Nem olyan, aki tudja, hogy az emberek nem sakk figurák? És főleg nem szeretik, ha valaki beledumál a dolgukba, egészen addig, amíg nagy bajba nem kerülnek.
Nem értem pontosan, hogy mi a kérdésed (ha van kérdésed): van egy közmegegyezés, hogy Dd a világos oldal zseniális vezetője... ez a zsenialitás a könyvekben nem mutatkozik meg, inkább a 'hibát hibára halmoz' és 'a sorsra és a vakszerencsére építi a terveit' lenne a precíz megfogalmazás.
Olyan, aki addig nem is figyel a játékra, amíg nincs komoly veszélyben a parti, mondhatni hagyja, hogy a megnyitás és a középjáték 'ahogy esik, úgy puffan' alapon megtörténjen, csak akkor lelkesül fel, amikor már itt a baj, amikor villoghat a rendkívüli képességeivel. Mindezt utólag úgy adja el, hogy a játszma elejétől egy tervet követett.
A Dumbledore-t sakkjátékoshoz hasonlító Tevéhez szól a következő kérdésem.
Szerinted milyen szintű sakkjátékos Dumbledore: Lékó Pétert is lenyomná, vagy még a parkban sakkozgató idős emberek is megvernék őt? Abban egyetértünk, hogy súlyos hibák és bravúros lépések jellemzik a partiját, de vajh mennyire bizonyult profinak v amatőrnek?
Pl. az írónő nem részletezte, de én baromi kíváncsi lennék, honnan tudta meg Regulus, hogy a medál egy horcrux.
*/
Nem is kell. A Black család, nagy (és nem éppen fehér) múltú család. Regulus például a nagypapától tudhatott a HCX-ek lehetőségéről, és a jelekből következtethetett a dologra. (szerintem)
Persze kérdés, hogy Bellatrix miért nem jött rá? Válasz: Más a körülmény. Az "Itt a pohár tedd el a széfedbe", kevésbé gyanús mint a "Küld ide a manódat, mert el akarok rejteni valamit, és ehhez feláldozom őt" mondat.
/*
milyen érdekes lett volna, ha Harrynek, miután megforgatja a Feltámadás Kövét, megjelenik a megjelent figurákon kívül Piton! Nem tudom, mit mondhattak volna egymásnak, de nagyon jó kis jelenet lehetett volna.
*/
Nem tudtak volna mit mondani egymásnak, és ezért nincs is ilyen jelenet.
nem úgy értem, azt nem értettem, hogy miért nem hajlandók a manók ott takarítani. azt hittem talán, hogy felszabadított egyet kettőt és senki sem akar felszabadulni, de most már értem, hogy eleve a szándék miatt háborodtak fel
"Harry egy normális angol középosztálybeli családban nőtt fel, látott apa- és anyamintát, volt otthona, saját szobája, része volt a családnak stb."
Hogy Dursley-ék normálisak lettek volna az túlzás. Megmondom őszintén csoda, hogy Harry épp elmével mgúszta amit műveltek vele és , hogy nem csinálta azt Dursley-ékkal mint anno Voldemort Rowleék-kel.
Lidércfény: Uff, beszéltél! Ezt remekül összefoglaltad. Azzal egészíteném ki, hogy bár igaz, hogy értelmetlen ez az utólagos csámcsogás a történet buktatóin, de ugyanakkor szerintem baromi szórakoztató :)
És nem is feltétlenül az a célunk, hogy a történet "gyengeségeire" mutassunk rá, hanem szerintem néha egyszerűen érdemes elgondolkodni dolgokon. Pl. az írónő nem részletezte, de én baromi kíváncsi lennék, honnan tudta meg Regulus, hogy a medál egy horcrux. Ezt vehetjük buktatónak, de vehetjük nyitott kérdésnek is, attól függően, hogy lehetségesnek tartjuk-e.
Egy másik kérdés, amin elgondolkoztam: milyen érdekes lett volna, ha Harrynek, miután megforgatja a Feltámadás Kövét, megjelenik a megjelent figurákon kívül Piton! Nem tudom, mit mondhattak volna egymásnak, de nagyon jó kis jelenet lehetett volna.
