Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Nagyon szépen köszönöm a Madárbarát-lexikon postai úton történő eljuttatását, valamint hogy fotómmal hozzájárulhattam e rendkívül hasznos lexikonhoz.
Ha a jövőben még szükségük van a szarka (Pica pica) neveléssel kapcsolatban vagy a galambneveléssel kapcsolatban, akkor nagyon szívesen állok rendelkezésre.
buzogányszárnyú királykapipra v. bunkósszárnyú pipra (Machaeropterusdeliciosus - Club-winged Manakin): mint arról a Proceedings of the Royal Society 2009/10. száma hírt adott, a Cornell Egyetem munkatársai élükön Kimberly Bostwick-kel felfedezték, hogy buzogányszárnyú királykapipra szárnyán egy-egy tollnak - noha repülésre nem igazán alkalmas -, jelentős szerepe van e dél-amerikai madárfaj életében. E tollakon 7 bordaszerű kiemelkedés sorakozik. A szomszédos rendkívül kemény tollak buzogányszerű vége mindannyiszor beleütközik e bordákba, amikor a madár felmereszti a szárnyait és másodpercenként több, mint százszor megrezegteti azokat.
A művelet sajátos hangot eredményez, amely a más madaraknál számunkra is kedves éneklést hivatott helyettesíteni.
A hímek rendelkeznek e tollak hihetetlen gyorsaságú (kétszer gyorsabban mozgatják, mint a kolibrik!) rezegtetésének képességével, s a tojók kegyeinek megnyerése érdekében alkalmazzák is ezt az adottságukat. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az udvarlási hangok akkor keletkeznek, amikor a kutatók egy e célra szerkesztett berendezés segítségével a buzogányszárnyú királykapipra hatodik és hetedik tollát másodpercenként 1500-as frekvenciával rezegtették.
Ha tudtátok, el ne feledjétek, ha nem tudtátok tudatom véletek:
A magyar nemeskanárit, azaz a Harz-i roller kanárit tenyésztők maroknyi, de egyre bővülő csoportja idén is énekversenyt rendez madarainak!
"MINŐSÍTŐ VERSENY
Tisztelt Tagtársak!
A MDOSZ H-MNK Szakcsoportja minősítő versenyt hirdet
Időpont: 2010. december 28-29.
Helyszín: 2730 Albertirsa, 2730
Pesti u. 85 Művelődési ház
Bíró: Varga Tibor COM. bíró, Ludas (Palics)
Nevezni lehet egyéniben és kollekcióban. A nevezések leadási határideje 2010. december 27. 18:00 óra. Nevezési lapok letölthetők honlapunkról, a www.rollerkanari.hu címen, vagy kérésre postán küldünk.
A versenyen részt vehet minden H-MNK tag, 2010-ben kelt, zárt gyűrűvel gyűrűzött saját tenyésztésű madarával.
A madarak leadása 2010. december 27.-én 16-18:00 között,
elvitele 2010. december 29.-én 13-15:00 között lehetséges.
Bővebb felvilágosítás: Iker Ferenc Tel: 20 222 1025
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
üdvözlettel a H-MNK Szakcsoport
Program:
december 27
16-18:00 madarak leadása, nevezési határidő vége
december 28
9:00 Bírálat megkezdése
11:00 „A roller kanári” Ismeretterjesztő előadás: Maróti Béla
13:00 „Állattenyésztési alapfogalmak” előadás: Iker Ferenc
15:00 zártkörű taggyűlés
ennek keretében : aktuális kérdések
visszatekintés 2010, tervek 2011
közös vacsora
december 29
9-12:00 Bírálat
12:00 Bírói értékelés
13:00 Eredményhirdetés, díjak és katalógus kiosztása,
fajta: a kultúrnövények és a háziállatok fajon belüli (faj alatti) alapvető gazdasági, ill. taxonómiai egysége.
A megnevezés feltételezi az ember beavatkozását a fajba, és a csoport olyan nagyságát, amelyben a szoros rokontenyésztés nélkül lehetséges a párosítás.
A fajta a kérdéses faj egyedeinek olyan csoportja, amelyet bizonyos alaktani és élettani jellegek egyértelműen megkülönböztetnek a faj minden más egyedcsoportjától, fajtájától.
Wellmann felfogása szerint a fajták a fajon belül, külső befolyások és járulékos okok hatására keletkeznek. Egyszerűbben szólva az ún. röghatás és az ember beavatkozása együtt hoz létre fajtákat.
Mindazokat a jellegeket, amelyek a kérdéses fajta valamennyi egyedén megtalálhatók, FAJTABÉLYEGNEK mondjuk.
E bélyegek idealizált összefoglalása a fajtasztenderd.
Először Darwin osztályozta a fajtákat.
A fajták osztályozása, rendszerezése történhet
hasznosítási irány,
típus,
származási hely,
földrajzi és éghajlati viszonyok,
testalkat-tulajdonságok, vm.
tenyésztettségi fokok szerint.
A darwini osztályozás megkülönböztet
természetes v. primitív és
mesterséges v. szelektált fajokat.
Ebből a szempontból jelenleg
- parlagi- v. természetes (primitív),
- nemesített- és
- kultúrfajtákról beszélhetünk.
A parlagi fajták a helyi körülményekhez messzemenően alkalmazkodtak, igénytelenek, a betegségekkel szemben ellenállóak, viszont a termelési eredményeik szolidak.
A nemesített helyi- v. átmeneti fajták kialakulásában jelentős szerepük van a természetes környezeti tényezőknek, de jól érzékelhető hatása van az ember tenyésztői munkájának is. A primitív és a kultúrfajtáknál kevésbé egyöntetűek.
A kultúrfajták céltudatos tenyészmunka eredményeként jöttek létre, a sokirányú gondoskodást magas hozamokkal hálálják meg. Kialakulásukban a tenyészkiválasztásnak és a mesterséges életfeltételeknek van döntő jelentősége.
A fajtákat az állattenyésztési rendszertan további önálló egységekre osztja fel:
alfajta,
tájfajta,
→tenyészet,
→törzstenyészet,
→törzs,
→család, família és
vérvonal.
Ezek elkülönítése meghatározott bélyegek, teljesítmények, származási és rokonsági alapon történik.
(→fajtacsoport)
fajtaátalakító keresztezés: állattenyésztési eljárás a keresztezések köréből. Sokkal markánsabb beavatkozás, mint a cseppvérkeresztezés.
Ennek során rendszerint egy parlagi fajta nemesítését célozzuk meg. Galamboknál a javítandó fajta tojóit szokták azzal a fajta hímjeivel párosítani, melytől a javítást remélik, ill. amelytől a jó tulajdonságokat szeretnék az új fajtába rögzíteni.
Mindaddig folyik a hímek bevitele, míg a primitív fajtában nem jelentkezik a nemes fajta kívánatos értékmérője (v. a kudarcot elismerjük). Tehát hosszú folyamat, több nemzedéket érint.
A tapasztalatok szerint 3-4 visszakeresztezés elégséges, mely során létrejön az az állomány, amely egymás közt párosítva hozza a várt eredményt, és az utódok nagyon hasonlítanak a javító fajtára, de bírnak a helyi fajta igénytelenségével is.
A fajtaátalakító tenyésztésre jó példával szolgáltat H. Smith, aki 65 éven keresztül foglalkozott a színes bokharai dobos kialakításával. Kitartó munkája eredményeként jött létre, a cseh dobosokkal való keresztezés révén a fajta vörös és sárga változata.
Sajnos példaként felhozhatunk egy kudarcos történetet is, amely magyar fajtával esett meg, a komáromi bukóval:
komáromi bukó x sirályka
F1 x S
Rs x S
Rss x S
Rsss x S,
ahol R = visszakeresztezés (recross), S = sirálykagalamb. A következmény: a régi komáromi bukó elveszítette a röpképességét, nem bukik, szaporítóképessége hanyatlott, betegségekkel szemben alig ellenálló.
Ehhez hasonló eljárás, de valamivel hosszadalmasabb, több szereplős, amikor nem egy teljesen új fajtát akarunk létrehozni, ezt az eljárást →új fajtát előállító keresztezésnek nevezzük.
fajtacsoportok: az ember a saját szempontjainak megfelelően, nagyság, hasznosítási irány, valamilyen jellegzetesség v. a kitenyésztés helye, stb. szerint gyakran csoportosítja a fajtákat a rendszertantól függetlenül.
Így beszélhetünk tojástermelő-, hústermelő-, vegyes hasznosítású v. díszbaromfikról. A galamboknál három fő csoport körvonalazható:
röpgalambok,
díszgalambok,
gazdasági v. haszongalambok. Utóbbiak lehetnek külterjesek (melyek mezőznek) v. belterjesek (az ember a magas produktivításért cserében gondoskodik a teljes ellátásukról).
(→fajta)
fajtagyőztes: →minősítés.
fajtaklub: díszállattenyésztésben (kutya, galamb) a népszerűbb, elterjedtebb fajták tartói a közös érdeklődés és némiképpen elkülönülő érdek alapján egyesületi keretek között létrehozott kisebb-nagyobb csoportja.
Ha találnak maguk között áldozatkész, szervezőképességekkel is megáldott vezetőt, akkor sokat tehetnek a fajta népszerűsítése, a fajta baráti táborának növelése, a fajta további elterjesztése, sőt fejlesztése érdekében is.
A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetsége keretében 1977-ben 19 fajtaklub működött.
A közös programok, kiállítások és kiadványok rendszerint összefogásra serkentenek és hatékonyan szolgálják a klubba tömörülők céljait, közösségbe kovácsolását, érdekvédelmét.
Egyúttal az ilyen társadalmi kisközösségek terepül szolgálnak a tenniakarástól buzgó embereknek. (→Pergőklub; →roller szakcsoport; →galambász-szervezetek; →Kiskunfélegyházi Keringő Galambokat Tenyésztők Fajtaklubja; →egri kék keringő fajtaklub)
fajtaminősítés: hazánkban a Mezőgazdasági Minősítő Tanács feladata a fajták termelési értékeinek meghatározása és a szaporítóanyag forgalmazásának alapjául szolgáló besorolás.
E kategóriák:
1. államilag törzskönyvezett nemesített fajta;
2. államilag elismert nemesített fajta;
3. előzetesen elismert nemesített fajta;
4. forgalomba hozatalra engedélyezett szabad fajta;
5. forgalomból kizárt fajta.
fajtatiszta tenyésztés: olyan állattenyésztési eljárás, amelynél az azonos fajtába (tájfajtába, fajtaváltozatba) tartozó állatok párosítása és tudatos szaporítása történik.
A fajtatiszta tenyésztés célja az egyedek fajtajellegének és értékmérő tulajdonságainak a rögzítése, a populációk konszolidáltságának, termelőképességének a fokozása.
Korszerű értelemben a fajtatiszta tenyésztés nem jelenti a fajtára korábban jellemző valamennyi tulajdonság merev rögzítését.
A fajtatiszta tenyésztés valamennyi tenyészmunka alapja, ezért a törzstenyészetekben is ez az uralkodó eljárás. Ha a fejlődés üteme lelassul v. az állomány leromlik és a degenerálódás jelei kezdenek mutatkozni, akkor az ún. vérfrissítést alkalmazzák.
A vérújítás során a tenyészetbe rendszerint idegen helyről, azonos fajtába tartozó, de eltérő környezeti feltételek között nevelkedett, szilárd szervezetű, rendszerint apaállatot visznek.
A vérfrissítés hatékonyságát általában növeli, ha a vérújításra alkalmazott egyedek
- nincsenek rokonságban a javítandó állománnyal;
- ha a vérújításra szánt egyed tenyészetéről megbízható információink vannak;
- a nekünk megfelelő örökletes alapú egyedeket tudunk szerezni.
Ezt a módszert főként ott alkalmazzák, ahol a rokontenyésztéssel szembeni érzékenység rövid időn belül a vitalitás és a teljesítményszint rovására megy.
A fajtatiszta tenyésztés előfeltétele a kielégítő szelekciós bázis, és hogy álljon rendelkezésre genetikai tartalék.
