>Beszédben soha nem használom. Írásban egy eszperente feladványban kénytelen voltam használni, hogy megmaradjon az eszperente jelleg.
El kell mennem is létezik...
Kedves ZsB!
Vagyis van más példa arra, hogy egy tagmondat (főmondat) bemászik az ige és az igekötő közé?
Hevenyész kereséseimből annyi látszik, hogy a kötetlen beszédben/írásban az akaratot kifejező igei állítmánnyal és igekötőjével bizony megeshet. Ennek talán az érzelmi többlet az oka, emiatt buggyan ki elsőnek az igekötő az ember szájából/tollából.
http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/39/66952.html?1077704438 ki akarom hogy lógjon a szalvéta
http://www.mindmegette.hu/index.php?apps=forum&q_felh_id=59883&tart=280 fel akarom, hogy jöjjön
http://forum.origo.hu:80/topik.jsp?id=80542&status=ok le akarom hogy szedje
http://www.musclebuilder.hu/ubbthreads/showflat.php?Cat=0&Board=NUT_QUEST&Number=83022&page=0&fpart=2 le akarom hogy darálják
http://jht.gau.hu/archivum/motoros/2000-November.txt szét akarom, hogy tépjenek
http://www.perl.org.hu/pipermail/perl/2005-May/004324.html ki akarod hogy menjen
http://foci.hu/forumtartalom.php?tid=72699&min=140&max=20 le akarja hogy mossam
http://hdekakas.laza.hu/keret.cgi?/enekora2.html meg szeretné hogy örökítsem
http://66.249.93.104/search?q=cache:32C3lv7XoNAJ:www.harmlessmag.hu/forum.php%3FPHPSESSID%3De56e6d2c7abf48aed08aa70c0530615f%26page%3D5%26id%3D188++%22fel+szeretn%C3%A9m+hogy%22+site:.hu&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl fel szeretném hogy rakják
És végül egy nem éppen helyes mondat, de kétségtelenül szép, vaskos mondatátszövődéssel:
http://party.genium.hu Ide szeretném, hogy aki kedveli a kalandos kihívásokat, és nem riad vissza a nagy és nehéz akadályok elől, az jelentkezzen névvel.
„Az Index információi szerint Gyurcsány Ferenc megjelenik az »Apró-Gyurcsány érdekkör« gazdagodását vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság következő ülésére.” És ki adja ki?
> a magyarul beszélők egyre nagyobb többsége egyértelműen letette a voksát mellette. Azt meg, hogy szabályos-e, kb. ez dönti el. Tudom: nincs nyelvromlás, a nyelv folyamatosan változik. Ezt tudomásul veszem. De nem tetszik. (Tudom: magánügy.)
> (szívesebben mondanám, hogy nem használom, de kaptam már rajta magamat, gondolom te is magadat). Beszédben soha nem használom. Írásban egy eszperente feladványban kénytelen voltam használni, hogy megmaradjon az eszperente jelleg.
Érdekes, én teljes természetességgel használom a kettős állítmányt (el kell menjek), a mellettem ülő kolléga legnagyobb örömére, mindig vigyorogva lecsap rá (akasztja a hóhért). Nemrég utánaböngésztem (megint), és azon töprengtem, ha igaz, hogy a felszólító módos, kell-es szerkezetek HKSZ-es összetett mondatok, amelyekben az (az) kell a főmondat, akkor az el kell[,] hogy menjek átszövődés mennyire egyedi? Vagyis van más példa arra, hogy egy tagmondat (főmondat) bemászik az ige és az igekötő közé?
„Nekem akkor sem tetszik.” Ez szíve joga bárkinek. Én kifejezetten szeretem az igeként ragozott szabad és muszáj állítmányokat, igaz, hírszövegben én se éltem volna vele, kifejezetten beszéltnyelviesnek ítélném, viszont van benne valami akolmeleg számomra.
„Ha azt mondod, hogy a »kell menjek« is szabályos alak, akkor viszont sikítok.” Fülvédőt felvettem. Egyébként ez a forma engem is eléggé idegesít, de hát mit van mit tenni, a magyarul beszélők egyre nagyobb többsége egyértelműen letette a voksát mellette. Azt meg, hogy szabályos-e, kb. ez dönti el. Számomra az el kell, hogy menjek teljesen rendben van (az igekötő már ott is átszövődött), valamint a hogy kötőszós mellékmondatokból is rendre elhagyható a kötőszó, tehát még csak ki se rí a rendszerből. Ettől még nem szeretem, és ritkán használom (szívesebben mondanám, hogy nem használom, de kaptam már rajta magamat, gondolom te is magadat).
(Talmácsi Gáborra) ... rá vélhetően a hátvéd szerepét osztották, és az összetettben jobban álló Kalliót nem szabadott volna megelőznie. --- Szerintem meg a cikket nem_lett_volna_szabad így leadni.
