kanté, joyce-é, a szürrealista-dadaistáké, a pszichológusoké, a mikro-és makrofizikusoké, a politikusoké, kései beethoven vonósnégyesek, bartókok, schönbergéké, coltrane-é, a határok feszegetése, a határok átlépése, a semmi struktúrája éssatöbbi
strukturált struktúratlanság
útkeresések
értelmek, érthetőségek
létrétegek és semmi-rétegek
ki kutatja a semmit
a teremtő semmit
aki átlépi a létező határait
négy óra gyúrás során átléped határaid
fél halottan érsz haza
mutant mass
könnyen elérzékenyülsz
a semmi kutatója
a szabad kőműves segédmunkások legfőbb tudománya
az egyik munkatársa tényleg vesz hajókat
a másik földeket
neki meg még egy kazettás magnó megvétele is
ő semmi kutató
mutyizik persze néha mert lopni nem tud és csalni se nagyon
így se hajó se földek még egy vacak szálloda se
néha egy kis holland sajt vagy svájci frank
az időnek van 1o ezer milliárd másodperc része
akkor a semminek is kell legyen valami
planck mérgesen toppantott egyet és az elektronok egy métert ugrottak
(The Mabbot street entrance of nighttown, before which stretches an uncobbled tramsiding set with skeleton tracks, red and green will-o-the-wisps and danger signals. Rows of grimy houses with gaping doors. Rare lamps with faint rainbow fans. Round Rabaiottis halted ice gondola stunted men and women squabble. They grab wafers between which are wedged lumps of coral and copper snow. Sucking, they scatter slowly. Children. The swancomb of the gondola, highreared, forges on through the murk, white and blue under a lighthouse. Whistles call and answer.)
THE CALLS: Wait, my love, and Ill be with you.
THE ANSWERS: Round behind the stable.
(A deafmute idiot with goggle eyes, his shapeless mouth dribbling, jerks past, shaken in Saint Vitus dance. A chain of children s hands imprisons him.)
THE CHILDREN: Kithogue! Salute!
THE IDIOT: (Lifts a palsied left arm and gurgles.) Grhahute!
kiment beoltani veszettség ellen a kutyákat. a kullancsirtókat nem csepegtette rájuk, mert elkezdett szemerkélni az eső.
az átváltás problémái. a felsőfokú nyelvvizsgára készülődvén fogott egy üveg konyakot (leginkább valami péter-pál? vacakot), kiment az egyik kamrába jókora szakadozott bundában mert hideg tél volt és amíg tartott a konyak fejtette az angol teszteket vagy hallgatta a nyelvkazettákat. a vizsga után aztán elsöpört mindent és nekiállt németezni - ami egyfelől őrültség volt az ő habitusával, másrészt elkerülhetetlen is volt vala. a veréb ugyebár lép egyet előre, kettőt hátra, egyet jobbra, kettőt balra. és az elmúlt hetekben újból itt van a váltás ideje. eszébe jutottak a kazetták és nagyon -nagyon akarná őket hallgatni. de nincs kazettás magnója (semmilyen magnója nincs). hol lehetnek a kazetták? egyáltalán használhatók-e még? tegnap talált néhányat - de most magnót kellene venni. troppauer hümér a költő. más ennyi idős korában hajókat vesz vagy szállodát, neki meg még egy magnó vásárlás is probléma. lelki. úgyhogy nem is vette meg. viszont a kutyák lerendezése után turkálni kezdett és talált néhány könyvet. Ulysses. a bejegyzése szerint 2o1O januárjában vette a heathrow-n. kantról joyce-ra váltás, bachról coltrane-re.
hendrix fekázik - ez tetszett neki. a coltrane-t hallgató parsifal fekázik. ez is tetszett neki. érdekes világban élünk. szürreálisban.
Volt a nővéremnek egy fiúja, akit nagyon bírtam, egy magas, hosszú vörös hajú, szakállas hippi, tőle kaptam egyszer egy lemezt, lehet, hogy amiatt kapok dührohamot a feka szótól
Kevés dologgal lehet jobban felidegesíteni, mint a fekával, a biboldóval, a buzival, ezen bolygón elvileg minden ember homo sapiens, egy biologiai faj, bármelyik ivarett nőnemű egyede párosodik bármilyen ivarérett hímnemű egyeddel egészséges, szaporodóképes utódjuk lesz, vagy, ha úgy tetszik, az Úr a maga képmására teremtett valamennyi emberi lényt, a fekát is.
dolgozott- dolgozott volna. de az üres lap után jött az internet kavargó mélységes végtelenje ahol minden jelentékelennek tűnt. maritain, gabriel marcell, merleau ponty. üres fejjel jövünk a világra és üres fejjel távozunk.
a szívünk tele. és a tökünk. a wagner társasággal welshben. egy osztrák kisváros. király dr. még azt is leírta gondosan, hogy melyik leágazásnál menjünk le az autópályáról. európa haldoklása wagnerrel kezdődött. a xx. század csodálatos tudományai, művészetei és haláltáborai, lövészárkai.
