Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Ó bűnnek súlya, visszatartó hatalma, halálba vivő mérhetetlen szívet beborító köd
Ki bűnös, annak kegyelemre joga van, őt illető kegyelmének mértéke ép akkora, mint bűnei tengere, s elég egy sóhaj, elég egy szívből jövő tekintet, elég egy szó, Kegyelem jön szívét megnyitni, megnyitni Szeretetnek, megnyitni mosolygó éneknek, megnyitni boldog mindent betöltő csendnek, megismerni a láthatatlant, megismerni, ismeretet nyerni
Ó kinél bűn súlya rettenetes, szív útja küzdelemmel terhes, ó letenni ismeretet, s bűnbánatot mint palástot viselni, ó küzdelem
Alázatot vinni, lépcsőn mindig lefelé járni, ó Veled szent Szeretet
Téged látni éjszakában, álom udvarában
Reád nézni felkelő nap sugarában
Téged látni minden művedben
Téged kísérni a nap minden percében
Sebeid oltalmából ki nem lépni
Szívedet a pusztában is érezni, élni
S szereteted ölelését öleléssel viszonozni
Akaratot érted lábad elé tenni
Keresztedet mint tüzet, szeretet Forrást átélni
Szenvedést örömmel égve kérni
Lépést Feléd minden pillanatban tenni
Reád nézni hit erejével
Reád nézni, kérni, kérni
Reád nézni, szeretetet szeretettel egyesülve Szeretet elé vinni
Reád nézni, egységben lenni
Reád nézni, előtted térdelni
Reád nézni, Benned szaladni
Reád nézni, alázatod előtt könnyeket ejteni
Reád nézni, fájdalmadat vággyal enyhíteni
Reád nézni, örömödet élni
Reád nézni, bocsánatot kérni
Reád nézni, mindent felajánlani
Reád nézni, Szívedben elmerülni
Ó pásztorok, nevelőink
"Megízlelte-e valaki ott a mi Urunk édességét és jóságát? Van-e valaki itt, aki tudásban felülmúlja Istent?"
„Az én békém van veletek . Az Ecclesia új életre kel. Jöjjetek, szerezzetek örömet Uratoknak, és naponta ajánljátok fel Neki magatokat! Engedjétek, hogy hűséges gyermekekké alakítson benneteket, a világosság gyermekeivé! Változtassátok meg életeteket, szakadjatok el a világi dolgoktól, mert kicsinyeim, ti csupán keresztülhaladtok ezen a világon. Állandóan emlékeztetlek benneteket, hogy lelketek örökké él, újból és újból figyelmeztetlek, hogy változtassátok meg életeteket! Mit kér Isten tőletek? És mit kell tennetek, hogy helyesen cselekedjetek? Isten azt akarja, hogy mindennap adjátok át magatokat Neki! Teljes odaadást kér, hogy tökéletes lénnyé formálhasson benneteket. Az a legfontosabb feladat, hogy engedelmeskedjetek Isten akaratának, és ajánljátok föl Neki akaratotokat! Keressétek Őt, keressétek mindazt, ami Ő. Kérlek benneteket, ne figyeljetek a gonosz lélek suttogására, emeljétek fel lelketeket szüntelen imában! Szeretlek benneteket gyermekeim, és tekintetemet egyetlen pillanatra sem veszem le rólatok. Üzeneteinkből tanuljatok meg jót tenni, hadd táplálja üzenetünk szegény lelketeket, és vezessen vissza benneteket a tudáshoz; vezessen a Szent Bibliához, az igazsághoz és az élethez! Meg akarlak menteni benneteket az ördög hálójából. Az imádság magasabb szintjére szeretném emelni lelketeket! Gyermekeim, ma este egészen különleges módon fogok közbenjárni az Atyánál értetek. Tudnotok kell, hogy jósága által sok kegyelmet kaphattok, tudnotok kell, hogy milyen végtelenül gazdag kegyelmekben. Vágyakozzatok az Úr után, éhezzetek Rá mindig! Gondjaitokat tegyétek le, és ajánljátok fel Neki! Bízzatok Benne! Isten és testvéreitek iránti szeretetetekkel terjesszétek ki országát! Viszonozzátok szeretettel a gonoszságot, a szeretet legyen az első életetekben, legyen a szeretet a ti gyökeretek! Tartsátok féken gondolataitokat, ne ítéljétek meg egymást, mivel a ti utatok NEM az Úr útja. Igyekezzetek az Úr tetszésére lenni azzal, hogy alázatosak vagytok, és nem ítéltek el másokat. Isten még a legkisebbeknek is kinyilvánította szeretetét. Menjetek békével szeretteim, de bennünket se hagyjatok itt, vigyetek haza magatokkal! Tanuljátok meg megérezni szent jelenlétünket! Tanuljátok meg az "én" helyett a "mi" szót használni! Megáldalak benneteket. Legyetek egyek, ahogy az Úr kívánja! Ne legyetek megosztottak, mert a mennyben mindannyian egyek lesztek! Legyetek békében, és éljetek békében!”
