A Molcsányi neven még gondolkodnom kell, becsapósnak tűnik.
Kundra: cseh név, vö. http://www.kdejsme.cz/prijmeni/Kundra. Milan Kundera cseh író családnevének változata, amelyet a szlovák kundriť ’füstöl’ népetimológiásan magához hasonlított. A Kundera a német Konrad személynév Kund rövidülésének szláv -era kicsinyítő képzővel. Eredetileg tehát ez is személynév volt, és képzőtlen apanévként lett családnév.
Nem nevezném jelentéktelennek, a Segius szerintem nem jelentéktelenebb, mint a Martinus, az utóbbiból nálunk lett gyakori keresztnév (vö. Márton), és az oroszoknál kevésbé. Egy orosz tehát ez utóbbira csodálkozhatna rá.
Az egyházszakadás után a nyugati és keleti katolikus egyház panteonjában más-más vértanúk kaptak kiemelt tiszteletet: ezért is tér el a két terület névkincse, minthogy a keresztnevek eredetileg személyes védőszentet voltak hivatva "kijelölni". Az adott helyen népszerűbb szentet többször választották névadóul.
De Sergius a nyugati katolicizmusban sem volt ismeretlen: a mediterráneumban az olasz-spanyol-porugál Sergio, francia Serge nem ritka keresztnév; gondolom nem függetlenül attól, hogy négy pápa is volt ilyen néven. Úgyhogy talán éppen a magyar (és német) példa a kivétel, ahol hiányzik ez a név.
Köszönöm a választ. Érdekes, hogy a orosz Szergej név ezek szerint a Sergiusból ered. Elég furcsa, hogy egy ilyen jelentéktelen névből lett az egyik legnépszerűbb orosz név.
A Benes név sem magyarul, sem a szláv nyelveken nem „jelent” semmit. Viszont van szerkezete: a Ben- kezdetű személynevek (pl. Benedek, Benjámin) rövidülése a magyar -s, illetve szláv -eš kicsinyítő képzővel. Egyszóval „becenév”. Családnévként olyan ember leszármazottait jelöli, akinek ez volt a neve a névadó környezetben.
Ótott: Én is az Oltott származékára gondolnék, de az én problémám is az volt, hogy nem találtam hozzá értelmes motivációt. Oltó családnév van Kázmérnál, de a szenvedő értelmű -tt-s melléknévnek nehéz olyan értelmet találni, amely elnevezés alapja lehet.
De aztán ezt olvastam Ballagi régi magyar szótárában: „Olt […] 7) á. é. a) nemzés által a szülő saját betegségét átülteti a gyermekébe; b) erkölcsi roszat csepegtet vki szivébe”. Ebből már kijön lehetséges motiváció: olyan valaki, aki a betegségét a szüleitől örökölte, vagy valakinek a rossz befolyása alá került.
A felvetett szavajárási névként való etimológiát nem találom pauzibilisnek.
Hát, nekem is ez jutott eszembe. De egyrészt tényleg: milyen tulajdonságra vonatkozna? Másrészt pedig akkor - úgy gondolom - Oltott formában is kellene - vagy kellett volna - léteznie, amire nem találok adatokat.
Gondoltam arra is, hogy esetleg az "Ott, ott!" szóhasználat jelenik meg benne, de ez egy kicsit olyan népetimológiás ízű magyarázatnak tűnik, mint a "Jer, jó!" => Gyergyó.
Tipp: nem eredhet az "oltott" melléknévi igenévből? Kétségtelenül nehéz elképzelni, hogy milyen tulajdonságra vonatkozhat, van ennél cifrább is...:) Főleg, ha megfontoljuk, hogy az "olt" szónak van/volt egy "altat" jelentése is...
Az örmény -յան (-jan) hamis barát: ez ugyanis az egyik többes birtokos rag (vagyis nem helynevekből lakosneveket, hanem személy- és ragadványnevekből apanevet, kb. ’-ék leszármazottja’ értelemben). Ha valamivel alapnyelvi szinten rokon, akkor az a latin -um , görög -ων (-ón) többes birtokos rag.
Az áldozat Մարգարյան (Margarjan) vezetékneve így a személynévként használt a մարգարէ (margaré) ’próféta, látnok’ származéka. Az elnök Սարգսյան (Szarg[i]szjan)-é pedig a Սարգիս (Szargisz) személynévé, amely a latin Sergius névé (vö. orosz Szergej, olasz Sergio, francia Serge).
A magyar Benes, illetve a cseh-szlovák Beneš ~ lengyel Benesz azon nevek közé tartoznak, amelyek egymástól függetlenül, párhuzamosan alakultak ki a magyarban és a szlávban [*]. Nincs ok tehát Beneš nevét magyar eredetűnek tartani,hacsak azt genealógiai tény nem igazolná.
[*] E párhuzamos réteg egyébként nem is olyan vékony.
