egyszerűen arról van szó, hogy a nomádoknál ezek a dolgok máshogy működnek. a magyarországot dúló tatárok neve mongóliából származik, az emberek viszont a földközi tenger északi partjára települt kunok leszármazottai voltak, őket hívták tatárnak. a hun haderő jelentős részét európában vazallus germánok alkották. ők is hunok voltak? vagy a kunok tatárok?
Valahogy így. Keletről bármilyen etnikummal összetétellel érkező a nyugati fülnek és kiejtésnek egzotikusnak és kínaiasnak nevezhető népek neveit egyszerübb formában próbálták viszaadni. Igy történhetett ez a hiungnukkal (hun, hunni, hunnu), nevekkel is. És akkor még egyszerű a képlet, mert más népeket rendesen kiforgattak.
Láttad a múlt hetekben a Duna tv heftalita hun sorozatát? Elég világosan levezette az ő útjukat. A hiung-nu mai kiejtésére a "hunnu" nagyon megfelel...
Ez mindenképp nagyon érdekes vita. Nevezetesen a hiungnu-hun azonosság vagy másság. Mert az még nem teljesen bizonyos hogy nem volt köztük kapcsolat. Ezen még vitatkoznak egyesek.
Az bizonyos hogy I.sz. 49 környékén a Mao-tun és fia Tou-man által létrehozott törzsszövetség (bizonyos fokig nemzet) északi és déli ágra szakadt. Ha feltételezzük és elfogadjuk hogy ők hiungnuk voltak ( a szövetség kb. I.e. 219 körül alakult Mao-tun vezetésével) és az eltelt kb. 270 év nem változtatta meg gyökeresen a népet,
akkor a nyugatra vonult Csicsi sanjü népe még többé-kevésbé hiungnu volt.
Azért is feltételezhető hogy hiungnuk mert I.sz. 200 körüli hiungnu leleteket találtak, és köztük vaskengyelt is.
Ha I.sz.200 körül még hiungnuk és használnak vaskengyelt, akkor Csicsi sanjü népe még hiungnu.
Ott a hazájukban is még hiungnuknak tekinthetők mert I.sz. 195 vagy 220 körüli sanjükról van feljegyzés a kínai krónikákban és ők következetesen huingnuknak nevezik az északi barbárokat.
Tehát ha a nyugatra vonult huingnuk (Csicsi sanjü és az őt követő hullámok) még hiungnuk akkor a Tarim-medence körzetében kellett valami "robbanásnak" bekövet-
keznie ami miatt az Uralon átlépő törzsek már nem tekinthetők hiungnuknak, csupán egyszerüen hunoknak.
Kb. 150-160 év alatt változtak át hiungnukból hunokká, vesztették el a lábuk alól oly mértékben a talajt hogy az Ural nyugati oldalán már nem ismerték a vaskengyelt.
Márpedig nem ismerték mert nem találtak.
Hogy nem találtak vaskengyelt, ennek lehet oka épp a vándorlás is. Lehet hogy nem voltak képesek annyi fémet vonulás közben feldolgozni megmunkálni hogy a fegyve-
rek mellett kengyeleket is gyártsanak.Lehet hogy amit tudtak kiváltottak más anyaggal. Dél-Amerikában marhabőr és fa elegyű kengyelt használnak. Ez hamar elpusztul a földben.
A kengyelnél maradva egyik pillanatról a másikra kell hogy elfeledjék mert különben akad mester aki emlékszik a gyártásra.
Ha valami mással kiváltották (helyettesítették) akkor meg bizony a hunok is hiungnuknak tekinthetők, csak a szegényebb roszabb körülmények közt élő vándorló
hazáját épp a szabadság szeretette és fel nem adása miatt elhagyni kényszerülő
hiungnuknak akiknek a nevét nyugaton már nem tudták oly "kínaias" hangzással kimondani.
