Mottó (vagy ars poetica):
"A keresztény felfogás, hogy a világot gonosznak és csúnyának találják, gonosszá és csúnyává tette a világot."
(Friedrich Nietzsche)
Jézust az evangéliumokban a próféták által megígért Messiásnak igyekeznek feltüntetni, ez a Péter-Jakab közösség hagyományának az eredménye, nem is lehetett pogány Messiásnak beállítani, hiszen arról egyetlen prófécia sem beszél. A Máté által említett eredeti idézet sem a Messiás pogányságát, hanem az Ézsaiás szöveg az Izráel uralkodóját emlegeti:
Ézsaiás 9, 7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké.
De Máté ezt figyelmen kívül hagyva próbálja Jézusra alkalmazni, ezért csúsztatásokat helyez el, az Ézsaiás szöveg
1. nem szól Galileáról, hanem annak a földnek a korábbi korszakáról, amikor még Zebulon és Naftali neve volt (nem pogányok Galileája, hanem pogányok határa vagy területe). Földrajzilag sem a Jordánon túl van Galilea, hiszen az Izrael felett van a Jordánon túl pedig keletre van akkoriban az Asszír, Ammon, Moáb földje.
2. a két idézett sor sem vonható össze, ahogy a régebbi keresztény fordítások áttolják az első sort a 9. fejezet bevezetőjének (lásd Károli, King James fordítás, Vulgata). Ezzel szemben a mostani új fordítások megegyeznek abban, hogy a Zebulonos sor Ézsaiás 8. fejezetének befejezéseként annak előző tartalmára vonatkozik, míg a "világosság támad"-ot tartalmazó sor, a 9. fejezet nyitányaként Izrael népére vonatkozik (láss minden új Ézsaiás fordítást, az alábbi linek találsz bőven).
Nos Máté nem a Messiás pogányságára céloz az idézettel, hanem arra, hogy a népnek világosság támad és ezt megjövendölte a próféta mert Zebulon és Naftali (Galilea) földje Jézus lakozásának színhelye. Mátéval szemben jól mondták az írástudók, hogy Galileából (Zebulon és Naftali földjéről) nem támad próféta, mert a helyére rakott Ézsaiás sorok nem értelmezhetőek úgy, hogy a "világosság támad" Ézsaiásnál Zebulon és Naftali földjéről eredt volna. Máté azért csúsztat, hogy azt próbálja igazolni, hogy mégis ered Messiás pogány földről. Nem pogány messiás, hanem pogány földről. Nem ugyanaz.
Az Ézsaiás szövegre visszatérve világos, hogy a szolga alatt Izraelt kell érteni, mivel Ézsaiás minden esetben Izrelre vonatkoztatja, ehhez természetesen el kell olvasni Ézsaiás többi fejezetét is. Ennek a szakasznak a szenvedő szolgája nem hal meg közvetlenül a szenvedés végén, szenvedése nem halálos, hanem csak sebesítés, mégpedig betegség általi megrontás, amelynek végén magot lát, és amely szenvedés elmúltával napjai meghosszabbodnak, (nincs sem feltámadás, sem örök élet ígérete!)) azaz nem lát halált (53,10-11. ) addig, amíg "az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz." Lelkét adja áldozatul, nem az életét adja halálra, és a lelke fog látni a szenvedés által, amelynek végén hatalmasokkal fog osztozni. Ez a szakasz ellentmondásban áll a korábban már meghalt szolgával, akinek sírját gazdagok mellé helyezik, mivel ebben ugyanaz a szolga ugyannak a történetnek folyományaként nem hal meg.
A szöveg ellentmondásosságát jól magyarázza, hogy a fejezetet töredékekből rakták össze, ellenben Pál apostol spekulációját bizonyítja, hogy ezt megpróbálta alkalmazni a megfeszített Krisztus elképzelésében.
A fejezet nyilvánvalóan nem Jézusra mutató részletei:
53,2: "nem volt néki alakja és ékessége"
53,2: "nem vala ábrázata kivánatos"
53,3. "Útált és az emberektől elhagyott volt"
nem volt elhagyott:
Mt 4,25 És nagysokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.