Mindent betöltő hármas Szentség, hármas mindenség Atya, Fiú és Lélek, Ti hárman az Egy Minden mindenben Kézfogó Szeretet, hozzánk lehajló Szeretet, bűnöst felemelő Szeretet, megbocsátó Irgalom, Jóság a jóság felett, befogadó Szeretet, magába ölelő Szeretet, magát adó Szeretet Ó türelmes Kegyelem, háromszorosan Szent, szentek Szentje
Jel 12.13 Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Jel 12.14 Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. Jel 12.15 Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. Jel 12.16 De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. Jel 12.17 A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.
Hát örülök a jó hírnek, hogy Jézus mindenkit szeret, mert akkor legalább a keresztény betegek meggyógyúlhatnak általa és figyelmeztetve lesznek időben szerettei, mielőtt valamiféle katasztrófa bekövetkezne reájuk.....
Bizonyára te mindent tudsz Jézusról...., talán személyesen is ismered, mit mond ma ő?
"A KEGYKÉP TÖRTÉNETE A szentantali kolostor kezdettől fogva nemcsak a környéknek, hanem az egész Csallóköznek kedvelt temploma volt. Szent Ferenc ünnepén, Szent Antal napján, de különösen a porciunkulai búcsún (aug. 2.) olyan tömegesen jöttek a hívek, hogy meggyóntatni az itt lakó szerzetesek sohasem tudták, hanem kérni kellett gyóntatókat a közelben levő kolostorokból.
A Kegykép eredete A szomszéd községben, Doborgazon, történt 1703-ban, hogy Liszkay Márton nevű parasztlegény ökrös szekérrel akart a mezőre menni, de szerencsétlenül lépett fel a szekérre, leesett és a szekér keresztülment rajta. Nem tört el egyetlen tagja sem, de súlyos belső sérülést szenvedett, és fél évig feküdt. Ez idő alatt nem tudta mozdítani a végtagjait. Miután látta, hogy az orvosok nem tudnak rajta segíteni, a Boldogságos Szűzhöz fordult segítségért. Megfogadta, hogy képet festet, ha betegségéből kigyógyul. Betegsége csodálatos módon jobbra fordult, s hamarosan felgyógyult.
Liszkay Márton megtartotta fogadalmát. Egy pozsonyi festővel megfesttette a Boldogságos Szűz képét. A kolostor gvárdiánja megengedte, hogy a fogadalmi képet a főoltár háta mögött a falra felfüggesszék. Abban az időben a szerzetesek itt szokták a napi zsolozsmát elmondani. A laikus testvérek virágokkal ékesítették a képet; de a hívő nép is megkedvelte, valahányszor szokás szerint a főoltárt megkerülték, megérintették és megcsókolták. A kép nem volt művészi festmény, de a Szent Szűz alakja mégis olyan gyengéd volt, hogy mindenkinek megnyerte a tetszését.
A csodás könnyezés Jancsikovics Kelemen atya, aki rendkívül jámbor szerzetes volt, 1715. jún. 19-én reggel már öt órakor a templomba jött, hogy a rendes napi elmélkedés előtt magánimádságait elmondja. Amint itt imádkozott, egyszerre rátekintett a képre, s úgy látta, hogy Szűz Mária szemeiből először víz, azután vér tör elő. Nem akarja a dolgot elhinni, azért megtörli a szemét, hogy talán rosszul lát, de meg kell győződnie, hogy valóságos vérkönnyeket hullat a Szent Szűz szemeiből. Nemsokára megérkeztek az atyák és a laikus testvérek is a közös imádságra, s mindnyájan bámulva és csodálkozva nézték a vérkönnyek hullását. A reggeli misére jövő híveknek is hamar tudomására jutott a csodálatos dolog; mindnyájan odasiettek, hogy lássák Szűz Mária könnyezését. A látvány annyira meghatotta a nézőket, hogy többen a lecsöppent könnyeket kendőikkel felitatták, s akkor látták, hogy nem festék, hanem valóságos vér hullik alá a képről. A csodás dolgot csakhamar megtudta az egész környék, s egész nap seregesen tódultak az emberek a templomba, hogy saját szemeikkel győződjenek meg a hír valóságáról. Este aztán a gvárdián bevitette a képet a sekrestyébe, hogy biztos helyen és őrizet alatt legyen. Június 20-án hajnalban az őrizetre rendelt testvérek rohannak a gvárdiánhoz és jelentik neki, hogy a kép ismét vérkönnyeket hullat, s még bővebben, mint az előző napon. A gvárdián most visszatetette a képet a templomban a régi helyére, csak egy kissé magasabbra függesztették fel, hogy a nép a kezével ne érinthesse, s a vérkönnyeket le ne törülhesse. A gvárdián kérésére aztán az őrizetre rendelt testvérek megmondták, hogy hajnalban három és négy óra között kezdett vérezni a kép. Június 21-én délben, vagyis 12 óra körül újra könnyezni kezdett a kép, mégpedig sokkal erősebben, mint a két előző napon. Az atyák ismét siettek a templomba, s a gvardián két patenát, azaz tányérkát, (amelyre a pap misézés közben az ostyát teszi), hozatott a sekrestyéből, s a szemek irányából folydogáló könnyek alá tette. De ekkor már csak a bal szem könnyezett, amelyből egy nagy és három kisebb vércsepp hullott alá. Ezeket a cseppeket a vikárius egy négy részre hajtott kehelykendővel felitatta. A vércseppek a négyrétű kendőt mind a négy oldalon megnedvesítették. Június 22-én, azaz szombaton, folytonosan őrizték a képet, s várták a könnyezést, de semmit sem észleltek rajta. Vasárnap, június 23-án, hajnalban négy és öt óra között ismét könnyezni kezdett a kép, de most nem olyan bőven, mint pénteken. A jelenlevők azt látták, hogy a jobb szemből egy nagy, három közepes, és négy kisebb vércsepp hullott alá; a bal szemből pedig három vagy négy közepes és egy nagy vércsepp esett a kis patenára. Reggel aztán alaposan átvizsgálták a képet, s a kép rámáján még találtak néhány vércseppet, amelyeket Bárdy Bonaventura atya itatott fel tiszta kehelykendővel.
Az egyházi vizsgálat A csodás dolgot már az első nap, vagyis június 19-én jelentette a gvárdián a Pozsonyban lakó tartományfőnöknek, Ramocsaházy Bernardinnak, aki azonnal jelentést tett a dologról az esztergomi érseknek. Erről 1715. jún. 22-én Rutkay Remig, tartományi titkár, értesíti Sneider Dénest, a volt tartományfőnököt. Az esztergomi érsek rögtön bizottságot küldött ki, hogy vizsgálják meg a dolgot. A bizottság tagjai a következők voltak: Mednyánszky Ferenc esztergomi kanonok, Frieweisz Mihály somorjai plébános és kerületi es- peres, valamint Ramocsaházy Bernárdin tartományfőnök. A bizottság június 25-én érkezett Szentantalba, s azonnal hozzáfogott a vizsgálathoz. A képet este 10 órakor levették helyéről, s az emelet X-es számú szobájában helyezték el az asztalra. Az ablakokat és az ajtót bezárták, lepecsételték, s az ajtó kulcsát megőrzésre átadták Frieweisz Mihálynak, a kerületi esperesnek. Június 26-án több ízben felnyitották a szobát, és megvizsgálták a képet, de semmi változást nem láttak rajta. Újabb csodás esemény Június 27-én délelőtt is több ízben betekintettek a szobába, de a képen semmi nyoma nem volt a könnyezésnek. Ugyanazon a napon sokan jöttek a kolostorba, s kérték a gvárdiánt, hogy mutassa meg nekik a képet. A gvárdián a tartományfőnökhöz utasította őket, aki engedett kérésüknek és a kerületi esperest hivatta, hogy nyissa ki a szobát. Frieweisz Mihály esperes kinyitotta az ajtót, és megmutatta a képet a látogatóknak, utána ismét bezárta az ajtót és lepecsételte a zárat. Ugyanezen napon este felé megint jöttek zarándokok, akik látni akarták a csodás képet. A sekrestye mellett lévő folyosón beszélgetett a tartományfőnök a kerületi esperessel és három világi úrral, mikor a vikárius megparancsolta az egyik laikus testvérnek, hogy nézzen szét a templomban, s azután zárja be a templom ajtaját. A laikus testvér a templomban három asszonyt talált, akik azt kérdezték tőle, vajon most este megnézhetnék-e a képet, amelynek látására idejöttek. A laikus testvér megmagyarázta nekik, hogy most este nem lehet, mert a képet már elzárták az egyik szobába, s a zárat lepecsételték. A felelet után az asszonyok eltávoztak, mire ő bezárta a templom ajtaját. Amint visszajött a templomon keresztül, s arra a helyre érkezett, ahova annak a folyosónak az ablaka látszott, amelynek egyik szobájában volt a