Ha ehhez hozzátesszük, hogy egy adott forrásponton desztilláló molekulák képesek magukkal ragadni olyan molekulákat amelyek csak később, magasabb forrásponton válnának ki, s olyanok is válnak ki ezen a forrásponton, amelyek már korábbi forrásponton kezdenek desztillálódni, de maradt belőlük a folyadékban, s mindezek olyan összetételű cseppecskéket alkothatnak aminek az összetétele nem feltétlenül egyezik meg a gőz összetételével, akkor még színesebb lesz a kép.
Én ma már annak a híve vagyok, vagyis megpróbálok úgy fórumozni, hogy tapasztalati tényeket írok le, s nem mellékelek hozzá elméleti magyarázatot. A viták nagy többsége az elméleti magyarázatok támadásából vagy megvédéséből keletkezik, de a cefre és a pálinka világa annyira összetett, hogy néhány alapvetésen kívül az elmélet nem kiforrott.
Pl. itt van a hígítási sokk. Semmiféle faxnit nem csinálok, csak beleöntöm az elméletileg szükséges víz 80-90 %-át, aztán addig adok hozzá apránként amíg meg nem kapom azt az értéket amire szeretném beállítani. Tovább pontosítva, 2 fokkal magasabbra állítom mint amilyen végeredményt szeretnék látni, mert az a gyakorlati tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben egy idő után 2 fokkal csökken az alkoholfok.
Ez tapasztalat, gondolok erre, arra, hogy mi lehet az oka, de azt már nem írom le, egyrészt mert mindegy, másrészt mert tévedhetek, harmadrészt, mert ha nem is tévedek, akkor is támadható.
Ilyenem volt. Adnak hozzá egy táblázatot is az átszámoláshoz.
Sajnos nemrég leejtettem, s eltörött. Szerintem megbízható. Nem hitelesített, de akkor sokkal drágább lenne. Néhány tizedet tévedhet, de sztem ennek nincs nagy jelentősége.
nem von el annyi hőenergiát a párától,amitől az számottevően visszacseppfolyósodna
Teszi vagy nem teszi a számot, a gőz mindenképpen annyi hőt veszít a páracsőben, amennyit a páracső átad a környező levegőnek. Ami azért nem kevés. A hőt a pára lecsapódásakor keletkező kondenzációs hőből kapja. A kondenzáció magyarul páralecsapódás. Szerintem senkinek a páracsövében nem süvít a gőz, hogy folyadékcseppeket vigyen magával. Ahhoz nem elég az 5 v.o. mm nyomás. A páracső legmagasabb pontjától nincs visszaút, ami odáig eljutott, az már üvegbe kerül.
Csak van amiben nem értesz egyet, van amit csak másként fogalmazol.
Elismerem, hogy vannak más tapasztalatok is. Szóval finomítok. Én még soha nem találkoztam semmiféle hígítási sokkal, ettől persze még lehet. Naa ez rendben...
Az opálosodás meg ugye látásmód kérdése. Ha nem előpárlatos, akkor még sok mindentől opálosodhat, de én ezek közül egyet sem ismerek. Az meg nyilvánvaló, hogy az előpárlatban lévő kozmaolajok okozzák, s nem pl. az előpárlatban lévő etilalkohol. Ez kicsit szőrszálhasogatásnak tűnik....
Abban meg teljesen egyetértünk, hogy az aktív szén nem az opálosodás megszüntetésére szolgál. Viszont meggyorsítja az opálosodás megszűnését.
Na erről kicsit bővebben:
Amikor még én is ep-s up-s pálinkákat főztem, s nem tudtam mitől opálosodik, akkor hallgatva az akkori nagyobb tapasztalattal rendelkezőkre mindenféle vizeket, hígítási módszereket, tisztítási módszereket kipróbáltam. S egyik volt az aktív szén. Átszűrtem, ugyanolyan opálos maradt. Aztán beletettem néhány üvegbe, egyikbe kveset, másikba többet, még másikakba még többet, s minden nap kétszer felráztam. Jóval gyorsabban megszűnt az opálosodás (harmad, negyedannyi idő alatt), mint amelyikben nem volt aktív szén.
A pálinkának meg mindegy volt, mert így is úgyis egy vacak, alkoholos folyadék volt.
