Hát azért a Liaz megszűnt, a Tatra is csak vergődött sokáig és most is csak Daf főegységek megvásárlásával tudnak talpon maradni, az Avia is volt már jobb bőrben, bár most felfelé ívelnek az eladásaik.
A Tatra mondjuk kivételesen érdekes gyári múzeummal rendelkezik, de a többi autót magánemberek tartják életben.
Igen, de ott a gyártók azért megmaradtak és azok is jó pénzeket fektetnek a múltjuk megőrzésébe. Nálunk ami maradt, azon különböző érdekcsoportok marakodnak, legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy igyekezzenek megőrizni valamit is a magyar gépjárműgyártás emblematikus darabjaiból. Esetleg 1-2 kivétel talán van, de sajna ez még mindig nagyon kevés. Arról nem is beszélve, hogy nálunk a magyar ipar darabjait és bármilyen termékét szisztematikus lejárató-kampány össztüze alá vették a rendszerváltás után. Persze, sokminden fejletlen volt, de akkor is a "válaszd a külföldit" volt a csapásirány a megújulás helyett (nyilván szintén üzleti érdekek miatt). Így aztán ma már csak nagyon kevesen büszkék a magyar ipar múltjára, sőt igazából azt is kevesen tudják, hogy annak idején mi nagyon sok dologban világelsők és legjobbak voltunk.
Ebből a szempontból a csehek fantasztikus munkát végeznek, elképesztően sok nagyméretű járművet mentenek meg, tárolnak száraz helyen vagy csak megóvnak az utókornak.
Ja, van platós Framo mutatóba, a mentőről nem tudok. Mindenesetre azért lényegesen kevesebb maradt belőlük, mint azt feltételezni lehetne a korabeli példányszámukból. Így jártak a régi, oválhűtős Roburok, a Nysa N-59, N-501 példányai, a régi fajta Zukok, a gyári platós Warszawák, a régi bulldogfülkés és csőrös Csepelek egy jó része, az Ikarusok tekintélyes része, a sor tetszés szerint folytatható.
Hát ez van. Kevés a pénz, az állami cégeknek semmi sem volt szent (tisztelet a kivételnek), de ma is van, hogy csak a gyűjtőkön múlik, hogy egy-egy darab fennmarad-e vagy nem. A külföldi gépekről nem is érdemes szót ejteni, azoknak annyival is rosszabb a helyzete, hogy nem képezik a magyar ipartörténet részét, így a múzeumok nem kapnak (annyira?) utánuk. De hát régen még a múzeumba küldés sem volt divat: az elhasználódott jármű vashulladékként építette tovább a szocialzmust. Esetleg a nagyobb belterű járművek különféle ügyeskedések révén kikerültek hobbikertekbe bódénak. Vagy méhész-busznak. Ilyen helyekről lett aztán kibányászva sok Ikarus, ha jól tudom, túlnyomó részük. A teherautók viszont szinte hasznavehetetlenek voltak kimustrálásuk után, így azok egyből vasként végezték. Itt "termelőeszközt" senki nem birtokolhatott, így ha az állami vállalatnak már nem kellett, vagy ott rozsdált el a telep sarkában, vagy méhbe vitték. Kivétel a katonai teherautók egy része, mivel pl. a Csepelek jó része a honvédségnél vészelte át a szocializmust. Lengyelországban pl. sok magántulajdonú teherautó, busz is volt, ott azért maradt meg több. Pl. a kedvenceim, a Nysák is így élték túl Lengyelországban: kistermelők használtak sokat, melyeket (mivel azért nehezen lehetett hozzájutni és drága volt) aztán viszonylag nagy becsben tartottak. Nálunk az összes Nysa ment a levesbe, csak az marat meg, ami a rendszerváltáskor még üzemelt, illetve amit előtte pár évvel magánkézbe adtak. Ha úgy vesszük, ez is a kommunizmus bűnei közés sorolható, hogy alig maradt gépjárműipari emlékünk, magyar gyártású veteránjaink. :) És persze azért az általános szegénység számlájára is írható (kevés pénz múzeumokra, restaurátoroknak).
Hírek
Belsőség
Hírek