Mt 20,29 És mikor Jerikóból távozának, nagysokaság követé őt.
Jn 12,19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
53,4: "betegséginket ő viselte"
nem volt beteg, a betegségeket gyógyította és nem viselte.
53,9: "gonoszok közt adtak sírt néki"
egyedül temették egy sírba
53:9 "gazdagok mellé jutott"
gazdag se volt mellette
53,10: "Úr akarta őt megrontani betegség által"
nem volt beteg, szenvedése sem betegségből, hanem testi sérelmekből származott
53,10: "magot lát" (itt pontosan a "magzatot lát" szó szerepel)
a próféta szerint még életében gyermeke lesz
53,10: "napjait meghosszabbítja"
nem lett hosszúéletű
53,12: "részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal"
soha nem volt egyetlen hatalmassal sem közösségben, meghalt korán, holott a próféta itt a szolga meghosszabbított életében levő osztozkodásról beszél
Erre a strófára találta ki Pál apostol a halál utáni osztozkodást, hatalmat, holott a szövegben ilyenről szó sincs.
Éppen ebben hamis az Ézsaiás 53
. Az Isten nem veti senki vétkét egy ártatlamnra,
Nem hordoztatja senki betegségét egy másik ember sebeiben,
Nem kínoztat senkit az Isten másik ember helyett,
Ézsaiás 53-nak köze nincs Istenhez, még Pál apostoltól függetlenül is.
Az Isten nem bünteti a békességet,
Jézus nem a sebeivel gyógyított, hanem a szavával, - és kézrátétellel.
De ha már igazolást keresel a mesekönyvben, tessék:
.1.Zsolt 49,8Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Az Újszövetség két helyen írja le Jézus leszármazását: Máté és Lukács evangéliumának az elején.
Érdemes összehasonlítani a kettőt pontról pontra! Sok-sok különbség mindkettő nem lehet igaz. Tehát aki szerint a Biblia Isten tévedhetetlen szava, az már itt gondban van.
Nem ez az egyetlen különbség a két családfa között, de egy lényeges eltérés például, hogy Máté Salamontól származtatja Jézust Dávid fiai közül, Lukács pedig Nátántól. A zsidók szerint egyébként a Messiásnak Salamontól kell származnia.
De nem ez az egyetlen probléma keresztény szempontból a fenti idézetekkel. Kevésbé nyilvánvaló módon, de egy ennél sokkal súlyosabb kérdést is felvetnek a fenti családfák: lehet-e Jézus a Messiás? A zsidó válasz erre egyértelműen az, hogy nem. Lássuk miért!
Az Ószövetség szerint a Messiás Júda, illetve Dávid király leszármazottja lesz. Ezt mind Máté, mind Lukács tudta, így aztán mindkettejük családfájában szépen ott is van ez a két név. Eddig rendben. Azonban a fenti két családfa József családfája. Márpedig a keresztény állítás szerint Jézus szűztől született, tehát József nem volt az apja. Így aztán nem tölthette be azt a Dávid királynak tett ószövetségi ígéretet miszerint tőle fog származni a Messiás. A zsidó Messiás nem isten, nem is félisten, hanem egy hús-vér ember, akinek hús-vér apja és anyja van.
A kereszténységnek az a doktrínája, hogy a Messiás szűztől születik egy tévedésen, mondhatni fordítási hibán alapul, az Ézsaiás 7:14 félreértelmezéséből, amely Károlinál is tévesen így hangzik: Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.
