Keresés

Részletes keresés

Pinyo Creative Commons License 2014.11.14 0 0 50651

Vittél ivózsákot és Dobogókőig nem ittál belőle?

Előzmény: zoncsi (50646)
Pinyo Creative Commons License 2014.11.14 0 0 50650

100 Ft/km. Alig kevesebb, mint az Über tarifája

Előzmény: Balazito (50649)
Balazito Creative Commons License 2014.11.14 0 0 50649

Én meg belefutottam egy igen rossz Mizuno vételbe. Kb. 320 kilit bírt 33 ezerért...és persze a "minőségbiztosító" szerint nem maga a cípő a rossz, hanem én használtam túl. Azért kicsit nonszensz, hogy 320 kili után egy cipő felső része elszakad, ráadásul mindkettőn.

korábban csak egy Salomon cipővel jártam így, de ott volt annyi tisztesség a forgalmazóban, hogy visszaadta a cipő árát. Még a North Face-szel jártam így 550 kilinél, ott meg cseréltek. És ezek a cipők 20 ezer forintosak voltak, nem 33 ezer. Szóval Mizuno-t ne! (Egy Wave Ascend 8 terepcipőről van szó). Legalábbis én soha többet nem fogok ilyet venni és másokat is figyelmeztetek arra, hogy lehetőleg ne "járjon" hasonló cipőben, mint én.

Előzmény: Babosi Gyorgy (49130)
pboronkai Creative Commons License 2014.11.14 0 0 50648

Sziasztok,

 

nem megy véletlenül valaki a vasárnapi Mecsek Trailre Budapestről olyan autóval, amiben még akad hely egy sporttársnak? :)

 

Köszi!

ubalika76 Creative Commons License 2014.11.13 0 0 50647

Futogatsz, nézelődsz, eszegetsz, ISZOGATSZ, és hipp-hopp odaérsz. Ha jövőre megy már az iszogatás is, további -1,5óra!

Előzmény: zoncsi (50646)
zoncsi Creative Commons License 2014.11.13 0 0 50646

Elég kevés beszámoló ékezett a Piros 85-ről, ami jött azt élvezettel olvastam. Ideje közreadnom az enyémet. Fogadjátok szeretettel a kisregényemet. :)

