Mind a Riečan, mind a Riečansky szlovákul annyit tesz, hogy ’Riečka településről származó’. Ilyen volt Riecska (utóbb Récske-re magyarosítva) Besztercebánya mellett és [Sajó]recske Tornalja mellett.
Az félreértés, hogy a Krnács szerb-horvát lenne, a 104-beli beírás csak arról szól, hogy az alapszava a szerb-horvátban maradt meg. A név amúgy szlovák és cseh, bár lehetne szerb-horvát is, de a szlovák telefonkönyvben 499 Krnáč van, a szerbben 42 Krnač, a horvátban 4. Ez arra utal, hogy a szerbbe, horvátba is az ottani szlovák telepekről került be. A Krnácsról van egy újabb írásom: http://onomastikion.blog.hu/2012/04/30/krnacs.
A „Rjetsan alias Krnács” annyit tesz, hogy a környezete két néven ismerte. Ez az állami anyakönyvezés előtt nem ritka. Hogy melyik volt a korábbi, azt nem tudom: a „Rjecsan” nevű kapta-e az újabb „Krnács” ragadványnevet, vagy fordítva. Mindenesetre azt úgy könnyebb elképzelni, hogy volt egy Riečkáról származó Krnáč nevű ember, aki Besztercebányára települt át, és környezete lecserélte a korábbi nevét a származási helyéből képzett lakosnévre.
1800-as évek, Beszterebánya: Rjetsan,- alias Krnács /Rjecsan, Krnac/ formában is vannak e nevek. Az elsőről semmit sem tudok, a Knács-ról a jelentéséről olvastam itt, származásilag szerb családnév? Hogy van ez az alias? Az én biztos családtagjaim Krnács névvel vannak, de ha sikerül visszább menni az időben, akkor a másik nevet figyeljem inkább?
A másik akadály: van egy Vidinszki nevű rokon, itt Magyerországon házasodott és élt, de egy helyen születési helyeként találtam eg olyat, hog Galicia, Viszawodka... ez időben 1847 kb.
A Csete már a XII. sz.-ból adatolható magyar személynévből lett családnévvé. Ha tudnánk a XII. sz.-i személynév etimológiáját, akkor sem tudnánk ebből következtetést levonni arra, hogy a XVIII. sz.-i Gyulára honnan települtek be. Ez az egész magyarok lakta Magyarország lehetett.
A 9603-asban beidézted esszé etimológiai szempontból problematikus, de ettől az ott szereplő adathalom, hogy hol és mikor mutathatók ki Cseték, még orientálók lehetnek. Azt írja: „ha a ma élő Csetéket kérdezem, akkor két csoportot tudok megkülönböztetni a származás terén: Győr környékét, valamint Erdélyt”. A 9607-esben beidézett forrásod pedig „igy azok a' mai Gyula városának első megszálóinak tartatnak, kik ide […] a' Szilágyságból […] jöttek”: a Szilágyság pedig kis jóindulattal Erdély.
De persze, ez nem az én szakterületem, így itt abba is hagyom, megmaradván az etimológiánál.
És amúgy ez tényleg így van, egy idő után már minden Petrov-ot kivétel nélkül Petró-nak írtak, ez valahol az 1800-as évek elejétől indult és jó pár évtizedig tartott...
Az orosz, ill. bolgár Зимов/Zimov/ apanév a magyarban nem adna Zimóalakot Nem értem, miért nem, mert a saját gyüjteményemben van ilyesmire példa. A tárnoki egyházi anyakönyvekben előforduló Pertov (egy esetben Petrova) családnevet Baracskán, Besnyőn és Ráckersztúron jellemzően Petrónak írják.
Arra lennék még kíváncsi, hogy a következőleg beidézett forrásaim és a konkrét kutatási terület részletei tudnak e befolyásolni valamit, ha nem is a csete szó eredetét, de az általam kutatott család feltehető származását?
