Keresés

Reményik Sándor... Vgy most mi van?

Csak nem Csoóri Sándor???8-)

Végh Györgyöt nem ismerem, de egyértelműen magyar költőről van szó, különben írtam volna, hogy műfordítás.

CSellengő Soha :-) Passz, a fordító Végh György, de a szerző szerintem ismeretlen.

Amíg ivan kitalálja a vers íróját, jutalomként beírok egy másikat. Garcia Lorca: BALKON Lola la-lalláz csoda da-dalt. Torreádorocskák körbe ácsorogják, nézi a borbély, ajtaja tárva biccen ütemre kis koponyája. A liliomok közt, bazsalikomok közt Lola la-lalláz csoda da-dalt. Lola, aki nézte tócsa vizébe: szép-e a, szép-e a képe. /Ford.: Nemes Nagy Ágnes/

Scsedrin.

Már csak két betű maradt, mert mindketten kitaláltátok. Kit takar az escsé vagy a csées?

Carmina Burana, nem?

2.2.2

Te nem is egy cisz-moll vagy, és főleg nem belekontár, hanem egyenest Az okos lány, habár az egy másik műve a megfejtett zenei kapcsolatnak. Ma volt ugyanis 69 éve a mű ősbemutatója Frankfurt am Main-ban. A maradék két betű már nem lehet nehéz egy OKOS LÁNYnak, de írhatja más is, és ha volna T benne, lehetne Tamás is.

Kedves Mindegy, nem szeretnék nagyon belekontárkodni, de úgy vélem, a Carmina Burana-ról van szó. Carl Orff a zeneszerző, ebben is biztos vagyok.

Igyexem aktualitásokkal szórakoztatni a T. Fórumtársakat. Egyúttal a "Jáccunk !" topicot is részben áthelyezem ide, hiszen az alábbi versnek se a címét, se szerzőjének teljes nevét, se a zenei kapcsolatban rejlő neveket nem adom meg, csak 3x2 betűt, az elrejtett 3 név-cím első betűit. A feladat tehát: a VERSBŐL kell kikövetkeztetni a szerzőt, az inspiráló mű szerzőjét és a zeneszerző művének címét, amely a vers címe is. Más segítség tilos ! Hány felé élek, istenem ! a házam itt van, ott a kenyerem, asztalom holdsütésben, székem fagyban, szemem sajdúló gyászban hagytam. Csellengő napok pásztora - vagyok a Mindig, vagyok a Soha, szakadt estéken nő alszik velem, vagy a gyöngyöződő, kifáradt végtelen. Budán vagy Pécsett, egyre megy - ott gyúlok föl, hol kedvem tönkre megy, ott éledek, hol mások föllazulnak, borért és bánatért vagy altatókért nyulnak. Talán ha volna otthonom s körülmoházna gyöngéd oltalom, ez a világ mézesen rámtalálna s mint édesfiát, jóízün fölzabálna. Hát élek, ahogy élhetek, avas deákként mondok éneket, torkom reszel, hangszálam sodrott birkahúr - nem leszek soha pártfő, se tisztes gondnok úr ! Végül a betűk /abc rendben/: B - C - C - Cs - O - S

Esőnek se híre, se hamva, szerencsére. A 70-es évek közepén volt olyan év, amikor valóban 40 napig esett Medárd után. Június 8.: Schumann 200 ! éves lenne négy év múlva, így ma csak egy nem kerek születési évfordulójára emlékezhetünk, verssel-zenével. SCHUMANN, PAPILLON Semmicske, fekete pillangóm, gyere már egyszer vissza. Nagyon zűrzavaros itt minden, csak a te szemed tiszta. Mi is voltál te, messzeség, csönd is, hallgatás, nyáreste, fülledt Várás a zürichi terasszon. Fenn holland siberek ültek. A kezed giccses volt, de fáradt - papillon, gyere vissza Elmegyünk valahova innét, de vissza, vissza, vissza. Így múlni el, csak lenni s múlni, ezt nem szabad, te hallod? Néha gonosz és siket éjjel hallom gyöngén a hangod. /Márai Sándor, 1923/ Papillon = lepke, pillangó, de csapodárt is jelent a német szlengben. Most meg az op.2. Papillons szólnak Jörg Demus Schumann-összes z-darabja c. albumának /13 CD, Nuova Era Records -1989/ egyik lemezéről. 298 z-darab ! Jörg Demus (*1928. 12.02. Sankt Pölten) osztrák zongorista, zenepedagógus, zeneszerző, már 14 évesen koncertezett a Bécsi Zenebarátok Társaságával, majd zongoraszakon W. Giesekingnél, karmesterszakon Josef Krips-nél és Hans Swarowsky-nál tanult. Világszerte koncertezett: szólistaként /histórikus hangszereken is/, ill. kamarazenész- ként és zongorakisérőként is. A kitűnő CD albumot a már többször ajánlott H and H Kft-nél vettem, elérhető áron tavaly, talán még van /tel.: 22 31 500/.