Harmadszor álltam rajthoz ezen a versenyen. Rákészülés közben meg akartam nézi az eddigi részidőimet, de sajnos nem voltak meg. Viszont megállapítottam, hogy 12-ben és 13-ban nagyon hasonlót futottam, mert míg korábban 12:28, tavaly 12:34 alatt értem be a célba. A feladat adott volt, el kellett mozdulni a 12,5 órától 12 óra alá. Mint korábban írtam, középtávon volt az utóbbi időben kudarcom is és sikerélményem is, tapasztalatokkal lettem gazdagabb, de egy 85 km hosszú futáson bármi jöhet, és egy 35 km-es verseny sikere nem feltétlen bír a 2,5x akkora távra nézve bármilyen jelentőséggel. Mindenesetre tanár úr kérem, én készültem, igaz nem hosszú futásokkal, hanem résztávozással és törzsizomerősítéssel.
Nejemmel pénteken este pasztapartit tartottunk, neki is kellett az energia a 35-ös távhoz. Utána kockázatosat cselekedtünk, ugyanis pont aznap este volt egy ritka koncertesemény, újra fellépett a Hiperkarma, nem hagyhattuk ki. Elmentünk, sokat ácsorogtunk, időnként éreztem a lábamon, hogy ez nem igazán ideális ultrázás előtt, ráadásul későn kezdett a zenekar, így mi a koncert felénél leléptünk. Egy fél koncert élményével lettünk gazdagabbak, meg azzal a tudattal, hogy öregek vagyunk mi már ehhez. :)
6 óra alvás, reggelire mézes kenyér, aztán be az autóba. Felszedtük a sarkon Szemán Tibit, átrobogtunk Budára, ott autó ledob, megvártuk Vajda Anitát és Lubics Szilvit, bepattantunk, és ők vittek a rajtig. Ez nyilván a logisztika miatt volt így szervezve.
Az iskolában sok ismerős, köszöngetés, beszélgetés, gyors rajtszámfelvétel, csomagleadás, összecihelődés. Öltözék rövidujjú thermo aláöltözet karmelegítővel, vékony hosszúujjú, alul 3/4-es gatya. Láttam pár embert csupa rövidujjúban, azt nem vállaltam be. Utólag átgondolva lehetett volna.
Rajt. Ildikóm Tóth Évivel már 5 perccel előttünk elindultak, hogy kikerüljék a tömeget, meg hátha utol érem őket. Szép komótos tempóban vágtam bele a futásba, egy ekkora távon, ha elcseszem, nagyon hosszú szenvedés vár rám, emlékeztem a T100 borzalmas Visegrád - Kisrigó szakaszára. Mégis úgy tűnt, előzgetek, sokan elmaradnak mögöttem, és ugyancsak van aki engem hagy le. Beszélgetünk kicsit MJocival, majd elkezdjük a Kevély meghódítását. Egyszer csak megérkezik Szilvi, udvariasan előre engedem. :) Aztán mégsem szakadok le róla, a bokaforgató kövek, sziklák között óvatosan tipeg. Nyilván ez nem az ő terepe. :) Beszélgetünk kicsit, most van egy kis lehetőség rajongani a legnagyobb csillagunkért, kérdezem a Spartathlonról, hogy volt képes arra az eszement hajrára... Megállapítjuk, hogy semmi oka sietni, 14 óra 50 percért is jár a 2 pont. Hát aztán később ez a gondolat kimehetett a fejéből, ezért futott női pályacsúcsot. :) Felértünk a hegyre, nekem kicsit lassú lett lefelémenet a tempó, elköszönök, hogy majd úgyis találkozunk még, megfordul a fejemben, hogy lehet, megelőzöm Lubics Szilvit?? Naiv gondolat volt. Ugyan szép tempóban legurulok a hegyről, de Szilvi ahogy aszfaltot ér, sebességet vált, felteszem, abból nyeri a rejtélyes energiáját :) , én épp csak bekapok egy aszalt ananászt a Csikóváraljai frissítőponton, ő már ott sincs.
Közben azért történt más is, utolértem lefelé menet Ildikómat és Évit, szép kényelmesen haladtak, de hitvesemnek már vacakolt a combizma. Sajnos az utóbbi időben mindig van valami fizikai probléma, ami gátolja a futás élvezésében. Jövő héten meg is látogatjuk Kovács Gellértet, hátha mond valami okosságot. (Ezt még a múlt héten írtam, már túl van az 1. kezelésen.) Az aszfalton még a Futóbolond páros, Ákibácsi és Lúdtalp suhannak el mellettem.
A Tölgyikrek felé haladva nehezen megy a mászás, túl magas a pulzusom érzésre. Megállapítom, hogy túl vagyok öltözve. Folyik rólam a víz. A pont előtt leveszem a vékony felsőt, karmelegítőt. A nap is kisüt kicsit, sokkal kényelmesebben érzem magam a rövidujjúban. Közben beszédbe elegyedek, átbillenünk a hágón, suhanunk lefelé a széles erdei úton, egyszer csak nézek a fára, sárga jelzés. Bakker!!! Hogy lehetek ekkora marha?! Tudom jól, hogy az áthajlás után rögtön bemegy a piros balra, én mégis elnéztem. Ráadásul 3 éve ugyanezt csináltam. Mentséget ugyan találtam magamnak, hiszen követtem valakit, aki előttem túlfutott, én meg épp beszélgettem, nem gondolkoztam tehát az útvonalon. De így is bosszantott. Plusz 500 m, meg némi szint, viszont legalább újra láthatom életem párját, aki épp előttem kanyarodik be az ösvényre. Egy kicsit maradok velük, helyzetjelentést adunk egymásnak. Közben elsuhan mellettem Szimandl Anita. Látszik rajta, hogy nagyon jó erőben van és nagyon eltökélt. Vicceskedve kiabálok is utána hogy "No ezt a csajt kell követnem, és akkor megvan a 11 óra!" Hát, mennyire igazam lett! Csak épp ha tapadok rá, valószínűleg Kopárig kivégeztem volna magam. (Lásd még P.G. beszámolója. :)
Dömösig még egyszer sikerül produkálnom az előttem futó követése beszélgetés közben című balfékséget, szerencsére itt csak egy párhuzamos útra keveredünk rá, ahonnan le tudunk ereszkedni a helyes ösvényre. Közben persze kapom Pepétől az ívet, mert épp vagy negyedszer előzöm meg. Vele nagyon sokáig kerülgettük egymást, külön kis vicces verseny a miénk, mert azzal, hogy egyáltalán nem edz, versenyhelyzetbe hozott. :) De tisztáztam már többször is vele és Gankival is, tudom én, hogy pünkösdi királyság az enyém, ha egyszer rendeződik Pepe munkája, és ismét elkezd edzeni, nem óhajtok többet vele verseny közben találkozni. Csak a rajtban és a célban! Ha beérek az eredményhirdetésére. :) Úgy legyen!
Dömösön keresem az izót, persze nincs. Ekkor beugrik, hogy tavaly is hiába kerestem. Most sem értem, hogy nem jut erre a fontos pontra belőle. Én hülye meg persze izó híján alig ittam. Ettem egy zsíros kenyeret aztán elindultam a hágásnak. Utólag visszanézve az 1. 2 ponton túl kevés folyadékot fogyasztottam, és ez nagyon amatőr hiba volt, ami meg is bosszulta magát, de ez majd később jön a történetben. Anita újfent elhúz mellettem, hogy majd Dobogókőn találkozunk, de persze már nem láttam többet, csak a célban. Még az eredményhirdetését sem értem el. :)
Ismét egymásra találunk Pepével, jól tolja felfelé a botjaival. Hiába, a rutin. Ő is mondja, hogy nagyon izzadok. Nem hajtom pedig nagyon, nincs rendben a pulzusom, egyszer kitapogatom, 150. Az nálam a lassú halál kategória. Aztán beszélgetve, közepes tempóban csak felérünk. A kilátónál egyszer csak gyerekek csengő hangján hallom, hogy "Hajrá Zoncsi!! Hajrá Zoncsi!!" Nézek oda, hát Csermanek jött ki a gyerkőceivel szurkolni! Nagyon édesek voltak a lelkes lurkók! Köszi Csermanek, jól esett! :)
A ponton végre volt izó, töltöttem a puttonyba is, magamba is. Viszont ha jól számolom, a mögöttem lévő 35-en kb. 1 liter folyadékot ihattam meg... Amatőr...
Anita rugdosott ki a pontról, bár végig azt gondoltam, hogy a Barcika expressz egyszer csak befut. Kedvesem rendszeresen le szokott alázni a Txx versenyeken a Vadálló kövek emelkedőjén. Most nem jött, én meg továbbálltam.
Itt egy jól gurulós szakasz következett, nem is nagyon emlékszem, mik történtek. Szentkereszten beér kocsival Anita és a hozzá csatlakozott Ildikóm, kicsit dumcsizunk, majd a falu végén nagy dudálások közepette továbbhajtanak, még el kell érniük Szilvit a Kopárnál.