kép, meghajtotta fejét, s így sóhajtott fel: „Édes Szűzanyám, minek zárkózol el az emberek szeme elől, mikor annyi buzgó lélek kíván látni és buzgón óhajt tisztelni! Könyörülj, kérlek rajtunk!" Alighogy ezeket a szavakat kimondta, hirtelen a főoltár felé nézett, s a bámulattól majdnem összeesett, mert ott látta a főoltáron a csodás képet. Egy pillanat alatt a képnél termett, térdre borult s buzgó szívvel mondott köszönetet a Szent Szűznek. Azután kisietett a folyosóra, ahol még mindig ott állt a tartományfőnök a kerületi esperessel és három világi úrral. A laikus testvér egyenesen a kerületi espereshez fordult, s így szól hozzá: „Főtisztelendő úr tette a főoltárra a csodás képet?" Az esperes csak néz a testvérre, s semmiképp sem érti a kérdést. A testvér újra ismételi szavait, s a bámuló esperesnek váltig azt állítja, hogy a kép az oltáron van. Erre mindnyájan a templomba siettek, s meglepődve látták, hogy a csodás kép a főoltáron van a tabernákulumhoz támasztva. Bámulatukban és nagy felindulásukban alig tudnak egy Üdvözlégy Máriát elmondani a Boldogságos Szűz tiszteletére. Utána rögtön az ajtóhoz siettek hogy lássák, vajon épségben vannak-e a pecsétek az ajtón és az ablakon? Az ajtót zárva találták, a pecsét ép volt rajta; és mikor a szobát kinyitották, tapasztalták, hogy a kép nincs a szobában, pedig az ablakok be vannak téve, s a pecsétek sértetlenek. ....."
Istennek Anyja, Szent Istenszülő, Szent Szószólónk, Fény csendes Királynéja, fényed támasz, fényed Igazságosságot visszatartó, Szent Szűz
Szívedet tőr járja át, fényedet könnyeid öntözik, értünk élő Szűz
Szent Fiad Téged figyel, örömmel teljesíti kéréseidet
Ó szólj érettünk, szólj kegyelemért, szólj érettünk figyelmünkért
Egy hangon egységben, egy szívvel, szívvel imát rebegve, Irgalom lesz menedékünk, Irgalom Egy lesz velünk
Három éve Mosztárban nyaraltam a feleségemmel. Közel volt, hát megnéztük. Hiába Bosznia, a konvertibilis márkát (bosnyák pénz) el sem akarták fogadni, mecset sehol. Igyekeztünk is vissza Mosztárba. Sőt még a déli buszt is ki kellett várni, úgyhogy beültünk egy mediterrán vendéglőbe. Vendéglőkből és szuvenírboltokból áll egész Medjugorje. Állandó lakos nem nagyon lehet, csak lengyel zarándok.
Már csak az ominozus személyek jelenléte hiányzik....és akkor a szívek bizonyára hevűlten dobognának...., bár a hit csodákra éhessen tud délibábokat érzékelni... A szűz anya az ugye, aki örökbe fogadta gyermekét és mégcsak nem is szűlt..... Jézus atyai szeretete bizonyára gyermekeinek szól, akár fogadott is legyen, mint az Isten fogadott fia Jézus-nál, nem?
"... Medjugorje, a világ spirituális szíve" ("...Medjugorje, it`s the spiritual heart of the world") /II. János Pál pápa mondta Maurillo Krieger püspöknek egy magánbeszélgetésben/
Az én egyik ismerősöm is volt ott. Sokat szenvedett a hitéért, a második világháború után pl. az az ember jelentette föl, akit a háború alatt bújtatott. Sok zaklatás érte, de mégsem tudtak soha fogást találni rajta, mert lelkiismeretesen végezte a munkáját (a civil életben és az Egyházban egyaránt), nagy tudású ember volt, és szerette a közösség. Anyagi értelemben nem csinált nagy karriert, de becsületesen felnevelt három gyereket. Már idősebb korában járt Medjugorjéban, és hitében megerősödve tért haza. Nem hiszem, hogy bármi is megtévesztette volna a szívét.
Ebben most egyetértek veled. Vajon miért nem jött létre olyan vallás, amely mondjuk Jézus nevelőapját, vagy esetleg Péter anyósát Istenként imádja? :-)
Harmatot hullató Szent Szűz, könyörögj érettünk
Imáját felemelő Tisztaságos Szűz, járj közben érettünk
Szüzek Szent Szüze, oltalmazz meg minket
Szeretet Oltárát, mutasd meg mint szeressük
. Az Ecclesia új életre kel. Jöjjetek, szerezzetek örömet Uratoknak, és naponta ajánljátok fel Neki magatokat! Engedjétek, hogy hűséges gyermekekké alakítson benneteket, a világosság 
