Ilyenre gondolsz? Rateszed a sutire es elvagod mellette. Ilyesmit meg a Home Depotnal is kapsz ha jol korulnezel, amit valami masra gyartottak de fem. Jol lemosod es kesz.
Én sütőpapírra helyezve vonom be csokival. Ezt a papírt körül be lehet osztani nagyjából, de akár vonalzóval is. Ezután már könnyű egyformára szeletelni és úgy a tálcára pakolni.
A zsrbonal (is - meg masnal is) kell a vizes kes. Minden vagas utan lemostam a kest - es nem toroltem teljesen szarazra. Ezzel nem volt gond. A csokolade maz maga volt a fenyes-nem repedt tokeletesseg... a zserbo ize... mennyei volt. De a meretek... :((
Volt még valami vizes kés is, de talán az máshoz kellett. Szerencsére nálunk nem voltak ilyen perfekcionisták a családban, illetve mindig csak az ízre fektettük a hangsulyt. Ettem én már kiskanálal beiglit, de nagyon finom volt és nem zavart a kanalazós állaga.
Boszi - probaltam a vonalzot... kimertem... de a vagas nem volt jo. Lehet nincs jo kesem hozza... nem viszem tulzasba, es ha itthon esszuk nem is igazan erdekel. Illetve... beleadom a faradtsagot a pontos meresbe - es elbokom a vagasnal. Papus kinevetett amikor meglatta a vonalzot a kezemben... :))
Vonalzó + centiméter. Anyósom módszere volt, de ő a konyhában élt ott érezte jól magát, minden ilyen hülyeségre rengeteg időt szentelt. Sonkáskifliket pl. egyenként megmérte a mérlegen, hogy tök egyforma mennyiség kerüljön mindbe, meg ilyesmik.:-(
Teny: nem tudok szepen szeletelni sutemenyt. Semmilyent sem.
Tudtok valami trukkot, amivel lehet szebben felvagni sutemenyt? Amitol pl a zserbo egyforma kockakban lesz? Mert most is - ahany darab, szinte annyi meret...
Teljesen igazad van, ha magunkkal szemben nem vagyunk igényesek, mit várjunk a többiektől?
A szarvasgerinc (vagy a mártása) nem rántotta, amit holtfáradtan, munka után hazaesve összeüt az ember - persze, rántotta és rántotta közt is óriási lehet a különbség.
Nekem megérte nem összehajigálni, hanem ötletelni azon, ha már a jószerencse a konyhámba sodorta az ilyen ritka dolgot, mint egy szarvasgerinc, hogy hogyan tudom a legjobb módon elkészíteni.
Boldog, szarvasgerincben gazdag új évet mindannyiunknak!
Csumázd ki a paprikákat, szedd ki belőlük a szivacsot-magokat. Keverd össze krémessé a juhtúrót és a kaprot, majd a paprikagömböket tömd meg rendesen kávéskanál nyelére emelt túróval, rakd jól zárható kotlába!
Önts alá annyit a savanyúság csípős levéből, hogy az alsó sort derékig elérje, zárd le az edényt, tedd hűtőbe sáskajárásig.
Nekem ez ma jó 4 órámba telt, lányom holnapi szülinapjára ezt kérte ajándékul.
Azt nem hiszem, de nagyjából verhetetlen a kertben sütögetés témakörben :-) Volt szerencsém kipróbálni és nagyon megtetszett. Kíváncsi vagyok találok e olyat akinek már régebb óta van.
Akkor elmesélem, hogy milyen lett a szarvasgerinc...
Végül a Nagypapi által ajánlott borsos, mustáros pácban pihent 24-e reggelig, amikor is a jéggé fagyott szalonnahasábokkal meg lett tűzdelve, utólag is köszönöm, nagyon jó ötlet volt.
Mivel a fagyasztóban bőven van vargánya és rókagomba, gondoltam nem haragszik meg az erdők királya, ha megvetem belőle az ágyat neki. Forró serpenyőben, pici olajon körbepirítottam és ráfektettem a gombára. Ami pörkanyag maradt a serpenyőben, kis vörösborral felforraltam és ráöntöttem a szarvasra. Alufóliával betakartam és beraktam a fatüzeléses sparhert sütőjébe. De olyan meleg időjárás volt, hogy alig-alig raktam a tűzre, így egy óra után átraktam a rendes sütőbe. Körülbelül három órán át készült, lassan omlósra, végül fólia nélkül addig sütöttem, míg a gomba engedte lé+a vörösbor el nem párolgott, kicsit megpirult a hús, de csak épp, hogy ki ne száradjon.
Krumplipürét készítettünk hozzá és egy ribizkezselé, áfonyalekvár, pici narancslé és vörösborból, vékonyra vágott narancshéjjal készült mártással és a vele sült gombával ettük.
valami keverék, eritritol az alapja, és sztéviával "dúsítják", kevésbé van meg benne a sztévia mellékíze, és jól édesít, elég kevés kell belőle (ezért pl. piskótához nem jó, mert nem ad "mennyiséget") - cserébe viszont k... drága, negyed kiló valahol 2000 ft :-(( csak kísérletképpen szoktam venni...
általában, ha diabetikusat kell főznöm, akkor mostanában kétfélét használok: ha számít, mennyibe kerül, akkor fruktózt (gyümölcscukrot) (van hely, ahol már 8-900/kg-ért is lehet kapni) - pl. baracklekvárba, befőttekbe ezt teszek, ha pedig lehet drágább, akkor eritritolt - a xilit (nyírfacukor) nem jött be a családnak igazán, túl furcsa a mellékíze
remélem, nem derül ki az eritritolról valami főbenjáró bűn mostanában, mert az árától eltekintve ideális (2-3000/kg-ért lehet kapni, ha csak sima, nem sztéviás)
a sima sztévia (most megint megpróbáltam gesztenyepürébe) sajnos nagyon furcsa ízű
Egyáltalán nem füstölt. Nagyon vastagfalú és aljú olyan palacsintasütő félém van.
Ajánlom, hogy egyszer úgy próbáld ki, hogy 1-2 szeletet kisütsz, ha nem ízlett így, még mindig lehet olajat öntenni a serpenyőbe, és a régi módon kisütni a húst.
