Nektek mi az elképzelésetek a következő nevek erdetével, jelentésével kapcsolatban?
Nagymamám családneve Misnyovszki. Ő püspökszilágyi születésű, ahol ez egy bokornév. Generációk óta magyar anyanyelvűek, de a családi hagyomány szerint lengyel eredetű név. A környező szlováklakta falvakban nem életk Misnyovszkik. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Wisniowski/Wisniewski név egy alakja, elírása is lehet. Korábban előfordult Michnyo(v)szki és Misnyo(v)szki változat is. Talán érdekes részlet a V betű megléte/hiánya. Voltak, akik Misnyóckinak ejtették.
A dédmamám, pedig Sógrik. Szintén szilágyi család (a FamilySearch adatbázisa szerint máshol nem fordultak elő a mai Mo. területén). Szerintem szlovák eredtű név, jelentése pedig "sógor fia" lehet. De ez csak az én feltételezésem. Ők is generációk óta magyar anyanyelvűek.
Családfakutatás közben akadtam a következő névre: Noltész. Ha valaki tudna információval szolgálni a névvel, vagy viselőivel kapcsolatban, megköszönném. Leginkább az eredeti alak (nem is annyira a jelentés) megtalálása lenne nagy segítségemre. Talán a Soltész-Schultheiss analógia egyféle megoldás lehet, így szóba jöhet véleményem szerint a Noltheis, Notheis, illetve ezek különböző variánsai. De ez csak egy tipp, aminek nem kellő megalapozottságát alátámaszthatja az is, hogy német nyelvterületen is meglehetősen ritka ez a (feltehetően nem nemesi) vezetéknév. Egy a 18. század 20-as éveiben érkezett, frankföldi, itt Magyarországon az első évtizedekben Schmalenbachnak nevezett családot kutatok. Feltételezésem szerint azonban ez a név csupán a jövevények származási helyére utal. A család különböző ágain az 1750-es évek végén nagyjából egyszerre bukkan fel a Noltész elnevezés, ami így esetleg az eredeti családnévvel kapcsolatban nyomként is szolgálhat.
A Habaczeller Haberfellner-ként az 1810-es években jelenik meg, familysearch-el találtam, aki ismeri tudja hogy ott elég komoly elírások lehetnek. Ami biztos, hogy a későbbiek során mindig Habatzeller/Habaczeller formában szerepelt a név, viszont német nyelvterületen még csak hasonló névvel sem találkoztam, nem tudok németül, így nem tudok asszociálni, miből alakulhatott ki. Ha feltételezzük hogy a Habatzeller forma az eredeti (mivel ugyanúgy az 1810-es években van az anyakönyvekben Habatzal és Haberzeller formában, nem kizárt), akkor a -zeller részével ha jól sejtem nincs gond, viszont a Haba- [esetleg Habar-/Habe(r)]- előtaggal együtt lehet esetleg valamilyen jelentése, vagy miből alakulhatott át?
A Lovinuszokról az még fontos, hogy a 18. században települtek be, Tolna megyébe, így a szepességi származás nem túl valószínű. A Lovinus Lupinusból való származása egyáltalán nem biztos, csak ez volt az egyetlen értelmes nyom amit találtam. A telepesek Baden/Württemberg/franciaországi német területek vidékéről érkeztek. Ha a lupnius-t nem is vesszük figyelembe, az -us végződés akkor is latin névre utalhat, ugye? Legalábbis nekem nagyon idegen a német nevek között, de ha van bármi más ötletetek, örömmel fogadom, mert én se nagyon találok Lupinus/Lovinus családot bármilyen logikus hangváltozással német nyelvterületen.
Hát, Németföldön előbb alakultak ki a családnevek, mint nálunk, tehát akár hozhatták is.
És hát az említetted szepesi német szokás már csak azért sem választható el a németországi "divattól" (ami egyébként jellemzőbben protestáns), mert az otthoni német kultúra a szepesi és erdélyi szászok kultúrájára folyamatos hatással volt, különösképpen a reformáció után a luteránus vallásuk folytán.
"ott volt divatos a 16., még inkább a 17. században ilyen latinizáló neveket fölvenni," Meg ha jól rémlik, akkor a szepesi szászoknál is.
Gondolom a szászoknál már Magyarországon alakulak ki a vezetéknevek, s nem hozták magukkal. Vannak olyan idegennyelvű, de "magyarspecifikus" nevek (a szlovákokon kívül, mert az egyértelmű), amelyek csak itt alakultak ki, Magyarországon, és a nyelvterület egyéb részein (eredetileg) nem találhatók?
Az -n-es és -n-nélküli alakok egybe tartoznak. -ln- vs. -lln- is csak írássajátosság.
Nehéz eldönteni, hogy a németben az f : s váltakozás eredetileg valóban két külön névből ered-e? (Mert létezik Fell(n)er és Sell(n)er is), vagy egy elírás okolható-e? (-f- : -ſ- keverés).
Az általad idézett adatok alapján talán az -s- az eredeti. Innét magyarázható a -[c]- is, meg az -ſ- en keresztül az -f-es adtatod is (ha az nem valójában -ſ-, és csak te olvastad f-nek).
Itt fontos lenne az adatok dátumát is ismerni.
Az -a írás -er helyett feltehetőleg magyar környezetben alakult kiejtés alapján, német nyelvkörnyezetben egy ilyen könnye szegmentálható névnél mindenképpen -er-rel írták volna.
Ha a Lovinusz valójában a Lupinusból származik, akkor ez minden bizonnyal észak vagy nyugati német területről származhat, ott volt divatos a 16., még inkább a 17. században ilyen latinizáló neveket fölvenni, bár pont Lupinusnak nem találom nyomát.
