Keresés

Hat vers a korintusiakhoz I Ha életedben, ebben a kegyetlen hajszában egy-egy ritka pillanat mélyén meghallod olykor a magad hangját, azt a bágyadt kis neszt szivedben, azt az éhen könyörgő tehetetlen csecsemősírást, melyben a szavak fekélyétől még tiszta, igazabb éned irgalmat kérő jaja rebben: miért támadsz rá nyomban? Puszta kézzel, mint egy eszelős gyilkosnak, miért kell torkon ragadnod és megfojtanod? Azt hiszed, némább lesz, ha már halott? Igaz, nem szól, de szörnyű bűne vádol, s megtébolyulsz egy kis hulla szagától. II Magad maradsz maholnap, oly magad, s úgy hullnak el mellőled a barátok, hogy az élőknél közelebb találod magadhoz néha már a holtakat, kik némán őrzik lent a holt nyarak közös reményét, míg te zord magányod rideg telében meddőn múlni látod a napokat, havakat, holdakat: - rabságod őre, lassankint belátod, hogy magad helyett az egész világot kell szeretned, s csak úgy leszel szabad ha egy helyett milliók rabja vagy, s elveszve bennük, önkéntes halálod áldozata lesz a föltámadásod. /Rónay György/

Ha valaki még kiváncsi Pilinszkyre: http://mult-kor.hu-Meghal Pilinszky János költő. Dsida Jen[ versek j0nnek> A szent szégyen R. Berde Máriának Mi szégyenünk: hogy kiürítjük lelkünk kamaráját: Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál! - s mégis adózzuk a föld uzsoráját. Mi szégyenünk: hogy tavasz-esten a tilosba mentünk s örök-gyermekes, átölelő hittel rimes magzatot fogamzott a lelkünk. Mi szégyenünk: hogy ne-szégyelljük azt sem, ami már van, s foszlott-elárult megbélyegzettségünk hisz a bünéből kifürdött világban. Mi szégyenünk: hogy szivünk néha a vérével ír, hogy nem lépünk a káromlók hidjára és papirunk nem fekete papir. Hogy imádkozzuk: - Velünk a könny! Hát ki van ellenünk? s jajdulásunk is muzsikába zsondul Ez a mi dalos, örök szégyenünk. A korábban beírt Lorelei műfordítás után Dsida az alábbit írta: Új Loreley-vers Számot vetettem bús magammal (nincs mit csodálni rajta) - Alkony volt, szelíd, csolnakázós, és rigatott a Rajna. Boszorkányhites rajongással vágtam az evezőket s hittem; a sok alkonyi árnyék szívemig fel nem nőhet. Mielőtt még a bíborcsúcsok fürdenének az éjben, daltól igézve, tört sajkával alszom hidegen mélyen. Rohan, akinek vitorláját esztelen vágya hajtja - Felborzongott az esti szél, és röpített a Rajna. Hunyt szemmel szépen félig alva a vég felé evezve, keresztvetéssel hallgatóztam, a zátony nincs is messze. Régi végzettel úgy halok meg, két karomat kitártan reszketve dalban és mámorban! ...és vártam, egyre vártam. Csend volt. Az alkony estbe hullott, mint éltem merész titka. Loreley csak egy szép hazugság, mert üres volt a szikla.

ÉJJELI ZENE Még ne aludj. Figyelj az éjbe s ne bánd, ha álmatlan halad: tavaszi záporok zenéje dalol az ablakunk alatt. Már hold szitál az utcasorra, fáradt felhőt szalaszt a szél, s a mámoros fedél-csatorna tovább zubog, tovább zenél. Hallod? Kolompok muzsikája, finom harangszóval rokon. Most az acélkék éjszakába úgy kondul, mint a xylophon. Mint halkul, turbékolva lágyan: burukkoló galamb-torok. A kisfiúnk felül az ágyon és elbűvölve mosolyog. /Áprily Lajos/

