A mesterségek presztízse is komoly szerepet játszhatott.
Ugyanis egy kevésbé presztízses nevet előbb cseréltek teszetősebbre, amíg ugye, nem volt törvényileg szabályozva, és hivatalos névváltoztatáson kívül rögzítve a név. Így "telítődött"
Lehet, hogy a szabó presztízsesebb volt, mint a takács?
Csakhogy eddigre már régen lezajlott a családnevek rögzülésének zöme. Attól, hogy 1826-ban jóval többen voltak, még 1526-ban lehetett fordítva is. Vagy nem. Az azért valószínű, hogy minl visszább megyünk az időben, annál többen voltak azok, akik ruhát ugyan hordtak, de lábbelit nem. Nyilván ez sem magyaráz meg mindent.
Egy genetikai kutatás igazolta, hogy Írország északnyugati részén a férfiak több mint 20 százalékának azonos az Y-kromoszómája. Közös ősük nagy valószínűséggel az V. században élt Niall király volt.
Nem igazán találtam egyéb csatornákon választ a kérdésemre, így bizakodva fordulok sokat látott és hallott fórumtársaimhoz az alábbi ügyben:
A párom horvát nemzetiségű, horvátországi lakos. 1-2 éven belül össze szeretnénk házasodni és feltehetően itthon, Magyarországon élni.
Az ő nevében azonban jellegzetes horvát karakterek szerepelnek (konkrétan ć, aminek ugye nincsen pontos magyar megfelelője). Miután itt letelepedne velem, előbb-utóbb szüksége lesz magyar nyelvű személyes iratokra. Kérdésem arra vonatkozna, hogy ezt a gyakorlatban hogy oldják meg a magyar hivatalok? Át kell-e írnia a ć-t c-re vagy cs-re vagy ty-re? Melyik megoldás követel kevesebb utánajárást, papírmunkát?
Esetleg érdeklődjek ezügyben egy anyakönyvvezetőnél?
Itt egy másik szempont: éhínségek és járványok idején a tehetősek életben maradtak, a csórók elhullottak. A szabó, a kovács, a molnár biztos megélhetéssel rendelkezett, tehát nagyobb tartaléka lehetett, hogy ilyen modern fogalmat használjak.
Még mindig nem találom a Szabó név sokaságának magyarázatát. Egy korabeli felsorolás szerint (Bartsik Márton: Jász-Berény' Várossának esmértetése, Tudományos Gyűjtemény, IV. kötet, 1827) Jászberényben 1826-ban kétszer annyi takács munkálkodott, mint szabó, és négyszer annyian voltak a szűcsök és a csizmadiák:
Valaki tud segíteni a Mirovszky és Rebhenda nevekkel kapcsolatban? Az előzőről még van elképzelésem, de az utóbbiról gőzöm sincs. Lehet, hogy Rebenda volt eredetileg, mert arra van példa a neten. Meg Hrebendát is találtam.
Háromszor ment el a megírt szövegem, saját hibámból...
Röviden: kézírásban az ÿ megegyezik az ij-vel. Ha ilyen jellel találkozunk, az magyar névben y-t jelöl, latinban azonban, főleg szó végén, szinte biztosan hogy -ii-t, ami az -ius (főleg latinosított nevekben gyakori!) masc. nom. végződés genetívusza. Ugyanis a latinban nagyon sokáig élt az a szabály (jóformán majdnem mindaddig, míg y-ra pontokat tettek kézírásban), hogy szó végén az -i helyett -j-t írunk pozicionális variánsként (akárcsak az ſ : s, vagy a σ : ς disztribúciója).
Egy Molnár latinosítva Pistorius, okiratban pl. genetívuszban (Pistorius fia, Pistorius birtoka, stb.) Pistorii, leírva betűhíven pl.: Piſtorij, ami pusztán grafikailag nem választható el a Piſtorÿ-től. Hogy -ij vagy -ÿ-nek olvasandó, csak a leírt karakterlánc elemzéséből (Latin genetívusszal számolhatunk-e, vagy egy magyar -y várható-e? (Ez utóbbi lehet vagy digráf része, vagy birtoknév nyelvtani -i-jének y-os íráshagyománya)) dönthető el.
Egyébként is, mi az, hogy "eredetileg"? Nem kell az írásváltozatoknál leragadni.
Kovács, Kováts, Kovách, Kovácz, Kovaczj, Kouaczj, stb, stb, mind lehet ugyanaz a név. Sőt: ugyanaz a család.
Nyirö, Nyirő, Nyírő, Nyrew, stb., stb. - hasonlóan. Az emberek hajlamosak jelen állapotokat kivetíteni a múltra, ami hatalmas tévedés. Akadémia által szabályozott "helyesírás" évszázadokon keresztül nem létezett. Ahogy a latin betűkkel próbálták visszaadni a magyar - vagy egyéb - hangzást (ami maga is különbözhetett, pl. tájegységenként), úgy alakult az írás. Akár ugyanannál az embernél is, sőt: akár ugyanabban az iratban is.
"Én azt hallottam, hogy ez egy székely név és a nyír fából ered a megnevezés."
Nem látom hogyan és miért kapna -ő képzőt. Nyírő = Nyírfázó? Nyírfák megcsapolásából élő ember? Ennek a valószínűsítéséhez tudni kellene, hogy mennyire lehetett elterjedt ez a tevékenység/foglalkozás(?), és egyáltalán ezzel a szóval illették-e. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ilyen toldalékolás egyáltalán létre jöhetett-e, amihez nem értek. Addig is maradjunk az RMCsSz etimológiájánál: birkákat nyíró ember. Nyírő = nyíró.
Persze, hogy létezik, és hurtyra egy szép példa. Itt a csehes-szlovákos-lengyeles y /i/ félreérthetősége miatt használták. De családkutatási szempontból a leggyakoribb előfordulása mégiscsak a kézírásos anyakönyvekben, ahol szimpla y helyett áll.
Régen a ÿ egyszerűen szabad variánsa volt az y-nak, illetve pontosabban míg nyomtatásban y-t használtak, kézzel ÿ-t írtak. Nem feltétlenül jelentett különejtést, sőt! a kettős betűkben is rendszerint ezt használták kézírásban.
Tehát ha régi anyakönyvi bejegyzésben látod, egyszerűen y-nak olvasandó (ha nem ii, grafikailag ij-nek).
"legalább annyi szűcs, takács, kovács, fazekas, lakatos, bognár, mészáros, varga és molnár (ami hirtelen eszembe jut) volt körülöttük, akik közül bárki megszerezhetné a dobogós helyet, de csak a Kovács és a Szabó van 200 000 fölött."
Talán a részleges magyarázat az, hogy ez utóbbiakból mégis csak több volt és/vagy esetleg a presztízsük nagyobb volt. Az is lehet, hogy több fajta foglalkozást egyesítettek magukban - míg pl. a Mészáros ehhez képest egy elég szűk szakosodás - és ezért is voltak többen. Ez a két szakma nem kötődött egyetlen tájegységhez sem, tehát egyetemlegesen elterjedtek. Talán még a magyarosítások idején is gyakrabban választották. De csak találgatok.
"Melyik népnél szerepel az y és fölötte kettőspont (erre gondolok --> ÿ)"
A magyarnál. A funkciója - mint más latin ábécés, kettős betűket használó népeknél is -, hogy a hangot az előtte álló betűtől külön ejtsük, ne pedig egyben, kettős betűként.
De csak nagyon ritkán használják, mivel a magyar szavakban nem fordul elő önállóan az ipszilon, csak kettős betűkben. Kivéve a neveket, de ott is kevés a téveszthető eset, ezért ennek a két pöttynek a használata még azokban az esetekben se nagyon szokás, amikor egyébként jó lenne. (Pl. Moholy-Nagy Lászlót sem ejtenék egyesek mohoj-nagynak, mert a Moholÿ egyértelműen megmutatná, hogy a kiejtése moholi.)
De az is lehet, hogy ha kézírásos szövegben olvastad, akkor nem ÿ, hanem ij.
"Ekkor még nem volt annyira elterjedt ez a foglalkozás."
Ezt úgy értem, hogy a vezetéknév gyakoriságához képest. Szerintem legalább annyi szűcs, takács, kovács, fazekas, lakatos, bognár, mészáros, varga és molnár (ami hirtelen eszembe jut) volt körülöttük, akik közül bárki megszerezhetné a dobogós helyet, de csak a Kovács és a Szabó van 200 000 fölött.
Más népeknél az angol és német nyelvterületen hasonlóan népszerű a Szabó név. Ha elfogadjuk a német befolyást, mint kiváltó okot, akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy a németeknél miért olyan népszerű a Schneider név.
"Ekkor még nem volt annyira elterjedt ez a foglalkozás."
Fogalmam sincs, hogy ezt mire alapozod. 1715 az szinte tegnap volt. A családnevek kialakulását, rögzülését tekintve kb. annyira releváns mintavételi időszak, mint 1915. (Oké, ez egy kis túlzás, de azért tény, hogy a családnevek zöme eddigre már kialakult.) Szabó céhekről már jóval korábbról tudunk.
"Megszabta a feltételeket, körülményeket, megszabta a törvényeket."
Érdekes gondolat. Szerintem téves, abból kiindulva, hogy tudtommal nincs adat a szabó ilyen értelmű használatára, tehát névként sem jelenhetett meg. Különösen nem ennyire tömegesen. Persze tévedhetek is.
Az 1715-ös összeírásokban már a maihoz hasonló gyakorisággal szerepel a Szabó név. Ekkor még nem volt annyira elterjedt ez a foglalkozás. Az alapszó a „szab” ige ismeretlen eredetű, de valószínű török jövevényszó, méretre vág, mértéket ad jelentésű, illetve a szablyával is kapcsolatos.
Ebből kombinálva teljesen tudománytalanul elképzelhetőnek tartom, hogy olyan embert neveztek Szabónak, aki mértékadó tekintélyes tagja volt a közösségnek. Megszabta a feltételeket, körülményeket, megszabta a törvényeket, megszabta a közösség mindennapi értékrendjét?
