> Azt hittem, hogy talán- esetleg egészen másutt - tudsz Szurán(y) helységről, amiből származtatható Szurányi tulajdonnév.
Bízhatsz benne, ha felmerült volna bennem, hogy lakosnévről van szó, akkor azt leírom. Elvégre ezért vagyok itt.
A tárgyi tudás birtokában sok dolog, amely problémának látszik, nem az. A szláv -aň (-áň) személynévképző, így ilyen eredetű lesz a magyarba átkerült -ány végű megfelelője is. De nem lesz belőle helynév, mert a képzőtlen névadás csak a magyarra jellemző, arra is csak igen korai időszakban (a XIII. sz.-ig).
Ami az -ány végű helyneveket illeti, azok a többes számú szláv -aně nevek magyarosodott formái. Ez a szláv -aně pedig tulajdonképpen lakosnévképző, ’-i lakosok’ értelemben. (A dűlő nem lakott terület, tehát emiatt ebben a típusban nemigen vannak dűlőnevek.)
A feladat tehát annak vizsgálata, hogy a képző előtti alaptag felveheti-e az -aň személynévképzőt, illetve az -an(ě) lakosnévképzőt. Ez pedig elég jól vizsgálható, még anélkül is, hogy az -an(ě) képzős helynevet kimutatnánk.
Kigyűjtöttem a végignézett anyakönyvekből a magyar – magyarnak vélt – családneveket. Az ilyen írású nevek közül - Belány, Bottyány, Gyurany, Kiszely, Okolicsány, Raksany, Szelessény - honnan lehessen tudni, hogy például Raksánynak vagy Raksányinak mondták-e az illető ember nevét? (Én a volt kormányfő nevét eleinte Gyurcsányinak olvastam, egyik ismerősöm Studenynek mondja magát, pedig szerintem az elődei Sztudeni (or. Студёный = hideg, fagyos) névre hallgattak.)
A képzéshez szóba jöhető helynevek száma pedig nagyon sok lehet, a ma ismertektől a már dűlőnevekként sem élőkig.
Azt hittem, hogy talán- esetleg egészen másutt - tudsz Szurán(y) helységről, amiből származtatható
Ad Jene: A 9488-esben szó volt a régi magyar Jenes személynévről. A szokásos módon ez egy szótagúvá rövidülhetett, és megkaphatta az régi –e kicsinyítő képzőt (vö. Miklós > Mik :> Mike, Gergely > Ger :> Gere stb.). A személynévből képzőtlen apanévként lett családnév. A korábban felvetettek közül talán ez a legvalószínűbb, mert a Jenes ~ Gyenes ~ Dienes ~ Dénes (< görög Διονύσιος /dionüsziosz/ ’Dionüszösznak ajánlott’) személynév a keresztyén névadási rétegbe tartozik.
Ad Szilva: Az egyik forrás felveti a foglalkozásnév motivációjaként a szilvatermesztésen és a kereskedelmen kívül az aszalást és a pálinkafőzést is.
Szilva: Azon foglalkozásnevek sorába illeszkedik, ahol a név azonos az előállított terménnyel / termékkel, illetve a kereskedelmi tevékenység tárgyával. Vö. a minapi Lakat (#9541), Kenyér (#9462), Kukoricza (#9462) nevek.
Jene: Ezt most csak előzetesben írom, mert „túl egyértelműnek” tűnik, az esetleges egyéb opciókon még merengenem kell.
A Jenő törzsnévhez kapcsolhatónak látszik. A szóvégi –e vagy egy speciális (de nem ritka) hangfejlődéssel keletkezett az –ő hangból, vagy régi kicsinyítő képző: ez már eldönthetetlen.
A „gond” az, hogy a mai magyar Jenő személynév a XIX. sz.-i romanticizmus terméke, a keresztyén névadás elterjedése óta biztos nem volt használatban, hogy előtte volt-e egyáltalán, annak még utána kellene járni. Mindenesetre a családnevek kialakulásának a korszakában nemigen lehet feltételezni azt, hogy volt ilyen személynév, tehát ilyen módon családnév sem lehetett.
Ami járhatóbb magyarázatnak tűnik az az, hogy képzőtlen lakosnév egy olyan településre utalva, amely a Jenő törzsről veszi a nevét. Ez lehet a Gömör vm.-i Jene (utóbb Jéne, illetve szlovák Janice), de az –ő > –e változás a családnévben függetlenül is bekövetkezhetett, így a Jenő helynevek is számba jöhetnek.