Utálom, ha egyes politikusok ki akarják sajátítani a nyelvet vagy legalábbis annak bizonyos lexikai egységeit (vö. Klemperer: A Harmadik Birodalom nyelve). Utáltam, amikor az egyik oldalon tették ezt a nemzet, a polgár stb. fogalmakkal, és utálom, amikor Kelenföld és Lágymányos helyett újbudáznak. Röhejes, parvenü, arról nem is szólva, hogy Budapest városrésznévjegyzékében ilyen nem is szerepel – tehát valóban egyéni politikai ambíciókról szól. Kérve kérem tehát drága Indexemet, hogy ne asszisztáljanak ehhez a szócsináláshoz Karel Gott kapcsán se.
A siklott-kisiklott ügyében volt egy megérzésem, de kérdezősködtem egy "vasútközeli" topicban. Az Indóház magazin körüli beszélgetések topicjában (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9121467) a 4014. és a 4028. hozzászólás között sikerült erre a kérdésre irányítani a figyelmet. Az ott írtak veleje az, hogy a siklott szó használata a vasúti zsargon része, formális vasúti szövegekben gyakran fordul elő. Mindenesetre ott sem egyeduralkodó alak. Érdekesség, hogy mai napig használt fordulat még a "sikamlott" és a "sikamlottá vált" is. Ennek fényében nem érzem súlyos hibának a kisiklott helyett a siklott használatát.
Elvileg igaza van egeresznek (vagy igazad van...), s úgy látom, gyakori "korrektor-aktus" mind liberálisabb, mind "bigott nyelvoltalmazói" berkekben.
Engem őszintén szólva kezd már kicsit zavarni ez a mindenáron-mozgószabály. Én a félreérthetetlen esetekben a mozgószabályokat opcionálissá tenném. Nem kívánnám meg, hogy a jelentések hovatartozását mindenképpen formálissá tegyük, annak árán is, hogy egy olyan jelzői szerkesztés helyett, amely egyszerűen adja magát, egy össze(zsúfolt-kötőjelezett-nyomott) szóalakot kapjunk. A formai aspektus felülkerekedik a logikain. Jó hogy nem zárójelezünk. No persze, vannak félreérthető esetek, olyankor éljünk a mozgószabállyal. (Bár ha egy szöveg/felirat/hirdetés/stb. írója nem érzi kétértelműnek a megfogalmazását/írásképét, akkor talán nem is az. A nyelvész persze mindent észrevesz.)
Az adott hozzászólásban is inkább az eredeti cikk megfogalmazására szavaznék, semmint a korrekcióra. Ez utóbbiban valahogy érződik a felesleges logikászkodás, hogy itt a "kritikus" még véletlenül se kerüljön a "frissítés"-re. "ezen hibák": görcsös pontoskodás, szóismétléssel.
Egyébiránt miért ne lehetne maga a frissítés kritikus? Úgy mint "kritikus fontosságú". Ebben a kontextusban/jelentésmezőben minden egyes hibajavítás egy "csomag", egy egység, egy "hír", melyben világosan tudja az olvasó (az olvasó melyben világosan tudja), hogy van a kritikus hiba, meg van a vöröskeresztes javítófájl, ami a Nagy Ápoló honlapjáról érkezik. S ha ehhez az egészhez hozzácsapunk egy jelzőt, akkor az automatikusan leszáll a megfelelő gyermekéhez.
Például: "kritikus hibajavítás" ("hibajavítás" mint aktus a msoft részéről, fájlként, letöltésként, vagy akárhogy reprezentálva egy bejáratott mechanizmusban: fölmegyek a honlapra, leszedem a csomagot, telepítem), innen pedig: "kritikus hiba".
Azért nem lehet igazán belekötni az ilyesmibe, mert a jelentések (úgy a "kritikus"-é, mint a "hibajavítás"-é) elvontak, ill. egy adott kontextusban a hétköznapi, szótári jelentéstől elvontan specifikusabbak.
Bocs, ha túllihegtem, de megmozgatott a probléma...
Hogy mi volt az értékelés, amivel nem értettél egyet, azon még én is csak most törtem a fejem. Mindazonáltal a feltételezhető véleménykülönbségünk fennmarad. Én speciel a szabálytalanságot nem látom. Mi a szabálytalanság? Amellett, hogy a szándékolt közlést kiérthető belőle, a tömör - szerintem túlságosan tömör - szerkezet miatt felreérthető. Azt készséggel elismerem, nem tartom zavaróan megtévesztőnek, csak szuboptimálisnak. :))
Speciel ezzel az értékeléssel most nem értek egyet. Igaz, a megfogalmazás nagyon tömör, azonban a mondatrészek tartalma egyértelműen összekapcsolható. Ez a mondat nem érthető félre, kétségtelen, hogy szabálytalan, de kommunikációs funkciója nem sérült.
"Félévszázaddal ezelőtt ugyan ezzel a kellő nyomatékkal szólította fel az akkori kormány az embereket a TESZ-be való belépésre"
mi a fene lehetett 1955-ben a TESZ?
Én ugyan kiskamasz voltam még akkor, de az emlékezetemben a TSzCs jelenik meg, majd később a TSz. Az előbbit mondták, és írták is téeszcsének, utóbbit téesz.
Jut eszembe, az igazi TESZ, a Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára csak 1967-ben jelent meg, és nem lehetett önként belépni.