Szia!
" A páracsövem forró! Lassan melegíti a levegőt is.
Azt a hőt valahonnan elvette.
Aztán jön a gőz, találkozik a flegmával, beszélgetnek, szeszt, aromát és névjegykártyát cserélnek, majd a gőz tovább robog a hűtő irányába,"
Lényegében ezt mondta Feribá is.A felmelegedési szakaszban(páracső)érzékelhető flegmamennyiség van, én hozzáteszem ehhez:azután nem von el annyi hőenergiát a párától,amitől az számottevően visszacseppfolyósodna.A "gőz"-nek nem lesz kitől névjegykártyát kérni,így hát nem tétlenkedik és megy a hűtőhöz diskurálni.Na ott van kitől kapjon! :-))
Aztán jön a gőz, találkozik a flegmával, beszélgetnek, szeszt, aromát és névjegykártyát cserélnek, majd a gőz tovább robog a hűtő irányába, hogy ott lekondenzálva sok-sok ember életét tehesse boldogabbá.
Régebben beszélgettetek róla, hogy nyílt rendszerben a gőzt nem lehet jobban felfűteni, mint a forráspontja.
A pálinkafőző az nyílt rendszer de kialakításából adódóan nem mindig az. Ha jól gondolom, akkor ha nyílt rendszer, és a gőz veszít egy fokot a hőmérsékletéből, akkor már folyadék lesz.
Az egész emelkedős páracsős elméletnek akkor van gyakorlati haszna, ha a páracsőből vissza is csorog a flegma.
Hiszen ha a flegma lecsapódik, aztán ahogyan folyna vissza megint felmelegszik, majd megint lecsapódik, visszafolydogál, de felmelegszik és a gőz idővel tud plusz energiát vinni magában és átadni a flegmának, ami aztán továbbmegy a hűtőbe, akkor tökmindegy, hogy milyen a páracső.
Mert ha a 86 C fokos páracsőben visszacsorog a 100 C fokos forráspontú folyékony halmazállapotú vízcsepp akkor van gyakorlati haszna. De ahhoz vissza kellene folynia.
Csak érdeklődök, és nem okoskodni akarok.
Aztán ha másik oldalról közelítem meg a dolgot, egyből mellékes az egész.
Ha van egy szép réz kupola, deflegmentátor, egy két vagy három pisztóriusz tányér amin hideg-meleg vízzel lehet hűteni a feltörekvő párát, akkor már nem mindegy, hogy az a szerencsétlen páracsőbe eljutott flegma (víz-szesz-aroma,) már elméleti úton merre megy tovább?
Ha valami hülyeséget írtam, az maximum azért van, mert a gőzökhöz gőzöm sincsen. :)
Nem rég alakítottam át a rendszeremet, hogy jobban emelkedjen a páracsövem, és liebig hűtőre álltam rá, de eddig semmi felgmacsorgást nem hallottam. Sajnos.
Azért arra vigyázz, hogy kivel értesz egyet!!!!:-)))
Jól érzed a jelenséget és neked még annyit hangsúlyoznák ki, hogy egy sima páracsőben nagyon nagy a pára haladási sebessége. (ha jól emlékszem 1500 liter feletti mennyiségű gőz kell áthaladjon rajta egy liter folyadék képződésekor). Ilyen körülmények között egy csepp folyadék kicsapódása a páracsőben óriási mennyiségnek számít. A külső hőmérséklet miatt egy-két részecske még összeáll, de egy csepp az már nagy mennyiség. Ezeket az összeállt részecskéket pedig sodorja a pára magával, mint a szél a nehéz hópelyheket.
A lényeg,hogy egy műanyag (2dkg-os) golyót elfújok a tüdőmmel,egy2kg-osat már nem.
Egyébként akkor folyik vissza igazán ha leáll a fűtés,és megszűnik az áramlás.Mert ugye a felszálló gőz a visszafelé haladó flegmát újra hevíti,és így szedi ki az aromákat továbbszállítva azt újra gőz formában.Majd a folyamatos fölfelé szálló forró gőz megszűnésekor ez a folyamat megszakad,akkor lehet a flegmát érzékelni.
Nem fűtésről akarok beszélni,csak megemlítettem példaként,hogy ott is van kondenzátum,ahogy általában a gőzöknél.
