Nagyon köszönöm a részletes választ. Nem is gondoltam volna ilyen nagy eltérések lehetnek a szláv nyelvek közt. Van még két név ami érdekelne, mit jelent a Kozek és a Krivinka ? A Podolski név a Podolia névből ered ? Elöre köszönöm a választ.
Magyar környezetbe kerülve megindulhatott a népetimológia, így el tudom képzelni, hogy az említetted Pribék a Fri(e)bert helyett keletkezett ilyen alapon. Majd ez a két forma össze is keveredhetett Fribék-ké, és ez utóbbi lejegyzése lehetne a Fribek.
Ez így komplett magyarázat, de mivel egyedi eseményeket feltételez, mindenképpen olyan feltevés, amelyet csak aprólékos genealógiai forráselemzéssel lehet bizonyító erejűvé tenni.
> A szlovákban, ha közvetlen német átvétel, milyen mechanizmus szerint lett o a második mgh.?
A hipotetikus átvett forma szótagképző /r/-rel áll, ezt máig őrzi a cseh: švagr ['ʃvagr̩]. Bár a szlovákban is van szótagképző /r/, de a csehhel ellentétben szó végen „nem tűri”. Ilyenkor a mély reprezentációban jer lép be elé: švagъr. A felszínen a végeredmény a jerhelyettesítés adott nyelvjárásban szokásos formája lesz: s mivel az irodalmi nyelv a középszlovák dialektusokon alapul, ez igen a leggyakrabban /o/. A szótő azonban továbbra is švagr-, amely megjelenik magánhangzóval kezdődő toldalék alőtt, pl. e. sz. birtokos esete (Gsg) švagra. Ennek analógiája ejtette ki a második /o/-t a kérdezett Sógrik névből is.
Hasonló, de belső fejleményhez vö. ószl. bobrъ ’hód’ > cs. bobr, szlk. bobor (Gsg bobra) , de a nyugatszlovák alapú bernoláki nyelvben, ahol /e/ az általános jerhelyettesítő, ugyanez bober.
S hogy egy olyan német átvételt is hozzak, ahol a szlovák és a magyar ebben a kérdésben nem mozog együtt: n Koffer > cs. kufr, szlk. kufor, m. koffer.
A Fribek már a XVIII. század óta magyar nyelvű környezetben van, viszont írták Fribertnek és Pribéknek is (az 'é' gyakran kerül elő korábban is, mai magyar névváltozatban is, ennek lehet jeletősége?)
Lehetséges ez magyar környezetben történt átalakulás a Friedbert/Fribert-ből?
Kramli: Vö. német Krammel, Kramml, Kramli. Ha nem ez utolsóról van szó, akkor a -li végződést magyarosodás alakította ki. Ez vélhetően a német Kramm(e) név kicsinyítő képzős formája. Ez utóbbi alapja pedig a középfelnémet kram(me) ’harc’ szó.
Fríbek: Német alapú szlávnak tűnik, de csak Németországból tudtam kimutatni, vö. itt. Ettől még lehet szorb (németországi szláv), vagy olyan cseh, aki átköltözött Németországba. Az -ek itt szláv kicsinyítő képző, a Frib- pedig a német Friebe személynév átvétele. A Friebe a német Friedbert (< ófn. fridu ’béke’ + ófn. beraht ’fényes’) név rövidülése.
> Szorb nyelven hogy mondják/írják a meisseni lakost?
Felsőszorb forrást találtam, eszerint: mišnjanski, l. http://www.lausitz.la/gramatikawsow-wokno.htm . Alsószorbot nem találtam, de a tippem az, hogy ugyanúgy hangzik, minthogy maga az alapnév is csak annyiban különbözik, hogy az /n/ eleve lágy, vö. fszrb. Mišno ~ aszrb. Mišnjo.
Ha a tőhöz nehezen illeszthető a -ski toldalék, akkor sokszor belép elé valamilyen plusz elem. Ez a legtöbbször az -an főnévi lakosnévképző, vö. Mišno 'Meißsen' :> Mišnjan 'meißseni férfi' :> mišnjanski 'meißseni', vagyis formailag ilyenkor a melléknév nem közvetlenül a helynévből, hanem a lakosnévi főnévből képződik. Ez a bővítő elem igen ritkán -ov, így egy -ovski végű lakosnév esetén alapból azt feltételezhetjük, hogy az -ov magának a helynévnek a része.