Csete őseim Gyuláról származnak, ahol sajnos elég későn, 1801-től kezdődött a református anyakönyvezés. De találtam egy könyvet a neten, amely szerintem hasznos információkkal szolgál, főleg úgy, hogy nem csak a Csete nevű családról szól, hanem viszonyítási alapul szólhat a többi család neve is:
"Mi a' város népességét illeti: az 1858. évi legutóbbi és legfelsőbb helyről megrendelt hivatalos népszámlai kimutatás szerint itt 18,002 lélekből álló 4039 család van, kik egymás mellett, de mégis elkülönitett városban, u.m. Magyar– és Német–Gyulán laknak. A' magyar gyulaiak elődjei, mint a' Boros, Búza, Cseke, Csete, Furka, Gagó, Géczy, Gógh, Horvát, Juhász, Kádár, Kecskés, Kis, Nagy– máskép Gergely, Oláh, Seres, Szeredy, Tövisháti és Varga nevű családfők, már az 1716 és 1717–dik évi megyei összeirásban megemlittetnek, és igy azok a' mai Gyula városának első megszálóinak tartatnak, kik ide leginkább az akkoron még állt szomszéd Gerla helységből, ugy a' Szilágyságból, 's némelyek pedig Kecskemét tájékáról jöttek."
A beidézted cikk lényege is az, hogy a Csete név eredete tisztázatlan: ez csak azzal egészül ki, hogy a szerző szeretné, ha besenyő lenne.
Mielőtt azonban ténylegesen reagálnék nyelvészeti oldalról az esszé felvetéseire, meg kell jegyeznem, hogy Fehér Mátyás Jenő forráskénti szerepeltetése eleve nem jó előjel a tényszerűség szempontjából. A Kassai kódex fényében már nehéz nem kételyekkel fogadni az ő megállapításait.
Nos, az esszébeli egész eszmefuttatás azon alapul, hogy a szerző egy oszmán-török szótárban meglátta a çete ’banda, csapat, csoport, galeri’ szót. Innen már gondolkodás nélkül rávetíti ezt a X–XI. sz.-i besenyő népességre. Ez a műkedvelők tipikus hibája: Azon a tényen kívül, hogy az oszmán-török a török nyelvek másik ágába tartozik, mint a besenyő, tíz évszázad is elválasztja a mai szótárat a honfoglalás körüli népességtől.
Nemcsak a leigázott népek vettek át oszmán-török szavakat, hanem ez fordítva is megtörtént. Ilyen a çete szó is: a balkáni szlávok a szláv četa ’csapat’ szóval jelölték a törökök ellen harcoló önálló egységeiket. [*] Ezt a sajátos hadszervezeti szót átvette az oszmán-török hangrendi kiegyenlítéssel çete alakban az ő szempontjukból „rabló horda” értelemben (vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Cheta); de átvette a magyar is a XVI. sz.-ban, de másik irányú kiegyenlítéssel: csata (itt ezenkívül jelentésváltozás is történt).
Erre az oszmán-török çete szóra tehát nem lehet alapozni, mert ez nem régebbi, mint az osz,mán-törökök balkáni jelenléte.
Az, hogy a Csetfalva, Csető stb. helynevek [**] összefüggenek a Csete családnévvel, nem kétséges, hisz magam is írtam, hogy régi magyar a 7090-esben, hogy régi, a XIII. sz.-ból adatolható magyar személynévről van szó. Csak az eredete tisztázatlan:még az is lehet, hogy kipcsak-török (akár besenyő is), de mivel bármely más eredetű is lehet, idevonható megfelelő nyelvi adat híján semmit sem állíthatunk.
A magyar nyelvjárási csete ’bodza, Sambucus spp.’ növénynév viszont annál perspektivikusabbnak tűnik. A gond vele az, hogy először a XIX. sz.-ban bukkan fel Czuczor-Fogarasi szótárában (vö. http://mek.niif.hu/06400/06424/06424.pdf, 125. old.) Talán ezzel összetartozik a csetkáka ’Eleocharis ssp.’ előtagja, de ennek első előfordulásáról semmi adatom sincsen. A kései felbukkanás miatt aggályos ezt az etimont a korai időkbe visszavetíteni (bár teljesen nem zárható ki).
Szó volt az esszében a csetepatéról is. Ezt eredetileg csetej-pataj alakban rekonstruálják, ahol a csetej és a pataj tagok úgy viszonyulnak a csetten és a pattan hangutánzó igékhez, ahogy a zörej a zörrenhez, illetve a robaj a robbanhoz. Az lehetne, hogy a Csete ehhez a csetten tőhöz tartozik, de nincs analóg *Zöre, *Roba személynév, ami van (pl. Pata), azt máshogy magyarázzák. Tehát így sem jutunk bizonyosságra.
