Ez a topik a légjáró lelkületű kezdők, és a náluk képzettebb gyakorló szakmabeliek topikja, ahol választ kaphat az érdeklődő a tanulással kapcsolatos kérdéseire.
Rendszeresen fordul elő sajnos fizetős kurzusok meghirdetése, ami az index beleegyezése nélkül tilos. Ha konkrét kérdés merül fel képzéssel kapcsolatban, az megválaszolható természetesen. A fizetős tanfolyam toborzó és bármilyen reklámtevékenység viszont nem megengedett.
Neked is igazad van. Kitartás kell ha valaki komoly vitorlázó pilóta akar lenni.
Az is igaz hogy néha egy kis keménység(durvább kifejezés) is kell hopgy a növendék a veszélyesebb dolgokat jobban megértse. De nem mindig és mindenhol, ehhez már egy kis diplomáciai érzék vagy empatikus képesség is kell.
Ez teszi az oktatót OKTATÓ-vá, és akkor mindenki jó szívvel emlékszik majd rá akár 20 év mulva is.
És ha manapság fizetni kell akkor talán jbban meg kell gondolni hogyan beszélnek az emberrel!
Szerintem minden véleményben van valami és ez az, hogy komoly kitartás kell
ahhoz hogy valaki szép eredményeket érjen el vit. pil.-ként. Még ha csak szórakozásbl és nem versenyszerüen repül. ( Távokra gondolok, de egy jó hosszú
Hát, érdekes dolgokat írtok... Először is: ha valaki zsenge kora ellenére túlzottan megterhelőnek érzi az egész napos géptologatást, az hogyan akar hat-hét (vagy több) órás távrepüléseket végrehajtani? Egy rendes táv olyan, mint egy maratoni sakkparti: állandóan figyelni kell a felhőket, a többieket, igazodni az folyamatosan változó körülményekhez... Mindezt egy meglehetősen szűkös kabinba bezsúfolva, pisi- és kajaszünet nélkül, úgy hogy Nap közben folyamatosan szikkasztja a fejedet. Ha valaki ezt komolyan akarja csinálni, ahhoz igenis kell a fizikai állóképesség is. És azért Góbé svanc cipelésénél - ha nem is a legkellemesebb dolog -, azért vannak megterhelőbb dolgok is (Nagyvas szállítókocsizás pl :o) Messze van a reptér: Én Fahegyen repültem, ami ha nem is négy kilométerre, de kettőre van a falutól. Boldogult kezdőkoromban én is gyalog jártam ki (vagyis futva, mert mindig elaludtam :), de nem zavart, örültem, hogy repülhetek. Az is igaz, persze, hogy vannak nehezebben megközelíthető repterek, de némi szervezés kérdése, hogy egy kocsival rendelkező ember kivigyen többeket. Valaki azt írta, hogy csak abból lesz valaki a reptéren, aki csókosa valakinek: Ez egy jókora marhaság: igaz hogy van sok második generációs vitorlázópilóta, de azért az előmenetel inkább a szorgalmon, tehetségen, és némi pénzmagon múlik. Sok olyan pilóta van, akit én sokra tartok - ismertebbek és kevéssé ismertek, gazdagok és kevésbbé pénzesek -, és egyiknek sem volt hátszele kezdetben. Csak éppen kellőképpen kitartóak voltak ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol most tartanak. Negyedrészt: oktatói "bunkózás". A repülés egy olyan játék, ahol bizonyos dolgokat nem lehet eludvariaskodni. Emlékszem, egyik - nem túl finomlelkű - oktatóm repülés előtti felkészítésére: "Ha alacsony kötélszakadásnál nem kezded átnyomni a gépet két másodpercen belül, akkor odab...od magad, és jó eséllyel megdöglesz, b...meg". Nem volt ilyen finomkodás, hogy "Kedves növendék úr, ha szakad a kötél, legyen szíves megfontolni a gép siklóhelyzetbe történő átvezetésének lehetőségét...". Mert itt tényleg bele lehet halni bizonyos dolgokba. Amúgy meg, a legtöbb oktató - mint bármely más versenysportág edzője - maximalista. Vagyis igyekeznek mindenkiből kihozni a maximumot, még akkor is, ha a növednéknek nem lebeg a szeme előtt a világbajnoki cím megnyerése. Ha azt mondja egy oktató, hogy sz..ul csinálsz valamit, akkor azt valszeg azért teszi, mert tényleg sz..ul csinálod. Engem összehozott a sors pár türelmetlen oktatóval. De egy módon mindegyiket le tudtam szerelni: odafigyeltem a repülésre, és megcsináltam amit mondtak.
Hőbörgő öregek: Fahegyen van L. Gyula bá', aki tavaly még a reptér egyik vezetője volt (lehet hogy most is, nem tudom, rég jártam arra). Na, őt - némi rosszindulattal - be lehet sorolni ebbe a kategoriába. Ha valaki pl. megkérdezi, hogy mi a véleménye rólam, akkor valszeg elmondana mindenféle fakezű, ön- és közveszélyes őrültnek :) De: kevés olyan hőbörgésére emlékszem, ami ne a repülésbiztonság érdekében történt volna. Ráadásul régebben, ha hétköznap egyedül voltam kint a reptéren, gyakran segített egy Fokát vagy egy pirítót kipiszkálni a hangárból, szóval azért látszott az öregen, hogy nincs ellenére ha repül az ifjúság... Persze azért ehhez némi diplomáciai érzék is kellett :)
Na ez jó hosszú lett, bocs :) És azt se mondom, hogy nincs némi igazságotok. Lehet, hogy nekem volt szerencsém, hogy rosszindulatú oktatóval nem hozott össze a sors. Meg aztén, nekem is voltak döccenők a repülőpályafutásomban. De az érzékeny lelkem miatt sosem jutott volna eszembe abbahagyni. Annál jobban szeretek én repülni :)
Végig olvasva a hozzászólásokat egy SZOCIológus sem láthatna tisztább képet
a magyar repsport helyzetéről. ( a nagyb-üs szoci csak vicc volt!!!)
Tapasztalatom szerint a 90-es elszabadulás után nagyon sok olyan "oktató"
lett aki totálisan alkalmatlan a feladatrára. Ahogy elnéztem akkor úgy ment
az "oktatói " kik mint Arany Nagyidai Cigányok c versében Aki nagyobbat kiáltott, vatgy lelökte az előte állót a hordóról ,cimbi volt a szako. vezzel pillanatok alatt
oktató lett. Saját tapasztalat. Sajnos több úgy is marqadt és vidéki kiskirályként
élo az adott reptéren ahol bebetonozta magát.
Sok kezdő, na jó néhány akitől elkérik a pénzt, kimegy nagy lelkesen és mit lát?
Valamilyen öreg fickó hőbörög, ott van kiálni mégsem állnak ki, nics ez nincs az,
mintha kegyet gyakorolna az illető.
Ezt a Mai fiatalok már nem veszik be. Ebben igazuk is van. Ha a légkör rossz
Akkor csak vegetál a repklub. beltejessé válik és szépen elsüllyed.
És igen! A versenyzők gépeit is ők tolják ki vagy óvják a hangárban, nem tolnak neki vagy elé semmit
ezért azt ajánlom ne hagyd abba,hisz szereted , de keres egy másik klubot.
Sok sikert, hisz amikor először egyedül felszállsz elfelejted az egész előtte lévőt.
( még most is látomm magam a Góbé kabinjában leoldás után üvöltöttem daloltam
Elég régóta olvasgatom hozzászólásaitokat, eljutottam oda, hogy én is belekotyogjak. Teszem ezt azért, mert úgy érzem, kicsit eldurvult, és pesszimista lett a légkör.
Nem vitatom, lehet bárkinek rossz tapasztalata, élménye a repüléssel kapcsolatban. De kérdem én: az élet melyik területén nincs ez így? Iskolában, munkahelyen, vagy bárhol az utcán.