Holnap június 8., egy korábbi előadás meghívóján: az esőnap! Isten ments! Mensch? Esőből is Medárd, ha sok! 1810.06.08-án született Robert Schumann. "A TÜZES LOVAS" (Egy Schumann-zongoradarabra, melynek dallamára harminc éve a Szeptember Végén sorrait énekel- gettem) Egy hajdani dallam, a zongoraórák szép gyöngyszeme csillan most nap-nap után, Idő viszi benne 'sötét lobogóját' s az arcom előtt suhogatja puhán. Hogy szállt ez a dallam az otthoni utca vén házai közt tavasz-alkonyaton, s hogy tette beléje a nyurga fiúcska Petőfi szívét komor-álmatagon! Oly rengeteg év 'eliramla' azóta, s hullt annyi 'virág' el és annyi leány, és mennyi legény! Az Idő letarolta, s a 'tél dere' már 'megüté' koponyám. De most is hajdani furcsa borongás, baljóslatú gyász üli meg szívemet, erősbül a dallam - már templomi zsongás, a dombra kifordul a gyászi menet, megállnak a dombon, a sírt körülállják, és zendül a zsoltár és zúdul a rög, siratva siratják a csalfa leánykák a nyurga fiút, kinek álma örök... /Jékely Zoltán/

Hogy ne legyen Könyvhét Bartók nélkül ! BARTÓK SUITE / 3.tétel Lidérc Nefelejts-réten fűzfa-berekben hajlik a lila láng, ide-oda lebben. Százkaru komló nyög kusza kínban. Puhalehü vadvizek éjszeme villan. Táncol a lila láng, várja babája: tulipiros óbor a kocsmaszobába. Az apád beugrott, lépcsőt vétett. Ha hazajön, elveri mind, akit érhet. Didereg az utifű, tátog az árok. Siess ki rózsám, megölel a párod. /Weöres Sándor/

Nem, s M.I.!

N-M- s-M- i!

Legújabb dadaista versem, kéremszépen: (Csak a dadaista művészet elszánt rajongóinak, mert másoknak nincs fülük az ilyesféléhez) ZENEkÖLtÉSZ & ZENE & költ&zet

2.1.2

Hát igen.

Teljesen igazad van, ezért fordítják le az operákat pl., de azért az eredeti az igazi. Soxor egy vers fordítása meg jobb, mint az eredeti. Furcsa és fárasztó egy vetített szövegre figyelni előadás közben, vagy szövegkönyvet lapozni. Meg: ki tud latinul, spanyolul, olaszul stb. Nem sokan. A nyelvek is különbözők, egyik alkalmasabb a befogadásra, a másik kevéssé. Milyen "nyelven" hallgatunk zenét? Stb.

[208] > Kell-e értsük a szöveget? - vagyis élvezhető-e egy opera vagy akár dal az előadás nyelvének ismerete nélkül? Erről akár vitázni is lehetne > Véleményem szerint kell, h értsük a szöveget, különben értelmetlen volna szöveget tenni a zene alá. Amúgy még akár élvezni is lehet a zenét szövegértés nélkül, de az már nem opera vagy dal. Próbákon a karvezető minden esetben lefordítja és mintegy elmeséli a dal/zenemű tartalmát, ami nagyban elősegíti a helyes előadást.

Tíz előtt magyarul énekeltek operarészleteket, amiről három dolog jutott eszembe: 1. Kell-e értsük a szöveget? - vagyis élvezhető-e egy opera vagy akár dal az előadás nyelvének ismerete nélkül? Erről akár vitázni is lehetne. 2. "A bűvös vadász" I. felv.-beli hármasa is elhangzott, ennek köszönhető az alábbi vers /csak az olvassa, akinek nincs Jékely kötete ! :-)) /. 3. "Az Eladott menyasszony"-ból Masenka és János duettezett, és közben az volt az érzésem, hogy a Göteborgból 1861-ben Prágába visszatérő Smetana alaposan megismerhette Erkel zenéjét, különösen a Bánk bán-t, és hathatott rá ez a cseh népi opera megteremtése során. EGY SZÖRNYŰ VÖLGYBEN . . . C. M. Weber-inspiráció Egy szörnyű völgyben valaki gyilkos óngolyókat öntött, s azóta folyton ránk lövöldöz a Sanda Vadász. lehullnak a fehér galambok körülöttünk, vergődésük a fűben: iszonyat ! Magunkat látjuk bennük. Ó, Agátha ! Hogyan kerüljük el a sorsukat? Nem volna mégis jobb talán, ha külön-külön lennénk a célpont? Hátha, belátván védtelen mivoltunk, nem tölti újra rozsdás fegyverét ...

