Még leveleket küldtem neki és vártam, hogy válaszoljon: "te, ez óriási, hamar küldj még ilyeneket", amikor ő már örökre befejezte az e-mailek letöltését.
Kétségbeejtően nem vagyok felkészülve arra, hogy nekrológot írjak. Azt még csak-csak el tudom fogadni, hogy idős emberek, akik letöltötték a számukra rendelt időt, itt hagynak bennünket. Ez a világ rendje... De akik fiatalon, életerősen mennek el? Hogyan lehet ezt felfogni, elfogadni? Én beletörődni is nehezen tudok.
Mogorvával a legelső internetes pillanataimtól kezdve ismertük egymást. Néha vitáztunk módszerekről, de mindig egyetértettünk az elvekben. A szabadság eszméjében, a szólásszabadság tiszteletében, az "élni és élni hagyni" elvében.
Mogorvával soha nem találkoztam az életben, mégis olyan volt, mintha kisgyerekkorunk óta együtt lettünk volna. Maga volt a segítőkészség és ebben soha nem nézte, ki barát és ki nem az: segített időt, fáradságot nem kímélve. Szakértelmére mindig számíthatott bárki.
Mogorvával soha nem találkoztam az életben, és most már nem is fogok. Ez örökké hiányozni fog.
2002. szeptember 30-án 15.10 körül halálos baleset történt Ráckeve külterületén. W. Károly 52 éves kiskunlacházi lakos az általa vezetett tehergépkocsival megkezdte az előtte haladó kerékpáros előzését, de nem vette észre, hogy teherautójának előzését már korábban megkezdte B. Zoltán Mátyás 36 éves kecskeméti lakos személygépkocsijával. A teherautó összeütközött a személygépkocsival, majd az autó az árokba hajtott, és egy fának ütközött. A baleset következtében B. Zoltán Mátyás a helyszínen életét vesztette.
Az ügyet a Ráckevei Rendőrkapitányság vizsgálja.
