Tegnap előtt volt nálunk egy ünnepség és volt szerencsém találkozni Sisi ükunokájával, Habsburg- Lotharingiai Mihály főherceggel. Nagyon örültem neki, gondoltam megosztom veletek ezt az élményt. A főherceg egyébként egy nagyon barátságos ember, pár szót váltottunk beszéltem vele. Aláírta a már említett könyvemet is. Töltök fel képet, csak szerintem hasonlít Erzsébettel az írásuk? :)
Üdvözöllek a fórumon. Végre egy új tag. Én nagyon örülök neked. Hidd el, nem az életkor számít. Mindannyian voltunk mi is fiatalok, vagy még vagyunk is, meg kezdők is voltunk Sisi témában. Nekünk is lehet újdonságokat mondani még ennyi év után is. Jó pap is holtig tanul.
Már egy éve olvasgatom ezt az informaciókkal teli fórumot,❤️ de még csak most merek írni először, ugyan is bizonytalan voltam, írhatok-e úgy, hogy a fórum velem egy idős☺️ De most rászántam magam mert, gondoltam nagyon érdekes és tanulságos lenne a témában hozzászolni mert Sisi és a vele kapcsolatos dolgok engem is nagyon érdekelnek, de nem nagyon akad korombeli akivek osztozhatnék a kedvtelésemben😶 Ahhoz képest, hogy az itt levő tagok már több évtizede foglalkoznak a királynéval, az én pár éves információ gyűjtésem elég kezdetleges de idén nyáron már egy kisebb könyvet sikerült írnom különböző forrásokból a saját véleményemmel kiegészítve.🙂 Csodálom, azt a kitartást és tudást aminek a régebbi fórumozók birtokában vannak! Biztos vagyok benne hogy sok mindent tanulhatok majd itt🙂 Remélem, hasznos tagja leszek a csapatuknak🙂
Én is főleg azért vagyok fent, mert sok csoportba beléptem és szeretem nézegetni a szebbnél-szebb képeket és érdekességeket olvasni. Persze megértem, ha valaki nem akar belépni.
Annyira szeretlek olvasgatni titeket és a másik fórumot is; a Habsburg-Wittelsbach fórumot. Csak sajnálom, hogy már nem "pörög" a fórum. :( Nem akartok nyitni egy Facebook oldalt? Oda talán sűrűbben léptek be...Jototi, Snim....többiek???
Akkor nem teljesen értem a dolgot, mert a Tolnayné Kiss Mária fordításában kiadott könyvben ezt írja; "Mi lett a hiányzó köteteknek a sorsa, hova kerültek, vagy elvesztek örökre: ezekre a kérdéseimre eddig még senki sem tudott feleletet adni - sajnos!"
Montázs. Az arc Erzsébeté, azt hiszem ez is a fehér ruhás fotósorozat egyik darabjáról lett kiollózva. A ruha bárkié lehet, valószínűleg "futószalagon" gyártották ezeket akkoriban. Szinte még jót is tehetett az üzletnek az, hogy Sisi nem engedte magát fotózni, mert az ő sajátságos ízlése valószínűleg nem nagyon lendítette volna fel a divatszabók bizniszét :D Hová tették volna akkor azt a sok jó fidret-fodrot és csipkét? Hiszen Erzsébet ruhái többnyire eléggé nélkülözték a túlhabzó díszítéseket és a cicomás szöveteket. Bár ezen a képen itt még elég egyszerű a ruha, de hát ez utazásra készülhetett.
Szóval a lényeg - a bujkáló császárné akaratán kívül is egyfajta sztármodellje lett a korabeli divatiparnak ezekkel a montázsokkal, amiken olyan ruhákat visel, amiket nem biztos, hogy a valóságban felvett volna.
Festetics Mária naplója mind megvan szerencsére! Az OSZK őrzi már mind a 9+1 kötetet
A kapcsos könyveket ugyan sokan szerették volna megszerezni! Főként Mária Valéria,
ai úgy ír erről...elhunyta után a naplót énreám vagy családomra fogja hagyományozni...
A szándékuk azonban nem talált egymásra, mert a grófnő kifejezetten az utókor számár
készítette hogy ahogy Ő fogalmazott "Neki" maradandó emlékművet állítsak Aztán megint megkérdezem magamtól: van-e értelme? Azért írok-e hogy még mielőtt a szél elfújja a lapokat öreg napjaimban még egyszer átlapozzam őket és fájón emlékező szívvel mondjam magamnak: ez az egyetlen, ami az én olyan mozgalmas éleremből, annyi lemondás, oly sok fájdalom, elszalasztott ifjúság és boldogság után megmaradt ."
A napló (9 + 1 köte)t megmaradt a keszthelyi Festetics kastély könyvtárába majd onnan 1960-s évekbe az OSZK-ba került és Tolnayné Kiss Mária fordításában a magyarországi részek kiadásra is kerültek a többi német-nyelvű maradt ezidáig! Jó lenne ha valaki vállalni ezt a nagy munkát és lefordítaná az egészet számunkra!
Amennyire én tudom, Rudolfnak volt több szobra is már apja életében, csak a császári család nem vett részt az avatásukon. A Városligetben szerencsétlenkedő Vadász is még bőven Ferenc József életében készült el.
Szóval tilos nem volt, és szerintem az is csak legenda, hogy ki sem volt szabad ejteni előtte a nevét, hiszen az is tudott dolog ma már, hogy Rudolf lányát, Erzsit a nagyapja neveltette és mivel a lány eléggé rossz viszonyba került az anyjával felnőtt korára, így szerintem evidens, hogy igenis beszéltek Rudolfról a családban. Hisz másképp hogy alakult volna ki Erzsiben az a nézet, hogy az apja az anyja miatt halt meg fiatalon?
Rengeteg a hasonló montázs! Sajnos nem tudom megmondani hogy a ruha eredetileg Máriái e vagy valaki másé, de az arca azt hiszem Erzsébet. Azonban így egy idegen ruhában egy kicsit mindig elbizonytalanítja az embert!
Nézegesd meg a testvérek képeit szerintem azok között megtalálható biztosan! Az arcot könnyebb megtalálni a királyné képeit nézegetve...!
Igen, nem lehetett őt hibáztatni teljes mértékben. Viszont az sem volt jó lépés, hogy ennyire liberális szellemben nevelték. Ahogy Szalvendy János írta: ez megfelelt volna egy milliomos fiának, de a Habsburg-trón örökösénél jobban át kellett volna gondolni ezt.
Azt sem szeretem, amikor Stefániát hibáztatják. Őt is belekényszerítették a házasságba, sokat szenvedett, és ő máshogy védekezett: rideg lett, de ennek is volt előzménye.
Tudod, én megkockáztatom azt a kijelentést, hogy nem az a legborzasztóbb, hogy Rudolf ilyen fiatalon meghalt. Teljesen tönkre tette magát egészségileg. A túlzott alkoholfogyasztás, a drogok, a kurvák, a nemi betegség mind-mind annyira ledöntötte, hogy ki tudja meddig élt volna még, ha nincs az a bizonyos január végi nap. Ha ilyen egészségi állapotban kellett volna átvennie az uralkodást, mert az apjával történt volna valami, hát nem tudom. Sajnos az utolsó éveiben nagyon lezüllött, pedig rengeteg tehetség rejlett benne. Nagyon sajnálom ezért.
Ebben bőven volt szerepe a szüleinek is. Az apja kizárta mindenből, mert nem egyezett a nézetük az uralkodás terén, az anyja meg soha nem állt mellette. Ezeken már nem tudunk változtatni. Ápoljuk az emlékét.
Stefánia: