Azért szépen gyűlnek itt is a hozzászólások.
Jók az emlékek: május 1, zászlók, felvonulás:
És arra emlékeztek, hogy bizonyára lehetett egy felvonulási terv is, mert
mindig más-más helyen kellett gyülekezni..
Egyszer az azóta lebontott Kossuth téri wc melletti területet kijelölni
az illetékes elvtársaknak. Ez biztos a burkolt megbecsülés jele volt.
A szolnokiságról:
szerintem a hely szellemét ki lehet védeni. Úgymint jó baráti kör, jó, (végzettségnek)
megfelelő munkahely, és sok más (amiket már mondtatok), mert a kulturális lehetőségek köre hamar bezárul.
Színház:
Szerintem, a szint tényleg süllyed. Látta valamelyikőtök a Lüszisztraté c. darabot? És hogy tetszett?
Jó matematikushoz méltóan rögtön a számok érdeklik...
Matekórán leginkább "ketten" voltunk, a többiek nem kedvelték a matekot.
Jó iskolának tartod a Közgét?
Guid,
Nem volt, de a neve nagyon ismerős, lehet, hogy b-s volt!
Hát igen, Smehák úr és az ő kicsit érdekes humora. Nem volt mindig 'ott, ahol volt', gyakran elkalandozott. Az osztálytalálkozónkra egyszerűen elfelejtett eljönni. Csak a végére ért oda, amikor visszajött a telekről és a felesége átadta az üzenetünket. Persze az első kérdése mindenkihez az volt, hogy mennyi a fizetése!
Pulikuty, Smehák tanárúr ma is a régi, jó a humora és mindenről van véleménye. Jókat szoktam vele dumálni. Nem volt neked egy Sipos Edit nevű oszálytársad?
giud
Hajófelvonulásra meg kolbászból font kerítésre speciel nem emlékszem, nekem a május 1-jék jobban megmaradtak. Emlékszem, egyszer vörös zászlót is vittem, ahogy végigvonultunk a Kossuth téren meg a főúton. Aztán délután irány a Tiszaliget, tanácsi üdülő és vursli bóvlikkal. A vursli bóvlikkal még mindig megvan.
Korábban felvetődött, mikor is nyert bajnokságot a kosárcsapat: nos, 1991-ben. A nyolcvanas évek végén a pólósok voltak sokszor ezüstérmesek (állítólag a fővárosi maffia...), 87-88-ban pedig a MÁV MTE focicsapata jutott föl kishíján az NB-I-be, ám a pletykák szerint valakik szóltak, hogy nem kéne, mert magasabb osztályra nincs pénz... Persze, ezek csak pletykák... Mindenesetre abban az évben (1988) MNK-elődöntőt is játszottak a szolnokiak, a döntőt pedig pont a tiszaligeti stadionban rendezték meg: Békéscsaba-Bp. Honvéd 3:2.
A Sörpincét én is sajnálom, a Sörgödör asszem még megvan, bár rég nem jártam arrafelé. Az egykori Egri Borozó helyén viszont egész normális "western pub" nyílt, csak éppen szombaton este 8 után mozdulni sem lehet, annyi az ember.
Én Közgés voltam 88-tól 92-ig. Az á-ba jártam, Smehák úr osztályába.
Dalmadinéról nekem is vannak emlékeim. 1 évig ő korrepetált matekból. Nagyon féltem tőle.
Pulikuty
Ki emlékszik a régi augusztus 20-akra? Egyszer emlékszem, hogy hajók vonultak fel a Tiszán, és a nagyobb cégek saját díszítésű hajókkal voltak jelen. Az akkori húsipari váll. hajóján a korlát kolbászból volt. :))))
Erről jut eszembe, hogy az egyik tűzijáték alkalmával, a barátnőmmel egy gödörtől nem messze áltunk. Egy kis idő után arra lettünk figyelmesek, hogy sokkal érdekesebb azt nézni, hogyan potyognak a gödörbe az emberek, akik a tűzijátékot bámulják menet közben, mint magát a tűzijűtékot.
Ki járt a Közg-be?
