Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Egy gitárhúr megpendítésében nincs semmilyen mérnöki bravúr és mellette egy zongora is tud annyira szenzitív lenni mint az. Az eredmény tekintetében, hogy a művész képes vele érzelmeket kelteni és közvetíteni nincs különbség. De itt van mégnagyobb kedvencem, a Hammond orgona. Elektromechanikus, elvében primitív hangkeltés és mindössze 9 felhang és 1 hangerőpedál. Aztán mégis extra libabőrös tőle az ember pozitív értelemben amikor megszólal. Mi az hogy!
Én inkább viccelődésnek veszem, mint megbélyegzésnek.
Amúgy meg persze, hogy van a dologban valami. Épp a közvetettség és a billentésmechanikában megbúvó mérnöki bravúr teszi lehetővé, hogy a zongora olyan hangszer lehet, és úgy lehet rajta játszani, ahogy :)
Valami hasonlót én is láttam, pl. hegedű vagy trombita példáját felhozva, utóbbinál a zenész a lényét leheli bele...
De mire is jó ilyen különbségtétel? Degradálni a zongorát, mert hogy a szavai ezt tükrözik! Ettől már szerinte értéktelen minden ilyen hangszeren előadott mű? Különben az ezerféleképp eljátszható Chopin művek például nem attól másak hogy az előadőművész elsősorban milyen felkészültségű és mi a lelki, zenei mondanivalója? Ennek kapcsán meg milyen kontextusba kerül a zongorával?
Én leegyszerűsíteném: ember nélkül nincs hangképzés még sokkal kisarkítottabb esetben, egy dj pult mögött sem! Magától ugyanis semmi nem szól, max a szélharang.
Az egész elvonatkoztató kérdés szerintem mély szakmai dilettantizmust tükröz a "művésznőről" (én amúgy Szentpéteri Csillára gondolok), de hagyjuk is.
Ilyen filozófiai alapon eljuthatunk odáig is ugyanis, hogy hangszereket alacsonyabb rendűnek kiáltunk ki és vele együtt a megszólaltató zenészt is! Ismert mondás a beat korszak hajnaláról: "hagyd már, az nem is zenész csak egy dobos!"
Sziasztok, egy érdekes megnyilvánulást hallottam egy világhírű zongora művésznőtől.
A neve nem érdekes.
Azt mondta: "A zongora nem is valódi hangszer, csak egy virtuális hangképző eszköz."
Hogyan indokolta ezt a kijelentését?
"Nézzék meg! Minden hangszer esetében a zenész kapcsolatban van a hangképzéssel. Bármelyik hangszerről beszélhetek a billentyűs hangszereken kívül. Csak nézzenek meg minden hangszert, hogy igazam van!"
Amit ajánlottál attól hirtelen hátast dobtam, tudom ez lenne az optimális de inkább hajlanék egy szintetizátor felé ami egy kicsit élethűbb a billentyűzete akár használtba, mert azzal jobban lehet játszani és van egy 4 éves lányom is aki szintén zenész :) ezért kérdeztem ezt a típust mit kifizetnék még. Használtba meg nem könnyű keresgélés de abban is inkább szintetizátoros.
Szeretném a gyerekemet meglepni egy zongorához közelítő szintivel most 6 éves és van egy gagyi lild es. Max 100e szánnák rá. Azért mert zenei iskolába jár és láthatóan érdekli, meg a szüleimnél van egy hagyományos nagy zongora is és azt is szeretné használni de oda ritkán jutunk el.
Jó videó, mondjuk ami inkább meglepett, hogy ezek szerint akadémiai körökben a zongorát ütöhangszerként tartják számon. Egy üstdobra mondanám, esetleg egy xilofonra, de zongorára fene tudja, nem ez jutna eszembe.
A Casio AP460-ról (ill. jelenleg AP470 kapható) én is lebeszélnélek. Nagyon komoly hangszernek néz ki, sok funkcióval, és a minöségre sem lehet panasz, de butuska (értsd lapos, nem dinamikus) zongorahangokkal. Kiábrándító, amikor tudod, hogy nna itt most egy lendületnek kell jönnie, beleadsz ráfekszel, és nem jön a hangszerböl semmi. Vagyis valami igen, de nem sok.
Tudtommal a zongora és orgona a hangszerek királya és királynője -- már ha nem Mozartot idézzük, ő valóban az orgonát nevezte a hangszerek királyának... Ezen tényleg ne vesszünk össze :)
Ezt a zongorán egy egész zenekar hasonlatot én sosem tudtam elképzelni. Egy templomi orgonán ott igen és nem véletlenül azt hívják a hangszerek királyának, a tekintélye is meg van hozzá. De ezen ne vesszünk össze.
