A magyarosodott görög -isz családnévvégződéshez szerintem indokoltabb -ης /-ész/ végződést feltételezni, mint -ις /-isz/-t. Így Τέμπης (Témpisz) vagy Τεμπής (Tempísz) rekonstruálható. Az előbbire van minimális google-is adat, ezek közül kettő tulajdonnév. de az egész olyan minimális és bizonytalan, hogy elhanyagolható.
Egyébként a ógörög Τέμπη (Tempé) ismert helynév, a Péneiosz folyó völgyének a neve az Olümposz és az Ossza hegységek közt. De már az ókorban’szép fekvésű hely’ értelemben általánososodott. Olyannyira, hogy a méla Tempefői, Csokonai hőse, erről a poétikus helyről veszi a vezetéknevét.
De véleményem nincs rá bizonyíték, hogy a Τέμπη (Tempé) helynévből Τέμπης (ógör. Tempész, újgör. Témpisz) vagy Τέμπις (ógör. Tempisz, újgör. Témpisz) személy- vagy családnév lenne. Szerintem a görög etimológia itt zsákutca, de lehet próbálkozni, hátha sikerül…
Élmény olvasnom a fejtegetésed. Az utolsó mondatod eszembe juttatta korai "görög gyanúmat", mert a név mellé rendszerint kijárt az "úr", de a név hangzása annyira nem megy egy magyar úrhoz. A keresőbe beírva Τεμπις helyett Τεμπος családnevet találtam, a Τέμπη/Κάτω nem hiszem, hogy ide tartozik.
A magyarban a szóvégi -sz ~ -c váltakozás nem ritka, de – ha jól sejtem – inkább -sz-ből -c irányba. Ezért alkalmasabb lenne inkább a Tempisz és a Tempitz összefügg (már pedig, ha írod, összefügg), akkor alkalmasabb lenne az előbbit megmagyarázni.
A Tempisz azonban meglehetősen szokatlan alakú. Az -isz végződés kizárni látszik a német és a magyar eredetet, a tő pedig a szlávban atipikus (de a németben és a magyarban is).
Mégis talán lehetne rekonstruálni a lengyel *Tępis ~*Tępiś nevet, amely a környező nyelvekben (német, cseh, szlovák, magyar) felvehetett /tempisz/ hangalakot. A lengyel ę > magyar em-hez vö. Dębiński > Dembinszky.
Az -is~ -iś a lengyelben szokásos kicsinyítő képző, vö. Jakub :> Kuba :> Kubis ~ Kubiś. A Tęp- tő a lengyel tępy ’tompa, életlen; (átv.) ostoba, nehéz felfogású, buta’ melléknévből származó ragadványnév lehet. Vö. ugyanilyen motivációhoz a magyar Tompa ’tkp. nehéz felfogású; közönyös, fásult’ családnevet (régebben személynevet).
A *Tępis ~*Tępiś ma nem mutatható ki, de a Tęp- tőből képződnek lengyel nevek, pl. Tępczyk, Tępiak, Tępka. Mivel a képző is élő, így joggal feltételezhető, hogy a kombinációjuk is előfordult régebben.
Ui. Végső soron ez lehet az etimológiája az előző bejegyzésemben említett német Teupitz ~ Tempitz ~szorb Tupc helynév, csak a fenti tőhöz a szláv -ьcь személynévképzővel.
A lengyel tępy (szlovák tupý, orosz тупой stb.) melléknév ószláv előzményének tǫpa formája a magyar tompa melléknév eredete.
De más megoldás is elképzelhető. Így a Tempitz is lehet az elsődleges forma az előző beírásom szerint. Ugyanakkor akinek kedve van, az elindulhat pl. görög vonalon.
Még annyit hozzáfűznék, hogy találtam egy Damach Jánost, aki 1804-ben halt meg, de olyan életkort adtak meg, hogy 1718 jött ki. Nos, mivel mást nem találtam, valószínű, hogy ő lesz az 1736-os születésű...
Hát akkor biztosan ugyanazt keressük, ugyanis az én Damak-Damach őseim is ráckeresztúriak. Itt a fórumon már beszéltünk róla, hogy a család Pázmándról származik. Nézd, én ennyit tudok. Esetleg Te többet?
Koluh: Vö. lengyel Koluch, szlovák Kolúch , morvaszlovák-cseh Kolúch, Koluch, családnév. Ez állatnévről vett ragadványnév, vö. régi szlovák kolúch ’szavasborjú, fiatal szarvas’.
Tempitz: Úgy tűnik, képzőtlen német lakosnév egy azonos alakú településnévről. Ezt a német Tempitz települést lehet a neten adatolni (vö. pl. http://ora-web.swkk.de/dss_online/dss.vollanzeige1?id=97), de lokalizálnom nem sikerült. Néhány forrást (pl. ezt és ezt) összevetve ez a mai Teupitz-cel azonosnak tűnik, de az is lehet, hogy ez csak elgépelés eredménye. Mindenesetre ennek a Tempitz-nek, a névformája miatt, valahai szláv területen kell feküdnie.
