A történet rövid és velős. Balatonfüredre mentem dolgozni, s felhívtam őt, hátha mégis van kedve elkisérni és munka után kicsit csúszkálni a kis scholtz22-essel a vizen. Volt kedve, de mint mondotta, nem volt ideje magához venni a fürdőruháját. A munkát eléggé összecsaptam, pedig jól megfizettek érte. De a kikötőben ott várt egy gyönyörű délután, egy gyönyörű nő és öt óra körül felélénkült a szél is.
A motor természetesen nem indult be. A szél nem éppen alkalmas irányba fújt a kiálláshoz, ezért a kocsimból magamhoz vettem a kenulapátomat az ő kezébe pedig odaadtam a hajó pádliját és kieveztünk a kikötőből. Néztem ahogy evez. Ahogy az izmok áttűntek a finom, puha bőr alól és dolgoztak. Hajának tincsei kezdtek kiszabadulni a hajgumi alól és ahogy átsütött rajtuk a nap úgy tűnt, mintha aranyból volnának.
Felhúztam a vitorlát. Az orrvitorla helyett bekészítettem a genakkert, amivel ez a hajótípus háromnegyed szélben úgy megy, mint a motorcsónak és amint lehetett, felhúztam. Ő levette a pólóját és ott ült velem szemben mezítláb, fekete halásznadrágban és egy halvány-rózsaszín melltartóban, gyönyörűen és kócosan. Talán véletlen volt, talán tudatos, de egyre élesebben vittem a hajót. A Bökő megdőlt, szaladni kezdett és felfeküdt a habok tetejére. Gyorsabbak voltunk, mint a saját orrhullámunk és a hajó néha megsiklott. Földöntúli érzés! És akkor ő felült és odabújt hozzám, s én átöleltem. Nem volt nagyon izmos, de határozottan erős hátizmai voltak és a csípője finom, széles és puha. A hajának nap illata volt és szerencsére ma nem bagózott, mert amikor megcsókolt narancsízű volt a csókja. Na ja, a Tic-tac.
Kirándulóhajó jött és mi úgy ültünk a rohanó hajón összebújva, mintha valami közünk volna egymáshoz. A kirándulóhajó utasai szenvtelenül néztek felénk, s nem tudhatták, milyen jó dolgunk van. És miközben öleltem, és simogattam a hátát, a karját, a csípőjét és az arcát, miközben csókoltam a száját, a hajónk nem élt vissza ezzel és száguldott tovább, mintha a kötelekre és a kormányra figyelnék. Arra gondoltam, hogy milyen jó vele, s milyen kár, hogy ez a délután egyszeri, megismételhetetlen és soha többé nem jön vissza.
Este nyolc körül leállt a szél és mi az utolsó szélcsíkkal futottunk ki a kikötőbe. A gyengülő szélben átült a deck másik oldalára és gyönyörűséges, puha lábacskáját a kezembe bocsátotta. Élvezettel csókolgattam, nyalogattam, szopogattam apró és formás lábujjait, ezeket a finom, formás kis ékszereket, s körmeimmel a lábikráját, a bokáját és a lábfejének a felső részét izgattam. Közben a combját figyeltem, a combjai közét, a lágy asszonyi húst, a vastag, finoman rajzolt íveket. Klimt is rajzolt vastag combú nőt! Márpedig nőt rajzolni legjobban Klimt tudott. Ezeket a combokat csak ő rajzolhatta volna és a vörösesbarna hajzuhatagot is, amely már egészen kiszabadult a hajgumi alól.
Közeledett a kikötő, ő felöltözött. S miközben lassan leszereltem a vitorlákat, s rendet raktam a hajóban éreztem, hogy ez a délután egy olyan ajándék volt, ami így teljes, beteljesületlenül. A kocsiban egy rádiójátékot hallgattunk és a combját simogattam. Ő a tarkómat vakarászta és néha a legnagyobb műélvezettel a kezembe vettem kicsi és igen finom kezét és teátrális mozdulattal megcsókoltam.
Hát így is lehetett volna - mondtam, amikor kiszállt az autómból. - Így is lehetett volna - mondta ő, amikor már kiszállt az autómból. Mind a ketten tudtuk azonban, hogy soha nem lehetett volna így, s mindketten tudtuk azt is, hogy soha nem is lesz többé így.
Hétvégén a barátnőm csodálkozva nézte, hogy mit keres egy trópusi ízesítésű ásványvíz a hajón, amikor én mindig natúrt iszom. Nem is válaszoltam neki, csöndben cseréltem a motorban a gyertyát. Este szeretkeztünk a hajón. Nem éreztem semmit közben. Tudtam, hogy ez nem úgy van, ahogy akkor, régen lehetett volna. Soha nem lesz többé! - Mi nem lesz, kedves? - kérdezte a barátnőm. Semmi. Semmi. Mondtam. És folytattuk a szeretkezést.
Nem tudom, most mit csináljak. Most, hogy itt a lehetőség. Hacsak nem értettem félre azt a pillantást a mellemre, és aztán a cinkos vigyort, amivel a lány a szemembe nézett. Pár hete járok ebbe a stúdióba tornázni, és minden csütörtökön itt van ő is. Egyszerre öltözünk át a szűkös kis helyiségben, kényelmetlen közelségben egymáshoz. Az ember ilyenkor kínosan ügyel, hogy még csak véletlenül se nézzen másokra, hozzá se érjen senkihez. Azért persze ő rögtön feltűnt. Gyönyörű fényű a haja, az ilyet mindig megcsodálom, és kerek cicijei vannak, picit súlyosabbnak tűnnek, mint az enyémek. És kedves a mosolya.
Múlt héten már végzett, amikor megérkeztem. A zuhanyzóból jött, és az ajtóban, épp velem szemben, lecsúszott róla a törölköző. Önkéntelenül az ágyékára tévedt a tekintetem, a világosbarna, szépen formázott szőrre a zárt nagyajkak fölött. Ő a meztelen mellemet bámulta, aztán rám vigyorgott. Melegem lett, de nem néztem félre, tartottam a pillantását. Ez most mi? És ha az, amire gondolok, mit tegyek? Tényleg akarom egy nő testét érezni? Különben is: hogy kell egy nőt felszedni? Másképp, mint egy férfit? Vagy hagyjam felszedni magam?
Kicsit reménykedem, hátha ma nem lesz ott. Hátha közbejött neki valami, és akkor lesz még időm töprengeni. Az öltözőben vannak páran, amikor odaérek, de én őt látom meg először. Farmerban és melltartóban áll, a haja lófarokban, a vizes törölközőjét pakolja épp a táskájába. Köszönésemre felnéz, komoly arccal figyel, nem tudom elszakítani a pillantásomat a tekintetétől. Mellé telepszem le, ő tovább öltözik. Levetem a felsőmet, és nem sietem el a tréningpóló felvételét, mert pontosan érzem, hogy a mellemet nézi. Fogja a táskáját, és már indul kifelé, de mégis megáll egy pillanatra.
– Visszajövök – súgja egészen halkan.
A szám hirtelen kiszárad, bólintok. Hát, ez könnyen ment...
