Ad Habaz: Elsőre rögtön az arab ‛Abbās ’oroszlán’ név jutott az eszembe, hátha az a Balkánon Habaz ~ Habbaz alakot nyert, és került fel Kalocsa környékére. Ilyen nevet azonban sem a törököknél, sem a Balkánon nem találtam.
Van viszont horvát Habazin, orosz Хабазин. Hogy ez összefügg-e a magyar Habaz-zal, nem tudom (elviekben az -in lehet szláv képző).
Ezen felül akad Хабаз település Karacsáj-Balkárföldön,és vannak Habaz nevű személyek a Google szerint a Közel-Keleten, csak nem tudtam azonosítani, hogy arabok-e vagy perzsák.
Továbbá a héber חֹבָץ hōbāş [xɔwats] szó jelentése ’savó’, a h-b-ş gyök köpüléssel, tejoltással, -altatással kapcsolatos. Persze alant én érveltem egyszer az ellen, hogy héber (jiddis) szavak képzőtlenül nevet adnának ezen a környéken. Egyébként van török habaz is ’pofon’ jelentésben (de ez sem ad nevet még török területen sem).
Végezetül az Árpád-kori magyar személynévtár ismert Choboz nevet (bár ez olvasható /cs/, /s/, /c/ és /k/ kezdetűnek is), valamint Khabech ~ Habech nevet is.
Összefoglalva: semmi konkrétumot nem találtam, de a fentiek alapján mégis felvethető a régi magyar személynévi eredet, muzulmán betelepülők közvetítette arab név, esetleg lehet, hogy a jászok behozta iráni-kaukázusi név.
> milyen megoldásokat adnátok a Galáncsaládnév etimológiájára (Pozsony), ha nem ismernénk a tényleges történetét?
Ismerni kellene ennek a családnak a történetét? Nem hogy a történetüket, de még a nevüket sem hallottam eddig. Most mardos a kíváncsiság, hogy vajon műveletlen vagyok-e…
fulco felvetéséhez én mindenképpen hozzátenném így a családtörténet abszolút nem ismeretében a francia Gal(l)and ~ Gal(l)ant (sőt Galan) vezetékneveket, amelyek jellemre utaló ragadványnévi eredetűek, és etimológiailag azonosak a magyar ’gáláns’ melléknévvel.
Ugyanakkor a Galan lengyel családnév is. Ha nem is bulgár alapról, de ennek etimológiájára is igaz lehet a fulco sejtése. Persze az is lehet, hogy a lengyelben is francia.
Van két nem ortodox felvetésem is magyar alapról: (1) a kanál szó vezetéknévként is létező kalán változatának másodlagosan zöngésült alakja. Illetve (2) a Kilián személynév magyaros Gelén formájának esetlen a mély hangrend felé kiegyenlítődött változata.
> a legendák szerint lengyel nemesi(?) eredet forog fenn a névviselőknél, de nincs konkrét bizonyíték még erre...
Azt mát észrevettem, hogy a hungarofil szlovákok hajlamosak lengyel eredetet fabrikálni maguknak. Ez néha igaz is lehet, de legtöbbször csak a „tót nem ember” félelme munkál mögötte.
Hát, némi fenntartásom van. A történelmi lengyel helyesírásban írtak –sky-t, de a magyartól eltérően a nagy családok nevei is változtak a helyesírással, ezért én Androski írásmódot várnék itt Androsky helyett. Ha pedig a szerző a történelmi helyesírást preferálja, akkor feltűnő, hogy a megemlített többi család viszont jelenkori helyesírással szerepel. Igen furcsa az Androczky mellékalak is: nem emlékszem, hogy a régi lengyel helyesírásban a cz betűkapcsolat szerepelt volna /c/ hangértékben: /cs/ hangértékben azonban biztos: az így kiolvasott /androcski/ pedig nem szláv családnév.
Ahogy kutattam, ugyanezt a szöveget megtaláltam más családnév alatt is. Sőt, a te találtad címerleírásban is benne van ez a név: a „wyobrażenie. Awdaniec Jak przypuszcza” részletben a látszólag értelmetlen „Awdaniec” szó valójában az eredeti címeres család neve. Amit te találtál, abban valaki az „Awdaniec” összes említését átírta „Androsky”-ra, miközben az átszerkesztés során egy helyen mégis benne hagyta. Valaki tehát eltulajdonította az eredeti Awdaniec-címert, és partizán módra feltöltötte arra az oldalra. Ezt persze, lehet, hogy jogosan tette, mert az ő családja is közte volt annak a 200 litván nemescsaládnak, akik az unió után Awdaniec-címert kapták meg a lengyelektől üveggyöngyként. De az sem kizárt, hogy egyszerű hamisításról van szó, így a bizonytalanság miatt komolyan venni ezt nem lehet.
Az én általam talált link: http://www.ruinyizamki.pl/herby/awdaniec.html. Az Awdaniec családot és az Awdańcy nemzetséget néven ismeri a lengyel Wikipedia is, és az Abdank névvariáns Sienkiewicz „Tűzzel, vassal”-ját figyelmesen olvasóknak ismerős lehet.
> de a címerleírás engem sajnos nem visz közelebb a kérdéshez :)
Az oldal, amit találtál, a címe szerint „Historia Pd. Podlasie”, ez tehát Podlasiéba, a lengyel-belorusz határvidékre visz. Ha pedig a http://rodzinyszl.webs.com/ főlapra megyünk, ott van egy táblázat, amely megadja, hogy az említett családok milyen helységet bírtak. Eszerint „Androsky (Andruski, Androczky) – Cieleśnica (?-XV w.-?/1528-Cieleśniccy) - w XV w. własność Andruszkiewiczów”. Eszerint Cieleśnica, a mai lengyel-belorusz határon lévő falu, a XV. sz.-ban az „Andruszkiewicz”-ek birtoka volt, 1528-ban pedig már a faluról elnevezett „Cieleśniccy” (mai helyesírással: Cieleśnicki) családé. — Ez itt megint egy bakugrás, mert az „Andruski” és a „Andruszkiewicz” nevek nem állíthatók önmagukban párba.
Előfordul Androski család a Genealogia Polskán a XVIII. sz. közepén. Itt egy halálozás (a leszármazott lányé) köthető konkrét helyhez, a nagylengyelországi Pyszczyn-hez. Ezzel ki is hal ez az ág.
Mivel a világháló szerint sok újvilági Androsky ~ Androski van, talán valamilyen bevándorlási adatbázis segíthetne.
Én mindenestre ennél a szálnál továbbra is biztosabbnak látom a 9361-esben említettemeket.
egy roman csaladnevkönyvben azt irjak hogy ukran vagy bolgar eredetü.Egy oroszban Galanin fordul elö. Gondolom hogy vegül a Gellen (Gallus) ill Gal-nak a valtozata , de biztosan a szlav szakertök segitsege kelll itt .
A magyar -óczky eredeti formája három lehet, mindegyik -ský (-ski) képzős, de az alapja más:
szláv -ocký (-ocki): -oc-, -ok-, -og- végű alapnevekből (az utóbbi kettő inkább csak a csehben és szlovákban);
szláv -otský (-otski), írva -ocký (-ocki) is: -ot- végű alapnevekből;
magyar fejlemény szláv -o(š)ský (-oski)-ból, középszlovák (vagy akként átértelmezett) -ovský-ból az első -os-,-oš- (-osz-), -och-, a második -ov- (-ow-) végű (vagy ilyen betoldású) alapnevekből.
Az alapnév rendszerint helynév, de (különösen) a lengyel esetében sokszor személynév is lehet.
