Vettem egy 2-es plsticover nádat is. ez már jobb. Érdekes, hogy más az állaga, mintha nem egy gyárból jönne, a 2-es, meg a 2,5-ös. 2-esben. aranyszemcsék csillognak.
Én is kipróbáltam a 2,5-es Plasticovert, nekem tetszik. Egy kicsit kemény, legközelebb 2-est veszek, de összességégben tetszik. Nemrég meg a LaVoz-t is kipróbáltam (medium) az is abszolút pozitív. Azzal a mostani alapjában véve érces, kemény hangú fém fúvókámmal is egészem smooth hang jött ki a csőből. Ezekután azt kell mondjam, hogy ezek közül a sokak által preferált Vandoren Java nyerte el a legkevésbé a tetszésemet.
Nézőpont/ízlés stb. kérdése. Mint minden nád. Én pl. nagyon meg vagyok elégedve a LaVozzal, aztán a múltkor írta itt valaki, hogy bottal se piszkálná. :)
Azt hittem, hogy a plaszticover milyen jó lesz. Nem rosz, de nyomába sem ér a rico koncert nádnak. véleményt kérhetek? Már azthittem, hogy kihalt, a topic
szia. nekem volt, de a tenor mellett játékszernek tűnt. b szoprán. fogása detto tenor. Hozzájutsz egyhez, akkor, a Benyovszki film zenéjét próbáld. nekem tetszett. MÁS: Florg! alt szaxit megvették?
Utóbbi időben megogalmazódott bennem, hogy szeretnék szoprán szaxofonon játszani. (eddig ugye tenoroztam) De mivel most nincs 'kedvem' vásárolni egy hangszert, ezért a kölcsönzésre gondoltam. Van-e valakinek esetleg egy elfekvő szoprán szaxofonja, vagy olyan amit nem használ és kölcsön tudná adni nekem egy időre (természetesen térítés ellenében)? Vagy ezt így nem szokás? Na mind1, egy próbát megér :)
Nagyon jó füllel bármilyen zenében meg lehet élni - egy szintig. Továbblépéshez kell az elmélet, bármilyen stílusban. És ha ez az alapokkal ragadt rá, föl sem tűnik hogy tudja, csak simán használja, mint a szorzótáblát.
Nehéz megmondani a tutit, hogy mi lenne a helyes út, valószínűleg azt majd csak a végeredmény ismeretében tudjuk majd.
Egyrészt vannak dolgok amiket muszáj megtanulni és begyakorolni a hagnszerene, vagy zeneelméletből, leginkább akkor ha valaki klasszikus (jazzzenészek szerint szomorú:) zenével szeretne foglalkozni. Persze ma már a jazzben se lehet megélni csak jó füllell.
Egyik ismerősöm a hegedűtanulásnál úgy próbálta fenntartani a lánya motivációját, hogy azokon a napokon amikor gyakorolt akkor a zsebpénzét megfejelte egy kisebb összeggel, ha a hét 5 napján gyakorolt folyamatosan, akkor pedig bónuszt is adott. Nem biztos, hogy csak ezért, de kamaszkorára elérte a lány, hogy már játszott olyan jól, hogy különböző formációkban zenélve az együttzenélés öröme miatt játszik.
Biztos, hogy nagyon fontos a megfelelő darabok, a tanuló "fejében hallható" fülébe mászó dallamok feldolgozása is. Szaxofonosoknál jellemzően ilyen a Tequila vagy a Rózsaszín párduc c. örökzöldek. Ha ebben a zenetanár is partner akkor ez megnyithatja az utat, hogy a diák önmagától is nekilásson ezeket megtanulni esetleg számokat írni. Ha megszerzi a technikát ahhoz, hogy a saját számait eljátssza úgy, hogy azt a környezetének is megfelelő színvonalon be tudja mutatni, vagy be tud vele szállni vele egykorú zenészek társaságába, akkor szvsz biztosan nem fogja unni a zenetanulást.
Az biztos, hogy megtérülne, különösen, hogy mostanában leginkább csak baritont fújok. De amíg van lehetőség új nádra, addig nem vacakolok. Ráadásul egyszeri beruházással szoktam nádat venni, rögtön egy dobozzal, nagyker ár közelében, úgyhogy a kényelem legyőzi bennem a takarékosságot. Ha mondjuk hajóra mennék, vagy valami olyan helyre, ahol nincs utánpótlás, akkor én is beszereznék egyet.
Viszont most inkább egy ilyet tervezek, mert ez is hasznos cucc. Eleinte fölöslegesnek gondoltam, mert mindezeket a munkákat megoldja az ember másképp, de aztán kezembe került egy, azóta tudom, hogy egyszercsak veszek. (Iszonyúan megkönnyíti a nádakon esetlegesen szükséges utómunkákat, amit eddig üveglap, pengék, stb. igénybevételével csináltam.)
pedig nem rossz az, egyik haveromank van, multkor amit kidobtam volna nádat, levágtam vele, és utána még egy 2 hétig tök jó volt. Ilyen nád árak mellett, szerintem ez is megtérül.
Nem tudom, mi van a Fontrade-ben, csak a honlapot néztem. Thomann-ál van 27 euroért, de nem tudom, fém-e. A fém az 40 ott is.
