de csak 6 év múlva sikerült költésre bírni.
http://www.finchworld.com/Birds/Finch/Twinspot/Dybowski/index.htm
Ezek a kalászok rendkívül kellemes szórakozást nyújtanak a díszpintyeknek.
Önfeledten "bogarásznak" rajta, adhatjuk nekik ad libitum.
Nagyon szeretik a négermagként közismertté vált magot, de annak borsos ára miatt csupán delikát csemegeként jöhet szóba.
Aki tud áldozni a kertjéből valamennyi területet, az április végén vethet napos helyre, 70 cm sortávolságra és 40 cm tőtávolságra, azzal a kockázattal, hogy a melegigényes növény esetleg nem képes magot érlelni.
Ezen túl hálásak lesznek madaraink, ha salátamaggal, fűfélék és gyomok magvaival kedveskedünk nekik.
(Fotó: Lengyel Tibor és Ben van den Broek - http://home.hetnet.nl/~benvandenbroek/)
Nyugalmi időszakban a hím is jellegtelen, de a szaporodási ciklusban csodálatos nászruhát ölt.
A fejtető - az élénkpiros csőr alsó vonaláig bezárólag -, a hát, a váll, a szárny és a farok fekete.
A tarkó, a nyak és a begy a has felé halványodóan sárgásbarna. A has és az alsó farkfedők fehérek.
A nászruha részeként hosszúra nyúlt - 15-20 centiméteres - négy vékony farktoll végén jellegzetes lándzsahegyszerű megvastagodás kelt meglepetést.
Robiller szerint leggyakrabban a helanapinty és a szürke asztrild szolgálatait veszik igénybe a fiókái kiköltéséhez.
A nászruhás hímek eléggé agresszívek, a volier apróbb madarait meglehetősen zavarják nem csak a hosszú uszályfarkukkal, de a lehetetlen szokásukkal is, hogy kisebb társaik fölé repülnek, s ott egy helyben verdesve hallatják kellemes gőgicsélésüket.
Táplálásukat tekintve a normál díszpinty-étrenddel beérik. (→vidák)
http://members.tripod.com/bassett_trumpeters/pages/page4.html - türingiai fecskegalamb), sőt, többségük az emberi gondoskodás nélkül nem is volna képes megélni szabadon;
2. olyan fajok, amelyeket az ember a szépségük, a hangutánzó képességük, az énekük v. bizarr kinézetük, ill. más érdekességük miatt ejt fogságba és tart v. tenyészt. Közülük kerülnek ki azok, amelyek elindíthatóak a háziasítás rögös útján, s amelyek bírják az ember által biztosított körülményeket, azok átkerül(het)nek az első csoportba. Ilyen pl. nálunk a szarka, mely fészekből kilopott fiókák ember általi felnevelését jelenti hobbi célból. Itt rendszerint nem cél a szaporítás, hanem a szarka esetében a beszédre tanítás. Régebben befogott pintyfélék sokassága volt kalitban, ezeket énekükért v. a kanárival való keresztezés céljából tartották - ma már a tiltó jogszabályok miatt erre egyre kevesebben vállalkozhatnak.
Szűken értelmezve díszmadár alatt hazánkban az ember által fogságban tartott
Lényegében azért minden díszmadártartó megtalálja az érdeklődésének megfelelő helyét annak a három csoportnak valamelyikében, amelyre valamennyi díszmadaras egyesület nagyjából felosztható:
Nyugaton más szempontok érvényesülnek, s ez lassan nálunk is érzékelteti hatását. Nagy üzlet a washingtoni egyezmény által érintett “slágerfajok”, a státuszszimbólumként is számításba vehető nagypapagájok üzemszerű szaporításában van s ez óhatatlanul elvezet az ún. listás fajokat tartók elkülönüléséhez.
(→Díszpintyfélék tábla)
Arról sem szól a szakirodalom, hogy dajkaságban nevelkedett gácsér jércét választott volna jövendőbelijének v. házityúkkal keltetett kacsatojó kakassal kacérkodott volna.
Az aberrációk ellen úgy védekezhetünk, hogy amilyen hamar csak lehet, a dajkával nevelt fiatalokat olyan gyorsan leválasztjuk és saját fajtársaik között neveljük tovább.
Az vitathatatlan, hogy nagy értékű díszpintyek, ha történetesen a tojó elpusztul, s a hím nem mutat hajlandóságot a tojáskeltetés iránt, egyszerűen nincs más lehetőségünk: dajkaságba kell adni a tojásokat. És az is tény, hogy a minden gátlás nélkül alkalmazott dajkasággal olyan örökletes szaporodási hibákat lehet a tenyésztett állományban rögzíteni, amelyeknek a szabad természet szigorú törvényei nem adnak semmiféle esélyt.
A dajkaság mint probléma elsősorban a Gould-amandina állományt érinti, sajnos e fajnál "sikerült" olyan vonalakat a dajkasággal széles körben elterjeszteni, amelyekből már teljes egészében kiveszett a költési ösztön.