A Babirad mintha délszláv lenne.
A Cziszko lengyel (esetleg sziléz) lesz. A Czyszko [csisko] ritka név. Csehes helyesírással čyko-ra, čiko [csisko]-ra és čisko [csiszko]-ra van találat.
Régóta meggyűlik a bajom a Habaczeller/Habatzeller névvel. Hiába próbálom különböző betűcserékkel keresni, mindig csak a mi, magyarországi családunkat dobja ki. Amit tudok: Németországból jöttek (családi legenda), a 19. század elején (1800-1820) Székesfehérváron éltek (anyakönyvek). Ott az alábbi elírásokkal (?) szerepel a név: Habatzal, Haberzeller, Haberfelner, Haberselner. Bármi ötlet, hogy mi lehet az eredeti német forma, illetve milyen német nyelvjárásból származhat?
A másik problémás nevem a Lovinusz/Lavinusz/Lobinusz: bár találtam infót arról, hogy a latin lupinus szóból származik, és Elzász, Lotharingia, Belgium és Luxemburg területéről származhat, esetleg valakinek van tippje, hogy a hangváltozások milyen nyelvterületre utalnak?
Babirad: neten sok magyar illetve külföldi találat, de valaki tudja esetleg melyik nemzetiség vezetékneve (gondolom szláv)?
Az utolsó: Cziszko (Gölnicbánya, 18. század eleje) - annyit tudok, hogy a férj Sziléziából származik, ez esetleg egy tipp lehet.
Lenkartovics meg Lénárd (Lenhard, Leonhard, Leonard(o)) fia, délszlávoknál vagy szlovákoknál, a név németes alakjából (Lenhard). A h>k valószínűleg elírás lehet.
Nem vagyok jártas a nevek eredetében, de a Doma elég szláv-gyanúsan hangzik, ugyanis néhány nyelven otthont, hazát jelent. Hogy melyik szláv, azt sajnos nem tudnám megmondani, lengyel-horvát-szerb-bolgár területeken használják ezt a szót.
A Doma, illetve a Mátis nevek eredete érdekelne. Utóbbinak különböző változatai (Márcis, Mátis, Matis, Matisz) vannak az adott település, Beled anyakönyveiben, ahol ilyen nevű ősömet megtaláltam.
Illete tud valaki valamit a Hiti névről? Egyes bejegyzésekben úgy láttam, mintha Űti lenne, de a Hiti tűnik valószínűbbnek. A település Sopronnémeti.
Én is ezt valószínűsítem. Sőt, ha magyar állampolgár lesz is (hiszen hozzá meg egy magyarhoz) sem kell magyarosítania a nevét, a vezetéknevét pedig biztosan nem.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem ha csak külföldiként (még ha a feleségedként is) itt él (és nem lesz magyar állampolgár), nem írják át latinbetűsből cs-re vagy ty-re, hanem jó eséllyel a magyar dokumentumokon (lakcímkártya?, TB-kártya?) egyszerűen c lesz.
A mesterségek presztízse is komoly szerepet játszhatott.
Ugyanis egy kevésbé presztízses nevet előbb cseréltek teszetősebbre, amíg ugye, nem volt törvényileg szabályozva, és hivatalos névváltoztatáson kívül rögzítve a név. Így "telítődött"
Lehet, hogy a szabó presztízsesebb volt, mint a takács?
Csakhogy eddigre már régen lezajlott a családnevek rögzülésének zöme. Attól, hogy 1826-ban jóval többen voltak, még 1526-ban lehetett fordítva is. Vagy nem. Az azért valószínű, hogy minl visszább megyünk az időben, annál többen voltak azok, akik ruhát ugyan hordtak, de lábbelit nem. Nyilván ez sem magyaráz meg mindent.
Egy genetikai kutatás igazolta, hogy Írország északnyugati részén a férfiak több mint 20 százalékának azonos az Y-kromoszómája. Közös ősük nagy valószínűséggel az V. században élt Niall király volt.
Nem igazán találtam egyéb csatornákon választ a kérdésemre, így bizakodva fordulok sokat látott és hallott fórumtársaimhoz az alábbi ügyben:
A párom horvát nemzetiségű, horvátországi lakos. 1-2 éven belül össze szeretnénk házasodni és feltehetően itthon, Magyarországon élni.
Az ő nevében azonban jellegzetes horvát karakterek szerepelnek (konkrétan ć, aminek ugye nincsen pontos magyar megfelelője). Miután itt letelepedne velem, előbb-utóbb szüksége lesz magyar nyelvű személyes iratokra. Kérdésem arra vonatkozna, hogy ezt a gyakorlatban hogy oldják meg a magyar hivatalok? Át kell-e írnia a ć-t c-re vagy cs-re vagy ty-re? Melyik megoldás követel kevesebb utánajárást, papírmunkát?
Esetleg érdeklődjek ezügyben egy anyakönyvvezetőnél?
Itt egy másik szempont: éhínségek és járványok idején a tehetősek életben maradtak, a csórók elhullottak. A szabó, a kovács, a molnár biztos megélhetéssel rendelkezett, tehát nagyobb tartaléka lehetett, hogy ilyen modern fogalmat használjak.
Még mindig nem találom a Szabó név sokaságának magyarázatát. Egy korabeli felsorolás szerint (Bartsik Márton: Jász-Berény' Várossának esmértetése, Tudományos Gyűjtemény, IV. kötet, 1827) Jászberényben 1826-ban kétszer annyi takács munkálkodott, mint szabó, és négyszer annyian voltak a szűcsök és a csizmadiák:
