Keresés

Részletes keresés

gurtnis Creative Commons License 2016.05.24 0 0 51950

Első kihívásnak Piros 85-re beneveztem. Felkészülési terv??  Izgulok már most.....

rrroka Creative Commons License 2016.05.24 0 1 51949

A lanolinnal bekenés tippet Sánta Kutya (SK)-tól kaptam egy esős Meteor 50 előtt, nagyon bevállt, hatékony és olcsó, ha bármilyen vizes eseméyn várható, vagy csak épp a lábujjaim kicsit rongyosabbak akkor mindig használom. Örök hálám SKnak! :)

Előzmény: allez zserzseli! (51946)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51948

nagyon irigylem tőled ezt a végére robbantásos technikát..

jót mentél nagyon, ebből az idei km mennyiségedből én visegrádig sem jutottam volna el.. itt mutatkozik meg a tehetség különbség..

gratula!

idénre gondolom vége a terepnek, jönnek a aszfaltos versenyek?

 

 

 

Előzmény: Pinyo (51939)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51947

így, így :). de az aszfaltos időim nem méltóak ehhez a topikhoz :), meg hát nem is tudom mp-re pontosan őket. :)

de köszönöm szavaid!

 

Előzmény: Pinyo (51942)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51946

itt nem ázott fel, aztán ki tudja, ha van még 5-6 óra, lehetséges, hogy felázik..

amúgy azt figyeltem meg, hogy a meleg idő + esetleg patakátkelés, vízbe lépés jobban kikészíti a talpat..

a hideg jobb neki..

lanolinnal szoktam kenni különben.

nem volt 6K szint, csak 5.5 :)

 

Előzmény: Pinyo (51940)
barefootBushman Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51945

van ez a tecnika cipő , hm? (amúgy a "furkálós módszernél milyen átmérőjű, ill. mély lyuk kell és hány?

Előzmény: bmalag (51936)
barefootBushman Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51944

csakúgy, mint mi 

Előzmény: Pinyo (51942)
Pinyo Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51943

Sokat írtam, de a legrosszabb dolgot, ami a saras verseny után történik, azt kifelejtettem. Ez pedig a cipő és szerelés takarítás. Fúj.

Pinyo Creative Commons License 2016.05.23 0 1 51942

Tanúsítom, zserzseli mester szerény. Csak megcsömörlött az online teljesítmény hajhászástól :). Ez gyakran ki is fejti, bár én nem értek vele egyet, ezt tudja is.

Fut ő rövideket, sőt az aszfaltot sem veti meg néha!

Előzmény: barefootBushman (51931)
Pinyo Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51941

Ennél biztosan lesz szebb futás, a pulzusgörbe tényleg nem egy vidám dolog. Viszont ez már nagyon hosszú táv. Szerintem te már vagy azon a szinten, hogy egy ilyen versenyen ha nem találsz nagy hibát, akkor nem is volt. A szervezet aktuális állapotától függően vagy sikerül, vagy nem. Legközelebb ugyanígy nekiállsz és menni fog.

Előzmény: CSERMANEK (51913)
Pinyo Creative Commons License 2016.05.23 0 1 51940

Nem ázik szét ilyenkor a talpad? Vagy kened valamivel? Hideg, eső, még hatezer szint sem, brrr. Nem vagy kispályás.

Előzmény: allez zserzseli! (51918)
Pinyo Creative Commons License 2016.05.23 0 0 51939

[UTH 55 - 2016]

 

Megkésve bár, de jó szívvel visszagondolva.

 

Idei második versenyem. Még mindig hiányoztak a kilométerek, így a tavalyi szerencsés második hely után idén semmit nem tűztem ki célul.

 

A Mátrabércen alkalmazott sikeres taktika jó tapasztalat volt arra, hogy most is odafigyeljek az elején.

Főleg hogy az azóta eltelt négy hét alatt még tíz óra futás sem jött össze. Úgy látszik az idei egy ilyen szezon lesz.

Szóval a taktika annyi, hogy ha lazára veszem az első három-négy órát, akkor utána megjön az erő.

 

Meglepett, hogy szemerkélt az első, pedig ha én versenyzem, akkor jó idő van. Nem is gondolta komolyan, hamarosan el is állt.

A Kő-hegyig tartott az első kisebb emelkedő, jaj, mennyien előztek meg. Nem is számoltam. Az ezt követő saras lejtőn egy idő után azért már elfogyott a türelem, és pár óvatoskodót kielőztem. Rátértünk a

Lajos-forrás előtti dagonyás részre, hát ez azért kemény volt. Gyakran beleestem a versenyzős pulzustartományba, főleg hogy enyhén emelkedett is. Később kiderült, hogy a sarat nem úsztuk meg ennyivel.

 

Aztán jött egy kis közjáték: Lajos-forrás után a srác leirányított a zöld háromszögön az aszfaltig. Nem lehetett tudni, miért. Ez ugye egy jobbossal hamarabb van, mint a hivatalos pálya. Amikor a keresztdózeren átfutottunk, rövid lejtőzés után csomóan jöttek szembe, hogy arra nincs semmi. Hittünk nekik.

Visszafordultunk a dózerre. Két forgatókönyvre gondoltam. Egyik, hogy a srác rossz helyre állt és eggyel korábbi jobbosra irányított. A másik, hogy az aszfalt fogalmát tágan értelmezve az első, jó minőségű dózerre gondolt. Hogy a zöldön lefele nincs semmi látnivaló, azt meg a visszatérő sokaság bizonyította.

Tanakodós tömegek jöttek össze. Én amondó voltam, hogy a dózeren vissza kell térni a jelzett pályához, meg mások is, így sokadmagammal elfutottunk arra.

 

Tehát nyomattuk a régi pályán, a patakátkeléssel szerencsére nem volt gond, mert egy fatörzsön át lehetett kelni. A korábbi hozzászólások alapján, ezek szerint ha nincs a fatörzs, úszni tanultunk volna.

Pilisszentlászló előtt még látótávolságban volt mtb kolléga is, de aztán elvesztettem szem elől, túl gyors volt nekem a tempója. Innentől egy másik ismerőssel, Tristram-mal haladgattam, folyamatos köhögésemből mindig tudta, hogy a környéken vagyok.