Sajnos az utóbbi időkben tényleg eléggé pénzorientált lett a repülés. Nem tudom, melyik topicban olvastam, de teljesen egyetértek vele: a mai újgazdagoknak már nem a fekete, sötétített üvegű terepjáró a státuszszimbólum, hanem a saját repülő.
Egy-egy reptér, repülőklub életét eléggé megkeserítik az ilyen alakok, de nem sokat lehet tenni ellenük.
Ennek ellenére azt mondom, lehet találni olyan klubot, repteret ebben az országban, ahol jó hangulat mellett el lehet sajátítani a repülés tudományát.
Szó volt a gyúrói reptérről. Az ottani klub tavaly még Fahegyen üzemelt, én ott ismertem meg őket. Nem olcsóbbak/drágábbak az átlagnál, de feltétlen korrektnek tartom őket. Többször előfordult, hogy a klub igazgatója/tulajdonosa takarította le nekem a gép ablakait felszállás előtt, mondván, a bérleti díjban ez is benne foglaltatik. Hogy messze van-e Gyúró, vagy közel, az lakhely és hozzáállás kérdése.
Az M7-en A Bp. táblától 15 perc alatt megközelíthető. Nyilván nem gondolom, hogy Újpestről ide kéne járni, de dél Budától/Pesttől nem esik messze.
Persze hogy ne nyalja ki senki senkinek a seggét. Csak tudod fura érzéseim vannak, amikor a minap is egy csöves háromszor jött vissza hozzám megköszönni a 15 (!!) forintot amit adtam neki és még néhány jó szót sem sajnáltam tőle a parkolóautomatától visszafelé sétálva.. aztán kimegyek a reptérre, ahol életem legnagyobb szenvedélyét szeretném művelni, azt, amiért majdnem mindent feladtam, ami miatt nem a családdommal és a barátaimmal és a könyveimmel (stb stb) töltöm a hétvégémet, és nem utolsó sorban egy jó nagy kalap pénzt is fizetek érte, és mi megy kint? A bunkózás. Az mellékes is, hogy nekem szól éppen, vagy valaki másnak.
Természetesen tisztában vagyok vele hogy a (néhány) százezer amit fizet az ember nem fedezi az összes felmerülő költséget. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy csapatjáték, a szó legszebb értelmében, és ezzel nincs is semmi bajom, sőt.
Ez egyáltalán nem pénzkérdés. Aki bunkó, annak úgysem tudok annyit fizetni, hogy ne legyen az, és ha mégis az kell neki, akkor meg az egészet úgyis megette a fene, hiába minden. Ha nem tiszteli bennem az embert, a lelkesedést, azt, hogy van még néhány fiatal, akit ez az egész érdekel, hát bassza meg magát a botkormányával.
"A tipikus fiatal kezdő növendék évekig spórol, hogy végre elkezdhesse, kimegy, leteszi az asztalra a pénzt, és kapja a tahózást... "
Pontosan ez történt! Spórolt mindenki és kaptunk egyet a pofánkba. NEm kértem, hogy nyalják ki a seggem, de hogy egy 20 perccel megrepült C vizsga után lebasznak, hogy miért tágítgattam a spirált, azt nem vártam volna. Lehet, hogy velem volt a baj és nem illeszkedtem a közösségbe...
Vricsi! Ne mond, hogy te válogathattál, hogy kivel ülsz be a gépbe és kivel nem. Éppen az ült be mögéd, aki ott akkor kéznél volt, szimpatikus-e vagy sem.
Ez a "dlgozzunk, hogy olcsóbban repülhessünk"pedig tényleg jól hangzik. De ha ez abból áll, hogy mindenki ugyanannyit fizet egy csörlésért, vagy vontatásért, vagy egy percnyi gépért, amikor meg munka van, akkor mindig ugyanaz a 10 ember dolgozik, a többi 40 ki sem jön a reptérre, akkor kössz, én nem kérek belőle.
Ugye én nem ezt írtam! Én azt próbáltam sugalni, hogy az oktatás is szolgáltatás. Még ha rep.vez növendék oktatásáról van is szó. Az természetes, hogy nem kell kinyalni a sejhaját. Mint ahogy a pincér sem nyalja ki a vendég seggét, éppúgy, mint ahogy a fodrász sem.