Én kidobom, ha elgyengült. :) Ez egy ördögi kör: amíg kevés szaxis bulim van, nem kell annyi nád, tehát nem veszek nádvágót. Ha meg több bulim lesz esetleg, akkor meg több lesz a pénzem is, úgyhogy azért nem veszek. :)
de a fontrédben nem az a rendes fém van, hanem ilyen gagyi műanyag. Nekem van több olyan nádam, ami még jól szólna, csak elgyengült baromira. Azoknak jót tesz a nádvágó.
Ezeke a múlt visszamaradt módszerei. Amikor nem lehetett nádat kapni, meg hasonlók. Én megtanultam az ilyen buher technikákat (ezt mondjuk pont nem ismertem), de nem használom, mert tökéletes eredményt nem lehet vele elérni, ráadásul lehet nádat kapni, így nem vagdosom, minek. Faragni szoktam, de csak vészhelyzetben, vagy ha nagyon gagyi, de azt se szeretem, mert marha macerás kőkorszaki módszerekkel (pl. kiválóan tudok svájci bicskával is dolgozni. :)). Egy ilyen régebben linkelt nád-profilozó eszközt majd beszerzek egyszer, mert az nagyon jóféle, és költséghatékony, szépen kijavíthatod vele a gyárilag rosszabbul sikerült nádakat, de részemről úgy vagyok vele, hogy ha már vágni kell, akkor inkább kuka (bár ahogy most állok anyagilag, lehet, hogy lesz ez még máshogy is...).
Hali. 2 d.b. 10 forintos, vagy nagyobb érme közé fogom, a nád végét, aztán öngyújtót neki. Azután kicsit letisztítom, az égés nyomát. Szegény ember vízzel főz.
de csak piszok drága. Ilyen 16 rongy körül van. Évekkel ezelött még 10ezer vagy az alatt lehetett kapni. Inkább majd veszek külföldön, ott ilyen 40euróért lehet kapni.
Hali. Nézem, a szigetet. Van ott egy szaxis csaj. Va lami fekete dominó nagyságu műanyag van a fúvóka végén. MI LEHET AZ? Talán egy kis képernyő? LA SELVA SUR játszik most.
Rossz a szolfézstanár. A zeneelméletet meg kell tanulni, együtt az élvezeti résszel, mert utána már nagyon nehéz. Saját példámból tudom, én is autodidakta módon tanultam zenét, kegyetlen meló volt behozni a lemaradást, és nem is tudom, sikerülhet-e azokkal fölvenni a versenyt, akik szerencsésen gyerekkorukban berögzítették az alapokat (vagyis sikerülhet, csak ami nekik zsigerből megy, az nekem esetleg munka). Úgyhogy sajnos nagyon fontos korán tanulni szolfézst, mert az elmélet hiánya később olyan béklyó lesz, ami esetleg végleg elveheti a kedvet. Csak jól kell tanárt választani, ami nem könnyű.
Zeneiskolát kell váltani, esetleg keresni egy olyan zenetanárt, aki mellette szolfézst is oktat, belefoglalva a zenei tananyagba pl.. Meg nyilván olyasmit kell tanítani, ami sikerélményt ad, de ez persze nem feltétlenül megy az elején, amíg nem tud valaki rendesen megfújni egy hangot (ennyiből könnyebb egy zongora, vagy gitár, ahol a Süss fel nap vagy a Bociboci két perc alatt megtanítható).
Annyiból jelen esetben szerencsétek van, hogy 3 év alatt már meg kellett tanulnia az alapokat a klarinéton, azt simán át lehet ültetni szaxofonra, a fogás meg könnyebb. Megfogalmazhatja, hogy milyen zenét szeret, aztán leszedhet onan dolgokat. A tanár is irányíthatja mindenfelé, de ahhoz olyan személyiség kell, meg kell találni.
Alapszinten értek a zenéhez (zongoráztam), de igazából nem tudom mivel lehetne folyamatosan fenntartani az érdeklődését. Amit a legkevésbé szeret az egyértelműen a szolfézs - "természetesen". Én egyébként nem értek vele egyet, hogy a zenetanuló gyereknek folyamatosan, heti 2 órában szolfézsra is kell járni. Nyilván valamennyire tisztában kell lennie az elmélettel, de ha ezzel csak azt érik el, hogy elmegy a kedve ... Egyébként ha tudja olvasni a kottát és tudja, hogyan kell lefogni a hangokat bőven tud boldogulni a nagy elméleti háttér nélkül is. Nyilván, amikor már ez tényleg fontos, akkor meg kell tanulni, de ez ráérne később is. Most tényleg: egy gyereknek, aki 1-2 éve zenél miért olyan fontos, hogy tudja mi az a terc és meg is hallja. És akkor mi van, ha nem hallja meg? És akkor mi van, ha ekkor még nem tudja nevén nevezni a hangközt?
A klarinéttal kapcsolatban az biztos, hogy amikor a Rózsaszín párducot tanulta, akkor szó sem volt arról, hogy unalmas lenne a gyakorlás. Másodévesen (tavaly) még bőven nem ajánlott, mégis ragaszkodott hozzá és addig gyakorolta, amíg el tudta játszani. Ebben pl. a klarinéttanár is partner volt, de egyébként nem nagyon tudta lelkesíteni.