> a Sógrik honnan eredhet?
Erről azért nem írtam, mert a 9119-ben magad is jól tippelted. Az -ik kicsinyítő képző nyugati szláv, így ettől még lehetne cseh, vagy lengyel is. A Šógr- alap nem magyarázható másként, mint olyan névként, amely a magyarból került a nyugati szlávba. Ez pedig eleve a szlovákot jelöli ki, és ezt megerősíti az, hogy ez az átvétel (névként) a szlovákban mutatható ki (mint Šógor és Šogor).
A magyar sógor közszóként nem került át a szlovákba (ott is német eredetű a švagor, mint a magyarban), ennek ellenére lehet, hogy egyes nyelvjárásokba bekerült, vagy szlovák-magyar együttélés során használták. A Šógor így vagy úgy valaki ragadványneve lett, ha nem közszói alapról, akkor talán szavajárási névként (pl. ő használta a magyaros sógor megszólítást). A fiát ennek alapján nevezhették Šógrik ’kis Sógor’-nak, de ha többen is hasonló ragadványnévhez jutottak, akkor közülük az ifjabbik, kisebb termetű stb. már eredetileg is megkaphatta ezt a formát.
A mai szlovák családnévkincsben nincs Šógrik, de van Šógorka.
Zimony: Körben minden szláv nyelvben van hasonló családnév. Ebben a konkrét hangalakban (o-val) gyakorisági alapon a lengyel Zimoń családnév lehet az eredete. Ez pedig a hasonló lengyel személynévre megy vissza, amely a Simon név német Siemon alakjának átvétele.
Vrabély: Ez egy ’veréb’ jelentésű szláv közszóra megy vissza. Emiatt nem lehet megmondani, hogy a szerb-horvát Vrabelj, vagy a szlovák Vrábeľ családnév-e az eredete. A gyakoriság ez utóbbit támogatja inkább. (Itt a lengyel kizárható, mert ott az első mgh. nem a, vö. Wróbel).
Az őseim közt előfordultak Zimon és Vrabély nevű ősök. A Zimon ipolysági, saját kutatásaimban cseh-szlovák, lengyel (Zimoń alakban) és orosz előfordulásokat találtam, lehet, hogy a Seeman elszlávosodott alakja? A Vrabély hegyközi (Zemplén) eredetű. Szeretném tudni, milyen eredetűek és mit jelentenek.
Ad Indi: Az Árpád-kori személynévtár (Ászt.) az alábbi XII–XIII. sz.-i személyneveket utalózza össze: Ind, Hind, Indi, India, Inod, Iund, Und [o: Ünd?]. Az Indi családnév tehát szerintem egy régi magyar személynév apanévi folytatója. Inđija település nevét Kiss Lajos egyébként a fent felsorolt India személynévből eredezteti magyar névadással.
Ami a személynevek etimológiáját illeti, adná magát a hindi népnév, ill. az India szubkontinensnév, de egyrészt a túl magától értetődő, ámde távoli kapcsolatot jobb eleve fenntartásokkal megközelíteni. Másrészt Kiss Lajos szerint Indiát először a XV. sz. legelején lehet magyar környezetben adatolni, így ezzel 300 évvel korább előforduló személyneveket nem lehet magyarázni. Marad tehát valami konzervatívabb magyarázat.
Az Ászt. ismeri az Indrich ~ Undruch [o: Ündrüch?] személynevet is. Ez utóbbi csonkolásos rövidülése lehet az Ind. Ami az Indrich-et illeti, ez emlékeztet a cseh Jindřich-re, amely a német Heinrich ’Henrik’ (< ófn. heim ’ház’ + ófn. rîhhi ’uralom, hatalom; uralkodó; gazdag, hatalmas, magas’) keletközépnémet Hendrich alakjából származik.