Feleségem fodrász. Tanuló kora óta ugyanott dolgozik. Vendégkörében vannak olyanok, akik 30(!) éve járnak hozzá. Az, hogy a hajukat megcsinálja a legkevesebb. Mint egy pszihológussal, avagy pappal megosztják vele minden bánatukat.
Egy oktató kollégámtól is v.mi hasonló elvárható. Nem azt mondom, hogy lelkizzen a növendékkel, de az, hogy "vendégként" kezelje elvárható. De gondolom ez természetes.
Igazad van, szolgáltatás. Tehát meg kell fizetni. Az, hogy van bunkó oktató, készséggel elhiszem,De akkor nem nála tanulok.(a pénzemért) És akkor majd nem lesz oktató, mert éhenhal.Azt hogy egy egész reptér bunkó legyen, no azt már kevésbé hiszem.Ha valaki nem tudja elfogadni egy csapat játékszabályait, még nem jelenti azt, hogy a csapat a rossz.Esetleg lehetséges, hogy inkább én vagyok deviáns? Lehet, hogy én maradi vagyok, de nem csípem "a pénzemért nyalják ki a seggem" dumát.
bocs, de ezt úgy gondolom rosszul látod. Én tanulok is (szakmérnöki, nyelvtanfolyam) és tanítok is (n+1.-ik mellékállásom, felnőtt oktatás). A tanítás is szolgáltatás! Épp úgy szolgáltatás, mint amikor termék megfelelőséget értékelek, cégeknek bölcs tanácsokat adok, avagy másokat auditálok.
Ez még akkor is igaz, ha a "patronált" nem fizet érte.
Mindamellett a növendéknek természetesen van felelőssége.
a korodra, ha lehet, ne panaszkodj! Én '59-es vagyok. Ha szabad ezt "mondanom", hozzám képest bájosan fiatal vagy!
Korábban úgy emlékszem írtam, ha nem itt egy másik fórumon: én motoros gépen nyomultam, főiskolai képzés keretében. Kitörték a nyakam. Más kérdés, utólag belátva: abban az időben ebben én is ludas voltam.
Pár évvel később jelentkeztem vitorlás képzésre. Qrvára öregnek éreztem magam, lehettem akkor vagy 30. Téli hétvégéken ki is jártam szorgalmizni az egyik reptérre. Orvosin nem feleltem meg, egy hlye szemész doki miatt - holott olyan hiányosságomat feszegetett, amiről én nem is tudtam, de CPL-es szakszóhoz jelöltnek és növendéknek alkalmasnak találtak avval együtt.
Amikor vitorlát látok a fejem felett - ez elég gyakran előfordul - mindig összeszorul a szívem. (motorost nem is említem, pláne az utasgépet) Idén ősszel jelentkezni is fogok egy képzésre.
Úgyhogy, ha rám hallgatsz, folytasd. Más kérdés, hogy ott a reptéren talán utána kéne nézni, hogy nem olvastak e félre v.mit. Szerintem nem kell CPL szakszó hogy Édesapád felvidd egy iskolakörre. (A reptér szélén jelentkező ismeretlen utashoz igen!)
Miocsóra hallgass! "Magánban" tudom, hogy nem amatőr.
Szerintem semmi szükség a bunkózásra az oktatók részéről, éppen hogy ez veszélyezteti a biztonságot és nem az, hogy a legkezdőbb növendékkel is emberként bánnak.