Na, milyen kicsi a világ? emil szintén küldve, bár a korábbi hozzászólásokból már kikövetkeztettem (kizárásos alapon), hogy melyik elveszett osztálytársamra akadtam itt. Tibra, köszönet a topic-nyitásért, már ezért megérte!
Egyébként Szabolcs, Dalmadiné neve igenis sokunknak mond valmit... Bár én szerencsére csak a folyosón találkoztam vele...
Sziasztok!
Egyetértek az előttem felszólalókkal, vagyis Szolnoknak van elég baja. Dolgozott egy barátom Szolnokon 4 évig, egyébként Dunántúli volt. Azt mondta, hogy az első naptól kezdve tudta, nem fog ebben a városban maradni örökre. De nem nagyon tudta megmagyarázni, hogy miért.
Valaki már írta a topicban, hogy a fő baj az emberekkel van. Valahogyan nem bírnak felrázódni a múlt rendszer lassú tempójából. A szolnoki nagy átlag úgy érzi, hogy "ej ráérünk arra még". Aki pedig nem, az lelép, amint lehet. Mint korábban említettem, ha több felsőoktatási intézmény lenne, frissülne a lakosság, és a gondolkodásmódja is. De csak nem akar itt egyetem lenni.
A színházban legutóljára a Hegedűs a háztetőn-t láttam, szerintem állati volt. És nem akartam hinni a fülemnek, hogy még most is milyen sok ember jár bérlettel színházba. Ez igazán pozitív. Az is igaz, hogy sok választási lehetőség nincs. Ugyanis ezzel be is zárult a kultúrális lehetőségek köre.
A szórakozó helyek száma minimális, ugyanis a büdös kocsmákat én nem sorolom ide. És sajnos ezen kevés helyek egyike sem jelent olyan maradandó élményt, amiért érdemes lenne betérni oda máskor is. Talán csak én látom így, de a legtöbb helyen úgy viselkedik a személyzet, mintha a mi számunkra lenne megtiszteltetés, hogy szóba állnak velünk. És ez a bolti eladók többségére is igaz, sajnos.
Nekem valahogyan semmilyen szép emlék nem kötődik a városhoz. Rengeteg jó dolog történt itt velem az elmúlt években, de az személyekhez és nem a városhoz kötődik. Vagyis egy másik városban is megtörténhetett volna.
Maminti, a Vargába 87 és 91 között jártam (Dalmadiné Nagy Ica osztályába, ha valakinek mond a név valamit), az apám pedig a Megyei Tanácson dolgozott talán 88-ig, utána átment a Dohányfermentálóhoz.
Vasárnap délelőtt láttam a Tiszát, azért még nem mernék rámenni. Most pedig ráadásul enyhülés jön.
Csanádys is voltam, Vargás is (de erről Galadriel is tud... :)) ). Ha 91-ben érettségiztél a Vargában, több mint valószínű, hogy ismerjük is egymást. Én ugyan 90-ben érettségiztem Pesten, de 86-89 között Vargás voltam. S van egy olyan spurim is, hogy az édesapád és az anyukám kollégák voltak... :))) Rémlik?
A Kukutyinba jeget aszalni helyett.
Lehetne több találkozó, koncert (nem csak hupikék törpikék, meg ilyesmi), utcabál, futóverseny és más sportversenyek, autós közlekedési verseny, bemutatók (tehetségkutató pl, vagy akár divat is). Hogy mindenki találjon az érdeklődésének megfelelőt.
De "ide" is milyen kevesen néznek be! Pedig jó a cím, sok jószándékú ember van és mégsem...
Sziasztok, itt egy újabb szolnoki... Én Bp-en születtem, aztán másfél éves koromban Szolnokra költöztünk, ott éltem egészen 18 éves koromig (1991-ig). Azóta is elég gyakran járok haza, az állandó lakcímem továbbra is szolnoki, Tompa Mihály utca, nem messze a már említett Marcipántól.
Iskolák: Csanády (ma Nagy Imre), Varga. Van itt ezekből valaki?
