Ez is olyan szép... És látod, ez meg abszolút a női archetípus. A férfi párja. A nő, aki odaadóan vár, a nő, akinek lágy domborulatai vannak, aki szerelmesen néz a párjára, aki természetesen hűséges is volt és aki úgy is nőies, hogy semmiféle cicoma nincs rajta. És aki persze kellően buja ahhoz, hogy el tudja csábítani a partnerét. Tetszik. Eccerűek vagyunk mink, úgy látom. :D
Érdekes, amit írsz. Az én fantáziáimban volt egy idő, amikor sokszor volt ló is, lány is. Úgy vélem, ennek viszonylag egyszerű oka volt. Megélt 38 évem alatt talán ha két tucatszor lovagoltam. Ám, szinte mindig olyan körülmények közt, amikor csinos lányok, asszonyok is voltak a környezetemben, netán a baráti társaságunkban, amikor lóra kaptam. Lehet, egy kicsit túlfűtött vagyok, de mindig megragadta a fantáziámat a nyeregbe felszállás mozdulata, az ekkor megfeszülő comb és fenék látványa. Aztán mikor megindul a séta, ügetés, vágta, akkor a popsi ritmusos tánca, ugrándozása a nyeregben, a cicik harmonikus, játékos tánca. Szóval izgalmas a lovagló nő. :) Az is érdekes, hogy szerintem egy nőies nő, lágyan ívelő derékkal, szélesebb csípővel, kerekebb popsival sokkal izgalmasabb látvány, mint egy 45 kilós deszkácska leány. Majd ahogy öregedtem, ezeket a fantáziákat felváltotta más :)
De van egy, ami mélyebb emlékként megmaradt, tán még hasonlatos is a tiedéhez.
Sűrű, sötét erdőn megyek keresztül. Fáradt vagyok, már napok óta lovagolok. Fáradt a barna színű, arab telivér lovam is. De nem sokat pihenünk, hajt előre valami vágy. Sürget, húz magához a mielőbbi hazatérés vágya. Ahogy közeledek a célomhoz, egyre ritkásabb az erdő, egyre több a megművelt szántóföld, és a mező, néhol tehenek legelésznek. Majd kakaskukorékolást hallok. Tudom, közel vagyok. A kanyarodó út egy domb mögé vezet, ahol meglátok egy fakerítéssel körbevett kis apró házat. Elkezd csaholni, ugatni egy kutya. A ház ajtaján kijön egy egyszerű parasztias zsákruhába öltözött csodaszép vörös hajú nő. Amikor meglát, felsikít, és rohanni kezd felém. Lepattanok a lóról, és átkarolom, megcsókolom. Hosszasan ölelkezünk. Nehezen bontakozunk ki egymás karjaiból. Örömtől könnyes szemmel néz rám. Csodálatosan szép szemei szerelem tüzétől ragyognak, tudom, sokat szenvedett, de megvárt, csak rám várt. Végig mér, hiszen hónapok óta nem látott. Megakad a szeme az elhasználódott ruhámon. Kézen fogva odakísér a ház mellett csordogáló patak egy kiszélesedő részéhez, áthúzza a fején a ruháját, alatta nem visel semmit. Csodálattal tölt el buja nőiességének látványa. Vágyakozva nézem telt, kerek kebleit melyeket lezúduló vörös hajkoronája áttetsző fátyol mögé rejt, majd megakad tekintetem vörös szeméremszőrzetén. Közelebb lépek, de Ő beszalad a vízbe, egy pillanatra teljesen elmerül, majd víztől csepegő haját hátradobva rám mosolyog, s kezével hív, menjek. Leveszem koszos, szakadt, véres ruhámat, ledobom a parton, és belevetem magam a vízbe. Elmerülök, hogy előtte bukkanjak elő a vízből. Átölelem, és miközben szenvedélyesen csókolom, egyik kezemmel belemarkolok kerek fenekébe, a másikkal mellét cirógatom. Az egyre feszítőbb vágytól hajtva a mindkét kezemmel lenyúlok, és ujjaimat bedugom forróságtól tüzelő nedves kéjbarlangjába. Egyre vadabbak vagyunk. Ágaskodó falloszom a hasának nyomódik, ezt megérezi, és kezével megmarkolja. Hirtelen mozdulattal felemelem, és ráhúzom őt férfiasságomra. Vadul szeretkezünk derékig a vízben állva. Hamar jön a kielégülés mindkettőnknek. Aprókat sikkant, miközben belülről magommal öntözöm. Lassan lehiggadunk, kijövünk a vízből. De ruháinkat nem vesszük vissza. Fűttyentek lovamnak, majd meztelenül felülök rá és kinyújtott kezembe belekapaszkodik párom, úgy emelem fel magam mögé. Ahogy csendesen poroszkálunk, hátulról szorosan átölel, érzem, ahogyan a ló lépései ütemére ringatózó mellei hozzányomódnak hátamhoz. Ez hamarost újra izgalommal, vággyal tölt el. Megállunk, leszállunk a lóról, és egy virágos rét magas füvében egymást becézgetve, cirógatva újra és újra egymáséi leszünk