Adná magát a lengyel Androwski, de ez túl ritka és északi ahhoz, hogy középszlovák áttételt feltételezzünk. A Google-lal viszont kimutatható az Ondrovský, amely leginkább cseh lehet (a jelenlegi szlovák névtárból mindenesetre hiányzik). A feltételezett m. Andróczky < cs. Ondrovský változáshoz vö. m. Apatóczky < szlk. opatovský <: Opatovce (m. Bajmócapáti v. Végapáti). Az Ondrovský helynévi alapját nem sikerült egyértelműen lokalizálnom, de Štiavnik (Trencsénselmec, rég. Styávnyik) falunak van Ondrovce része. Ha nem ez volta névadó, akkor más hasonló, mamár ki nem mutatható település. Mindenesetre Štiavnik cseh határon lévő elhelyezkedése magyarázatot adhat a mai cseh (morva?) elterjedésű családnévre.
A német Kemp családnév a Duden szerint a német Kempe családnév változata. Ez a középalnémet (= régi északnémet) kempe szóból származó foglalkozásnév, jelentése ’harcos; olyan hivatásos bajvívó, akit bírósági („inteítéleti”) párviadalra lehet felfogadni’. Ugyanennek a szónak a mai felnémet (= irodalmi német) változata a Kämpfer.
Érdeklődnék, hogy a Kemp név eredetéről mit lehet tudni. Jó ideje keresem az eredetét, de sem a jelentését sem nem tudom, sem nemzetiséghez nem tudom kötni a nevet.
Nagyon szépen köszönöm! A videónak külön örülök, élvezettel néztem, mert ez a sorozat kimaradt az életemből. Tehát a fürdős szakmát űző személy gyakorlatilag korabeli orvosnak is tekinthető.
> Valószínűsíthető, hogy a "Rod Buoc-Čeper z Doliny" levéltári fondban a Sopel családnevet eufemisztikus céllal módosították Čeper-re."
Ezzel továbbra sem értek egyet. A Čeper-nek nincs transzparens etimológiája, és eufemisztikus céllal sem módosítanak nevet értelmetlenre. Nincs olyan, hogy kellemetlen a vezetéknév, így kitalálnak helyette hasra ütés alapján valami hangsorozatot. Ha ilyen eufemizálást fel is teszünk, akkor is különösen feltűnő, hogy a Šopeľ helyett miért nem a közelibb Čepeľ-t választották, amikor ennek van értelme, vö. szlk. čepeľ ’penge’.
Ugyanakkor rossz hangzású családnevek is megmaradtak máig, pl. m. Tolvaj ~ Tolvaly, Ördög ~ Eördögh, a magasabb társadalmi rétegekben. Fontosabb volt ugyanis fenntartani a régi oklevelekben stb. szereplő névalakot, mint jobb hangzású névvel bírni. A családnévi használat egyébként elválasztja a nevet a közszói alapjától, más a konnotáció (tíz éves kor felett).
De ha megnézzük, hogy a Monasterium.net szerint a Szlovák Nemzeti Levéltárban a „Rod Buoc-Čeper z Doliny”-n kívül milyen kettős nevű fondok vannak, látszik, hogy a többieknél nem egy nemzetség két neve van kapcsolatban, hanem két külön nemzetség egyesült (pl. házasság után a férfi ághoz fölveszik a női ág nevét is, mert ez utóbbi kihalt), vö. „Rod Amade-Üchtricz z Gabčíkova”, „Rod Brunšvik-Chotek z Dolnej Krupej”, „Rod Dubnický-Marcibáni z Kočoviec”, „Rod Velič-Salai z Láclavej a Slovenského Pravna”.
Ebből következik, hogy a „Rod Buoc-Čeper z Doliny” esetén is két külön nemzetség egyesült, tehát a „Čeper” eredetét nem ott kell keresni, ahol a „Buoc”-ét. Az „Anthonij Sopel alias Bocz” így csak a „Buoc”-hoz lehet adalék (ha egyáltalán), annyiban, hogy egyik tagját Sopeľ-nek is nevezték, nem a Čeper (Czeper) névhez.
> egy híres nyelvész professzor minden etimológiai fejtegetése után megjegyezte, "Más magyarázat is lehetséges".