De van egy másik ötletem. A magyarban ismert a szó eleji ja- / jo- / ju- ~i- hangváltakozás, vö. juhász ~ihász. Így a XIV. sz.-i Jandalaka falut ma Enlaka-ként (< XVI. sz. Iijenlaka [Inlaka] < *Indlaka < *Indalaka) ismerjük (ma Inlăceni, Románia). Így szó lehet a János személynév Jan rövidülésének *In formájáról is -d kicsinyítő képzővel kibővítve.
További lehetőség valami közszói alap: az ín ’ideg, húr; ínszalag’, óm. ín ’szolga’ (vö. mai ínség), íny ’foghús, szájpadlás’, és a -d kicsinyítő képző.
A Giebna ['gʲebna] plauzibilis lengyel név, még a helyesírása is lengyeles. Igaz, hogy a jelenlegi lengyel vezetéknévkincsnek nem része. De van Giebień ['gʲebʲeɲ], Giebienia [gʲe'bʲeɲa], Giebra ['gʲebra] stb., vö. http://www.herby.com.pl/naz_result.php?nazq=Gieb A -Cna vég nem tipikus, de alább előkerült a Michna, így itt is feltételezhetjük. Persze lehet, hogy a Giebienia változatáról van szó, ahol a második /e/ jer módjára kiesett. Ennek a lehetőségét mutatja a már említett lengyel Giebnia ['gʲebɲa] falu neve. Ez nincs benne a lengyel helynévi etimológiai szótáromban (merthogy kicsi: a falu is és a szótár is), de szerintem emögött a fenti Giebień név áll nőnemű -ja birtokos képzővel.
A fenti nevek Gieb- alapja vélhetően személynévi: a n. Gebhard (< ófn. geba ’ajándék, adomány’ + ófn. harti ’kemény, erős’) rövidülése, csakúgy mint – Kis Lajos szerint – a magyar Nyírkáta település eredeti Gebe neve esetén.
Megvizsgálhatjuk a kérdést az ellenkező irányból is. cseh és szlovák nem lehet. Ha lengyelt mondunk, akkor az alatt gyakran ukrán is értendő, de a cirill betűs Гебна a Google-ben nem ad releváns találatot. Je-ző horvát Gjebna, Gijebna alakot sem találtam, de még e-ző Gebna és i-ző Gibna-t sem. A lengyelhez képest más szláv eredet tehát gyengébb.
Van még a német. Itt akad Giebner családnév: egyrészt ennek nyelvjárási ejtése adhat -a véget (vö. osztrák schwiegamuidda, ill. türingiai schwiechamutta az irodalmi Schwiegermutter mellett); másrészt a német -er [ɐ] szláv hanghelyettesítéssel enélkül is lehet -a. De erre a puszta hipotézisen kívül nincs adat (a felvetett szláv hanghelyettesítéshez nincs pl. cseh Kibna ~ Kybna ~ Gibna ~ Gybna előfordulás).
Tehát az ellenkező irányból is a lengyel a legvalószínűbb.
* * *
Ad Podovsni: Ez nyilvánvalóan íráshiba. Vannak /ni/ végű, melléknévi eredetű nyugati szláv vezetéknevek, de ezek inkább a csehre és a szlovákra jellemzők, pl. cs.-szlk. Pokorný ’tkp. alázatos’, a lengyelre nem (Ami ott van, az is lehet, hogy cseh-szlovák eredetű). Ugyanakkor a -vsni végződés teljességgel malformált, és nem sikerült nekem sem más lehetséges formát rekonstruálnom belőle, mint a -vski alakot.
A lengyel Podowski vezetéknév már adatolható, vö. http://www.herby.com.pl/naz_result.php?nazq=Podo*ski . A cseh-szlovák Podovský nem fordul elő. Az orosz Подовский elhanyagolható településekre ad találatot a Google-on [*]. Az ukrán подовський egyértelműen csak helynévi jelző. Tehát a lengyel eredet a legvalószínűbb.