Sajna nekem meg kész katasztrófa nyáron építkezések mellett elmenni. Nézni ahogy a félmeztelen ácsok, kőművesek dolgoznak. Végem. És még füttyögetni sem az én reszortom. :D
Hááát, asszem én vagyok a nagyon-nagyon átlagoska. Micsinájjak, ez jutott. De hát mondjuk tény, ez valami nagyon ősi dolog, hogy a férfi legyen a biztos támasz, a fizikai erő áradjon belőle, a ló sem túl újkeletű dolog, annál meg kevés férfiasabb dolog van, mint megteremteni saját kézzel az új élet lehetőségét. Mert hát ez szegénykéknek a dolga. Mink meg majd jól benépesítjük azt az új telephelyet az ő hathatós :D segítségükkel. Az igazság az, hogy ennyire nekem nincs kidolgozva, hogy milyen is legyen az a bizonyos kéz. Pont ma mosolyogtam magamban, hogy vannak olyanok, akik pontosan tudják, hogy az ideális nő 90-60-90, barna/szőke/vörös a haja, és olyan, amilyen. Részletekbe menően. Hogy a melle körte vagy alma. Én meg meg tudok hatódni egy x lábtól is. Vagy egy kicsit fura fejformától. Egy erőt sugárzó tekintettől. Horgas orrtól. Nem tudom hogy megy ez. Az meg tényleg jó, én legalábbis szeretem, amikor nem kell lacafacázni. Már úgy értem a tettek mezején. Hehe. Amikor nem kell mondani, pláne nem kérdésre válaszolva, hogy mit meg hogy, hanem csak úgy átadódni kell. Mert majd ő tudja. Pontosan tudja, hogy mit meg hogy. És nem arról van szó, hogy csak fekszem ott, mint egy darab fa :), (ezen most kicsit nevetnem kell, olyan képtelenül hangzik) hanem arról van szó, hogy valami közös akarat van. Szenvedélybe formált akarat. Vagy fordítva. :) Mint mikor sodródsz az árral, de ez az ár valamiképp mégis csak irányítódik, észrevétlen, de határozottan. És pontosan lehet tudni, hogy célja van mindennek, nincs megállás, nincs bamba plafon-bámulás, mert az iszony (hehe), nem töprengsz rajta, hogy mit is keresek én itt??, minek ez az egész?, nem látod magad kívülről, nem tépelődsz a megfelelő szögekről, amelyek nem mutatják a nem kifejezetten előnyös oldalaid, mert ez nem számít. Nem ez számít. Fel sem merül ilyesmi. És nem érdekel az, hogy most ő tökéletes testű-e, hogy van-e ősz hajszála, ráncos-e a szeme körül, vagy éppen nőtt egy pattanás a bármijén. Na, valahogy így. :)
háááát én nem éppen erre gondoltam, ez a része nem annyira mozgat engem meg, de az amikor bejön, és érzed hogy érdes a keze munkától, elmegy kezetmosni, leveszi a pólót vagy inget, félmeztelen és a víz folyik le a mellkasán...nah az a kész állapot, főleg ha utána leül mint aki nem tudja, hogy mennyire le lesz teperve két percen belül.
Mikor beköltöztem az Uramhoz, kértem, vegyünk pár új bútordarabot, amiket Ö, a Kedves, rögtön be is szerzett, és össze is rakott. Tudni kell, hogy az Ö tálentumai nem a barkácsolás-bútorösszerakás területén lakoznak, tehát jó alaposan megizzadt, mire minden kész lett. Aztán ült a konyhaasztalnál, itta a sörét, én meg letérdeltem a széke mellett, és azt a friss, illatos verítéket nagy élvezettel, lassan-lassan kinyalogattam a hóna alól.... a helyzet ezek után banalitásokba fulladt :DDD
(A komikum kedvéért említem, hogy Neki még akkor ilyet nem csinált nö, és kissé tanácstalan képpel emelte fel a karját, mikor erre kértem, hogy jól hozzáférhessek mindenütt... furi látvány lehettünk volna, ha valaki lát minket... de nagyon élvezetes volt!)
konkrétan lovasról még nem fantáziáltam, de a nyers fizikai erő előtt behódolok. beadom a derekam és megőrülök ha a férfi kerti munkából jön be, kicsit lepirulva, kicsit izzadtan, de frissen, picit érdes kézzel...akkor meg vagyok veszve ha ez a nyers erő fal fel engem, nem finomkodva, hanem ösztönösen...
szerintem ez minden egészséges nőben benne van, és hajajj...nyáron sok a kerti munka (fa hasogatása is), ki lehet használni a dolgokat....