Paizs Dezsőnél ez az etimológia egészére vonatkozott. De az etimológián belül vannak olyan elemek, amelyek önmagukban biztosak. A „Buoc” névetimológiájánál több magyarázat is lehetséges (magam is adtam kettőt), de az biztos, hogy ez a név a „Bóc” középszlovák alakváltozata: ebben az elemben más magyarázat nem létezik.
köszönöm a gyors választ. A Sopel alias-sal kapcsolatban nekem is eszembe jutott a te magyarázatod (sopeľ = takony), innen a gyakori szlovák Sopľák családnév is. Valószínűsíthető, hogy a "Rod Buoc-Čeper z Doliny" levéltári fondban a Sopel családnevet eufemisztikus céllal módosították Čeper-re."
"... jól megfontoltam, amit ott állítottam ..."
- Nincs miért kételkednem ebben, de emlékeztetlek, egy híres nyelvész professzor minden etimológiai fejtegetése után megjegyezte, "Más magyarázat is lehetséges".
Így elsőre kellemetlen hírem van, szlovákul a sopeľ ugyanis annyi, mint ’takony’. Én inkább – a névtani valószínűség alapján – ehhez a jelentéshez kapcsolnám a beidézett név jelentését, nem a lengyel sopel ’jégcsap’, orosz сопель ’pásztorsíp, furulya; (nyelvjárási) takony(csepp),nadrádszár ’-hoz [< ószl. sopělь ’ami a fújással kapcsolatos, azaz a síp, furuja’, ill. ’ami a szipogással kapcsolatos, azaz orrváladék’, ebből ’lecsüngő orrváladék’, ebből ’lecsüngő dolog, azaz jégcsap, nadrágszár’ <: sopěti ’szuszog; szipog; fúj(tat)’ ige].
> Anthonij Sopel alias Bocz ... de ... Nagij Rakow
A latin „alias” szó a „Anthonij Sopel alias Bocz” szerkezetben annyit tesz: ’másként’, azaz ’Szopely [Takony], másként Bóc Antal’. Az illetőnek tehát két vezetékneve volt. Ebben a korban még merőben nem voltak megszilárdulva a családnevek, így a ragadványnevek azok kezdeményeivel egy használati értékkel bírhattak, mint a paraszti közösségek gyakorlatában egészen mostanáig.
Az „alias” nem minősíti a két variánst, azokat egyenrangúan írja le, így ez alapján nem értékelhetjük azokat. Azonban a ragadványnév rendszerint „jelöltebb”, mint a családnév, azaz egyénítőbb használata, értelmezhetőbb jelentése van. Ezt figyelembe véve véleményem szerint a „Sopel” lehet a személyes ragadványnév, a „Bocz” pedig a családnév (vagy annak kezdeménye, családi ragadványnév vagy a felmenő ragadványneve; attól függ, akkorra mennyire szilárdult meg).
> Hogyan értelmezzem az alias (vulgo) szót?
Nem tudom, a „vulgo” honnan jön, de az nem ekvivalens az „alias”-szal. Az utóbbi nem minősíti a változatokat, a „vulgo” igen (általában az utána álló variáns a ragadványnév, az előtte álló pedig a „hivatalosabb”). Az általad hozott idézetben ez nem szerepel, és a neten sem tudtam rákeresni.
> Mégis azt hiszem, hogy elírás a Sopel, mert az egész mol.arcaum.hu -n csak egyszer fordul elő, míg a Czeper számos esetben.
Ha most ezzel azt akarod írni, hogy a „Czeper”-t „Sopel”-nek írták el, úgy nem értek egyet. Szerintem a „Czeper” és a „Sopel” egymástól független nevek. A személyes ragadványnevek egy adott személyre szólnak, és a gyakorlatban inkább használatosak, mint a hivatalos(abb) név.