Az pedig tudott hogy a görög és a latin történetírás a népek neveit mennyire kiforgatta.
Ha összehasonlítjuk a kínai,görög,latin neveket egy azon népről.
...Nem ilyen egyértelmű viszont, hogy a nevek azonossága mögött milyen történeti összefüggések rejtőznek. Ha ugyanis a népnév és az általa jelölt nép vagy népek közé egyenlőségjelet tennénk, akkor a Kr. e. 3. századi hiungnuktól az 5. századi heftalitákig és az európai hunokig bezárólag a legtöbb nomád népet elkönyvelhetnénk mint hunokat. Ez esetben valahogy oda jutnánk, mint a középkori krónikás, aki a hunok 4. századi {53} megjelenése után minden keletről jövő nomád népet hunnak nevezett. Bizonyos szempontból a középkori krónikásnak igaza volt, s nekünk is igazunk lenne, ha így tennénk. Egy hatalmas nomád birodalom neve ugyanis messze túléli a birodalom politikai fennállásának idejét. A birodalomban élő népek a vezető törzs nevét is felveszik mint politikai hovatartozásuk jelét, s ez a név akkor is élhet még, ha a birodalmat szervező vezértörzs már régen letűnt, felszívódott, szétszóródott.
Ezek figyelembevételével a következőképpen képzelhetjük el a hun név elterjedésének a történeti hátterét. A hiungnuk nagy belső-ázsiai birodalmat hoztak létre a Kr. e. 32. században, amelynek történetét az előző részekben felvázoltuk. A hiungnu nagyhatalom leáldozása után egyes csoportjaik délre vonultak, s Kína északi részeit elfoglalták, majd beolvadtak a kínaiakba. Más csoportjaik több hullámban nyugat felé, a Kazak-steppére vándoroltak. Két ilyen hullámról tudunk forrásainkból, az egyik a Kr. e. 1. század közepén (Csicsi hiungnujai), a másik a Kr. u. 1. század végén zajlott. Az észak-mongóliai őshazában levő hiungnukat a Kr. u. 2. század közepén a szienpik döntötték meg. Ettől kezdve a hiungnu név eltűnik a mai Mongólia területéről, de nyilván csak a név, a maradék hiungnuk a szienpik, illetve a belőlük kiváló topák politikai uralma alatt éltek. Mikor a 4. században új hatalom volt szerveződőben, a megmaradt hiungnu törzsek is részt vettek a zsuanzsuan törzsszövetség megszervezésében, sőt a zsuanzsuanok nyugati vándorlásaiban is ott találjuk őket, így juthattak el hiungnu csoportok Toharisztánba is.
Mindezek a névegyezések tehát csak a politikai történet szempontjából mondanak valamit, a nevek mögött rejlő etnikai valóságról nem tájékoztatnak. Az, hogy a zsuanzsuan törzsszövetségben részt vevő hiungnu elemeknek mi közük van és van-e egyáltalán közük Maotun hiungnujaihoz, nem deríthető fel pontosan. Így a Deguignes által kezdeményezett hiungnuhun azonosítás, bár nyelvileg helyesnek bizonyult, történetileg nem sok hasznot hoz. Ezért ajánlatosnak tetszik, hogy e népnév különböző formáit ne használjuk tetszőlegesen egymás helyett. Alapelvünk az lehet, hogy egy adott elnevezés kronológiailag és földrajzilag egy adott politikai egységet vagy törzsszövetséget jelöljön. Így a hiungnu terminust időben a Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 4. századig használom a kelet-belső-ázsiai birodalomra, illetve az onnan kiinduló nyugati vándorlások (Kr. e. 4636 és Kr. u. 91) népére. Hjón elnevezéssel illetem a 350 körüli kelet-toharisztáni nomád bevándorlás népét a 350 körüli557 közötti időben, 456-tól ugyanerre a népre a heftalita dinasztikus elnevezést is használhatjuk. Zsuanzsuannak nevezem a 395 tájától az 550-es évekig Kelet-Belső-Ázsiában egyeduralkodó népet, s végül hunnak csak a 370-es évektől a 460-as évekig Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt szereplő népet. Mindez a különbségtétel gyakorlati jellegű, s a még nagyobb kavarodás elkerülése érdekében történik. Ily módon az ázsiai hunok bevett, de kissé félrevezető terminusát kiiktatom, mivel Maotun és Attila népe közé történetileg semmiképpen sem lehet egyenlőségjelet tenni.
