És még annyit. Nekem egyszer Kinga mondta, és nagyon, de nagyon igaza volt, amikor én is amiatt panaszkodtam neki, hogy megőrülök, mert folyamatosan kapom a híreket, hogy ki lett terhes, meg ki szült a környezetemben. Na szóval, Kinga erre azt mondta, hogy ne keseredjek el, mert azok, akiknek viszonylag könnyen összejön a baba, a töredékét nem érzik annak a boldogságnak, amit mi fogunk, amikor a mi gyerekünk megszületik. És ez nagyon így van. :) És ezt erősíti meg az az idézet is, amikor egyszer karácsonyra egy ajándék mellé a következő idézetet kaptam.
"Minél nagyobb árkot hasít lényedbe a bánat, annál több öröm befogadására leszel képes."
Én mindig ezt tartom szem előtt, amikor nagyon el vagyok keseredve. :)
Én nagyon bíztam benne, hogy így lesz. :))) Egyébként meg egyetértek a dokiddal. Szvsz egy lombikos koraterhességnél minden egyébként abnormális dolog bőven belefér a normálisba. :) Nyugi, és mennek a további drukkjaim! :)
Dongó!
Nagyon jól teszed, hogy vársz még egy kicsit inkább. Minden lombikra elsősorban lélekben kell nagyon felkészülni. Most nagyon gyorsan lenyomtál kettőt is egymás után. Kicsit töltődj fel lelkileg, tedd helyre a fejedben a dolgokat, ebben tuti fog segíteni a kineziológus is.
Ez most itt OFF lesz, de az örökbefogadásról. Mi már sorban állunk. Sokáig tartott nekünk is, mire a tettek mezejére léptünk. Nekem azt volt marha nehéz a lelkemben lerendezni, hogy azzal, hogy elindítom az örökbefogadási procedurát, az nem azt jelenti, hogy egyúttal lemondok a vérszerinti gyerek lehetőségéről. De ha ezt le tudjátok magatokban rendezni, akkor vágjatok bele minél előbb, mert nyílt örökbefogadásnál is egyre hosszabb a várakozó lista. A veszprémi tegyesznél nagyon rendes az ügyintéző, nekünk nagyon flottul ment minden. Nem volt felesleges időhúzás, aktatologatás. Nagyon emberséges volt mindenki. Beszéljetek róla többször egymás között. Nem kell erőltetni csak időnként, ha a helyzet úgy adja, akkor beszéljetek róla. És hidd el, már az egy hatalmas megnyugvás lesz, ha úgy érzitek, nem teljesen elvetendő alternatíva az örökbefogadás. Ha konkrétumokra is kíváncsi vagy, akkor magánban szívesen mesélek, mert nem akarom teljesen szétoffolni a topikot.
ON
És még annyit, hogy most nagyon büszke vagyok ám Rád, hogy képes vagy akár halasztani is, csak hogy lélekben megerősödve vágj bele a következőbe. Hidd el, ez már azt mutatja, hogy kezdesz egy kicsit lekattani a témáról. Nagyon klasszul csinálod. :))
Ez a Hcg szint nagyon jó. A 11. napon az átlag 95. Én még a 2 babát is megkockáztatom!!!!! Gratulálok!! Nagyon vigyázz magatokra, pihizzél sokat!!!:))))
Jajj, de jó, gratula!:) Ez szép hcg szint!! :) De emellett hogy lehet a vérzés és a görcsök normális? (Na most nem idegesíteni akarlak, nehogy félreérts! Csak fura!)
Sziasztok, nos, jó híreket kaptunk: Hcg 179, a progi meg száznegyven-valamennyi (állítólag ez a belső termelésű, nem az utro), ezek 11. napi értékek, ami a bennfentesen szerint erős terhességet jeleznek. A görcsök és vérzés továbbra is masszívan fennáll, a doki szerint normális. (Szerintem meg nem, de nem álltam le vele vitatkozni;-). Annyi előnye van a dolognak, hogy a korábbi terhességeimnél ahányszor kijött onnan valami, mindig futottam megnézni, hogy nem vér-e, most tudom, hogy az:-)) Úgyhogy néhány újabb dobozra szóló utrogestan recepttel lettünk utunkra bocsátva azzal, hogy március 1-jén UH.
Dongo, én viszonylag hosszú ideje viszonylagos rendszerességgel járok egy kineziológushoz, nekem nagyon sokat segített (a lombikon kívül is). Ha gondolod, meg tudom adni az elérhetőségét.
dtamika, értem én, de nem erről értekeztem:) Arról, hogy az ecceri ember fejében a lombikos az bizony egyenlő kellene, hogy legyen az örökbefogadóval. Itt most, már elnézést, nem a spontán gyerekesekről van szó, róluk csak annyiban, hogy az ecceri ember fejében a spontán gyerekes nem egyenlő legyen egy esetleges örökbefogadóval. Remélem érthető vagyok.