> Egy másik ötlet: míg az erdélyi névrokonok (pl. Köpeci Bócz) következetesen ó-val írják a nevüket, a turóciak pedig uo-val, nem lehetséges-e, hogy az utóbbi a bibliai Boáz (anyakönyvezhető) kersztnévből eredeztethető?
Csak ismételni tudom magamat a 9307-esből és a 9317-esből, ahol is jól megfontoltam, amit ott állítottam: a túróci szlovákok nem ismerték a hosszú /ó/ hangot, ezért /u̯o/-t használtak. Ennyi.
Nem szeretnék újra és újra visszatérni erre, mert az /ó/ ~ /u̯o/ megfelelés triviális és a jelenkorig dokumentálható kérdés. /oá/ ~ /u̯o/ megfelelés pedig a környéken nem létezik.
> Stephanus Parvus, alter Stephanus et Johannes Bocz ”dicti” (1452) - ez az István végülis Kiss vagy Bocz lett-e?
Ezek a szövegek sosem mondják meg, hogy mi lett, hanem csak azt, hogy mi volt akkor és ott. Mert ha az utóda éppen „Parvus” lett, akkor annak az utóda esetén is kiszoríthatta az új ragadványnév a régi nevet. Biztos leszármazási sort csak generációról generációra folytatódó okirati sorozat esetén mondhatunk. És ilyen vagy van, vagy nincs. Azt már láttuk, hogy pl. XIX. sz.-i kisnemesi családok esetén a hiányzó korai részeket „kreatívan” kitöltve raktak össze igen kétes családfákat, ahol vélhetően össze nem tartozó ágakat oltottak egybe ilyen módon.
A latin „alter” itteni jelentése szerintem: ’a másik’. ha a fenti szöveget végig nézzük, akkor, amennyiben több azonos személynevű ember kerül egymás mellé, úgy az „alter” jelzi, hogy ezek eltérő személyek azaz, „Stephanus Parvus, alter Stephanus et Johannes Bocz ”dicti”” ’Kis István, egy másik István, valamint János, akiket Bóc-nak hívnak’, „Johannes Gere, Johannes fabe, alter Johannes filius Philippi” ’Gere János, Fabe [?] János, és egy másik János, aki Fülöp fia’, „vel Paulus de Balathy, neve alter Paulus de Kercz” ’vagy Baláthy Pál, avagy a másik Pál, a kerczi’
> Janko Istvánt ”ex prosapia Bocz” (1491) - mi köze lehet Jankó Istvánnak a Bócz nemzetséghez?
Annyi a köze, hogy tagja. Hogy vér szerint, vagy jog szerint, arról fogalmam sincs. De ha az első opciót vesszük, ha a Bóc család nagyra nő, akkor osztódni is fog. Tekintettel pl. arra, hogy a keresztyén férfi személynévkészlet meglehetősen szűk. Ezért pl. „Johannes Bocz”-ot nevezhették a köznapi beszédben „Janko”-nak, „Stephanus” nevű leszármazotta megkaphatta ezt apanévi ragadványnévként, hogy más családbeli „Stephanus”-októl megkülönböztessék.
A szöveg átiratára rátaláltam: http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/dldf42/3/ef81/1e0c5/1e187?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0. Ezt arról szól, hogy a Bóc családbeli Janko Istvánt vajdává teszik, tehát a jobbágyok fölé emelkedett. Az elnyert kiváltságok miatt fontos lehet a családnév, hiszen az örökösök ennek alapján bizonyíthatják a kapcsolatukat az örökszerzővel. Így elképzelhető, hogy ez az ág később „visszaveszi” vezetéknévként a „Bocz” családnevet, jóllehet egy időre „Janko”-k voltak. De az is lehet, hogy ez az ág „Janko” (Jankó, Iancu) folytatódik tovább. (Elvégre a donációkor ez a névvarieáns is elmítésre került, így a későbbiekben erre is lehet hivatkozni.)
Családnevem körül bogarászva a Krályi Könyvekben ilyen bejegyzést találtam 1560-ból: Anthonij Sopel alias Bocz ... de ... Nagij Rakow.