Villámsebesen zuhanyzom egy óra múlva, kapkodva veszem fel a ruháimat. Fogalmam sincs hol fog várni. Az „Egészség bár“-nál álldogál a stúdió előterében, valami rémes színű lével a kezében. Ahogy meglát, egyből leteszi. Én persze nem tudom, mit is mondjak, de ő sem szól egy szót sem, míg a rosszul megvilágított utcára nem érünk. – Gréta vagyok – áll meg egy pillanatra, és végre mosolyog.
– Én meg Annamari – mutatkozom be.
– Tetszel nekem – folytatja.
– Te is nekem – fűzöm tovább az intelligens társalgást.
Csönd.
– Most mi lesz? – bököm ki.
– Mit szeretnél? – kérdi.
Pedig nyilvánvaló. Újabb szorítás a gyomromban.
– Gyere, itt az autóm a következő sarkon – mondom neki.
Most ő követ engedelmesen. A kezem remeg, alig bírom megnyomni a kinyitó gombot. Már nem izgulok – izgatott vagyok.
A slusszkulccsal bénázok, amikor megcsap a tusfürdő illata, Gréta odahajol hozzám.– Hagyd ezt most! – parancsol rám.Két ujja közé fogja az államat, és maga felé fordítja az arcom. Valamiféle révületben várom az elkerülhetetlent. Életemben először megcsókol egy nő. És én visszacsókolom, saját magam számára is meglepő szenvedéllyel. Elképzelhetetlenül puha a szája, és picit felnyög, amikor a nyelvünk találkozik. Felfaljuk egymást, de a kezeim tehetetlenül lógnak mellettem, nem tudom, mit kezdjek velük. Gréta határozottabb, a derekamon csúszik felfelé a tenyere, bal mellemen áll meg. Szivaccsal bélelt melltartómat is majdnem átszúrja a kemény bimbóm. Azt akarom, hogy a meztelen bőrömet simítsa a keze.
Elszakítom a szám az ajkáról.
– Feljössz hozzám? – kérdem, rekedten préselve ki a hangokat.
Csak bólint, és leengedi a haját. A csodás, hosszú, mézszőke haját. Kihívó mozdulattal simítja el a rakoncátlan rövidebb tincseket az arca elől. Az első piros lámpánál a tarkómon érzem a kezét, megborzongok a gyönyörűségtől, ahogy simogat, és beletúr a hajamba. Futó csókot lehel a fülemre, aztán végig a combomon tartja a tenyerét, míg haza nem érünk.
Az előszobában ledobunk mindent, táskát, cipőt és kabátot, és csak nézzük egymást. A bugyim már kellemetlenül nedves, a csiklóm fáj, annyira duzzadt a puszta várakozástól. Gréta gombolni kezdi a blúzomat, hűvös kezétől libabőrös leszek. Félrehúzza a melltartóm kosarát, hegyes bimbóm kihívóan mered felé. A szemembe néz, aztán lehajol, és az ajkai közé veszi. A lábam megroggyan a lágy érintéstől, amikor pedig keményebbet szív rajta, a falnak kell támaszkodnom, annyira elgyengülök. Átölelem a nyakát, orromat a hajába fúrom, elborít a meleg illata. Felemeli a fejét, és már újra csókolózunk. Kezemet a fenekére csúsztatom, belemarkolok.
– Csak bátran – suttogja a számba, aztán megharapja a fülcimpámat. Ügyetlenül gombolom a farmerjét, segít, és közben a szoknyám alá nyúlva rángatja le rólam a harisnyámat. És a bugyimat.
Félig levetkőzve botladozunk a hálóba. Gréta az ágyra ül, a popsija már csupasz, és az ölébe húz. A szoknya alatt én is meztelen vagyok, puncim az ölének nyomódik, a combomat végigsimítva a seggemen áll meg a keze, megszorítja. Arca kipirult a vágytól, csillog a szeme, picit az ajkába harapok. Nevetve fordít a hátamra, és fölém hajol.
– Szép vagy, tudod? Olyan vagy, mint egy keleti baba – mondja.
– Te vagy szép – simogatom meg az arcát. Tényleg gyönyörű lány.
– Akkor is te vagy az egzotikus játékbabám – és megnyalja a számat.
Egy ujj a csiklómon. Majdnem elájulok a hirtelen jött érintéstől.
– Nem, várj még, kérlek! – próbálok elhúzódni, de nem enged. Ujja lágyan csúszkál fel és alá a nagyajkaim között.
– Nyalta már lány a puncidat? – kérdi.
Csak inteni bírom a nemet, ha nem hagyja abba, azonnal elélvezek. Felhajtja a szoknyámat, feltérdel, és leveszi magáról az utolsó ruhadarabot, a melltartóját. A mellbimbói halvány rózsaszínűek, a csodaszép látványától nagyot kell nyelnem. Feltérdelek, a tenyerembe fogom a melleit, érezni akarom a súlyukat, a keménységüket. Gréta belenehezedik a kezeimbe, kínálja magát. Megszorítom a bimbóit, döbbenetes érzés a számba venni, puha, rugalmas és jó illatú. Haja az arcomat csiklandozza, már a lapos hasát csókolom, a szám valahogy egyre lejjebb kerül. Gréta kéjes kis sóhajjal hanyatlik hátra, combjait széttárva. Nagyajkai most nem zártak, mint egy hete az öltözőben, csiklója hívogatóan kitüremkedik, csípőjét felém emeli. Mutatóujjam hegyével megérintem. Ő is rettentő nedves, akárcsak én. Tőlem nedves, rám vágyik. Egészen furcsa érzés, hogy egy nő kíván, és én is egy nőt kívánok...
A kérő tekintetét nézem, és elönt a forróság, kicsúsztatom magam alól a térdeimet, a combjaiba kapaszkodom, és belecsókolok a puncijába, a csípője megremeg. Lassan siklatom az ajkam a húsán, két ujjamal megfeszítem a nagyajkait, a csiklója duzzadtan bukkan elő, lágyan megszívom. Gréta aprót sikkant, a könyökére feltámaszkodva nézi, ahogy a pináját nyalom. Ágyékát ütemesen nyomja a számhoz, úgy érzem, nyelvem alatt folyékony mézzé válik a csiklója és a kisajkai. Nem bánok vele kíméletesen, ösztönösen-pontosan tudom, hogy meddig mehetek el.... Az orrom tele az illatával, a vadító illatával, ívben feszíti a hátát, már nem nyög, folyamatosan jajgat. Egy pillanatra sem engedve el, két ujjamat a hüvelyébe dugom, és lefelé nyomom, hogy feszüljön a gátja. Ebben a pillanatban érzem a rándulást, és máris szoros gyűrű fogja körül az ujjaimat...
Mellé fekszem, látnom kell a gyönyör utolsó pillanatait az arcán. Szétnyílt ajkát simogatom, a gömbölyű vállát csókolom. Kinyitja a szemét, rám nevet. Lusta elégedettség jelenik meg a tekintetében, és valami, nem is tudom, vészjósló vadság is, megborzongok. Keze már a mellemen, összemarkolja a húsomat, és bimbómat a sajátjához dörzsöli. Szépséges látvány a rózsás bőre mellett a kicsit bézs bőrszínem. Megcsókol, erőszakosan nyomja át a nyelvét a számba. Különös ugyanazt a megadó érzést átélni, amit eddig csak férfiakkal tapasztaltam meg. Fölém kerekedik, lefogja a karjaimat, az ágyba présel, haja a mellemet csiklandozza.