A fajtatiszta tenyésztést a korszerű állattenyésztésben nem a keresztezés ellentétének, hanem kiegészítőjének tartják.
Az említett két fajtatiszta tenyésztési módszer (vérfrissítés, rokontenyésztés) mellett ide tartozik a
→törzstenyésztés (vonaltenyésztés) és a
→vérvonaltenyésztés.
fajmeghatározás: amikor felvetődik, hogy milyen madarat látunk, akkor tudományos értelemben a faj meghatározása a kérdés.
A fajok egymástól alapvetően az ún. →faji bélyegek tekintetében, külsejükben különböznek. Ezeknek a faji bélyegeknek az ismeretében tudjuk őket egymástól elkülöníteni.
Azonban nem ritkán előfordul, hogy a küllemi jegyek önmagukban nem nyújtanak kellő garanciákat. Ezért a küllem,
a test nagysága,
a test klb. részeinek alakulása,
formája (csőr, láb, szárny, farok),
egymáshoz való arányuk,
a tollazat színe és alakulás
mellett a vizsgálat tárgyát képezi
a mozgásuk,
a viselkedésük,
az élőhelyük,
a táplálkozási módjuk és
a földrajzi elterjedésük is.
A tollazatot illetően az évszaknak, az ivarnak és az életkornak is komoly jelentősége lehet, hiszen egyes fajoknál pl. a nászruha egészen más, mint a nyugalmi tollazat.
A fajmeghatározás kiindulópontja a testnagyság és a testrészek mérhető, pontosan számszerűsíthető adatai (szárnyhossz, a farok stb. hossza).
A tudományos munkákban a madarak testnagysága alatt a csőr hegyétől a farok végéig húzott egyenes hosszát értik.
A tenyésztett madaraknál az ún. sztenderd a homloktól a farok hosszáig mért távolságot érti a nagyság alatt.
Szemügyre kell venni a test formáját, amely lehet:
gömbölyded,
karcsú v.
hosszúkás.
A →szárny alakja is rendszerint az elkülönítés egyik fontos jegye, lehet:
hosszú, hegyes v.
rövid és lekerekedő.
A →csőr általában az egyik legszembeötlőbb faji bélyeg. A legjellegzetesebb csőrtípusok:
karcsú és kicsi,
vaskos és rövid,
hegyes és tőr alakú,
éles, kampós végű.
A →farok lehet:
villás,
rövid és szögletes végű v.
egyenesen vágott,
enyhén villás,
hosszú és kerek végű,
ék alakban végződő.
A →tollazat lehet mintás, csíkos, foltos, sávos, egyszínű, pikkelyes stb. Gyakran a farok v. a szárny rajzolata segít, máskor a fej mintázata stb. a fajok elkülönítésében.
Vannak fajok, amelyeknél a legszembeötlőbbek az ún. módosult tollak (→bóbita, foszlott tollak, zászló, mellfodor stb.).
A viselkedés tekintetében nem mellékes, hogy a madár a földön, kisebb bokrok alacsonyabb ágain, magasan a lomkoronában, a fa törzsén v. vízen, gyakran víz alá bukva, ill. pl. a levegőben látszik-e a legotthonosabbnak.
Csak a fatörzsön otthonos madarak között elkülöníthető 3 típus:
a fakusz csavarvonalban kúszik felfelé;
a harkály rövid szökellésekkel halad szintén felfelé;
a csuszka le- és felfelé egyaránt surranó mozgással kúszik.
A →röpmód tekintetében szintén jelentős eltérések mutatkoznak még egészen közeli rokonfajok esetében is.
Ismerünk fajokat, amelyeknek a hangja is elég ahhoz, hogy már a kezdő madarász is tudja:
veréb csicsereg,
kuvik kiált,
fácán kakatol stb.
A lexikonban a fajok meghatározását táblák segítik. 2010-ben a világ valamennyi papagájáról vidapintyéról, díszpintyéről galambfajáról és a hazánkban 1950 óta előfordult valamennyi madárról van a táblákon anyag:
→amazonoktábla
→díszpintytábla
→galambTÁBLA2
→galambTÁBLA1
→kakaduk és denevérpapagájok
→lóritábla
→Magyarmadártábla
→Magyarmadártábla2
→Magyarmadártábla3
→NEMZETI KINCSEINK
→valódi papagájok II.
→valódi papagájok I.
→vidatábla
(→madárkereső)
fajok élettartama: a fajok adaptációs képessége és az adaptációs kényszer kölcsönhatása határozza meg a fajok élettartamát, amely néhány évszázadtól százmillió évig terjedhet.
Például a domesztikált fajok viszonylag fiatalok, a holarktikus fajok egy része a jégkorszakban alakult ki. Elvétve akad ennél is régebbi néhány faj, ezek ún. →reliktum fajok (Bükki Nemzeti Park, bátorligeti ősláp).
A fajok élettartamát pontosan meghatározni nagyon nehéz, hiszen egy faj kialakulásának gyakran nagyon hosszú az időszaka, s szinte önkényes, hogy mikortól tekintjük a fajt önállónak. Arra vonatkozóan is van adatunk, hogy bizonyos fajok kihalását aztán meglepő felfedezések cáfolták – sajnos kevesebbszer, mint szeretnénk.
A köznapi érdeklődés nem is a fajok élettartamára szokott irányulni, hanem inkább arra, hogy egy faj példányainál mekkora a várható élettartam. Erre vonatkozóan külön címszónál találhatnak néhány tájékoztató adatot: →élettartam.
fajok közötti küzdelem: →létért folyó küzdelem; →versengés.
fajok száma: tekintve, hogy a természetben semmi sem állandó, csak a változás, nagyon nehéz megbecsülni is a fajok számát. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy vannak bizonytalan helyzetű fajok, ill. alfajok.
Pontosabban a rendszerbe sorolást illetően nem alakult ki minden faj tekintetében egységes vélemény: pl. a →caninde ara sokáig alfajként, újabban önálló fajként szerepel az állatrendszerekben - aztán mégse; másokról beigazolódik a sejtés, hogy csak alfajai egy fajnak. Mindemellett el kell fogadnunk a BirdLife adatait, melyek szerint ma a Földön közel 10 000 fajt, 22 000 alfajt tartanak nyilván a http://www.bsc-eoc.org/avibase/avibase.jsp?pg=checklist&lang=EN honlapon arról is tájékozódhatunk, hogy a Föld kisebb-nagyobb tájegységein milyen fajok élnek, illetve fordulnak elő. Eszerint (lásd: checklists) hazánkban 399 fajt jegyeznek, ebből fenyegetett faj 12, s éppen csak megmutatkozó 4.
Ezen felül vannak az ún. veszélyeztetett fajok, amelyek bármely pillanatban eltűnhetnek a Föld színéről (St. Lucia-papagáj).
Mások az ún. "bizonytalan helyzetű" kategóriában szerepelnek, amely annyit tesz, hogy nem igazán tudjuk, mi a helyzet a populációval.
(Hogy arról már ne is beszéljünk: mily vitákat kavar egy-egy a nemzetségek között meghúzandó határ a szakma berkeiben.)
Az itt, ott tapasztalható bizonytalanságok mellett ma a madárfajok számát mintegy 8600-9300 fajra becsülik.
Érdekes és elgondolkoztató, hogy Brehm még 10-12 ezer madárfajról tett említést. A nála szereplő adatok szerint
Dél-Amerikában* 2500,
Afrikában, a Szaharától délre 1750,
a Palaearktis** területen 1100,
Új-Guineában 500,
Szumátrán 430,
Borneón 420,
Jáva-szigetén 340,
Celebeszen 210,
Madagaszkáron 190 és
Új-Zélandon 50 madárfaj fészkelt.
(* csak magában Ecuadorban 1200 fajt feltételezett;
** Európát, É-Afrikát és Ázsia nagy részét felöleli)
fajbesorolás-változások: http://www.ornitaxa.com/SM/GenChange/GenericChanges.htm és http://www.ornitaxa.com/SM/Split/SplitFinches.htmfajrokon: rokon faj.
fajspecifitás: valamely biológiai sajátosság meghatározott fajra jellemző módon való érvényesülése.
A laikusok nem nagyon szoktak különbséget tenni faj és fajta között. Pedig ez elengedhetetlen, a faj az előző hozzászólásban körvonalazódott, mielőtt elővesszük a fajta meghatározását, nézzünk még néhány a témához kapcsolódó címszót!
fajgyarapodás: →speciáció.
fajhibrid előállítás: állattenyésztési eljárás, a keresztezés egyik fajtája, mely során két klb. fajhoz tartozó hím és nőivarú egyedekből állítunk össze párokat.
E módszernek a létjogosultságát is az eredmény igazolhatja. Akkor van értelme, ha az utódok valamilyen szempontból értékesebbek az ősöknél.
Vagy pl., mint ami révén a kanáriba sikerült bevinni a piros faktort: ti. a tűzpinttyel való keresztezés révén.
A galambtenyésztésben az eljárásnak nincs különösebb jelentősége, mert a szóba vehető fajok és a házigalamb keresztezése leggyakrabban steril utódokat eredményez.
Egyes adatok szerint csak az ázsiai galambbal való keresztezése sikeres, mások szerint (Pásztor János) a balkáni gerlével is sikerült termékeny utódokat előállítani.
Fajhibrid előállításának nincs esélye eltérő kromoszómaszámú fajok esetében. A szabad természetben a fajok keveredésének, pontosabban az értelmetlen “szaporodási kísérleteknek” egy sor örökletes tényező állja útját: ilyen pl. az eltérő udvarlási gesztusok sora. Az egyik mozdulat az adott fajon belül tetszelgés, más faj etológiája szerint pedig éppen ellenkezőleg egy készülő támadás jelzése. Ez különösen a réceféléknél bír jelentőséggel, hiszen ott a klb. fajú tojók közismerten hasonlítanak egymásra, minekután a gácsérok tévedését a természet ilyen násztánc-motívumok klf. értelmezésével zárja ki.
Az ember kezébe az inszemináció révén komoly lehetőség került a fajhibridek előállítása terén, és az állattenyésztés él is ezzel az eszközzel.
Előfordulnak véletlen esetek a http://www.hybrid-ara.de/hybriden/hybriden.htm honlapról kiderül, hogy sárgamellű kék ara esett szerelembe zöldszárnyú arával, s frigyükből egy fajhibrid keletkezett, mely lassan ivarérett korba kerül. Hogy termékeny lesz-e az nagy kérdés. Ugyanez a helyzet a hódmezővásárhelyi Hegyi Ferenc tenyészetében keletkezett arahibriddel. www.hegyiferenc.gportal.hu.
(→pasztázás; →harlekin ara; →kacsafajták és hibridek a hazai tenyészetekben; →kanárihibridek; →keresztezés; →hibrid →harlekin)
faji bélyeg, jelleg: a fajok rendszerezésénél figyelembe vett jegyek, amelyek az egyik faj egyedeit megkülönböztetik más fajok egyedeitől.
Elkülönítő értéküket rontja, hogy vannak átmeneti fajok. (→fajmeghatározás)
fajidegen: az adott faj szervezetei számára, a szervezetbe kerülve ártó hatást fejt ki. Ellene kilökéssel próbál védekezni a szervezet.
fajképződés: új fajok kialakulásának folyamata, amely végbemehet egy faj lassú, fokozatos időbeli transzformálódásával, továbbá két v. több fajra való fokozatos szétbomlásával (fajgyarapodás →speciáció), ill. viszonylag gyors változással, gyakran nagyobb rendszertani egység átlépésével, kivételesen egyetlen nemzedék alatt interspecifikus hibridek poliploidálódása révén.
Lényegében a genetikai variációt fokozó és az azt gátló, korlátozó, ill. irányító tényezők kölcsönhatása révén megy végbe.
E tényezők biztosítják a fajok állandó alkalmazkodását az adott környezeti feltételekhez, viszont e feltételek állandóan változnak, ennek megfelelően szükségszerű, hogy a fajok is változzanak.