 

Kisrigónál már szép hátrányban voltam tavalyi önmagamhoz képest, ezért ettem ittam nyugisan. Nemsokára visszajött a gps jelem is, mert a korábbi tanakodós térképnézegetésbe belefagyott a Garmin, csókoltatom a fejlesztőit. Mondjuk a pulzust mutatta, az nekem elég volt.

 

Visegrádon megint eszegettem iszogattam, a Kálváriát tempósan meggyalogoltam. Pap rét előtt kb. negyed órával ért utól Nagy Gyuri, szép sebességkülönbséggel ott is hagyott. Közben én meg Tristamot veszítettem el mögülem.

 

A Pap-réti frissítő felé van egy oda vissza közös szakasz, ahol kiválóan felmérhettem, hol vannak az ismerősök. mtb mester pl. kilenc percre volt. Hát elég sokat rámvert a Kisrigó óta.

A Pap-rétig már három pozíciót javítottam Visegrádhoz képest. Ettem az isteni szalámiból és uborkából, kiváló mentális frissítők a sok édes után. És elérkezett az idő, hogy kicsit növeljem a tempót. Igazából már a későbbi két durvább emelkedőre vágytam.

A Vörös-kő meredekén már nagyon jól éreztem magam, támaszkodós gyaloglós stílusban lendületesen előzgettem. Majd az idei extra, a Nyerges-hegy mászása szintén haladós volt, nem akartam tartani már semmilyen pulzust. Itt értem utól mtb-t és meglepetésemre Nagy Gyurit.

 

A Skanzenhez már 12. helyen érkeztem, Visegrádhoz képest 13 pozíció mínusz, ennek a szakasznak a részideje asszem top 5 lehetett. Innen pedig már csak be kellett futni a Duna partig.

 

Hat órán túl értem be, de egész jó állapotban. Aztán nem is nagyon volt izomlázam, csak a hátamban.

Nekem tetszett a verseny, kedves segítők, jó volt a gulyás, volt meleg víz, összességében elégedett vagyok.

 

Részidős lista:

http://ultratrail.hu/en/live/

 

https://www.strava.com/activities/577048465

nagygyu Creative Commons License 2016.05.22 0 0 51938

Azóta én is láttam a képet az átkelőről, Olivérrel kisgatyában a közepén, a – félve merem itt a korábbiak után csak leírni, de egy életem, egy halálom, szóval a – Facebookon. A döntés az elterelésről ez alapján egyértelmű, hogy helyes, csak a megvalósításba, kivitelezésbe csúszott hiba. Félreértés ne essék, eszemben sincs a teljes felelősséget a szervezőkre hárítani, mint írtam, én is hibáztam, mikor nem kérdeztem rá, miért erre küldenek, de mentségemre szóljon, épp örültem magamnak, hogy a sártengeren átverekedtük magunkat fölfelé, és könnyebb rész jön majd, automata üzemmódba kapcsolva nem pörgött az agyam.  Ja és minden irónia nélkül, minden tiszteletem azoknak, akik ezen az átkelőn jutottak át végül.

 

Berta Gáborral is sikerült szót váltanom, írta, hogy ők is eltévedtek, szó sem volt tudatos rövidítésről, készséggel el is fogadom, megkövetem, és ezennel a „klasszikus kispistázás” kifejezést kéretik öntudattalan vagy tudattalan kispistázásra  cseréltetni. Na ebbe teljesen belekavarodtam, szóval olyan eltévedésre, ami nem tudatos előnyszerzéssel járt – ez meg már túl körülményes… Maradjunk az eltévedésnél és kész.  

 

Még egy tévedést kell helyretennem, Pálos Zsófi szólt, hogy őt nem láthattam a verseny közben, mert nem is indult. Elnézést a bakiért, és ha sérülés az ok, akkor minél gyorsabb gyógyulást kívánok neki.

Előzmény: procaliber. (51934)
nagygyu Creative Commons License 2016.05.22 0 0 51937

Elbűvölően érvelsz. Ezzel képtelen is vagyok vitába szállni. A szövegíró-kérdésben azonban más véleményen vagyunk. Ez a titulus minden kétséget kizáróan Papp Ritát illeti a Csovi Csovi Jasper-ért.

Előzmény: allez zserzseli! (51932)
bmalag Creative Commons License 2016.05.21 0 1 51936

nekem úgy bedönti a jobb bokámat a stinson, hogy már csak a harántolós hegyoldalban nem zavar.

még a furkálós módszeren lamentálok.

azért jó lenne egy kis konkurencia ennek a márkának. ahol talán nem egy padlizsán a kaptafa. mert kicsit ezt éreztem mindháromnál, amit eddig vettem.

Előzmény: procaliber. (51935)
procaliber. Creative Commons License 2016.05.21 0 0 51935

két megoldás van a gondra egyik, h eladod a stinsont mert ezek szerint neked ez a típus nem felel meg. másik megoldás, h ahol nyom az kivágod és leragasztod egy duck tape-el.

nekem spec a mafate speed nyomja a bokacsontom ezért nem is vettem ilyen cipellőt.

sajnos vagy sem, de minden hoka más, így próbálgatni kell mert hiába jó az egyik modell attól másik még lehet rossz.

 

zoncsi nekem az összes terepes stinson talpa hullámos vagy "megrogyott" egy két helyen, de ennek nem érzem hátrányát.

Előzmény: SzGero (51922)
procaliber. Creative Commons License 2016.05.21 -1 1 51934

A legtragikomikusabb vagy dühítőbb, szomorúbb, viccesebb, nevetségesebb, stb. (mindenki kiválaszthatja a vérmérséklete meg a véleménye szerint megfelelő jelzőt), persze azért az az egész dologban, hogy valószínűleg az egész elterelésre nem is lett volna szükség, az a minimum harminc ember, aki a másik irányba menve megelőzött, minden gond nélkül jutott át a „megáradt” patakon, nyugodtan lehetett volna talán az egész mezőnyt az eredeti útvonalon hagyni. (Persze nem láttam milyen viszonyok uralkodtak annál az átkelőnél, lehet mégiscsak kockázatos lett volna, könnyen beszélek így, felelősség nélkül.)