Utánanéztem a Sopel szónak: lengyel helységnév, jégcsap jelentésű közszó, orosz сопель - русская флейта, meg mérsékelt mennyiségben családnév innen-onnan.
Mégis azt hiszem, hogy elírás a Sopel, mert az egész mol.arcaum.hu -n csak egyszer fordul elő, míg a Czeper számos esetben.
Hogyan értelmezzem az alias (vulgo) szót? Lehet, hogy igazándiból Czeper vagyok? A korábbi turóci okleveles adatok csak dolinai Buoczokról szólnak az én elődeim meg Nagyrákóiak voltak..
Egy másik ötlet: míg az erdélyi névrokonok (pl. Köpeci Bócz) következetesen ó-val írják a nevüket, a turóciak pedig uo-val, nem lehetséges-e, hogy az utóbbi a bibliai Boáz (anyakönyvezhető) kersztnévből eredeztethető?
Van Nosza, Talán, Ugyan stb. családnév, ezeket Kálmán Béla szavajárási névnek tartja: azaz az elnevezett egy jellegzetes kiszólása lett előbb (alkalmi) ragadványnév, majd abból (esetleg csak a következő generációban) megszilárdult családnév. Szerintem ilyen lehet a Szintén csn. is.
> Cégelyről azt írja, hogy a név eredete lehet a (szintén német) Ziege (személynévként esetleg Ziegler …
Először is szeretném helyre tenni a Cégely településnév etimológiáját. A Wikipedia-cikk nem azt írja, hogy a név eredete „lehet”, hanem, hogy ez népetimológia. A Wikipedia szerkesztési elveiből adódóan pont a bevett etimológia maradt ki a cikkből, mert ennek beidézéséhez már nemcsak hallomások szükségeltetnek, hanem a szakirodalom alapfokú ismerete is. Én Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára c. munkája alapján a 9338-asban beidéztem az „ortodox” etimológiát. Ez utóbbi nem a német Ziege ’(nőstény) kecske’, hanem a Ziegel ’tégla, (tető)cserép’, éppen, hogy az /l/-t megmagyarázzuk. Ugyanezen /l/ miatt a n. Ziegler szót is a Ziegel szóval lehet összekötni, nem a Ziege-vel. (NB. A német Ziegel és a magyar tégla szavak egyaránt a latin tēgula ’tetőcserép, (márvány, réz, cserép) fedőlap’ szó korai átvétele. A német Ziege alapnyelvi eredetű. A két szó egybeesését a nyelvtörténet szeszélye eredményezte.)
> ebből kialakulhatott a Czégé valamilyen módon
Nem. Írtam, korábban, hogy „a magyar nyelvtörténet miatt nincs »eredeti« -é végű magyar szó”. Ez a régi átvételekre is igaz. Főszabály szerint a XVI. sz.-nál régebben keletkezett közszavakból nem lesz családnév, mert addigra a a családnevek rendszere a térségben már kialakult. Így a Czégé esetén is ilyen régi alakulatot kell keresnünk. Ekkor pedig továbbra is fennáll, hogy -ej, -aj (esetleg -éh) végű előzményt kell feltételeznünk. Mivel keleten a szóvégi /j/ hang előállhat az /l/ hang /ly/-n keresztüli lágyulásával, így ezt kiegészíthetjük az -el(y), -al(y) szóvégekkel is. A Ziege ennek nem felel meg, de a Ziegler sem, a Ziegel azonban igen.
De még a fenti gondolat meneten kívül is kizárhatjuk a feltételezést, hiszen a Ziege ejtése [tsi:gə], azaz redukált magánhangzó van a végén. Ebből semmilyen módon nem lehet a magyarban hosszú -é szóvég: rövid véghangzós cége, céga, cégi (cíge, cíga, cígi) ejtésű honosodása esetleg lehetne, de hosszú véghangzós nem. (A cége szóról korábban már beláttam a kapcsolat hiányát.)