Attól eltekintve, hogy Mária Jézusnak nevezte el fiát és nem Immánuelnek (bár később persze a keresztények ráragasztották Jézusra az Immánuel nevet is, hogy beteljesedjék ez a prófécia), az eredeti szó itt almah, amely fiatal asszonyt jelent héberül. Ahol az Ige kifejezetten szüzet akar mondani, ott a betulah főnevet használja. (Lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Isaiah_7:14#Meaning_of_.E2.80.9Calmah.E2.80.99.E2.80.9D )
Tehát a kereszténység azon állítása, hogy a Messiásnak szűztől kell születni valójában egy tévedésen alapul. A zsidók nem feltétlenül ilyen Messiást várnak. Ha viszont a keresztények ragaszkodnak hozzá, hogy Jézus valóban szűztől született, akkor nem származhat Dávid házából. A keresztények ezt a problémát két módon próbálják megoldani. Az egyik az, hogy azt állítják József örökbe fogadta Jézust és ezzel örökítette rá a családfáját is. Ezzel csak az a probléma, hogy nincs ilyen gyakorlat a zsidó hagyományban. Sőt, például egy pap, ha örökbe fogad, nem örökítheti át az örökbefogadott gyermekre a papságát pap csak vér szerinti lévita lehet!
A másik keresztény megoldás az, hogy azt mondják Jézust Márián keresztül lehet visszavezetni Dávidig. Azonban egyrészt nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy Mária Dávid leszármazottja lett volna (a Biblia csak József családfáját mutatja be, az övét nem), másrészt, ha még az is lett volna: a törzsi leszármazást apai ágon tartják számon, nem anyain.
A legeslegnagyobb probléma azonban az, hogy a fenti családfák egyenesen kizárják azt, hogy Jézus legyen a Messiás! A Máté 1:11 Jekóniástól származtatja Jézust, akit az Ószövetségben Isten így átkoz meg:
Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.
(Jer. 22:30)
Lukács családfájában ugyan nem szerepel Jekóniás, viszont szerepel Saláthiel, aki Jekóniás fia volt, illetve az ő fia Zorobábel, tehát ugyanott tartunk.
Az Ószövetségben bemutatott Messiás egy Dávid székében ülő király, aki uralkodik Júdában és Izraelben és az egész világra békét hoz. Jekóniástól semmiképpen nem származhat, hiszen őt és uralkodásra törő leszármazottait Isten megátkozta!
Máté Ézsaiás prófétára hivatkozva írja le a történetét:
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek Ézsaiás 7:14
A prófécia semmiképpen sem szólhat Jézusról. Egyrészt Jézus Jézusnak nevezték és nem Immánuelnek. Másrészt itt nem szűzről van szó, az Ézsaiás szövegében, hanem fiatal nőről, ha lelkiismeretesen fordítják a héber szöveget. A legtöbb protestáns felekezet támogatja ennek a fordításnak a helyességét. A zsidó vallás keretei közt a bűnből való szabadulás, a törvény betartását jelenti és nem a páli misztikus megváltástant, ami visszatükröződik itt a gyermekségtörténetben. Jézus tanítása szerint isten megbocsát, miképpen mi is megbocsátunk, függetlenül bármiféle véres vagy emberáldozattól.
Ezt a Máté féle szűztől születést foglalja történetbe a Lukács evangélista megspékelve Jézus dávidi örökké tartó királyságával, amit Ézsaiás prófétára alapoz:
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! Ézsaiás 9:7
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Lukács 1:32-33
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Lukács 1:31
Lukács már átírja az Immanuelt Jézusra, tehát a Máténál még Immanuelként alkalmazzák Jézusra, az elnevezést, Lukácsnál pedig történetté kerekedik a szűztől születés, ügyesen elhagyja a prófétákra való hivatkozást, hiszen sehogyan sem stimmel a két különböző név. Valamint nem konkrétan azt írja, hogy szűz fogan, hanem beleírja a történetbe, hiszen Lk. 1:34-szerint maga Mária mondja, hogy férfit nem ismer. Lukács már nem idézi konkrétan, a szűztől való születést, sem, hogy honnan veszi, hanem kifejti, kerekíti a történetet. A Máté-Ézsaiás szöveget alakítja úgy, hogy szinte már felismerhetetlenné válnak idézet híján, hogy honnan veszi a szöveget, pedig az Ézsaiás 7-hez még kapcsolja az Ézsaiás 9-et is! Több esetben is megfigyelhető, hogy ószövetségi szakaszokat fejtenek ki idézet nélkül, ahogyan itt is láthatjuk, Mátétól azonban megtudjuk, hogy honnan van a történet magva, mivel ő legalább hivatkozik a prófétára.