Közben érik bennem a boxkiállás gondolata, és egy szimpatikus helyen félrevonulok. Ami pihenten 2-3 perc lett volna, most elhúzódik 7-8 percig minimum, közben figyelmeztetést kapok. Midőn kezemmel törzsből kicsit megcsavarodva a hátam mögé nyúlok (nem tudom, értitek-e vagy magyarázzam... ) begörcsöl az oldalam. No ilyen se volt még. :) Persze nem értem meg a jelet.
Csévi nyeregnél Jocó és Juliska tartják a frontot, kellemes meglepetés! Sokat nem időzök, de örültem, hogy ők voltak ott.
Kopár előtt jöttek az első lábgörcsveszélyre utaló jelek. Tempóváltással kezeltem. Egy jófej sporitól kaptam sótablettát, majd kaptam még hármat az útra. Vártam a csárdát, készítettem magam a levesre, de azért elkezdek végre rendesebben iszogatni a tartályból. A ponton maga a félkezű hős, Speró szolgálja fel nekem a levest, közben faggat, hogy mit hozzon még, kell-e tölteni, úgy körülugrál, hogy teljesen zavarba jövök. Tálcáról eszem a levest, olyan mohón, hogy az első pár kanál fele lefolyik az államon. No, gusztusosan nézhetek ki, gondoltam.
Mivel itt is kifogyott az izó, kólát nem akarok inni, a víz meg nem jut eszembe, nem töltök a puttonyba, csak iszom vagy 2 pohárral.
Innen is kirugdosnak, nekivágok és érzem, hogy fáradt vagyok. Ettől rosszabb, hogy a hegyre menet már érzem, hogy óvatosan kell lépkednem, mert görcsöl a lábam. Lefelé viszont megy szerencsére. Itt sokáig lehet futni, amit bírok emelkedőt, ott sem sétálok bele. Várom a Szénások kaptatóját. Emlékszem, tavaly azon sötétedett rám. A hegy derekán kellett fejlámpát kapcsolni. Most még teljesen világos van, sokkal jobban haladok eddig az elmúlt évekhez képest. Megelőzök 2 fiatal túrázó srácot, de jön a meredekebb rész, simán visszaelőznek. Nem vagyok friss. Az emelkedő tetején látom, hogy Dömötör és Amanda idén is végzik a megszokott munkájukat. Várják az utazókat, és almával kínálják őket. Kösz, Yoyooka, ez annyira jó színfolt ezen az eseményen!! Közben megérkezik mögülem Viola, friss, mint aki most indult, azt mondja, a titok neve, pulzuskontroll. Na ja, úgy könnyű. :)
Nagyon rosszul esik az ereszkedés a másik oldalon, de végre lent vagyok a faluban, a meredek aszfalton nem merem ugyan megereszteni, de futok egészen a plébániáig. Közben Csanya már sokadjára rázza a kolompot a pont előtt. Nem semmi, de ezt majd a végén a köszönetnyilvánításnál. :)
A ponton friss ruha vár, felsőt cserélek, majd zoknit is, mert az eddig valamiért irritálja egy helyen a talpamat. Felkenem a kissé kidörzsölődött combjaimra a kapott vazelint, ami mindig kimeríthetetlen tárháza a poénkodásnak. Pygmea segít mindenben (leszámítva a kenést :), mutatja hová tegyem a maradó csomagomat. Akárhogy igyekszem, itt elcseszek csak 10-12 percet legalább. Mikor elhagyom a házat és Borbély Janiék (a plakátos fiúk-lányok) ott szurkolnak, várom a beszólást, hogy mit tököltem eddig, de szerencsére csak a szurkolás érdekli őket.
Nagykovácsi határában felveszem a fejlámpát, eszek egy gélt, és megiszom a titkos fegyvert, a speedet. Mielőtt valaki félreérti, speed8 itókáról van szó, koffein, taurin, mate, stb. hatóanyaggal. 15 percen belül érzem a hatását, és csodák csodájára elkezdem tolni neki. Újra jól érzem magam, a lábam ugyan fáj itt-ott, de van bennem erő. Fogom meg sorra a társakat, elvonulok Olipapa mellett, aki épp Krisztiánnal tolja. Beérem Márkyt, aki mondja, hogy ott van elől Máthé Zoli is. Számolgatok, izgatott reménykedésbe kezdek, mert meglehet a 11 óra, csak az átlagtempót kell tudnom tartani!
Kisvártatva jön a Fekete-fej és a fekete leves. Alig kezdem meg a hágást, beránt a bal lovaglóm. No fincsi. Átterhelek a jobb lábamra, erre beugrik a jobb vádlim... Akkor ennyi? Ez nem lehet. Szép óvatosan felmegyek az emelkedőn, aztán a gurulás ismét jól megy. No akkor majd azt kell egy kicsit jobban megnyomni, gondoltam. Hárshegy oldala, lankás emelkedő. Futnám, de mindkét lábamat kerülgeti a görcs. Marad az erőteljes gyaloglás, aztán mikor kicsit lazulnak az izmaim, ismét pár 10 méter futás.
Szépjuhásznénál vár kedvesem, gyors puszi, egy korty gyógysör (hátha az segít, mint már párszor tette) és indulás tovább. Most jön a nagy vízválasztó. Vajon fel tudok-e egyáltalán menni a János-hegyre, vagy ott fogok görcsök között fetrengve elpusztulni a hegy közepén? Úgy tűnik, a tempós gyaloglás működik. Futni nem merek, csak a lankásabb részeknél nagyon lassan. Közben persze ismét visszaelőz pár ember. A kilátónál Millers segít be a pontőröknek. Panaszkodom neki, és már hozza is a folyékony magnéziumot az áldott jóember! Ugyan nem hiszek benne, de lenyelem, eszek pár falatot, iszok valamennyit, aztán elkezdem az ereszkedést Makkosmária felé. Végre ismét lejtő, lehet haladni! Legalábbis ezt gondoltam. Aztán a sors  a nagy büdös lapátkezével közbenyúl. Mindkét lábamban elkezd görcsölni a sípcsontom külső oldalán elhelyezkedő hosszanti izomszalag. Nem akarom elhinni, ilyen nincs! Az az izom még sosem görcsölt! Fejben végleg feladom a 11 óra reményét, és visszateszem magam kettesbe, Ha így, hát így. Javítás lesz, legfeljebb nem lesz ilyen szép kerek a célidőm.
Leérek a kastély(?) udvarára, 2 nagy csoportosulás sok fénnyel, megzavarodok. No most melyik az enyém, ácsorgok ott bénán. Aztán egy távoli pontról fényjelek érkeznek, ebből meglátom, hogy egy távoli, harmadik hely az igazi. Dugok, kínálnak, de én csak annyit kérek, mutassák meg, merre kell rohannom. Ismét kellemes lejtésű szakasz következik, és mintha múlna a lábamból a merevség. Hamarosan emelkedőn is bepróbálkozom, megy. Tolom neki, amennyire lehet, megfutom a lehetséges emelkedőket. Elfutok Millersné "Öko" Zsuzsi mellett, csak gyors köszönésre, érdeklődésre futja, megyek tovább. Utolsó ponton a talán legifjabb pontőr tevékenykedik, Benjinél jelentkezem, de csak 5 másodperc az egész. Végre felérek a gerincre, átbukok, megkezdődik az ereszkedés. Az már biztos, hogy a 11 órából kicsúszom, de azért harcolok a minél jobb időért. No persze még itt is vannak akadályok. Beérek a szűk árokba, amit sűrű köd tesz még nehezebbé. Egyszer csak bal szemem sarkából látom, hogy a szalagozás elvisz balra, szinte visszakanyarodva. Mi van?? Arra nem lehet menni. Hogy lehet ilyen hülyén kitenni a szalagokat, morgok hangosan. Persze később leesett, hogy nem a szalagozók hibáztak, hanem valaki jópofáskodott. Engem nem vert át, csak pillanatra torpantam meg, de volt aki kipróbálta a tévutat.
Aztán végre beértem a városba. Ezt a részt már nem szeretném, ha nem lennék tudatában, hogy ez azt jelenti , rövidesen itt a cél. Még megeresztem, bekanyarodok a suliudvarra, meglepetésemre senki. Berobogok az épületbe, látom a nyilakon, hogy még meg kell mászni egy lépcsősort. Halkan szidom kicsit Ebola felmenőit, de már csak úgy mosolyogva. Berontok a terembe, látom, senki nem vesz észre. Füttyentek egy jó hangosat, hogy végre felfigyeljenek a futóra, jön is mindjárt a taps, jönnek az ismerősök gratulálni. No ez is meglett. 1 óra 20 percet faragtam a 2012-es időmből, 1 óra 26-ot tavalyhoz képest.
Összefoglalás: jól elcsesztem a frissítésemet, tanulságos volt, mennyire megsínylette az izomrendszerem a dehidratációt és a sóhiányt. Ugyanakkor a keringésem, a szervezetem most sokkal jobban bírta a terhelést, a magasabb pulzust, mint pl. májusban a T100-on. Célba érés után egyáltalán nem voltam rosszul. Volt némi zombijárás, de az normális. Nem volt végkimerülés sem, jó erőben értem be Budaörsre, bár fájt mindenhol, akár mehettem volna tovább is.
Elkezdtem gondolkozni. Mi kell vajon egy CCC teljesítéshez? :)