– Tudod, mit fogok veled csinálni? – kérdi rekedten. Annyira dobog a szívem, hogy nem bírok megszólalni, csak az ágyékomat nyomom felé. Ezt szeretném...
Gréta felnevet.
– Igen, szétnyalom a pinádat. Annyira szétnyalom, hogy sikítani fogsz.
A fejem szédül, meg sem bírok moccanni, a combjaim zseléből vannak, és deréktól lefelé el vagyok zsibbadva, pedig még semmit sem csinált velem. Elengedi a karomat, nyelvével a mellbimbóim körül köröz, aztán érzem, hogy a hasamon keresztül megérkezik a puncimhoz, selymes haja finoman simítja végig az utat. A lábaim közé fekszik, leheletétől megreszketek, a csiklóm majdnem szétrobban. Már nem bírom sokáig. Apró harapást érzek a combom belsején, aztán a nagyajkaimon. A harapás egyre erősebb, szinte fáj, de nem akarom, hogy abbahagyja. Merev nyelv nyomódik a csiklómnak, a végletekig izgatott kis csúcsnak. Jobb lábamat felhúzom, és széjjelebb tárom az ölemet, Gréta elégedetten felnyög, és még erősebben szívja ajkai közé a húsomat. Öntudatlan sikolyomat messziről hallom, dús hajába kapaszkodva taszítom el a fejét az elviselhetetlen gyönyör pillanatában.
Kerek születésnap. Kiöltözve nevetgélünk egy csicsás étteremben, borozgatva, mosolyogva. Nagyokat nevetünk Karcsi anekdotáin, nem tudom hogy csinálja, de mindig újabb történetei vannak. Ann ragyogó mosollyal néz rá, üdítő látni, hogy még mindig közös hullámhosszon vannak. Karcsi felé fordul a felső testével, és ugyan hol rám, hogy a páromra néz mosolyogva, érezni, hogy igazából a férjére figyel. Ő meg sütkérezik a figyelemben. Tulajdonképpen a páromnak magyaráz, de az ő inkább Annban gyönyörködik. Telt, formás keblek, hosszú, szőke haj. A ráncocskák csak őt zavarják, számunkra a vidámságát és érettségét jelzik már. A legjobb barátnőm. Átnyúlok az asztalon, megfogom a kezét. Puha, sokkal puhább, mint az enyém. Jó barát. Eleven, talpraesett nő. És érzékeny lélek. Sok átbeszélt éjszaka, néhány bolondság suhan át a gondolataimon, a párom keze meg lassan siklik a combomon felfelé, miközben még mindig a kacagó barátnőmben gyönyörködik. Először, úgy egy hónapja, nem tudtam mit kezdjek a helyzettel, hogy a számomra két legfontosabb szemmel láthatóan egymásba gabalyodott, és ekkor jöttem rá, hogy egyszerűen csak ki kell használnom. Fizetünk és összekapaszkodva megyünk a lift felé. A szobában otthagyjuk a fiúkat, és bevesszük magunkat a fürdőszobába. Ann leül a tükör elé. Kritikusan nézi magát. Lassan engedi el magát, ahogy lebontom a haját, végigsimítom először az ujjaimmal, majd hajkefével. Beletúrok a gyönyörű hajzuhatagba. Szép, csillogó, selymes, egyenes. A nyakam köré csavarok egy hosszú tincset, elkapom a pillantását a tükörben. Kicsit olyan, mintha nyakörv lenne rajtam. Rámosolygok. Szép kék szeme van, hangsúlyos a festéktől. Lassan húz magához. Furcsa érzés szájon csókolni. Puha ajkak, rugalmas, érzéki érintés. Olyan….olyan odaadó és mégis irányító. A keze a nyakamról a keblemre csúszik, hamar megszabadulunk a köntösöktől és belépünk a zuhany alá. Hatalmas a fülke, a víz lágy, permetező sugárban ölel körül minket. Csodásan csókol. A keze ráérősen siklik a testemen, izgató. Körbefogom a szépséges kebleit, kéjes sóhajjal jelzi, hogy kellemes a kényeztetés. A legfinomabb érintésre is reagálnak és minden mozdulatára lágyan rengenek. Észre sem vettük, amikor a fiúk is beléptek mellénk. Csatlakoztak a víz simogatásához. Lassan ocsúdtam a bűvöletből. Ez a lány…nem csodálom, hogy a párom oda van érte. És Karcsi is. Karcsi mackós alkatú, göndör szőr borítja. Pocakja igazából nincsen, de minden olyan erős rajta. Vastag lábak, izmos karok, széles hát. Egymagasak a párommal, a különbség talán leginkább a színeikben feltűnő. Azt hiszem megsúgta neki valaki a borosta imádatomat, mert szokásával ellentétben erősen smirglis az arca. Dörzsöl a csókja a vállamon. Meg is harap, amitől villám cikázik végig a gerincem mellett. Követi az ujjaival. Hirtelen két ajak fonódik a keblemre, karok fogják körül a derekam. Hátrafordulva szájon csókolom Karcsit. Alkoholos az illata. Belemarkol a hajamba, megcsavarja, a lágy csók durvább lesz hamarosan szinte dug már a nyelvével, harap, habzsol. Meredező farka a combjaim közt mozog. Ann mögé kerül, hozzásimul. A keze gyakorlottan siklik a férje farkán, be a combjaim közé. Vajon őt simogatja vagy engem? Engem, vagy őt? Elképesztően jó érzés velük lenni. Szárítkozás után összekapcsolódott a pillantásunk Ann-nal, és szép lassan egymás felé tereltük a két pasit. Mindkettőnket izgat két összefonódó férfitest látványa. No annyira talán nem összefonódó, de ölelkező. A fiúk először zavarban voltak, majd mintha birkózni kezdtek volna, hol begyűrve minket is a forgatagba, hol kivetve belőle. Ámulva vettük észre, hogy vadul ölelik egymást, táncolnak az ujjak az izmos hátakon, összefeszülnek a mellkasok, összefonódnak a kemény férfiajkak. Szinte keringünk körülöttük, ölelve, cirógatva mindkettőt mindenütt. Élvezem a feszes hátsókat. Élvezet beléjük harapni, beléjük markolni. Finom érintést érzek ott, egyre határozottabbá válót. Ann csókolja finoman a nagyajkaimat, majd szétválasztva őket érinti a csiklóm. Finoman izgat, körbekerüli a kisajkakat, visszatér, majd újra elkalandozik. Becsukom a szemem és átengedem magam az érzéseknek. Elképzelem Ann arcát, nyelvét, ajkait a puncimnál, mint a szivárvány könnyed érintése, a nyári szellő simítása. Egy könnyed koktél, szigorúan alkoholmentes. A Badacsonyról lebukó fuvallat, amit felvált rohamokban a vihar előszele. Majd maga a forgószél Karcsi formájában. Résnyire nyitott szemmel figyelem, hogy a párom legnagyobb örömére Ann végre vele foglalkozik. Ajka körbeöleli a formás, kemény farkat, ő meg újra és újra elmerül benne. Egymás szemébe néznek, hozzáérnék Annhoz, de szinte szédülök már, rohamokban közeledik majd el-el ül a gyönyör. Karcsi ujjai szétfeszítenek, a nyelve vad táncot jár duzzadt csiklómon. Apró feszülések után szétfeszít belülről a behatoló dárda, ismerős, édes. A párom az. Lassan mozog, megáll, megvárja a kéjhullámok csitulását, de már minden mozdulatára újrakezdődik, szinte el sem engedem a szorításból. Ann és az ő kiáltásai egybemosódnak, Ann szőke és az én barna hajam összekeveredik. A kezek összefonódnak, Ann és a párom, Karcsi és én….pihegünk. Pihenünk.
Lassan vége a nyárnak. Görög nyaralók már mutatóba se maradtak a szigeten, a szállodák még tele, de már főképp csak németekkel, angolokkal és skandinávokkal. A pénzes amerikaiak mostanában elmaradtak. A strand még nyári képet mutat, sok a toplesses nő, bár sokuknak jót tett volna, ha nem veszik le a felsőrészt, vagy inkább csadorban strandolnak. A bárban, ahol dolgozom, sokkal több a női vendég, mint a férfi. Az angol nők egészen nyíltan vadásznak a fiatal görög férfiakra. A mixerek között nincs is nő. Négyen dolgozunk egyszerre, a többség athéni egyetemista, aki itt keresi meg a mellékesét. A bár sem fizet rosszul, de az angol turisták kényeztetnek is minket. Egy zárás utáni romantikus sétáért kijár valami apró ajándék, de ennél komolyabb szolgáltatásért annyit kapok, ami egy heti béremnek felel meg. A tavalyi nyár nagyon jó volt, abból cseréltem le a régi Yamahát egy ötszázas Hondára. Idén már műszakvezető lettem, ez egy kicsit több fizetéssel jár, de kevesebb a borravaló, mert az adminisztrációval is kell törődnöm. Délelőttönként a strandon olvasok, van egy halasztott vizsgám – XIX. századi angol irodalom, dögunalmas – arra is fel kéne készülni.
A szőke német és angol egyenfejek mellett látni egy pár barna lányt is. Napok óta nézek egy triót, mindig egymás mellett napoznak, néha egy nagy rózsaszín, fotelszerű gumimatracon ráncigálják egymást a vízben. Próbálom kitalálni, honnan jöhettek. A nevüket már tudom, hallottam, ahogy egymás közt beszéltek, hívták egymást a vízbe, és a bárban is láttam már őket többször. Nincs velük senki, Jorgosz szerint magyarok, ő már járt Budapesten, és felismerte a nyelvet.
Az első napokon bikiniben hevertek nagy színes törülközőiken, mindig inkább a strandot szegélyező fák közelében, a bárpult mögül is jól láttam őket, aztán az egyik nap már ketten közülük megszabadultak a felsőrésztől. Egyikük magas, nagydarab, de formás lány, kerek nagy és nagyon fehér mellekkel, a másik izgalmasabb, alacsonyabb, keleti arcvonásokkal, gyönyörű rózsaszín mellbimbókat mutat a napnak. Sűrűn kenegeti a mellét naptejjel, látszik, hogy talán még sose érte nap, ilyen erős meg biztosan nem. Ahogy fut a víz felé, mellei külön életet élve ugrálnak fel-le.
Már vagy három napja nézem, a nevét is tudom, Norának hívják, és bátorságot gyűjtök, hogy megszólítsam, de a barátnői folyton ott lógnak rajta. Láttam, hogy egy-két német pasi is bámulja, de nem sokat törődött velük.
Aztán ma, a délutáni nyitáskor látom, hogy egyedül jön. Leteríti a törülközőjét, lerakja mellé a táskáját, kibújik a pólójából, kikapcsolja a bikini felsőjét, és már is ott vannak a szemem előtt azok a gyönyörű, hegyes kis bimbók. Csak pár méterre áll tőlem, kenegeti a mellét naptejjel, látom a fenekén megfeszülő izmokat, ahogy megfordul. Érzem, ahogy a farkam mocorog a nadrágomban. Elindul a víz felé, lassan próbálgatja a lábával, aztán belegázol, és úszni kezd. A pulton levő kis távcsővel nézem, ahogy messze kiúszik a tengerbe, a lapos hullámok néha el is takarják a fejét, aztán elindul visszafelé, és kimászik a móló végénél. Leül a kőre, lassan körülnéz, szemlátomást élvezi, hogy egyedül van.
Muszáj odamennem. Futok a mólón, nehogy elmenjen, mielőtt odaérek. Megállok a háta mögött, egy darabig gyűjtöm a bátorságot, aztán angolul megszólítom: Hi, honey! Csak a fejét fordítja hátra, felnéz rám, nem tudom, mit gondol rólam. Mit akarsz? – kérdezi. Elmondom, hogy mennyire tetszik, közben le nem bírom venni a szemem a melléről. Mondom neki, hogy gyönyörű, hogy más, mint az itteni lányok, és más, mint az idejáró turisták zöme. Olyan az arca, mint egy modellnek. Meghökkentő a válasza: Azt mondja, hogy az arca talán szép, de a feneke túl nagy, modellnek fele ekkorával se vennék fel. Akkor kitör belőlem: - Imádom a segged, egy félórája is azt bámultam, és legszívesebben két kézzel markolnám. Kicsit gyanakvóan méreget, leülök mellé egész szorosan. Nem húzódik arrébb, a nadrágom vizes, de nem bánom. Nézem a mellét, nézem a szemét, és látom, hogy zavarban van. Ösztönösen összeszorítja a combjait, a térdén elfehéredik a bőr. Felhúzza a lábait, átkarolja őket, védekező testtartásba helyezkedik, még a fejét is lehajtja. Melle hozzáér a combjához, nem bírok magammal, egy ujjal megsimogatom, oldalról a bimbójáig. Nem tiltakozik, nem húzódik el, pofon se akar vágni, viszont a mellbimbója kőkemény kis cseresznyévé húzódik össze. Nagyot sóhajt, utána nyel is egyet, látom, libabőrös a háta és a combja.
Bemutatkozom, Alexnek hívnak, magam felé fordítom az arcát, a szemét keresem. – Akarsz velem jönni? – kérdezem tőle. Nem szól semmit, csak néz a szemembe, megcsókolom. A szája egy pillanatra kemény vonallá húzódik, aztán megpuhul, és minden ellenállás eltűnik róla. Visszacsókol, a nyelvét érzem a fogaimon. Kézen fogva futunk végig a mólón, megvárom, amíg magára kap valamit, aztán húzom a motor felé. Felveszi a sisakot, iszonyú szexis ez a pici lány, bikiniben, papucsban, hatalmas bukósisakban, napszemüvegben. Nem ült még motoron, érzem a szorításán, hogy fél, sőt a hátamra simuló teste reszket is. Lassan nyugszik csak meg.
Megérkezünk kedvenc helyemre, sziklák alatt megbújó csöndes ki öbölhöz. Leteszem a motort, csak kicsit kell gyalogolni, a kezét fogom, ahogy a sziklás ösvényen megyünk lefelé. A tenger az öbölben lassú hullámokat vet, a türkiz minden árnyalatában ragyog, a víz fenekén a kavicsok drágakövekként csillognak. Látom, tetszik neki a látvány.