Voldemorttal meg szerintem az van, hogy Rowling egyszerűen meg akarta alkotni az "eredendő gonosz" karaktert. Genetika ide vagy oda. Akár van választása akár nincs, a gonosztól mindenki tart. Nem tudom, hogy a Biblia Sátánjának volt-e választása, de mégis ő az eredendő gonosz, és ezért gyűlölni kell. Szauronnak, ha jól értem, már volt választása, az ő történetét viszont nem érzem hitelesnek. A világ nem olyan egyszerű, hogy vannak a jók meg a rosszak, és aki gonosz, az azért lett az, mert ő gonosz. Mert az ember mindig a számára legjobb döntést akarja meghozni, tehát ösztönösen a számára jót követi, és aki nem pszichopata, annak számára a gonoszság (amit ő nem feltétlenül érez annak) az út. Mondjuk azért, mert gyerekkorában verte az apja, vagy bűnözők között nőtt fel, vagy bármi. Senki nem _dönt_ úgy, hogy gonosz lesz, és a pokolra akar kerülni és meg akar ölni 1000 embert hozzá. Aki ilyen utat választ, annak vagy hiányzik az erkölcsi érzéke, vagy nem lát más módot. Nem tudom, hogy ilyen esetben lehet-e beszélni önálló döntésről.
Jó példa erre Darth Vader és az Uralkodó. Darth Vader a tipikus bukott, gyarló ember, emberi karakter. Míg az Uralkodó a "született gonosz", a pszichopata, aki sosem volt jó.
Amúgy nekem tetszik az az elmélet, miszerint Voldi azért nem volt képes a szeretetre, mert ő maga is szerelmi bájital hatása alatt (valódi szerelem nélkül) fogant meg.
Szerintem Teve arra célzott, hogy a varázslók hagytak feketemágussá válni egy szociopata gyereket. A szemük előtt vált azzá.
JKR szerintem Voldi karakterének kidolgozásán hibázott óriásit. Nem lehet azonosulni a karakterrel egy szikrányit sem.
A szociopátia egy betegség, főként genetikai okokra vezethető vissza, szerencsétlen Tomnak nem volt más választása, szociopatának született. Éppen ezért nem lehet igazán haragudni rá.
A farkast se korholjuk, hogy milyen gonosz, mert szegény őzikét megeszi. Neki egyszerűen nincs más választása. A cápa se merő rosszindulatból kóstolja meg az emberhúst, nem gonosz, csak ragadozó.
Nagy hiba Rowling részéről egyenlőségjelet tenni Harry, Voldi és Piton gyerekkora közé, majd levonni a "bölcs" következtetést: lám, lám, három nehéz sorsú gyerek és csak elhatározás kérdése, kiből milyen felnőtt válik.
Harry egy normális angol középosztálybeli családban nőtt fel, látott apa- és anyamintát, volt otthona, saját szobája, része volt a családnak stb.
Piton is családban élt, de ott már egy bántalmazó apa képe jelenik meg. A genetikailag beteg, komoly orvosi segítségre szoruló Voldi pedig árvaházban, ahol nem tanulta meg, mi az a család. Valszeg nem is volt pszichológus, aki felismerte volna Voldi betegségét, mert akkor kezdettől fogva kezelésben részesülhetett volna. Más kérdés, hogy ez a kezelés kimerült a gyógyszerben és az elektrosokk-terápiában, szóval lehet, hogy csak rontott volna a helyzeten.
A King's Cross címá fejezetben, mikor Harry megkérdi, mi legyen a nyöszörgő gyerekkel a szék alatt, Dumbledore okosan rávágja: nem lehet rajta segíteni.
Éppen ezért rendkívül cinikus és álságos a végső párbaj előtti kérés Harrytől: itt az utolsó lehetőség, Tom. Bánd meg bűneid, kérj bocsánatot és húzz el a balfenéken.
Voldi nem válaszolhatott másképp, csakis AK-val. Ez van belekódolva.
Olyan, mint egy gép, amitől érzelmeket kérünk számon.
Tény és való, hogy a Harry Potter kötetek tele vannak logikai bukfencekkel, de ezentúl még sok egyéb hibát is találhatunk, ami miatt teljesen életszerűtlenné válik a történet. (Már ha van értelme egyáltalán életszerűségről beszélni egy varázsvilágról szóló történetben.) Pl.: Mennyire valószínű az, hogy egy időnyerőt, amit a Mágiaügyi Minisztériumban szigorúan védett helyen őriznek és még arra sem használják, hogy a hatalmas katasztrófákat (Voldemort hatalomra jutása) megakadályozzanak vele, egy iskoláslányra bízzák csak mert ő többet szeretne tanulni?? De bennem már maga az időnyerő ténye olyan kérdéseket vet fel, hogy a válasz önmagában megérne még egy hétkötetes könyvet. Pl. nem értem, hogy miért nem használják őket a múlt megváltoztatására. Oké, el lehet intézni annyival, hogy veszélyes, de :1. ha már feltalálták biztos vagyok benne, hogy a logikus lépés az lenne, hogy kihasználják ezt 2. ha olyan veszélyes nem bízzuk egy iskoláslányra.