Bodó és Bedő ~ Bödő nem ugyanaz. A Bodó már volt, többek közt itt. A Bedő a régi magyar Bed / Béd személynév -ő kicsinyítő képzős származéka (más képzővel: Bede, Bedecs, Bedek, Bedes). (A Bed / Béd személynév eredete ismeretlen.)
Még néhány családnév eredetéről érdeklődöm:Csikesz, Damak, Koluh, Tempitz. Azt is szeretném tudni, hogy egy tőről való-re a Bodó és a környékünkön előforduló Bedő-Bödő.
Molcsányi: Hamarabb meglett, mint gondoltam. Zólyommócsa (szlovák Môlča) települést az 1873-as helységnévtár két néven említi: Muolcsa és Molcsán. A magyar Molcsányi családnév ennek a helységnek a nevéből képzett szlovák Môlčanský /muolcsanszkí/ lakosnév részfordítása. – Tehát vélhetően olyan, a szlovák Zólyommócsából másik szlovák környezetbe elszármazottat jelöl, akinek a leszármazottai két nyelvű, de magyar dominanciájú (vagy elmagyarosodott) környezetbe vitték tovább a nevüket, ahol az velük magyarosodott.
Ui. Ez, a szlovák Môlča helynév magyarban Molcsán-ként jelentkező formája, adalék a 9555-ösben leírtakhoz.
A Molcsányi neven még gondolkodnom kell, becsapósnak tűnik.
Kundra: cseh név, vö. http://www.kdejsme.cz/prijmeni/Kundra. Milan Kundera cseh író családnevének változata, amelyet a szlovák kundriť ’füstöl’ népetimológiásan magához hasonlított. A Kundera a német Konrad személynév Kund rövidülésének szláv -era kicsinyítő képzővel. Eredetileg tehát ez is személynév volt, és képzőtlen apanévként lett családnév.
Nem nevezném jelentéktelennek, a Segius szerintem nem jelentéktelenebb, mint a Martinus, az utóbbiból nálunk lett gyakori keresztnév (vö. Márton), és az oroszoknál kevésbé. Egy orosz tehát ez utóbbira csodálkozhatna rá.
Az egyházszakadás után a nyugati és keleti katolikus egyház panteonjában más-más vértanúk kaptak kiemelt tiszteletet: ezért is tér el a két terület névkincse, minthogy a keresztnevek eredetileg személyes védőszentet voltak hivatva "kijelölni". Az adott helyen népszerűbb szentet többször választották névadóul.
De Sergius a nyugati katolicizmusban sem volt ismeretlen: a mediterráneumban az olasz-spanyol-porugál Sergio, francia Serge nem ritka keresztnév; gondolom nem függetlenül attól, hogy négy pápa is volt ilyen néven. Úgyhogy talán éppen a magyar (és német) példa a kivétel, ahol hiányzik ez a név.
Köszönöm a választ. Érdekes, hogy a orosz Szergej név ezek szerint a Sergiusból ered. Elég furcsa, hogy egy ilyen jelentéktelen névből lett az egyik legnépszerűbb orosz név.
A Benes név sem magyarul, sem a szláv nyelveken nem „jelent” semmit. Viszont van szerkezete: a Ben- kezdetű személynevek (pl. Benedek, Benjámin) rövidülése a magyar -s, illetve szláv -eš kicsinyítő képzővel. Egyszóval „becenév”. Családnévként olyan ember leszármazottait jelöli, akinek ez volt a neve a névadó környezetben.
Ótott: Én is az Oltott származékára gondolnék, de az én problémám is az volt, hogy nem találtam hozzá értelmes motivációt. Oltó családnév van Kázmérnál, de a szenvedő értelmű -tt-s melléknévnek nehéz olyan értelmet találni, amely elnevezés alapja lehet.
De aztán ezt olvastam Ballagi régi magyar szótárában: „Olt […] 7) á. é. a) nemzés által a szülő saját betegségét átülteti a gyermekébe; b) erkölcsi roszat csepegtet vki szivébe”. Ebből már kijön lehetséges motiváció: olyan valaki, aki a betegségét a szüleitől örökölte, vagy valakinek a rossz befolyása alá került.
A felvetett szavajárási névként való etimológiát nem találom pauzibilisnek.
Hát, nekem is ez jutott eszembe. De egyrészt tényleg: milyen tulajdonságra vonatkozna? Másrészt pedig akkor - úgy gondolom - Oltott formában is kellene - vagy kellett volna - léteznie, amire nem találok adatokat.
Gondoltam arra is, hogy esetleg az "Ott, ott!" szóhasználat jelenik meg benne, de ez egy kicsit olyan népetimológiás ízű magyarázatnak tűnik, mint a "Jer, jó!" => Gyergyó.