 

Végül köszönöm mindenkinek, aki segített! A sótabis kollégának, Millersnek, Pepének, és a szurkoló brigádoknak! A plakátos csapatnak (mennyi meló lehetett a sok ökörködő képet elkészíteni?!), és a Csanya csapatnak is, akik a hidegben ácsorogtak, hajráztak, kolompoltak! Nem semmi ez!

Az időnkénti torzsalkodások ellenére nem rossz kis csapat ez a "Terepfutók"!

Pinyo Creative Commons License 2014.11.11 0 0 50645

Tetszett az önellátás. Ami a jelzéseket illeti, pár hete voltam családdal kirándulgatni Vilati központtal, de a jelzések átfestése miatt még nappal is megtévedtem. Sokszor tök mást mutatott a papírtérkép, gps-en a tuhu és a valóság. Amikor az ilyenek kiderülnek, erősen lecsökken a feleség oldali bizalom indexem, érlelődött a pánik, hogy még nappal elérjük-e a Csóványost :-)

Előzmény: Tinca (50635)
bugbite Creative Commons License 2014.11.09 0 0 50644

Mégegyszer köszönöm, a térkép alapján gond nélkül meglett az átjáró!

Előzmény: Pinyo (50639)
ateszking Creative Commons License 2014.11.09 0 0 50643

A mai napon a testvérem elhagyott Csesznek környékén egy Canon PowerShot SX 270 HS típusú fényképezőgépet. Nagy örömet okozna, ha valaki esetleg megtalálja és visszaszolgáltatná számunkra.

Az e-mailem publikus.

Elm Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50642

Jó kérdés, én elsőre futottam a többiek után, aztán már ment mindig magától.

 

Ha kiértél a mezőre, a pontőrnél (már persze feltéve, ha ott van, ahol szokott) egyszerűen jobbra kell fordulni, és egy ösvényre rátérni, ami bevezet a Lukács-ároknak kb. a közepére, azon le, és szemben fel szinte egyből a hegyoldalon már rávisz a piros háromszögre. Igazából nincs leágazás addig, ha rátaláltál az ösvényre, szerintem nem nagyon lehet elvéteni, csak futni kell rajta lefele - néhol jó bokatörősen köves. A tisztásnak talán a felső oldalán indul be az erdőbe, egyébként ezt szokta mutatni a pontőr is (megintcsak, persze, ha az lesz, aki szokott, vagy legalábbis tudja), onnan egy kerítés mentén megy egy keveset, és onnan már nem tudsz szerintem letérni...

Előzmény: bugbite (50633)
allez zserzseli! Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50641

nagy gratula és köszi, hogy ide is feltetted.. valaki mondta, hogy indulsz, de nem tudtam mi volt az eredmény.. nagyon imponáló, ahogy support nélkül, gyakorlatilag egy zsúrkocsit magad után vonva ilyen komoly eredménnyel húztad ezt is be.

(egyszer én is megpróbázom talán, de előtte egy pár évig bejárom a pályát, mert annyira girbegurba, hogy most 5 km után elvéteném az irányt.)

Előzmény: Tinca (50635)
bugbite Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50640

Köszönöm, holnap reggel tesztelni fogom!

Előzmény: Pinyo (50639)
Pinyo Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50639

Egy rétnél jobbra tartasz, és találsz egy jelzetlen utat, ez hamar beér egy árokhoz, az árok mellett balra vezet a köves-faágas-avaros út, ami belemegy a Lukács árok S-be.

Konkrétan ez az útmutató száz méter mindig ki volt szalagozva, és épp egy dugókás pontnál van, a pontőr is mutatja az utat.

Előzmény: bugbite (50633)
Pinyo Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50638

Köszi, a zselét remélem csak viccből kérdezted vissza.

A tanácsokat pedig továbbra se tartsátok magatokban, mert pl. utólag ugyan rendkívül logikus, de nem evidens hogy az elejének az elfutása veszélyesen kihat a végére.

Következő? Miután tavaly kirándultam meg futottam pár kilométert Ágasvár környékén, gondolom két év múlva Mátrabérc :)

Előzmény: allez zserzseli! (50634)
PapGabor Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50637

Köszi az fb nélkül élők nevében is! :) Kíváncsi voltam, hogy sikerül-e bemenni 24 óra alá. Így depózás nélkül nagyon jól nyomtad! Ha enyhül a vashiányod, szerintem az emelkedők is jobban fognak menni.

Én valószínűleg jövő május magasságában próbálkozom.

Előzmény: Tinca (50635)
PapGabor Creative Commons License 2014.11.08 0 0 50636

Az eddigi Dekás cipőmmel, teljesen elégedett voltam, már 3 példányt tettem tönkre belőle. Egy hibáját láttam csak, saras terepen, vagy vizes köveken bizonytalankodott, meg-megcsúszott. 

Az utód XT4-es sokkal erőteljesebb talpkiképzésű, de sok kritikát kapott a tartóssága. Adtam neki 1 esélyt a boltban, de nem tetszett. Valahogy nagy volt a sarokemelése és túl hamar ért talajt lépésnél a sarkam, még hosszabb szoktatás után is.

Ez az Adidas már elsőre pillanatra nagyon kényelmes volt, jó volt benne lépni. Nem tűnik túl keskenynek, de az én lábfejem elég keskeny.   

Előzmény: Tinca (50632)
Tinca Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50635

Jók ezek a beszámolók, tudtok írni. Akkor én is reklámozom egy picit a Kört -végül is nincs mindenki fb-n-, bár jóval kevesebb a futás benne. Szóval nekem ilyen volt:

A Kör

 

Teljesen véletlen pattant ki a fejemből a gondolat -tavasz óta már el is felejtettem-, hogy van egy ilyen szép hosszú és gondosan megtervezett túraútvonal. Ennek megfelelően a végső pillanatban neveztem egy héttel későbbre, szombat hajnali indulással.
Gondolkodtam egy péntek esti rajton, de nem akartam munka után felrohanni Pesten keresztül a csúcsba, és alvás nélkül elindulni, meg különben is, azt már lekéstem. És így Márianosztrától biztosan világosban mehetek, ahol a legtöbb ismeretlenség volt számomra, már csak a sok átfestés miatt is.
Olyan jól sikerült ráhangolódni a túrára, hogy már hétfőn elkezdtem foglalkozni vele, ami ritkaság, mert általában a helyszínen nézem meg az itinert. Most hétfőn végigvettem az útvonalat, és mivel a Börzsönyt viszonylag jól ismerem, már első olvasás után 90%-át hibátlanul vissza tudtam idézni. Ettől fogva minden nap végigmentem rajta térképen, vagy gondolatban, hol a források elhelyezkedése, hol a leszürkítések miatt, hol csak úgy. Nagyon vártam, idén amúgy is Börzsöny hiányom volt, és van néhány szép rész az útvonalon (amúgy is szinte az egész az), ahol régen jártam.
Csütörtökön nagyrészt összepakoltam, Sidló Csabival egyeztettem, pénteken csak be kellett fejezni a rakodást. Napról napra néztem az időjárást, végül ahogy vártam (és kezdetben az urulógusok persze nem) szombatra ígérték a legnagyobb ködöt. Amit azért reméltem, bekövetkezett: csak alacsony magasságú lett, és nem is túl sűrű. Supportot nem terveztem, hiszen ismerkedésnek szántam a napot az újrafestett Börzsönnyel.
Fentieknek megfelelően a következőket pakoltam a hátizsákba: két fél literes palack, amiből kezdetben (Nagy-Hideg-hegyig) csak a fél literest használom. 10 szelet rozskenyérből készített sajtos-felvágottas sózott szendvics. Volt egy kis összeállt isostarom, azt felfűrészeltem, hogy ezzel helyettesítsem az utóbbi idők edzetlenségét. Egy rúd házi kókusztekercs, három nápolyiféle, egy müzli, 5 deka maradék gumicukor. Szent fogadalmat tettem, hogy nem leszek rest, hiába megy el sok idő vele, két óránként megeszek egy szendvicset, köztük pedig a többi eleséget osztom be. A hátiba került még egy fotonágyú (Fenix), még egy tartalék lámpa, és tartalék elemek, tartalék zokni, egy nehezebb (bringás) szélmellény, és a többi szükséges ezmegaz. Elég súlyos lett a végére víz nélkül is. A ruházaton sokat filóztam. Kezdetben négy fokot ígértek, ami felül póló, hosszúujjút, alul 2/3-os nadrágot jelentene, ez nappal is jó 10 fokig. Aztán kiderült, hogy mínusz lesz, végül beraktam minden mást, azzal, hogy reggel majd eldöntöm, mi is legyen.
A pénteki Mindenszentek csúcs elég későn jutott eszembe, de odaértem időben a Keletibe, hogy Oberontól átvegyem az elhagyott ruháim egy részét (épp, amibe indulni készültem). Aztán elgurultam Sidló Csabihoz a nyomkövetős cuccokért. Este fél kilencre Királyréten voltam Ákos előtt -már ekkor majdnem fagyott-, még egyszer átnéztem az útvonalat, és nyugovóra tértem a jó meleg hálózsákba.
Nem sokat aludtam, magyarul várta már a szervezetem a túrát. Amikor megszólalt az ébresztő, mégsem akaródzott kimozdulni, -2-t mutatott a hőmérő. Végül nem vettem hosszút mégsem, maradt az eredeti terv, de felhúztam egy harmatvékony széldzsekit. Összességében ez jó döntés volt. A cipőt (Hervis Asics) meghokásítottam egy plusz talpbetéttel, bár ilyet még nem próbáltam. Elszöszöltem az indulással, többek közt azért is, mert Csabinak nem sikerült SMS-t küldeni ígéretem ellenére a rajthelyről, hiába próbálkoztam.
Végül épp 4:20-kor vágtam bele. Nehezen melegedtem be, totál nem éreztem, milyen gyorsan megyek. Az Inóci-nyereg ilyen szempontból jót tett, és feljebb jóval melegebb is volt. Régen volt rajtam pulzusmérő, ránézve kicsit megijedtem a számoktól, cseppet visszafogtam magam, de aztán inkább nem foglalkoztam vele, hogy haladjak is. Szép-bércen még sötét volt, meg sem álltam. Az éjszakában minden olyan rövidnek tűnt, csak néztem hogy már a kereszteződésben vagyok, már fent vagyok, már leértem a nyeregből, ésatöbbi. A terep helyenként meglepően saras volt, arra számítottam egy hét alatt kicsit jobban megszikkad, de általánosságban teljesen kezelhető volt. Azért hamar bokáig cuppantam, hiába vigyáztam. Főleg az erdészeti technológia hagyott "mély nyomot" maga után, először az Inóci-nyeregből leérve találkoztam a működésükkel. Itt volt az első elterelés is a dózerútról, ezt nem tudtam. Nem lehetett olyan jól haladni, ráadásul az elterelésre döntötték a fákat, így nem volt sok értelme az átfestésnek. Viszont jól követhető volt a jelzés, csak patakátkeléseket iktattak be, lassabban lehetett tehát menni, de sár nélküli ösvényen. Szóval Kisirtásra hipp-hopp odaértem. A mozgás jólesett, azt kivéve, hogy valahogy meghúztam térd felett az izmom. Ez lassan, fokozatosan, de egyre jobban fájt, de nem volt kifejezetten zavaró. Arra sem számítottam, hogy a S- Kisirtás után el lett terelve, ez még nem derült ki eddig a számomra. Végül ezen mentem, nem a dózeren, mert rég jártam arra, nehogy mellékavarjak valahogy. Aztán a következő szakaszon is igazítottak a Nagy-Sas-hegy felé, nekem ez is újdonság volt, kezdett érdekessé válni a túra. Mire számítsak: gyakorlatilag nem lesz változatlan jelzés? Kezdetben a rétek enyhén ködösek és párásak voltak, lefagyott fűvel, fentebb inkább csak harmatossal, hamar átáztam. Só-hegy előtt már lámpát kapcsoltam, itt már alakult a kilátás. Az