Sehonnan se lehet idelátni, ledobálom magamról az összes ruhát, várom, hogy ő is kövesse a példát, de megvárja, amíg odalépek hozzá, és kikapcsolom a felsőjét. Közben látom, hogy bámul. A farkamat nézi, ami a pillantástól kezd merevedni. Jobb keze mozdul, érzem, hogy meg akar fogni, de még nem hagyom. Előbb látnom kell őt egészen. Kicsomagolom a még nedves bikinialsójából, a bugyija alatt simára van borotválva, csak keskeny szőrcsík vezeti a pillantást a vágásig, amit kér oldalról gyönyörűen formázott telt ajkak foglalnak keretbe, közülük kikandikál duzzadó csiklója. Alig bírom elszakítani a pillantásomat róla, felnézek, látom, megint nyel egyet. Felállok, a farkam olyan merev, mint a cölöp. Most már szeretném, hogy hozzáérjen. Lassú, szándékosan vonakodó mozdulattal odanyúl, megnedvesíti ujját a makkom végén megjelenő cseppekkel, aztán mutató és gyűrűsujjával széthúzza a pináját, és a nedvet a csiklójára keni. A látványtól kis híján elélvezek. A farkam még merevebb, rá akarom vetni magam, magam alá teperni azonnal, nyúlok a dereka felé, de megfordul, kisiklik a kezem közül, és beszalad a vízbe. Vízcseppek fröccsennek lába nyomán minden irányba. Futok utána, utolérem, elkapom a derekát, és viszem tovább befelé. A hullám kirántja a lábamat, egymáson hempergünk a sekély vízben, síkos a bőre, alig tudom őt tartani. Kijjebb sodródunk, lebegünk a vízben, érzem, hogy húzza még az időt, ha rajtam múlna, már benne lennék. Lerántom a vízbe, hajánál fogva húzom magamhoz a fejét, és megcsókolom. Akarom, hogy érezze, mennyire kívánom. Rettentően jól csókol. Lecsúszom a melléhez, nyalogatom a bimbóit, hangosan nyög, amint a fogam is hozzá-hozzáér a keményre húzódott érzékeny csúcsokhoz.
Lejjebb ereszkedem, a hasához, csak átmenet, rövid megálló a cél felé, a kis szőrcsík, csiklandozza az ajkaimat, a nyelvemet, aztán érzem, hogy az ujja már ott van, ahová én is igyekszem. Elhúzom a kezét, beleharapok a pinájába, felsikolt, érzem, nyomja el a fejemet, akkor benyomom a nyelvem az ajkai közé, a csiklója olyan kemény, mint a nyelvem, megyek lejjebb, a nyelvemmel baszom a pináját, amennyire csak tudom, beledugom, élvezem az ízét, a sós, csúszós, semmihez sem fogható puhaságot, aztán ajkam közé veszem a csiklóját, nyelvemmel megtámasztom, és erősen megszívom. Lábát görcsösen a nyakam köré fonja, mozdulni alig tudok, amíg érzem, hogy az egész öle lüktet, a kis merev gombocska magától jár ki-be a számban. Aztán elernyed, a langyos vízzel locsolom a mellét, ujjam még mindig benne van. Lassan mozgatom, amíg hasra fordítom őt, de rögtön négykézlábra áll, a kavics nem kényelmes fekvőhely. Kihúzom az ujjam a pinájából, felfelé végigsimítom a vágását a gerincéig, aztán rácsapok a felkínálkozó félgömbökre. Feláll, furán néz, talán még sose csapott a seggére senki? Újra rácsapok, oldalról és alulról, kis terpeszben álló combjai között ujjam hegye eléri a nagyajkait. Felnyög, és párás szemmel néz hátra. Istenem, élvezi! Még kettőt csapok rá, aztán kézen fogom, kihúzom a partra. Kiterítem a strandtörülközőt, ásványvizet veszek elő, a napon felmelegedett, lelocsolom vele mellét, szétdörzsölöm rajta a tiszta vizet. Végignyalom a mellét, megszorítom fehér, rugalmas, izmos seggét, amin piros foltot hagyott az előző néhány ütés. A farkam megint egyre keményebb. Eltol magától, felállok, erre elém térdel, és lassan a szájába veszi a farkamat. A szél eddig hűtötte a vizes bőrt, a szájában forróság van. Gyakorlott mozdulatokkal simogat, ajkaival hol körülölel, hol kienged, a nyelve körbe-körbe jár, néha megáll a legérzékenyebb pontokon. Otthon biztosan van pasija, eléggé irigylem. Az angol és német csajok csak kiszolgáltatták magukat, de ez a lány… Érzem, hogy egész teste abban az ütemben hullámzik, ahogy a szája dolgozik a farkamon. Mellbe taszít, kezével tartja a farkam, leülök a törülközőre, félig fekszem, amikor a combomra ül. Továbbra is markolja a farkam, ütemesen húzogatja rajta a bőrt, a combomon érzem, hogy a pinája úgy csúszik, mintha be lenne kenve. Felhúzom a lábam, és előrecsúsztatom őt, aztán a hátára fordítom, a szemét nézem. Szeretném, hogy akarja, hogy nagyon akarja, hogy belecsússzak. - Most megbaszlak – súgom neki, amire felemeli a csípőjét, és széttárja a lábát. Lassan nyomom bele a farkam, nagyon szűk a pinája, de olyan nedves, hogy akadálytalanul jutok a legmélyére. Addig meg se mozdul, de amikor farkam hegyével a méhét érzem, megmoccan, egy picit hátrahúzódik, aztán megint előre, hagyom, hogy ő irányítsa a tempót. A farkam majd felrobban, tövénél érzem csiklója kemény hegyét. Felemeli a fejét, néz lefelé, együtt nézzük, amint a farkam ki-be jár a pinájában. A kisajkai feszülnek körülötte, a mozgás nyomán csúszós cseppek csurognak a combján a törülközőre. Valamit motyog, én meg görögre váltok, semmi nem jut eszembe angolul, amit mondhatnék, a csípőjét még följebb emeli, a farkam most már teljes hosszában benne, nem bírom tovább, érzem, ahogy a hüvelye satuként szorul rám, egy pillanatra elsötétül minden, és csak az öröm sikítását hallom, amikor magamhoz térek. Ernyedten fekszünk, a szél a hátamat simogatja, miközben csak a nevét mondogatom: Nora, Nora…
az erotika szerintem a érzelmektől a szex teljesen "materiális" szintjéig terjed. És nem jobb az egyik szint, mint a másik. Csak más. És a legjobb, ha az ember minden szintjét legalább valamennyire kihasználja. Ebben a történetben nekem két helyen, két szinten is van nagyon is ígéző erotika, az egyik a telefenbeszélgetés ígérő szintje, a másik pedig a múlt felderengő szintje. Mivel az érzések és a hangulatok a lényegesek éppen ebben az irományomban, nem láttam értelmét belevenni akár a lebegtetett akár az emlékben megjelenő szeretkezés "történetének" leírását. úgy vélem, hogy épp annyira erotikus amikor a kedvesed kezéhez ér a kezed egy pillanatra nagy társaságban, szinte senki sem veszi észre rajtatok kívül, mint amikor vad őrjöngésben egyesülsz vele a világ tetején. De az igaz, hogy amig a az utóbbit nagy részletességgel le lehet írni, és igy olyan olvasóknak is élvezhető, akik számára majdhogynem a kép kellene, addig a hangulatok, érzések, a lágy tavaszi szellőbe keveredő parfüm illata stb csak azoknak mond valamit akiknek hasonló saját élményanyaguk van. Szerintem.