Ami az etimológiát illeti, lakosnév, de a helynévi lokalizációját illetően bizonytalan vagyok. A Wikipedia ismer Ukrajnában három Подове /Podove/ községet is: Zaporozsjében, ill. a dnyepropetrovszki és a herszoni körzetben. Ezek közül a zaporozsjei minden további nélkül lehet lengyel lakosnév alapja, azonban a település meglehetősen fiktív. Ezért nem tudom kiverni a fejemből, hogy nem a Podolski vezetéknév változatáról van-e szó. Lengyel köznyelvi alapon ez kizárható, ugyanis a Podolski-ban lágy /l/ van és az nem vokalizálódik, ill. lesz /v/-vé. De nyelvjárási alapon lehet, hogy elképzelhető. (Esetleg a név átlépett más nyelvbe, pl. a szlovákba vagy az ukránba, ahol a lengyel lágy /l/-nek hangtanilag az ottani kemény /l/ felel meg, és ott már felléphetett a nyelvjárási /l/ > /u̯/ ~ /v/ változás. Az eredmény pedig visszakerült a lengyelbe.)
[*] Az orosz találatok hiánya ellenére, miközben kutattam, jött szembe, hogy a filmbéli Rambo egyik szovjet ellensége nevének „Podovsky”-t alkották meg.
> Itt ő is egy XII. századi németalföldi családról ír, ebben közös a kettő, de a magyar ág nem a betetted ág folytatása, mivel ezek 1655-ben II. Ferdinánd császártól birodalmi grófi rangot kaptak
Nem vagyok biztos, hogy kik re utalsz az „ezek” szóval, de mintha a magyar ágra. Ehhez képest a belinkeltem családfán 1655-től nevezik „graaf”-nak, azaz grófnak a feltüntetett utolsó németalföldi generációt (Lenaert, Gerrit és Dirc nevűeket). Így mégis lehet, hogy azonosak..?
„1445. január 19-én Bulowice közelében húzták meg a határt a zatori és az oświęcimi hercegség közt. Ebben az időben a falut a Bulowski család birtokolta, IV. Kázmér király irataiban Piotr z Bulowic-et [bulovicei Pétert; tehát a tételes családnév ekkor még nem létezik. LvT] említik. Piotrról [Péterről] Bulowice örököséről beszámol Jan Długosz is a Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis c. művében.” A továbbiak a faluról szólnak.
Persze ugyanerről a településről, és a megadtam csehekről is jöhet a nemesi családtól független paraszti lakosnév.
Azt szeretném kérdezni hogy a Giebna név lengyel e, egyik ősöm Christina Giebna volt. Az is érdekelne hogy Podovski, Podovsni név azonos lehet e, egyik ősöm ezen a két néven szerepel az anyakönyvben és lengyel név e ? Köszönöm előre a választ.
Legelőször is üdv itt újra. Másodszor köszi a nyomozást.
Közben én is találtam pár dolgot még róluk. A Nagy Iván-féle Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal 3. kötete a Van Dernath címszó alatt foglalkozik velük. Itt ő is egy XII. századi németalföldi családról ír, ebben közös a kettő, de a magyar ág nem a betetted ág folytatása, mivel ezek 1655-ben II. Ferdinánd császártól birodalmi grófi rangot kaptak és a Habsburg Birodalomba 1715-ben kaptak mágnásként honosítás (honfiusítás) a török Bécs elleni ostroma során az egyik felszabadító zsoldos sereg élén szerzett kiemelkedő érdemekért. A leszármazott 4 testvér közül egy Csehországba, három a gyermekeikkel Magyarországra. Ezen gyermekek egyike bírhatta a városunk javait anno a XVIII. század közepén.
A Nagy Iván-féle mű valamikor a XIX. század vége felé íródhatott, ekkor még több Dernáthról tesz említést.
A címerükben megjelenik a linkedben található címermotívum.
Nagyon köszönöm a hasznos információt! Esetleg lehetne pontosítani a Wikipédiában írtakat a családról? Nem tudok lengyelül, de szerintem a 3. bekezdés 2. mondatától lehet érdekes, még IV. Kázmér is szerepel a mondatban... nagyon sokat segítene a kutatásaimban.