Tipp: nem eredhet az "oltott" melléknévi igenévből? Kétségtelenül nehéz elképzelni, hogy milyen tulajdonságra vonatkozhat, van ennél cifrább is...:) Főleg, ha megfontoljuk, hogy az "olt" szónak van/volt egy "altat" jelentése is...
Az örmény -յան (-jan) hamis barát: ez ugyanis az egyik többes birtokos rag (vagyis nem helynevekből lakosneveket, hanem személy- és ragadványnevekből apanevet, kb. ’-ék leszármazottja’ értelemben). Ha valamivel alapnyelvi szinten rokon, akkor az a latin -um , görög -ων (-ón) többes birtokos rag.
Az áldozat Մարգարյան (Margarjan) vezetékneve így a személynévként használt a մարգարէ (margaré) ’próféta, látnok’ származéka. Az elnök Սարգսյան (Szarg[i]szjan)-é pedig a Սարգիս (Szargisz) személynévé, amely a latin Sergius névé (vö. orosz Szergej, olasz Sergio, francia Serge).
A magyar Benes, illetve a cseh-szlovák Beneš ~ lengyel Benesz azon nevek közé tartoznak, amelyek egymástól függetlenül, párhuzamosan alakultak ki a magyarban és a szlávban [*]. Nincs ok tehát Beneš nevét magyar eredetűnek tartani,hacsak azt genealógiai tény nem igazolná.
[*] E párhuzamos réteg egyébként nem is olyan vékony.
A cigány nyelvben az -o a hímnevű névszavak adaptív végződése, a környezettől átvett szavak (az ún. mobil szókészlet tagjai) is rendszerint ezt veszik fel, hogy beilleszkedjenek, pl. magyar baj > lovári bajo ’ua.’. Csak a kevés számú stabil szókészlet elemei lehetnek mássalhangzós végűek. Az -o végű szavak tehát egymástól függetlenül jellemzőek az olaszra és a cigányra. Ezért szerintem az egybecsengés csak másodlagos. Nem tudom ugyan a cigány Nedo és Maro eredetét, de szerintem ezeknek nincs közvetlen közük az olaszhoz. (Mindenesetre a cigány Maro lehetne a környezet Máriusz, Márkus stb. neveinek a rövidülése, a Nedo pedig a balkáni női Neda név hímnemű formája. Persze más, régibb örökség is lehet.)
Az orosz Гордеев (Gorgyejev) családnevet illetően a megérzésed tulajdonképpen helytálló. Ez a régi orosz Гордей (Gorgyej) ~ Гордий (Gorgyij) személynév birtokos apanévképzős származéka. A Gorgyej az orosz keresztyén névkincs tagja és egy IV. sz.-i vértanúra, Gordianusra emlékezik. Az oroszba a nevet a görög Γόρδιος /Gordiusz/ névforma közvetítette. A név azt jelenti, hogy ’Gordionba való férfi’. Γόρδιον (Gordion) a fríg királyság fővárosa volt Kis-Ázsia közepén (ma Yassıhüyük, Törökország). Gordiusz [görögül: Γορδίας (Gordiasz)] e város mitikus uralkodója volt: de őt is inkább a városról nevezték el, mint fordítva. Gordianus néven egyébként három római császár is uralkodott.
Gyurcsány: vö. szlovák Ďurčan, amely a szlovák Juraj ’György’ személynév Ďuraj változatának rövidüléséből képződött -čo és -an kicsinyítő-személynévképzőkkel. Tehát képzőtlen apanév, azaz egy ilyen személynevű ember leszármazottait jelöli.
Az azonos felépítésű szerb-horvát Đurčan lehetséges lenne, de nem találtam rá adatot, mint ahogy a cseh megfelelőre sem. Az ukránt és a lengyelt a /gyu/ névkezdet zárja ki. Így a kimondható a szlovák eredet.
Kvász Ivor a 5283-esben felvetette a magyar eredetet. A György személynév Gyur- rövidülése a magyarban is járja, de az -ány végződés idegen a magyartól: itt az -ony végződés lenne várható. Ugyanakkor a /gyurcs/ tőnek – a magyarral szemben – sok továbbképzett formája van a szlovákban: pl. Ďurča, Ďurčak, Ďurček, Ďurčenka, Ďurčiak, Ďurčik, Ďurčina, Ďurčo, Ďurčok, Ďurčov, Ďurčovič. Emiatt a magyar etimológia nem valószínű.
Torgyán: Mint a 9555-ösben céloztam rá, a képzőktől „megtisztított” tő vizsgálata erősítheti meg vagy cáfolhatja azt, hogy jól azonosíthattuk a képzőt, így azt is, hogy jó irányba mozdultunk-e. A megoldás már szerepelt a 447-esben: a román Tordean mint a Turdean(u) változata a Turda ~ Torda helynévhez román -ean(u) képzett lakosnév.
Az -an- lakosnévképző az indoeurópai alapnyelvből jön, így a szlávon kívül a nyelvcsalád más ágaiban is megvan, többek közt a latin -anus (vö. Roma > Romanus), amelyet a román leánynyelv is megőrzött.
