Addendum: Fekete Zawisza a lengyeleknek kb. olyan, mint a magyaroknak Toldi. Ő talán a leghíresebb „Sulimczyk” (azaz Sulima-címer alá tartozó). Magyar vonatkozása is van, ugyanis Luxemburgi Zsigmondnak is szolgált, 1420-tól szepesi sztaroszta, és 1428-ban Galambócnál esett el a török ellen.
Sulima: Ez egy régi szláv összetett személynév lengyel formájának, a Sulimir-nak a rövidült továbbképzése. A lengyeleknél a címernév olyan, mint a magyaroknál a nemzetségnév: ez esetben vélhetően egy távoli ős személynevéről van szó. A címer, ill. nemzetség történetéről olvashatni angolul, vö. http://www.polishroots.org/Research/Heraldry/HerbSulima/tabid/196/Default.aspx, ill. lengyelül, vö. http://pl.wikipedia.org/wiki/Sulima_(herb_szlachecki). A kettő nem mindig ugyanazt állítja. Az angol változatnál föltűnő a „comes in Solms” inkább mitologikus elemnek vélhető, mint valódi kapcsolatnak.
A litván-lengyel unió során a litván nemesség nem lett a saját jogán nemes, hanem adoptálták őket a régi lengyel családok, mi által használhatták azok címerét, mintegy tagjai lettek az adott nemzetségnek. Ez és az eredeti családot „osztódása” hozták, hogy rengeteg családnak Sulima a címere, vö. http://gajl.wielcy.pl/herby_nazwiska.php?lang=pl&herb=sulima
Samojło: A jelenkori lengyelországi előfordulását megnézve (ld. itt), egyértelműen Białystok környékén koncentrálódik, amely Fehéroroszországgal határos. A bibliai Sámuel névről szóló lengyel Wikipedia-cikk is az írja, hogy ennek fehérorosz megfelelője: „Самуил (Samuił), Samojło”. Egy másik helyen az áll, hogy a Samojło név a XV. sz. óta ismert Lengyelországban.
Mivel a Litván Nagyfejedelemség jelentős része keleti szláv terület volt, a korabeli kancelláriai nyelv is a fehérorosz előfutára volt, így a lengyel-litván unióval a litvánok fehérorosz nemességet is vittek be a „közösbe”. A Sulima-címert viselő Samojło-k is ilyenek lehettek.
Azt nem tudom, hogy vannak-e más eredetű Samojło-k. Elviekben nem kizárt, mert gyakori keresztnévből egymástól függetlenül is kialakulhatnak családnevek. De ekkor is eredetileg fehérorosz származást tételezhetünk fel, mivel a családnév alapja a Sámuel név fehérorosz változata.
Verók: Ennek a névnek böcsületes magyar hangteste van, vö. Bartók, Gyurók, Istók, Mihók. Ennek megfelelően Kniezsa (Gömör, Hont és Ugocsa vármegyék XVI–XVII. századi anyagát feldolgozó művében) magyar eredetűnek véli, a Veronika női név Ver rövidülése –ók kicsinyítő képzős származékának tartja. Az, hogy vegyes hangrendű, idegen eredetű személynevek /e/ magánhangzót tartalmazó rövidülése mély hangrendű képzőt vehet fel, demonstrálja a Bartók név eredetibb Bertók formája is. Ahogy a Bertóknak lett hangrendileg kiegyenlített párja (vö. Bartók), úgy a Verók mellé is van (történelmileg) Verők név.
Az igaz, hogy Fábián Zsuzsannánál egy előadásvázlatban szerepel olasz eredetűként, vö. http://olasz.elte.hu/files/fabian/cikkek/olasz.pdf, de itt található más vitatható felvetés is (pl. a Buzi). Ha végignézünk ezen a vázlaton, nem találjuk meggyőző példáit a szóvégi –o, ill. –io lekopásának. Az ilyen jelenség szerintem egyértelműen közvetítő nyelvre utal, pl. a Frangepán a horvátra, Turin ’Torinó’ a németre. A Verók esetén nem találtam nyomot az útba eső nyelvekben. Ezért a magam részéről az olasz etimológiát nem tartom reálisnak.
Végre egy sajátot is hozok, bár gyanítom, hogy már alapvetően sejtem a magyarázatot.