senkinek sem tűnik fel, hogy ha nézel egy híradó filmecskét brüsszelről vagy berlinről, persze teli fejkendős nőkkel, dedede minden második tol egy babakocsit, míg a fehér csajoknál, nőknél se híre se hamva a gyerekkocsiknak
és 3O évvel ezelőtti angol nyelvleckékben szó se volt fekákról, pakikról, ma meg már fekák tartják a nyelvleckéket, persze az élet az előbb jár, hisz haverja már réges rég mondta párizsról, hogy olyan mintha nairobiban lenne, bizony sok helyen, ha nem tünt volna fel az eifel torony csúcsa, a hullámzó feka tömegben nem nagyon tudta volna, hol van,
az unokái már kissebbségben ténferegnek a világban és a rohadt politikusok továbbra is csak pusztítanak, és újra kell és lehet írni a XX. század történelmét, különös tekintettel a második harmincéves háborúra, isten meghalt, a templomokat
lerombolják és hová tűnik a zene, a szerelem, a tudás, a filozófia, elönt mindent a szartenger, fuldoklunk, a tv-t bámuló szarkarika mindenség meg lebeg-lebeg-lebeg
a karl kraus utcácska a wittgenstein teret kötötte össsze a heidegger térrel. az utcácskából eredt az ödipusz utcácska és az odüsszeusz utca. és itt volt a die fackuel szerkesztősége is. joyce és freud. witti és martin. hatalmas pillangófestékes szitakötők zúgó-zizegése. az aggódás és a szorongás összefonódik karcsú néma levente az orgazmussal , a három csöcsű amazonasok a nyelvfilozófiával és az amerikai zsidó mohó pszichoanalitikusok samu doktorral aki juhász gyulát és józsef attilát és gyógyította(volna, ha tudja, de ) freud nyíltan bevallotta, hogy komoly betegekkel nem tud foglalkozni és a képzelt betegekből is leginkább a pénzesek jöjjenek -
a három napkeleti bölcs álldogált trója lángjainál és tudták, hogy itt vált szét útja odüsszeusznak, aeneisnak és gromérosznak, aki a mahábhárata felé kormányozta hajóját.
a három napkeleti magyar szabad kőműves segédmunkás pedig a leonardo pultjainál áldogált, és nem vált szét az útjuk.
parsifal hendrix leeresztette a rolót. dolgozni kezdett.
marlowe leszokott- na nem a piáról és nem a cigiről, hanem a sakkról. a bábuk mögött ott voltak ugyan az emberek, a sikeresek és a sikertelenek, a tv-t faló sakkozók, a nőkért lihegő edzők, de mégis izgalmasabbnak tűnt a dasein, a választó, az olvasó, a zenét hallgató ember a maga közvetlenségében. ezen a csapáson haladva hamar eljutott shakespeare-hez, illetve a shakespeare-nek diktáló fausthoz. és itt ért el élete legizgalmasabb nyomozásához, ahol a legjobb combok kavarogtak, legcsodálatosabb dudákat fröcskölték pezsgővel, ahol a legsötétebb erők mozgatták a szálakat
Shakespeares Originality by John Kerrigan review what the Bard pilfered and changed
Shakespeare inhabited a literary culture in which imitation was applauded. This erudite study teases out his alchemical transformations of what he had read or seen.
or a long time, the sedulous student who wants to see Shakespeare in the act of creation has been able to go to the extracts contained in the eight fat volumes of Geoffrey Bulloughs Narrative and Dramatic Sources of Shakespeare. Here you can find the stories that he pilfered and changed. You can see how he twisted two completely separate tales together to make The Merchant of Venice, for example, or decided to kill Lear and Cordelia at the end of King Lear when in his chronicle source both survived, or made Othello Desdemona's murderer, when in Cinthios original Italian story, it is Iago who does the deed. The volumes give a dizzying sense of the playwrights narrative dexterity as you see him extracting and welding together the elements from others narratives.
Read John Kerrigans intense, condensed account of the playwrights creative borrowing and the dizziness only increases. Focusing on a handful of plays, Kerrigan, one of the worlds leading Shakespeare scholars, shows that Bullough has recorded only the more obvious half of it. Kerrigan takes us beyond Shakespeares primary sources into the deeper texture of his allusions and passages of imitation. His originality, by this account, was largely a gift for the alchemical transformation of what he had read, heard recited, or remembered from his days on a hard bench at Stratford grammar school.
Rhetoric (the Renaissance version of creative writing) approved of invention, but specified that this meant the clever combination of inherited elements. Yet Shakespeare is also different from his contemporaries: he is not showing off his literary knowledge but adapting narrative patterns and fragments of dialogue lodged in his memory. Kerrigan quotes Emerson observing that All minds quote; yet most of Shakespeares quotations or inventive misquotations would not have been spotted by his first audiences.
Traditional assurances that Shakespeare knew next to nothing of Greek tragedy are upended in an analysis of King Lear and its relationship to Sophocless two Oedipus plays. Shakespeare had access to these via widely available Greek/Latin parallel texts (we should take with a pinch of salt Ben Jonsons aspersions about his small Latin and less Greek). In particular, he found his way back to Greek tragedy via Senecas Latin versions of Greek originals. The scene on Dover Cliff, where the blind Gloucester thinks he has been led by Edgar, the son he does not recognise, has its original in Senecas Phoenissae, where Antigone leads Oedipus in search of a convenient precipice. Layers of imitation resonate back to antiquity.-faustfaustvergilius
Black Sabbath "Paranoid" Live in Birmingham - May 19, 2012
aztán az évszázadok teltek-múltak, mert ez a szokásuk, és faust visszament a szigetre, stephan deadelus miatt. marlowe elővett egy másik üveget. egy másik doboz cigit. új idők, új piák, új cigik - de faust örök, csakúgy mint parsifal.
The 100 best novels: No 62 The Big Sleep . Raymond Chandlers hardboiled debut brings to life the seedy LA underworld and Philip Marlowe, the archetypal fictional detective.
In virtually every scene of a Chandler novel, someone is lighting a cigarette, or having a drink.
Chandler fully understood the archetypal fictional detective, and had been polishing the character for years. In The Simple Art of Murder (1950) he describes such a man in a famous passage:
He must be a complete man and a common man and yet an unusual man He is a lonely man and his pride is that you will treat him as a proud man or be very sorry you ever saw him. He talks as the man of his age talks, that is, with rude wit, a lively sense of the grotesque, a disgust for sham, and a contempt for pettiness.
Enter Philip Marlowe, one of the great characters in the Anglo-American novel, a protagonist to rival and possibly surpass Sherlock Holmes. Marlowe holds the key to the enduring appeal of this novel and the six that followed. In 1951, Chandler told his publisher, It begins to look as though I were tied to this fellow for life.
He is a 20th-century knight who treads the mean streets of Hollywood and Santa Monica, and who also visits the houses of the stinking rich, with their English butlers, corrosive secrets and sinister vices. Chandler plays with this medieval conceit in surreal metaphors. For instance: It was a blonde to make a bishop kick a hole in a stained-glass window.-!!!!
In The Big Sleep the title refers to the gangster euphemism for death Marlowe is summoned to the home of old General Sternwood whose wild daughter, Carmen, is being blackmailed by a seedy bookseller. But The Big Sleep transcends its genre, moving WH Auden to write that Chandlers thrillers should be read and judged, not as escape literature, but as works of art.-!!!
The plot, notorious for its complexity, soon spirals into a world of pornography, gambling and Hollywood lowlife. Its not flawless, and there are some loose ends.When Howard Hawks filmed the novel he asked, Who killed the chauffeur? and Chandler replied that he had no idea. To him, plot was always subordinate to character, mood and atmosphere-!!!!!!!!!!!!
Chandler published his first detective story, in the pulp fiction magazine Black Mask, at the end of 1933. He explained this departure to his British publisher: Wandering up and down the Pacific coast in an automobile I began to read pulp magazines, because they were cheap enough to throw away and because I never had at any time any taste for the kind of thing which is known as womens magazines. This was in the great days of the Black Mask and it struck me that some of the writing was pretty forceful and honest. Between these beginnings and 1938, when he began to write The Big Sleep, he wrote 21 Black Mask stories, developing and honing the qualities of his mature work. A late starter, he came to this world as an outsider, a middle-aged English public schoolboy adrift in California. However, he caught on quick. The early stories have several Marlowe prototypes, LA settings, good and bad cops mixed into the regular crime cocktail of violence, drugs, sex and booze.
When he came to write The Big Sleep, Chandler cannibalised (his own description) his stories. The central plot of the novel comes from two stories, Killer in the Rain (published in 1935) and The Curtain (published in 1936). Both stories were standalone tales, sharing no common characters, but they had similarities. In each, theres a strong father distressed by his wild daughter. Chandler melded the two fathers to make a new character and also did the same for the stories two daughters. There are other sources, too. Like Carmen Sternwood, his own much-loved wife Cissy had posed nude as a young woman and, like Carmen, taken opium. Marlowes alcohol problems reflect Chandlers own latent alcoholism. In virtually every scene of a Chandler novel, someone is lighting a cigarette, or having a drink.
15 éves korában olvasta az asszony a tóban-t. marlowe azóta a barátja. nem olvasta már vagy 3O éve - benne él.
XX. századi alkoholisták, lovagok, szegénylegények, szabad kőműves segédmunkások, költők - filozófus szamurájok.
hendrix mondta coltrane-nek, hogy olvasson lukácsot, mert úgy történelmi-gazdasági környezetében tárul majd fel számára az óm. coltrane meg azt javasolta, hogy hendrix hallgasson több bartókot és a kései lisztet, hogy az óm zenei (tán legfontosabbb) aspektusát felszívhassa magába. a magyarok tehát mindenütt ott vannak. de hol van parsifal fülig szindbád? a holland buli mellé jött most egy belga is. egyre jobban nemzetközivé válik a világ. írtak-e a németek egy durranás könyvet a második világháborúról? nem mertek. nem tudtak. pedig ha valakik, akkor nekik aztán.
utánanézett harry rubinnak, élhet még az öreg, de emmanuel farber már négy éve halott, jó, hogy harry nem tudta/akarta meghívni, nem bírta volna ki egy hétig sem, jól mondta az idősödő kurva és a nyugdíj felé közeledő tudós németországban (akit még az egyetemről ismert), ne menjen amerikába, nem odavaló.
