Milyen gyakori volt a személyzethiányból (tehát nem műszaki hiba, útakadály, stb.) adódó járatkimaradás a BKV-nál ill. a Volánoknál a 60-as, 70-es és 80-as években?
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1960-as évek, 1960-1969
- személyzethiányból csak b. 1967-től de volt műszak kimaradás.
Egész műszak.
Vagy délután nem váltó a délelőttös kocsira.
- műszaki okból gyakori volt a garázsban maradás vagy a vonalon való lerobbanás.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
1970-es évek, 1970-1979
A hetvenes évek legeleje és a 60-as évek vége a BKV autóbusz ágazatának fekete évei.
Ez kb. 1967-1973 között tartott.
- Rendkívüli méreteket öltött a személyzethiány, és borzalmas méreteket öltött a műszaki fekve maradás. A vonali lerobbanások nagy felelőse az Ik-556 típus volt.
- Kb. 1974-től kezdett kisímulni a személyzet hiány, majd kb. 1975-76-ra meg is szünt.
A vonali meghibásodás miatti járatkimaradás a réginek a töredékére esett vissza, azaz a régi 10-15%-ról 1-3%-ra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Mivel a BKV autóbusz ágazat "aranykora" kb. 19777-1988 közé tehető, így a személyzethiány vagy műszaki meghibásodás is az 1945-1989 közötti évek legkisebb értékére, pár %-ra zsugorodott.
Volt.
Az IK-260/280 igen jó busz, de naponta 10-12 ilyen busz akkor is megadta magát.
Ha azokat is beleszámítjuk, melyeket a vonalműszak, kint a helyszínen megjavított és emiatt csak 1-2 kört hagytak ki, akkor a napi kb. 1700 kocsiból, talán 20-30 lehetett érintett.
Az 1977-1988 közötti években, hullámzóan de volt személyzet hiány.
BKV szinten talán napi garázsonként 0-3 start maradt el.
Hat garázs volt.
