Keresés

Részletes keresés

PapGabor Creative Commons License 2015.06.25 0 0 51244

Hétvégén volt a Kazinczy 200, mely jelenleg itthon a leghosszabb megrendezett túra. Aki nem ismeri annak érdekes lehet, hogy gyakorlatilag 4 db 50 km-es szakaszra oszlik a táv, Füzéri központtal. Lehetőség van futni is nem csak a teljes távot, hanem egyes szakaszokat is, bármilyen permutációban. Elég érdekes kis rendezvény ez, szép környezetben, jó ellátással, jó hangulattal, lelkes szervezőkkel. Kanyarítottam róla egy kis beszámolót:

 

zoncsi Creative Commons License 2015.06.24 0 0 51243

Holnaptól 4 napon át az OKT-n futunk Vértestolnától Zircig. Tehát, Vértes - Gerecse - Bakony. Mondanám, hogy gombászós tempóban, de ezek szerint szamócázósban. :)

 

És mivel kedvenc vesszőparipámon lovagoltatok, íme egy kis tudomány:

http://szem-szajnak.reblog.hu/tudod-hogy-nem-epret-eszel

 

Előzmény: ubalika76 (51241)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.24 0 0 51242

Észrevettem a szóhasználatot, valamit sejtettem is mögötte, de nem gondoltam, hogy erdőn is ennyire szezonja van.

Előzmény: ubalika76 (51241)
ubalika76 Creative Commons License 2015.06.23 0 0 51241

Mielőtt belemennénk nevezéktani vitába, én azt akartam írni, hogy most az ERDŐN nagyon sok a szamóca, és nagyok is, és nem 1-1 szem van, hanem rengeteg. Mostanság ezzel frissítek.

 

Előzmény: Pinyo (51239)
-biga- Creative Commons License 2015.06.23 0 0 51240

Azt olvastam elsőre, 16 kg-ot ettem.... Nem csoda, ha megy a futás :D

Előzmény: Pinyo (51239)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.23 0 0 51239

Bizony. Hétvégén 16 kilót vettem. Nagy része ment lekvárnak.

Előzmény: ubalika76 (51238)
ubalika76 Creative Commons License 2015.06.22 0 0 51238

Szamóca optimum van. Ne hagyjátok ki.

zoncsi Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51237

:-)) Ha ennyi elég lenne... Van ebben edzés bőven, gondolom. Jól toltad a 2. felén, mint az a (3) - (2) - (1) pozíciókból látszik!

Előzmény: DonRazzino (51236)
DonRazzino Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51236

-------------------------------------------------------------------

Hogy nyertem meg a Börzsöny Trail S-t?

-------------------------------------------------------------------

 

Sajnos, zoncsi eltévedt. Idén, ennyi is elég volt.  ;-)

 

Előzmény: zoncsi (51221)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51235

Gratula! Már stabil helyed van a dobogókon. És itt nem a 3. pozícióra gondolok. :)

 

Sosem tudtam, hogy miért szúr be az oldalam. Ezek szerint a sok folyadéktól?

 

No meg jó látni, hogy nem csak nekem tűnik kissé kevéssé jelzettnek az a P- letérő. Később néztem a kanyarokat, volt ahol 9 öles nyíl is ki volt fújva, de minimum 4. Nem értem, ezt a könnyen benézhető (nagy széles útól élesen balra ösvényre) elágazást miért nem jelölték sokkal észrevehetőbbre...

Előzmény: Pinyo (51234)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51234

[Börzsöny Trail L 2015]

 

A Börzsöny Trail éppen egy másfajta edzésmódszer közepette talált.

Krilin barátom az UTH után felvilágosított, hogy valószínűleg van már állóképességem, tehát ne azt fejlesszem. Ugye azt fogadjuk meg, amire amúgy is hajlandóságunk van.

Az edzéseken innentől nem zavart, ha a szokásosnál gyorsabb tempóban futottam. Több 3-10 perces erős részt iktattam be a maraton és félmaraton közötti célpulzussal, esetleg egy kikormozós menet perc is belefért, ha egy célzott strava szegmensre mentem.

(Egyszer szeretnék egy 10x1000m-es intervalt megcsinálni, fizikailag és fejben is, hasznos cél). És hogy ez a gyorsítás miért kell? Idei vagy jövő évi célom a háromórás utcai maraton.