Új fajok: http://www.ornitaxa.com/SM/New/NewSpecies.html
fajkeveredés: →keresztezés.
A minap jártam egy fórumon, ahol arról elmélkedtek, hogy a 2003-ban elfogadott fajtaleírás ugyan hol lehet, hol lehetne elolvasni...
Szóval a jogosítvánnyal rendelkező testület elfogadta egy fajta leírását (én azért különbséget tennék fajtaleírás és sztenderd között) és ezzel befejezettnek tekintette a ténykedését.
Hát furcsa!
Azt már csak remélhetjük, hogy a bírálatok a leírás alapján történtek.
Azt meg nyilván nem remélhetjük, hogy a tenyésztők a leírás alapján végezték a tenyésztői munkát...
Szóval van itt némi zűrzavar, ami nyilván nem szolgálja a tenyésztés színvonalának emelését.
Valószínűleg e területre is ráférne egy alapos tisztázás - a lexikon segítséget nyújt ehhez is.
Tartsatok velem! Kezdjük a fajjal:
faj, species (lat.): az élőlények rendszerezésének és egyben az evolúciónak egyik alapvető egysége, mely általánosságban egymáshoz lényegében hasonló, öröklődő sajátosságaikban megegyező élőlények populációiból áll. Más szavakkal: ha fajról beszélünk, akkor szaporodási közösségről van szó, legalábbis potenciális szaporodási közösségről, amely egyedei közös génkészlettel (gene-pool) rendelkezik
Változó, egymástól többé kevésbé elhatárolható, mégis egyöntetű jelleggel bíró, egymás között szaporodó élő formák.
A faj, mint populáció egyedei között a gének rendszeres v. alkalmi kicserélődése és kombinálódása folytán több tulajdonság variációja jön létre.
A faj fogalmát a svéd Linné vezette be. és azóta alapvetően két fajfogalomnak nyert létjogosultságot.
A TAXONÓMIAI FAJFOGALOMBAN az alaktani szemlélet a döntő - a viták oka, hogy egyes eltérések megítélése szubjektív, és nem is lehet mindig éles határvonalat vonni.
A BIOLÓGIAI FAJFOGALOM az utóbbi évtizedekben született, s ennél a hangsúly a kevésbé szubjektív genetikai vonásokra, pontosabban a génkicserélődés lehetőségére került.
A faj így evolúciós egység, melyen belül alaktani széttartás, mikroevolúciós folyamatok, megváltozások is végbemennek, alfajok keletkeznek. Esetenként előfordul, hogy taxonokat az új felismerések más megvilágításba helyezzenek e változásokkal kapcsolatban nyújt segítséget a http://www.ornitaxa.com/SM/GenChange/GenericChanges.htm és a http://www.ornitaxa.com/SM/Split/SplitFinches.htmwebsite. Új fajokkal kapcsolatos információk keresésekor érdemes rákattintani a http://www.ornitaxa.com/SM/New/NewSpecies.html honlapra
Az esetek többségében a biológiai és a taxonómiai fajfogalom azonos faj körülhatároláshoz vezet, mert mindkettő a fajkeletkezés folyamatának eredményét vizsgálja, de annak csupán más-más oldalát hangsúlyozza.
Evolúciós szempontból is a fajfogalom két oldalát szokták hangsúlyozni:
az egyik oldal ,ami változik és ami változtatja,
a másik pedig az, ami elhatárolja más hasonló rendszerektől.
A Mayr-féle fajfogalomnál kulcsfontosságú az izoláció: a faj az egy olyan potenciális szaporodóközösség, amely más hasonló szaporodásközösségektől reproduktív izolációval van elválasztva.
A faj, mint rendszertani egység tagjai hasonló körülmények között magukhoz hasonló, szaporodóképes utódokat hoznak létre.
A további vizsgálódásnál lényeges szemponttá válik annak a kutatása, hogy a génkészletet vajon mi "tartja össze" és biztosítja az állandóságát, mi biztosítja, hogy átadódjon egy adott generációból a következő generációba. A választ a viselkedésbiológia abban véli felfedezni, hogy a génkészletet hordozó egyedek egymást, mint összetartozókat valamiféle jelzések kapcsán felismerik. A felismerés az eredményes szaporodás egyik nagyon fontos biztosítéka. Garantálja, hogy földtörténeti léptékben viszonylag stabil génkészlettel rendelkező "rendszer" jöjjön létre, továbbá biztosítja, a közösségbe való beilleszkedést és a viszonylag stabil niche-foglalást, ill. a más fajoktól való elkülönülést.
A faj elhelyezkedése a rendszertan fogalmai között: rend→család →faj →alfaj (fajta) →változat (→tájfajta; →fajmeghatározás; →fajok száma).
http://tetel.info/biologia/a-biologiai-fajfogalom.html
fajállat: fajtatiszta tenyészállat.
fajbaromfi: fajtatiszta baromfi.
kiállítás: rendezvény, melyen valaki(k) a munkái v. valamely területen
(pl. galambtenyésztés) elért eredményei alapján szeretne bemutatni v. valamit felkínálnak a nagyközönség számára megismerés céljából.
Előfordul, hogy egy szakma (kisállattenyésztők) lép ki a nagyközönség elé, hogy felmutassa, egy adott időszakban mire jutott, melyek a fejlődési irányok, s a kiállítás által akar visszajelzést kapni a legszélesebb közvéleménytől a céljait illetően.
Utóbbira példa a képzőművészek 2 évenként megrendezett bienalléi. Az előbbiekre példa egy gyár v. egy egész iparág termékeit és helyzetét bemutató rendezvénye, ill. egy helység saját történetét bemutató kiállítása.
A kiállítás az időtartamát tekintve lehet
időszakos,
egyszeri, alkalmankénti v. rendszeresen sorra kerülő;
v. állandó, illetve
vándorkiállítás.