itthon, kisújszálláson, valahogy meg tudja húzni magát, tud alkalmazkodni annyira amennyire elvárják, ha nem, munkahelyet vált,
emberek, szociológiai, pszicho szociológiai elvárások, normák, játékszabályok dublinban, kisújszálláson és a berkeley-n, oxfordban,
a kilencvenes években jó nagy tüzet raktak az udvarban
és elégette az összes tudományos levelezését
emmanuel, harry és a többiek leveleit, vázlatait
jobban illett a restikhez, kocsmákhoz, erdőkhöz, mezőkhöz, antikváriumokhoz mint az előadótermekhez, intézményekhez
az orosz kutyákhoz mint az amerikai kutatókhoz
de mostanában idegesíti, nyomasztja a németről angolra (vissza) váltása
Ich sah das Kind am seiner Mutter Brust, sein erstes Lallen lacht mir noch im Ohr; das Leid im Herzen, wie lachte da auch Herzeleide, als ihren Schmerzen zujauchzte ihrer Augen Weide! Gebettet sanft auf wiechen Moosen, den hold geschlaefert sie mit Kosen, dem, bang in Sorgen, den Schlummer bewach't der Mutter Sehnen, den weckt' am Morgen der hiesse Tau der Muttertraenen. Nur Weinen war sie, Schmerzgebaren, um deines Vaters Lieb' und Tod. Vor gleicher Not dich zu bewahren, galt ihr als hoechster Pflicht Gebot. Den Waffen fern, der Maenner Kampf und Waeren, wollte sie still dich bergen und behueten. Bur Sorgen war sie, ach! Und Bangen; nie sollte Kunde zu dir hergelangen. Hoerst du nicht noch ihrer Klage Ruf, wann spaet und fern du geweilt? Hei! Was ihr das Lust und Lachen schuf, wann sie suchend dann dich ereilt; wann dann ihr Arm dich wuetend umschlang, ward dir es wohl gar beim Kuessen bang? Doch ihr Wehe du night vernahmst, nicht ihrer Schmerzen Toben, als endlich du nicht wiederkamst und deine Spur verstoben! Sie harrte Naecht' und Tage, bis ihr verstummt' die Klage, der Gram ihr zehrte den Schmerz, um stillen Tod sie warb; ihr brach das Leid das Herz, und - Herzeleide - starb.
azért is juthatott ez ennyire az eszébe
mert ma összefutott azzal a nővel, aki leánykorában gyakran elvitte
Pontosan húsz éve kezdtem el jogát tanulni. Életemnek volt egy időszaka 2001-2003 között, amikor már annyira előrehaladtam a jóga tudományában, hogy két évig tartani tudtam a húsmentes étrendet, és minden nap gyakoroltam. Csak aztán kimaradtam, aztán a jógaoktatóm is abbahagyta, megbetegedett, és 57 éves korában meghalt. Később hallottam, hogy az iskola alapítóját, Paramhans Swami Maheshwaranandát, aki akinek a gyertyával megvilágított képe előtt gyakoroltunk egykor, perbe fogták, mert erőszakoskodott egy tanítványával. Így aztán a jogával való kapcsolatom megmaradt annyiban, hogy a legegyszerűbb ászanákból, amelyeket egykor bemelegítésként gyakoroltunk, minden nap megcsinálok egy sorozatot. Bár a csakrákat azóta is amolyan misztikus maszlagnak tartom.
. The obscurity of Finnegans Wake encourages the idea that behind it must lie a portentous message and provokes attempts to read a cosmology into it. Some of the correspondences with Augustine, Loyola, Scotus Erigena, William of Ockham and the Old Testament on which Mr. Morse depends may arise simply from the fact that both Joyces work and that of the fathers and doctors from whom Mr. Morse quotes are deeply grounded in human nature. The difficulty is to say when Joyce is consciously using an idea or a definition of Augustines, say, as part of his structure, when he is doing it unconsciously because it was part of his mental furniture, when the apparent use is sheer coincidence, and when it is sheer fancy on Mr. Morses part. Thus, when Mr. Morse tells us:
All sins, says Saint Augustine can be summed up under three heads( a csakrák egymásra épülése, rétegződése ): the lusts of the flesh, intellectual curiosity and pride. Almost everything Bloom does or enjoys is a sin. Almost everything Dedalus does or enjoys is a sin. In this however they are not alone: all Dubliners, knowingly or unknowingly, bear the Christians burden. Those who sink under it into damnation, however, are not the Blooms or Dedaluss but the thoughtless ones, the Mulligans, Punch Costellos and Father John Conmees. All take it up at breakfast, the thoughtful and thoughtless alike, the comparatively free and the wholly bound: For by eating and drinking, says Saint Augustine. . .
And when he then goes on to favour us with a lengthy quotation from the saint on gluttony, we may be permitted to wonder which should get the credit: Joyce, Saint Augustine, or human nature. After all, it is pretty clear that the writer and the moralist were, whether they liked it or not, forced to cover much the same ground. Again, when he proceeds to classify various sins committed in the course of the day according to classifications used for the benefit of the faithful in the medieval treatise, Agenbite of Inwit, we may think the credit should go to the author of the treatise for inventing a nomenclature which stands up to such an extensive modern test, rather than to Joyce for cleverly constructing his book round it. The more so since, as Mr. Morse does not seem to be aware, the phrase agenbite of inwit did not appear in the first version of Ulysses at all.
In the same chapter Mr. Morse builds a great deal on an incident in the cabmans shelter, where Stephen understandably (considering the night he has had) refuses any refreshment. Mr. Morse says:
As his intellectual independence dates from his refusal to enter the church, so his social independence dates from his refusal to enter the family. He rejects the inefficacious sacrament of the cabmans shelter (something in the shape of solid food. . . a bun or so it seemed and what was temporarily supposed to be coffee). . .