igazán megkapó panoráma azonban Kopasz-hegyen volt. Párából kiemelkedő felhők, mögöttük erőlködő nap. Sokat azért nem nézelődtem. Márianosztra felé süllyedtem bele először komolyabb ködbe, hideg is lett. Biztos, ami biztos teletöltöttem az egyik kulacsom. Nosztra után meglett a jelzetlen elágazás, lehetett haladni a szürkítéseken, de volt érintetlen jelzés is. Nagy-Gallára alig kellett mászni, többre számítottam, de itt tudatosult, hogy milyen gyenge lettem emelkedőn. Kevés a túra. Talán itt volt a legszebb a panoráma. A ködből kiemelkedő hegyek fölé feljött a nap is. A csúcs után a kéken elindulva találkoztam először ma emberekkel. Fejből simán ment a régi Börszönyi kék, és láthattam azt is, hogy a Koppány-nyereg előtt miért alakult ki két "movingobject" nyomvonal (még egy elterelés volt erre is). A Nagy-Koppányt nagyon kedvelem, itt tavasszal bizton lehet számítani kökörcsinekre, és a kilátás is parádés. El tudnék képzelni itt is egy sátrazást rakott krumpli eszegetésével egybekötve. Utána K+ teljes újdonság, de láttam Csabi oldalán, hogy mindenki ugyanazon az úton ment, tehát nem lehet elterelés. Kicsit meglepődtem, hogy a jelzés hirtelen letért a dózerről jobbra, de az irány stimmelt, utána a kanyar is, akkor csak erre mehetett mindenki - gondoltam. Hát nem, de ezt már itthon látom.
Azt megfigyeltem előre, hogy a S+ jelzésen rakta mindenki, hát tőlem telhetően én is haladtam, bár nem éreztem meggyőzőnek magam a lapos gericen. A nagybörzsönyi vasútállomás előtt volt egy kékkút, nem voltam rest feltölteni a kifogyott kulacsot. Mivel a felfelé mászás úgy sem ment, most azt a taktikát találtam ki, hogy hegynek fel eszek, iszok, legalább futás közben nem kell ügyetlenkednem. Ez nagyjából így ment végig, bár néha nehéz volt levegőt kapni. Hegyes-hegy orom megdolgoztatott, itt már igen húzott a nehéz zsák vissza, lassan értem fel. Kicsit el is keseredtem, milyen gyenge lettem két év alatt. Lefelé van egy szép szakasz, amit kedvelek, most sem csalódtam, ezúttal muflonok ugráltak szét az utamból. Eszembe jutott Gyurkó Peti hiúzos kalandja, próbáltam visszafojtani magamba a sárga irigységet.
Vasedény kulcsosház előtt bénáztam el először, a K4 helyes ágát nem láttam, amikor a másik irányba kezdtem felmászni és az út is visszakanyarodott, akkor jöttem rá, hogy nem lesz ez így jó, hogy jutok el a völgybe levő házikóhoz. Kinyomtattam előre a kis itinert, megnézve még azon is látszott, merre tovább. De ez csak pár perc volt. Nagy-Hideg-hegyre sem éreztem rá a dinamikus haladásra, tudtam, hogy Peti milyen idővel ért fel, meg is lepődtem, hogy azt tartom, tehát jobb lesz visszavenni-gondoltam.
Az étteremben csináltam magamnak egy tésztalevest és kértem egy fél pár virslit. Na, utóbbit nem kellett volna. Sokat vártam, amíg kész lett, nem tudtam már mit tegyek, csak toporogtam, és valahogy nem is esett jól, nem erre számítottam. Pedig amúgy finom, nagy, roppanós volt. Aklok rétjéig azért megemésztettem, hiába helyezkedett.
Oltár-kő felé a szintút is nagy kedvenc. Lehetne sorolni a szépséges börzsönyi jelzéseket, tényleg jól van összerakva az útvonal (köszi fiúk!). De túrázva. Az avarba bújt kövek miatt kétszer támasztottam le. Ekkor küldött Speró egy biztató sms-t, épp jókor jött. Kicsit elégedettebb lettem, eltettem a telefont, aztán feltöröltem az ösvényt: ezt már klasszikus módon, hát figyeljünk már... Itt valahogy azt éreztem, síkon sem megy a futás. A K3 meredek része már nem nő a szívemhez. A megszüntetett viszont annál inkább a Sovány gödrökkel és a folytatással. Aklok előtt újabb bukdácsolás és bokáig cuppanás következett az irtásrészen. Remélem nem nő tovább az erdőirtás K felé, kár azért a rengeteg bükkösért... Elő akartam venni a zsebemből az itinert, hogy lássam, hogy állok km-rel,... hát üres volt. Akkor innen fejből, a papír valahol az Oltár-patakban úszhat. Persze vész esetére volt térképem, azon össze tudom rakni az útvonalat, ha esetleg nem emlékeznék vmire. Viszont innen nem volt támpontom, csak annyi, hogy tudom 100 km a Major keresztnél van nagyjából.
Bányapusztánál nem eltévedést mutat a csiganyál, tettem egy szándékos kitérőt a Jóska-kúthoz vízért, mert a Vilati innen nincs közel. Magyar-hegy lassan ment, kezdett nyilvánvaló lenni, hogy ma egyik hegy sem lesz eufória. Amennyire szeretem magát Hollókőt, Salgóvárat, annyira nem a köré öntött köveket. Sosem úszom meg kisebb esés nélkül. Furcsa mód itt már hűvösebbet éreztem, időben nyugszik le a nap, sajnos. Pedig amúgy szép idő volt, napsütéssel, a széldzseki, sapka-sál már valahol a Koppánynál lekerült. Vilatiba megint bementem vízért, mert a következő számomra ismert vízvételi hely a Solymár-forrás volt, százhoz közel, így hetvenötnél még én is betárazok egy litert. A Z4-et egész jól megúsztam, Dosnya-nyerget már nem annyira. Alig vártam, hogy felérjek. Z+ -en azt nézegettem, hamarost lemegy a nap, milyen gyorsan telik az idő. a reggeli jég itt még megvolt a pocsolyákon. Nagy-Oros-bérc úgy rémlett hosszabb szívás, gyorsan leértem. Kijutva a dózerra ránéztem az azon elterülő beltengernyi pocsolyákra, aztán úgy döntöttem inkább átmászok a gerincen az új jelzésen. Ez nem is lett rossz, nem az út mellett 10 m-rel tekereg az erdőben.
Kevés aszfalt következett, de a Kenyeres Balázs-forrást nem találtam, ez a vargabetű látható is. Elővettem a térképet is, de nem lettem okosabb. Mindegy, egy gyors szakasz van csak Solymár-kútig, ott biztos van víz. Nem is volt olyan gyors, mire kimásztam a Varjast. Aztán kicsit mellé mentem a jelzésnek, de hamar korrigáltam. 13:30-cal értem el a forrást, ami nagyon jól hangzott, a szintidőtől már biztos nem kell félni. Felmerült a 24, vagy kevesebb óra is. Csak aztán nem találtam a forrást. Háromszor szaladtam neki, mire meglett, egy életre megjegyeztem. Elég csúnya piros lett itt a csiganyál, szó se róla. De jön egy gyorsító szakasz-gondoltam, a Börzsönyi kék Drégelyvárig. Hát nem, itt volt csak igazán szétdúrva az út, a kellemes kocogás rémálommá változott. Ahol elterelték a jelzést, érdemes volt azt választani, még mindig sokkal kezelhetőbb az a botladozás, mint a vastag ragadós sár. Azért csak elérkezett a vár, felszenvedtem magam a hirtelen rövid emelkedőn, és elkezdtem gondolkodni, Kámor után merre menjek. A lassulást itt az okozta, hogy eszegettem picit. Pénzásás előtt hívott Bódi Pisti, Kör-teljesítő, úgyis rég beszéltem vele.