Vannak olyan "tenyésztők", akik a dajkaságba adás lehetőségével anyagi haszonszerzés céljából visszaélnek. A dolog azon alapszik, hogy a tojó a fajra jellemző tojásszámú fészekalj kialakítására törekszik. Ha tehát elvesszük tőle a második és a harmadik tojást, akkor a jellemzően négyes fészekalj esetében nem még egy, hanem még három tojást produkál, hogy a konkrét fészkében együtt lássa a szokásos négy tojást.
Sőt, ha még a megkotlása előtt újabb tojástól fosztjuk meg, akkor újabb tojással igyekszik a fészekalj bűvös négyes számát produkálni. Így a dajkaságba adott tojásokkal egyszerre akár nyolc-tízes szaporulatot is el lehet érni. Persze amit nyerünk a réven, azt rendszerint elveszítjük a vámon, mert az ilyen kizsigerelt tojó hamarabb kiöregszik. És a dajkaságot illetően előfordulnak egészen vad dolgok is, erre bizonyság a következő videó:
http://videa.hu/main.php?page=play&v=oSqRVyVwdUPDvb8F
http://www.youtube.com/watch?v=Xkq18iVcYIw&feature=related
(→mesterséges felnevelés; →morok, →vidák tábla)
Tudni kell azt is, hogy legjobb dajkák azokból a madarakból válnak, amelyek saját fiókát még nem neveltek.
Állítólag a barna mellű sirálykák a legmegbízhatóbbak dajkai szerepkörben.
A díszbaromfi-tenyésztők más értékesebb aprójószág tojásának keltetésére a remekül kotló selyemtyúkot használják.
A galambtenyésztők számára nem újdonság, hogy a dajkaságnak van technikai feltétele is. Körükben közismert, hogy dajkaként csak hosszúcsőrű fajták jöhetnek szóba. Persze, hiszen a rövidcsőrűek gyakran a saját fiókáikkal is nehezen boldogulnak.
Sajnos akkor is fel kell készülnünk kudarcra, ha fiatal madarat adunk dajkaságba, ugyanis ilyenkor nincs garancia arra, hogy a számításba vett dajka a hirtelen termett fiókát fiókának tekinti. Még az is előfordulhat, hogy féregnek vélve nem csak kilakoltatja a fészekből, hanem fel is falja!
A másik aranyszabály, hogy egy dajkakettőshöz lehetőleg azonos fajú és nagyjából azonos költési stádiumban levő tojásokat tegyünk.
Dajkamadárként számításba lehet venni díszpintyek esetében a japáni sirálykát, a zebrapintyet, papagájok esetében a hullámos papagájt, a nimfát, a kis sándorpapagájt...
A Bourk-papagáj kikölti és felneveli a Psephotus, a Neophema és a Polytelis fajok tojásait, ill. fiókáit. A gyémántgalamb elfogadja más galambok tojásait.
A bólyi Gálos István a különösen értékes papagájfajok tojásait nagy sándorpapagájjal kelteti, s a tapasztalatai szerint e faj remek dajkamadár.
Siroki Z. megemlíti, hogy vörösfejű szövőmadarai tojását kanárival költette ki, s a kanári fel is nevelte a fiatalokat.
(→kémény sarlósfecske; →morok)
Hőkezelt túrós lágyeleség receptúráját sokan (ÉN IS) hálás szívvel alkalmazz(t)ák.
Elismertségét egy rádiósorozattal alapozta meg, és az általa 1964 óta gyűjtött hanganyagból készített három lemezválogatással öregbítette.
Országos hírnévre a madárhangok legkiválóbb hazai ismerőjeként tett szert. Dr. →Szőke Péterrel a Növényvédelmi Kutató Intézetben barátkozott össze, és az ornitó-muzikológussal együtt elhatározták, hogy létrehoznak egy állathang-gyűjteményt.
A neve már akkor fogalommá volt, amikor egy sajnálatos autóbaleset okán aggódott az életéért a madarásztársadalom. Hosszas lábadozása után a rajongói örömmel vették, hogy újra a régi önmaga, és páratlan munkásságát folytatja.
1992-ben az OTKA-alap támogatásával megbízást kapott a Magyar Nemzeti Állathangtár létrehozására, amelyen 1995-ös nyugdíjba vonulása után is tovább dolgozott (két önkéntes munkatársával, Rudolf Kingával és Kovács Miklóssal).
Munkásságának tárgyi emlékei 
3 ragyogó CD: Madárénekek a Kárpát-Medencéből I-II. és a Magyarország békahangjai illetve számos cikk, továbbá az 1979-ben megjelentetett könyve (Mindent lehet, de krokodilt – azt nem!) őrzi.
TERMÉSZETESEN A MADÁRBARÁT-LEXIKONBAN DR. ORSZÁG MIHÁLY - AKI KLUBELNÖKTÁRSAM VOLT A TIT STÚDIÓBAN - SZÓCIKK!!!
ENGEM IS SZIVEN ÜTÖTT A HÍR
BÉKE PORAIRA - NÉMI VIGASZ, HOGY NEM MÚLIK EL NYOM NÉLKÜL.