Kuala Lumpurban megalakult a Parsifal Hendrix társaság. Volt benne 16 éves középiskolás, aki a szanszkrit mitológiával foglalkozott, 8O éves madám, aki egy nemzetközi bordély lassan kiöregedő főnöknője volt, volt dániából elköltözött kvantumbiokémikus docens. Küldöttséget küldtek Kisújszállásra, mert meg akarták ismerni parsifal hendrixet. De rájöttek, hogy míg a dublini emberek sok valóságot tartalmazott, addig a kisújszállási hivatkozások inkább allegóriát, szimbolumot,
stb. hisz például kisújszálláson nem találtak nemhogy 1O Hölderlin tornyot, de egyet sem.
This incident Mr. Morse turns into the climax of the book:
Dedalus does have many social sins on his consciencealmost the whole catalogue of Agenbite of Inwitand he is absolved from them by refusing to take communion. That is the act of renunciation that purifies and frees the artist in him.
The actual incident is disappointing after this. All that happened in fact was that Bloom, believing Stephen should have something in the shape of solid food, say a roll of some description, ordered it and the coffee for him. When they arrived he was preoccupied with his theory that the proprietor of the stall was in fact Skin-the-Goat, the famous assassin of Lord Frederick Cavendish, so he silently pushed the cup of what was temporarily supposed to be called coffee and the so-called roll over to his companion. Some ten pages later he breaks off a discourse on Bacons authorship of the plays of Shakespeare to say:
Cant you drink that coffee by the way? Let me stir it and take a piece or that bun. . . Try a bit. Couldnt. Stephen contrived to get out his mental organs for the moment refusing to dictate further.
It will be seen that Mr. Morse has here carried the game of discovering symbols pretty far. It is the more the pity that he should do so because what he makes out of them in the end is true; but it is the sort of truth that might be more obvious and more readily admissible without such dubious props:
Bloom and Dedalus are everything that Mulligan and his friends are not: individuals conscious of their individuality and struggling to maintain it. Ulysses is the story of a critical day in the lifelong struggle of two men to say with God, I am.
Indeed the great merit of Mr. Morses book lies not in his facts but in his feeling for the work he is discussing, for its temper and the temper of its authors mind. He realizes that Joyce was no Promethean rebel but one who deserted orthodoxy simply for a humanism based on self-knowledge, the right to leave questions unanswered and to develop his own creative faculty in freedom. The movement of his work is away from authority towards the lonely individual deprived of the support of the multitude; deprived even of much pride in the existence of the self precisely because of the extent of his knowledge of his own weakness, but sticking stubbornly nonetheless to the only position he can respect. That secured, Joyce and his hero exemplify a second movement of an even more difficult and dangerous orderthat towards an acceptance of the human condition with all its pains and complexities and, through art, of the world with which the individual must nonetheless contend.
This acceptance requires courage and honesty of an even higher order than revolt; but for the artist in the end it is an aesthetically superior position: it is the classic temper that Joyce achieved in spite of the opposition of so much of his own naturethough again with the aid of a great deal of it. Mr Morse lays due emphasis on the first movement of Joyces mind: but not nearly enough on the second: and though he examines in some detail the influence of Aquinas on Joyces aesthetic and the fortitude in Aquinass sense which went to shape his work, he perhaps could have said more about the naturally religious passion which Joyce brought to the service of an art which was essentially human and humanist: a curious employment of the religious spirit for the triumph of mere humanity over dogma.
In the Portrait Stephen Dedalus is shown as in revolt against a collectivity that, while claiming to speak dogmatically for the spiritual side of mans nature, is yet really materialist. It is a comparatively simple position and one that contains its own joys. In Ulysses the danger of the futility that attends such a revolt threatens to destroy him. What, except an ethereal poetry, the handful of abstract lyrics of the bullock-befriending bard, or an account of his own revolt, can be the outcome?
Part of the answer is supplied by Bloom. Parallel to Stephens dramatic defiance of convention and society runs Blooms comic, shaky, often degraded and seldom dignified spiritual quest with precisely the same end in viewto be himself. Bloom, with his ridiculous name and still more ridiculous virtues, his monstrous acquiescences and still more monstrous dignity, would appear to have little to do with Stephens aestheticism. Yet his creation is its extremely odd justification. As Mr. Morse truly says,
as the book proceeds, this unprepossessing, unsuccessful, unrespected, neurotic, guilty, nasty man grows on us as a moral giant. That is the miracle or Ulysses. . . No man can look on naked divinity and live: there is the well-known case of Actaeon, as well as the authority of Scripture; divinity therefore appears to our weak sight disguised as a familiar or even a ridiculous object: a bull, a swan, a cloud, a pile of coins, a wrestler, a burning bush, a swineherd, ones own husband, a destitute couple, a carpenters son why not an ad salesman? Bloom is the conscience not only of Ireland but of the world. To create him, under all the difficulties that beset Joyce from 1914 to 1921, was an act not only of genius but of the utmost fortitude.
That is well said, but Ulysses would be a considerably less great book than it is if it were all the story. Many people have found the book terrible. George Orwell believed that it was the product of a special vision of life, the vision of a Catholic who has lost his faith. What Joyce is saying is here is life without God. Just look at it! Mr. Harry Levin believes it to be totally lacking in the epic virtues of love, friendship and magnanimity and Mr. William Empson thinks that Blooms isolation and Stephens megalomania are so monstrous that, if the book is to be bearable, it must have a happy ending. He believes the seeds of this can be seen in Stephens future relationship with Molly and her eventual restoration to Bloom as a result of this putative liaison. Csak egy Isten menthet meg minket. Vagy Marx Károly. Korunknak egy új Szent Tamásra van szüksége.