Azt is természetesnek vehetjük, hogy pl. Japánban a kiállítások is másként zajlanak, mint ahogyan azt mi Európában megszoktuk:
http://www.youtube.com/watch?v=hhUfeofNa6c
http://www.youtube.com/watch?v=efwuxkZ86rI&feature=relatedhttp://www.youtube.com/watch?v=_rQI6yA6JcY&NR=1
Élő kiállítási "tárgyak" esetében nehéz volna állandó kiállításról álmodozni, hiszen a kiállításokon jogos elvárás, hogy a kiállítás tárgyát a legkifogástalanabb állapotában, a legelőnyösebb helyzetben mutassák be.
(Videó: Hogyan kell felkészíteni baromfit kiállításra? Katt: How to wash your broiler in preparation for showing)
Az állatok pedig vedlenek és pl. a kiállítási kondíciót a végtelenségig fenntartani lehetetlen, mi több hosszabb távon sem lehetséges. Ez a magyarázata, hogy pl. a galambászok miért rendezik az évi tenyészeredmények megmérettetéséül szolgáló kiállításukat október után és a tavaszi vedlés előtt.
A díszmadarak számára viszont a hidegebbre forduló őszi időszakban kockázatos kiállítást rendezni, tudniillik a kint teleltetett állományok október végén már nagyjából kivedlenek, és ha huzamosabb időre meleg helyiségbe visszük őket (a kiállítóterembe) akkor előfordulhat, hogy újrakezdik a vedlést. Akiállítás végén a helyükre visszakerülve pedig újra ki lesznek szolgáltatva a hidegnek - ez olyan stresszt okozhat, ami akár végzetessé is válhat. Miből következik, hogy novemberre kiírt díszmadár-kiállításra már csak korlátozott nevezésekre számíthatunk.
Tudomásul kell venni, hogy a kiállítás az állatok számára önmagában stresszhelyzet, nem is beszélve a fertőzésveszélyről. Már csupán az oda- és a visszaszállítás sok esetben bonyodalmas.
A rendezvényt lehet kombinálni más kísérőeseményekkel, ami vonzóbbá teszi a kiállítást a nagyközönség számára és a kiállítókat is érdekeltté teszi a kockázatvállalásban. Ilyen kísérőrendezvények lehetnek:
a kiállítók számára rendezett versenyek (tenyésztői verseny, fajtaverseny, kategóriaverseny);
a kiállítás témájával összefüggő konferencia v. előadássorozatok;
vetélkedő és más kulturális programok;
találkozók, kapcsolódó bemutatók;
vásár, börze;
tanfolyam, vizsgalehetőség;
ünnepség, bál;
tagfelvétel, szaktanácsadás stb.
A kiállítás lehet helyi, regionális, országos v. nemzetközi, aszerint, hogy a résztvevők köre mekkora, s a témában milyen mértékű betekintést enged.
Hazai vélelmezés, hogy a legrangosabb madarász kiállítás a COM-világkiállítás, melyre - pályázat alapján - évenként más-más országban kerül sor. A kiállítást kombinálják kísérőrendezvényekkel, ezek közül legérdemlegesebb a tagországok küldöttjeinek az értekezlete, amelyen a szervezet aktuális témáit tárgyalják meg. Hasonló jelentőségűek a szakterületek konferenciái.
A kiállítás rendezéséből fakadó feszültségek, a bírálatokkal járó komoly munka mellett kikapcsolódást kínálnak az ált. 1 hetes v. 10 napos rendezvényen a vendéglátók helyismertető sétái, továbbá a díjátadó bankett. Az utóbbin a klb. kategóriákban legjobb eredményt elérő tenyésztők vehetik át a megérdemelt jutalmaikat.
A világszervezet vezető stábja a kiállítás idején ügyeletet tart, s bejelentkezés alapján fogad bármely érdeklődő szervezetet v. saját szervezeteinek küldöttjeit a problémáikkal személyes meghallgatásra.
Sajnos a hazai gyakorlatban elmosódik a határ a börze, a bemutató és a nemzetközi kiállítás között, sőt a kísérőrendezvényként meghirdetett versenyeken a bírálatokat illetően sem alakult ki egységes szemlélet, s mindezzel sok helyütt "sikerült" a nagyközönség előtt lejáratni a díszmadár-kiállításokat.
A galambászok rendezvényei is mind kevesebb érdeklődőt vonzanak, s ez talán az ésszerű kompromisszumok hiányából is fakad.
Érdemes még megemlíteni, hogy a szakirodalmi adatok szerint postagalambot először magyarországi kiállításon 1891-ben Miskolcon mutattak be. Ezen a baromfi-kiállításon az ún. antwerpeni és belga postagalambok mellett Geszty János és Szatmáry K. Pál a galambjait "komáromi posta" néven szerepeltette.
A baromfifélék iránt érdeklődők Mekkája a rendszerint februárban megrendezett lipcsei díszállat-kiállítás, a brünni (brnói) nemzetközi és a nyitrai országos baromfi-kiállítás. Vagy említhetjük a híres nürnbergi országos kiállítást, melyen 20-40 ezer baromfit mutatnak be, rendkívüli érdeklődés mellett.
A díszállat-kiállítások (börzék) ma már hatósági engedélyhez vannak kötve. E tekintetben a 1332/2005/EK Tanács rendelet a kiindulási alap. Ismerni kell még a 41/1997. (V. 28.) FM rendeletet, melynek az állatvásárra, valamint az állatkiállításra vonatkozó általános előírásait a 7. számú melléklet tartalmazza.
Hazánkban legismertebb a Szegedi Nemzetközi Díszmadár-kiállítás újabban a Pannonia kupa
Előbbi időpontja: 2006. augusztus 18-20. között volt.
Helyszíne: Szeged, Mars tér 14., Gábor Dénes Szakközépiskola
Felv.: Vas Sándor 62/436-668; 30/254-57-54,
Szekeres János: 62/435-723; 30/544-35-93
Rácz Sándor: 70/312-31-03
(Az őszi Pannonia kupa pedig 2009-re kezd a városligeti Vajdahunyad-várhoz kötődni.)
