Hűha! Nagyon "étvágygerjesztően" írtad le az agyaggolyó készítést! Kedvet kaptam rá! Nem csak az otromgép-lövedék gyártásához, de egyéb agyagozó munkákhoz is.
Ha nem tetszenek a diorámámhoz vett, "gyári" légiós figuráim, akkor lehet, hogy belevágok egy kis szobrászkodásba. Bár lehet, hogy előbb a gyúrmával (kiszárítható. kiégethető) próbálkozom.
Úgy érzékelem, hogy Te már korábban is agyagoztál. Milyen égető kemencéd van? Írj róla valamit!
Ezek már ki vannak égetve, attól olyan cserépszínűek.
egyébként nyersen sárgásbarna.
Nagyon kemények lettek és a súlyuk is szerintem pont jó, nem túl nehezek.
A készítés az úgy történt, hogy vásároltam pár keménygumi kutyalabdát, az volt a minta.
Fogtam 1 májkrémes dobozt, gipszpépet raktam bele és belenyomtam a labdát félig. Ezen a kis gumilabdán ami a képen látható van egy karima körbe ahogy öntötték vagy préselték a gyárban.
Eddig a karimáig nyomtam a gipszbe, utána még egy ugyanilyen formát készítettem.
Miután megkötött, csiszolópapírt fektettem az asztalra és meghúzgáltam rajta a dobozok száját, így szép egyenes felületet kaptam mintha síkköszörűn lett volna legyalulva.
Így kaptam két gipszformát, a májkrémes dobozokban.
Ezután fazekasanyagból gyúrtam kisebb golyókat össze samottporral, hogy keményebb legyen. Ezután bevontam őket a sima fazekasanyaggal és összenyomtam a két forma közé. A kitüremkedő sorját levágtam és újfent folytattam az összenyomást.
Majd ezeket a műveleteket ismételgettem, míg szép golyó formát nem kaptam ami sorja maradt azt meg tapétavágókéssel óvatosan lefaragtam.
A samottporral kevert keményebb belső golyóra azért volt szükség, mert attól tartottam, hogy ha simán csak a lágy fazekasagyagból készítem akkor szétreped száradáskor.
A szárítás egy nagyon fontos művelet a fazekasáruknál, a türelmetlenség itt megbosszulja magát, mert szétreped a termék ha hirtelen szárítjuk.
Pár napig szobahőmérsékleten szárítottam, majd sütőben pár órát kinyitott sütőajtónál, utána a kemencémben 110-150 fokon egy éjszakát, majd reggel odatekertem neki és 950 fokig meg sem álltam.
A szárításnál el kell érni azt, hogy a feleslegs víz úgy távozzon el a termékből, hogy az egyenletesen tudjon kicsit zsugorodni, mert ha egyenetlen a zsugorodás akkor reped.
Ha nem elég száraz az égetésnél, akkor pedig a víz gőzzé válva szintén szétrepeszti a golyót.
Szép szabályosak az agyaggolyók. Kézzel "gombócoztad" vagy formában tömörítetted? Jól látom, hogy ezek még nincsenek kiégetve?
A kisebb catapultommal szoktam pingponglabdát is hajítani. Korábban gondoltam, hogy a pingponglabdát kiöntöm valami súlynövelő anyaggal, de aztán nem valósítottam meg.
Írtál a "renitenskedő", szinte hátrafelé dobó gépedről. Aranyos, kis hibák ezek. Az ilyen jelenségek vizsgálata, megfejtése tetszik nekem nagyon az ostromgépek modellezésében. Azért jobb ezt ilyet kicsiben vizsgálni, mint egy néhány kilós lövedékkel.
A kiégetett agyaggolyó füves teröleten szerintem se törik szét.
Ha a sűrűség csökkentésével akarod növelni a térfogatot, akkor ajánlom a fagolyót.
A nagyobb tömegű lövedéknél gondolj a CW/PW arányra és a vetőkar tömege sem elhanyagolható. Ha az arány túl kicsi, akkor nem csak nem hajít messzire, de a parittya sem nyílik ki a megkivánt módon és helyen. Persze itt az elengedő csap (a vetőkar végén) kialakításával lehet "játszani". Azt hiszem korábban írtam, nekem sikerült a túl kicsi CW-vel közvetlen a gép elé, a vetőkar és parittya hosszának megfelelő távolságra, nem hajítani, hanem inkább ejteni a viszonylag könnyű teniszlabdát is. Ezeken a tapasztalatokon azt hiszem Te már áteshettél az eddig megépített két modelleddel.