Én elhiszem, hogy nem akadékoskosz. Ha nem vagy fogékony a bdsm valamelyik oldalára (odaadás, bizalom, adrenalin, kihívás....... stb stb még ezer oldalon keresztül), akkor nem is értheted. De ez persze nem baj, söt. Végre valaki, aki nem akar kényszeresen divatolni, és beismeri, hogy semmi köze a bdsm-hez, akármennyire trendi is az. Szimpi a hozzáállásod :)
Cseng a mobilom. Rápillantok a képernyőre, majd biztos mi biztos körbenézek. A falnak is füle van, de azért az embereké veszélyesebb. Sehol senki. - Szia – veszem fel. A hangom hivatalosan szól. Talán egy kis felhanggal benne. - Halló. Zavarlak? – hallom a várt mély hangot. Ez is hivatalos. De nem is annyira. - Nem, egyáltalán nem. Senki sem jár erre ilyenkor. – felelem búgón, kihívón. Kellemes kíváncsiság, izgalom tölt el. – Csak nem ráérsz? - Neem, sajnos nem. De rég hallottalak. - Bizony, bizony. És még milyen rég láttalak. … Egyebekről nem is beszélve. – kacagok halkan. Szeretem ezt a pasit. Szeretem a halk szavait. Szeretem az enyémtől teljesen eltérő világképét. Szeretem, hogy folyton más érv jut eszébe mint nekem. A végletekig bízom benne, nem is tudom miért. Nincs rá más okom, mint hogy olyan régen ismerem, mint szinte senki mást. De tudok róla ezt-azt ami miatt épp nem kellene bíznom benne. Amolyan igazi pasi, de érző pasi. Közben fensőbbséges is. Mintha mindent tudna, főleg a nőkről, másokról. Csak magáról nem persze. Rólam szinte minden tud, amit tudni érdemes. És még sosem élt vissza vele. Igen, azt hiszem ez a bizalom oka. - Nagyon sok a munkám. De ma merülni megyek. És nem tudtam megállni, hogy fel ne hívjalak. - Értem. –dünnyögök. - Eszembe jutott a tenger. - És a múlt szeptember. – szinte elcsuklott a hangom. Elkaptak az emlékek. Szépek voltak a kora őszi esték. - A lágy szellő simogatása a bőrünkön. Egészen kislányos voltál, amikor meg – meg lebegtette a hajadat. Emlékszel arra az eldugott kis öbölre? - Viccelsz? Persze hogy emlékszem. Majdnem leestem miattad a szikláról! Ezt nem lehet elfelejteni! – vágok vissza csuklóból. Este sétáltunk a parton. Egy rövid kis kiruccanás volt, ilyenkor nem tölti az ember az idejét alvással. Az út kissé emelkedett, és az egyik kanyarnál váratlanul kinyílt a táj. A lábunk előtt a nyílt tenger. A Hold alacsonyan volt, az ezüst híd mélyen a lábunk alatt ért véget. Ahogy kiléptünk egészen a peremre, egy zárt kis öblöt pillantottunk meg. Valószínűleg csak a tengeren keresztül lehet megközelíteni. Élvezettel simultam az erős karjaidba. A tegnapi borosta kissé már karcolta a nyakam. Mint valami vad, úgy szimatoltál. Beletúrtam a hajadba, de amikor felemelted a fejed furán csillant a szemed. - No, lemegyünk? - Na ná! – meredek sziklafal tetején álltunk, kb 8-10 m magas. Mielőtt meggondolhattam volna magam, elindultál lefelé. Én meg utánad. Próbáltam más útvonalat választani, mint te, hogy ha lehullik egy kő, ne essen a fejedre. Nem is figyeltem igazán arra, hogy merre jársz. - Gyere ide be. – szólaltál meg váratlanul a vállam magasságában. Összerezzentem, és lecsúszott a lábam a peremről. Páni rémület ömlött szét a belsőmben, szinte már lejátszódott a lelki szemeim előtt a zuhanás, amikor elkaptad a vállam. Egy kis barlangfélébe segítettél be. Annyira remegett a lábam, mind valami kocsonya. Az adrenalinsokk belemosódott az ölelkezésünkbe, feloldódtam a karjaidban. Lassan lassan eszméltem. Önfeledten hallgattam a tenger mormolását és a szíved lassuló dobbanásait. - Jól vagy? – mosolyogtál rám csendesen. - De még mennyire! Gyere, ússzunk! És úsztunk, bele az ezüst hídba, a lassan hullámzó tiszta vízben. - Megint megyek arrafelé. Van még egy hely a kocsiban. Jövő kedden indulunk. – hallom a telefonban. - Nem is tudom…- töröm a fejem. Életem legszebb élményei közül való a tavalyi. De nem rontja-e el, ha most másmilyen lesz? Eltelt egy év és még mindig tuti, hogy mi külön fogunk megöregedni. Érdemes hagyni, hogy megint elragadjanak az érzelmek? Vagy egy hónap is kellett, hogy ne a tested képeivel aludjak el, hogy ne érezzem a bőröd bizsergető érintését az ujjbegyeimen, még vezetés közben is. Kell ez nekem? - Igen. Az jó lesz. Tényleg akarod? - De még mennyire. A csoda az csoda a körülményektől függetlenül. Érted megyek akkor kedden. - Jó. Szia. Leteszem a telefont. Remegnek a lábaim. Remeg a gyomrom. Ezerrel ver a szívem. És félek, de nagyon.
Az internet elterjedésével megjelent és előtérbe került a virtuális szex. Amellett, hogy színesítheti a szexuális kapcsolatot, egyfajta biztonságot is nyújt, hiszen a valóságtól távol, félelem, elfojtás és egyéb következmények nélkül szórakozhatunk, új izgalmakat élhetünk át. Persze amennyi előnye, annyi hátránya is van.
Ami engem illet, én azt találom izgalmasabbnak, hogy bepillantást lehet nyerni mások szexuális életébe, gondolataikba, vágyaikba – ebből kifolyólag a blogok és a fórumok azok, amik jobban megérintenek. Amellett, hogy beindítják a fantáziám, tanulságos is – ötletet lehet meríteni, esetleg új dolgot/dolgokat tanulni. Az ‘élet máshol van‘ illetve a ‘szexofon‘ blog lelkes olvasója vagyok. Mindkettő egy pár életébe, intim pillanataiba enged betekintést. Az első blog írója egy fiatal nő, aki lassan már harmadik éve, hogy megosztja szexuális életének apró titkait, eseményeit…gondolatait a szexről, aktuális témákról, hétköznapi dolgokról: menstruáció, autoszexualitás, g-pont, orál, anál, alárendeltség – dominancia, előjátékok, fehérneműk, szexuális segédeszközök, maszturbáció és hasonló izgalmas témák. Pikáns, szókimondó, bátor és nagyon szeretnivaló! Szexofon blogjára csak pár hete találtam, de az ő webnaplója se rossz – neki a történetei tetszenek jobban. Ami a fórumokat illeti, szerintem a legnagyobb hazai fórum az index-en található. Folyamatosan bővülő topikokkal, moderálással, a szex szinte minden oldaláról, ágáról, perverziókról vagy akár hétköznapi dolgokról is olvashatunk.