De mint a bevezetőben írtam, a fentieket még ellenőrzöm, illetve egyéb opciókon gondolkodom.
Vinczel: Adatom nincs róla. Azonban a magyar Vince ~ Bence névpárban megfigyelhető /i/ ~ /e/ váltakozás, így én ezt a nevet a Vencel személynév alakváltozatának tartom. A személynévből képzőtlen apanévként használva (azaz ilyen nevű felmenő leszármazottait jelölve) lett családnév. A név kialakulhatott a magyarban, de a németben is.
Ebben nem hiszek. Van tapasztalatom elmagyarosodó környezetben, és jellemzően előbb a szavakat cserélik le, mint a nyelvi elemeket. Egy elmagyarosodó környezet inkább a vázoltad inverzét produkálná: az alapszó lenne magyar és a képző román.
Persze az is kérdés, hogy mit keres egy román-magyar vegyüléknév cigányok elnevezéseként..?
És hogyha az az -s nem román, hanem magyar? Ha a román tövet magyarul ragozták?
Gyakori a "vegyes nyelvűeknél" különösen az elmagyarosodás felé vezető úton, hogy ugyan az alapszavakat a saját nyelvéből veszi, ám azokat magyarul ragozza, magyar mondatba helyezi.
Az írásod nyomán rákerestem a Réffi/Réffy alakokra az általam kutatott településen és a XVIII. századi anyakönyvekben így, míg a XIX. századiakban már 'csak' egy f-el szerepelnek a családnevek. Úgy tűnik, hogy a Réh + fia elképzelés lesz a legvalószínűbb! Még egyszer köszönöm!
> A kisödög meg azt kérdezteti velem: és ha nem turóci és nem szlovák?
Velem meg egy másik kisördög visszakérdeztet: Romániai telefonkönyv „Naghi” vezetékneve: mi van, ha nem „erdélyi” és nem magyar?
Hogy mégis reflektálja közvetlenül a kérdésre. ha nem turóci és nem szlovák, akkor lehetne talán olasz, ceyloni, román, kanadai stb. Ha nem evangélikus (bár ezt nem kérdezted), akkor netán lehetne más szláv is (mint ahogy a fenti romániai helységnév is szláv eredetű).
Ui. A fenti kisördög ihlette kérdésemre azért várnám a választ.
Bocs, de nem realizáltam, hogy ez már volt korábban.
Ami a Budási-t illeti, annak fényében, hogy cigány, tettem még egy „kört”. Van –i nélküli Budás a magyar romaválogatottban [1]. Így vélhetően az –i itt valami adaptív elem, azaz nincs külön funkciója, csak alakilag hasonlóvá teszi az egyik elterjedt magyar névtípushoz. Így a Budás-ra próbáltam továbbra koncentrálni. (Ez egyébként a telefonkönyv alapján Békésen koncentrálódik.)
Mivel cigány, fellapoztam a lovári szótáraimat, de nem leltem benne semmit. Fellapoztam a román szótáraimat is. Ezekben van budă ’(Erdélyben) bódé, kalyiba; (Moldvában) üzlet, bolt; (Erdélyben) budi’ szó. Hogy van-e olyan román –ş képző, amelyből ez névadásra alkalmas szót képezhet, nem vagyok bizonyos, mindenesetre a román telefonkönyv csak 5 ilyen tételt ismer [2], így nem valószínűsítem ezt az eredetet. (NB. Most jutott eszembe, hogy a beás szótáromat elfelejtettem konzultálni. De ennek is csak kis esélyt adok, lévén ez is egy román nyelvjárás; továbbá a hódmezővásárhelyi cigányok azt hiszem, nem beás eredetűek.)
Egy valami még eszembe jutott, különös tekintettel arra, hogy a koncentrált elterjedésű nevekről van szó, így feltételezhető az egy központú eredet. A cigánytelepeknek gúnyból sokszor nagyvárosok nevét adják: anyám szülőhelyén éppen Krakó(Krakkó)-nak. Ellenőrzetlen hipotézisként felvetem, hogy ha egy cigánytelepet *Buda-nak neveznek, akkor az oda való cigányt a *Budai formán kívül *Budás-nak is nevezhetik (vö. „amerikás” magyar). Közülük egy (tfh. a Békés környékéről Hódmezővásárhely környékére átszátmazottnál) ágnál pedig kialakulhatott az adaptív Budási adaptív alak.