 

Szóval Börzsöny. Mint mindig, a verseny elején szigorú pulzuskontrollal futottam, nem is zavartattam magam. Diósjenőről kifutva 10-12. hely. Aztán szép lassan daráltam be az embereket, bár többen ellenálltak. Beértem a kocogó Szabó Áront, aki nem versenyzett, és készséges beszélgetőpartnernek bizonyult. Kisvártatva az a srác, aki eddig kemény diónak bizonyult (felfeléken mindig visszaért) ritmust váltott és fokozatosan leszakadt :). A 28 fok sem viccelt, folyamatosan szürcsöltem a zsákomból. Nemsokára jött a piros leág, ahol tavaly annyian tovább tévedtek (idén is jópáran), idén nem ettem meg, nem ám! A Garminon is mutatta és a pöttöm nyilakat is időben megláttam.

 

Majd itt, a piros jelzés őrült lejtőjén, miután épp leelőztem valakit, beleléptem egy faágba. Az átszúrta a cipőtalpat, a betétet, beledöfött a talpamba. Eléggé fájt, de úgy tűnt nem tört belém, se nem maradt benne a cipőben. Figyeltem, érzem-e a kiömlő vér melegét, mert megállni nem volt merszem és időm. Aztán csak a fájás maradt, azzal meg elvoltam. A királyházai ponton aztán teletöltettem a kulacsot, egybe lehúztam azt a hat decit, csodálkoztam is magamon, micsoda huzatom van. Majd három sóspereccel és egy tele kulaccsal elsiettem.

A Z+ jelzésen volt minden szépség. Poros munkagép-dózer, és csodás derékig érő elefántfű, csalán. Konstatáltam, hogy a Börzsöny trail nem annyira futóverseny, itt inkább arról szólt, hogy ki gyalogol gyorsabban. Nem mondom, jól is ment. Az emelkedőn újabb két srácot fogtam meg. Az NHH felé a P3-on ügetve már éreztem a meleg hatását, tavaly ugyanitt fittebb voltam. Itt volt a leghűvösebb, egyszer még 25 fok alatt is mértem. Én meg először láthattam, micsoda kárt szenvedett a Börzsöny tavaly, még most is borzalmas látvány volt a rengeteg kidőlt öreg fa.

 

Két és fél órája futottam, kicsit fáradtan már. Az NHH felé egy tízperces oda-vissza közös szakaszon lehet ám társasági életet élni. Egy őr lent: "harmadik vagy!" (E? Valaki megint kiesett előlem?), majd Nagy Gyuri és Allaga Tamás szembe az NHH-ra vezető kaptatón (ezek szerint Hajduska Balázs tűnt el), nekik már lejtő. Odafent szurkoló gyerkőcök, kiránduló ember hegyek és készséges pontőrök. Ismét kulacs izó húzóra, és tele elvitelre. Muszáj inni, de ebből még baj lesz, tudom. Csanya sós paradicsom hegyeket említett a rajtban. Sosem ettem paradicsomot versenyen. Vettem belőle. Meg is sóztam. Csak kicsit bőven jutott, centis sópiramis keletkezett a zöldségen :) Leszórtam ami lejött, megettem, de még így is kéthavi sóadagot nyammogtam, ki is köptem mindent és ittam rá.

 

NHH-ről lefelé még találkoztam a két korábban leelőzött sráccal, a gyorsabbik három percen belül volt, ez kicsit aggasztott. Az meg pláne aggasztott, hogy innen csak lefelé következik (a Csóványos kis púpját leszámítva) és éppen most ittam, ez nálam szúró oldalt jelent.

Sajnos, amitől tartottam, be is jött, a Csóványostól szinte a célig szúrtam, úgy éreztem, hogy cammogok a lejtőn, ej, de jó lett volna kifutni. Tavaly görcs, most szúrás. Sosem jön össze.

 

Diósjenő előtt pedig még Allaga mestert is megpillantottam, percen belül volt, de sajnos ő is meglátott, esélyem sem volt beérni.

3ó36p, 35 km. Nagy Gyuritól 13 percet kaptam, Tamás percen belül volt.