A Csend Jajszava Szép templom, miért sikolt a csended? Talán az Isten Jajszava A torzult Emberért, kit valaha a maga képére teremtett - /Jékely Zoltán; Kismarton, 1971/

Tarján Tamás hétfőn reggel is jogosan fájlalta, hogy az idei Könyvhéten nincs az ajánlatban Bartókkal foglalkozó mű. Újból enyhítem ezt a hiányt: CANTATA PROFANA /Bartók Béla emlékére/ Nem mentünk haza ma sem, nem mentünk haza fiúk. Hiába sikálta el anyánk a késeket, hiába mosta le a görcsös asztalt. Átmetszett nyakkal, vére iszapjában hiába jajdult föl a lúd. Nem is üzentünk, nem is írtunk - mintha árvíz sodorta volna el kezünket. Húsvét nem húsvét többé, a kisöpört ház nem a mi házunk. * Ki az az öregember ott? Ül a fehér fal lidérce előtt, ül a viládvégi cigarettafüstben. Arca szétnyomott vesszőkosár. Talán minket vár, minket keres, minket szeretne látni, az ablakon túli utcában, rövidlátó életében. Ne keress bennünket, ne várj, te, dohányszagú öregember, te, kutyaól-mellű szegény. Nem vagyunk már a te fiaid. Ha ajtó nyílik, mintha kések. S ha szólunk, félrebeszélünk, mint a hamistanúk. Rádrontanánk csak, mint a légnyomás, rázkódnánk melletted, mint a villanytelep. Széthasadna a tányér, a borospohár s vállignőtt hajunk: földrészek gyökérzete, átszőné gyomrodat, s lenne belőled szőr-kosár, szőrember, fölpörzsölhető halott. /Csoóri Sándor/

Köszönöm, mindegy. Nem lett volna energiám megkeresni, pedig hogy megéri!!!

/folyt./ Nyár van, illene, hogy én se fázzam, csak búgjak fehéren, turbékoljak e hét emelet vasbeton-galambházban. Hát persze, hogy nem történt semmi, sör habzik, folyik az ulti-parti, kockázatnak elég is ennyi, minek a sebeket fölvakarni, minek akarni, fényesen hasítani bizonytalanba ! Bizony, az élet nem hagyja abba, a síron a bogarak összeragadva sürgenek, apró piros vonatok, pirosul a dinnye, mosolyt von a tök, együtt vidulnak a vevők s kofák, rogyásig telve az uborkafák. De ki látja, hogy rohadttá ért a szégyen? Hogy ekkora alázat már gyalázat? Latinovits Zoltán, gyere el hozzám nyári ruhádban, a gyöngyfehérben, hozzám, vagy értem, hozzám, vagy értem, te kisértetnek is őrült Király ! Vicsorogd rám a reményt, miképpen élve is, magadnak sereget csinálj, mondd, jön a Vízöntő-korszak, s jóra fordul még Mohács is, megfoganhat mind aki elhúllt - kerengj föl a porból, szállj föl versmondó nagyharangnak ! Gyere el hozzám, vagy értem, mindegy, pohár az asztalon, hűen várlak akár utrakészen is, mint egy mosoly, hogy rád, a csillagra szálljak. Csönd vagy te, csönd vagy te Színészkirály, te jajtalan immár, de bennem baj van: belémtestáltad Mohácsod, érzem, te holtomiglan átvérzel rajtam. Légy forgószél, őrült Színészkirály, az legalább, ki a nagyranőtt sírból szél-Krisztusként ragyogva kiszáll - bömbölj magadra, hogy vivát, vivát, hahotázd meg a Gyászbaborúltat - a mozdonykerék-nagy koszorúkat gurigáld a versemen át !