Ad Farian: Biztos, hogy nem lengyel, mert /i/ előtt az /r/ hang eredetileg lágy, és abból a lengyelben rz /zs/ hang lett. Viszont Farjan alakban része a lengyel névkincsnek. Erről viszont a Kóczián-, Viczián-féle vezetéknevek jutnak az eszembe, amelyek viszont ukránok. És valóban sok orosz Фарян-t és ukrán Фар'ян-t talál a Google. A Фар /Far/ itt teoretikusan személynév, a –ян /jan/ pedig kicsinyítő-személynévképző. Azonban a Фар /Far/ mögé még nem találtam személynévi alapot: vagy egy igen ritka görög-ortodox személynév lesz, vagy pl. a lengyel szlovák fara ’plébánia’ képződhetett.
Ad Teglovics: A /g/ hang miatt nem cseh (és nem is szlovák), hanem horvát: Teglović. Ez –ović apanévképzős származék egy Tegl- kezdetű régi személynévből. A személynév etimológiáját nem látom tisztán: vö. a magyar tégla vagy tégely szavak esetleges régi horvát megfelelőjét, ill. a horvát tegliti ’von(szol), húz; földet művel; gürcöl, megszakad a munkában’ ige.
Ad Jurák ~ Guriak: Nem ismerem persze a XVIII. sz.-i katolikus szlovák helyesírást, de az evangélikusról elmondható, hogy a <g> betű /j/ hangot jelölt. Ha ezt feltételezhetnénk, akkor akár ugyanannak a névnek eltérő stílusú lejegyzéséről is lehetne szó. Sőt a szlovák –ák és –iak képzők (itt nagyító képző) egymás helyzeti variánsai.
Továbbá a latin Georgius személynév szlovák folytatójának két töve alakult ki: Jur- és Ďur-, amelyek között nincs éles határ. Azt el tudom képzelni, hogy az érdekeltek által világosan etimologizálható Jurák név helyett annak Ďuriak változatát használták (alkalomszerűen). Ez utóbbi kezdő hangját is visszaadhatták magyaros helyesírásban <g> betűvel.
A Kuriak esetén (van ilyen szlovák családnév) viszont nem ekvivalens írás- vagy alakváltozatok cseréjéről van szó, hanem névcseréről. Ez szlovák kura ’tyúk, csirke, csibe’ + –iak nagyító személynévképző, és transzparens jelentésű, tehát aki szlovákul tud, az nem ír ilyet más helyett, hacsak tényleg a név maga nem változott meg.
Ugye Sóskútra a XVIII. sz. közepén telepítenek szlovákokat, tehát az 1782/4-es születéskor még élőnek kellett a nyelvnek lennie.
Ad Filó: nem kérdés, hogy a szláv Filip ’Fülöp’ személynév rövidülése az –o tematikus végződéssel. Mint családnév (azaz képzőtlen apanév) a szláv nyelveken belül ez a cseh-szlovák-lengyel-ukrán csoportra jellemző. A családnév-adatbázisokat vizsgálva ezek közül is kiugrik a gyakoriságával a szlovák Filo ~ Fiľo vezetéknév (pl. a lengyelben 400 személy, a szlovákban 1133+343).
P.S. Elviekben magyar is lehetne, Kálmán Béla ennek is sorolja, hiszen a Fülöp személynév itt is rövidült Fül alakúra, amelynek volt Fil változata is, de magas hangrendű tőhöz mély hangrendű –ó kicsinyítő képző feltételezése aggályos. Nem zárható persze ki, de más esetekben konzekvensen a magas hangrendű képzőt kapja meg (vö. m. Füle ~ File, Filke, Filkő), tehát végül is hangrendileg semleges tőről sem beszélhetünk.
A Bulyovszky név honnan eredhet? Azt tudom, hogy a XVI. században Teschenből Turúc megyébe vándorolt Jakab nevét Bulowszky-nak írták. A család emlékezete szerint ősi lengyel származású a család...
A vezetéknevük egyébként utalhat lakóhelyre, vö. holland nat ’nedv(esség), folyadék’. A családfa szerint Erpsről származtak, ez Brüsszel mellett van (ma Erps-Kwerps), pontosabban a közelben lévő Hof ter Brugge majorságból. Itt a XVII. sz.-tól vizivárat emeltek, vélhetően erre a vízben gazdag területre utal a családnév.