A fenti persze nem diszkreditálja a korábban adott szláv etimológiámat, sőt a békési szlovákokkal való együttélés okán még az is lehet, hogy a szlovák környezetből származó nevet vettek fel az illető cigányok.
Lakat: Kázmér a lakatgyártó foglalkozásnév rövidülésének tartja. Vö. hasonlókhoz a 9462-esbelieket.
Réfi, Réffy (etc.): Egyelőre tapogatózom, mert a magyartól annyira szokatlan hangalakú, hogy nehéz megfogni. Egyelőre ezekre gondoltam, de nem gondoltam végig:
– Van Rőfi családnév is, így eredhetne a rőf hosszmértékből is. De nem tudom, hogy nem a Rőfi származik-e a Réfi-ből.
– Van német Ref(f)l(e). Esetleg a Lidl > /lidli/ > /lidi/ magyarosodással magyarázhatnánk, de az /e/ > /é/ nyúlást nem tudom indokolni, ráadásuk a köztes *Refi névforma is hiányzani látszik.
– Épp, amikor nekiültem az írásnak jutott eszembe, hogy mi van, ha ez egy –fi ’fia’ utótagú összetett név. S lám, a magyar telefonkönyvben van Réh vezetéknév, amelynek az ejtése bízvást /ré/. Ez tűnik egyáltalán perspektivikus felvetésnek. Ezt a Réh családnevet pedig talán összeköthetjük a német Reh ’őz’ főnévvel, ill. a belőle származó személynévvel, majd német Reh vezetéknévvel. A személynévi fokon ezt átvehette a magyar is, amelyből képezhetett *Réh-fi > Réfi családnevet.
A Réfi, valamint a Lakat családnevek eredetére lennék kíváncsi. Előbbit semmihez nem tudom kötni, utóbbinak lehet esetleg köze a Lakatjártó / Lakatgyártó és Lakatos családnevekhez, vagy rossz helyen kapizsgálok és nem szakmára utaló családnév?! Előre is köszönöm!
Ha Túróc és evagelikus, akkor szlovák… A Szurany egyszerűen a szlovák Suráň, Suraň magyaros lejegyzése. Ez az -aň személynévképzővel alakult valamely szlovák sur- tőből, pl. súriť ’sürget’, surový ’nyers, durva’.
A Surány más: ezt szláv személynévnek tartják (šur[a] ’a feleség fivére’ + -aň) és/vagy az ótörök čur méltóságnév valamilyen folytatójának vélik.
Budási: Honnan jön és mikorról való? A legegyszerűbb az lenne, ha névmagyarosítással lehetne magyarázni. Van ugyanis magyar Budás helységnév (ma Budička, Szlovákia), de ez a XIX. sz. végén jött létre tudatos magyarosítással a Budicska névforma helyett.
Akad azonban a Google szerint Budácsi családnév, amely ha nem elírás, akkor összefügghet a szlovák Budáč (> m. Budács), Budáčik (> m. Budácsik) vezetéknevekkel. Ez vagy az -áč cselekvőnévképzővel lett a budiť ’kelt, ébreszt’ igéből, vagy az -áč nagyító képzővel a Budi előtagot tartalmazó kéttagú személynevek egyikéből. A /cs/ > /s/ változás a magyarban történhetett, az -i meg talán képzőcsere az -ik-ből.
Persze az is lehet, hogy a magyar Buda (< szláv Bud[imir], Bud[islav] stb.) magyar -s/cs kicsinyítő képzős származékához járult az -i < -é birtokos rag, vagy az -i kicsinyítő képző.
18. századi Turóc megyei evangélikus anyakönyvekben előfordul a Szurany családnév, a FNESz azonban nem tud Szurány helységnévről, csak Surányról. Ugyanott egy ilyen nevet is találtam: Schurány. Közös gyökerű lehet-e a két név, vagy a Szurany eredetére van más magyarázat?
> Olaszban még közelebbi ugyan ez a szó, ott lavoro/lavora...
Nem közelebbi. Az olasz problémája ugyanis az, hogy a szó végén van egy magánhangzó, amelynek a magyarban el kellene tűnnie, holott az rendesen megmarad.