Atyaisten! Hogy lehet az, könyörgöm, hogy sose látott emberekkel tök azonos fantáziáim vannak, de a legapróbb részletekig...
"Az én fantáziámban meg még véletlen sem lány ül azon a lovon... még soha az életben el nem képzeltem senki nőnek a mellét ruha nélkül egy fotója alapján... férfi ül a lovon. A lónak nagyon szép, fényes a szőre, fekete. Meg-megcsillan a napfényben, az izmai jól kirajzolódnak a bőre alatt, kecses jószág, pompás állat. A férfin nincs póló, szépen le van barnulva, nem kigyúrt, hanem az a szíjas fajta, akinek nem nagyon kell tennie semmit sem az izmokért, csak épp fát vág egy kicsit (kedvencem... egész meg tudok hatódni tőle :D), ás, meg mit tudom én mit csinál, pl. ágat hegyez nyársnak. :) Egy mezőn lépdel a ló, letöri a füvet a patájával, és illatot csinál maga körül: tört fűnek, virágoknak, lószagnak, emberi izzadtságnak a keverékét hozza az orromhoz a szél. A ló megáll, horkant egyet, az ember meghúzza a gyeplőt. (vagy kantárnak hívják? a fene se tudja. lehet, hogy zabla.) A lényeg, hogy megállnak. Most azon töprengek, hogy milyen nadrág van a férfin... És van-e cipő rajta... Bőszárú zsivány-nadrág? Az túl erőltetett. Valami lovasnadrág-féle kéne rá, az passzentos is, meg látványos is. :D És akkor megoldódott a cipő kérdése, mert ahhoz csizma illik. Hát persze, hogy felkap a nyeregbe. (Most kicsit vigyorgok magamon, mert ez elképzelve olyan egyszerű és fenséges, gyakorlatban azt hiszem leginkább a vicces jelző illenék rá, vagy legalábbis ember legyen a talpán, aki csak úgy felkap engem egy nyeregbe. No de egy Igazi Férfi nem akad fenn apróságokon. :D Nagyobbságokon sem. :D) Szóval ülök előtte a lovon, mert persze nyereg nincs, érzem a hátamon a mellkasát, finom a szaga és olyan jó biztonságban vagyok, hosszú a karja, nagy a tenyere, benne meg a robbanékony és szilaj erő. Belelovagolunk a mezőszagba. :)"
Szóval... lehet, hogy csak annyiról van szó, hogy én is a bazi nagy átlagot képviselem, ezért képzelem ezt el PONTOSAN ÚGY, mint brekkancs??? Ez valami ösi, nagy, közös nöi fantázia??? Az XX-kromoszómával öröklödik?????? Vagy mi van? És még az apróságok is: hogy természetes legyen minden, ne beöltözött, ne karneválszerü, csak ahogy úgy jön... és hogy dolgozzon fával, mindegy hogy hogy, csak vagdossa valahogy (bicskától a fejszéig bármit)... és a nagy kéz, a hosszú karok, és az izomzat, amiröl az Isten szerelmére ne a fitnesscentrum ordítson (mer attól én is ordítik, de a kíntól), hanem a kemény fizikai munka, az 50 kilós cementeszsákok meg a favágás....
Brekkancs, Te is atz szeretnéd, ha nyers, szétdolgozott lenne a tenyere? És az ujjai kicsit lapátalakúak, a végükön nem elkeskenyedöek, inkább kiszélesedöek? (Ez utóbbinak gyakorlati haszna is van *pirulok*.)
És mély legyen a hangja, és mindig legyen benne egy kis (ön)irónia, és a szeme mosolyogjon még a szája elött...