Tudom, én is az agyagnál kötök ki, csak reménykedtem, hogy egyszerűbb formaanyagot is találok, mert az agyag az tartós de a szárítás és égetés azért megnehezíti a dolgot.
Végül is a golyók nagysága úgy alakult ki, hogy vásároltam pár keménygumi kutyalabdát kissebb-nagyobb méretben.
De ez valószínűleg nagy lesz amint mondjátok.
Bár arra gondoltam, hogy legfeljebb nem dobja messzire, egy pár száz gramos golyóval dobás kissebb távra is megfelelő, ha mondjuk becélzok vele valamilyen céltáblát.
Az agyag azért tűik jobbnak, mert hacsak nem betonra dobódik valószínűleg nem fog összetörni a földön, ha ki van égetve.
A sűrűsége kissebb és emiatt méretre nagyobb golyót lehet vele dobni.
Majd csinálok kisebb méretű golyókat is, ha ezek nagynak bizonyulnának.
agyagból is készítek, kézenfekvőnek tűnik, hogy mondjuk régen is csinálhattak agyaggolyót és ha olyan helyszínen harcoltak ahol nem volt kő, akkor esetleg agyaggolyókat ők is csinálhattak.
Ólomból ez egy kicsit brutális! Ez a mérettartomány már veri az 1 kg tömeget! Milyen vetősúlyra gondoltál? Ehhez már 100 kg körüli kellene. Megvalósítható, de nagyon vigyázz a balesettel! De ezt talán nem is kellene külön mondanom!
Írod:
"mindíg fejlődött annyi gőz a gipsz bomlásából, hogy lyukacsos lett a golyó."
A gipsz-formát bizony nagyon ki kell szárítani. Akár több napon át. Karesz ötlete, a kiégetett kerámia jó lehet. Az ólomkatona öntéshez szoktak két komponensból keverhető és önthető szilikongumit használni. Többnyire csak nagyobb (1 kg) kizerelésben van és elég drága. Bár a Te "atombomba" lövedékedet lehet, hogy el sem bírná a gumi? :-), :-) Az 1 kg-nyi folyékony ólomnak jelentős a hőtartama, azt is a formán keresztől kellene elvezetni. Karesz ötletét ajánlom!
Szerintem nem nagy tragédia, ha a lövedék egy kicsit lukacsos. Így még korhűbb is lehet. Valószínű, hogy régiek sem polírozták annó. Nem elöltöltő lőporos fegyverhez használjuk.
A kis modell szuperül működik, a nagyobikkal viszont még nem volt időm foglalkozni.
Nagyon hűs idő van most a kinti munkákhoz, amikor meg kienged akkor sár.
Próbálkoztam lövedéknek való ólomgolyó öntésével, a nagyobbik modellhez, de nem sikerült.
Elég nagy golyókat akartam önteni, 4-5-6 cm átmérővel, de a gipszmintával nem jött össze. Bárhogy ki volt szárítva a gipsz, mindíg fejlődött annyi gőz a gipsz bomlásából, hogy lyukacsos lett a golyó.
"Tényleg, összegyűjtöm, hogy kb. mennyibe jön ki egy modell ára."
Ez helyes, de a szerszámok árát azért ne számold rá egy modellre. Én használok olyan szerszámot, ami több évtizeden keresztül szolgálta és a legkülönfélébb szerkezet megépítésében segítette "gazdáit".
Sikerült első körben vennem egy kisméretű satut, finomfűrészt, meg a faanyagot. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora választék van. Vettem 20x15-ös, 15x15-ös, 10x10-es négyzetespálcát és 10-es körpálcát.
Még vékony fúrófejet, meg kisméretű reszelőket kell vennem már látom.
Most rajzolom a tervrajzot, ha minden jól megy, holnap már méretre vagdosok.
Alig várom.
"A szerszámok vásárlását elsőre ne vidd túlzásba."
Na ez nem lesz gond, mert nem állok valami fényesen anyagilag :)
Tényleg, összegyűjtöm, hogy kb. mennyibe jön ki egy modell ára.
"Az építés gyakorlata meghozza, hogy mire lesz szükséged, bár bosszantó, ha valamilyen szerszám hiánya megakasztja a tevékenységet."
ez tuti így lesz, bár a magyar ember hamar feltalálja magát (említetted az íjász-társadat).
"képen lévő tárcsa közepén elhelyezkedő gombról szólt volna."