But surely it is not necessary to go this far? Surely the happy ending is in the very temper of the book itself, full of that profane joy which Joyce came to believe all art should exhibit? If the author of Dubliners had looked upon the gorgons head, the man who wrote Ulysses had not been turned to stone. Is there not a touch of shocked Protestantism, of upset liberalism in the judgments just given? Yeats agreed that the book was cruel but added that it was an Irish cruelty, our kind of strength.
Stephen Dedalus could conceivably from his Portrait of the Artist As a Young Man have turned out a writer of genius. We can imagine anything we like as having been written by him something in the neo-Baudelairean fashion of the nineties perhaps, or even something like Une Saison en Enfer (egy évad? legalább 3O. Vagy negyven. Ó Lautréamont, ó Verlaine, ó but surely the last thing the world might have expected would be something like Ulysses, with its unending comedy, its grotesque vitality in the midst of decay. Nobody reading Dubliners or the Portrait could have thought Joyce capable of the great and lasting humour of Ulysses. In the two previous books there is irony in plenty: the idiotic things done and said give Joyce and the reader a great deal of mordant and bitter amusement the asinine conversation about the doctrine of infallibility in the story Grace for example. But though there is satire and comedy in the technical sense in Dubliners there is no hint of the great, true comedy of Ulysses; while any reader might have been forgiven for thinking that the one thing lacking in the author of the Portrait was a sense of humour.
Mr. Morse quotes Friedrich Hebbels remark to the effect that in the drama all the characters must be in the right.
This truth [he says] implies another: that all the characters must be in the wrong. . . if Stephen Dedalus were merdy in the right he would be in sufferable. . . the difference is that Stephen, being more fully aware of the complex interplay of values in life, cannot limit himself to the role of defiant hero. Kotonok, magyarázatok, wittgenstein évekig gondolkozott azon, mit jelent az az egyszerő mondat, hogy "Ez egy piros rózsa"
erről szól szent ágoston, erről szól joyce és erről szól parsifal is.
But in the book, this, more or less, is what he is limited to. The difference between this book and the Portrait is that its author has now realized that all the characters are aesthetically, creatively, and in an ultimate human sensein the right. Joyce, having brought Stephen to the edge, did not turn back; with the aid of the unbiddable comic spirit he went on to achieve what he had always seen as the true end of art, the profane joy of a classic act of acceptance.
Mr. Morse is a shade too solemn perhaps about the third main protagonist in the book. The world does not appear here simply as the stupid, malevolent, materialist enemy of the good man or the artist. Much more than the world of the Portrait it is the world of Simon Dedalus, of whom we have had previous and not too flattering glimpses. The sight we get of him now can still hardly be called flattering, but he is far beyond judgment, in the colours of a scandalous autumn, and we leave him in full sail. Bloom is still morally greater than the citizens among whom he uneasily dwells; and Stephen must escape or be destroyed by agenbite of inwit, encountering a salt green death among the lank coils of his sisters seaweed hair, but the book he will write, the spitting image, as Joyce told Louis Gillet, of his father, will accept the comic mystery of the world as only those who are free can accept it. Na de hol van akkor az "igazi" Kisújszállás? Hol van a 1O Hölderlin torony, hol van a Ladányi Egyetem és a 2O emeletes Radics Béla Művelődési Ház? A parsifal Hendrix társaság ki fogja deríteni.
It was not the whole story. One of the themes of Finnegans Wake is the reconcilement of oppositesa theme in the manipulation of which Joyce drew a good deal, as Mr. Morse demonstrates, from a fellow Irish man, similarly condemned, Scotus Erigena. In Finnegans Wake the circle is completed and the penman is once more under attack, from the world and from the self. It is an attack from which he emerges victorious; but the cost is counted; and it is part of the greatness of the victory that the cost is so highJohn Coltrane - Stardust (1963) (Full Album)
A lányom vagy ötéves lehetett, amikor rendszeresen lejártunk a közeli horgásztóhoz sétálni a kutyával. Sajnos nemcsak mi jártunk oda, hanem a környék főútja mellett dolgozó bérelhető bájú lányok is, akik munkájuk gyümölcsét szerte hagyták a bokrok alján. A lányom kérdésére, hogy mi ez, először rögtön Tolnai Ottó jutott eszembe, meg az őstípusú angyali nemiszerv, de tartottam tőle, hogy a gyerek még nem érti a metaforát. Így kénytelen voltam elmagyarázni, hogy ez olyan vékony gumiból készült zsákocska, amit a bácsik a fütyijükre húznak, amikor éjszaka szerelmeskednek a bokrok alatt parkoló autókban. Pedig az őstipúsú angyali nemiszerv mennyivel jobban hangzik.
Hja kérem szépen, az egy olyan kor volt, akkor is voltak prófétái a szabadságnak, akiknek az isten lelket adott, aztán az egyik a legendás angyalföldi szoba-konyhában volt szabad, másik lenn délen meseszép éjjen Ausztráliában.
Amiből látszik, hogy az Úr voltaképp irigy kutya, aki csak igen rövid időre küldi a profétáit, kivéve persze Juhász Fecót, de amilyen dörzsölt volt, lehet, hogy ő el tudott előle bújni, azért nem szólította le időnek előtte a pályáról.
A szolgaság szenvedés, az ördög bűne az! - énekelte Svéd Sándor és Simándy József 1953. november 18-án. Vajon mire gondolhattak ott és akkor a nézők? A szadság isteni jogunk, gondolta Verdi.