Egyébként ennél sokkal kevesebb pénzért is sokkal többet vár ilyen értelemben is az ember, nem értem, hogy ezt miért nem fogják fel egyesek. A tipikus fiatal kezdő növendék évekig spórol, hogy végre elkezdhesse, kimegy, leteszi az asztalra a pénzt, és kapja a tahózást... ilyen szerencsére tényleg nagyon nagyon kevés helyen van, és rettenetesen szomorú vagyok, hogy pont a sportrepülő egyesületek ilyenek még mindig. Elfogadhatatlan! (hála az égnek, nem mindegyik. a debreceni például nem ilyen. nem tökésletes, de azért nagyságrendekkel különb)
Senki sem fogja tudni nekem megmagyarázni, hogy egy "bizonyos" "szint" fölött miért derogál egyeseknek tolni a gépet. Nem értem, hogy ennek a szemét primitív szokásnak miért van ekkora hagyománya. A faszukat verhetnék a versenygépeikre, ha a kezdők nem tolnák a seggük alá, és mit adnak cserébe? A tahózást? Ez tényleg csak engem és még egy pár "renitenst" zavar? Ehh.. szarok rá egyébként, megyek 152-esre, és egy nap alatt többet fogok repülni, mint a vitorlával egy egész szezonban. Hogy jobb lesz-e? Frászt. De legalább embernek fogom érezni magam közben.
Azt hiszem, hogy ezeket nagyon rosszul gondolod. Ha hétvégén jól akarod érezni magad, menj bulizni, a repülés nem csak jó érzés, hanem kemény, felelőségteljes munka. A pénzedért ne megbecsülést akarj, hanem megtanulni repülni.Te ellenben becsüld az oktatódat, mert ő tudja azt, ami neked még sehol nincs meg.Itt csak fizetni kevés,abba bele szoktak halni. Mint korábban már leírták,azért melózol, hogy kevesebbet fizess. Minden kezdő csoport hasonlóan lemorzsolódik, ha majdnem mindenki megmaradna, nem férnél be a reptérre.
Azt hiszem a lényegre tapintottál. Sajnos a légkörrel volt a legnagyobb gond.
Mert ez a nagy közösségi élet miről is szólt? Arról, hogy az oktatók mindenkit ba..tattak. Az ember pedig a hétvégéjén jól szeretné magát érezni és oda nem megy, ahol terror van.
Én több járműre is csináltam kiképzést, de olyan oktatókkal csak a vitorla kiképzésen találkoztam, akik eleve rosszul álltak a dolgokhoz és az otthoni problémájukat a növendékekre zúdították. Pedig minden klubnak alapvető érdeke az utánpótlás és mindent el kell követni, hogy a klubnál is maradjanak.
De nálunk éppen fordítva volt: mindent elkövettek, hogy a kezdő csoportból 3-an se maradjunk a következő évre. És nem azért húztak el, mert nem szerettek repülni, vagy mert drága volt. Ugyanis volt ,aki a következő évben már c150-esen csücsült. Ott pedig megbecsült növendék volt, akivel úgy bántak, mint egy hímes tojással.:)
Változás csak akkor lesz, ha néhány öregebb oktatótól megszabadulnak, akik képtelenek megtanulni, hogy új idők fújnak. Mostmár mindenki saját zsebből fizeti a kiképzést(nem az állam), és a pénzért éreztetni kell a megbecsükést és a tiszteletet az ügyféllel(növendékkel). Mert végül is nem az oktató fizet a repülésért, őneki kéne hálásnak lennie, hogy ingyen repülhet.
A Gyúrói iskolát ismerem, több volt oktatóm van ott. Na ők azok, akik elé bármelyik rokonomat nyugodt szívvel beültetném. Mellesleg nem véletlen, hogy a tulajdonos őket hívta el.
Az látszik, hogy nem szerettették meg veled a repülést a klubodban (remélem nem mi voltunk). Nem hiszem, hogy a kialakult véleményed pár sortól megváltozna. Csak azért írok, hogy a többi, a repülést talán most elkezdeni akaró érdeklődő tisztábban lásson (VMC) a fizetnivalók és a tennivalók terén.
1) Ha valaki "vendéglőben akar kajálni" - vagyis azt akarja, hogy a popója alá tolják a gépet, egy repülőiskolát kell keresnie, ahol erre fel vannak készülve, viszont ennek az ára többszöröse az általad említett százezres költségnek.
2) Ha "otthon kajálsz" akkor te főzöd meg az ételed el is kell mosogatnod, sőt még a hozzávalókat is meg kell vened. Vagyis a repülésre fordítva nem azért fizetsz, hogy ne kelljen dolgoznod a reptéren, hanem megtéríted a felmerülő költségeket. A legtöbb klub a kiképzési díjakat nagyon-nagyon alsó hangon számolja, mert ezek kifizetése is a legtöbb érdeklődő (vagy családja) számára nehéz.
Ez a két választás áll mindenki rendelkezésére (meg a "régi szép idők" siratása), de akármelyiket válaszjátok, ne feledjétek a vitorlázó repülés egy közösségi sport, aki szeret hasonló érdeklődésű emberek között lenni, velük közösen, egymásért dolgozni, az jól érzi magát a repterén, és nem csak a repülése idejére megy ki.
A közösségben nagyon sok korábbi történek alapján levont tapasztalatot lehet begyűjteni, a közösség kontrollja pedig sok baromságtól tud megóvni. De ez már egy másik topik témájába vág inkább....
Tudom, hogy a 70-es években hogy mentek a dolgok, oktatóim mesélték. Akkoriban még nem kellett fizetni, ezért viszont elvárták, hogy a reptéri munkákat csináld meg.
Én '98-ban repültem(akkor voltam 18, tényleg öreg vagyok:), így az akkori állapotokról tudok mesélni. A reptéri munkákat még mindig meg kellett csinálni( hangárt takarítottunk, ereszt pucoltunk!, csatornát ástunk) + kifizettük a százezres kiképzést is!! De könyörgöm: ha fizetek valamiért, akkor hadd ne kelljen dolgoznom is érte!
Ez olyan, mintha az étteremben kifizetnéd a cehhet, utána meg megkérnének, hogy ugyan mosogasd el a tányérodat.
'70-ben, mivel ingyen repültek gyakorlatilag, megértem, hogy boldogan melóztak, de mostmár régen nincsen ingyen semmi, viszont ugyanazt a munkát elvárják az embertől, mint régen.
Én lényegileg ezért kerülök el minden vitorla klubot, mert nem szeretnék füvet nyírni egy klubnak, miközben otthon nem tudom levágni, mert nincs rá időm!
De nyugtassatok meg, hogy már megváltozott a klubos élet és ilyesmit nem kell csinálni, csak repülni.
Sajnos az árbéli különbség az igaz, bár a 10-szeres szorzó talán túlzás. 300 ezer alatt a vitorla szakszót sem lehet megúszni, a motoros szakszó az most 1,3 millió(én is csak hallomásból tudom), de lehet ultralight szakszót is csinálni az úgy kerek 1 millió. És ez utóbbiakra nem kell 2-3 év, hanem max. fél év. Ráadásul egy használt UL-t meg lehet kapni 4-5 millió Ft-ért( ennyi egy vitorla is!), ha ketten veszik meg( vagy többen), akkor az nem annyira elérhetetlen.
Úgy olvastam a hozzászólásaidból, hogy movit-on gondolkodsz. Ahhoz viszont vagy vitorla szakszó kell vagy motoros szakszó(tudomásom szerint). Egyik sem könnyű dolog.
Ez volt a szomorú az egészben, hogy 16-17 évesek voltunk mi is, mégis kinyúvadtunk. Persze lehet hogy ez csak a mi klubunkbak volt így. Este 9-re pakoltuk be a hangárt és utána sem virgonckodtunk,mert várt ránk egy 4 km-es gyaloglás a faluig, ahol buszra szálltunk és utaztunk 1 órát. Jobb esetben 11-re haza is értünk. Majd másnap 6-kor kelés, hogy 9-re kiérjünk eligazításra. Ebből állt minden hétvégénk, miközben a nem repülős osztálytársak egyik buliból a másikba estek.
De ott borult el az agyam igazából, amikor közölték, hogy bocs öcsi, még ha meg is lesz a szakszód, utast akkor sem vihetsz fel, mert ahhoz 150 repült óra kell a klub szabályzata szerint! Úgyhogy apámnak meg kellett volna mondanom, hogy már ugyan 3.éve repülök, de még fizess 3-4 évig, hogy elvihesselek egy iskolakörre. Nevetséges.