Az gomb annak a tengelynek, csapnak a vége, félgömbre csiszolva, amelyikre a zsineg felhúzáskor felcsavarodik. A tárcsából kiálló rudacskák nem mennek át a tengelyen. A tárcsát és a tengelyt együtt átfurtam egy kis fúróval és furaton áttolt acél csappal (szeggel), rögzítettem a tárcsát a tengelyen, csak az nem látszik.
Sok sikert az anyagok és szerszámok vásárlásához. A szerszámok vásárlását elsőre ne vidd túlzásba. Az építés gyakorlata meghozza, hogy mire lesz szükséged, bár bosszantó, ha valamilyen szerszám hiánya megakasztja a tevékenységet.
"Ezt nem teljesen értem. A képek feliratát nem én követtem el, hanem a magazin szerkesztője."
Az a baj, hogy még nem ismerem a kifejezéseket és írok hülyeséget össze-vissza. A kérdésem a mellékelt képen lévő tárcsa közepén elhelyezkedő gombról szólt volna.
Ma este megyek a Baumaxba nyersanyagért. Szerszámokat is vennem kell, mert a meglévők nem elég finomak a modellekhez.
"Ennek én is nagyon örülnék, ha évente lenne 3-4 ilyen rendezvény az országban."
Ha elég ügyesek leszünk a szervezésben és az érdeklődés felkeltésében, akkor ÚGY IS LESZ!
Írod:
"A fotóidon láttam a te medium onagered keresztgerendáján egy bőrborítást. Az milyen szegeccsel van rögzítve, mert nagyon látványos."
Egyszerű kárpitos dísz-szeget használtam. Bőrkellékes, kárpitos vagy barkács boltokban kapható. Barnára eloxált feje van (létezik feketében, meg más színben is).
A korhűsége kritizálható. Nekem jobban tetszett volna igazi félgömbfejű szeg. Ilyet nem kaptam. Későbbiekben akarok venni, csinálni, vagy csináltatni egy szegecs-fejelő szerszámot, amivel a kapható szegekből kialakíthatom a korhűbbnek tűnő szegeket. A bőr alá tettem egy kis filcet is.
Írod:
"az Oxybeles feszítőcsigáinak két oldalán mivel takartad el a csavarokat? "
Ezt nem teljesen értem. A képek feliratát nem én követtem el, hanem a magazin szerkesztője. Félreértést okozhat, hogy igazándiból itt nincs a nyomatékot növelő csiga, vagy csiga-hajtás. Egyszerű orsó, amire a feszítő zsineg feltekeredik. A nyomaték növelését csak az orsó átmérőjének és a hajtó, küllős kerék méretének aránya adja. Érthető amit írtam? Itt nincsenek csavarok.
Írod:
"Nagyon szépen vannak kidolgozva részletek. Milyen szerszámmal fürészelted fel az alkatrészeket?"
Egy kicsit kritikusabb vagyok a saját munkám kidolgozottságával. Lehetne szebb. Az anyagokban és a megmunkálásokban ne gondolj valami különlegességre. A kiindulás a kereskedelemben (faárú-, modellező-, barkácsbolt) kapható léc, az 5mmX5mm-es fegyőléctől a cseréplécig, vagy tovább és a különféle kereszmetszetre előmunkált idomok.
Az első kritika a fegyőfát érheti. Valamilyen keményfa "illőbb" lenne. A beszerzés és megmunkálás körülményesebb, de az eredmény szebb. Később azért szeretnék több keményfát használni.
A másik áthidalandó probléma, hogy kereskedelemben kapható méret- skálával nem oldható meg minden és egyébként is szükséges valamilyen szintű alakítás. Ezekhez a legegyszerűbb barkácsgépeket, szerszámokat használom. Van egy nagyobb kézi és kicsi orosz "asztali" modellező körfűrészem. A kicsinek a tárcsáját a napokban sikerült "kinyírnom", nem bírta a neki jelentősebb mennyíségű üvegszálas "nyáklemez" felszabdalását. Vannak asztali és kézi fúrógépeim, dekopír fűrészem, köszörűgépem, nagy fordulatú Dremmel utánzat kinai "multigépem", felső maróból házilag kialakított asztali famaróm, egy fusi faesztergaszerűségem, amit inkább csak csiszolásra használok, különféle kézi-fűrészek, fogók, szorítók, forrasztók, melegítők, pácok, lakkok, ecsetek stb. stb. Ez így soknak tűnik, de hát a modellezők gyűjtögető típusok.
Jó, ha az embernek sok szerszáma van, de a legfontosabb az agya és a keze. Nekem mind a kettővel van fejleszteni valóm. Van egy régi-régi íjász barátom, aki még a hetvenes években az íjam irányzékán, ott a lőtéren, kézben, satu nélkül olyan részleteket reszelt, amit én még géppel sem tudnék megcsinálni.