Egyszer én is láttam, a népi tévében egy bécsi Don Carlo előadást. Irtó vicces volt, Izabella királyné végig egy fehér hálóingben tévelygett a színpadon, az isteni Hvorosztoszkíj formán és magán kívül bömbölt, vidéki bojárnak öltözve, aki két felvonás között ellenőrzi, hogy haladnak a muzsikok a marharépa betakarításával. Az előadás azt hiszem, nem vállott a nagyhírű bécsi operaélet díszére.
hanyadik nekifutásra sikerült a teremtőnek a legoprincipet kitalálni. ez elektronok ugrálásai. mikor jött rá, hogy a proton mellé kell egy neutron. és itt csak az elemi atomról van szó. miféle teremtő fejlődés vezetett el a haemoglobinhoz, a thrombocytához. csak a baromnál nagyobb barom hihet a véletlen mutációk teremtő szerepére. az emberi ostobaság haszna -a tudományban, a történelemben, a vallásokban, médiákban, politikában. .
az ostobaság is a szürrealista világfejtés igazának bizonyítéka.
hol vagy rimbaud, hol vagy lao ce.
"You see, my son, here time turns into space!"
Parsifal - Verwandlungsmusik - Transformation Music - Wagner - Solti
heidegger rendszeresen sétált, csavargott a schwarzwaldban, meditált, gondolkozott, a fekete erdei isteneket összeolvasztotta az ógörögökkel. parasztokkal beszélgetett, nem beszélgetett, ücsörgött fákon, deszkákon.
amikor meghívták professzornak a berlini egyetemre, megkérdezte az egyik öreg parasztot. nem válaszolt. ránézett. a fejét rázta. parsifal hendrix 2O éve csavarog, bringázik a kutyáival. józanul. részegen. depressziósan. tervezgetve. mindig töprengve. külföldre kell utaznia. tegnap este nagy séta kundryval, majd nagy bringázás tádéval. nyakörv nélkül.
nem nagy, de utazás. vissza a társadaloma, leoldani az autizmust még jobban. van gogh széttaposott bakancsai heidegger létfejtő esztétikájában. mi a műalkotás? a műalkotás. az élet maga. wiggtenstein se hollywoodba utazott hanem elhagyatott norvég faluba. az akkor még világbirodalom ausztria egyik leggazdagabb családjának sarja.
parsifal 32 kilométeres kocogásai a schwarzwaldban. időnként egy kunyhó. néha egy -egy favágó csapat. bringázás éva lánya kis mountain bike-jával. egész naposak. közben ábrándozás, fázás, töke lefagyott, hátán meg csorgott a veríték fölfelé a hegyre. egy váltó se volt a bringán, apró kerekek.
a test és lélek kapcsolata. a tudomány és a filozófia kapcsolata. érintkezések. milyen szavak írják le. írhatják le. mutatják fel.
Free - "Moonshine" - live - best guitar solo ever (Paul Kossoff)
Az évtized elején a lányom könyvelőiskolába járt Székesfehérváron, és lehetőséget kapott, hogy felnőttként ingyen lakjon a középiskolai lánykollégiumban, amelyt a jó fehérváriak Nemes Nagy Ágnesről neveztek el. Nagyon szeretett ott lakni, a mi reménytelenül provinciális szocilista porfészkünkkel szemben inspirálta a királyi város.
1986-ban történt. Amikor először volt Angliában. Péternek el kellett utaznia valahová és elvitte magával, hogy lásson valamit az esti, vidéki Angliából. Már egyáltalán nem emlékszik, hogy hova mentek. Az viszont tuti, hogy kb. egy óra autózás után megálltak egy elég magára hagyatott kocsma előtt. A hippi egyen autó, a Volkswagen mikrobusszal bekanyarodtak a parkolóba. Ősz volt, meglepően kellemes idő. A szabadban lévő asztalokhoz ültek. Két nő ücsörgött még kint. Két Anna. Hajnal és Ahmatova. Ágnesre vártak. A Nemes Nagyra. Hiába. Nem jött. Mindenki dohányzott. Amíg ők Nemes Nagyra vártak, Parsifal és Péter beszélgettek. Hendrix már rég halott volt. Arról beszélgettek, hogy mit vihetett magával a szütyőjében. Lukácsról nem dumáltak, mert Péter számára a marxismus nem létezett. Csak a kommunizmus, ami elől el kellett menekülnie. Az apja derék kommunista tiszt volt. Parsifal anyjának volt egy Nemes Nagy Ágnes kötete.
Arról meg ő nem beszélt. Az anyja Hendrix után halt meg. Amikor Lukács. Halottak nyomában.