 

Végül Zoncsitól hadd lopjak egy alcímet: "Hogy nem nyertem meg a Börzsöny Trail L-t"

Hát lassú voltam :)

 

https://www.strava.com/activities/325151325

http://sportident.hu/20150614_Borzsony_Trail_reszidos.html

 

U.i.: egyszer már kipróbálnám, hogy elfutom az elejét. Az első frissítőpontig arányaiban nagyon sok hátrányt szedtem össze. (vagy én lassultam be kevésbé, ezt sosem tudjuk meg...)

Gratulálok minden vasárnapi Jedinek, köszönöm a szervezést, jó hétvége volt!

zoncsi Creative Commons License 2015.06.17 0 1 51233

A lefelé döngetéseimnek hála olyan izomláz volt hétfőn a combfeszítőimben, hogy a lépcsőn lefelé is óvatoskodtam. :)

Amúgy kockázatos dolog ez, mert volt már nekem nagyon szenvedős 2. 20 km-em úgy, hogy az 1. 20-on megeresztettem a sok kilométer hosszú lejtőn. Mire leértem, a combomnak vége volt, utána az emelkedőn már csak az nem hagyott le, aki még tőlem is jobban kínlódott. :)

De edzhető.

Mondjuk az erőnlét mellett szerintem nagyon sokat számít a technika is. Megfelelő pozícióban, jó lépésszámmal és hosszal valószínűleg jóval kevésbé vered szét a combizmaidat. De ehhez én már tudatlan vagyok, vannak itt sokkal szakavatottabbak. Pl. Traversee teljesítők, meg ilyesmi... :-D

 

Előzmény: Kacorking007 (51225)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51232

Biztos, hogy beépült. De főleg az élménye. :)

Előzmény: Pinyo (51224)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51231

Nőm imádja a gyömbér teát (főzetet. Rendszeresen fogyasztjuk, igaz, nem versenyen. Viszont egyszer télvíz idején futottunk Vajda Anitával egy BUÉK+Gyermekvasutat, és Normafánál eléhezve, szétfagyva ittunk egy ilyen főzetet. Hát valami fenomenális volt!

Előzmény: Bozótkutya (51223)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51230

Ja, én a végső 12.-et néztem, az is Szabolcs volt :) Így tényleg elég szenvedősnek tűnik.

Előzmény: Kacorking007 (51229)
Kacorking007 Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51229

Hááát, a 12. (I. szakasz), 17. (2. mérés) hely után a 3. szakaszon 38. lett az időm - erre gondolok, hogy ott sokat vesztettem... Meg hát le is hagytak páran :D

 

Nyáron északi Balcsiparton a szüleim nyaralójánál majd tudok gyakorolni terepekre, a salföldi pálos kolostorrom körül - ott egész jó szintek is vannak (persze messze nem Börzsöny:D)

 

Előzmény: Pinyo (51228)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51228

Pedig az utolsó részidőd alapján nem volt lassabb a többieknél. Lejtőfutást lehet és érdemes is gyakorolni, nyerni nem de veszíteni sokat lehet rajta. Csak hát lejtő kell hozzá.

Előzmény: Kacorking007 (51227)
Kacorking007 Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51227
Előzmény: Pinyo (51224)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51226
Előzmény: Pinyo (51224)
Kacorking007 Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51225

Köszi a beszámolót Zoncsinak, és persze gratulálok az überf@sza futásodhoz!!

Azt a fanyilas útjelzős letérést a sáráról a pirosra L-es távos csajok is benézték, és én is benéztem volna, ha nem pont akkor érek oda, amikor ők már átkozódva visszafelé jöttek...

 

Nekem ez volt az első terepfutásom - mikor befutottam, úgy voltam vele, hogy sohatöbbé... Alföld széléről érkeztem, eleve 20 év kihagyás után 1 éve kezdtem el újra futni - síkon!!! A részeredmények is igazolják, hogy nem az erőnléttel volt bajom (12. voltam 13,5-nél a pihenőhelyen), de egyszerűen a hosszú lejtőn (3. szakasz) csak az nem hagyott le, aki nem is akart:)))

 

Nem tudom, építhetőek-e ezek az izmok és milyen edzéssel - gyilkos toporgás volt csak az összes lefelém, olyan érzésekkel, hogy a sípcsontom ki akar fordulni a térdemből... A végére cseszettül fájt már, én kifejezetten örültem, hogy az utolsó két kanyar a suliudvarig újra emelkedett!