Kesselyák meg mindig azt dicséri amit éppen kell (mint egy jó reklámban). :) Hogy őt idézzem: "I love hárfa..." Vannak nála azért fajsúlyosabb művészek is az én olvasatomban, ha mondhatom ezt.
A zongorázás is csak eszköz a zenélésre... persze nagyon nem akármilyen eszköz, de erről jobb. ha nem én értekezek.
Inkább Kesselyák Gergelyt idézem (a 2017-es virtuózokból, Boateng Kármen Stephany válogatójának értékeléséből: "A zongora egy nagyon különleges hangszer: van a zongora, és van az összes többi hangszer. És néha ez a hangszer, ami egyrészt a hangszerek királya, másrészt idézőjelben "csak egy ütőhangszer", mégis megszólal úgy, mint egy egész zenekar és egyszerre lehet festeni rajta, lehet vonóshangszerként szólni, lehet fúvóshangszerként szólni, lehet egy egész zenekarként szólni [...]"
Elég nagy a különmbség, és nem csak a fa és műanyag kapcsán. RH-III (CN-25/27/29/35/39) ?< RM3 Grand II (CA-17 / VPC-1) < GF-C (CA-48/58) a sorrend, szóval ha a volt CA-17 illetve a VPC-1 billentése még a kettő közé is ékelődik. Az RH-III vs. RM3 GrandII összevetésben még azt mondanám, valamelyest megoszlanak a vélemények. Afelől, hogy a GF-C autentikusabb ennél a kettőnél, eleddig teljes konszenzust láttam csupán.
Csak azt tudom mondani, hogy próbáld ki, és a saját ujjaidnak és fülednek higyj!
Sajnos a CA-58 ami a CA-48 billentését a CN-39 extráival kombinálja, már elég drága...
Volt a fórumon, aki hasonló helyzetben inkább lecsapott egy használt CA-65 alkalmi vételre (GF billentés)... mára már talán a CA-67 (GF-II) is lehetséges használtan, bár ezekhez jelentős mázli is kell jó állapotban.
"Amikor leülsz a 88 billentyű elé, nem azt érzed, hogy tiéd a világ?"
Nem vagyok egy érzelgős ember, de nekem egy szép zenétől vagy hangzástól önkéntelenül szokott folyni a könnyem. Pl. nézem vasárnaponként az André Rieu koncerteket és szinte kivétel nélkül! És amikor olyat sikerül hangszeren is játszani, akkor is... Ez nem tudom mitől van. (?)
A CN-39-nek valóban jobbak a hangszórói mint a CN-29-nek, de eyt a CA-48 is tudja...
A kettő közt az iparágban szokásos autentikusabb billentés vs. extrák (hangszínek, audio fájl mentése, bluetooth audio stb.) a fő dilemma.
A magam részéről magánmcélú felhasználásra elég következetesen javaslom legalább alaposabban megfontolni -- kipróbálni -- a jobb billentést.
Más a történet, ha nem teljesen magáncélú, de különösen nem is zongoraművészi előadás a cél, pl. templomi felhasználás vagy étterembe élőzenének stb.)
Ha én lennék a helyedben, tuti végigpróbálnám a Kawai CN-39-et. CA-48-at, Roland HP601/HP603A valamelyikét és a Yamaha CLP-625 és CLP-635 zongorákat a döntés meghozatala előtt, kicsit rákészülve legalább egy-egy lágyabb és egy-egy dinamikusabb darabot/részletet begyakorolva, hogy lehessen már jól megtanult zenével kisérletezgetni a próba-zongorákon.
(Van aki ennél extré,mebb módon rákészül a zongora próbára, és felkészül a számára érdekes paraméterekből is, aztán kipróbálás közben állítgat, bár az ilyet illik előre jelezni az eladók felé, ki tudja, milyen beállításokat szeretnének utánad a bemutató zongorán...)
(A fa billentyűzet annyira nem hat meg, a billentyű hosszúsága pedig azt befolyásolja, hogy a "key" tövénél is ugyanolyan könnyű a leütés, mint elöl - ha jól tudom. Nagyon boldog lennék, ha ez lenne már csak a gondom a zongorázás területén. :DDD)
Szerintem ezt a gépet megnézem valahol.
Egyébként én is ezzel kokettáltam - állítólag pl. a 4 hangszórós kialakítás rendkívül sokat dob a "valóságos" hangzás felé.