Samujło (még pontosabban "Samujło herb Sulima", úgyhogy mellékesen a Sulima is érdekelne, még ha maga a név nem is rokon, "csak" a címer névadója). Néhai nagyanyám lánykori neve.
A földrajzi környezet miatt (nagyanyám Sztpéterváron, szülei Vilniusban születtek, a (Sulima-)Samujło család pedig alapvetően a lengyel-belorusz-ukrán-balti régióból adatolható) és a végződés miatt is, arra tippelek, hogy ukrán eredetű, el-lengyelesedett apanévről van szó, a Sámuel ukrán megfelelőjéből (Szamuil?). De lehet, hogy lengyel eredetű, csak én gondolom ukránnak. Szóval, örömmel veszem a véleményeket, levezetéseket, kifejtéseket. A Sulimát illetően meg tényleg lövésem sincs.
Vagányi ~ Vágányi: Kázmér 1720-ból hozza a Vagány csn.-t, és ezt azonosnak tartja a mai vagány ’vakmerő fickó’ szóval. Ezt az etimológiai irodalom a francia vagant [va'gã] ’csavargó’ szó átvételének véli: ezzel magyarázzák, hogy az -n(y) után nincs más mássalhangzó (a -t ugyanis a franciában néma). A francia szó végső soron latin eredetű, és korábban a latin vagans forma is átkerült a magyarba, mint vágáns. Ez a Villon fémjelezte kóborló, korai „értelmiségi” típust jelölte. A vagans ugyanis ’kóborló, bolyongó’ értelmű igenév a latin vago(r) ’barangol, csatangol, kószál, kóborol’ igéből. Ezzel szemben áll a latin vaco ’üres, el nem foglalt; lakatlan, (valamitől) mentes, szabad; nélkülözik’ ige, amelyből a magyarban ugyanilyen jelentéssel visszaadható vacans igenév képződik. Tehát ez a név és a Vákánt~ Vakán ~ Vakány különbözik.
Abban igazad van, hogy a Vagányi ~ Vágányi végén az -i szervetlen elem.
Köszönöm, valóban nem túl gyakori (egészen pontosan én még nem hallottam sehol máshol), ezért is érdeklődtem, hogy milyen eredetű lehet. A leírtak alapján nem kell az országot felkutatnom, ha rokonokat keresek.
Vákánt: Ami az embernek elsőként eszébe jut, az a latin vacans ’üres, el nem foglalt; lakatlan, (valamitől) mentes, szabad; nélkülöző’ melléknév német vakant ’megüresedett, megürilt (l. állás)’ változata. Azonban német környezetben családnévként ez nem adatolható biztosan. Így én máshol keresném a megoldást.
A szóvégi –n után a magyarban megfejelhet szervetlen –t, vö. német fein ’finom’ > magyar fájin > fájint > fájintos. Ezért szerintim a Vákánt a Vakán ~ Vakány családnév változata, vö. itt és itt.
Vakán ~ Vakány: Leginkább a lengyel Wakan családnévvel vethető össze. A Wakan ~ Wackan előfordul Németországban is, de a lengyelnél csekélyebb számban, vélhetően a németben szláv import (egy honlapon az egyikőjük éppen felső-sziléziai eredetről számol be). A lengyel eredet mellett szól, hogy a Wak alapról ott több más név is keletkezett. pl. Wakalski, Wakaluk, Wakało, Wakar, Wakaruk, Wakasz, Wakiec, Wakieć, Wakier, Wakoń, Wakor, Wakowiak, Wakowicz, Wakowski, Wakółowski, Waków, Wakula, Wakulak, Wakulczak, Wakulczuk, …
Az –an így szláv kicsinyítő képző (vö. milý ’kedves’ > Milan, zora ’hajnal-/alkonypír’ > Zoran), a Wak alapnév pedig bízvást a régi német Wack személynév átvétele: ez ragadványnévi eredetű, és azonos a mai német wach ’éber (nem alvó); eleven , élénk’ melléknévvel.
Hogy hol vannak még Vákánt-ok, arról nem tudok beszámolni, mert a Google is csak Karcagot dobta ki: a nicknevedből gondolom, éppen a te családodat. Ez az izoláltság egyben megerősíti azt, hogy a te egyik közeli felmenődnél történt a –n > –nt hangváltozás.
Ha valaki tud valamit a Vákánt családnév eredetéről, illetve arról, hogy mennyire élő ma ez a név, vannak-e viselői ma hazánkban, kérem ossza meg ezt az infót velünk.
A 9668-osban már belinkeltem egy térképet, most újra megteszem: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/17/Alemannic-Dialects-Map-Hungarian.png. Ennek felső szegélyén, Karlsruhe mellett láthatod, hogy Kraichgau már a zölddel színezett területre, azaz frank nyelvjárásterületre esik. Ugyanakkor a nyugat-bajorországi Augusburg még éppen világoskék, azaz sváb: a tartományok mai határai nem fedik le a nyelvjárási határokat.
Javasoltam az Ungarndeutsch nyelvjárások topikot, én nem vagyok a magyarországi német dialektológia nagy ismerője. Onnan idézek: „A mi [vélhetően pilisi] falunk (unszi tuarf) nyelvjárása főként Ostmittelbairisch és Südbairisch jellegeket mutat, de mint már korábban is írtam, szlovák szavak is szép számmal kerültek bele - ez utóbbiak már itt Magyarországon.” Ill „A mi népünk (unszi folk) pedig a főként a badeni Kraichgau-ból [keletfrank], ill. a Felső-Stájerországi Enns-völgyből (Tauplitz, Pürgg, Stainach, Irdning, Espang környékéről) [bajor-osztrák] érkezett első telepesek leszármazottja. Bár a Stuttgarttól északra elterülő württembergi falvakból [sváb], ill. Karintiából és Felső-Ausztriából is érkeztek emberek a mi falunkba.” — „A pilisvörösváriak is a Feketeerdőből jöttek.” [Ez az alemann-sváb határ. LvT.] — „A pilisi németek csak egy része volt sváb származású. Jöttek bevándorlók még Frankföldről, Ausztriából, Csehországból, Bajorországból. Ezenkivül szoros kapcsolatban álltak Budával, ahol a bécsi nyelvjárást beszélték, így a térség falvaiban ez lett a általános nyelvjárás.”
Ez utóbbi általános meglátás: akárhonnan is jöttek, a bajor nyelvjárás (amelynek része az ausztriai, így a bécsi is) kerekedett felül.
Amúgy kikerestem a magyarországi szászokat a Magyar Nagylexikonból. Eszerint az erdélyi szászok eredetileg a Rajna vidékéről, Luxemburgból és a Mosel vidékéről jöttek, tehát frankok. A szepességi szászok (cipszerek) pedig a Rajna-vidékről (tehát frank területről) és a sziléziai Glatz grófságból (tehát keleti középnémet területről, amely a felsőszásszal rokon). Azaz a nevük onnan származhat, hogy a magyar történelemben is ismert Ottók szász származású uralkodók voltak: így egy időben ez lehetet a németek összefoglaló neve. A későbbi Hohenstauf-ház pedig sváb volt: ez ismét magarázhatná, hogy a későbbi betelepedéseknél a németek összefoglaló elnevezéséül más törzsnév szolgált.
Ezt mondtam "vegyes német népességnek", de ebből a bajor lett a meghatározó elem. Ami pedig a szászokat illeti, az még Németországon belül is több, nem rokon népességet jeélenthet: egyrészt az eredeti (ma már ún. alsó-) szászokat Hamburg-Bréma környékén, akiknek egy része az angolokkal együtt települt át a brit szigetre, és akiknek a nyelve alnémet. Másrészt a Drezda-Meißen-Lipcse környéki felsőszászokat (akik csak azért viselik ezt a nevet, mert a szász választófejedelemség jogát egy itteni államalakulat örökölte a névvel együtt): ez utóbbi lett egyébként az irodalmi német alapja.
>> úgy tudtam, hogy -li végződés főleg sváb és svájcinémet neveknél előfordul
> Svábnál nem, de a svájci németnél igen …
Ezt elfelejtettem az eszmefuttatásomba beleszőni: ha a C teszőleges mássalhangzót szimbolizál, akkor a –Cli végződés svájci német kicsinyített formát jelöl, ennek sváb megfelelője a –Cle, a bajor-osztrák pedig –Cl. Ez utóbbiból lesz a magyar környezet hatására –Cli. Azok viszont, akiket a magyarban svábnak mondunk, vagyis a dunai svábok, voltaképpen nem svábok (csak töredékük az), hanem vegyes német népesség, és legtöbbjüknek bajor alapú a nyelvjárása (erről van egy külön „szaktopik”: Ungarndeutsch nyelvjárások).
A dunai svábok közt, mint magyarosodott, bajor nyelvjárást beszélők közt lehet –Cli névvégződés, és én éppen erre jutottam a Bendli név kapcsán.
Maga a név a tulajdonságra utaló ragadványnév, és értelme ’zúzott lábú’, vagyis olyan, akinek a törése maradandó fogyatékossággal gyógyult, sánta, bicegős, béna lett. Vö. német Bein ’láb(szár)’ és schroten ’zúz, tör, darál’, illetve a Beinschöte ’(lábszár)csont sérülése, törése’ szó a Grimm-szótárban.
Ellenben a svájci némettől függetlenül ez kialakul a magyarban is olyan német főnevek végén, amelyek magyar szempontból -l vagy -n végű mássanlhangzótorlódásra végződnek, pl. nokedli, kvargli, stopli ~ stopni stb. És temészeletesen Mádli (< Madl), /mejnli/ < Meinl, újabban /lidli/ < Lidl, sőt ezek analógiájára /gugli/ < Google.
Mivel a név Svájcban nem található, de Magyarországon igen, így adja magát, hogy a -dli nem eredeti, hanem a -dl végződés magyarosodása.
Bendli: A német Bendli-nek csak egy adata van, a Bendl viszont már annál számosabb (Ausztriából ma hiányzik, Svájcban elhanyagolható). Az -i végződés így lehet, hogy a magyar környezetben keletkezett ejtéskönnyítésként. A Duden szerint ez a mai német Band ’szalag, pántlika, karkötő’ régi kicsinyítő képzős alakjával egyezik meg, így van ilyen dísz viselőjét vagy a készítőjét jelölte eredetileg.
Schlemmer: Német név, elterjedését ld. Ausztiában, Németországban, ill. Svájcban. Ez a schlemmen ’dőzsöl, dúskál (ételben), bőségesen eszik’ igéhez képzett ragadványnév: ’aki dőzsöl, dúskál, tud bőségesen enni; ínyenc, gurmand’ értelemben.
Schluth: A Duden nem ismeri, és a jelenlegi német névatlaszokban is csak Svájcban tűnik fel. Ennek ellenére magam úgy vélem, az eredete északibb. Az ószászban a slūtan ige ’(be)zár’ jelentésű volt (vö. mai német schließen), az óalsófrankban pedig slot ’lakat, zár’ értelmű volt (vö. mai német Schloß). Így a szóban forgó név is ilyen értelmű lehet (pl. ’lakatos’ foglalkozásnévként) alnémet eredettel.
Ugyanakkor a Duden a Schlott családnévként említi a középfelnémet slōte ’sár, iszap, anyag’, illetve slōt ’mély árok; mocsár, ingovány’ szavakat. Egy /o/ > /u/ változással a név ide kapcsolható úgy, hogy a lakóhely jellegzetességére utalt. [Az ilyen hangváltozáshoz vö. Konrad > Kontz(e)> Kuntz(e).]
Bolf: Bolf (Bolfová) ~ Boľf (Boľfová) alakban szlovák, Bolf (Bolfová) formában cseh (morva) családnév. Van lengyel Bolf is, de ez cseh-morva-szlovák „importnak” tűnik. – És természetesen van magyar Bolf is.
Véleményem szerint a név a német Wolf ’Farkas’ személynév korai átvétele. A magyar-német szópárokban találhatunk ilyen b ~ w váltakozást, elsőbben is a mai magyarországi Balf település német Wolfs nevét, de közszavakban is mint bognár < Wagner. A szlovák adatok lehetnének magyar közvetítés eredményei, de a nagyszámú cseh (morva) előfordulás ezzel nem magyarázható, így a hangváltozás a szlávban is felléphetett (sőt még az is lehet, hogy nyelvjárásilag a németben is, amikor a bilabiális w [β] részhangból labiodentális w [v] réshang lett).
Nagyon köszönöm, hogy a válaszoddal ismét mgörvendeztettél. Máris van egy újabb kérdésem: Szlovákia, Banska Bystryca 1820-as évek körül a Bolf névről szeretném, ha írnál.