Ezért emelkednek a páracsövek a hűtő felé a kisüsti rendszerű pálinkafőzdékben.:-)
Az általánosan elfogadott elvek ellenére teljesen logikusnak hangzik.Hisz miután a páracső felvette az üzemi hőmérsékletet,már nem lesz akkora a különbség a pára és a cső hőfoka közt,amitől számottevő flegmamennyiség alakulna ki.Persze a külső körülmények azért hathatnak erre a dologra.
Pl a környezet hőfoka(téli főzés),vagy akár a "textil alapú kappiláris párologtató".A páracső hossza,átmérője sem mellékes természetesen.
Én levágtam egy 2,5l-es üdítős PET palack alját, a kupakján fúrtam kb. 10-12db 1mm-es lyukat. Sima (tépett) vattapamacsot gyömöszölök a kupakba, kb. akkorát, hogy a palack nyakának menetes részét kitöltse. Fejre állítva tökéletesen megáll az 5l-es befőttes üvegen. Megtöltöm, aztán csurog magától, a vatta tömörítettségétől függő tempóban. Használat után a kupak lecsavarásával könnyen és gyorsan tisztítható.
Úgy, hogy a páracső legmélyebb pontján megfúrtuk alól a páracsövet, bele forrasztottunk egy cső darabkát úgy, hogy akadályt is képezzen a visszacsorgó flegma útjába. Ebbe egy filcet helyeztünk, hogy ne tudjon távozni a gőz.
A felmelegedés fázisában, abban a pillanatban, amikor a páracső melegszik fel (ez egy néhány perc), komoly flegma csepegés volt s aztán gyakorlatilag nulla. A kételkedők megcsinálhatják, talán érdemes???
Örök probléma.:-( A legegyszerűbb és leghatékonyabb eddig a porálarc volt de nem vagy biztos nem-e old ki belőle valamit. Próbáltam vatta koronggal, attól szöszmöszök kerültek bele . Vettem borászati szűrő papírt, borzasztóan lassan engedi át és elég drága.
Láttam, hogy délelőtt a szűrés és szűrőkészülékek voltak terítéken.
Megnéztem az árát és dobtam egy hátast.
A legolcsóbb motoros is 40.000 Ft-tól, illetve inkább 50.000 Ft-tól kezdődik.
2 x 6db szűrő pedig 5.000 Ft. (vagy darabja, vagy párja.)
Ha már szűrünk, ki milyen szűrési technikát használ?
Néha kávé filteren átszűröm a pálinkát.
Fogok egy üres 5L-es befőttes üveget, és ráteszem a kávéfőző műanyag tetejét a gyári szűrőbetétjével.
Ebbe beleteszem a kávé szűrőpapírt.
Majd teszek az asztalra egy dobozt. A dobozra teszem az 5L -es pálinkás befőttes üveget.
Van egy vékony szilikon csövem. Leszívom a felsőből a páleszt és beleteszem a szűrőmbe.
Közel a filterhez.
Olyan csövet kerestem (ugyanolyan magasra kell tenni a teli üveget), hogy annyi csorogjon a csőből, amennyi a szűrőn átfolyik. Mondhatni, hogy nyílt rendszerű, félig meddig automata.
Egy zárt rendszeren agyalok. Olcsó legyen és gravitációs. Még az akvárium vízpumpán gondolkodtam, de szerintem otthoni főzésnél felesleges.
Szellős helyen utóérleld, legjobb ha M30-as zöldségesládát (vagy fa gyümölcsösládát) megágyazol szalmával és óvatosan egymás mellé teszed a körtéket bele, ne nagyon legyenek érintőn egymással mert ott bebarnulhat (monília, ecetesedés stb.). Ezekből a ládákból tornyot is lehet építeni, de árnyékban, szellős helyen legyen.
Az ecetszag az ecetsavtól van. Nem kell tovább savazni a témát. Az ecetsavat át kell alakítani vízoldható sóvá, pl, lúgos mosószerrel, vagy híg lúgoldattal (zsíroldó permet), szódabikarbóna. Az ecetsav eltűnik, s vele az ecetszag is. S nem tart hónapokig, esetleg a biztonság kedvéért egy-két napig.