"A Kaliber magazin januári számában megjelent egy cikkem a modellekről."
Ahogy olvastam a bejegyzésed egyből elrohantam az újságoshoz és vettem egy példányt. Nagyon jó lett a cikk, és szuperek a fotók, gratulálok. Milyen király, hogy annak idején nagyfelbontásban fotóztattad a modelljeidet, mert így kitűnő minőségben jelenhettek meg. Még több ilyen cikk kellene számos más helyen és biztos rohamosan nőne a táborunk.
Annak a 230 kg-os lövedéknek a vetőjére igazán kiváncsi lennék.
"Nagy kedvet kapott, hogy tavasszal építtet velem egy nagyobb vetőgépet, amivel bemutatókat tartana, sőt tervez egy Haloween-napi "tökdobálást" is."
Ennek én is nagyon örülnék, ha évente lenne 3-4 ilyen rendezvény az országban. Egy rendezvényt már garantálok, mert ez bekerült az álmaim közé. A városunkban mindenképpen szeretnék összehozni egy évente megrendezendő találkozót a hasonló érdeklődésűeknek. Már meg is kezdtem a szervezést. A legnagyobb gond az, hogy az országban még nem igen építettek ekkora gépeket. A cikked végén jó ötlet volt leírni e fórum elérhetőségét, hátha sikerül azon és ezen keresztül egy gárdát összetoborozni.
"Római erőd részletet tervezek, egy kis légiós figurával, erődkapuval és a három jellegzetes római kori ostromgép (scorpio, ballista, catapult) méretarányos modelljével."
Ez fantasztikus lesz, ha elkészül! Az lenne a legjobb, ha minden fázisában le tudnád fotózni és megmutatni, hogy tudjunk tanulni belőle.
Holnap veszem meg a faanyagot az első modellemhez. A katapult szerelmese vagyok, de az onagernek is nagyon tetszik a bőrparittyája.
A fotóidon láttam a te medium onagered keresztgerendáján egy bőrborítást. Az milyen szegeccsel van rögzítve, mert nagyon látványos.
Ezenkívül az Oxybeles feszítőcsigáinak két oldalán mivel takartad el a csavarokat? Olyan mint ha fából lenne. Ha az akkor hogy faragtad ki ilyen szabályosra?
Nagyon szépen vannak kidolgozva részletek. Milyen szerszámmal fürészelted fel az alkatrészeket?
Nagyon remélem, hogy a topik is élni fog még soká és főleg, hogy többen építünk. Talán előkerülhetnek még olyanok, akiket már foglalkoztat a téma. Ehhez is, mint más hobbihoz, idő kell és az embereknek manapság ebből sincs sok. Igaz viszont a régi mondás, hogy ami igazán érdekli az embert arra szakít időt. Egy-egy működő modell elkészítése a Ti tapasztalatotok szerint sem tart napi munkával hónapokig és a költségeket is messze a tűréshatáron belül lehet tartani.
A Kaliber magazin januári számában megjelent egy cikkem a modellekről. Nektek nem sok újat jelent ami benne van, de ha módotokban van, olvassátok el. Egy régebbi lövész barátom már megkeresett, hogy a cikk hatására elkezdett építeni egy teniszlabda-dobó vetőgépet. Remélem rá tudom venni, hogy itt a fórumon is beszámoljon az eredményeiről.
Úgy emlékszem, hogy beszámoltam már Nektek arról, hogy úgy tizenöt éven keresztül. egészen a betegségemig, több tömegmegmozduláson (majális, gyermeknap, aug. 20., céges összejöveteleken, stb) itt a kerületünkben íjáztattam a közönséget. Ezeken és később a darst szövetségi munkám során kapcsolatba kerültem, a kerületünkben működő Kinizsi tömegsport klubbal. A klubnak a legkülönbözőbb szakosztályai vannak, pétanque, darts és számomra ismeretlen küzdősportok, hogy csak a különlegesebbeket említsem. Vezetőjük (Ő is Karesz) egy baráti látogatáson volt nálam a napokban. Megmutattam neki a modelljeimet. Nagy kedvet kapott, hogy tavasszal építtet velem egy nagyobb vetőgépet, amivel bemutatókat tartana, sőt tervez egy Haloween-napi "tökdobálást" is. Valószínű, hogy inkább csak tanácsokkal fogom ellátni őket, az építés fizikai munkája rájuk hárul.