Vagy pl. az sem logikus, hogy miért ennyire zárt a tér, olyan értelemben, hogy miért csak Nagy-Britanniában játszódik, holott sokszor van kapcsolat külföldi országokkal is pl. az egyiptomi piramisok, mint turisztikai célpont. Egy ennyire fejlett világban biztos, hogy a külföld is pontosan tudja, hogy háború zajlik Nagy-Britanniában, sőt ez többször károsan ki is hat rájuk (pl. trimágus bajnokok, Gregorovics). Akkor hogyhogy mégsem tesznek semmit?
Ha a hetedik könyv elolvasása után a kezébe veszi valaki az első három könyv egyikét, akkor szembeötlő a különbség, hogy mennyire 'fejletlen' még ott a világ kidolgozottsága. Szerintem nincs nagyon értelme az ilyen hibákra magyarázatot keresni. A könyv egy olyan varázsló szemén keresztül íródott, aki fokozatosan fedezi fel a varázsvilágot, pont azért, hogy vele együtt mi is fokozatosan fedezzük fel. Amíg a harmadik könyvben még nagyon meglepő fordulat volt az időnyerő és jól megmagyarázta Hermione rejtélyes eltűnéseit, addig az utolsó könyv elolvasása után ez már igencsak sántít. Szerintem Rowlingnak soha nem is volt célja egy logikus világ felépítése. Helyette inkább az, hogy egy olyan izgalmas történetet írjon, ami az elsőtől a hetedik könyv utolsó betűéig fenntartsa az olvasó érdeklődését és ez sikerült is neki, tekintve, hogy ezt a fórumot 14 éve nyitotta valaki és még mindig itt vitatkozunk. :)
az ember és ember (vagy ember és varázslény) között szolidaritás gondolata fel sem merülhet
*/
A 7. részben a Varázsszem rádió örömmel számol be arról, hogy sokan terjesztik ki házuk védelmét a szomszédban lakó muglikra is, sokszor a tudtuk nélkül.
"Mondjuk az is igaz, hogy a HP-világának fő alapelve, mondhatni a társadalom filozófiája,"
Az az alapelv, hogy az van, amit az írónéni megírt, a többin meg lehetőleg ne gondolkodj :) Ha nagyon komolyan veszed, akkor valóban bukik az egész.
Én, ha olvasgatom (szoktam) a mai napig találok benne ilyen "hülyeségeket": pl. nem világos számomra, hogy az igazságszolgáltatásban miért nem alapgyakorlat a vádlottnak Veritaserum adása (mondjuk kideríteni, hogy ki kamuzik, amikor azt állítja, hogy csak az Imperius-átok miatt szolgált Voldinak). Meg továbbra is áll a kérdésem, hogy ki a fene és hol a manóban van Bellatrix Lestrange férje :D
Mondjuk az is igaz, hogy a HP-világának fő alapelve, mondhatni a társadalom filozófiája, hogy ki-ki szenvedjen, ahogy tud; az ember és ember (vagy ember és varázslény) között szolidaritás gondolata fel sem merülhet (mert ha igen (Hermione), akkor az nevetséges/szégyenteljes); ha aztán egy nyomorult kisgyerekből szociopata feketemágus lesz, az kellemetlen, de semmiképp sem jelenti azt, hogy valami baj van a rendszerrel.
Szerintem csak simán sértésnek veszik... Szvsz a legkézenfekvőbb értelmezése ennek a ruha-ottfelejtésnek az lehet manó-szempontból, hogy 'nem kelletek ti itt, menjetek innen'... (vö pokolba vezető út vs jószándék)
Hermione az ötödik részben milyen jogon szabadítaná fel az iskolai házi manókat? Mit számít, hogy ő ad-e nekik ruhát vagy sem mikor nem ő a gazdájuk hanem gondolom a mindenkori iskola igazgató, ez esetben Dumbledore. Még is a manók valós fenyegetésként élték meg, hogy Hermionétől ruhát kapnak...
Azért én Mógust nem sorolnám ide. Ott a kor legnagyobb sötét varázslója intézte a dolgokat. Ezt bármelyik halálfaló nem tudta volna megcsinálni.
Mordonban igazad van.
Egy háborúban fontos dolog a biztonság és a még élhető világ arányának megtalálása. Itt ez az erány szenvedett csorbát. Nyilván nem lehet a kapuban mindenkinek a fejére rátenni a teszlek süveget, hogy megmondja mi van a fejében.
Kell hozzá egy áruló, akinek van ott egy éve kidolgozni a projektet, és kell egy nagy ötlet. Az, hogy pont az a volt-nincs szekrény van a szükség szobájában aminek a párja a Borgin and Burkes-ben van, nem triviális.
Abban igazad van, hogy egy ezer éves kastélyban akármi is lehet, csak meg kell találni.
