Hát, rumci és ZSB vanwördöt emlegettek, az elvetemültek. Akkor jó, én nem úgy értettem...
Az Unescot- az uneszkósok uneszkónak mondják. A Unicode nekem ju-val jön a számra.Az Uneszkó jól hangzik, a Junikód nekem furcsa, de hát ez van - tényleg ingadoznak.
OFF Vicces homonimia: Az első alkalommal a szóból való kiejtést (kihagyást) értettem, a második alkalommal a szánkon való kiejtést (bennehagyást). Pont ellentétes jelentésűek. :)
ZsB: Hogy az 'e' hiányzott, az volt a kisebbik baj. De látom, javitottátok.
Ádám: A oneworldöt nincs az az elvetemült, aki "ónevörd"-nek ejtené, itt szerintem tök egyértelmű a helyzet. (Ld. még "vantaccs iizi" és társai).
Az UNIX az junix, de a másik kettőr tényleg ingadozik (nálam mondjuk juneszkó, de unikód.)
Mellékszál: A magyaros kiejtés a mshtorlódást szerintem az 'l' kiejtésével oldja fel, tehát a world tényleg ugyanúgy hangzik, mint a word (Vi ár dö vőrd...). Gondolom, hogy azért, mert a magyar 'r'-t mindig határozottan kiejtjük, az 'l' mássalhangzó előtt viszont "bizonytalan helyzetű". És magyar szövegben (a kifejezetten sznob kiejtést leszámitva) magyar fonetikai szabályok érvényesülnek, nem?.
NAgyon belejöttetek a fonetikába. Pedig a felvetett probléma eléggé gyakori: a magyar névelő alkalmazásánál tudni kell a kiejtést. Olyan szavaknál szokott gond lenni, mint a UNIX, a UNIcode, de még inkább az UNESCO, mert azt állítólag sznobizmus 'juneszkónak' ejteni.
És még az is igaz, hogy rendszerint az l (má csak ilyen ez a magyar fonotaxis). Én viszont csak arra utaltam, hogy ilyenkor szerencsésebb odafigyelni az egyértelműség kedvéért. Ráadásul mivel a brit angolban úgysem ejtődik az r, hogy /völd/ a magyar fonologikus reprezentáció, akkor érhető el az optimális eredmény. Ez persze nem optimalitáselmélet. :-))
Töredelmes vallomás: spec. ebben az esetben azt az e-t az olv. szerk. hagyta le (egy viszonylag bonyolult bekezdésátszerkesztés közben). Vagyis nemhogy átfutva volt, hanem
Átfutja valaki az index cikkeit, vagy csak úgy fölb@... a netre?
"... - mondta el Bogdán Mária. Szerint sok műsorban egyszerűen esélytelen, hogy roma kerüljön a képernyőre. Aki jelenleg doktori képzésben részt vevő Bogdán azonban úgy gondolja, ..."
Igen, ezt én is hozzá akartam fűzni, csak nem akartam ezért az egy mondatért még egy hozzászólást csinálni. (Bíztam benne, hogy lesz valaki szemfüles.)
Azért hadd higgyem azt, hogy amikor Boross Antallt „idejekorán elhunyt” miniszterelnöknek titulálta, freudi elszólt. ;-)) Amúgy nekem az a bajom ezzel az egésszel, hogy az idejekorán választékos stílusértékű szó, választékos szó esetében meg kifejezetten zavaró a „pongyola” használat. Szóval minden ellenére, nagyon irritál a ’korán’ jelentésű használat. Azért vicces, hogy a „liberális” Nádasdy szigorúbb stiliszta, mint a „bigott” NymKk. :-))
Eszembe sem jutott, hogy ez licet kérdése lenne. Ha az volna, nem lenne több Homár, meg Tóta W. meg semmi, legfeljebb Nyelvművelő kézikönyv.
Egyébként nem néztem utána sehol, csak az emlékeimre hagyatkozva írtam, azt, amit. Az emlékek meg úgy szóltak, hogy ezzel a szóval gondozottabb szövegben "idejében", kevésbé gondozottban "idő előtt" jelentésben találkoztam.
Még annyit: simán el tudom fogadni, hogy az idejekorán "eredeti" jelentése - 'idejében' - valami "idejének a korában"-ból fakad, tehát még a kor + határozórag van benne, és felteszem, hogy a jelentésváltozást a korán határozószó kialakulása és 'vmely időszak elején; 'a szokásos v. átlagos időpontnál előbb' jelentése okozta (nyilván még jóval Jókai előtt), de azt jellegzetes nyelvoltalmi marhaságnak érzem, hogy quod licet Jókai, non licet mai átlagmagyar.
"idejekorán E választékos stílusértékű határozószavunknak a mai nyelvben ez a jelentése: 'még a kellő időben; idejében; jókor; még mielőtt valamely hátrányos helyzet bekövetkezett volna'. Régebben volt ilyen jelentése is: 'idő előtt, túlságosan korán'. Pl. Jókainál még ebben az értelemben találkozunk vele e kifejezésben: idejekorán megvénült ember. Ilyen jelentésben való használata azonban elavult, olyannyira, hogy egy mai olvasó a Jókaitól idézett példát akár szótévesztésnek is minősíthetné. Helyette ilyenkor a korán, idő előtt, esetleg a kissé régies, választékos időnek előtte forma kínálkozik. [...]"
Nyelvművelő kézikönyv, 1980., 962. o.
idejekorán hsz 1.vál A kellő időben, nem késve, jókor. Idejekorán odaért. 2.rég v. <pongyola haszn> Idő előtt, korán.
Értelmező kéziszótár
Én úgy látom, a mai beszélők, a 25 éves NymKk. "ellenére" szépen és nagy tömegekben visszatértek Jókaihoz (gyanítom, a kettős jelentés folyamatosan meglehetett), de annyira, hogy a 'kellete korán' jelentést sokkal gyakrabban "minősítik szótévesztésnek", és nemigen tudok mit kezdeni az ÉKsz. pongyola minősítésével, van az annyira vál, mint az 1. jelentés. (Ím, hó.)
Megpróbáltam én is utánanézni, a gugli negyedikre kiadta Nádasdyt:
,,A sajnos idejekorán elhunyt szerzõ'' (,,korán elhunyt'' helyett). Nem tudja az árva, hogy az idejekorán hagyományos jelentése ,,jókor, a megfelelõ idõben'' (tehát például idejekorán tájékoztattuk a jelentkezõket). Összeröhögünk a háta mögött, de futni hagyjuk.
Nem gondolom én, hogy ez itt egy végső érv, de most te jössz: hol néztél utána?
(Ugye, ismered a sakkozni alig tudó gyerek és a két nagymester történetét? ;-)
Na, leszámítva, hogy az idejekoránt egybe kellett volna írni, ha arra gondolsz, hogy nem azt jelenti 'korán', tévedsz. Azt is jelenti. (Én is sokáig vertem a mellem, hogy a hülye népek nem tudják, hogy az idejekorán ugyanaz, mint a kelletekorán, aztán egyszer utánanéztem...)