Ma avatják vagy avatták fel Csöngén a Weöres Sándor emlékházat. Csönge Vas megyében feszik, Sárvártól 18 km-re ÉK-re, a csornai úton, 4 km-re a Rábától. Weöres onnan indult, és lett a magyar líra zenélő kedvű költője, sokféle arccal, halhatatlanul. Néhány a versei közül: ÖNKARIKATURA Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg? Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg. Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon. Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon. DZSESSZ Hol a dzsessz muri lesz, oda fut a dressz meg a fez, dominó, kimonó, meg a nyílt apacsing, oda hol a dzsessz-zene lármáz, oda csoda-sok boka csámpáz, oda csoda-sok toka ring. ŐSZINTESÉG Én nem bírok őszinte lenni, talán mert nem is akarok, csak kergetőzöm a szavakkal, mint felhőkkel az angyalok, vagy mint a gyerek a csikóval öröm és félelem között: nevet, zihál és azt se tudja hogy üldöző vagy üldözött.

Ma van Pilinszky halálának 25. évfordulója, így - egyelőre - három versével búcsúzunk tőle. KÉT SZONETT I Csak fussatok hát, mint veszett ebek, vonítsatok, ha gyilkos éjszaka körülkerít a farkasok hada, hogy felkoncolja hitvány testetek. Hát sírjatok csak csípős könnyeket, a végítélet nektek: harsona örök pokolra ébresztő szava, - az ördög fújja lelketek felett! Hogy tudjátok meg, mit tesz egyre égni, és eltaszítva tudni: el nem éri a bűvös szférát az, ki kárhozott. És bár lehettél volna, mint az angyal, időtlen malmot nyomni lesz sorod, mert földre buktál zúzott, sáros arccal. II De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél! S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg a csábító, - te megcsalt, árva testvér! Kitárt karokkal várunk, sok keresztény, a nagy hajóra, melyet egy cél kerget, és egy szél hajt: a végtelen Lehellet, ki lángra gyujt, fülünkbe zúgva zengvén: Ne sírjatok, kiket kivert az élet, ti rongyba burkolt, fáradt, hű cselédek, de tartsatok ki, átölelve tartva A koldusabbat, azt, ki összetépte az életét, - mert ez segít a partra, és ez tanít a drága szóra: béke. ÁTVÁLTOZÁS Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan. PONT ÉS HAZA Az ördög limonádét hörpöl. Akik bort, csupán szerencsétlenek. A nyomorultak arca elmosódik, az ördögé mind fényesebb, mind rajzosabb. Övé a pont és minden egyenes, mindaz, ami áttekinthető. Az igazak homályban kóborolnak, de épp ezért egyedül ők, az elveszettek találnak haza.

Weöres Sándor Egysoros verseiből: XIX.: HIÁNY TESTE, ÁRNYÉK. XI.: CSAK KERETE VAGY MAGADNAK. III.: A DAL MADÁRRÁ AVAT. XXVII.: A DOLGOK ÁRNYÉKA HALHATATLAN. XXVI.: KOPORSÓT FARAGSZ MAGADBÓL. XXVIII.: ISTENT LÁTJUK, MINT SAJÁT SZEMÜNKET.

ÉN NEM SZÁMÍTOK Hogy elkárhoztam, nem számítok többé, azóta végre könnyű lett visszatalálnom, mint a porszem, a szentély fönntartott s az asztal kivételes gyertyatüzébe. Ettől kezdve a menyasszony vállára ülhetek és a vőfély vállára telepűlve raggyoghatok, s ez elég is, hogy ragyogok vagy egy redő előterében árnyékká változom. /Pilinszky János/

És hallottátok, ahogy Pilinszky "elkántálta" a verseit a Bartókon? A zenét? A ringó ritmust? Hát miért szerencsétlenkedik ez a világ?