Az általad idézett ószövi prófécia hamis eséjét számtalanszor szétszedték már.
Jézus pedig 12 saját tanitvány fogadott - Pál nem volt köztük.
Pál apostolsága : forrás Pál.
-nevet-
Persze, a magadfajta elbutitott lélek a mesét hinni akarja : a józan ész és a valóság lepattan a burokba zárt vallási elméröl. A kommunisták is igy hittek a Pártban.
Én biztos vagyok abban, hogy engem nincs miért szánnod.
Nekem nincsenek kételyeim Istennel kapcsolatban (neked igen), én nem hiányolom senkiből a gyűlöletet, megvetést- és az ezek adta lehetőségeket sem szeretném kihasználni. Bennem többnyire béke van, és én igen jól érzem magam a bőrömben.
Igazán nem tudattál velem semmit (a kételyeiden túl); esetleg akartál tudatni valamit.
(A kételyeidről pedig te magad beszéltél/írtál; nem kell azokat is ide bemásolnom.)
Az kezdő elemző számára is nyilvánvaló, mekkora eltérés van az ószövetség barbár szellemisége és vérszomjas istenképe, valamint Jézus tanitásai és a jézus által bemutatott mennyei atya között.
-- Az is nyilvánvaló lehet a kezdő elemzőnek, hogy valami oknál fogva az Ésaiás próféta könyve 53. rész nagyjából pont Jézust ábrázolja, pedig Ésaiás még igencsak azt "az" Istent ismerhette, akit te vérszomjasnak neveztél. Hogyan van ez, kérem? Tehát mi van azzal "az" istennel, akit az Ószövetség,- és mi van "azzal", akit az Újszövetség (Jézus) mutat be? Hol és miben az eltérés?
- és akkor ezzel/ezekkel kapcsolatosan nem kell nekem semmi egyebet mondanom (akkor sem kell, ha szerinted igen). :)
Nem fogok idézni a Bibliából, de: Jézus és Pál kommunikáltak - ez simán kiderül, még a kezdő elemzőnek is -, szóval Jézus avatta apostolává Pált (Sault), és Pál ugyanazt a tanítást képviselte, amit az összes többi tanítvány/apostol is.
Jézus a Messiás volt, és Jézus a Megváltó volt,- nincs itt semmi kétség (akkor sincs, ha szerinted és számodra - van).
Jézus tanításának még szerintem soha nem volt "követője", egyszer azért mert tanítása csak torzulva maradt fenn és annak letisztított értelmezése nem takarította ki a jeruzsálemiek Mózes és messiás követő torzításait másodszor nem takarították ki belőle a Pál által rárakódott megváltói teológiákat."
-- Torzulva maradt fenn? Ezt honnan...? Ha tényleg van alapja, hát feltétlenül tudassad velem, mert azáltal módom lesz ennél is jobban szeretni Jézust; szóval: mutassad be nekem a még nem torzított "teológiát", oké? Kérlek!
További kellemes (és hasznos) utánajárást kívánok neked!
De igen. Hogy leiskolázod Pascalt a polihisztort, ez nagyképűség. Az ismeretszerzés nem feltétlenül jár együtt a jellemépítéssel. Ennek nagyszerű bizonyítékát adtad.
A tények ismertetése a valóság maga, propur kérem. Az tény, hogy Pascal korában a meleg iz nem volt a lakások alapfelszereltsége, sem angol wc.
Mindez tény, mint ahogy az is, hogy ezek mind a ma embereinek ismereteiböl származó fizikai komfort. A szellemi komfort is hasonlóképpen változott - nem tehetünk róla, hogy te leragadtál az ókor szintjén, propur.
nem nagyképüség ám a kézmosás sem - de aki pottyantos latrina szintjén éli akár a szellemi életét, az nagyon elmaradott.
Továbbra is azt állítom, hogy egy tömeg-gyerekgyilkos büszke követőjének vallod magad (új belépőknek jelzem, hogy a propur hite szerinti Isten az Özönvízzel gyermekek sokaságát mészárolta le, és propur ezen istenség büszke követőjének tartja magát).