A Kis Rigóban, mint sic pontőrfőnök(atyaég) Oli volt beosztva. Őt kérte meg csanya nézze meg a patakon át lehet kelni avagy sem. Lementünk megnézni készült is egy videó, pár ember látta is, de  nem osztanám meg a nagyobb nyilvánossággal. Konkrétan alsógatyára vetkőzött le Oli és mászott be a patakba megnézni mégis mennyire mély. Mivel ahonnan jöttek a futók nem lehetett látni mégis milyen mély a víz. Térdig- combig- vagy éppen derékig ér, ami végül ágyékig ért illetve a patak alján a kövek is nehezítették az átjutást. A túloldalt ahol kijössz már csak lábszár középig. A fő gond az volt mivel nem lehetett látni milyen mély a víz így nagyon sokan tuti nem indultak volna neki a patak átkelésnek. Nagyon terelni sem lehetett mert a fás részek miatt a patakból kijutás lett volna a következő gond.

Igen pár ember megoldhatta, h lement az eredeti jelzésen és vhol keresett egy gázlót ahol "csak"lábszárig ért a víz. Ahogy én láttam az eredeti útvonalon senki nem jött mivel senkiből se csöpögött a víz a Kis Rigónál.

Azon most filozofálgathatunk, h nem az első esett, h a patak itt gondot okoz, lehetett volna rá jobban készülni esetleg. De ahogy a Kis Rigónál az 55-ös frissítő pont is marha hülye volt az hétszentség. Erdőből kiérve ott is magyarul próbálták elmagyarázni hol van a frissítő pont és merre megy a pálya, mert ugye a frissítő pont nem a pályán volt rajta hanem attól jobbra. Plusz még egy nagyobb autó is parkolt ott így volt kavar rendesen.

 

Azt viszont nem hiszem, h Carlosék hibáztak volna. Se Biga, se Carlos, se Büki Ádám nem edz hetente a Pilisben. Nulla helyismeretük van, így mivel valszeg ők is annyi infót kaptak, mint te hamarabb tértek át egy alternatív útvonalra, mikor látták sehol sincs a beígért aszfalt.

 

Pár perc és pár kilométer, na bumm, számít ez? Nem mindegy hogy 11. helyezés, vagy esetleg 6.? 20 perccel jobb az időd, vagy rosszabb? Nem. K@rvára nem. Ha kicsit is komolyan vesszük amit csinálunk, minden egyes perc és kilométer számít. Akármilyen szinten is vagyunk, azért indulunk versenyeken és fizetünk érte nevezési díjat, hogy összemérhessük magunkat másokkal

Sztem mindegy és komolyan is veszem magam illetve amit csinálok. De se a helyezés, se fejlődés nem érdekel. Amíg jártam versenyre szórakozni jártam élvezni a futást, tájakat bejárni, rácsodálkozni az élet apró örömeire. De mára többet ér egy közös futás a barátokkal, mint bármilyen verseny.

Zárszóként pedig ha már Strava is szóba került azért jó volt most is látni uth-n nem a Strava szegmenseket kell vezetni mert a versenyen helyre kerül minden. Bár józanabb megközelítésen strava nélkül is lehet tudni kinek hol a helye.

Előzmény: nagygyu (51926)
barefootBushman Creative Commons License 2016.05.21 0 0 51933

Nade mi aszar az a snapchat? 

Előzmény: allez zserzseli! (51932)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.05.21 0 0 51932

oh yeah!! ezt már szeretem! újra élet a topikon!

 

fészbukosok ide! sztravások ide! sznepcsetesek is welcome back!

 

ezért jár a dupla kudosz és három lájk!

 

mindazonáltal egy-két pontban hadd vitatkozzak!

 

elöljáróban annyi, hogy, aki pajor tamást szereti a neuroticból, az rossz ember nem lehet! punktum.

ezért a mind a múltban, mind a jövőben mindent megbocsátok neked!

 

másodsorban megfigyeltem, hogy vészesen és veszélyesen, illetve mondanivalómat illetően félrevezető módon kevés szmájlit használok. ezen változtatni fogok!  :)

 

mindenképpen határozottan vitatkoznék azzal, hogy nem pajor a magyar és egyetemes popzene legjobb szövegírója!! de! (ennyi remélem elég) :)

 

a többivel nem szállok vitába, egyrészt, mert igazad van :), másrészt, mert azok annyira személyeskedő és  rosszindulatú megállapítások :), hogy ahhoz le kellene szállnom a lóról, amin olyan jól elhelyezkedtem :)).

 

egy dologgal komolyan mégis: távol álljon tőlem, hogy bárkit is lenézzek, legfőképpen embertársaim bármelyikét, sem lefutott ideje, távja, hajszíne, bőrszíne, orrcsontja, IQ tesztje, tüsszentésének hangja, vagy bármi miatt. 

ha ezt így értetted, akkor mea culpa, eszem és szándékomban sem volt, senki nem így ismer azt hiszem.

én csak reflektáltam magamra azt, amit te írtál, nem másokat ítéltem meg. írtam is, hogy jó, hogy leírtad, mert ez nekem egy más perspektíva. :)

illetvem ha önérzetedben megbántottalak volna, azért is elnézést. :)

 

(a rövid és gyors versenyt egyszer ősrégen németh csabi használta a mátrabércre, jót kuncogtunk rajta, azóta nálam ez szállóige..)

 

na hajrá! :)

:)

 

Előzmény: nagygyu (51929)
barefootBushman Creative Commons License 2016.05.21 0 0 51931

Nincs szüksége rá, hogy megvédjem, de szerintem ne veszekedj Zserzselire. Teljesen szerény gyerek ő.

Előzmény: nagygyu (51929)
lallaj Creative Commons License 2016.05.21 0 0 51930

Mi is teljesen normális felvilágosítást kaptunk a terelésről (ahogy írtad is a később érkezőkkel kapcsolatban), nem is volt gond. Lehet valaki szóvá tette neki, hogy nem egyértelmű az útba igazitása. A Fb-os UTH csoportban valaki lekamerazta a megáradt patakot. A videón át is menem rajt. Nem tűnt vészesnek, de nem tudom szervezőként hogyan kell ezt megítélni. Lehet Csanyáék is csak bemondás alapján döntöttek. Nem tudom. Azt sem, hogy a 115-ös mezőnynél tereltek-e, esetleg akkor lehetette komolyabb is az áradás.