Kámor csúcs viszonylag gyorsan eljött, persze ez a rövid oldal. De a csúcson kicsit elgondolkodtam: hová igyekszek annyira? Jó idő volt ott fent, leültem eszegetni megint, igazgattam a cipőket. Aztán nyomtam tovább végül.
Kámori-réten kicsit nehezen találtam a bejáratot az erdőbe, már majdnem elindultam az ismert régi úton, de végül megtaláltam az új jelzést, ami szintesebb persze. Závoznál számomra ismeretlen útvonal, a ZT következett. Ezt is megnéztem otthon, mindenki milyen könnyen megtalálta látszólag, nekem nagyon nehezen ment, sose láttam a következő jelzést, az ösvények pedig mind egységessé barnult levéltakaró alatt lapultak. Az útra kijutva persze már nem volt gond. A Z- már ismert számomra az eltereléseivel együtt. A K4-et nagyon vártam, nem készültem rá, hogy ilyen magasan csatlakozik be. A Dobó-bérc végén sem látni az ösvényt, de legalább jó sűrűk a jelzések. Lassan ballagott az idő, mire végre leértem a Rakottyás völgybe. Előre tudtam, hogy itt dilemmába leszek. A Solymár-kút vizének felét már megittam, itt van a Tűzköves-forrás, de jóval feljebb. Végül bevállaltam a patakot, abból töltöttem.
Innen tkp. három emelkedő van, nem sok. Van időm bőséggel, akár 23:00 is lehetne a vége, de ahhoz a régi formám kellene felfelé. Nem találtam meg. A P4-nek sosem akart végeszakadni, ráadásul messze vannak a jelzések, sok időt töltöttem keresgéléssel. Mentem, csak mentem, árkot kerültem, fák az úton, újra fel, még mindig nincs sehol a becsatlakozás a pirosba, egyre kanyarodik az út balra, megint fel, aztán több mint egy óra elteltével: végre megvan a P-. Idegörlő szakasz volt, Ekkor tudatosult bennem, hogy nem lesz itt semmi 23 óra, jó, ha 23-mal kezdődik. Eszegettem, de a szendvicseket már nem kívántam furcsa mód, ehelyett majd ki kell találni valamit, mert nem adott lökést. Maradt a pár szem gumicukor, meg a süti vége.
Kalandos lett kicsit a leereszkedés is. Valahogy elnéztem, hogy a Mána-gerincről hol kell lefordulni balra, aztán ahogy nem találtam az út folytatását, mászhattam vissza. Úgyhogy leültem inkább kicsit gyönyörködni a csillagokban. A félhold úgy sütött, hogy az csuda. Másodszorra már sikerült megtalálni az egyébként egyértelmű utat.
A P3 a Bodosházi-kútig sötétben már korántsem volt ilyen egyértelmű. Ritkák a jelzések, többször azt hittem, már elhagytam a felmászást, hát, régen voltam Börzsöny Éjszakain. Volt, hogy vissza is fordultam. Hosszas bukdácsolás lett belőle, mire végre a kúthoz értem. Megpróbáltam nekiesni a hegynek, nem volt hová tartalékolni tovább, de így se lett jobb. Azért itt legalább ismerős voltam. Így hamar eltelt az idő, jöttek egymás után a sarokpontok: meredek felmászás, kocogható, Pogányvári kaszáló, sánc, újabb meredek. A csúcs közelében két sátor állt. Bár nem voltam túl hangos, az avar zörgött, a lámpám fénye is arra vetődött. Ahogy elhagytam, kiszűrődtek utánam a hangok. Persze ki az a marha, aki éjjel egykor itt kirándul?
A Csóványoson az új kilátó mellett ködszitálás fogadott. Az egész túrán itt volt a legszutykabb idő. Nem is lett melegem tőle. A gerinc végig csúszott, alig vártam az Égett-bércet, hogy megszabaduljak ettől. Lefelé mentem, ahogy tudtam, a PO-nek hamar végeszakadt, de a KO egy örökkévalóság, úgy gondoltam, már tengerszint alatt vagyok, mire jött a kanyar a Spari felé. Itt megint megdöbbentem, mennyi idő elment az ereszkedéssel. Itt már bennem volt, hogy nem hagyom a 24 órát.
Lassan, de rendben felértem Foltán-kereszthez, előbb mint számoltam. 7 km-re gondoltam a célt, és jóval több, mint egy óra állt rendelkezésre. Aztán 9 lett belőle, ami még mindig nem sok, de...
Rendben ereszkedtem a kéken, de már nagyon utáltam azokat a botlós köveket, amivel a Saj-bérc fel van szórva. Két ép lépést nem tudtam tenni, gondolatban már a célban voltam, így persze nagyon hosszú lett a vége. Miután jobbról kiágazott a Z+, át kellett kelni a Cseresznyés-patakon. Álmos is voltam már, elhagyott a térérzékelésem is. Megdöbbenésemre hosszú(nak tűnő) emelkedő következett, erre abszolút nem számítottam. Úgy éreztem egy idő után, hogy mászok vissza a Saj-bércen. Elővettem a térképet, és helyre tettem magam. Hamarosan lejtő következett, itt már megült a köd és benéztem egy elágazást. Megint vissza, kezdtem úgy gondolni, hogy túl sok idő elmegy. Elkezdtem tolni lefelé, de most a Béla-réti elágazáshoz nem akaródzott odaérni. Örökkévalóság telt el, mire megláttam a táblát.
A következő szakasztól kicsit tartottam, tudtam, hogy itt nem lehet jól festeni, de szerencsére(?) sok szalag kint maradt a bokrokon. Próbáltam visszaemlékezni a térképre, mikor jönnek a kanyarok, merre figyeljek. A P- csatlakozásánál mégis elindultam rossz felé. Még egy visszamászás. Már nem is mertem az órára nézni. Újra elág. de merre mutat ez a zöld nyíl? Akkor nekem nem volt egyértelmű, elindultam a Vár-hegy felé, ahol találkoztam is régi zöld jelzésekkel, de P3-gel is, amiről tudtam, hogy felvisz a csúcsra, szóval nem lesz jó. Jobbra ösvény, ott kell lenni a lejáratnak, meg is találtam. Kizuhantam az aszfaltra és vágta, bár fogalmam sincs hogy állok idővel. Aztán hirtelen előttem van Ákos büfé, ahonnan indultam. Nekidőltem a padnak, fújtam kettőt és ránéztem az órára. Nem igaz. Van 10"-em a 24 óráig...

