Tami, nekem is volt egy olyan lombikom amikor ikrek fogantak meg. Én a punkció napján színnházban voltam ráadásul a doktornő pont a mögöttem levő sorban ült tök véletlenül! Szerintem vegyél színházjegyet a magatoknak a punkció napjára, mert szerintem meg ez a siker titka :)
Ha úgy érzed, hogy nagyon stresszelitek magatokat akkor próbáljatok meg egy pszichológust. Nagyon sokat segíthet. De azon stresszelni, hogy ne stresszeld magad szintén nem éri meg :)
Én sem adtam fel különben nem lennének itt a pocaklakóim, csak átvágtam az agyam hiszen minden az agyban dől el. Ami sikerült és meglett az eredménye. Nálam nem találtak semmi problémát ezért maradt a stressz.De az volt folyamatosan.
Szia mazsola! Ez szörnyű ami veled történt,nagyon sajnálom hogy nem sikerült.Próbáld össze szedni magad,és ne add fel,mert sikerülni fog!!Pihenj nagyon sokat,és ha tehetitek menjetek el a pároddal valahová.A környezet változás az jót tenne hogy ki tudj kapcsolni.Ez majd segíteni fog,hogy lelkiekben is talpra álni. Dongó!!!! Ne haragudj nem akarok tolakodó lenni.De nem szabad föl adnod.Mert előbb vagy utóbb sikerülni fog.Én is voltam már hogy el jutottam odáig,hogy vége.Ennyi volt!! Nekünk sincs semmi próblémánk,úgy mint nektek és nem akar sikerülni.Rejtély hogy miért nem.De azt tudom hogy nem fogom föladni,és te se tedd.Mert később meg bánnád, hidd el.Nagyon nehéz föl dolgozni a kudarcot ,de ez a kis csapat sokat segít.Úgy hogy töltődj föl energiával,és amikor úgy érzed start!!!Csak ne add föl!!Bocsi ha hosszúra sikeredett. üdv:Brenduska
ma.zsola! annyira sajnálom! adj magatoknak egy kis időt, gondold át a lehetőségeket ( akár másik orvos véleményét is ) és én Lucillával értek egyet, a vége még spontán is összejöhet.
nem vagyok túl tájékozott, de nem is múlhat el? kell az a műtét? ha igen én minél előbb nekilátnék, hamarabb túl legyek rajta!
ez most kicsit ellentétes volt, de nem akarlak befolyásolni. azt hiszem ezt neked kell eldönteni hogy mikor.
szeretnék én is még hallani felőled, jelentkezz majd mi történik veled!
Ez nem semmi! És semmi bajotok? Egyébként én is ettől félek! Ha legalább vmi bajom lenne tudnám, feljavítanánk, aztán jöhet a baba. De így, az ember azt sem tudja, mit csináljon. De azért feladni nem szabad!!! A vége úgyis baba kell, hogy legyen!!
10 inszem, 3 stimus lombik és egy fagyis. Ez azért szép. De 6 inszem még évekkel ezelőtt volt, de volt. Teljesen egészséges vagyok, mindent kivizsgáltak, férjem is okés. Hát ezért elég már nekem, nem tudom meddig, lehet, hogy végleg. Majd kiderül.
De nem negatívkodok itt, vannak sokkal rosszabb helyzetben levők is, meg olyan is akinek elsőre sikerül, szóval bármi lehet! Bizakodni mindig kell!
Fablia ! Azok a vitaminok amiket szedsz sztem is teljesen elég, Én még ezekhez folsavat és magne B6 -ot szedek.Nekem a méhpempő nem segített egyébként,de van akinek igen.
nyugodtan kérdezz ha bármi egyéb kérdésed van,szívesen segítünk.
Dongó !
De ugye nem végleg hagytad abba ?? Nem szabad feladni !!!
Igen, én is lombikos vagyok, azaz voltam, mert sok volt az utóbbi egy év nekem, úgyhogy most leállunk. Sajnos már nem tudok hinni és nem akarom tovább kínozni magam.
De te most kezded és minden esélyed megvan, hogy már az elsőre sikerüljön! Drukkolok!
Punkció után feküdni szoktam, mert elég hasfájós vagyok, ET után is egy-két napot. Kb. egy hetet maradtam otthon, aztán dolgoztam. De úgyis érezni fogod, hogy mi jó neked!
Tulajdonképpen ami gond, hogy férjemnek kevés a spermája, és kevés a mozgó. De inszemhez jó volt, nem találták vészesnek. Meg azóta javítottunk is vitaminokkal (Bio-szelénium, Maca Vibe). De mivel az inszemek nem jöttek össze, ezért most indul a lombik. Remélem nagyobb sikerrel. Te is lombikozozl? És punkció, meg visszaültetés után otthon maradtál?
Mazsola, nagyon sajnálom, ami veled történt. Én is csak azt tudom mondani, hogy pihenj, az idő segít.
Fablia, üdv itt nálunk. Úgy tűnik nagyon felkészült vagy... :) Szex ügyben: engem sajnos annyira megvisel a stimu, mind lelkileg, mind fizikailag, hogy nem nagyon vagyok képes a házaséletre! :( Mások biztosan szerencsésebbek, nálam ez van!