A versenyzéses résszel amit írtál teljesen egyetértek. Szerintem sem fair levágni a távot. Biztos lehet találni az ellenőrző pontok között rövidebb útvonalat, mint a kijelölt, egyszer majd valaki azon csinál pálya rekordot!? Az utolsó előtti meredek kaptató (nem tudom mi a neve, első bálozó voltam, nulla helyismerettel) tetején elnéztem jobbra és láttam egy csávót, aki engem bámul és azt, hogy honnan jöttem. Én alig kaptam levegőt, míg ő csak nem is zihált. Valahol eltévedhetett, kihagyhatta az emelkedőt. UgyanEzen domb lefele vezető szerpentinjén is volt pár levágás. Pár másodperc, de akkor is. 

Amúgy meg gratulálok az eredményedhez.

Előzmény: nagygyu (51926)
nagygyu Creative Commons License 2016.05.21 0 0 51929

Na akkor tegyük kicsit tisztába a dolgokat.

 

Úgy látom, itt nem csak az adatokkal, a szövegértéssel is vannak problémák. Az írás nem arról szólt, hogy elkavartam verseny közben és ez miatt siránkozom. Történt már ilyen, máskor, abból nem is született beszámoló. A lényeg, próbálom adatok nélkül és minél egyszerűbben megfogalmazni, ez nem a klasszikus eltévedés volt, itt az egész mezőnyt elterelték verseny közben új irányba, de úgy, hogy nem mindenki kapta meg ugyanazt az információt, szalagjelölés pedig nem volt, így káosz alakult ki, valaki előnyt, valaki hátrányt szenvedett, valaki kisebbet, valaki nagyobbat, attól függően, merre indult . Nem az volt a probléma, hogy nem ismertem a pályát, hiszen nagyrészt a régi Terep 50 útvonala volt, (ahol három éve futottam, 4:45-ös idővel negyedik lettem). Az elterelt részt nem ismertem, nem kaptam róla pontos tájékoztatást, úgy, ahogy akik később értek oda, már megkapták. Ez ennyiben teljesen más szituáció, mit a te Zugspitze 100-as versenyed, ahol egyszerűen eltévedtél.  Azért írtam róla, hogy nyoma maradjon, és a jövőben, ha egy versenyen újra el kell terelni a mezőnyt, akkor ne legyen ilyen probléma. A futók is, a versenyszervezők is folyton új és új szituációkba keverednek, mindenki tanul belőle szerencsés esetben.

 

Egyébként semmi alapod sincs, hogy ilyen magas lóról beszélj. Nem vagy olyan szinten, hogy lenézd azokat, akik „csak” ilyen „rövid és gyors” versenyeken indulnak. Ugyanis nincs olyan szint. Se Scott Jurek, se Ryan Hall, se a néhai Sammy Wanjiru nem veszi/vette magának a bátorságot, eszükbe sem jutna, hogy lekezelően viselkedjen azokkal, akik náluk kevesebbet vagy lassabban futnak. Úgy vettem észre, vannak itt emberek, akik nem is veszik emberszámba azokat, akik nem futnak minimum 100 km fölötti versenyt. Ez kb. olyan, mintha egy 10000-es futó lenézné az 1500-asokat, mert azok csak olyan „rövid és gyors” távot futnak. Nem tudom, milyen maratoni eredményeid vannak, de akár jobb,  akár rosszabb mint az én 2:46:47-es időm, (oppá, bocsánat, megint egy adat),  eszembe se jutna lenézni és kioktatni téged, ahogy azokat sem, akik mondjuk 4 óra alatt, vagy épp szintidőn belül érnek be, egyenrangúak vagyunk, akárhol végzünk az adott versenyen.

 

Bármilyen hihetetlen, 100 km alatt is van élet. Sőt, képzeld el, vannak, akik csak 30-60 km közötti versenyeken indulnak, eszük ágában sincs "feljebb" lépni. Személy szerint nekem pontosan ezek passzolnak, be tudom illeszteni a maratoni felkészülés mellé, közé, nem csinálom ki magam velük, időben is kb. a maratoni időm nagyságrendjéhez vannak közel, 2-5 óra között. Hálisten ma már rengeteg ilyen versenyt találni, Csanyáék kezdték el kb. négy éve a Trails versenyekkel, nekem a Börzsöny Trail volt az első.

 

Hogy nem kattintottál a linkekre? Elárulom, az első egy filmrészlet volt. Filmeket azért nézel? A másik pedig egy térképre vezetett volna, ahol egymásra vetítve láthatóak a különböző útvonalak. Térképet sem használsz? Néha jó kipróbálni új dolgokat.

 

Az utolsó mondatodat nem tudtam hová tenni, ez lett volna a slusszpoén? Szegmensekről szót sem ejtettem, ha számodra csak ennyit jelent a Strava, akkor talán jobban meg kéne ismerned.

Számomra rengeteg inspirációt nyújt, új embereket ismerek meg általa, látom milyeneket, mennyit, hol futnak, ösztönző dolog. Új útvonalakat is megismerek.

Van egy blog része is, ahol új edzésfajtákat lehet találni, meg beszámolókat lehet olvasni. Nekem sokat segített a tavalyi maratoni felkészülésben, hogy egy amerikai futónő, Lauren Fleshman révén újfajta futásokat tudtam az edzéstervembe illeszteni.

És van ugye ez a Strava Labs rész, ahol vicces és szórakoztató dolgokra lehet akadni, a Heatmap-től kezdve a Flyby-ig, amire ugye nem kattintottál rá. (Ez is elbűvölő különben, dolgokról úgy alkotsz véleményt kapásból, hogy meg sem ismered azokat.)

Profi futók edzéseit, versenyeit is lehet követni (teszem azt Sage Canaday, vagy egy svájci maratonfutó, Christian Kreienbühl), jó látni, egy profi mennyit is edz, milyen intenzitáson, néha el lehet lesni pár dolgot, egyszóval tanulni lehet belőle. És talán ezáltal fejlődni.