De hova megyünk, miután felkapott (?!?! :) a nyeregbe? Persze az ö erdö mélyén megbújó kis faházikójába, ahol aztán leszállunk, karjába vesz, és bevisz az igen kezdetleges, de saját maga által elejtett prémmekkel kibélelt ágyára.... a többi meg már igazán "semmi különös".... hm... hogy úgy mondjam..... :DDD
Milyen érdekes... Az én fantáziámban meg még véletlen sem lány ül azon a lovon. :D (Pont ma töprengtem el egy-két fotót nézegetve itt a fórumon, hogy még soha az életben el nem képzeltem senki nőnek a mellét ruha nélkül egy fotója alapján. De még annyira sem, hogy vajon hasznos-é számára a melltartó, avagy sem. :) ) Szóval az én fantáziámban férfi ül természetesen a lovon. A lónak nagyon szép, fényes a szőre, fekete. Meg-megcsillan a napfényben, az izmai jól kirajzolódnak a bőre alatt, kecses jószág, pompás állat. A férfin nincs póló, szépen le van barnulva, nem kigyúrt, hanem az a szíjas fajta, akinek nem nagyon kell tennie semmit sem az izmokért, csak épp fát vág egy kicsit (kedvencem... egész meg tudok hatódni tőle :D), ás, meg mit tudom én mit csinál, pl. ágat hegyez nyársnak. :) Egy mezőn lépdel a ló, letöri a füvet a patájával, és illatot csinál maga körül: tört fűnek, virágoknak, lószagnak, emberi izzadtságnak a keverékét hozza az orromhoz a szél. A ló megáll, horkant egyet, az ember meghúzza a gyeplőt. (vagy kantárnak hívják? a fene se tudja. lehet, hogy zabla.) A lényeg, hogy megállnak. Most azon töprengek, hogy milyen nadrág van a férfin... És van-e cipő rajta... Farmer? Abban nem lehet igazán lovagolni. Bőszárú zsivány-nadrág? Az túl erőltetett. Valami lovasnadrág-féle kéne rá, az passzentos is, meg látványos is. :D És akkor megoldódott a cipő kérdése, mert ahhoz csizma illik. Na de amire ki kellene fusson az egész történet, hogy minek is jön felém a lovas és minek vagyok én ott? Hát persze, hogy felkap a nyeregbe. (Most kicsit vigyorgok magamon, mert ez elképzelve olyan egyszerű és fenséges, gyakorlatban azt hiszem leginkább a vicces jelző illenék rá, vagy legalábbis ember legyen a talpán, aki csak úgy felkap engem egy nyeregbe. No de egy Igazi Férfi nem akad fenn apróságokon. :D Nagyobbságokon sem. :D) Szóval ülök előtte a lovon, mert persze nyereg nincs, érzem a hátamon a mellkasát, finom a szaga és olyan jó biztonságban vagyok, hosszú a karja, nagy a tenyere, benne meg a robbanékony és szilaj erő. Belelovagolunk a mezőszagba. :)
Ha valaki szeret hokizni, szereti nézni, beszélgetni róla, dumcsizni, élvező pasikat látni szivesen levelezek, beszélgetek vele. Legyen kamasz fiú, negyvenes pasi - mint én - vagy nő, kislány, nagylány, érett asszony...szóval akit érdekel :) Vagy csak malackodni szeretne, disznó módon írni, beszélni, élvezni közben... Képcsere, levelezés, tapasztalat csere, vagy csak kidumálni egy jó nőt és recskázni rá meg ilyesmi téma akit érdekel. Mélcimem publikus.
Nem az ölés a szexi.Hanem az,hogy a nő legyőzi a férfit,vadállatot.Tehát,nem az ölés a lényeg.Annál is inkább,mert én is szeretnék a combjai közé kerülni.És a nyelvemmel(is)izgatni.Egy ilyen nővel vadállati módon szeretkezni.Kifulladásig.
Off: Viszonylag ritkák a vöröslő szemű, ennyire drabális izomzatú, viszont annál szarvasabb lovak. :) Azt a keveset meg szerintem simán meg lehet ülni mindenféle lószerszám nélkül. :D Még offabb, vagy még kevésbé offabb... ki tudja... az viszont nagyon fantázia-indító tud lenni, amikor valaki szőrén, csak egy szál zablával (vagy mivel) üli a lovat. Abban van kraft, spiritusz és egyebek. Az olyan bátor dolog, férfias, tökös. :) Onnan el lehet szépen indítani egy mesét. :)
Off: (Az ölés a szexi? Ezen mondjuk érdemes lenne valahol máshol elgondolkodni, hogy az ölés, vér, fájdalom elviselése és okozása miért szexi. A hasonló agyi területek ingerlődése miatt vagy talán az ösztöncselekvések miatt, vagy mert a szex maga is bizonyos fajta agresszivitást fejez ki? Ezt csak úgy mellékesen, két háziasszonyi teendő közt, fakanállal a kezemben, pongyolánban.)
Egy izzadságtól csillogó testű,formás nő,a puszta testével legyőz egy tigrist,vagy más nagymacskát.A cselekmény tetőpontja,mikor a combjával fojtja meg a nagymacskát.Vagy esetleg egy kigyúrt pasit.Ez még fokozható,ha a nő a testén fényesen csillogó,fekete latexet visel.a formás nő azt jelenti,hogy nem kigyúrt,de nem is vékony.
Ez komoly munka következménye! Maga nem is tudja mennyi minden maradt ki ebből csak azért mert az általam eléggé adekvátnak talált "ódon oratórium" kifejezésre a "...módon moratórium"-t nem tudtam erőnek erejével sem rápréselni. Ehhez már egy Babits kellet volna, de ő elhunyt. Úgy értem már korábban. Mindegy: Imádok fürdőzni az asszonáncokban.