Vmit láttam én is ilyesmit. De a mai kínai fickó nem tudta genetikailag bizonyítani a római őst, de az iránit igen! Azok is ott serte-pertélhettek a régi hun táborban valaha! Majd sok déli hun elkínaisodott...
Láttam egy nagyon érdekes műsort a címe ... Rómaiak Kínában
A müsorról röviden.... arról szólt hogy a római hadsereg a Carrhae menti csatában vereséget szenvedett a parthusoktól, és a rabul esett legionáriusokat elvitték keletre a parthus határvidékre, besorozva a saját seregükbe,
Ezen csapatok megtartották ott keleten is többé-kevésbé a római viseletet, fegyver-zetet és harcmodort. Onnan aztán még keletebbre vonultak.
Na most ez a hunokhoz úgy kapcsolódik, hogy a keleti hun birodalom szétválik, egy részük Hohansa sanjüvel helyben marad részleges kinai fennhatóság alatt, a másik részük a szabadságot fel nem adók pedig nyugatra vándorolnak Csicsi sanjü vezeté-
sével.
Csicsi sanjü a Tarim-medence környékén "munkálkodott", és kínai források szerint ott alapitott magának birodalmat, és székvárost. Kínai források szerint várszerű erődit-
ményt. Kínai tábornok vezette hadsereg támadta meg Csicsi birodalmát és fogta ostrom alá a székhelyet.
Az ostrom sikeres volt, a székhelyet lerombolták a kínaiak, Csicsi birodalmát lerom-
bolták a kinaiak.A kinai tábornok a császári udvarba küldött jelentésében beszámolt az osrtomról. Többek közt megemlékezik valami igen furcsa csapatokról is, akik a hunok oldalán harcoltak a kínai seregek ellen.
Alakzatuk zárt, szabályos alakzat. A sárkányhoz hasonlatos, egyforma pajzsuk fedé-
se a sárkány pikkelyeire emlékeztette a tábornokot.
Tehát a kutatók feltételezték hogy a Carrhaei vesztes csata, rabul esett római katonái a hunok oldalán harcoltak,és a római teknősbéka alakzatot a "testudot" vélte felfedezni a kinai tábornok.
Tehát feltételezhető hogy Csicsi sanjü székhelyének a védelmében "római vagy azokhoz igen hasonló" egységek vettek részt a hunok oldalán.
Ennyi a hun vonatkozás.
A történet folytatódik az ugyancsak rabul hurcolt harcosok Kinába való vitelénk a tör-
Nem vagyok én olyan erős, hogy a törököket átneveljem. Engem nem zavar, ha nekik jó a "turáni népek" rokonsági kategória, nekem is megfelel. Nézz csak bele a youtube-ba is, tudják ők nagyon jól ki hány kiló és ki súlytalan...
Most már én magam is sajnálom hogy a "türk" szócskát beírtam, mert igy bele lehet kötni a csómóba is. Egyébként a turáni medencében (ez megint egy belekötős földrajzi fogalom) élő népekre (és itt a népekre a fő) igenis alkalmazták a turáni kifejezést. Az hogy ez helyes vagy sem legfőképp az elnevezőn kell számon kérni és nem azon aki azt idézi. A Wikin. van lehetőség szócikket írni a "turáni népekről" vagy "nem turáni népekről"
csak az ezzel a probléma, hogy nem csak türk nyelvű népek éltek a turáni alföldön, hanem sok más is kezdve az irániakkal, egészen a mongolokig. magát a kifejezést sem szokás használni.