A cigány nyelvben az -o a hímnevű névszavak adaptív végződése, a környezettől átvett szavak (az ún. mobil szókészlet tagjai) is rendszerint ezt veszik fel, hogy beilleszkedjenek, pl. magyar baj > lovári bajo ’ua.’. Csak a kevés számú stabil szókészlet elemei lehetnek mássalhangzós végűek. Az -o végű szavak tehát egymástól függetlenül jellemzőek az olaszra és a cigányra. Ezért szerintem az egybecsengés csak másodlagos. Nem tudom ugyan a cigány Nedo és Maro eredetét, de szerintem ezeknek nincs közvetlen közük az olaszhoz. (Mindenesetre a cigány Maro lehetne a környezet Máriusz, Márkus stb. neveinek a rövidülése, a Nedo pedig a balkáni női Neda név hímnemű formája. Persze más, régibb örökség is lehet.)
Az orosz Гордеев (Gorgyejev) családnevet illetően a megérzésed tulajdonképpen helytálló. Ez a régi orosz Гордей (Gorgyej) ~ Гордий (Gorgyij) személynév birtokos apanévképzős származéka. A Gorgyej az orosz keresztyén névkincs tagja és egy IV. sz.-i vértanúra, Gordianusra emlékezik. Az oroszba a nevet a görög Γόρδιος /Gordiusz/ névforma közvetítette. A név azt jelenti, hogy ’Gordionba való férfi’. Γόρδιον (Gordion) a fríg királyság fővárosa volt Kis-Ázsia közepén (ma Yassıhüyük, Törökország). Gordiusz [görögül: Γορδίας (Gordiasz)] e város mitikus uralkodója volt: de őt is inkább a városról nevezték el, mint fordítva. Gordianus néven egyébként három római császár is uralkodott.
Gyurcsány: vö. szlovák Ďurčan, amely a szlovák Juraj ’György’ személynév Ďuraj változatának rövidüléséből képződött -čo és -an kicsinyítő-személynévképzőkkel. Tehát képzőtlen apanév, azaz egy ilyen személynevű ember leszármazottait jelöli.
Az azonos felépítésű szerb-horvát Đurčan lehetséges lenne, de nem találtam rá adatot, mint ahogy a cseh megfelelőre sem. Az ukránt és a lengyelt a /gyu/ névkezdet zárja ki. Így a kimondható a szlovák eredet.
Kvász Ivor a 5283-esben felvetette a magyar eredetet. A György személynév Gyur- rövidülése a magyarban is járja, de az -ány végződés idegen a magyartól: itt az -ony végződés lenne várható. Ugyanakkor a /gyurcs/ tőnek – a magyarral szemben – sok továbbképzett formája van a szlovákban: pl. Ďurča, Ďurčak, Ďurček, Ďurčenka, Ďurčiak, Ďurčik, Ďurčina, Ďurčo, Ďurčok, Ďurčov, Ďurčovič. Emiatt a magyar etimológia nem valószínű.
Torgyán: Mint a 9555-ösben céloztam rá, a képzőktől „megtisztított” tő vizsgálata erősítheti meg vagy cáfolhatja azt, hogy jól azonosíthattuk a képzőt, így azt is, hogy jó irányba mozdultunk-e. A megoldás már szerepelt a 447-esben: a román Tordean mint a Turdean(u) változata a Turda ~ Torda helynévhez román -ean(u) képzett lakosnév.
Az -an- lakosnévképző az indoeurópai alapnyelvből jön, így a szlávon kívül a nyelvcsalád más ágaiban is megvan, többek közt a latin -anus (vö. Roma > Romanus), amelyet a román leánynyelv is megőrzött.
> Azt hittem, hogy talán- esetleg egészen másutt - tudsz Szurán(y) helységről, amiből származtatható Szurányi tulajdonnév.
Bízhatsz benne, ha felmerült volna bennem, hogy lakosnévről van szó, akkor azt leírom. Elvégre ezért vagyok itt.
A tárgyi tudás birtokában sok dolog, amely problémának látszik, nem az. A szláv -aň (-áň) személynévképző, így ilyen eredetű lesz a magyarba átkerült -ány végű megfelelője is. De nem lesz belőle helynév, mert a képzőtlen névadás csak a magyarra jellemző, arra is csak igen korai időszakban (a XIII. sz.-ig).
Ami az -ány végű helyneveket illeti, azok a többes számú szláv -aně nevek magyarosodott formái. Ez a szláv -aně pedig tulajdonképpen lakosnévképző, ’-i lakosok’ értelemben. (A dűlő nem lakott terület, tehát emiatt ebben a típusban nemigen vannak dűlőnevek.)
A feladat tehát annak vizsgálata, hogy a képző előtti alaptag felveheti-e az -aň személynévképzőt, illetve az -an(ě) lakosnévképzőt. Ez pedig elég jól vizsgálható, még anélkül is, hogy az -an(ě) képzős helynevet kimutatnánk.