 

Mindenkinek szeretnék én is gratulálni, aki abban a rohadt hőségben - bármilyen távon és bármilyen eredménnyel - a futást választotta a sörözés helyett... (ideértve a BSI-s városi futókat is)

 

Szabolcs

Előzmény: zoncsi (51221)
Pinyo Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51224

Nagyszerű futás volt, kár a plusz kilométerekért, de biztos beépül :-)

De honnan tudsz részidőket? Eredmények fent vannak már valahol?

Előzmény: zoncsi (51221)
Bozótkutya Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51223

Émelygésre, hányingerre ajánlják terhesség, utazási betegség, stb. A teája is baromi jó, de az aszalt verzió előnye a könnyű szállíthatósága.

Előzmény: Pinyo (51220)
rrroka Creative Commons License 2015.06.17 0 0 51222

Na, ehhez tempóhoz tényleg nem kell bot, mert csak lassítana... :D

Előzmény: zoncsi (51221)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.16 0 1 51221

Versenyszezon van, nemde? Akkor egy újabb beszámoló: :)

 

-------------------------------------------------------------------

Hogy nem nyertem meg a Börzsöny Trail S-t

-------------------------------------------------------------------

 

A múlt hétvégi Mátrabeli kalandozáshoz egy hétre annyira nem akartam erőltetni a versenyzést, de Ildikómnak volt kedve a Börzsöny Trailhez, rajtam hát ne múljon, ő úgyis kimaradta a múlt hétvégi jóból. Azért óvatosan én is csak a 24 km-es S távra jelentkeztem be.