Számodra ez a fejlődés persze nem tényező, mint írod, te mindig pontosan tudod hol állsz. Azt nem értem teljesen, akkor miért indulsz tulajdonképpen versenyeken? Miért edzel? Fejben úgyis előre lefutod, tudod, hogy „Jakus Bélához és Lúdtalphoz” képest hol végeznél, miért költöd a pénzt nevezési díjra? Én, földi halandó minden egyes évben, minden egyes verseny előtt bizonytalan vagyok, hogy is sikerült a felkészülésem, hogy sikerül majd az adott verseny, fejlődtem-e tavaly óta, vagy nem. Ha elérnék arra a szintre, amin te vagy állításod szerint, hogy mindig pontosan tudom hol végzek, akkor hagynám abba az egészet.

(Egyébként én is imádom a Neurotic-ot, de hogy Pajor Tamás lenne „minden idők legnagyobb magyar és egyben egyetemes popzenei dalszövegírója” abban azért nem vagyok egészen biztos :)

Előzmény: allez zserzseli! (51927)
Pinyo Creative Commons License 2016.05.21 -1 0 51928

Ez tényleg kicsit cinikus lett, de tényleg vannak, akik a verseny miatt járnak versenyre.

Na, mindjárt átolvasom a dolgokat és összehozok én is egy szubjektívet az 55-ről.

Előzmény: allez zserzseli! (51927)
allez zserzseli! Creative Commons License 2016.05.20 0 1 51927

Áááá ez már Big Data!! Ráadásul minden benne van a cloudban, nincs menekvés!

Trail Data Scientist -ek vagyunk. No kiddin'

Én bevallom nem kattintottam egyik hivatkozásra sem, belefáradtam ennyi adat olvasásába is. Vagy a végén összekeverem a lila, kék és fekete grafikonokat. Meg féltem, ha rámegyek, tuti ajánl valamit, amit meg kellene vennem. Biztos ellenszer a pályalevágások ellen! Titkos homlokra szerelhető infra kamera akciós áron for the right track. Vagy valami ilyen.

 

Egyébiránt igazad van. Nekem újszerű a beszámoló. Én tényleg csak andalgok itt nagy bután a mezőn, meg hegyeken, míg mások küzdenek minden egyes fűszálcentiméterért. 

Eszembe is jut minden idők legnagyobb magyar és egyben egyetemes popzenei dalszövegírója, miszerint:

..a csillagokhoz képest ez semmi, csak 200-al tudsz menni..?"

 

Nemrégiben hallottam egy összeállítást a Kossuth rádióban a magyar olimpiai bajokokról, amiben a nagy ünneplés és bejátszások után következtek azok, akik "bajnokok lehettek volna", de végül másodikok lettek. Nem olimpiai ezüstérmesek ők, hanem "majdnem bajnokok". Ungarische almost champions.

 

Remélem nem tűnik cinikusnak, amit írok, mert tényleg tökre jó ilyet olvasni, mert én effektív nem tudok magamtól empatikussá válni ilyen iránt. De az abból adódik, hogy pontosan tudom hol a helyem egy ilyen mezőnyben, és bármennyit elkavarhatok, ez nem fog megváltozni, alapvetően az önértékelésem rendben van. De, aki nem ismeri mezőnyt és nem indult még ilyen távon, akik egy ilyen rövid és gyors versenyen sokkal többen vannak, azoknak ez nem evidens.

 

Pár éve a Zugspitze 100-on (5500 szint) kavartam el kb. 50 percet. Akkor fordultunk vissza egy szerb sráccal, amikor mér lábszárközépig ért a hó a csúszós meredélyen. Teljesen a mezőny 3. harmadába kerültem vissza. Innentől végig jöttem fel, mint Tekenyéről a büdösvíz. Végig vigyor volt az arcomon, az egyik legjobban sikerült versenyem volt, bár nem értem utol Lúdtalpat, sem Jakus Bélát. 

 

Mindenestre köszi, hogy leírtad! Jövőre biztosan jobb lesz a helyismeret miatt. Habár, ha jól emlékszem biga  eddig 3x indult és mindháromszor elkavart :)

Meg aztán addig is maradnak a szegmensek, ott orvosolni lehet minden balsorsot..

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: nagygyu (51926)
nagygyu Creative Commons License 2016.05.20 -1 0 51926

UTH 55 2016

 

Végletekig szubjektív beszámoló, hosszú, de cserébe unalmas, vigyázat, csak erős idegzetűeknek!

 

A dolgok közepébe vágva: Lajos-forrásig minden rendben, pulzus betartva, hárman csapatjuk, a svéd lány – Kristin Berglund, egy külföldi srác meg én, úgy számolom, mindenképp 10-ben vagyunk, mint utólag a Straváról kiderült, kb. 3 perccel lehettünk az élmezőny mögött. Két irányító áll ott, mondják, hogy a zöld háromszögön kell lemenni a patakig és az aszfaltig, majd onnan tovább. Persze két útitársam egy kukkot sem értett az egészből, de mutatom, hogy ez a jó irány, menjünk. Zúzunk lefelé, de sehol egy szalag vagy jel. Leérünk egy dózerúthoz, ez csak nem a beígért aszfalt még, gondolom. Mindhárman egyre bizonytalanabbak vagyunk, megállunk, a fiú mutatja az órájára töltött track-et és mondja, hogy kb. 200 méterrel jobbra vagyunk a kijelölt úttól. Közben eszembe jut, hiszen itt a pálya a kék kereszten megy lefelé az útvonal szerint, be is jártuk pár napja Adrival, bosszankodom, hogy nem kérdeztem rá az irányítótól, miért erre küldött. Visszafordulunk. Persze jönnek szembe többen, már magyarok is, összejövünk legalább 8-10-en. Mondják hogy menjünk még tovább lefelé a zöldön, ha már fönt azt mondta a gyerek. Elég meredek ez a szakasz, leérünk egy picike patakocskához, de sehol aszfalt. Ez biztos nem az a patak még. Keresztülvágunk, tovább visz a zöld, de már fölfelé. Na fasza. Fölfeléről nem volt szó, fönt az mondta, hogy leérünk majd a patakhoz. Egy kis kilátós részhez érünk, a track alapján még jobban eltávolodtunk az úttól, és látjuk a nagy patakot a mélyben, jó messze, és az út továbbra is csak fölfelé vezet. Úgy döntünk, visszafordulunk.  Klassz a meredeken pattanásig feszült idegekkel visszacaplatni, persze gyűjtöttük be folyamatosan a szembejövő embereket, meg a plusz szinteket, egyre többen voltunk, kezdett elúrhodni mindenkin a béke és nyugalom, majdnem tábortüzet gyújtottunk és elénekeltük a kumbayát. :)