Igazából csak Pesthez mérve tudom fölfedezni Szolnok értékeit. Csend, levegő, alig nyüzsgés... Amikor otthon vagyok, nagyon jól érzem magam. Ha viszont találkozom a ma is Szolnokon élő barátaimmal, és megkérdezem, mit szoktak hétközben a munkába járáson túl csinálni, nemigen tudnak a tévén kívül mit mondani. Szóval, nem tudom, mit gondolnék a városról, ha minden napomat ott tölteném, így viszont minden egyes hazautazás feltöltődést jelent.
S nagyon jó az is, hogy közel van Pesthez és sűrűn járnak a vonatok (ha éppen nincs sztrájk). Ám ez a városnak épp a hátránya is lehet. Szolnokról könnyebb elköltözni, mint mondjuk a fővárostól messzebb lévő Debrecenből, amely a nagyobb távolság miatt már képes volt saját vonzerőt kialakítani.
A színházba járás státusz szimbólum, eléggé sznob a társaság. (De manapság már nem meglepő, templomba sem mindenki ugyanazért megy...)
Azért egyszer-egyszer elmegyek, mindig találok benne valami nekem való mondandót.
Más téma. Szinte alig találkozom olyan itt lakóval, aki szolnokinak vallja magát. Veletek mi a helyzet?
Néhány évvel ezelőtt még nagyon szerettem színházba járni. Volt olyan darab, amelyeket 5-6 alkalommal is láttam. Mostanra sajnos rettentően ellaposodott. Amikor Schwajda először volt igazgató és újjáépíttette a színházat, szenzációs darabok mentek. Száz év magány, Ballada a 301-es parcella bolondjáról, Ludas Matyiék, stb. Amikor Spiró után visszajött, megint jó volt, de akkor főként a musical-ek tetszettek, a West Side Story és főként a Hair. Az elmúlt két-három évben aztán meredeken süllyedt a szint, s mára eljutottam odáig, hogy igazából egyik darab sem érdekel, amelyik műsoron van. Talán a Papírvirágok, de az is szobaszínházi.
Nektek hogy tetszik a Szigligeti mostanában. (Persze, maga az épület gyönyörű!)
Ez más város, tény. De azt hiszem, hogy a másság változtatható éppen.
Ahogy Minarik Ede mondaná: kell(ene) egy csapat.
Nos az nincs, de senki sem pocsékol arra energiát, hogy elkezdjen dolgokat (mondjuk egy csapatot szervezzen). Biztos ez a közönyösség erdeje.
És innen már csak egy lépés, hogy Szolnok egy (szakmai) ugródeszka sokak számára.
Nem tudom emlékszel-e: két éve jelent meg a Magyar Nemzetben egy telefonos felmérés:
a legtöbben Szolnokról költöznének el. Igaznak tűnhet.
Nem vagyok ismerős Debrecenben, Pesten jártam fősulira.
Nem a nyugalommal van a gond, szerintem majdnem minden kisvárosra jellemző, hogy nincs az a nyüzsi, mint pl. Bp-en.
Én inkább a közönyösséget látom. Ráadásul még nem is vagyok tősgyökeres szolnoki, sőt Szandán lakom, nem Szolnokon, de annyira más ez a város, mint pl. Kecskemét, vagy Eger, vagy Győr, vagy Pécs. Soroljam még? Érted, mire gondolok? Persze én sem teszek semmit, de én nem is vagyok senki, még szolnoki sem.
Légy üdvözölve. Szerintem is jóval többen lehetnek a Neten
Szolnokról. Csakhát idő kell még a megszólaláshoz...
Bár a Városháza (amúgy elég silányul megcsinált) honlapján lévő vendégkönyvben is többen írtak a már nem szolnokiak.
A pezsgésről: ez érdekes, a topicból többen is a nyugalmat emelték ki Szolnok értékeként.
Az életet ebből a városból tényleg hiányolom én is. És tényleg kérdés van:-e, lesz-e olyan csapat (közéleti erő), aki(k) (legalább azért, hogy jól érezze magát a városban) kilép a kapun.
Bár - nem tudom mennyire vagy ismerős Debrecenben - volt csoporttársaim szerint az amúgy pezsgő város, ha az egyetemisták hazamennek unalmas, poros.