MÉHKAS ÉS ÁSÓ Pilinszky Jánosnak A teli rózsák illatát szeressed, az őszt, a tiszta bájakat. Ülj lugasokba és maradj te veszteg. Az éveid meg szálljanak. Epedj a hűvös csókokért az álom gyümölcsöket fogantató ölébe bújva. Én is erre vágyom. Azt vallom, hogy csak ez a jó. Én méhész lennék s gyűjteném a mézet. Kertész is lennék: nyirnám a füvet. S oly ismerősnek tünne az enyészet, az élet pedig oly egyszerünek. Mi volna, hogyha oly nagyon szeretnéd a fényt, az árnyat, esőt, havat, hogy minden óra, minden-minden emlék felöltené benned alakjukat; ha porba irnád azt, amit a gépen kopogtatsz és ugy halna el veled ábrándvilágod, gyászod és a szégyen, s a szenvedély, miként leheleted. A század aljas, torz és élnivágyó! Mi mást tehetsz, minthogy nem hagysz nyomot. Mint lázadó, a méhkas és az ásó jegyében élsz s jelképét alkotod. /Toldalagi Pál/

Kiegészítés a 153. bejegyzéshez: Don Juan sírverse Spanyolhonban útszegletekben Díszül operapáholy áll. Ki ez a bájos ismeretlen? A halál. Don Juanra vár. /Jean Cocteau; ford.: Rónay György/

Éljen a költészet... ,,, :-U

Május 25-én lesz Pilinszky halálának 25. évfordulója. Újabb tisztelgés: HARMADNAPON És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. /Pilinszky János/

KAMASZKOR Emlékszem a kanyargó keskeny útra, ahol végül is egy majorba jutva szalagos fánkot enni lehetett és inni frissen fejt birkatejet. Lányok daloltak ott sok csacskaságot és kikuncogták az egész világot, nótáztak szeretőről, aki nincs, fénylett rajtuk a hajfonat s a tincs, Én édességet nyeldestem unottan s egy másik, tágabb tájról álmodoztam, hol nem bosszant a birka-bégetés, se csúfolodó kislány-nevetés, hol híre sincs sáros ökörfogatnak, vonat kattog, jelzőlámpák mulatnak, ott minden vasból van, minden rohan, pénz, pompa ömlik drágalátosan, és rangos, büszke hajókat emelve tolong a tengerár, ki tudja merre! /Weöres Sándor/

Bocsánat, még az egysoros címe is kettétörött!

Pilinszky ÉL! 8-6-4-2-sorosok /egysorost nem írt/: GENÉZIS Úgy találta, hogy gyönge még az ütlegre, hát elengedte. Később mégis megölte őt, és elásta, hogy elfeledje. De akit egyszer megverünk és megölünk, virág lesz abból. Az ütlegből s a félelemből levél születik, szirom és virágpor. KERINGŐ A zongorát befutja a borostyán, s a gyerekkori ház falát szétmállasztja a naplemente. És mégis, mégis szakadatlanúl szemközt a leáldozó nappal mindaz, mi elmúlt, halhatatlan. GERARD DE NERVAL Kocsis Zoltánnak Folyópart, amely nem folyópart. Emlék, amely sose volt napkelte. Aztán valami vizesárok, s egy tüzes gombostű a fejben. KÉTSOROS Emeld fel, ahogy 'akkor' fölemelted, és üss vele, ahogy 'akkor' ütöttél. ------------------------------------- EGYSORO
S VERS Isten rajtad: végtelen könny: Isten benned: végtelen mosoly. /Weöres Sándor/

Pilinszky János /1921.11.27. - 1981.05.27./ Közeleg az évforduló. HÖLDERLIN Kurtág Györgynek December hője, nyarak jégverése, drótvégre csomózott madár, mi nem voltam én? Boldogan halok. SUMMA Ki üdvözűlten porladok a földben, Isten előtt kevésnek bizonyultam. VERS A HALOTTHOZ A perc a percnek tükre csak és tartalmuk csakis te vagy, magadra hagyva meztelen, - lehullt a nyugtalan lepel: a megmásító mozdulat. Itt vállalnod kell önmagad, itt nem lóbálhat rongyokat örök valód fölött a szél. Maradsz örökre kőkemény s lezárt, akár a kárhozat.

mira, ne haragudj, tévedtem: nem Brahms, hanem Cesar Franck, és mivel Amiatt nem mentem a dolgomra /nem nagy dolog, csak egy kis gépszerelés/, végighallgatom ezt a z5-t, nagyon szép, tudod egyik kedvencem a kamarazene. Majd főzés: sárgarépafőzelék hagymás sültkrumplival és bundáskenyérrel /ebben a rohadt melegben bunda?/. Esetleg vörösbegyleves, ha találok alkalmas alapanyagot. Gott sei Dank! még valaki félreérti, holott még van addig pár perc.