A búvárszivattyú halk zümmögése betöltötte a szobát. "Téged akarlak." - hallottam ki a zümmögésből. "Én pedig téged."- sóhajtottam feleletként és közelebb húzódtam hozzá. Teste nedves volt az iménti tusától és buján terült el hosszú, egyenes farka a szőnyegen. Milyen szép, hosszú farok! - gondoltam magamban. És simogatni kezdtem. Jóleső zümmögéssel nyugtázta ujjaim ügyes siklását. Egy pillanatra elszorítottam a testéhez közel kőkemény farkát, kicsit a hang is benne akadt, majd a testét kezdtem simogatni. Milyen acélos! És a színe! Csak úgy vibrált a tenyerem alatt. Apróra végigjártattam teste minden porcikáján az ujjaimat. Minden kis részt kitapogattam rajta. Halk, egyenletes duruzsolással válaszolt. "Csak te kellesz!" - súgtam neki. "Most már mindörökké együtt maradunk! Semmi és senki sem választhat el tőled! Egyetlen, örök szerelmem vagy! Nem tudnék nélküled élni!" Nem válaszolt, de épp ezt szeretem benne. Ezt a hallgatag tettrekészséget. A mindig ugrásra kész, karcsú, acélos testét. Gépolajat kerítettem és kenni kezdtem vele. Lentről kezdtem és szisztematikusan haladtam fölfelé. Mintha megtáltosodott volna. Éreztem, hogy szinte már kirobbanni készül ujjaim alatt. "Nyugi, nem kell sokáig várnod már..." - súgtam neki. Magamhoz szorítottam olyan hevesen, ahogy csak bírtam. Kőkemény teste az én testemhez nyomódott, de nem engedtem el. Hosszú farka meg-megrándult az élvezettől, amelyet nyilvánvalóan csak miattam él át és aztán hagytam csendesen megpihenni. A konnektorból is kihúztam. Egy ilyen igazi férfinak is jár néha a pihenés. Azért még magamhoz húztam az ágyba a farkát, hogy mindig velem legyen, de már nem vártam semmit sem tőle. Csak öleltem hosszan, érzékien, amíg el nem nyomott az álom.
Kattan a zár. A becsukódó ajtó kirekeszti a forróságot, a szobában kellemes hűvös van. Nincs időm körbenézni, a félhomályban alig kivehető az arcod is. Erősen megszorítod a két karom…ennek lehet hogy nyoma marad – gondolom….és nekinyomsz a falnak. Az ajkad erősen nyomul az enyémnek, a nyelved behatol a számba. A hosszú várakozás hevességét érzem, az udvarias társasági beszélgetések során felgyűlt indulatot és vágyat, ami engem is majd felperzselt. Egyik kezeddel a mellem markolászod, majd beleharapsz és szívni kezded. Harapdálod és szívod, majd a jobb kezeddel beletúrsz a hajamba, gyors mozdulattal rátekered az öklödre és hátrafeszíted a fejem. Végigcsókolod a nyakam a füleimig, majd vissza a formás két halomig. A bal kezeddel megmarkolod a puncimat nadrágon keresztül. A lábaim engedelmesen nyílnak szét kissé, az ujjaid keményen a hüvelyembe nyomod. A mellem szinte eltűnik a szádban. Pillanatok alatt kibújtatsz a nadrágomból, a bugyim szinte magától esik le. Hörögve merülsz belém. A lábam felemeled és egyre gyorsabban, hevesen mozogva dugni kezdesz. Az előszobatükörben látom az izmaid játékát, az inged alól kibukkanó hátizmokat, a formás feneket. A melleim ugrálnak minden lökésnél, szinte felemelkedek én magam is. Az egyik lökésnél magadra szorítasz, alig-alig mozdulsz, figyelem az arcod amikor belém élvezel. Még csukott szemmel a vállamra hajtod a fejed, lassanként csendesül a légzésed. Ujjaid épp csak érintik a combom nedves belső felületét, finoman cirógatnak, körbe, előre és hátra. A kifolyt nedveket végigkened a combomon, vékonyan a térdemig, a lábfejemig. Egyenként simogatod a lábujjakat a vállad felett, a lábfejem. Hosszas kirándulás után ér vissza a cirógató ujjad a popsimhoz. A kis gödröcskénél elidőzöl. Lágyan csókolgatni kezdem a vállad, a nyakad. Elsimítom az izzadt tincseket a füledről, kis csókokat lehelek rá. Megfújom, szárítgatom, majd kis nyalintásokkal ismét nedvessé teszem az érzékeny bőrt. A ujjaid tovább indulnak végig a derekamon és a hasamon. Még mindig épp csak érintesz, mégis úgy érzem, mintha bizseregne az egész bőröm. Egyre szűkülő körökkel közeledsz a legérzékenyebb részek felé, kis rándulás jelzi csak, amikor rátalálsz a duzzadt csikómra. Nagyon érzékeny. - Gyere – mondod. Valahogy elevickélünk az ágyig anélkül, hogy kicsúsznál belőlem, majd odaérve kárbavész az igyekezet, mert kacagva dőlünk bele. Megpillantottuk magunkat egy tükörben. - Sebaj – szólsz még mindig nevetve – gyere te kéjenc! A hasamra fordítasz, kuncogás közben kíváncsian lesek, hogy mi csinálsz. Egyszer csak csöpp-csöpp, hideg érintések a hátamon és a kellemes illat körbevesz. Elégedett nyújtózással helyezkedem kényelembe. Erős ujjaid megmasszíroznak minden pontot a hátamon, majd lefelé, kikerülve a fenekem végig a combjaim, a lábszáram és a talpam is. Már majdnem elaludnék, amikor visszafelé úton a popsim kezded körbe masszírozni, jobbról is és balról is. Kissé megemelkedem, a kezed becsusszan a combom alá, megfordítasz. Apró csókokkal veszed körül a szeméremajakakat, a nyelved gyengéden köszönti a magocskát és a titkod őrző kisajakat is. Az ujjaid a fenekemről visszasiklanak a combjaimra, majdnem csalódott vagyok amikor folytatod a masszázst immár elölről. És mégis isteni. Ellazultan fekszem és gyönyörködöm benned. Szorgoskodsz. A mozdulataid lassúak és határozottak. Fel-fel pillantasz, rám mosolyogsz. A kezeid közé fogod a lábam, meghengergeted az egyiket majd a másikat. A mozdulatok között hol itt hol ott kicsikét megharapsz, csillan a szemed. Közeledsz vissza a testem központjához, készülök is, emelkedem, de te a felsőtestem veszed előbb kezelésbe. A kebelim hamarosan csillognak az olajtól, a meredező bimbók remegnek az újabb csókokért. A hasam és a combjaim simogatva térdelsz a lábaim között. A kis érintésekből összefüggő nyelvjáték lesz a legérzékenyebb részemen. A kezeid hol a fenekemre siklanak, hol a hasamon kószálnak. Szinte remegve várom amikor egy-két kör után a nyelved a pinámba nyomod, már szinte nem bírok magammal, amikor kifordulok alólad. Az öledbe teszem a fejem. Hihetetlen örömmel tölt el, hogy felizgatott ahogy izgattál, az ágaskodó farkad szívesen veszi a kényeztetést. 69be fordulunk. Lassan kezdelek szopni, lassan mozog a kezem is. Alkalmazkodsz a tempómhoz, amikor gyorsítok gyorsítasz, amikor lassítok lassítasz, mélyre mély, finomra finom a válasz. A ujjaiddal feszíted a bejáratot, ha csak egy pillanatra is visszafognám a lélegzetem elmennék… akkor hátra döntelek és…lassan ülök bele a kőkemény farkadba. A hajam az arcodba hullik, egyre lassabban, lélegzet visszafojtva süllyedek lefelé. Mire elfogy a levegőm szinte szétveszítesz és a hörögve előtörő levegővel elborít a gyönyör. Úgy szédülök, hogy alig bírok megülni, ezért gyengéden oldalt fektetsz. Apró kis mozdulatokkal várod meg hogy magamhoz térjek. Alig érsz a csiklómhoz már jön az újabb hullám, és a gyönyör görcseimen lovagolva elégülsz ki te is.