Jaj, Kinga, nem értettelek félre, pontosan úgy értettem én is, mint te. Úgy látszik, még gyakorolnom kell a fogalmazásosdit...:) Csak arra akartam példákat felhozni, hogy az általános felfogással szemben azért vannak olyan spontán gyerekesek, akiknél felmerül az örökbefogadás is.
Tegnap volt a tanfolyamunknak vége ami kell az öRÖKBEFOGADÁSHOZ.
Nem akarlak rábeszélni,hogy kezdjétek el,mert csak akkor szabad belevágni ha mindd a ketten akarjátok.viszont 2-3 évet várni kell.miis csecsemöt szeretnénk,ezért hosszú a várakozás.mondta a vezető,hogy most hetente jelentkezik nála 2-3pár,ami eddig havonta volt 2-3 pár.valoszinű a lombik csökkentés miatt is van ez.
nekem van még egy esélyem a lombikkal,amit kiis szeretnék használni.ha sikerül az ÖF-et viszamondhatom bármikor,viszont tudom ha lombikkal nem sikerül idő kérdése,de ÖF-el igen.
Érdekességképpen leirnám,hogy volt egy csaj,aki két hete pozitivat tesztelt.ismeretlen meddőséget állapitottak meg nála.valoszinű,hogy köze van annak,hogy az ÖF körüli teendői jót tett tenni.nem azon agyalt,hogy mikor lesz már terhes.
Sajnos vannak ilyen mélypontjaim, egyszerűen baromi nehéz, hogy minden héten bejelenti vmelyik barátnőm, hogy terhes. És soha nem voltam egy irigykedő típus, de ezek most nagyon fájnak. Most azon gondolkodom, hogy ha lehetséges áttetetem a következő lombikom időpontját áprilisról májusra. Úgy érzem áprilisra még nem leszek elég felkészült lelkileg.
Örökbefogadás. Én hihetetlenül boldog lennék, ha örökbefogadhatnánk egy újszülöttet! De úgy érzem a párom még nem kész rá, bár mondogatja, hogy menjünk, kezdjük el intézni. És kellene is, mert úgy tudom, hosszú idő. Csak ugyanakkor tudom, hogy az ő családja ezt nem fogja támogatni. Szörnyű így titkolózni előttük, de attól tartok kígyót-békát kiabálnának rám, ha kiderülne a program. :(
Luci, egy órája ébren vagyok, rágom a körmöm helyetted is:) Nekem a blasztós beültetés kilencedik napján halvány, de azért határozott pozitív tesztem volt (nem kaptam repesztőt, nem volt, ami bezavarjon), és aznap mentem vérvételre, ahol abszolút megerősítettek :))
dtamika, félreértesz az örökbefogadással kapcsolatban, nem vetettük el, hanem azt mondom, hogy nagy hirtelen ezt már nem kérdezi meg senki, érted. Ha van valakinek vérszerinti gyereke, attól ezt nem szokták megkérdezni, legyen lombikos avagy nem. Ez csak addig "természetes" kérdés, amíg tolja az ember a lombikot, és még mindig nem terhes, még mindig nem terhes, még mindig nem terhes. Erre mondtam azt, hogy spontán terhesektől a büdös életben nem kérdezi meg senki, hogy ok, akarsz másodikat, harmadikat, miért nem fogadsz örökbe?
Sziasztok, továbbra is nagyon hálás vagyok a sok drukkért, biztos vagyok benne, hogy hat:)
A helyzet fokozódik: erősebb görcsök, több vér, viszont erősebb csík a ma reggeli teszten. Én meg próbálom az ép elmémet megőrizni. Holnap megyek vérvételre. Krizsa továbbra is bizakodó, bár azt mondta, hogy a görcsök várhatóan maradnak, ami azért nem jó hír, mert csak akkor vérzek, amikor görcsölök. Holnap elvileg ő is benn lesz, megpróbálom elcsípni, hogy mi legyen.
Kinga, totál igazat adok neked. Engem is az háborít fel igazán, hogy nem őszinték a rendelet-alkotók és nem azt mondják, hgy most nincs pénz, muszáj mindenhonnét visszavennünk, kérjük az érintettek tanácsát, hogy lehetne ezt a leginkább elfogadható módon megtenni. Ehelyett vádaskodnak, igaztalan gyanút keltenek az orvosokkal és az intézetekkel szemben, miközben mi nem tehetünk mást, mint hogy a saját reprodukciónkat rábízzuk. Bizalom nélkül viszont ez nem működhet. Csak ismételni tudom: felnőttnek kéne nézni minket és - amennyire csak ez lehetséges - igazat mondani.