Ami pedig a felvetett Ete ~ Csete kapcsolatot illeti, nos, ez az, amelyet még megtárgyalni sem érdemes.
[*] A hódoltság alatti četa-k a II. világháborúban újra szerepet kaptak, bár jobban ismerjük őket a tagjaikról, a četnik-ekről (csetnikekről).
[**] A Csetény, Csittény helynév már necces: általában nem a Csete személynévvel kötik össze, hanem az ótörök *čitim ’fonadék; sövény, gyepű’ (> karacsáj, kumik četen ’kosár’, ill. kazanyi tatár čitän ’sövénykerítés’) szóval.
Bálity/Bárics: Mint a Balić, mind a Barić gyakori névként tűnik elő a horvát és a szerb telefonkönyvben. Szlovén megfelelőjük, a Balič és a Barič is adatolható. A Barič emelett létezik e jelenlegi szlovák névkincsben, a Balicz pedig a lengyelben. A -ty-s alakot azonban mindenképp szerb-horvátnak kell tartani, és ha a Bárics ekkor azt is. Egyébként a hosszú á hang is efelé mutat, bár ez a magyarosodás műterméke is lehet.
A szláv -ić ~ -ič ~ -icz alapnévképző, amely előtt régi személynév áll. Ez a személynév igen sokszor egy hosszabb név rövidült-csonkolt formája. Rögtön adódik alapul egyrészt a szb. Baltazar ’Baltazár’, másrészt a Bartol(omej) ’Bertalan’, ill. Barnaba ’Barnabás’ név.
Amennyiben a Bálity / Bárics ugyanarra a lineára vonatkozik, úgy etimológiailag nem lehet kideríteni, hogy az adott esetben melyik eredeti, mivel egymástól függetlenül is létezik a két névforma.
Bronzit/Bronzics: A Bronzić 8 előfordulással áll a horvát telefonkönyvben, 1-gyel a szerbben. A többi szláv forrásomból hiányzik. Ez is apanév, de az -ić képző előtti Bronz- alapnév meglehetősen furcsa. Mindenesetre a jelenkori lengyel névtár ismeri önállóan: Bronz. A Brons pedig német családnév.
Az alapnév etimológiájához a bronz ’réz és ón ötvözete’ anyagnév túl egyértelmű, ugyanakkor a magyarban XVIII. sz.-ból adatolható először a szó (úgy vélem, a környékben másutt is hosanló a helyzet), ami túl késői ahhoz, hogy családnév alapja legyen. A bronz olasz eredetű műveltségszó, a horvátban emiatt lehetne olasz eredetű. De olaszul sem találtam ilyen személynév nyomát: ezért ez az út zárva van.
A lengyel Bronz még lehetne a Bronisławkéttagú szláv személynév valamiféle kontrakciója, de ennek szerb-horvát változata a-zó: Branislav, így ez nem magyarázza a kettőt együtt.
Maradt tehát a német Brons, amelynek lehet valamilyen magyarázata. És valóban, a Duden ismeri a Bruhns, Bruns vezetéknevet, amely a Brun személynév birtokos apanévi származéka. Ez utóbbi a köznémet Braun alnémet (É-ény-No.), illetve alemann (Dny-No.) nyelvárási változata, s mint ilyen, az eredete a régi német Bruno személynév, illetve a ’barna hajú, bőrű’ értelmű tulajdonságnév. Az északnyugati területen előfordul az u hang nyíltabbá válása, vö. Brock csn. ~ n. Bruch ’ingovány’, Broder csn. ~ n. Bruder ’fivér’.
Úgy vélelmezem tehát, hogy a (szerb-)horvát Bronzić, a lengyel Bronz a német Bru(h)ns ~ Brons apanév átvételeként került az adott nyelvek névkincsébe
Egy régebbi hsz-re reagálva ajánlom az alábbi oldalt; még a CSETE név magyarázatára, melyet tisztázatlannak említettél. Mindenesetre érdekes fejtegetés szerintem.
Zima / Zimó vs. Zimm: Én a Zimmet mindenképp elválasztanám. Ha van is összefüggés, az csak íráshiba lehet.
A Zima egyszerű: nem ritkai szlovák, cseh, lengyel, ukrán, szerb, horvát családnév. Közszói eredetű, vö. szláv zima (зима) ’tél; hideg; hidegrázás’. A Duden a hasonló jelentésű német Winter névhez az alábbi motivációkat említi: (1) a téli évszakhoz kötődő szolgálatot végző paraszt ragadványneve; (2) lakóhelyre utaló név egy ilyen nevű dűlőről, amely a falutó északra esik. Kázmér a magyar Hideg nevet jellemnévnek tartja ’rideg, közömbös’ értelemben. Ezek a megfontolások a szláv Zima esetén is felvethetők.
A Zimó esetén nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az egy-egy szlovákiai Zimo, ill. Zimov családnévi előforduláson kívül más ide vonható szláv adatot nem találtam. (Az orosz, ill. bolgár Зимов /Zimov/ apanév a magyarban nem adna Zimó alakot.) Autonóm magyar etimológiája sincs, így én úgy vélem, ez a Zima név valamiféle magyar környezetbeli változata, amelyet más -ó végű nevek magukhoz hasonlíthattak.
Zimm: Mint már föntebb írtam, a fentiektől elválasztanám. Ha nem íráshiba, akkor a német Simm családnév kínálkozik előzményül. Ez a német Simon ’Simon’ személynév rövidüléséből lett képzőtlen apanév. Esetleg figyelembe vehető még a német Siem, amely eredetileg szintén rövidült személynév egyrészt a Simon-ból, másrészt a Siegmar-, Siegmund-féle kéttagú német személynevekből.
Ad Mihaldinecz: A Magyar Nagylexikon szerint Miháldiba horvátok települtek (nem pedig szlovének, mint a korábban beidéztem Wikipedia-cikk szerint). Ezt talán támogatja az is, hogy a horvát telefonkönyvvel ellentétben a szlovén telefonkönyvben nem találhatni ilyen nevűt.
NB. nyelvileg a szomszédos szlovén és kaj-horvát dialektusok szorosabb kapcsolatot mutatnak, mint a kaj-horvát dialektusok és a horvát irodalmi nyelv.
Először a családban írd össze az adatokat (név, szül idő/hely, házasság idő/hely, halálozás idő/hely) ameddig el tudsz jutni. Ezzel valószínűleg még nem jutsz el az állami anyakönyvezés előtti időkig (1895), tehát akkor a helyi állami anyakönyvekben érdemes kutakodni.
Ezek részben fent vannak az interneten a "mormon" családkutató oldalon (www.familysearch.org). 1922-1973 közötti halálozások és 1922-1947 közötti házasságok:
Érdekes az intervallum, mert általában ez az időszak nem érhető el. És az is érdekes, hogy hiányzik az 1895-1922 időszak, többek között. Talán nem volt önálló anyakönyvezése? Vagy megsemmisültek volna a korábbiak? Ebből az időszakból ez nem volna jelemző.
Kérdés az is, hogy az egyházi anyakönyvezés 1895 előtt hol történt.
Mindenesetre Ludas Hatvan közelében van, a hatvani anyakönyvek névmutatói pedig úgy látom szintén fent vannak már, ott pedig tele van Srajokkal. Vannak továbbá korábbról Vas és Zala megyében. Ezek persze amatőr kivonatolások, nem is mindig magyarul tudó emberek által, szóval néha kacifántos dolgok jönnek ki. De legalább van.
Az egyik helyen Sráj van,ami szintén a Schrei eredetet erősíti.
De ez addig nem nagyon fog neked hasznodra lenni, amíg el nem jutsz odáig az időben. Addig csak egy lehetőség, hogy esetleg arrafelé vezetnek majd a szálak.
Egyértelmű szláv hangalakja van. Az -ec (többek közt) lakosnévképző a környező szláv népeknél, a szerb-horvátban a megfelelője -ac, de a kaj-horvátok (a valahai szlavóniai horvátok) nyelvében is -ec. Ez azért fontos, mert pl. a szlovák vezetéknevekben a -ský a domináns képző, akkor is, ha a mai nyelvben a lakosra utaló főnév -ec képzős. Ezért elsősorban dél felé próbáltam tájékozódni.