1-6-1: ennio nem olvassa a versrovatot! :-))) A közelítő tél Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal, de hajnalonta még egy-egy sárgarigó rikolt, s búgnak a vadgalambok. Élj! -mondom. -Éld nyaradat, míg a hideg szelek le nem tarolják. Szedd a diót, viseld gondját a kertnek, irtsd a gyomot, metéld a vadhajtást; s ha belefáradsz, ülj ki a napra, idd hunyt szemen át a fényt, s úgy érj, mint a gyümölcs, kései körte, birs... - Harkály rebben a lombban, s egy levél lekering: őszömet olvasom szinében. Este állok a ház előtt, nézem a Göncöl mint csúszik észrevétlen nyúgoti almafánk fölé, s hallgatom a szemöldök- fában a szúvak szorgos percegését. /Rónay György,1970.október/ Aki hallja, adja át!: Fideliónak, a halálthozóknak és -hirdetőknek, madaraknak, gyomoknak, gyomnyomoknak, vadhajtóknak és vadhajtásoknak /soknak!/, és persze a szúvaknak, a szúvas szavaknak, látónak és vaknak. Hogy: "ÉLJ", FIDELIÓ!" Viseld gondját a kertnek!" /Addig is percegek.../

Szereti Ön Brahmsot? Szereted Te Brahmsot? Szeretettel ajánlom Brahmsot: ma 11.01-től az f-moll z5, természetesen a Bartókon. Ki ne hagyd! Ki? Te!

[te jo eg! teged hallani kene? akkor viszont lehet, hogy en mar halott vagyok es azert tunik olyan foldontulinak ez a Brahms I/2....]

Fidelió él, csak haldoklik, mert lejött a 157-es, de megint lemaradt a vége. Itta vég-e: "...zsenyi Dániel verse, Kodály Zoltán dala/

Kedves Fidelió! S.O.S.!! Hallom, már nem élsz! Hallasz engem, vagy tényleg halott vagy ? Hal ott valaki, van hal ott, vagy már csak a térbe nyomom a karak-tereket? Fidelj IO? Ha tényleg hol/d/ vagy, meg állítólag nem vagy se-hol, mi lesz velünk? Mondd, de csak ha ott vagy, ahol hol halott vagy, hol nem vagy, bár reggel a Muzsikálóban te voltál a kérdéSSSS a Fidelijóból, vagyis ők is bizonyították - Magyarán - : élsz. Sajnálnám, ha temetnünk kéne, mert annyit megérdemelsz, hogy ott legyünk mind, persze csak ha nem tetszhalott vagy. Ezt a címet miért nem törölted? Mert tényleg halott vagy, vagy csak te tetted magad? Szerintem nem haltál meg, lejönnek a "zenés" versek, pezseg a "Közélet", készül az a hüje szakdolgozat, Widor és Rameau hajbakap, jutocsát megfuccsolják, a fórumtársak eszmét cserélnek, és ti-is fidesz tagok lesztek mind, mert a falka sokat akar és bírja. Ha meg mindezt még nem moderálta a BIZ., jelentem, itt a tél, vagyis ott, de mivel én ausztráliai magyar vagyok valójában, nektek ott, nekem itt, tök-mindegy: A közelítő tél Hervad már ligetünk, s díszei hullanak. Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. A hegy boltozatin néma homály borong. Bibor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú és kiholt. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárny körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejts, enyész. Lassan koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait. Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke! /Ber

Dsida Jenő: Elégedetlenség Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád? Add nékem, Uram, a színek hatalmát! - ...Mely mostanáig lángfehérben égett, Szürkére festem a nagy mindenséget! Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád? Add nékem, Uram a hangok hatalmát! - ...Madarak dala gyászzenére válik, És bennem zokog az ősz mindhalálig! Adj -csak egy percre -, mindenhatóságot Mely ront és teremt százezer világot! - Üzenetül a szomorú sziveknek Csupa elhervadt koszorút teremtek!... Tele a szívem - mégis egyre hallgat... Hogy kiönthessem, adj, Uram, hatalmat! Mi most az erőm? Egypár felszakadt dal?... Hát mit kezdjek én, Uram, a szavakkal?...

Liszt 1841-ben írt dalt Heinrich Heine alábbi /Dsida Jenő műfordításában olvasható/ versére: LORELEI Nem tudom, mit jelentsen, oly szomorú vagyok; egy régi mese mindig fejemben kavarog. Hűvös van és homály száll, a Rajna hömpölyög, a hegyet körbe fényli alkony-sugaru köd. A magas bíbor csúcson ül a gyönyörű lány, ékszere sziporkázik, és arca halovány. Fésüli arany fürtjét, és úgy dalol, dalol, - különös, édes dallam fáj, sajog valahol. A hajós szívét fogja, mit fájdalom facsart, csak néz, néz a magasba - ...Csattan a sziklapart. Csónakát hideg hullám nyeli a mélybe le. - Szép Lorelei a gyilkos, és bűvös éneke.

A DOMINÓ vonósnégyes neve így helyes, mert a fekete-fehér színek variálása a ruházatukon az alap. Amúgy kitűnőek, a hgv-ről másutt. Vajda János csak névrokona a költőnek, míg a balett címét a koreográfus Markó Iván adta az említett versről. A KÖRÖNDNÉL Ünnep délután van; nézem, A szegény nép hogy mulat. A ligetben forgó gépen Hogy üli meg a lovat. Pörg a dob, cseng a réztányér; Boltinas, szobaleány, Cselédség, ki most mind ráér, Lovagol faparipán. Alakok vigan, gond nélkül Váltakoznak, és pedig Többnyire mind beleszédül, Mig az óra letelik. Eltünődöm, e dologban Mi lehet a cél, a jó? Végre meggondolva jobban, Az egész nem oly bohó... Vagy nem így kering-e itten Ez a nagy, kerek világ? Földi élet, nem-e épen Ez a te komédiád? Az idő, mint e nagy orsó, Forg, de nem halad tova. A jelen egy csodakorsó, Fogy, de nem fogy el soha. Csillagok, felhők, világok Jönnek, mennek szüntelen. Csóválgatja, mint egy zsákot, Ismeretlen ős elem. És eltűnnek, ahogy útjuk, Létük egyszer véget ért; S róluk is csak úgy nem tudjuk, Mint magunkról, hogy miért? /Vajda János/

Több topicot kapcsolok most össze, mivel az esti kamarazenei program kapcsán Vajda Jánosra klikkeltem a Fidelióban, de "nem ismerik", így utánanéztem. Az eredmény, sorban: 1. Vajda János zeneszerző, karnagy, 1949. okt.8-án szül. Miskolcon. Ha az első 3 szót beütitek, jönnek a főbb állomások, művek, díjak, lakcím, telefonszám Szentendrén stb. Megírta azt a v4-esét is, amit este az Óbudai Társaskörben, Haydn és Beethoven művek mellett, az NFZ tagjaiból alakult DOMINO v4 /Sárosi Péter, Bangó Ferenc h. Kertész Sándor br, Joób Gergő g/ elő fog adni. Kiváncsi vagyok. 2. Vajda egyik balettjének címe: Don Juan árnyéka rajtunk, és ez - gondolom - nem véletlen, mert a talán ténylegesen is rokon Vajda János, magyar költő az alábbi verset írta a zeneirodalomban is kedvelt címszereplőről: DON JUAN Kisértő árny, valóban árnyék, Mit bűnöm rémalakja vet; Mely nem enyészik el a nappal, Sötétben egyaránt követ. Ki szép valál, s még egyre szép vagy, És mégis rém levél szememben, Oh, könnyíts egyet lelkem terhén: Felejts el, oh felejts el engem! Szép tört alak, mit kín tart össze; Élő, ki haldokolva él; Ki sírva vádolsz ablakomban, De nem jöhetsz be, árva szél; Szegény, szegény beteg leány! Nem volna-e jobb neked ott lenn... mért nem pihensz le már örökre? Felednél ott, felednél engem! Az emberek közt miért jársz-kelsz? Talán van bennök szánalom?! Átkoznak engem, azt hiszed tán, S nem mosolyognak sorsodon? Még irigyelnek engem! s téged Átkos diadalszekeremben Meghódított zsákmánynak néznek... Felejts el, oh, felejts el engem! Az öntudatban megvan átkom, S még van erőm viselni azt; A pokolban, mely egy mennyért van, Könnyű nem hallatnom panaszt. De tudnom azt, hogy te szeretsz még, S boldogíthatna még szerelmem, Ha még 'így' is szerethetnélek...?! Felejts, ne tégy őrültté engem!