Telekocsival indultunk reggel, hoztuk az egyik zuglói "szomszédot", illetve a Szabó Áronék is hozzánk csatlakoztak a vonatuktól. Fél 10 körülre értünk ki, felvettük a rajtszámot, majd elrajtoltattuk az L-s mezőnyt. Láttam, hogy lesz küzdelem, ott indult Hajduska, Nagy Gyuri, Pinyó, és még pár a keményebbek közül. Ugyanakkor örömmel konstatáltam, hogy a rajtban maradottak között nem ismertem fel egyetlen nagy spílert sem, persze ez nem jelentett semmit, hisz nagyon nem is ismertem senkit. A meleg miatt nem tervezhettem nagy hajtást, de úgy gondoltam, ha alkalom kínálkozik a dobogóra, azt kihasználom. Sajnos az utóbbi napokban az alvás nem nagyon ment ugyancsak a forróság miatt, így benne volt a pakliban, hogy idő előtt elvérzek, de azért reméltem a legjobbakat.
Otthon több kiló gélem van, persze elfelejtettem hozni, így vettem egyet a Csanya butikban, meg egy koffeines "shot"-ot is, majd a Nyúlcipősöktől egy kis fiola L-carnitint, amit indulás előtt be is nyomtam. Régen rendszeresen iszogattunk ilyet nejemmel hosszúkon, mondom, hátha használ most is. Csak egy könnyű övtáskát vittem magammal egy kb 6 decis kulaccsal, amit én magam is elég vékonykának véltem, de reméltem, hogy ha az egyetlen frissítőponton, 13-nál alaposan frissítek, nem fogok végletesen kiszáradni.
A rajthoz kedvenc zenémet (Uptown funk) tette a műsorvezető, nagy kedvvel indultam a távnak. Az XS-es mezőnnyel egyszerre startoltunk, de annyira nem akartam bambulni a többiek rajtszámát, így maradt a bizonytalanság.
A hosszú felfelé vezető utcára olyan 7.-8. körül fordultam, aztán leesett az övtáskám, és meg kellett egy pillanatra álljak, de azért 10-ben maradtam. Az utca végére maradtak előttem vagy 5-en, 6-an, köztük egy lány, Ottlakán Orsi. Nagyjából egy tempót mentünk. Ahogy elkezdett emelkedni, láttam, hogy az emelkedőkön csak annyi célom lehet, hogy ne szakadjak le. A mátrai 98 km / 4800 m is benne volt még a lábamban, és még nagyon az elején is voltunk, nem akartam legénykedni, nem is nagyon volt mire. Valaki még megelőzött, nagyon szép egyenletes tempóval ment el mellettem felfelé. Nem követtem le őt sem. Ahogy telt az első pár km, láttam, hogy nem szakadok le, 100 méteren belül volt előttem mindenki. Orsit az első kapaszkodó után, a fotózást követő hosszabb lankás emelkedőn hagytam le, mert mennem kellett az élcsapat után. Rövidesen egy mezőre értünk, ahol az addig élen haladó srác tévesen balra letért, de pár méter után visszaszólítottuk. Mögém sorolt be a magas fűben az L-esek által vágott csapáson, és hallottam, hogy közeledik. Aztán mikor kiértünk a szélesebb útra, végül nem előzött. Egy hosszabb emelkedő jött, nagyjából tartotta mindenki a helyét, aztán mikor felértünk és meredeken alábuktunk meglepetésemre mindenki roppant visszafogottan kezdett el ereszkedni. No, mondom eljött az én időm! Pár pillanat alatt élre álltam és elkezdtem tolni lefelé annyira, hogy ne csapjam szét magam, de azért rendesen kihasználjam a gravitáció segítségét. A nyúlfarknyi lejtőn annyi előnyt sikerült összekaparni, hogy a következő meredek kaptatón, ami a nagyon látványos Kámorra vitt föl, már nem előzött vissza senki, bár ott lihegtek a nyomomban. Volt is pulzusom rendesen, mire felértem. Jó lett volna a csúcsról szétnézni, mert egy pillantás elég volt, hogy lássam, megérné, de igyekeztem tartani a hátulról rám kényszerített sebességet.
A Kámorról lefelé aztán olyan lejtőt kaptunk, hogy örömmel konstatálhattam, itt talán összeszedhetek némi előnyt a további hegyek megmászásához. Mire leértem, el is tűntek az üldözőim. Onnan elég jól futható szakasz következett, a hosszabb egyeneseken néztem hátra, de sehol nem láttam senkit. Nagyon izgultam, mert jó bőrben voltam még, hajtott a lelkesedés, simán tudtam 4:40 körülieket futni síkon, enyhe lejtőn meg néha rámentem a 4:00-ra is. Idejét éreztem, hogy bevegyem a gélemet, de az a hülye ethicsportos nyaflaty a zacskó kiszakítása után teljesen szétfolyt a kezeimen. A javát szerencsére megettem, de már inni nem tudtam, nem akartam mindenembe belekenni a cuccot. Közben kezdtem beérni az L-eseket. Nagy örömömre rövidesen Yoyoka alakját véltem felfedezni, mondom most hogy meg fog lepődni! És tényleg, teljesen elképedve mondta, hogy Zoncsikám, te vagy az első, úristen!! Megkértem, hogy kapja már ki a kulacsomat, segített is, ihattam, aztán rohantam tovább. Yoyoka még hosszan kiabált utánam átszellemülten, hogy hajrá, meg hogy menj, nem látok senkit hátul!
No és valahol itt ment valami félre. Nem nagyon tudom összerakni az időrendiséget. Én még futottam vagy 2 dombon keresztül, de mikor a 2. derekánál jártam, már nagyon gyanús volt, hogy sehol egy festék folt, se egy szalag. Tudtam, hogy lesz majd egy P- váltás, és én még mindig a S--n voltam, amin a kezdetektől kellett haladni. Közben jöttek mögülem, Yoyo is, mások is. Mondom itt nincs jel. Tényleg. fejvakarás. Még többen jöttek. Nekik már messziről mutogattam, hogy nem jó az irány. Közben megnéztem a telón, hol van a P-. Vissza 300 méter és balra. A fene, ez nem az a piros! Még visszább. Közben jött a 2. srác is. A fenébe, nagyon túl jöttünk! Futás vissza, de közben keresgéljük, hol a leágazás. Végre látjuk, hogy akik hátulról érkeznek hol fordulnak le - jobbra! Mármint nekünk jobbra, akik épp visszafelé tartunk. Odaérek a leágazáshoz, látom, hogy az a pont, ahol érkezésemkor jobbra információs táblák voltak. No én azokat jól meg is néztem. Keresem a nyilakat. 2 hangyafasznyi nyilacska közvetlenül a kanyarban. És ha azt észreveszi az ember, akkor már jó, mert az ösvény úgy ki van szalagozva, mint egy májusfa. csak éppen ehhez balra kellett volna néznem a megfelelő időben. Vagy nem a táblát bámulnom, amikor azt a 2 kis nyavalyás nyilat kellett volna észrevennem...
Utólag visszanézve a Straván 1,7 km-t tettem bele, meg persze némi szintet, és 11 percig tartott, míg a sok fejvakarás és visszafutás után visszatértem a helyes ösvényre. Akkor ezt nem tudtam, csak azt, hogy túl sok idő volt. Ennyit már nem fogok tudni behozni még a dobogót jelentő 3. helyig sem. Azért lerongyoltam a pontig, megálltam, hogy ne feküdjek bele a patakba. A korábban szépen felépített tervem, hogy a ponton mit eszek, mennyit iszok ugrott. (Arról nem is beszélve, hogy vagizni akartam Gankiéknál, mint 1. helyezett. :) Ittam vagy 2 deci izót, teletöltettem a palackot, bekaptam egy darab banánt, akit értem, annak gyorsan elsírtam a bánatomat, (2 tőmondatban,) aztán kapaszkodtam felfelé a völgyből. A kedvem, lendületem persze már oda lett, de azért igyekeztem kilépni. Rövidesen ismét beértem Orsit, naná, hogy neki is keseregtem egy sort. De hamar lejött, hogy neki most nagyobb gondja van, mint az én sirámomon rágódjon, eléggé meggyötörtnek tűnt a mozgása. Biztos kikészítette a meleg, mert később be is fogta az addig 2. lány.
A hátralévő szakaszról már sok szót nem tudok ejteni, felfelé daráltam enerváltan, nem mondhatni, hogy haraptam volna a hegyet. Meg is fordult a fejemben, hogy vajon akkor is beérnek, ha nem vétem el az utat? Lefelé viszont azonnal 5. sebességbe kapcsoltam, és vágtattam, ahogy csak a csövön kifért. Csak az újabb pataknál álltam meg kicsit, mert nem bírtam megállni, hogy bele ne könyököljek kicsit, miközben locsoltam a tarkóm a hűs vízzel. Dagonyáztam, na. :)
Ha valakit láttam, kérdezgettem, mi a helyzet előttem, de nem nagyon biztattak. Végül mikor a faluba értem, a hosszú egyenes aszfaltos úton láttam meg a 4-iket vagy 200 méterrel előttem, de akkor már én is szívem szerint inkább csak gyalogoltam volna, nem hogy a halálba fussam magam a fojtó forróságban a 4. helyért.
Az utca végében jó fel szurkoló csapat szurkolt, tapsolt, kolompolt, a kedvükért még sikerült mosolyt varázsolnom az arcomra a szenvedős vicsorgás helyett, de a kanyar után azon a 20 méteren a suli kapuig mintha hirtelen ólmot öntöttek volna a lábaimba. Aztán a célegyenesben még egyszer sikerült magam látszólagosan formába hozni a szurkolók és a célfotó kedvéért, aztán bent voltam.
Bobek vizes törülközőt terített rám, ami nagyon jól esett! Ténferegtem egy kicsit, megmosakodtam, locsoltam a fejemre a vizet. Mire visszaértem a célhoz, kedvesem már bent volt. Jól elszalasztottam a befutóját, pedig 3. lett! Ebben a trópusi időben! úgy, hogy mindenféle fájások miatt nem is tud mindig rendesen edzeni. De mint az már kiderült, hiába mondja ő, hogy már nem érdeklik a kihívások, a nagy távok, a versengés, amikor azért "megcsapja az orrát a verseny szaga", akkor rendesen oda tud lépni! :)