 

https://www.youtube.com/watch?v=oP02JAOjCRc

 

Visszaértünk a dózerúthoz, addigra még jöttek föntről, tuti vagy 30-an lehettünk már. Szürreális látvány volt, ahogy verseny közben ennyi ember tanakodik egyszerre, merre is kéne menni. Van, aki szerint az a kis imposztor fönt (nem ez a kifejezés hangzott el pontosan róla :) direkt elirányított, van, aki szerint nem tudja a különbséget az aszfaltút és a földút között, és ezen a dózerúton kéne balra menni. Páran úgy döntünk, visszamegyünk teljesen föl a kereszteződéshez, ahol elirányítottak, és megkérdezzük, pontosan mi is van most akkor. Mások a dózerúton indultak el balra, többen meg továbbmentek a zöldön lefelé, ahonnan mi épp visszajöttünk. Szóval szétrajzottunk a szélrózsa minden irányába. Íme a példák később az ábrával, ki hogy döntött (köszi Strava Labs):

 

Iuliana Stroescu, a román csaj meg még páran teljesen visszamentek, és onnan tértek rá a kék keresztre, majd le a dózerútig, és onnan le az aszfaltig, patakátkeléssel, nagyjából az eredeti tracket követve. Az ő színe a világoskék az ábrán.

 

Tristam Lake a dózerutas megoldást választotta, onnan tért rá a kék keresztre, az ő útvonala a lila.

 

Én végül nem mentem föl teljesen, mert közben szemből valaki új infóval jött, vele már azt is közölte a gyerek, hogy útvonalváltozás miatt kell erre menni. Aha. Útvonalváltozás.  Hát ezt nekünk is mondhatta volna. Akkor talán nem parázunk a track miatt. (Ha meg, mint mások beszámolóiban olvasom – akik később értek az ominózus elágazáshoz, mint mi – ezt a bővebb infót kaptuk volna mi is: útvonalváltozás van, nincs kiszalagozva a szakasz, végig a zöld háromszögön menjetek amíg el nem értek az aszfaltig, akármi van, ha föl, ha le vezet éppen az út, akkor is, végképp semmi zűr nem lett volna. Valahogy elmakogom kevert német, angol és latin nyelven a dolgot két társamnak, vagy elektivitizem, mittudomén, de eszünkbe sem jutott volna visszafordulni, míg az aszfalthoz nem érünk.)

 

Na vissza lefelé újra. Még mindig kétségeim voltak, hogy ez a jó út, de mivel már kb. 20 percet elszórakoztunk a föl-le ingázással, gondoltam a verseny már úgyis mehet a kukába, tökmindegy, megyek erre, hátha. Libasorban, beszélgetve haladunk, szinte ott a komplett női élmezőny - Pálos Zsófit, Lubics Szilvit, Ottlakán Orsit ismerem föl - kivéve a svéd és a román lány. Mint mondtam, ők a visszafordulás után az eredeti tracket követték végül. Visszaérünk a kilátós részhez, az út kanyarodik jobbra, és határozottan nem lefelé vezet. De mindegy, megyünk tovább, egyszer csak kezd lejteni, a remény kezd ébredezni mindenkiben, és lőn, föltűnik a beígért aszfalt. Áll ott rendező is, akkor mégis ez volt a jó irány. Halleluja. Utólag nézve kb. 20 percbe került ez a kis malőr. A fekete jelzi a mi útvonalunkat (jól látszik a kunkor azon a szakaszon, amennyivel többet mentünk, ha kinagyítjátok a Lajos-forrás körüli részt).

 

Na de mit csinált az élmezőny? Ők is eltévedtek vajon? Kérdezhetnők. Hála a Stravának erre is fény derül, a zöld Berta Gábor útvonala. Hoppá. Egy új variáció. Ők lementek ugyan a zöldön, túl a kilátós részen, de a kunkort már nem tették bele, nemes egyszerűséggel átvágtak lefelé valahogy, átkeltek a patakon, kb. 1,7 kilométert spórolva meg azzal, hogy nem mentek végig a zöld háromszögön. Tiszteletem, kispista bátyám. :)

Itt vannak a variációk a Flyby segítségével (azért csak négy embert jelöltem ki, mert így áttekinthetőbb a dolog, de ha mindenkit kijelöltök, az az igazi élmény), ha valaki nem ismerné, el kell indítani fent a lejátszót, és lehet nézni az egérmozit:

 

http://labs.strava.com/flyby/viewer/#577120360?c=u2mrr47z&z=C&t=1NE1sm&a=aChmIkJWYyJqgWEiFg5tIg

 

Jól látszik, a négy közül melyik útvonal a legrövidebb és melyik a leghosszabb, ki mennyit veszített és nyert az általa választott úttal (eltekintve most a hezitálásoktól meg visszafordulásoktól, önmagában is a mi útvonalunk, a hivatalos a leghosszabb, majdnem 2 kilométerrel, az oda-vissza ingázással meg összesen kb. 3-4 plusz kilométert tettem a távba, 58.8 km lett összesen.)

 

Summa summárum, mindezek után az első ellenőrzőpontnál, Pilisszentlászlónál a Lajos-forrásos három perces hátrányom 32 perce duzzadt, az első tízből pedig visszacsúsztam a 45. helyre. Ezt akkor persze pontosan nem tudhattam, csak utólag, az adatokat nézegetve áll össze a kép, de azt éreztem, hogy nagyon hátul lehetek. Hirtelen egy hendikepverseny közepén találtam magam. (Ha valaki nem járatos a lóverseny világában: a hendikep esélykiegyenlítést jelent, az idősebb, tapasztaltabb és nagyobb életnyereményű lovak hátrébbról indulnak, hosszabb távot futnak, mint társaik az ügetőn. Az idősebb talán még stimmel is nálam, de hogy nagyobb életnyeremény… Muhaha, azt a pár Nyúlcipő Trail elsőséget meg dobogót csak nem nevezném annak :), és hogy nekem kelljen előnyt adni egy Karlovits-Juhásznak… Talán egy párhuzamos univerzumban.)