A spanyol labor viszonyt csak írva ilyen, a b és a v a spanyolban ugyanúgy egymás betűvariánsai, ahol a magyarban a j és az ly. Az adott pozícióban (nem szó kezdetén, ill. nem orrhangzó után) a b betű [β] ~ [w] hangnak ejtendő, amelyet a számba vehető időkben már hanghelyettesítéssel [v]-nek veszünk át.
> Lehetséges volna-e egy olasz munkás, munkavezető szavajárása után adott vezetéknév? (mint korábban volt az Ugyan, Bizony...)
Említettem az olasz Lavore személynevet, amely azt jelenti, hogy ha lehetségesnek tartanám, akkor a Lavoro-t is említettem volna. Az olaszban annyival vagyok előrébb, hogy van egy viszonylag korrekt on-line forrásom, a http://www.cognomiitaliani.org/cognomi/index.html (a korrektség a tartalomra vonatkozik, nem a dizájnra), és ez a Lavoro-t nem említi. Ezért úgy gondolom, hogy nem lehetséges.
Egyébként a Lavore, szicíliai Lavuri, amelyet említettem etimológiailag a lavoro ’munka’ többes száma. Az olasz labor szónak is kialakult ’munka’ > ’paraszti munka’ > ’kapálás, szántás’ jelentése. A szicíliaiban a többes számú használatban ez ’munka’ > ’paraszti munka’ > ’*aratás’ > ’*learatandó dolog’ > fieno fresco ancora da tagliare ’friss, kaszálandó széna’ jelentésváltozás lett.
Tehát a ’munkavezető’ jelentés a gyakorlatban nem igazolható, csak az, ha a szó jelentése konkrét elvégzendő munkára szűkült.
"b) A spanyol labor ’munka; kapálás, szántás’ szó közelebb áll hangalakilag az olasznál, de nem vizsgáltam, hogy a spanyolban lett-e belőle családnév."
Olaszban még közelebbi ugyan ez a szó, ott lavoro/lavora...
Lehetséges volna-e egy olasz munkás, munkavezető szavajárása után adott vezetéknév? (mint korábban volt az Ugyan, Bizony...)
c) További magyar lehetőség nem jutott az eszembe.
2. a) A német -er végződés a magyarban lehet -or, vö. m. bajor ~ n. Bayer, feltéve persze, ha elég korán (a XVII–XVIII. sz.-ig) átkerült a magyarba. Ekkor figyelembe vehető a német Löwer < Löher ~ Loher <: Loh, Lohe, Loge :> Lahmann névcsalád Lower tagja. Ez foglalkozásnév ’cserzővarga’ jelentéssel, azon belül is olyané, aki nem timsót, hanem tölgyből készült cserzőanyagot használt, vö. német Loh ’erdő; cserjés, bozót’ > Lohe ’cserzőkéreg; cserzőkéregkivonat’.
b) Ha a n. -er > m- -or változáson felül a magyarban -j-> -v- hiátustöltő-változást is föltételezünk, vö. a dió /dijó/ ~ nyelvjárási divó, fújok ~fúvok, akkor a német Layer ~ Laier ~ Leier vezetéknévcsalád is szóba jön. Az -er lakosnév-, foglalkozásnév-, illetve apanévképzős származék a Lay, ill. Ley alapnevek egyikéből. Ez utóbbiak eredete: (i) Lay, Ley vagy Leye településnevek; (ii) lakóhelyre jellegzetességére utaló név a középfelnémet lei(e) ’szikla, kő, palakő; kőút’ szóból; (iii) az Eligius szentnév német rövidülése; (iv) a Laie ’laikus, világi’ ragadványnév; (v) Leiendecker ’palafedő, cserepező’ értelmű foglalkozásnév; (vi) a középfelnémet leu ’oroszlán’ szóról vett személynév illabializálódott alakváltozata.
c) Mindkét fenti etimológia megengedi a /v/-s és a -y- /j/-s írásváltozatot is magyarázza (a hiátustöltésen és annak változásán keresztül).
3. a) Van délolasz Lavore (Lavori, Lavuri) vezetéknév, amely a szicíliai lavuri ’friss, kaszálandó széna’ szóból ered, tehát a terményre utaló paraszti foglalkozásnév. Azonban nem tudom, hogy Szicíliából felkerülhetett-e ez a név, és eltűnhetett-e a véghangzója.
b) A spanyol labor ’munka; kapálás, szántás’ szó közelebb áll hangalakilag az olasznál, de nem vizsgáltam, hogy a spanyolban lett-e belőle családnév.