S végezetül nem árt itt szólni, hogy a kiállítás stresszhelyzet a kiállítók és a rendezők számára is. Hogy a dolgok ne fajuljanak el, s a súrlódások józan érveléssel csökkenthetőek legyenek, a vitás helyzeteket meg lehesse előzni, ill. ha bekövetkeznek gyorsan, zökkenőmentesen meg lehessen oldani, nagyon fontos, hogy a rendező bizonyos szabályok betartását önmagára és a kiállítókra nézve is még a kiállítás meghirdetése előtt írásban rögzítsen: ezt az általános gyakorlat szerint KIÁLLÍTÁSI SZABÁLYZATNAK nevezzük. S jóllehet mindenhol vannak helyi sajátosságok, egy az általános irányelveket rögzítő keretszabályról egyetlen ország sem mondhat le büntetlenül.
Ez a nálunk fejlettebb kiállítási kultúrával rendelkező országokban evidencia, a regionális rendezvények besorolása, minősítése éppen azon múlik, hogy bizonyos szabályrendszernek milyen mértékben képes a rendezvény megfelelni.
A kiállítási szabályzat kiegészítő anyaga az országos érvényű sztenderd, ill. a bírálatok rendjének szabályai.
(→minősítés; →osztályba sorolás; →bírálat; →tájékozódási reflex,http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/jogszabhiv/41_1997_V_28_FM_rend_1_sz_mell_klet_1_sz_f_ggel_k.html)
kiállítási galamb: a galambfajták között vannak, amelyeknek két típusát ismerik, mint pl. a kingnél.
A kiállítási formát az ember által sokszor önkényesen, divathóbortból (formalizmus) v. szakszerűtlenül megválasztott sztenderd felé próbálják közelíteni. Az ún. haszonváltozatnál a gazdaságos termelés az elsőrangú és jóformán egyedüli szempont.
Persze a korszerű állattenyésztés mindig törekedett arra, hogy felismerje és értékelje azokat a küllemi jegyeket, amelyek a biológiai érték felé, a hasznos felé mutatnak, s ennek érdekében (→biológiai szép) nyugodt szívvel vállalja az ésszerű kompromisszumokat.
Ha innen nézzük a kiállítási típusok létjogosultságát, akkor azt kell mondani, hogy a sztenderd bizottságok és a bírálók felelősége: ne tátongjon tartósan szakadék a két típus között, mert annak a fajta látja a kárát.
kiállítási kalit: →sztenderd kalit.
Nyilván a kifejezés (kiállítás) sem mindenki számára jelenti ugyanazt. A lexikon próbát tesz arra, hogy közelítse az álláspontokat.
Az ember már csak olyan, hogy ilyenkor kiállítási idényben nem fér a bőrébe.
Sajnos a székesfehérvári barátaim meghívásának nem tudtam eleget tenni, pedig ők a bírálatnál is számítottak volna rám.
Aztán nagyon kacérkodtam a gondolattal, hogy Nyíregyházára "benézek". de az se jött össze, mert lányomnak egy nagyon fárasztó párbajtőr bajnoksága volt éppen akkor.
Árki Imre is hívott...
És most kaptam egy plakátot a gyulaiaktól. Hát nagyon-nagyon elkezdtem vágyakozni, de félek, hogy nem jutok el, pedig igencsak érdekelne, hogy mennek az országnak abban a fertályában a dolgok madarászberkekben.
Valahol olvastam, hogy csak egyszerűen nem akarnak ezzel foglalkozni. A teljes kiviteli tilalom kevesebb macerával jár. Ha meg "szabályozni" kell, akkor kiadják a kilövési engedélyt, oszt jónapot!
Hát igen a szabadtartásnak vannak előmyei, de hátrányai is. Én is, csak azt tudom javasolni, hogy madárhálóval fedje le azt a részt ahová kiengedi az állatokat a vadmadarak ellen. A rókák ellen a keritésre kivülre un. gallért kell tenni, mint a cirkuszban, hogy az állatok ki ne ugorjanak. Esetleg egy jó kutya amelyik be van tanitva az állatok védelmére.
A kakaduk lelövését az Ausztrál hatóság azzal indokolja, hogy ne jusson ki a madár az országból. De hiába a védekezés már a világon nagyon sok a kakadu, de ha jól tudom csak a rózsás kakadura van kiviteli zárlat.?
kaptam ezt az értesítést, sajnos csak ma, de azért remélem, még lehet, hogy van, aki időben szerez a rendezvényről általunk is tudomást.
A levélíró jelzi, hogy a Madárbarát-lexikon anyagából szeretnék az ismertetőket összeállítani - ami igazán megtiszteltetés számomra, természetesen engedélyezem, és ez úton is szívből kívánom, hogy a rendezvény sikeres legyen.
Jó messzire kerültünk a problémától, és lett egy új problémánk
Az eredeti: mit tegyen szegény tanyasi barátunk, aki reggel kiengedi a csirkéit, s este szeretne ugyanannyit visszazárni a baromfiólba - na erre nem tudtam neki azon kívül semmi okosat ajánlani, mint amit tán Ladybee is javasolt, hogy hálózzon be egy területet.
Tántalán van más emberséges, hadd mondjam madárbarát megoldás is. Na, ebben szeretném, ha megnyilatkoznátok...
A másik probléma nagyon elméleti, s arra, mint törvénytisztelő állampolgár, magam is csak nemet mondhatok.
De kétségtelen, hogy az ember és a madár kapcsolata sem mindig és mindenhol harmónikus.
A napokban, amikor valamit kerestem a lexikonhoz, ráakadtam egy ausztrál honlapra, amely gondolom, teljesen legálisan arra búzdít, hogy öljék a kontinensre betelepített mejnókat, mert zoonozisokat terjesztenek, mert összerondítják a városokat, mert táplálék- és költőhelykonkurensei az őshonos fajoknak, mert...
Szóval, aki keres, az talál indokot és magyarázatot akár a természetellenes tettére is.
Hirtelen nem találom a honlapot, de akinek van kitartása, az a Tidemann Trapp kifejezésre keresve bizonyára megleli.
(Trapp= csapda; Tidemann pedig az az illető aki ebből az elgázosítást lehetővé tevő táplálékcsapdából a jelek szerint elég szép hasznot húz.)