Ami az én versenyemet illeti: azóta megnéztem az eredményeket, 8 percet kaptam az 1. helyezettől, szóval olyan 2,5 - 3 perc előnnyel nyertem volna, ha nem baltázom el. Érdekes, hogy nem ő volt a féltávnál az 1. helyen, ott még 3 perccel le volt maradva a későbi 2.-3.-tól, de nagyon jól tolta a végén! Én a pálya 2. felén 3 percet kaptam tőle.
No és persze ő nem tévedhetett el, volt némi pályaismerete, hiszen ő Andrew, Csanya pályáinak kitalálója. :) Ezúton is gratulálok neki a remek eredményhez!

Ennyi a sztori. Szóval így nem nyertem.

Utószó: a verseny után levezetésül átugrottunk a Bánki-tóra egyet fürdeni. Pompás volt! Meg kellett volna hirdetni a verseny előtt, hogy aki végez, jöjjön oda! Vagy még inkább oda kellett volna rendezni a versenyt!  :)

Pinyo Creative Commons License 2015.06.16 0 0 51220

Ezek szerint nem energia van benne, hanem helyrerakja a gyomrot?

Előzmény: PapGabor (51219)
PapGabor Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51219

Én először talán a 2011-es Terep100-on kaptam Kerekes Csabitól, egy remek émelygés közepette. Nem lettem boldogabb az ízétől, de sikerült valahogy letuszkolni és végül segített is. Mostanában 100 feletti futásoknál van nálam 3-4 szelet alufóliába becsomagolva.

Előzmény: Pinyo (51209)
Skeletron Creative Commons License 2015.06.15 0 1 51218

Nekem Fizan Lite alu, tekerős botom van ilyen félig parafa, félig műanyag markolat, gyorskioldós csuklószorítóval. Leértékelésen vettem, pontos árára nem emlékszem de így nem "fájt":).

Könnyen kitekerhető, nem volt vele gond amíg egy alpesi túra során valami böhöm zsákkal a hátamon meg nem görbítettem kicsit, de megtartott:) Aztán itthon egy futás során megálltam egy fánál és visszahajtogattam, úgy hogy ne szoruljon:)

Én is úgy használom hogy előre kitalálom hol fogom használni, Magyarországon csak pár helyen, pl a 'Bércen Sirok-Kékes és Múzsla fel, vagy pl Vulkántúra Csóványosra fel. Nekem akkor jött be és tűnt hatékonynak, ha kellően hosszú és konstans az emelkedő és megéri az elrakással bíbelődni a csúcson. Lefeléken nem használtam még, anno Olipapának volt egy ilyen botozós tanácsadó írása, videókkal az oldalán és ott azt írta, hogy lefelé csak lassít - sztm is.

Mondjuk akkor is jól jöhet ha bizonytalanak a talajviszonyok, csúszkálós helyen lefelé, egyenesen is jól jöhet.

 

A M115/88 beszámolód egyébként nagyon tetszett!:) Főleg az átnevezős rész:) Kicsit fájó szívvel olvastam, mert egyik célom volt idén ez a megmozdulás, de a bokám máshogy akarta, úgyhogy majd jövőre!

Előzmény: zoncsi (51215)
rrroka Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51217

ha előre tudod, hogy hol fog kelleni, akkor ez kivitelezhető, de nekem az tapasztalatom, hogy a bot bárhol jól jöhet, kisebb lejtőkön is jól támaszt, sőt síkon is hasznos a csalán meg faágak arrébbpaskolására. szerintem elővenni, meg eltenni tök macera futás közben, legalábbis én egy 4-6 órás futáson nem tökölnék ezzel.

érdemes amúgy megnézni egy pár videót, főleg a nordicwalking fajtából, mert néha nagyon furán használják a túl hosszúra állított botokat a futók.

Előzmény: zoncsi (51215)
allez zserzseli! Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51216

:))) jóóóóó!!!!!!

 

kiadhatnánk majd pár év múlva egy terepfutás index összegyűjtöttet.. volt itt már régen is egy pár mesteri darab maki, drakulady stb. tollából, amikor még cukiberg startupja nem hódította el a zemebreket innen :)

Előzmény: Pinyo (51211)
zoncsi Creative Commons License 2015.06.15 0 0 51215

Még nem használtam botot sose, de elképzeléseim szerint csak a szükséges helyeken venném elő, és hosszabb jól futható szakaszokon elraknám. Erre nekem praktikusabbnak tűnik az összecsukható változat.

Nejemnek van egy tekerős változata, de az tényleg egy bazi nehéz túrabot, és sokat kell szenvedni a rögzítéssel, széttekeréssel. Van olyan tekerős, ami ettől könnyebben jár? Mert a klipszes (ha így hívják egyáltalán) vagy a sátorrúd szerűen összetolható változat nyilván sokkal egyszerűbben kezelhető, viszont lehet, hogy ugyanígy könnyebben is törik.

 

Ja, és ne legyen egy trabant ára. :-)

Előzmény: rrroka (51213)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!