 

Nem húzom tovább, végülis visszajött a kedv a futáshoz, már szó sem volt kukába dobásról, meg túrázgatásról: folyamatosan előzgettem az embereket, Visegrádnál a 32. voltam (a Papp réti adatok nincsenek meg senkinél), a Skanzennél már 11., akárcsak végül a célban.

Közben pedig folyamatos detektívmunkát is folytattam, tisztára Maigret felügyelőbe nyomtam, akit megelőztem, próbáltam kérdezgetni, merre is jött az eltévedés után, persze senki sem csinálta végig a zöld háromszöget, mindenki valami rövidebben jött, ahogy a pár szóból kivettem. Ha pedig piros rajtszámos hosszútávosok mellett mentem el, próbáltam pár biztató szót váltani velük, remélem senki nem vette tolakodásnak, nekem sokat segít, ha biztatnak verseny közben.

Na azért persze nem volt fáklyásmenet innentől sem az egész, mikor épp Csipi mellett haladtam el a visegrádi kaptató után, és biztattam, hogy ez nem a Börzsöny, pikkpakk lenyomja, majd nyúltam a kiporciózott Sponser gumicukraim után, ideje kajálni, dermedten vettem észre, hogy a cukrok sehol. A hiperszuper, hülyenevű Ronhill Trail Fuel Twin Short-om géltartó gumipántjai üresek. Vagy a patakátkeléseknél, vagy valahol lefelé eshettek ki, na gondoltam, szép, eléhezek, plusz a végén még szemetelésért ki is zárnak majd. Csak remélni tudom, hogy nem okoztam ökológia katasztrófát a patakokban, és nem koffeintől szédelgő rákok és teknősök hordáit szabadítottam az utánam következőkre. Összesen egy gélem maradt, amit a rajtszámfelvételnél kaptam egy eladó sráctól kipróbálásra, örök hála érte. A Pap réti frissítőpont még jó messze volt, a gél nélkül nehéz lett volna.

Aztán az Úrasztal-oldalnál utolértem Pinyót is, csodálkoztam, hogy nem láttam korábban az eltévedéskor, de mondja, hogy ott volt ő is, csak onnan más útvonalon ment, mint én. A Papp réten, a frissítőponton próbáltam minél több banánt meg olajbogyót magamba tömni, hisz már semmi kajám nem volt, ki kellett tartson a végéig, amit itt befalok, annak elégnek kell lenni a célig. Az utolsó frissítőnél, a Skanzennél, tudtam, csak folyadék lesz, kaja nem. Azért fostam rendesen, most jött a Vöröskő meg a Nyerges hegy, kaja nélkül, de talán elég lesz az izó, a Skanzennél meg majd bekólázok, az is ad valami energiát a végéig.

Így is lett, nem volt gond, még Pinyóval előzgettük egymást oda-vissza szórakozásképpen a Nyerges hegytől, ő a fölfeléken előzött, én a lefeléken előztem vissza, legalább nem unatkoztunk. Se eléhezés, se nagyhalál, csak a cél.

 

Összefoglalva a versenyt, M. Emese, kiskorú – pillanatnyilag még nyolcadik osztályos tanuló, ám már felvételt nyert szépreményű gimnazista  – plasztikus kifejezésével kell hogy éljek: megint fölszálltam a lúzerbuszra. Hát igen, Mesi, lassan kiváltom rá a törzsutaskártyát is, úgy néz ki.

Szóval lúzerbusz, lúzerbusz, de ez a mostani már legalább nem olyan emeletes, londoni fajta, mint a Mátrabércen, hanem csak mondjuk az a pici Volkswagen minibusz, az a hippis. Még a kavarodás közben sem vesztettem el a koncentrációm, nem hagytam el magam, mint a Mátrában, utána meg végig tudtam nyomni, a gumicukros malőrtől eltekintve már semmi gikszer nem jött közbe. A visszatérés a kézikulacshoz bejött, a cipőválasztás – elővettem az Asics FellRacert a Hoka Challengerem helyett – a sárban nagyon is működött (bár az aszfaltos részeken azért hiányzott a Hoka), nem fáztam, nem öltöztem túl, a kötelező felszerelésben előírt kabát kérdését is megoldottam a Jysk-es összehajthatóval, tulajdonképpen minden rendben ment.

Ha nincs a tévedgetés, ha bátrabban megyünk tovább először a zöld háromszögön, esetleg neaggyisten kicsit pontosabb az irányítás, és ha még az elsők is megfutották volna a teljes változtatott útvonalat, nem vágják le azt az 1.7 kilométert, már egész tolerálható lenne a különbségem hozzájuk képest. (Pilisszentlászlótól, ahonnan már mindenki ugyanazon az útvonalon haladt, 18:10-et kaptam Carlos-tól, összesen meg a hatodik időt futottam onnan, plusz 3 kilométerrel és legalább plusz száz méter szinttel a lábamban, ahogy számolgattam – de ezt a számolgatást be is fejezem, a végén még az lesz a vége, hogy kihozom magam az első helyre :).

Persze a feltételes módú mondatoknak, „mi lett volna, ha…” ebben a sportban sincs értelme, ez van, a hivatalos időm 6:02:33 és kész, pont. De ha nincs a Strava, és vele az útvonalak összehasonlíthatósága, akkor sokkal rosszabb szájízzel gondolnék vissza az egész versenyre. Mivel ez az egész kavarodás az első ellenőrzőpont előtt történt, azokból az adatokból nem is lehetne rekonstruálni, mi is történt valójában. Így azért könnyebb nem teljes kudarcként kezelni ezt a „bruttó" 50 perces különbséget az elsőtől. És legalább lesz min javítani jövőre.