Lágyan sütött be a hajnali napsugár a redőny rései között. Ébredezés közben nyújtózkodtam, mint egy cica, görögve jobbra-balra lassan a nagy ágyban, amikor olyan érzésem lett, mintha figyelne valaki. Résnyire nyitottam a szemem. Egy árnyék állt az ajtóban. Megdermedtem és kényszerítettem a szemeim, hogy élesítsék a képet, miközben azon törtem a fejem, hogy ki lehet az, egyáltalán hol vagyok, meg még azon is, hogy milyen hülyén nézhetek ki, ahogy szemmel láthatóan nem tudom összerakni a dolgot. Az árny meg mintha élvezte volna a szétáradó megdöbbenést, kicsit megmozdult és egy fénysugár rávetült az arcára. Én meg repültem a karjaiba. Forrón átölelt, felemelt a földről. - Te itt, Padovában? És hogy jutottál be? És egyáltalán? Honnan tudtad, hogy nem hívom a rendőröket? - Ha-ha, egyszál semmiben? No ne viccelj – mélyült el a hangja, ahogy a keze lesiklott a valóban természetes bőrruhába öltözött tomporomra. - Ez nem válasz! Követelem a magyarázatot! – súgtam-mondtam, miközben a kezeit a hát mögé tereltem, őt meg az ágy felé, ami a kis lakás domináns bútordarabja volt. Szinte az egyetlen is. Erre a három hónapra, amit itt töltök nem is szereztem be szinte semmi személyeset. – Ki kellene hogy dobjalak. - Szeretnél? – kérdezte felpillantva, de látszott a szemében a magabiztos gúny. Semmi logikus oka nem volt rá, gyakorlatilag szakítás határon váltunk el az msn-en tegnapelőtt. Írásban is lehet üvöltözni. De még hogy! Azért jobban megnézve egy kis kétely is van azokban a szemekben. - Azért kicsit aggódtam, hogy biztos egyedül talállak-e. – mormoltad a vállamnak csókot lehelve rá. - Tudom, hogy szerinted túl féltékeny vagyok. De szeretlek. – Ez nem az a könnyen jövő mindennapi szeretlek volt, de nem ám!, szaladt át a gondolataim között, miközben azon ügyködtem, hogy úgy vetkőztessem, hogy közben pillanatra se engedjem el a kezeit. Persze kiszabadíthatta volna…de nem akarta annyira. Hamarosan csak annyi ruha volt rajta, mint rajtam. Gondosan fogságban tartva a kezeit végig csókoltam a rég látott testet a nyakhajlatától a comb ívéig. Mindig is rabul ejtettek az izmos combok és karok, szinte kényszeríteni kellett magam, hogy ne harapjak bele, csak karcoljam a fogaimmal. Egy-egy végigfutó remegés sejtette csak, hogy érzi a kalandozásomat, bár a vágyának bizonyítékát nehéz lett volna nem észrevennem, a nyakam súrolta, ahogy előtte guggoltam. A szemei lecsukva, feje hátrahajtva, az ér veszettül lüktetett a nyakán. Barna bőrén rövid sötét, göndör szőr, épp csak megérinti, megleheli az ember és …és a teste válaszol. A napsugár épp áttűzött a két lába között, felhívta a figyelmem a megcsókolandó selymes bőrre, óvatosan kényeztethető zacskóra. A nyelvem hegyével érintve ízlelgettem meg a bőrét. Kissé sós, éppen csak nedves. A rövidre vágott szeméremszőrzeten át szép lassan közeledett az ajkam a vesszejéhez. Gyönyörűségesen szép, egyenes, vastag, kissé sötétebb, mint a normál bőre és ebből bukkan ki hamvasan, szinte szűziesen izgatón a rózsaszín makkja. Kissé száraz, benedvesítettem hát. Kéjes visszafogottsággal borítottam be az ajkaimmal, ízlelgettem az ismerősen ismeretlent. A puncim szinte tocsogott a saját nedvétől, a zsibbadó bizsergés körbefogta a hüvelyem. Valahonnan kintről, messziről, mégis jól hallhatóan egy pengetős hangszer hangját hozta a langyos szél. Meglibbentette a függönyt, körbejárta a szobát, végigsimított mindkettőnket. Szinte átölelt a pillanat. Nem ellenkeztem, amikor kiszabadította a kezét, felemelt. A nyaka közé fontam a két kezem, összeolvadtak az ajakaink. Táncolva-szédülve-forogva-lebegve emelkedtem fel a karjainak engedelmeskedve és kulcsoltam a lábaim a dereka köré. Elégedett sóhajjal merült belém. A hegyes mellbimbóim szinte fájtak a mellkasának feszülve. Ajkaimmal szívtam a nyelvét, gyere, gyere kefélj meg, dugj meg, megőrülök érted!...Mozdulatlanul várta, hogy kinyissam a szemem és elkapta a pillantásomat. Nem is engedte el. Amint lecsuktam a szemem, hogy elmerüljek a belső világomban és a gyönyörben, amit ugyan ő okozott, de mégis magam élvezzem azt, megállt, mozdulatlanná dermedt. És várt. Várt a pillantásunk összekapcsolódására. Végtelen ideig táncoltunk így. A csúcshoz émelyítően lassan közeledtem a megállók miatt, de közeledtem és egyre sűrűbbek lettek a megállók, míg egyszercsak amikor ránéztem ismét, akkor visszatartott lélegzettel elmerültem a pillantásában. A gyönyör szétáradt az egész testemben és átterjedt az övére. Egymásnak támasztott homlokkal, kitágult pupillákkal olvadtunk össze. Ezúttal halkan, sóhajtva. Bensőséges örömmel. Kár lett volna elveszteni azzal, ha nem egyedül talál.