Ma éjszaka már találkoztam Goethével, így a hajnali, félálombeli Muzsikáló után, amiről a Bartók műsorvezetői topicba is írni fogok, megint csak Weöres versek: GOETHE A csillag boldog, mert ily homlokot érint, s a hegy, mivel alája rogyhat, fényében elfakúl s mit sem ragyogtat a lonc mit istennő ráaggatott, ember-szó méginkább ügyefogyott ha őt imádja mint kis eb a Holdat, szegény szonett a fordulón behorpad, hódolni hagyva méltóbb alakot: mert Charis-chorus, Hora-elevenség az Egy Ego, a Legeslegnagyobb, óriás zsákjából morzsát se lop a rajta kívüli értéktelenség, s a lét más rangját én nem is tudom, mint hogy hordhatja őt e csillagon. GÖTHE ÚR UTÁN. NAHE. : Wie du mir oft, geliebtes Kind, Ich weiss nicht wie, so fremde bist, Wenn wir im Schwarm der vielen Menschen sind, Das schlagt mir alle Freude nieder. : Doch ja, wenn alles still und finster um uns ist, Erkenn' ich dich an deinen Küssen wieder. KÖZELSÉG. Gyakorta, édes gyermekem, Olly idegen vagy én-nekem, Nem is tudom mért, emberek rajában, Boldogságom mind szerte dúlva. De ha környös-környűl tsend és homály leszen, A tsókjaidról rád ismerek újra. / Utóbbi a 'Bútsú Denisetűl, férjezett Lady Kenneth-tűl." kötetből/

Goethe sok zeneszerzőt megihletett, különösen a Faustja, míg annak ismert részletét: a "Margit a rokkánál"-t is több változatban hallgathatjuk / Schubert op.2.; ezt Liszt átírta zongorára; Wagner /. A Hungaroton Goethe-lemezén a dalt E. Schwarzkopf énekli Edwin Fischer kiséretével mindkét szerzőtől, míg az IMC Scandinavian Classic sorozatában több Wagner dal közt ez is megtalálható: Lone Koppel sz és Jörgen Ellgard Frederiksen z előadásában. A darab érdekessége, hogy a Schuberté több mint 3 és fél perc, míg a Wagneré alig 2 és fél. Utóbbit hallgattam meg este, kitűnő felvételen, így most az eredeti vers jön, amit ízlelgessetek, mégha nem is tud valaki németül. Gretchen am Spinnrade Meine Ruh ist hin, Mein Herz ist schwer; Ich finde sie nimmer Und nimmermehr. Wo ich ihn nicht hab, Ist mir das Grab, Die ganze Welt Ist mir vergallt. : Mein armer Kopf Ist mir verrückt, Mein armer Sinn Ist mir zerstückt. Meine Ruh ist hin, Mein Herz ist schwer; Ich finde sie nimmer Und nimmermehr. Nach ihm nur schau ich Zum Fenster hinaus, Nach ihm nur geh ich Aus dem Haus. Sein hoher Gang, Sein' edle Gestalt, Seines Mundes Lacheln, : Seiner Augen Gewalt Und seiner Rede Zauberfluss, Sein Handedruck : Und auch sein Kuss! Meine Ruh ist hin, Mein Herz ist schwer; Ich finde sie nimmer Und nimmermehr. Mein Busen drangt : Sich nach ihm hin. Ach dürft ich fassen Und halten ihn, Und küssen ihn, So wie ich wollt, An seinen Küssen Vergehen sollt! /A három umlautot a beljebb elhelyezett : jelöli./

A 150-es az enyém, mert ennio biztos alszik vagy reggelizik, mert enni: jó! De az 1-5-1 még szebb!