 

A végső tanulság? „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve” mondás ebben az esetben is beigazolódott. Az alapvetően jó szándék – tereljük el az útvonalat a megáradt patak miatt – a kaotikus megvalósítás/ulás miatt azt eredményezte, hogy azok szívták a legnagyobbat, akik betartották a szabályokat és végigmentek az elterelt úton, azok, akik visszafordulva az eredeti track-et követték, már kevesebbet szoptak, akik meg mindenre fittyet hánytak, jártak a legjobban. Mondhatnánk, és akkor mi van? Pár perc és pár kilométer, na bumm, számít ez? Nem mindegy hogy 11. helyezés, vagy esetleg 6.? 20 perccel jobb az időd, vagy rosszabb? Nem. K@rvára nem. Ha kicsit is komolyan vesszük amit csinálunk, minden egyes perc és kilométer számít. Akármilyen szinten is vagyunk, azért indulunk versenyeken és fizetünk érte nevezési díjat, hogy összemérhessük magunkat másokkal, egyforma feltétek között, ugyanazon az útvonalon és körülmények között teljesítve ugyanazt a távot. Mindig is lesznek eltévedések minden versenyen, normál esetben, ha valaki az útvonal lerövidítésével jogtalan előnyt szerez, akkor vagy időbüntetést kap, vagy kizárják. Így van ez az UTH szabályzatában is. Ám itt, mivel úgy tűnik, mindenki önhibáján kívül került más útvonalra, ez nem opció szerintem, lehetetlen is lenne kivitelezni (most egyenként mindenkit „kivallatni”, merre is ment, és mennyit is vágott le :), meg nem is lenne jogos. De ettől még a fő alapelv, amitől verseny a verseny, hogy összemérhessünk magunkat másokkal ugyanazon feltételek mellett, alapvetően sérült. Ezen már nem lehet változtatni, kész, ez van. El kell fogadni. Nincs időgépünk, hogy újrakezdjük az egészet.

Egyetlen eredménye azért a jövőben talán lesz a malőrnek: ha útvonalelterelés van, sokkal sokkal sokkal egyértelműbb kommunikáció, kristálytiszta utasítások kellenek, ami mindenkit egyformán elér, az elsőket, a középsőket, az utolsókat, magyarokat, lengyeleket, hottentottákat egyaránt. („Hülyebiztos” egyértelmű mondatok, hiszen verseny közben, fáradtan, beszűkült aggyal mindannyian kicsit hülyékké válunk.) És azután akkor, ha valaki ennek ellenére nem tartja be őket, akkor jöhet a büntetés, a koki meg a saller. De akkor kivételek nélkül, vasszigorral.

A legtragikomikusabb vagy dühítőbb, szomorúbb, viccesebb, nevetségesebb, stb. (mindenki kiválaszthatja a vérmérséklete meg a véleménye szerint megfelelő jelzőt), persze azért az az egész dologban, hogy valószínűleg az egész elterelésre nem is lett volna szükség, az a minimum harminc ember, aki a másik irányba menve megelőzött, minden gond nélkül jutott át a „megáradt” patakon, nyugodtan lehetett volna talán az egész mezőnyt az eredeti útvonalon hagyni. (Persze nem láttam milyen viszonyok uralkodtak annál az átkelőnél, lehet mégiscsak kockázatos lett volna, könnyen beszélek így, felelősség nélkül.) De hát akkor lemaradtam volna életem első hendikepversenyéről, mondhatnánk. És milyen igaz. A változatosság gyönyörködtet. Egyszer az életben ezt is ki kellett próbálnom.

 

(Azt végezetül feltétlen le kell még szögeznem, hogy alacsony származásom miatt sajnos nem vagyok párbajképes, ha valaki így akarna elégtételt venni rajtam vélt vagy valós sérelmei miatt, amit ezen írás közben elkövettem, csalódnia kell. Se kard-, se pisztoly-, se frísztájlrep-párbaj szóba sem jöhet.

De komolyan, ha a verseny közben valamit nem jól láttam, később rosszul rekonstruáltam, esetleg ténybeli tévedéseim vannak, akkor óriási elnézést mindenkitől, sértő szándék senkivel szemben nem volt bennem.)

 

 

 

 

 

SzGero Creative Commons License 2016.05.20 0 0 51925

Nem tudom mennyi lehet a cipődben, nekem viszonylag kevés (kb 350 km) és nem tapasztaltam ilyen talpösszeesést. Több mint valószínű, hogy nem is fogok, mivel képtelen vagyok így hosszabb távon használni, ha csak nincs valami home made praktika ennek kiküszöbölésére, bár kétlem...

Előzmény: zoncsi (51923)
zoncsi Creative Commons License 2016.05.20 0 0 51924

Csermanek! Ha nem szakmai titok: ezt a 150-155-ös tartományt hogy lőttétek be a mesterrel? Ez milyen zónába esik neked? Mennyivel a laktátküszöb alatt?

Azért vagyok kíváncsi, mert én elég alacsony pulzussal toltam végig, szinte alig voltam 130 fölött, és az én laktátküszöböm valahogy 140 145 között van. Vajon mehettem volna feljebb vagy azzal már kinyírom magam?

Előzmény: CSERMANEK (51913)
zoncsi Creative Commons License 2016.05.20 0 0 51923

Szia! Én ilyenben futok, és nem tapasztaltam ezt.

Amit viszont igen, és jó, hogy márkatársra találtam: az első talppárnám alatt a cipő belső részén megsüllyedt a cipő. Olyan, mintha egy ponton összeesett volna a talp vastag anyaga. És ugyanígy jártam az előző sima Stinson Trail-emmel. Ez valami típushiba lehet?

Előzmény: SzGero (51922)
SzGero Creative Commons License 2016.05.20 0 0 51922

Sziasztok,

 

ha már Hokáról van szó... 2-3 hónapja vettem egy Stinson 3 ATR-t. Aki szintén ilyenben fut, nem nyomja a külső bokacsontját? Van egy Rapa Nuim, azzal semmi ilyet nem tapasztaltam. Esetleg valaki, aki hasonló cipőben jár? Előre is köszi!

barefootBushman Creative Commons License 2016.05.18 0 0 51921

 Szia, add oda a szegényeknek.

Előzmény: bmalag (51920)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!