Még mindig kavaroghat az egyik kamrában vagy 8 Lukács. A világ majd akkor lesz teljes, ha az esztétikába bekerül Jimi és ha Jimi esténként időnként elővesz egy Lukács kötetet és olvasgatja például a Történelem és Osztálytudatot. A hippik osztálytudata. A rockereké. Annaahmatováké.
azt hiszem, ha volna menyország, akkor az olyan volna, hogy egy vidéki angol kocsma másában, a hátsó kertben, a terakotta műkő teraszra kitett kovácsoltvas székeken ott üldögélne a zsidó Lukács György és a föld minden jelentősebb népét és rasszát képviselő génállománnyal rendelkező Jimmy Hendrix, angol sört innának, jamaikai füvet szívnának, és zeneesztétikai kérdésekről beszélgetnének. No, az tényleg egy más világ lenne.
nem a cséplő, hanem a lukács. mi kommunista ifjak indulunk, mert bennünk apáink reménye. soha nem énekelt semmit
a kommunista ünnepeken, nem mondott szózatot, és a szöveget sem tudta. de ma eszébe jutott ez a kommunista ifjak indulunk. apjától nem nagyon tanult semmit, de azt megtanulta, hogy a horthy rendszer undorító volt. apja mondta egyszer. élete egyik legfontosabb könyve vergilius halála volt. katona korában került kezébe a katonai könyvtárban(!!!!).
nem értett belőle semmit, és természetesen alig-alig olvasott bele. de ez nem számít. nem az számít, hogy mi a könyv "mondanivalója", hogy ki írta, hogy miről szól - csak egy dolog számít: hogy miként hat és mit vált ki. nos ez a könyv több mint 3O éve kíséri. goethe halála. ezt akarta megírni. de ahhoz németnek kéne lenni. és néhány napja az ugrott be, hogy
lukácsról kéne írni. a haldokló lukács. mire gondol egy haldokló? egy alzheimeres, egy demens, egy agydaganatos, egy 1OO éves és egy 6 éves. egyetemista korában olvasott egy vaskos könyvet, ami a leukémiás gyerekek pszichológiájáról szólt. a halál közelít. rettenetes élmény volt.
gyuri, a lukács, miként éli meg életét? a marxista bértolnokok lázas gyorsasággal fordítják németről magyarra a társadalmi lét ontológiáját. szerkesztik a 3 kötetet. gyuri meg haldoklik. volt mire visszaemlékeznie. a XX. század telis teli kommunizmussal, fasizmussal, két világháborúval és a DE/M egyéb megnyilvánulásaival. lukács, hogy gondol vissza az általa lelövettetekre? balázs bélára? a törpe zsidó, aki magyar (?) volt, de akire a magyar kultúra nem hatott sehogy. fő műveit németül írta -élmény-gondolat világa meg német-zsidó-kommunista volt - a németek nem vették be. magyarország egyik leggazdagabb zsidó fia, aki kommunista vezető ideológus lett. miként gondolt gyuri a varázshegyre, thomas mannra.
rájött tévedéseire? mit tartott eredményének? milyen pszichológiai folyamatok rendezték haldoklását? mit érzett az ostoba és végtelenül kulturálatlan magyar kommunista vezetőkkel történt folyamatos évtizedek alatt?
az orosz kultúra se hatott rá - az a baj, hogy a marxista pszichológia sem, pedig a hajdan fél világot vezérlő kommunizmus csupán a pszichológiában hozott létre valami fontosat.
maigret provance-i nyulat vacsorázott. Felesége nagyon jól főzött de most különösen igyekezett, mert látta, hogy férje napról napra gondterheltebb. Lám most is kedvetlenül eszik. Csak tologatja a tányéron a kaját. Látszik rajta, hogy legszívesebben máris rágyújtana kedvenc abruzoi pipájára. Kanttal viaskodott már napok óta. Na nem a kategórikus imperatívusszal. Nem is a Naprendszer kialakulásával. Hanem a kanti mondatokkal. 1o oldal, 2o mondat. Miféle sötét erők késztették Kantot ezen bűn elkövetésére? A vallási életbe ágyazott társadalmi lét? A pietizmusba ágyazott gyerekkora? A tudatalatti miféle hatalma. Természetesen már régóta pipázik, egy üveg rajnait már legurított. Fölállt, odament a könyvespolchoz, és megkereste az egyik Vígotszkíj könyvét. Gondolkodás és beszéd. Alapmű. Annyira, hogy a szőke hangú, liberális kommunista fiatalkori halála után fél évszázaddal a milka bőrbe bújt szörnyek között bújkáló Piaget még mindig vitatkozott vele. Gondolkodás és írás. Az írás szabályai -na nem a grammatikaiak, hanem a társadalmiak. Az intézményesített szabályok. Az intézmények szabályai. Leemelte Ryle könyvét az intézményekről. Mit jelent egy egyetemi intézmény? Egy teológiai? Egy filozófiai? Mi visz rá egy embert, hogy 1O soros mondatokat írjon? Írások és emberek. Egerek és emberek. Filozófiák és emberek. Mindenki olyan filozófiát választ, ami a személyiségéhez illik. Feltéve, hogy van választék.
Az agy csakra és az izom csakra kapcsolata. Az agy csakra és az alhasi csakra kapcsolata. Csakrák, kapcsolatok, erők, gátlások, törekvések.
A kisújszállási dublini kerület nyelvszokásai. Szomorú trópusok. Vidámak. A végtelenségig meghülyült XXI. századi weimariak.
Fehér egerek, vörösek, sárgák. Algernon. A dublini kerülettől nem messze van az Alexander platz. Pár villamosmegálló a börtöntől. És onnan a Frauplan már csak 15 perc.
Marlowe összecsapott egy ham and eggset, rágyújtott és két kávé után piált. Nézte a sakktáblát, Botvinik híres meccsét de gondolatai messzi jártak. Königsbergben. Kritik der reinen Vernunft. Ha ezt megfejti, akkor könnyebb lesz megtalálni Hendrix apját, aki valahol Angkor környékén erről tartott előadásokat.