És tegyem hozzá soha sem fogom megérteni, hogy micsoda eszement logika tiltja a lelövésre szánt madarak szervezett formában való értékesítésre történő befogását Ausztráliában. És látjuk, hogy halomra lövik a kakadukat, amelyek pl. az USA-ban kedvencek, de hazánkban is vannak, akik szívesen fizetnének értük.
Igen tudom én vagyok a bűnös mert nem olvastam vissza. Tudom Ti mind madár barátok vagytok, hisz tőled kaptam cd-t madarkról. Ladybee pedig azt is elnézte, hogy a tavából a halat a gém ellopja, ha jól emlékszem le is fényképezte. Gondoltam valami vam benne, hogy le kell lőni, csak nem értettem miért.
A rigó, cinege, veréb is része a faunának. De ha a karvalypár naponta átlag hármat elkap, az egy évben, a fiókanevelést is beszámítva, 1000 évekesmadár ! És még nem számoltam hozzá azt a 3000 fiókát, ami szülők híján elpusztul. Nálunk évről évre ez van. Egyáltalán nem csodálom őket. Nem a nyomorult galambok miatt aggódom !
De remélem, rajtad kívül mindenki tudja, hogy mi itt valamennyien madárbarátok vagyunk. Természetesen Ladybee is.
Amúgy, úgy gondoltam, hogy felteszem ide a lexikonból a csapda címszót, de akkor most inkább mégsem!!!
Inkább valami semlegest:
DINORNITHIFORMES: a kihalt ősmadarak egyik rendje Új-Zélandon.
Életüknek a maorik betelepülése vetett végett, akik rövid idő alatt valamennyit kipusztították.
dió(Juglans regia): a közismert diófa csonthéjas, bontatlanul hosszan tárolható, nagy energiatartalmú termése, melyet nagyobb papagájok táplálékában nem lehet nélkülözni.
Az arák könnyedén feltörik. Más madaraknak meg kell roppantani.
Magas olajtartalmú termése nagy tápértékű energiaforrás.
A dió, tekintve, hogy kedvező arányokban tartalmaz nagy energiatartalmú olajokat, az átteleltetést és a vedlést is kedvezően befolyásolja.
Naftokinon, juglont és hidrojuglon glikozid valamit flavonoid és telítetlen zsírsavai illetve más illóolaj tartalma pattanások, aranyér, bélpanaszok enyhítésére is alkalmas, továbbá vértisztító hatású.
Darálékával a lágyeleséget is fel lehet javítani. Egyetlen hátránya, hogy a túlzott fogyasztása elhízást okozhat. Fotó: http://www.terebes.hu
Pomtosan nem tudom miért is kelleme lelőni a Ragadozó madarakat? Nekem galambjaim, disztyúkok és fürjeim vannak. A galambokon kivül mind volierben vannak, tehát a ragadozó madár nem fér hozzá. A galambok kint vannak szinte egész nap, de talán havonta esik egy-egy áldozatul, pedig itt a Zseic-ben van sok ragadozó madár(szerencsére). Én láttam már hogyan fogja meg egy karvaly(?) a galambot, de nem zavartam el. Csodálatos volt látni, hogyan vadászik. Egészen más volt mint a filmeken.
Kaptam értesítést, hogy a hazánkban megfigyelt madárfajok száma eggyel gyarapodott:
kékfarkú(Tarsiger cyanurus - Blauschwanz - Red-flanked Bluetail): 14 cm nagyságú rigóféle a Himaláján és Nyugat-Kína magas hegyein. Nehéz felfedezni, mert nagyon félénk. A farkával idegesen billegtet. Fotó: Atle Ivar Olsen
Viszonylag egyszerű tollazat jellemzi. A hím hátoldala kékesszürke, a vállon kobaltkék díszítéssel.
A has krémszínű. A test oldalt narancsos. A fehér homlokcsík a szem fölött sem szakad meg.
A tojó olajbarna, alul halványabb. A torok fehéres.
A talajon fészkel, de a fák lombkoronájában is rovarászik. És legszívesebben magas fa csúcsán énekel. A hangja leginkább a vörösbegyére emlékeztet. Éjjel is megszólalhat.
Újabban felfigyeltek arra, hogy nyugat felé terjeszkedik. Már felbukkant Északkelet-Finnországban is.
Karvaly tojó, vagy héja lehet a tettes. Sas imitáció nem ér semmit, legjobb lenne könnyű vékony hálóval, (Netlon, Raschel) amit a seregélyek ellen is használnak, befedni a kifutót, amíg meg nem nőnek a csirkék.
Érdekes, hogy a 2 kép nem akart a helyére menni!
E módszernek a létjogosultságát is az eredmény igazolhatja. Akkor van értelme, ha az utódok valamilyen szempontból értékesebbek az ősöknél.
Vagy pl., mint ami révén a kanáriba sikerült bevinni a piros faktort: ti. a tűzpinttyel való keresztezés révén.
A galambtenyésztésben az eljárásnak nincs különösebb jelentősége, mert a szóba vehető fajok és a házigalamb keresztezése leggyakrabban steril utódokat eredményez.
Egyes adatok szerint csak az ázsiai galambbal való keresztezése sikeres, mások szerint (Pásztor János) a balkáni gerlével is sikerült termékeny utódokat előállítani.
Fajhibrid előállításának nincs esélye eltérő kromoszómaszámú fajok esetében. A szabad természetben a fajok keveredésének, pontosabban az értelmetlen “szaporodási kísérleteknek” egy sor örökletes tényező állja útját: ilyen pl. az eltérő udvarlási gesztusok sora. Az egyik mozdulat az adott fajon belül tetszelgés, más faj etológiája szerint pedig éppen ellenkezőleg egy készülő támadás jelzése. Ez különösen a réceféléknél bír jelentőséggel, hiszen ott a klb. fajú tojók közismerten hasonlítanak egymásra, minekután a gácsérok tévedését a természet ilyen násztánc-motívumok klf. értelmezésével zárja ki.
Az ember kezébe az inszemináció révén komoly lehetőség került a fajhibridek előállítása terén, és az állattenyésztés él is ezzel az eszközzel.
Előfordulnak véletlen esetek a 