----------
Nem vagyok eléggé csavart elméjű most ahhoz, hogy az Agod ~ Addod ~ Aggott problémán gondolkozzam. Mindenesetre Kázmér feltünteti a címszavakban, hogy a példáit honnan idézi, így ha van rá idő és akarat, akkor ki lehet gyűjteni, hogy mit vett figyelembe. Ugyanakkor az is kérdés, hogy mit nem vett figyelembe: ez már nehezebb probléma, mert a ehhez a terjedelmes forrásjegyzéket kellene végig értékelni.
> Egyébként mitől függött, hogy milyen kötőhanggal kapcsolódott a képző? Miért Fürdök/Fördök és nem, mondjuk Fürdik vagy Fürdek
A kötőhangot a magyar nyelv idevonatkozó általános szabályai regulálják. Ezek kizárják itt az /i/-t, ezért ha ilyen helyen /i/-t találunk, akkor annak a tő részének kell lennie.
Lehetne viszont /e/, pl. csönd ~ csöndek, illetve természetesen /ö/, pl. (bika)csök ~ (bika)csökök. Ezt a jelenséget a nyitótövek osztályának bevezetésével oldotta meg, azaz nyilvánította lexikai kérdéssé, a mai nyelvészet, erről bővebben l. http://www.nyest.hu/hirek/a-nyitotovekrol.
Tehát az első válasz: a Fürdök név általam feltételezett alapja nem nyitótövű, ezért a kötőhangja /ö/.
Minthogy azonban hódmezővásárhelyi névről van szó, felmerül az a kérdés, hogy nem az ö-ző nyelvjárás miatt itt /ö/? A válasz nem, mert a nyitótő onnan kapta a nevét, hogy a kötőhangja a nyíltabb magánhangzó, mint a másik csoportnak. Így a csöndes szó e-je nyílt /ε/, amely ö-ző nyelvjárásban sem lesz /ö/ (kivéve, ha rendszeren kívüli, pl. analógiás változások érintenék). Ezért a második válasz is az, hogy nem nyitótőről van szó.
> Természetesen Gidály, nem Gedály. Gondolom elírtad.
Elírtam persze: a héber név normalizált formája magyar fonetikával /gedalija/, ez a tudatomban magához hasonlította a Gidály ~ Gidáli formát is, így önkéntelenül e-vel írom le. Az előző mondatban is utólag kellett i-re javítanom az e-t.
Hasonlóhoz /i/ ~ /e/ váltakozáshoz egyébként vö. a héber גִּדְעוֹן (Gidə‛ôn) > magyar Gedeon, ill. ennek Gida becézője.
> Ezek szerint ezt az utónevet tartod az említett családnév eredetének? Vagy félreértettem?
Igen: a bibliai héber utónevet tartom a Gidály ~ Gidáli családnév eredetének, mint képzőtlen vagy –i < –é birtokjeles származékot (attól függően, hogy a csn. végén lévő /i/-t „eredetinek” tartjuk-e avagy sem; ezt is boncolgattam korábban).
Bibliai héber utónevekből lesz magyar személynév, majd abból családnév, vö. pl. a Gedő-t. A keresztyén névadás megszilárdulása után ebben lehetett felekezeti megoszlás, ti. az ószövetségi, de a keresztyén teológia szempontjából jelentős neveket elsősorban protestánsok viselték. Ennek analógiájára az ószövetségi, de a keresztyén teológia szempontjából kevésbé jelentős neveket zsidók természetesen viselhették, s mivel az ószövetség ezeket is „szakralizálta” némiképp, átmentődhettek a poszttereziánus zsidó névkincsbe. De mivel a Gidál(y) régi személynév (is) lehet, így lehet, hogy családnévként már tereziánus „névreform” előtt magyar családnévnek minősülhetett, mint a Gedő. (Tehát családnévként nem feltétlenül zsidó.)
"Ekkoriban még használatos volt az egyszerű -k kicsinyítő képző, amely mássalhangzó-torlódáshoz kötőhanggal kapcsolóditt"
Köszi, így akkor világos. Egyébként mitől függött, hogy milyen kötőhanggal kapcsolódott a képző? Miért Fürdök/Fördök és nem, mondjuk Fürdik vagy Fürdek. Milyen analógiák vannak az ilyen kapcsolódásra? (Lehet ennek bármi köze az ottani ő-ző nyelvjáráshoz?)