Úgy értem, ahogy írtam. Csak mindenféle laskafülű suttyókkal nem állok már szóba, főleg, ha hun kérdésről van szó. Átnézek az ilyesmi pitiánereken, mint az üvegen. A törököknél erős az Attila-kultusz,egyik ősüknek tartják a hunokat, a magyarokat meg közeli rokonnak. Ősi kulturális és genetikai rokonság ez, van, akinek ez világos, van, aki kiabál ellene.
Valszeg Zabfaló olvtárs is úgy érti hogy a turáni medencében területen élő, átvonuló, valamilyen formában tevékenykedő (hivatkozott is rá) türk eredetü népek... igy már elfogadható.....
Ez így van, de a bolgároknál még jobban megvan a fejedelmek névsora Attilától kiindulva több száz évig utána! A Szász Béla Attila-könyvében ott vannak pontosan,sorra, nemcsak a legendákban.
Nagyon érdekesnek tartom hogy amig a művelt nyugaton barbár tudatlan népségnek tartották a hunokat,(a németek hunos Attila kultusza kivétel) addig keleten "magára valamit is adó" íjfeszitő ill. nomád keleti nép mindig megteszi a hunokkal való rokonsági kötelékeire felhívni a figyelmet, nem szégyelve a barbár tudatlan hunokhoz rokonítani magát, sőt büszke a rokoni szálakra. Ezt a rokoni szálat mongolok,törökök,avarok,magyarok kötik a hunokhoz, és örököse- inek kiáltják ki magukat a hunoknak és Attila nagykirálynak. Említették ezt a mongolok Batu idejében, az avarok Baján kagán idejében a törökök a mai napig rokonságot tartanak a hunokkal. Mi magyarok sem maradtunk ki a sorból. Attila nagykirály halála után a hun birodalom felbomlása után színre lépő íjfeszítő nomád birodalom az "onogur-bolgár" birodalom vezető rétege is hangoztatta a hunokhoz való rokonságát. A felbomlás után a keletre visszavándorolt hun törzsek nem lettek "leigázva" az akkori szokások szerint, hanem az onogur birodalom vezető rétegébe olvadva tovább vitték a hun vérvonalat.
Igen. Vmi filmet láttam, (Nat.Geo. vagy ilyesmin) ahol egy hatalmas emlékpark van a törökök őseinek emlékére. Sokkal nagyobb, mint a mi Ópusztaszeri emlékünk. No, ott hatalmas Attila-emlékmű, de több másnak is. Itt mesélte a vezető, hogy nálunk minden iskolás tanulja Attila hőstetteit az órán, a hunok leszármazottainak tartják részben magukat is, részben a magyarokat is. A törökök és a turániak unokatestvérnek számítanak ebben a körben, minket, magyarokat és a székelyeket is turáninak tartanak.A youtube teli van ilyesféle türk képekkel, zenével...
Erre nagyon jó példa Attila halála után száz évvel élt kikeresztelkedett gót Jordanes,
sokak által hitelesnek és szakértőnek mondott feljegyzései, amit a hunokról írt....
Jordanesnek nem kellett kikeresztelkedni, mert nem volt zsidó. A pogányt ugyanis megkeresztelik.
Jordanest nem tekintik hitelesnek és szakértőnek, csak ő az egyetlen nyugati későantik szerző, akitől számottevő mennyiségű történeti leirás maradt fenn. Amúgy jordanes Cassiodorustól másolt szintre mindent.
Ha Priskos rhétor szövegeit előbb ismerik meg nyugaton, akkor nem az a negativ Attila kép élne. (Priskos is pogány barbárnak tartotta Attilát, csak ő csodálta, és nem mellesleg kortársa volt)