Én nem vagyok a vitorlázás ellen, nagyon szerettem, de az egész rosszul volt megszervezve. Kemény pénzeket fizettünk ki, feláldoztunk minden hétvégét és jutalmul egész nap csesztettek az oktatók, meg robotolhattunk. Valahogy nem ismertem rá a sporttepülésre, meg a hétvégi kikapcsolódásra a vitorlázásban.
Vagy én emlékszem másként,mert 16,17 évesen anno este még nagyon virgoncak
voltunk. A bele való lányok kijöttek velöünk tolni a gépet, na persze inkább a szárnyvéget kapták. ( táborban volt hogy együtt mentünk őszibarackot lopni a közeli
kertbe) Igaz ilyen lány 1-2 volt.(néhány inkább a hüvelyével haladt előre, ezeknek a napi öt tuti volt, de egy idő múlva eltüntek a reptérről)
Abban igazab van, hogy 5 órához szerencse is kellett. A cimborám fia az idén csak egyszer nem ment ki a reptérre mert szeretett volna egy kicsit lazítani egy szombat este, vasárnap mindenki 5 órázott. Ő szegény azóta sem, pedig két éve minden nap kint van ha lehet.
Ez a szép a vitorlázó repülésben. Sokat kínlódsz, de ha bejön valami akkor jól esik
elmesélni este. Még a terepleszállást is! (pedig nem is akartad)
A motoros szakszó ilyen szempontból egyszerübb. De amiért megkinlódik az ember
az jobban esik, jobban bevésődik az emlékek közzé.
Na meg akikkel együtt toltad a gépet a stertra azokat soha sem felejted el.
Kire emlékszel azok közzül akikkel motorost csináltál? Talán 1-2 re.
bocs, hogy olyanhoz szólok ismét hozzá, amit csak "hallomásból" ismerek. Ahogy én tudom: a motoros PPL sincs meg egy-két hónap alatt.
A másik: a vitorla PPL és a vitorla PPL szakszó költségvonzata között azért van egy legalább 10 - szeres szorzó. Mint korábban írtam, egy Zlin-es képzésen örömmel résztvennék (pontosabban: az abbahagyottat folytatnám), de érdemben még gondolni sem tudok rá. Pedig nincs miért panaszkodnom!
Na igen, most sajnos nincs 30-40 ember. Nálunk 10-en voltunk, abból is 3 lány, akikkel ugye nem lehetett gépet tolatni. A 7 ember pedig elég kevés.
Napi 5 felszállás szorozva 10 emberrel, az ugye 50 db. tili-tolit jelentett, úgyhogy mire az emberre került a sor, már annyira fáradt volt, hogy azt sem tudta, hol van.
De ami miatt szinte mindenki abbahagyta a vitorla műfajt, az az 5 óra volt, amit akkoriban nem lehetett megúszni, mint most. 1 évben volt kb. 4-5 olyan időjárás, amikor meg lehetett Góbéval repülni, abból úgy 3-szor kinnt is voltál jobb esetben, de volt 4-5 ember 1 gépre...
Nem egy ember volt, aki 2 évig próbálkozott, miközben a motoros szakszót megkapod pár hónap alatt!!
A70-es években is 5 volt a napi max. De nem jutottt mindenkinek az sem.
Nekem is 3 hónapa volt míg elértem a C-t (igaz vagy egy hónapig nem tudtam elmenni egyedül mert nem volt vontatógép a dugó ell-re. Végül az egyik oktató feltermikelt a góbéval (meg velem úgy 600-ra és csináltuk jobbra-balra egy félpördületett amit ki kellett vennem és végre mehettem tovább.
Akkor még más volt a hozzáállás a dolgokhoz rohangáltunk is ki a Góbékért,meg a teljesítmény gépekért nyáron és a Táborban.Be szép idők voltak!
30-40 növ + okt a reptéren reggeltől estig 2 héten át.
Ma már másképp megy a dolog ha fizetni kell és nem is kevesett akkor ki kell szolgálni a kuncsaftot. ( de azért a Kuncsaftnak is illik valamit tennie/ felkészülés