A legjobb, amit tehetsz szerintem az az, hogy lekötöd magad minden mással és próbálsz nem magaddal és a benned végbemenő folyamatokkal foglalkozni. Na ez az, ami nekem soha nem ment! :))
Arról írnál, hogy miért van szükség nálatok az inszemre, mostmár lombikra? Van konkrét gond, amit találtak?
Ma.zsola, annyira sajnálom ezt a szörnyű kálváriát, amit végig kellett csinálnod:((( (Sajnos tudom, milyen ez, az év elején én négy hétben éltem át a remény és kétségbeesés között ingadozást, egy pokol volt...)
Jobbulást, és adj magadnak időt, hogy helyére kerüljenek a dolgok...
(A műtét talán nem is rossz ötlet, ha azzal rendbe lehet tetetni odabenn a dolgokat, hátha a következő már egy spontán terhesség lesz, szüléssel befejezve.)
Sziasztok! Egy ideje már én is olvaslak Benneteket. ma.zsola Nagyon sajnálom, ami Veled történt! De még lehetőséged rengeteg! Biztos vagyok Benne!!
Én az inszem topic-ból jövök, eddig 5 sikertelen inszemem volt. Most kezdem a lombikot. Vagyis már a fogigátlót szedem 8. napja. Pénteken megyek uh-ra, akkor mondják el, mi, hogy, mikor lesz. Bp-i Kaáli-ba járok.
Leginkább tanácsot szeretnék Tőletek kérni. Mit csináljak. Vannak tapasztalataitok gyógyszerekkel, esetleg vitaminokkal, pihenéssel lombik előtt-után, bocs-házasélet? Minden érdekelne! Már az inszemnél is szedtem Elevitet, méhpempőt, sok c-vitamint. Megpróbáltam többet inni (nem alkoholt), ez elég nehezen megy. Bár a vörösbort is kipróbáltam mnyh vastagításhoz.
Hát nagyon nagyon sajnálom....akkor lehet Hétfőn "találkoztunk" ,mert Én is voltam.
Nem is tudom mit mondjak.Próbáld összeszedni magad,és ne add fel,mert biztos sikerülni fog.Az idő nem szorít.Pihenjél nagyon sokat, és szerintem is kicsit most szüneteltesd ezt az egészet, amíg teljesen lelkileg is talpra nem állsz. Ez biztos segít majd. Nagyon szorítok Neked,de biztos hogy sikerülni fog majd !! Ügyes vagy Te és nem adod fel !!! és sikerülni is fog !!!tudom,hogy most minden vigasztalás csak üres mondat,de együttérzek veled,és tényleg nagyon sajnálom.
Minden jót kívánok Neked a jövőben,és hogy végre valóra váljon az álmod !!
Nemrég jöttem haza a kórházból. Hétfőn reggel voltam Tapolcán, ahol láttam egy 16mm-es bevérzett petezsákot. Mivel már akkor reggel alvadt vér jött belőlem gondoltam most pontot teszünk a dolog végére és mehetek elvetetni. De a doki azt tanácsolta, hogy várjunk még egy hetet, mert hátha a vér miatt nem látni a magzatot a petezsákban. Hazavezettem 100km-t egyedül, és mire hazaértem már nagyon rosszul voltam, csomókban jött belőlem minden, ill. görcsöltem. Nem tudtam mást tenni, egyedül voltam itthon, összepakoltam és irány a kórház. Eddig nagyon jól viseltem a dolgot de amint beértem a kórházba olyan sírógörcsöt kaptam, hogy a csuklástól alig tudtam beszélni. Kb. egy óra alatt meg is volt minden vizsgálat és már vittek is a műtőbe. Egyedül nagyon pokoli volt. Mire kitoltak a férjem már ott várt a szobában. Annyira rosszul nézett ki a dolog, hogy majdnem ráment a méhem is. Ha akkor nem csinálják meg azonnal, akkor bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna. Az orvosok és a nővérek is meglepő módon nagyon kedvesek voltak, bár ahogyan én kinéztem gondolom nem is mertek volna másként viselkedni. Még elaltatni is féltek mert 152 volt a vérnyomásom meg 120-as a pulzusom. Szegény férjem nagyon megijedt amikor kitoltak, mert nem tudta, hogy mitől sírok annyira, a fájdalomtól vagy a bánattól.
Ami még elkeserít, hogy ma amikor hazaengedtek, megvizsgált a prof. és azt mondta, hogy az endom nem múlt el, és nem elég ehhez egy lapar hanem nagy hasi műtét kellene, mert lehet, hogy utána nem is kellene lombikozni, mert hasi műtéttel sokkal jobban ki lehet pucolni mident. Úgyhogy most azt kell eldönteni, hogy mikor szánom magam erre rá, mert lombikozni egy évig biztosan nem fogunk. Most már jobban vagyok egy kicsit, de pokol volt ez a három nap. Nem tudom, hogyan tovább, menjünk vagy maradjunk, idő kell azt tudom. Kívánok mindenkinek nagyon sok sikert és mielőbbi babázást.