S valóban, a horvát telefonkönyvben van Mihaldinec. De nehéz volt a kiinduló települést megtalálnom, mert *Mihaldino stb. helynevet nem találtam. Ezért felidéztem, hogy az -in- elem gyakran adaptív jellegű, tehát szervetlenül megjelenik olyan képzésekben is, ahol az nem lenne indokolt, viszont így egy gyakori képzési típushoz hasonlítja az adott alakot.
Keresve a Google-ival, szerintem a névadó település a Zala megyei Miháld. Erről leírták, hogy voltak szlovén lakosai. Az itteni szlovének más szlovén vagy kaj-horvát környezetbe áttelepülve megkaphatták a Mihaldinec ’Miháldi’ lakosnévi ragadványnevet.
Nemrég hallottam a Mihaldinecz nevet, egészen megakadtam rajta... nyílvánvalóan a Mihályból jön, de a -dinecz végződés mi lehet? (Valaki korábban már kérdezte is)
Nagyon szépen köszönöm a kielégítő válaszod! A legtöbben, köztük édesapám is valamilyen németes származásra gondolt, ő svábra, de ő sem tudja pontosan honnan is ered. Sajnos a nagypapámtól sem és a dédpapámtól sem tudok már kérdezősködni. Hogyan kellene nekiindulnom a kutatásnak?
Sraj: Van szlovák változata: Šraj, cseh: Šraj, lengyel: Szraj és német: Schrei. Ez utóbbi az eredeti; a Schrei főnév az jelenti németül, hogy ’kiáltás; sikoly, sikoltás; rikoltás’. Eredetileg egy hangos ember ragadványneve lehetett, amelyet a leszármazottai apanévként örököltek. Az is lehet, hogy eredetileg nem ragadványnév volt, hanem a régi német Schreier ’kikiáltó; kisbíró’ foglalkozásnév rövidült változata.
Az, hogy a magyar Sraj közvetlenül a németből származik-e, vagy szláv (elsősorban szlovák) közvetítéssel került át, az csak családtörténeti vizsgálattal dönthető el.
Sziasztok! Én egy igen ritka és érdekes családnév után érdeklődnék, hátha tudja valaki a származását. Szóval ez a családnév: SRAJ Fogalmam sincsen, hogy ez már magyarosított változata-e vagy sem. A nagypapám Miskolc környékéről, Ludasból származik, de a dédpapám származását már nem tudom. A környéken csak az én családom van akit így hívnak, másokkal még nem is találkoztam. :) Kerestem már nagyon sok helyen, főként interneten, hogy hátha ír valamit az adatbázis, de nem találtam. Szeretném megtudni, hogy honnan származhatnak az őseim hiszen ez nem mindennapi név.
A magyarosodott görög -isz családnévvégződéshez szerintem indokoltabb -ης /-ész/ végződést feltételezni, mint -ις /-isz/-t. Így Τέμπης (Témpisz) vagy Τεμπής (Tempísz) rekonstruálható. Az előbbire van minimális google-is adat, ezek közül kettő tulajdonnév. de az egész olyan minimális és bizonytalan, hogy elhanyagolható.
Egyébként a ógörög Τέμπη (Tempé) ismert helynév, a Péneiosz folyó völgyének a neve az Olümposz és az Ossza hegységek közt. De már az ókorban’szép fekvésű hely’ értelemben általánososodott. Olyannyira, hogy a méla Tempefői, Csokonai hőse, erről a poétikus helyről veszi a vezetéknevét.
De véleményem nincs rá bizonyíték, hogy a Τέμπη (Tempé) helynévből Τέμπης (ógör. Tempész, újgör. Témpisz) vagy Τέμπις (ógör. Tempisz, újgör. Témpisz) személy- vagy családnév lenne. Szerintem a görög etimológia itt zsákutca, de lehet próbálkozni, hátha sikerül…
Élmény olvasnom a fejtegetésed. Az utolsó mondatod eszembe juttatta korai "görög gyanúmat", mert a név mellé rendszerint kijárt az "úr", de a név hangzása annyira nem megy egy magyar úrhoz. A keresőbe beírva Τεμπις helyett Τεμπος családnevet találtam, a Τέμπη/Κάτω nem hiszem, hogy ide tartozik.