A "Mit hallgattok most? 1092. bejegyzése visszakényszerített. Köszönöm, nab ! Latinovits Zoltán: 1931.09.09. - 1976.06.04., vagyis már 30 ÉVE ! GYÁSZOM A SZÍNÉSZKIRÁLYÉRT /Nagy László verse/ Megfojtom a heroldokat, kik halálodtól hízva gurulnak, vért gurguláznak, lerakom mind a gyalázatosat küszöbére a gyalázat urának. MI történt megint, mi történt? Kicsoda ment el megint valami vérző eskű szerint szétdúlva a köznapi törvényt? Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisztus? Csak jó ripacs, vagy színészkirály? Szépség, vagy hetven kilógram színhús? - a színfalak mögött az irigység, közöny és középszer még hezitál. De színfalak mögött a vakotás, rozsda-sálas ócska lokomotívok toborozódnak a szokás szerint, párátlan prüsszögnek én amig sírok, torlasztják homlokuk egyként a gondnak s mázukat is pattogva is egyként bongnak: ez a rebellis nem az enyém, de halottam rend és szokás szerint, sorsa írva volt a tenyerén, onnan eredt meg az öngyilkos gesztus, neki is jobb már nemet ha nem int. Neked jobb már, de szemem vizével elfolynak a csillagok - mégis látom: a végállomási vakvágányon korongon lassúdan megforgatva, már tetőtől-talpig megmosdatva s mégis bűntudattal s véred ízével: magányosan reszket az ártatlan Diesel, ő, aki a végső szerepből kiölt - s lám nem dőlt össze a színház, az lett magint ami volt, noha nincs már Hamlet, de aki egy életet pitizve kitölt operett-kutyaként s bosszút nem áll. Aranyos meg édes nyár van s béke, minek ide tébolyult Színészkirály? Szemüregem árván retten a kékbe s fázom - egy elfáradt szárazvillám vérszegfű-csokorral mászik elémbe, ráismerek, ime, az Elektro-sokk, csokra: agyadról a sok kis vérfolt - Látjátok-e vicsorgó vad krisztusok? Ostor, ige-habzás immár elég volt, béke van, nyár van, ti elléphettek, vagy vázába kerültök csendéletnek a tévé-azurral bélelt hazában. - Én ártatlan - reszket az Elektro-sokk s elfoszlik hirtelen a nyári lázban. /folyt. köv./

A 3 napos családi kirándulást a pünkösdhétfői munkaszünettel lehetett lebonyolítani, így csak a Nagysallóban is fogható Bartók Rádió jelentette a zenei kapcsot, net ott még nincs. A Pünkösdről és a 86 éves Trianonról csak most emlékezem meg röviden, mert a 197130 m igen igénybevette néhány testrészemet. PÜNKÖSD Mintha a szél; a zúgás betölti már a házat. Halászok, vámosok, parasztok nyelveken szólnak. Ülünk, várjuk a lángot. Nem tudjuk még, hogy láthatatlan. /Rónay György/ MIÉRT? Miért? Ó, szitkozódva s könnyesen s borongva, Mindenhogy: árván, tépetten, sután, Csak ez az egy kérdés, e kínos, tompa, Leseng a világban. Halljátok? A nagy, Örök,hatalmas, vén kristályharang, Az ősharang, a kék menny, Ezt kongatja az őrült csenden át. Miért? /Tóth Árpád, 1920/

Mivel nem mindegy, hogy ki nyeri a nagy- vagy kisöbű lesipuskás versenyeket, és ennio vagy a v. kocsmában vagy magán, ill. formán kívül van-lehet, a sokkal szebb 201-es neki szól. De olvashatják a "Játsszunk !" téma ki-be fordítói. Megkérném végül a Dsida nicknevű fórumtársat, szálljon be a /f/órdítóan izgalmas fordító-versenybe, ha élne . . . De Dsida Jenő /1907-1938/ fiatalon meghalt, a "halálra ítéltek" fájdalmától is gyönyörű verseket, szép műfordításokat hagyva ránk örökül. Volt már vers tőle e rovatban, ahogy a zeneirodalomban is sokakat megíhlető Goethe-től. Dsida Jenő: SÍRFELIRAT Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. Talán a [151] alatt írtam be a Faust - Margit a rokkánál címen ismert részletét a német eredetiben. Dsida is lefordította: Részlet a Faustból MARGIT egyedül térdepelve: Szivem nehéz, Békém oda - Nem is lelem Többé soha. Üres a föld, Ha elmegy ő, És rosszabb, mint a Temető. Homlokom, szivem Lázban ég: Talán közeleg Már a vég. Szivem nehéz, Békém oda - Nem is lelem Többé soha. Az utcát érte Baktatom, Csak őt lesem Az ablakon: Milyen hatalmas, Büszke, szép; Szeme mosolyt szór Szerteszét ! Aranyak ajkán Mind a szók, És kezet fog És jaj, a csók ! Szivem nehéz, Békém oda - Nem is lelem Többé soha. Dagad, hullámzik Kebelem - - Oh, ha csak egyszer Ölelem ! Jól kicsókolom Magamat, És meghalok A csók alatt. Örök vita: az eredeti vagy a műfordítás szebb? Mivel 3 napra elkerekezem a Felvidékre /Nagysalló-ba/, megint vers-szünet lesz tőlem. Örülnék, ha valaki/k/ ápolná/k/ addig a tüzet, úgyis cudar hidegek járnak. Végül: mivel még nem értek hozzá, az utóbbi műfordítást és az említett eredetit jó lenne egymás mellett látni. Ha tehát valaki összemásolná azokat, kapna a túró-rudi gyáramból 203 darabot, ha együltében meg is eszi az egészet. :-