Most, a téli időszakban kénytelen vagyok egy kicsit visszafogni magamat. A következő modellek adatgyűjtésével foglalkozom. Egy kisebb, egyszerűbb diorama alkatrészeit szedegetem össze. Római erőd részletet tervezek, egy kis légiós figurával, erődkapuval és a három jellegzetes római kori ostromgép (scorpio, ballista, catapult) méretarányos modelljével. Ezek viszont valószinűleg nem működő modellek, hanem inkább makettek lesznek. Azért azt szeretném, ha a kapu rendesen nyílna.:-), :-) és a figurán kívül más műanyag nem lesz benne. A figurák már megvannak, de ez lesz az első festési próbálkozásom.
Laci és Norbi egy kicsit elmaradt. Remélem "lázasan" építik a gépeket.
Jól látod, pontosan ilyen sorrendben tervezném a kivitelezést. Elsőnek egy asztali modellt készítenék csupán látvány szempontjából. Azután egy közepeset (mint a tiéd), ezt már a használhatósága miatt. Ezen kísérletezném ki a részleteket. És csak ezután gondoltam megépíteni "Armageddon"-t :)
"Egyébként van szerintem fantázia egy ostromgépes csapatban, de ehez először is sok ember kell aki modelleket farigcsál, utánna meg egyre nagyobbakat és egyszer azon kapják magukat, hogy kisebb versenyt rendeznek a hajítógépeikkel. :)
A könnyen mobilizálható méretű gépek kb egy utánfutóra felrakható cuccok."
Szó szerint!!!
Bár Gábornak igaza van:
"de egyáltalán nem bánnám, ha az ostromgép modellek építése nem válna versenysporttá. Összejöveteleink legyenek baráti találkozások, de ne versenyek. Építsünk ostromgépeket, próbáljuk ki azok működését, dobjunk, lőjünk minél messzebre, minél pontosabban, de ne versengésből, hanem magunk és mások szórakoztatására."
Mégis támogatnám a versenyt. Ugyanis a versenyre nem azért lenne szükség szerintem, hogy legyőzzük egymást, hanem valóban a magunk szórakoztatására.
Viszont ahhoz, hogy megismertessük másokkal is e remek időtöltést, rendezvény szükséges, aminek csattanója van. Így a lényeg a talákozás lenne számunkra, a verseny csak amolyan kirakati dolog lenne a nézőközönségnek.
Köszönjük a jókívánságaidat. Magam is Meghitt Boldog Karácsonyt kívánok (így utólag) neked és családodnak.
Nekikezdtem az első modellhez és rögtön el is akadtam. Szerszámokat kell vennem, mert a meglévőket nem ekkora méretű tárgyakhoz tervezték. Mindenesetre elkezdtem az anyaggyűjtést.
Arra gondoltam, hogy az üdítős fémpalack lemezéből fogom kivágni a fémborításokat az illesztéseknél. Most kísérletezem vele. Úgy tervezem, hogy minden munkafázisról tudósítalak majd benneteket fotóval egybekötve.
Nem vetem el én sem a nagy gép építését, de óvva intenék mindenkit attól, hogy hirtelen túl nagyba gondolkodva felőrölje a rendelkezésre álló erőforrásokat és ne fejezze be a munkát.
Jobb egy kész 1,5m-es modell mint egy félbehagyott 3 méteres.
Norbi, azért ne vessük el a nagy gép építését. Nem azt mondom, hogy ma, vagy holnap, hanem egyszer, majd amikor megérik a helyzet.
Néhányszor már átéltem, hogy a szórakoztató, szórakozásnak szánt hobbyból kőkemény versenysport lett. Az íjászatot már "készen", versenysportként kaptam, de a darts, számszeríjászat, elöltöltő fegyveres lövészet átalakulásában belülről, mint szervező magam is résztvettem. Tapasztalhattam az átalakulás minden előnyét, esetleges szükségességét, de hátrányát is. Nem akarom most itt bővebben kifejteni (más Internetes fórumon és személyes magatartásommal már megtettem), de egyáltalán nem bánnám, ha az ostromgép modellek építése nem válna versenysporttá. Összejöveteleink legyenek baráti találkozások, de ne versenyek. Építsünk ostromgépeket, próbáljuk ki azok működését, dobjunk, lőjünk minél messzebre, minél pontosabban, de ne versengésből, hanem magunk és mások szórakoztatására.
Ahogy Benneteket a néhány levélen keresztül megismertelek, a Ti gondolatvilágotoktól sem állnak távol az előzőek.