Kigyűjtöttem a végignézett anyakönyvekből a magyar – magyarnak vélt – családneveket. Az ilyen írású nevek közül - Belány, Bottyány, Gyurany, Kiszely, Okolicsány, Raksany, Szelessény - honnan lehessen tudni, hogy például Raksánynak vagy Raksányinak mondták-e az illető ember nevét? (Én a volt kormányfő nevét eleinte Gyurcsányinak olvastam, egyik ismerősöm Studenynek mondja magát, pedig szerintem az elődei Sztudeni (or. Студёный = hideg, fagyos) névre hallgattak.)
A képzéshez szóba jöhető helynevek száma pedig nagyon sok lehet, a ma ismertektől a már dűlőnevekként sem élőkig.
Azt hittem, hogy talán- esetleg egészen másutt - tudsz Szurán(y) helységről, amiből származtatható
Ad Jene: A 9488-esben szó volt a régi magyar Jenes személynévről. A szokásos módon ez egy szótagúvá rövidülhetett, és megkaphatta az régi –e kicsinyítő képzőt (vö. Miklós > Mik :> Mike, Gergely > Ger :> Gere stb.). A személynévből képzőtlen apanévként lett családnév. A korábban felvetettek közül talán ez a legvalószínűbb, mert a Jenes ~ Gyenes ~ Dienes ~ Dénes (< görög Διονύσιος /dionüsziosz/ ’Dionüszösznak ajánlott’) személynév a keresztyén névadási rétegbe tartozik.
Ad Szilva: Az egyik forrás felveti a foglalkozásnév motivációjaként a szilvatermesztésen és a kereskedelmen kívül az aszalást és a pálinkafőzést is.
Szilva: Azon foglalkozásnevek sorába illeszkedik, ahol a név azonos az előállított terménnyel / termékkel, illetve a kereskedelmi tevékenység tárgyával. Vö. a minapi Lakat (#9541), Kenyér (#9462), Kukoricza (#9462) nevek.
Jene: Ezt most csak előzetesben írom, mert „túl egyértelműnek” tűnik, az esetleges egyéb opciókon még merengenem kell.
A Jenő törzsnévhez kapcsolhatónak látszik. A szóvégi –e vagy egy speciális (de nem ritka) hangfejlődéssel keletkezett az –ő hangból, vagy régi kicsinyítő képző: ez már eldönthetetlen.
A „gond” az, hogy a mai magyar Jenő személynév a XIX. sz.-i romanticizmus terméke, a keresztyén névadás elterjedése óta biztos nem volt használatban, hogy előtte volt-e egyáltalán, annak még utána kellene járni. Mindenesetre a családnevek kialakulásának a korszakában nemigen lehet feltételezni azt, hogy volt ilyen személynév, tehát ilyen módon családnév sem lehetett.
Ami járhatóbb magyarázatnak tűnik az az, hogy képzőtlen lakosnév egy olyan településre utalva, amely a Jenő törzsről veszi a nevét. Ez lehet a Gömör vm.-i Jene (utóbb Jéne, illetve szlovák Janice), de az –ő > –e változás a családnévben függetlenül is bekövetkezhetett, így a Jenő helynevek is számba jöhetnek.
De mint a bevezetőben írtam, a fentieket még ellenőrzöm, illetve egyéb opciókon gondolkodom.
Vinczel: Adatom nincs róla. Azonban a magyar Vince ~ Bence névpárban megfigyelhető /i/ ~ /e/ váltakozás, így én ezt a nevet a Vencel személynév alakváltozatának tartom. A személynévből képzőtlen apanévként használva (azaz ilyen nevű felmenő leszármazottait jelölve) lett családnév. A név kialakulhatott a magyarban, de a németben is.
Ebben nem hiszek. Van tapasztalatom elmagyarosodó környezetben, és jellemzően előbb a szavakat cserélik le, mint a nyelvi elemeket. Egy elmagyarosodó környezet inkább a vázoltad inverzét produkálná: az alapszó lenne magyar és a képző román.
Persze az is kérdés, hogy mit keres egy román-magyar vegyüléknév cigányok elnevezéseként..?
És hogyha az az -s nem román, hanem magyar? Ha a román tövet magyarul ragozták?
Gyakori a "vegyes nyelvűeknél" különösen az elmagyarosodás felé vezető úton, hogy ugyan az alapszavakat a saját nyelvéből veszi, ám azokat magyarul ragozza, magyar mondatba helyezi.
Az írásod nyomán rákerestem a Réffi/Réffy alakokra az általam kutatott településen és a XVIII. századi anyakönyvekben így, míg a XIX. századiakban már 'csak' egy f-el szerepelnek a családnevek. Úgy tűnik, hogy a Réh + fia elképzelés lesz a legvalószínűbb! Még egyszer köszönöm!