 

Aki elég kitartást érez magában, mindenkinek ajánlom. Ez egy jól összerakott útvonal, ami fokozatosan nehezedik. Talán az északi rész (Börzsönyi kék), ami unalmasabb. Igazi kihívás.

allez zserzseli! Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50634

szép menet, kicsit rutinróka szaga van a dolognak :), de a szakvezetés azért elégedett.. 3 évet jártad be? meg tervezett pulzuszónák, meg szakaszok időterve..?! nem mond, hogy nem vagy matematikus..

 

a tanácsokat illetően meg értjük a kritikát, csak nem szeretjük :))

(nem is fogok ezentúl semmit írni, meg most már inkább te adhatnál tanácsot nekem..)

 

egy a lényeg: mi lesz a következő? mert fájt, fájt ugye, de azért jó volt? :)

 

ja még egy.. remélem a régészek nem találnak egyáltalán zselés zacskókat.. te is a ponton dobtad ki őket ugye? 

 

hajrá!

 

Előzmény: Pinyo (50615)
bugbite Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50633

Sziasztok,

gratulálok a piros teljesítőknek, remek beszámolóknagyon szép futások.

A Dobogókő hegyi maratonnal kapcsolatban lenne egy kérdésem, szeretném lefutni hogy a verseny közben egyszerübb legyen. A legutóbbi hétvégi bejárás során Körtvélyes és a sárga között teljesen elkavarodtam, hogyan tudom gps nélkül megtalálni az átvezető ösvényt?

Köszi a segítséget!

Péter

Tinca Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50632

Mi a csudi! Hogyhogy váltottál Adidasra? Ennek a típusnak nem szűkebb a kaptafája? (Lehet, hogy keverem mással.)

Előzmény: PapGabor (50627)
Pinyo Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50631

Épp olvastam Gyurkó Peti kalandjait a Körön.

http://3x2s.hu/index.php/blogok/880-a-kor-tiszteld-a-hegyet-o-is-tisztelni-fog

Látta a börzsönyi hiúzt!

(Ez nekünk csak hiúz ábránd marad)

Pinyo Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50630

Elfutottad a végét. Még jó hogy vége is volt :)Jó lehetett, mennyire szerettem volna a végén száguldozni..

Előzmény: ubalika76 (50611)
PapGabor Creative Commons License 2014.11.07 0 0 50629

Azért írtam így, mert Dobogókő után már csak idő kérdése volt mikor előzöl meg, végig ott voltál a nyomomban :)

Nagyon okosan mentél!

Előzmény: Áron86 (50628)
Áron86 Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50628

Gábor annyit azért hozzáfűznék a beszámolódhoz, hogy a Kopárig nem kerülgettük egymást... Mivel én csak mögötted próbáltam tartani a tempót amit könyörtelenül diktáltál. :)

PapGabor Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50627

http://www.decathlon.co.hu/adidas-kanadia-ferfi-futocipo-id_8311152.html

 

Nekem a végére kicsit elfáradt benne a talpam. Azt majd csak alaposabb ismerkedés után lehet kijelenteni, hogy a helytelen technika, vagy a vékonyabb csillapítás miatt volt-e ez így.

Előzmény: Pinyo (50626)
Pinyo Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50626

Mi volt az a szuper könnyű cipő, amiben futottál?

Előzmény: PapGabor (50625)
PapGabor Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50625

Melegben én sem álltam volna föl ebből :)

 

 

Előzmény: nedus1965 (50622)
nedus1965 Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50624

Egyre inkább úgy érzem,hogy semmi keresni valóm sincs a terepultrákon !! Túl nagy a konkurencia !!  :)  Gratulálok ! Ezt így elsőre remekül behúztad !! ( mondjuk,én biztos voltam benne ! )

Előzmény: Pinyo (50615)
Pinyo Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50623

Nem, nem vagyok az. Futó nem-matematikus vagyok :)

Előzmény: MJani01 (50621)
nedus1965 Creative Commons License 2014.11.06 0 0 50622

Azért látszik a rutin meg az évek !! Sokan ebből az elfutásból többet nem álltak volna fel ! Nagy gratula a "fejmunkáért " !!

Előzmény: PapGabor (50614)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!