Valasin: Becsapós név, ugyanis ez a szlovák Valaščin~ Valaščin ~ Valaštín ~ Valaštin egyszerűsödése. A név lehetne akár cseh-morva is, de nincs rá adat. Átkerült a lengyelbe is: ma ugyan nem mutatható ki, de a szlovákos alakú Walaszczyński származéka igen. Ez egyébként a szlovák Valaška ’valach nő’ szóhoz -in birtokos képzővel alkotott anyanév. – A Volosin-nak keleti szláv fonetikája van,de ez is a valachok ottani nevéből ered.
Valasinóczki: Ez egy szlovák vagy cseh lakosnév magyarosodott formája. Harmadfokon összefügghet az előző névvel, de első fokon csak egy Valašin(ov)- alakú szlovák vagy cseh helynév áll mögötte. Ilyet azonban nem találtam: lehet, hogy azóta eltűnt, elpusztásodott. A lengyel Tátrában van Wołoszyn nevű hegy, lehet, hogy ennek volt *Valašin szlovák formája, és esetleg ebből lett a név. De egyrészt a hegy szlovák névformája csak hipotézis, másrészt lakatlan magashegységi csúcsok nevéből csak igen speciális esetben lesz lakosnév: így ez igen kevéssé valószínű.
> A következtetésed - a Czebe az 1. pont szerint valóban régi magyar személynév – azért érdekes, mert ilyen hangsorból álló magyar név kevés van.
Fellapoztam Kázmér családnévszótárát: a Cebe mellett van még Cece, Cege, Cele, Cene, Cere. Szerintem ez nem kevés. Ugyanakkor a köznapi kommunikációban használt nevek nagy része ma is CVCV képletű: Jani, Pali, Jocó, Mari, Kata stb. Ez egy igen ősi típus, és az Árpád-kori személynévkincs jelentős részét ez alkotta. Sokuk pedig településnév és családnév lett.
A Cebe név azonban furcsa, ugyanis a honfoglaláskor és még azt követően is nem volt /c/ hang a magyarban, a szó elején a jövevényszavakban /cs/ van helyette, vö. német Zapf(en) ~ magyar csap. Ez a név tehát már az Árpád-korban keletkezett itt, de akkor is Árpád-kori, tehát a névkincs egyik legrégebbi rétegébe tartozik.
A magyar /c/-k egy jelentős része /sz/-ből származik, vö. Szegő > Cegő, Szente > Cente. Például a Sebě-~ Sobě- ’saját, ön-’ előtagú szláv nevek átvétele rövidülhetett Szeb-bé, és megkaphatta az -e kicsinyítő képzőt, és ez a *Szebe név Cebe alakúvá válhatott. De vélhetően lehet más magyarázat is, amelyet most (még) nem látok.
> Bede (Bedő), Bende, Csete, Szente, Hitre, Taba
Ismeretlen eredetű régi Bed személynév + -e vagy -ő kicsinyítő képző. – Ben[edek] (?) + -d és -e kicsinyítő képző. – Ismeretlen eredetű régi cset személynév + -e kicsinyítő képző. – Szent ’szent életű; szenteskedő’ melléknév + -e kicsinyítő képző. – Teob[ald]> Tob > Tab + -e kicsinyítő képző. – A Hitre kakukktojásnak tűnik, most meg sem kísérlem elemezni, de hasonlóhoz vö. német Dietrich > magyar Detre.
> Beke
Ismeretlen eredetű régi Bed személynév + -e kicsinyítő képző.
> Bodó és Bada családnév is. Utóbbi talán a Bodó (elhomályosult) toldalék nélküli formája?
A Bodó-t már a 1241-esben említettem. Kázmér szerint a Bad- kezdetű nevek a Bod- kezdetűek változatai. Így a Bada a Boda névhez tartozik: az -a és az -ó egymástóleltérő kicsinyítő képzők.
> ő maga, ha jól emlékszem, Boulsevicnak mondta magát.
Itt a /c/ a lényeg, mert akkor közvetlenül nem kapcsolható össze a korábban megadtam lengyel névvel, mert abban /cs/ az ejtés. A -vic végződés viszont az eredetet a nyugati szlávra (cseh, szlovák, lengyel, kasub, luzsicei szorb) korlátozza. Ezekben viszont kemény -ov- birtokos toldalék van, nemjellemző a lágy -ev-, csak a lengyelben fordul elő ukrán hatásra (persze ekkor már az ukrános /cs/-s végződés is megjelenik). Az /ou/ kettőshangzó problémáját már említettem. Szóval, ez még mindig enigmatikus. De az érzésem továbbra is a lengyel felé húz.