Örökbefogadás: biztos igazad van, és 1 gyerek után sok mindenki elveti, de pl. nekem - bár van már egy nagy fiam - egész életemben vállalható alternatíva volt, akkor is, amikor még jó állapotban volt a petevezetőm. Gondolkodtam is rajta sokat, de egyedülállóként nem lett volna esélyem. Pedig százszor inkább választottam volna ezt, mint valakit akaratán kívül "apává" tegyek. Most is boldog lennék örökbe fogadott babával is, de a párom (még?) nem tart itt...:( Egyébként vannak olyan ismerőseim, akik a világ természetesebb módján gondolkodnak örökbefogadáson, bár van saját kisfiuk is, mert a csaj kis híján ráment a szülésre, viszont több gyereket szeretnének.
Sehogy nem lehet kibírni, de ki fogod.:) Addig is, amíg terhes leszel te is... Nagyon sok időd van még, Dongo, biztos, hogy sikerülni fog valamikor!!!!
Egyébként meg egyre úgy gondolom, hogy mindent kibír az ember... Illetve egy dologról nem tudom elképzelni, hogy túl lehet-e élni, ha a már egy ideje meglévő, hozánk nőtt gyerek, isten őrizz, meghal. De erről még beszélni sem lenne szabad, nehogy kihívjuk a sorsot magunk ellen.
De tényleg nagyon sz.r sokszor, bár asszem, mindannyian tudjuk-ismerjük ezt. Én pl. a ma végigbőgtem és -veszekedtem a délelőttöt, mert a kedvenc reggelizőhelyünkön, ahová igyekszünk minden szombaton eljutni, hirtelen túl sok lett a kisgyerek. Nem is akarok többé odamenni, pedig ez egy évek óta ismétlődő szertartásunk (volt?). Valahogy most érintett meg igazán, hogy én már nem fogom ott a kiömlött kakót törölgetni egy asztalról és egy kis pulóverről... Ráadásul nálunk az örökbefogadás a párom számára szóba sem jön egyelőre. Pedig nekem ez egy örömteli B-verzió lenne...
Először is Lucinak szorítok, ezerrel, de nekem ő nem is titkos befutó-gyanúsom :)
Másodszor meg olvasgatom vissza, amiket a támogatások csökkentésével kapcsolatban írtok.
Sok dolog háborít fel, ezek közül az egyik, hogy a minisztérium azt szajkózza, hogy az intézetek nem eredményorientáltak, hogy őszinte legyek, ez egy gusztustalan csúsztatás. Hogy túl könnyen mennek bele abba, hogy az odajelentkező pár lombikozzon. Ezzel is vitába szállnék (csak nincs érdemben kivel), mert nekünk anno, amíg nem tudták, hogy a petevezetékeim elszálltak (mint egy hajó a szélben...), hogy amint nekem kiveszik a sövényemet, akkor én simán terhes leszek spontán. Bár úgy lett volna. És szerintem ilyen sztorikkal vagyunk egy páran.
A másik az eredményességi mutatók? Mi alapján? Ok, home taking baby, na de aztán? Mik a szűrők? Férfi meddőség? Mindkét fél meddősége? Ismeretlen ok? Női meddőség? És azon belül szervi vagy hormonális probléma? Ne adj isten mindkettő?És ahol nem dolgoznak az év 12 hónapjában? És a limitált beavatkozási szám mellett? Fogalmam sincs miről beszélnek.
És az utolsó. (fr.uzsi, bocs, de én leírom.) Annak idején mindenki megkérdezett bennünket is, hogy miért nem fogadunk örökbe. Gondolkodtunk rajta sokat, nem zártuk ki, hiszen alapvetően gyereket akartunk. Amióta született gyerekünk, azóta ezt a kérdést senki sem szegezi nekünk, érdekes, nem? Pedig én ugyanúgy lombikos maradtam és maradok ebben az életemben. Mert ugye, ha van már egy vérszerinti gyerek, akkor ilyen senkinek sem jut az eszébe. Kérdem én, mi lenne ha valaki, akinek spontán gyerekei(i) vannak, azt mondja, hogy szeretne másodikat/harmadikat/ikszediket, és bátorítóan feltennék nekik is a kérdés, hogy na de miért nem fogadtok örökbe?? A lombik és az örökbefogadás két totálisan különböző paradigma, még akkor is, ha a cél - kívülről és távolról - ugyanannak látszik.