Ma találtam erre az oldalra, leírom nektek a mi történetünket hátha valakinek tudok vele segíteni.
Mi is Tapolcára jártunk de már nem kell menni két pici pocaklakóm van. 7. beültetés sikerült(2 fagyasztott is volt). Mindenkitől azt hallottam, hogy nyugodjak le, ne akarjam görcsösen, de ugye aki ebben nincs benn az könnyen mondja.Tudtam, hogy igazuk van, de nem tudtam magamban lerendezni. A 6. beült. után egy barátnőmmel beszélgettem, azt mondta mint mindenki más, hogy ne foglalkozzak vele, kössem le magam valamivel, mindegy mivel csak ne ezzel foglakozzam. Ezek után ugy döntöttem bármi áron de ezt is megpróbálom. Elkezdtem bebeszélni magamnak hogy éngem ez már nem érdekel, ha nem lesz akkor nem lesz, veszek egy kutyát, nem is érdekel.(kicsit morbid de ez kell) Én ugy éreztem mindent megtettem ennél többet nem tudok. Munkahelyemen ha valaki kérdezett erről azt mondtam nem érdekel, még az utolsót megcsinálom, aztán kész ennyi. Így kezdtük az utolsót, utolsó lehetőségünket lazán mentem nem érdekelt hogy az utolsó lesz. Januárban kezdtük meg voltam fázva folyamatosan köhögtem, de én mentem. (Beültetéskor ott bent a szobában egy iszonyatos köhögő görcs jött rám az Adél pont akkor jött be láttam rajt megilyedt.Én nem, csak ugy gondoltam na most kapáltam el az egészet.) Már az sem érdekelt hogy megint egy valag pénzt szórunk ki az ablakon. Olyan szinten nem érdekelt már az egész, hogy a szurik beadását volt hogy elfelejtettem a párom szólt rám hogy be kéne adni. Beültetés után, ugye a Török mindig mondja hogy az első 3 napot jó lenne fekvéssel tölteni.Mi haza jöttünk lefeküdtem aludtam egy-két órát, és mondtam a páromnak, ha nekem most ha feküdnöm kell akkor abba fogok beleőrülni. Így nem feküdtem hanem jöttem a sz.gép elé, rejtvényt fejtettem, tesóm hozott nekem egy 1000 db.os puzzle játékot (jó nehezet) azt egy hét alatt kiraktam, mentem a barátnőimhez. És nem agyaltam, nem foglalkoztam azzal hogy mi történik benn a pocakomban. Persze néha eszembe jutott, de akkor magamban megrántottam a vállam és azt mondtam hogy nem érdekel, legalább akkor mehetek dolgozni (pedig nem szeretem), majd megint megyek bulizni (pedig már odasem járok). Szóval eltelt a 10 nap tesztet nem csináltam addig a reggelig míg nem mentünk vissza.Máskor már előtte 2-3 nappal megcsináltam, de most egyszerűen nem akartam csinálni.Akkor reggel csináltam kimutatta a két csíkot, így nyugodtan mentem vissza, attól függetlenül hogy belül azt gondoltam hogy ugyis rosszat fog mondani a doki.
Délben gratulált, és mondta hogy lehet hogy nem egy van. Mint kiderült 3 baba tapadt meg. (előzőeknél meg egyszer sem) De ma már csak kettő bébi van, 27 hetes vagyok egyik kisfú lesz a másik kislány.
Tudom hogy azért sikerült mert lazán vettem az egészet, nem törődtem vele.Tudom hogy nem egyszerű, sőt nehéz. Nem mindenki tudja így felfogni, de meg kellenne próbálni. Mindenkinek szorítok, drukkolok, ha szeretnétek bármit kérdezni szívesen válaszolok rá (ha tudok).
Először is óvatosan gratulálnék nini-nek,a pozitiv teszthez!!
Én nem mertem tesztet csinálni,félek az egy csik látványától!!Valahol érezhettem,mert ma délben megjött a mensim!!Igy legalább nem kellett a teszt fölött bőgnöm...de most bőgehetek a bugyim "fölött".:-((((((((((((((((((((((((((((
Nincs több baby-m lefagyasztva,igy várom a következő lombikot.Csak azt remélem,minél előbb kapok időpontot,vagyis legalább idénre!!
Képzeljétek,a patikában azt sem tudták miről beszélek,ők azt hitték,hogy mindegyik ugyan azt tudja!!Igy oda pakoltak nekem 5 félét(ennyi volt az össz választék!),én meg elolvasgattam a papirjaikat(mert ugyebár a dobozán nincs ez feltűntetve)!!Ja,olyan is van amin nincs feltűntetve ez az adat!!
És ezt találtam ami 20mIU/mL,a többi mind 25-ös volt.Kinéztem itt a neten,hogy ami 10-es annak az a neve,hogy Qupido,de olyat nem is tartanak a patikában.Én meg gondoltam,megpróbálom ezt a 20-ast,még sem 25-ös.(bár ,még nem is hallottam a nevét,és rápisilős,ilyet sem csináltam még az évek folyamán,de most sem, inkább mártogattam:-)))
